Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Németh Endre: Táj (Linómetszet)

Szapudi András

Százéves szerelem

(Részlet)

4

ven ázu

ïéetéôQ

Weöres Sándor

OKTAÉDER-KRISTÁLY

Bencze József

Az élet születése

Súlyos szekerekkel nyögő reggelekkel

zsibbasztó szérűkön el foszlik az erő.

Nap-asztag megszédül, vágy, fáradtan bekül.

Apám is föltárnád, hogyha jön a hajnal, hiába dugult el füle föld' hanggal. Kévenyöszörgéstől megindul a szíve, minden új kenyérben meg kell születnie!

Anyám

Fagy, megvicsorogja, szél megremegteti. Vére értem imádkozik. Megálmodja a rémet, szerencse holdat, őrködik, megalázó öregség rabja, turbános istennő, halálosan csalfa. Rácsos talicskán ül szelíd galambom. Hodfény hegedül hófehér haján, napsárga kovász dagadó szíve.

Ki menti meg, ha elájul? Gond-bibircsókját, kesergő-jóslatát, koporsó-pólyáját, vérízű poharát, fáradt szalmazsákját, almahideg álmát, kicserzett homlokát ki menti meg?

Pacsirta Magzatom, Fájdalmas Liliom .. !

Lev Tolsztoj

Mesék

felnőtteknek

A kanca éj jel-nappal a mezőn járt, szántásra nem fogták, a paripa pedig éjjel evett, nappal szántott. Mondja a paripáinak a kanca: — Miért szántász?'' És nem mennék, ha neked volnék. Ha rámütne az ostorral, megrúgnám a gazdáimat. — Hát így is tett a paripa. Látta a gazda, hogy makacskodik, a fene bajlódjon vele, s az eke elé fogta a — kancát.

* * •

A csóka látta, hogy jól élnek a galambok, fehér színt váltott és odaszállt a galambdúchoz' A galambok egy darabig azt hitték, hogy ő is galamb és befogadták. De a csóka megfeledkezett magáról, s rikácsolni kezdett. Akkor a galambok csípni kezdték s elkergették. A csóka visszarepült társaihoz, de azok megijedték tőle. mikor fehér toi- lát látták és ők is elkergették.

* * * «

A kacsa úszott a folyón, halat keresett s egész nap egyetlen egyet sem.talált Mikor leszállt az éjszaka, meglátta a vízben a holdat. Azt gondolta, hogy ha\ s víz alá bukott hogy megfogja. A többi kacsa ezt látva, elkezdett nevetni. Akkor a kacsa úgy megszé- gyelte magát s úgy megszeppent, hogy azután hiába látott a vízben halat, holdnak vélte, nem merte megfogni, s éhen- halt.

»Alszol?«

»Nem.«

»Akkor nyisd ki a szemed!«

»Miért?«

»Itt van dédanyám«

»Dédanyád a földben van. Már a csontjai is elenyésztek.«

»Dédanyám itt van. A csuklója, mint egy kislányé: vékony, törékeny.«

»Nem igaz.«

»Ha kinyitod a szemed

meglátod.«

»Röhejes« — mondja Sanyi, a férjem, és nem nyitja ki a szemét A homlokán arcán lécforma árnyak

Dédanyám finoman elmosolyodik.

»Hagy azt az embert« — mondja. »Ha nem akarja kinyitni a szemét, hadd maradjon sötétben. Ne, itt egv alma, edd meg gyorsan, mielőtt nagyanyád észrevenné!«

»Köszönöm, dédmama« — mondom, és megölelem. Furcsa. A derekáig sem érek.

Madárhangon nevet.

»Kicsi vagy még, kisedit«

Elképedek.

»Kicsi?! Hiszen már felnőtt vagyok. Asszony.«

»Asszony? Nofene! A kötényem zsebében van egy kis mákoskalács. Vedd ki gyorsan és edd meg, mielőtt nagyanyád észrevenné!«

»Köszönöm, dédmama.«

»Én is Varga Edit vagyok, tudod-e?«

»Nem tudtam, dédmama.«

»Az bizony. Leánykoram- ban én voltam az ékes Varga Edit.«

»Ékes?«

»Így neveztek a faluban, mert szép voltam.«

»Ékes varga Edit... De hát miért Varga? Apám is Varga, nagyapám is. Apai nagyapám anyja nem lehet Varga... Ha csak...

»Dédapád nem volt Varga.«

»Nem értem.«

Kuncogva nevet.

»Megesett lány voltam, fiam.«

»Ejnye, dédmama!«

Kuncog.

Ȇgy bizony. Nem volt

könnyű Ékes Varga Editnek lenni.«

»Ki volt az a legény?«

»A dédapád? Az titok. A fiamnak, nagyapádnak sem árultam el.«

»Miért?«

»Idevalósi volt, az ivadékai itt élnek. Nem akartam háborúságot.«

»Nagyon szerette?«

»Nagyon.«

»És ó... ö otthagyta magát?«

»Nem úgy volt az, fiam...

Nálunk éppen fordítva volt, mint ahogy máshol lenni szokott. Dédapád szegény, letérdelt a küszöbünkre, úgy kérte apámat, hogy adjon hozzá feleségül Akkor már úgy voltam a nagyapáddal, a harmadik vagy a negyedik hónapban lehettem, és bizony sürgős lett volna az esküvő. Csakhogy az én apám nem törődött a falu szájával. Azt mondta dédapádnak: ha még egyszer

meglátlak a lányom körül süiidörögni. fejszéval vágom szét a fejedet. És ha megtudom, hogy a lányom gyerekét egyszer is megsimogat- tod vagy úgy tettél vele, ahogy az apa szokott a gyerekével, akkor is megöllek. Ezt mélyen vésd az eszedbe, hogy amíg élek, el ne felejtsd. És arra ne számíts, hogy hamar meghalok. Arra te ne számíts! Dédapád másnap eltűnt a faluból és csak évek múlva jött vissza. Kitanulta az ácsmesterséget, sok híres várost megjárt, még bécsben is dolgozott. Amikor megérkezett, fölkereste az apámat. József bácsi, mondta, ne büntessen to- vábbb bennünket, hiszen keservesen megbűnhődtünk már a vétkünkért. Ha engem és a lányát nem nézi, legalább azt a szegény gyereket nézze! Apám végighallgatta, aztán elővette és fölmutatta az öreg fejszét. Azt mondta: — Fiam, emlékszel-e mit mondtam én te- néked? — Elmlékszem, szólt dédapád szomorúan. Aztán elment. Néhány év múlva megházasodott, gyerekeket szült neki az asszonya. Én

meg fölneveltem nagyapádat.«

»Jaj, dédmama, micsoda szörnyű históira ez! Miért hagyták magukat, miért nem szöktek meg a faluból?! Micsoda bászli legény lehetett a dédapám!«

» Nem volt bászli. Csak szelíd volt. Nem állhatta a hangoskodást, a verekedést, a »ki ha ő nem« embereket. Más volt, mint a többiek. Ezért szerettem.

»Megszökhettek volna.«

»Ne hidd! Apám a világ végén is megtalált volna bennünket Ö meg ilyen ember volt.«

»Üristen, micsoda apa!«

»Mifelénk régen ilyenek voltak az apák.«

»Valamennyien ?«

»A legtöbb. Aki nem flyen volt azt semmi-embernek, pipogyának tartották.«

Eres, keskeny kezét simogatom.

»Sokat sírtál, dédmama?«

»Nem volt rá időm.«

Nagyanyám közeleg a ház felől. Az arca repedezett barna, mint a föld.

»Hol csavarog már megint?!« — ordítja. »Az előbb azt mondta, fésüljem meg. Hát hogy az istenbe fésüljem, ha mindig elcsavarog.«

Fölemeli a fekete, nyeles, fésűt, és durván belevágja dédanyám hajába.

»Ne bántsa!« — kiáltok, már torkomon a sírás.

»Hagyd!« — legyint dédanyám. »Látja az isten. És megfizet neki, ne búsulj. Kamatostul visszakapja.«

A haja rengeteg és szén- fekete. Egészen beborítja.

»Hogy lehet ez?« álmélko- dom. »Százéves, és ilyen haja van...«

Elmosolyodik. A mutatóujját az ajkára teszi, ami azt jelenti, hogy nagyanyám előtt nem akar szólni.

Később mondja:

»Dédapád bolondult érte. Ha találkoztunk, mindig a hajamra pillantott először. És valahányszor ránézett, annyiszor meg is simogatta. Azt hiszem, a tenyerében volt a varázserő. Attól maradt ilyen fiatal.«

Sanyi hangja:

— Alszol?

— Valószínű — mondom. — Bár nem vagyok biztos benne.

a hiány puszta falai ha elindulok meglehet beburkolják érzékemet ahol nincs többé valami

magam nélkül terpeszkedem a tiszta semmiség s az is szétkallódásomban hamis mert hiányával van jelen

ha elindulok meglehet a tiszta semmiség s az is ahol nincs többé valami

beburkolják érzékemet szétkallódásomban (hamis a hiány) puszta falai

JEGYZET. A medem olvasó könnyen akklimatizáló- dott az értelmetlen vershez, de a nehezen érthető verssel nem tud mit kezdeni, és nincs türelme kibogozni: ezért talán megbocsátja, hogy a fenti szonetthez kommentárral szolgálok.

Érzékelhető létezés, érzékelhetetlen semmi, érzékelő ember: e háromnak kapcsolatáról szól a vers.

Kétféle semmit isiöerünk: az ismeretelméleti, metafizikai abszolút semmiséget; és a hiányt, a gyakorlati, relatív semmit.

Az abszolút semmi, a nihil : contradictio in adjecto, önellentmondás, mert mint szó s mint fogalom létezik, és mint tárgy nem létezik, hiszen ha létezne, valami volna s nem semmi,

A relatív semmi, a hiány: a mindennapi életben nyilvánvalóan és gyakran megjelenik, pl. »semmi pénzem« vagy semmi »bajom« sfcb. De mert hiányzó kívánt vagy nemkívánt dolog a múltban volt s a jövőben lehet: esetleges, viszonylagos.

A Corvina kiadó jelentette meg a Magyar népművészet sorozatban — újabb, javított kiadásban — a Magyar népszokások című kis kötetet, Lömötőr Tekla, az ismert néprajztudós tollából. A kötet képeit Komiss Péter készítette.) Üj kötettel gazdagodott A művészet kiskönyvtárának új sorozata is, amelyben Keserű Katalin Körösfői-Kriesch Aladár életművét és életpályáját hozza közel hazzánksok taép- reprodukeióvai. A Képes di műtörténet az ókortól napjainkig csehszlovák szerzői hármas munkája.

A Gondolat Könyvkiadó a Magyar néprajz sorozatban — e sorozat tizedik köteteként — megjelentette a Kiskunságot bemutató kötetet Tálasi 1st* ván munkáját Sokaknak szerez örömet A növénykedvelők

Mindezt előrebocsátva, fejtsük meg versszakonként a szonettet:

1. strófa: Ha elindulok valamely ismeretlen állapot felé (nem csak én, hanem Everyman, Akárki), más életmódba, vagy más lelkivilágba, vagy külföldre, idegenbe, vagy a halálba: talán ott annyiféle hiány vesz körül, hogy érzékeim megbénulnak, eszméletem elvész, »nincs

( többé valami«, vagy nem bírom fölfogni többé.

2. strófa: A változott állapotban elveszítem tudatomat, énemet, tiszta semmiséggé változom; azaz, csak változnék, mert öntudatlan szétkallódásom még mindig valami.

3. strófa: Ott beburkolják érzékemet annak puszta falai; de csak szétkallódásom folyamatában, mindig a létezésben, ezért »hamis a hiány«, nem igazi, nem teljes; ilytmódom a mássá-levés halálos rémülete az ellenkezőjébe, megsemmisülésből megvalósulásba is fordulhat. Mint Perszephoné mítoszában, az elüziszi misztérium»; ban: a télen látszólag elpusztult mag tavasszal új életre támad.

A szonett első nyolc sora

a nyolc-oldalú kristály, az oktaéder; a végső hat sor az előbbiek ismétlése, más ösz- szeáilításban, más összefüggésekkel.

Többféle értelmet b M lehetne hámozni belőle, ahogy mondatai többféleképpen keringenek. A vers intellektuális kristály, és forgásában vagy ahogyan körüljárjuk) hol itt, hol ott hatja át a jelentés sugara más-mán fénytöréssel.

kislexikona; szerzője Szűrt Lajos, illusztrációit Bukta Imre és Lelkes István kései« tette. A Távol-Kelet iránt érdeklődőiknek igazi csemegét jelent a szovjet Leonyid Va" sziljev most megjelent, hdäMv fásában is remek, sok képpel illusztrált könyve: Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. A történelem iránt érdeklődőknek viszont Gond* Imre és Niederhauser Emil könyve: (A Habsburgok: Egy Európai jelenség). Még két Gondolat könyvet említsünk meg: V. P. Alekszejev: ■ Az emberi rasszok földrajza: A nyelvi szépség matematikája. Ez utóbbinak a szerzője So lomon Marcus, a neves tudós. E kötet anyagát Máté Jakab válogatta és szerkesztette, s ő látta el a könyvet bevezetővel is.

1 1 . 1 11 ■—IM.. ■ I I .1

ÚJ KÖNYVEKRŐL RÖVIDEN

Tanácsok kezdő antialkoholistáknak

zhéz elkezdeni. Ma Magyarországon szinte lehetetlen. Mégis: a kezdők dolgát szeretném megkönnyíteni ...

Különösen az ünnepek az egymásba érő ivásza- tok időszaka. Ha valaki elég ügyes és csalafinta, valamint felhasználja az ott olvasható ötleteket (nem másol hanem alkalmazza őket) akkor... nos, akkor száraz torokkal, megmentett önbecsüléssel ér át az új esztendőbe.

1. — Gyógyszert szedek. Ezzel a felkiáltással előszedünk a zsebünkből egy irgalmatlan nagyságú, átlátszó üvegfiolát, tele ökölnyi pirulákkal. Ezeket csörgetjük, rá- zogatjuk, mutogatjuk, míg a kívánt hatást el nem érjük. Csak az első stádiumban használható...

Mi a nem jó?

Nyugtatót vettem be ...

Válasz: Ugyan, öregem, a sör a legjobb nyugtató, legyen szíves főúr, a barátomnak, két üveg nyugtatót, illetve sört hozni, mit szabadkozol, én a múltkor teljesen kiborultam, hazamentem, el- alvás előtt bekaptam két Kinizsit, úgy aludtam reggelig, mint a bunda.

Általában is javasolható: Ne konkretizáljuk, milyen gyógyszerről van szó. Gyógyszerről, és kész. Célozzunk rá, hogy esetleg többféléről is. Tegyünk homályos utalást arra, hogy ha most innánk, az orvos azonnal kiírna a táppénzről. »Ezt akarod, cim- b4ra?K

2. — Jelenésem van a főnöknél. — Ezt szomorúan jelentsük be, lógó orral. »Tudjátok, hogy van, nem mehetek a színe elé, ha pofájába lehelek egy fél barackot«. A hatásfok jobb, ha ígéretet teszünk, hogy a kihallgatás után leisszuk magunkat a sárga földig.

3. — A barátnőm nem szereti... Sokértelmúen, sokat sejtetően hangsúlyozzuk.

Gyakran nézzük az óránkra, majd kis idő múlva távozzunk. Pikáns arcot vágva intsünk búcsút. A megértés nem marad el.

Rossz: — A feleségem nem szereti... Ez a leitatáshoz vezető legbiztosabb út. »Azt hiszed, az enyém szeretii? Miért pont te legyél ki^önb? ■ Ki vagy te, hogy ennyire meg játszod magad?« Stb ...

4. — Fusiznom kell!

Rossz: Dolgoznom kell!

Mint említettem, az efféle ötletek »bedobása« csak az első fázisban használható.

A második, esetleg a negyedik körnél más trükkhöz folyamodjunk.

Először is: fogadjuk el, hogy mi is részesei vagyunk ennek a remek hangulatú ivá- szatnak. Csak semmi feltűnés! Csak semmi szabadkozóis. (Megjegyzem: úgyis hiába.) A poharat vegyük kézbe, »melengessük«, ezáltal item

lehet látni, mennyi van benne. Ezután már több lehetőség is kínálkozik.

1. A »mgenyalt« pohár.

Az egészségünkre felkiáltáskor szánkhoz visszük a poharat, és ivás nélkül letesszük. Majd egy óvatlan pillanatban kicseréljük a szomszéd üres poharával.

2. Poharunkat teli hagyva letesszük, és eltávozunk, valami ürüggyel. Nyugodjunk meg, visszatértünkkor poharunkat üresen fogjuk találni.

Rossz: — poharat véletlenül kiborítani. Figyelmet kelt, azonnal teletöltik, kollektív ivási alkalom.

3. Vizet csempészni a pálinkáspohárba. Sajnos, csak átlátszó italok esetén válik be. Persze, ha kéznél vannak egyéb színes üdítő italok, akkor ezekkel lehet ügyeskedni.

A kockázat nagyi Lebukás

esetén ugyanis pótoltatják az elmulasztott köröket.

4. Testvérivás, kilőtt yen- téssel.

Átöleléskor partnerünk háta mögé visszük a poharat, és ott könnyedén, csuklóból meglöttyintjük. (Nem árt otthon gyakorolni.)

Lélektani hadművelet. A nézzünk ki magunknak egy ellenszenves részegségbe merülő arcot, és meditáljunk! Valahogy így:

— Na, ugye, gyönyörű mi? A bamba kifejezése? Ahogy csuklik-nyeklik? A szemgolyója szinte beleesik a poharába? Reszket a keze! Ne fordítsd el a tekinteted! Ilyen akarsz lenni? Ilyen ázott ürge? Ilyen lelki toprongy?

A többiek sem különbek. Vihognak hülyeségeket fecsegnek. Fújják a füstöt, egymás pofájába.

Látod, mennyivel különb

vagy te. Fölébük nőttél, kL magasodtál ebből az ocsmány presszóból. Te itt most a józan emberiséget képviseled. Vadak között egy európai. Úgysem kaptál prémiumot. De legalább megmutatod ezeknek! Ezek persze kaptak. Van nekik miből tivornyázni.

Ezek... Még inni sem tudnak Hol vannak a régi szép idők? Amikor még én diktáltam a tempót! Amikor kiugrottam a zenekar elé! Na, gyerekek,' azt húzzátok el, hogy Akácos út...

em törekedtem teljességre. Csak néhány ötletet — módszernek egyiket sem nevezném — gyűjtöttem csokorba. Esetleg, ha akadna vállalkozó, aki elméletileg is feldolgozná a témát, mondjuk ilyen címmel adhatna kéziratot a kiadónak: Kezdő antialkoholisták kézikönyve. ■

Addig is, míg a könyv elkészül; Egészségünk

__ szóv

al, óvjuk egészségünket.

Péntek Imre