Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-01 / 1. szám
MOSZKVAI SZÍNHÁZA K Félórás yastaps, virágözon Rövid ott-tartózkodásunk Is arról győzött meg bennünket: á moszkvai színházi életnek sok színe van. Jegyet kapni hónapokkal az előadás előtt is, szinte reménytelen. Színházi zsargonnal, »-abszolút tábla« van minden ' előadáson. Pedig vannak olyan darabok, melyek évek óta a műsoron szerepelnek. Mit láthat ma Moszkvában a színházszerető ember? A Lenini Komszomol Színház — ötven éves múlt — Zaha~ rov és Vizbor fantasztikus játékát kínálja a nézőnek, az Autóváros XXI-et. Repertoárjuk állandó darabja Tolsztoj Aranykulcspcskája és Gelman nálunk is sikerrel játszott műve, a Visszajelzés. A Kreml Csillag Színháza az Aidát, Cso-cso Szán címmel pedig a Pillangókisasszonyt "adja«. A Moszszovjeit Színház sikerdarabja a nálunk is kasszasikerré vált Edit Piaf című zenés dráma. A Zenés Színház Csajkovszkij Hópelyhecskéjét vitte közönség elé, s szerepel a műsorukban egy másik balett is: Delibes Coppéliája. A moszkvai operettszínház a klasszikus zenés műveken kívül mai darabokat is játszik. Szállodánkkal, a Minszk Hotellel szemben működő Sztanyisz- lavszkij Színház Osztrovszkij, Szaltikov-Scsedrin, Rose sin műveit ajánlotta a nézőknek. "Tagankáék« viszont éppen párizsi meghívásnak tettek eleget: a francia nézők tapsolták vörösre tenyerüket a Hamletnek, illetve a Tíz nap, amely megrengette a világot című produkciónak. Kívülről is nagyon szép a színház. Különösen tekintélyt ad a nyolc 15—15 méter magas ion oszlop az esti kivilágításban. Nappal viszont Apolló bronz négyfogatú kocsija vonzza elsőként a tekintetet a Síverdlov tér bármelyik pontjáról. A képekről, híradókból iámért kétezer személyes színház öt páholysora a sok aranyozással, a hatalmas csillárok és a mennyezeti freskók teljesen elfoglaltak bennünket a nyitány felhangzásáig. A hivatalosnál néhány százzal több ember szorongott addigra a színházban. Minden páholyban állt öt-hat embpr, s még annak is örült, hogy egyáltalán bejutott az előadásra. A Nagyszínháznak óriási a vonzereje. Gépkocsi- vezetőnk például eladta a cirkuszjegyét egy kollégájának, s inkább velünk együtt eljött megnézni Zaharov Giselle című balettjét. Neki fent, a "kakasülőn« jutott hely. Nemsokkal az előadás kezdete előtt még üres volt három szék az előtte levő sorban, s megjegyezte a mellette ülő két diáklánynak, hogy majd előbbre ülnek, ha nem jönnek meg. A lányok felháborodottan válaszoltak: Csak nem képzeli, hogy üresen maradnak a székek, amikor Je- lena Makszimova táncolja Giselle-t ! A Nagyszínház tavaly ünnepelte kétszáz éves jubileumát, s a szép ünnepen másodszor tüntették ki a világhírű együttest a Lenin-rend- del. Két évszázad a történelemben, a művészetben is nagy idő. Sokkal jcjbban lemérheti az ember, hány év telt el a színház elődjének 1776. évi megnyitója óta, ha olyan fogódzókat leap: Bach huszonhat, Händel tizenhét évvel előbb haüt meg, Mozart húszéves, a jövendő nagy zeneszerzője, Beethoven még csak hatéves, amikor megkezdődnek az első opera- előadások a Voroncov-palotá- ban. A mostani színház 1825- ben épült, s végső formáját belül az 1853-as tűzvész után kapta meg. Akkor épült a mostani öt páholysor is. Egy kicsit a színház múltjára emlékeztetett bennünket, hogy éppen Adolphe Adam balettjére sikerült jegyet kapnunk. A párizsi bemutató után két évvel már táncolták a Nagyszínház színpadán (a budapesti előadást három évvel előzték meg!). A Giselle a romantikájával ma is megragadja a nézőket szerte a világon. A Nagyszínház műsoráról például sohasem került le. A színlapon mi is elolvashattuk, hogy a 633. előadásán voltunk ott. A színház 1944 óta Leonyid Lavrovszkij koreográfiájával játssza a balettet. Ezt mutatta be a Magyar Állami Operaház is 1958-ban. A régi és az új koreográfia elsősorban ott tér el egymástól, hogy a mostani sokkal jobban kiemeli a társadalomrajzot, így pontosabban értelmezi a szerelmébe csalódott parasztlány, Gisella halálát. A Nagyszínház zenekara a vendégszereplések, a számtalan lemezfölvétel révén az egész világon népszerű. Ügy mondják :— s erről mi is meggyőződhettünk —, hogy semmiben sem marad el a szintén operában játszó Bécsi Filharmonikusoktól. Ezen az estén az ötvenéves Algis Mar- celovics Zsjurajtisz vezényelte az együttest. A litván karmester 1960 óta működik a Nagyszínházban. Nemzetközi sikerei közül megemlítjük, hogy kilenc évvel ezelőtt második lett a római karmesterversenyen. Két kitűnő szólista vitte sikerre az előadást. Mindegy, hogy mit adnak a Bolsojban, látatlanban megveszik a jegyet, ha megtudják a fölléptüket. Mindketten a nálunk is jól ismert Galina Ulanova tanítványai. Jelena Makszimova csodálatosan táncolta Giselle szerepét: az első felvonásban jól érzékeltette a parasztlány gyermeki tisztaságát, naivitását, a bontakozó szerelem fényét Az őrülési jelenetből viszont minden tragikumot kihozott. A második felvonásban viliiként valóban tündérien légies, jól érzékelteti Lavrovszkij koreográfiájának a lényegét: a szerelmes és vigasztalhatatlan Albert gróf hús-vér alakjától elütő mozgást Albertet Vlagyimir Va- sziljev formálta meg. Csodálatosak voltak mesteri ugrásai, virtuóz technikája. Mind a két táncos nyíltszíni tapsot kapott minden szólójakor és a kettősökben is. De jó lett volna viszontlátni őket Szlo- nyimszkij Ikarus című balettjében. As előadás végén fél óráig dübörgőit a vastaps. Nyelvek sokaságán kiáltották az elismerő szavakat. A színpadot beborították a virágok. Szép este volt. Lajos Géza — Leskö László I Molnár Zoltán I Eljegyzés De ez most már nyilvánvalóan nem ment. Szilárdan elhatározta, hogy amint hazaér, vagyis amint belép az ajtón, rögtön elkezdi mondani, és jöjjön, aminek jönnie kell. Először szerencsére az anyjával találkozót. Szigorú rend volt náluk, a cipőt az előszobában le kellett vetni, ö még éppen fele cipőben és fele papucsban volt, s már el is kezdte: — El ne felejtsd, édesanya, hogy az eljegyzésről beszéljek! — A legjobb, ha a lényégét most rögtön megmondod, kisfiam — fonta össze karját az édesanyja, mert félt, hogy egy fontosnak látszó dologban Tibor elfelejti majd, hogy mit is akar elmondani. — Azt mondja Kati, hogy a csónakház ... vagyis a szüleiben egy kis maradisúg, és ha már nem is nagyon szo- -ás ... szóval szerinte eljegykellene csinálni.., ^ Én azt hittem, hogy már az esküvőt tervezitek Egyszerre nem sürgős? — De, hogyne, csakhát előtte . i. szóval eljegyzés... utána már nem lehet, ugye... és akkor... — Tétessük bele az újságba is? Én nem bánom, fiam, legyen eljegyzés!... De remélem, nem itt?! — Ugyan, édesanya... hiszen mondom, hogy a csónakházban. — Csónakházuk is van? F.d- dig nem mondtad. — Nem nekik. Lajos bácsinak. — Lajos bácsi. Az meg kicsoda? — Valami rokon. * — És az odaadja a csónakházát eljegyzésre?... És csónak is van? Mi az a csónakház, valami kalyiba? — Nem, komply betonépület. Én még nem láttam. —‘ Gondoltam, kisfiam. Nem kellene mgenézni, mielőtt egy ilyen hülyeségbe belemegyünk? — Ne aggódj, édesanya! Biztosán meggondolták. Meg kell értenünk... A történelmi ósz- szefüggések.. az öregek romantikája ... maradiság.. vagyis a Kati szülei kissé... — Romantikusok, értem. Különösen az anyja, arról messziről látszik, hogy milyen romantikus. Vajon mibe akarnak «ízek belevinni, kisfiam? — De édesanya.. : — Jó, jó, Tiborkám. Ahogy óhajtják. Én nem leszek el- rontója. Apád sem. Amilyen romantikus ő is... Eszerint ők a hívó fél... ök adják a díszvacsorát? Van ott konyha is? — Nem is tudom. — Mindenesetre ne ajánlkozz, hogy mindenáron én akarok ott főzni. — Nyugodt lehetsz, édesanya. — Szeretnék. De Tibor édesanyja korántsem volt nyugodt. Talán beszélnie kellene a nászasszonyával is, a kis romantikussal, hogyan képzelik, s főleg, hogy mivel kellene nekik részt venniük a költségekben? Hogy nem elég nekik az esküvő ... még egy eljegyzés-gondot- rumlit is a nyakukba vegyenek ... Ez sehogy se ment a fejébe. De főképpen attól félt, hogy nem tisztáznak mindent előre, s akkor majd váratlanul olyan költségekbe verik bele őket, amilyenekre nem számítanak, és nincsenek is felkészülve. — Megmondhatnád a jövendő anyósodnak, fiam, hogy szeretnék vele beszélni. — Igen, édesanya, természetesen. Ezt sokkal könnyebb szívvel vállalta, mint az édesanyának átadott iménti eljegyzés- jelzést. Mert azt egy pillanatA gyógyszerészt szenvedélye nük. És így van ez mindig, minden esetben ... Lám, büszkeségét — ide sem illik ez a szó — egy sufniban látta meg: Mária Terézia korabeli sublót, elefántcsontberakással, gyönyörű darab. Ilyen volt: a teteje ripityára törve, a lábai sánták. Ezt a tekintélyesen nagyszerű barokk íróasztalt meg szinte kettévágta az a fejsze, • melyilyen állapotban vannak a bútorok, amikor hozzájuk jut. — Szeretem a fát. Amikor csiszolom és kezdi kiadni szépségét, az csodálatos élmény! A mondat nem lenne meglepő egy asztalos bognár vagy faszobrász szájából. Repay Gábor gyógyszerésztől hallva azonban kívácsiságot lobbant bennünk. • Olyannyira, hogy már magunk kérjük: léphessünk a gyógyszertárból az ajtó- nyira lévő lakásba. S akkor tágra nyílik a szemünk. A Ré- pay-lakás honosságát századokkal korábbi bútorok biztosítják. Aki itt lakik, szereti a szépet. Ez azonban önmagában még nem jelentene szenzációt az újságíró számára, hiszen a megyében nem ő az egyetlen, aki kedveli, vásárolja az antik bútorokat. A kadarkúti gyógyszertár vezetője tevékenyen szereti a szépet! Rozzant bútorokat mesterei úgy újakká, hogy azok visszanyerik régi stílusukat, eredeti vonalaikat, és teljes pompájukban mutatják meg magukat. A kadarkúti gyógyszertárban nem abszurd tehát az ilyen kérés: "Gyógyszerész úr, kérek egy csomag Antineuralgicát, és lesz szíves megmutatni a kurtizán ülőgarnitúráját!« Itt minden bútordarabnak története, olykor krimibe illő meséje van. Lám, az említett ülőgarnitúra is — mely egy eléggé közismert kéj hölgyé volt a biedermeier és a neobarokk divatjának idején —, szinte véletlenül került ide. Három gyűjtő ment el mellette, de csak a negyedik, Repay Gábor vállalta a láb nélküli, kárpithiányos tönkrenyűtt darabokat. A gyógyszerész a végzendő munkát látta meg bemja így akarta a fiókokat "szólásra« bírni. Figurális lábai, árkádiai boldog pásztort ábrázoló, gazdag intarziákörnyeze- tű mintája több hónapnyi munkát adtak a műbútorasztalosnak is kiváló gyógyszerésznek. Nehéz lenne felsorolni mindent: a rokokó asztalkát, az angol stílusú tebernákulu- mot, az empire írószekrénykét, a gótikus fejzetű ágyat, a barokk íróasztalkát... — Édesapám faragott, a szerszámok nagy részét tőle örököltem, a kézügyességével együtt. Kezdetben intarziákat készítettem, de nem elégített ki ez egyébként is egy kicsit giccsgyanús művészet. Mióta a bútorjavítás a szenvedélyem, egészen kicserélődött a baráti köröm. Egy cseh művésztől tanultam sokat, és egy kaposvári műbútorasztalostól. Itt, Kadar- kúton is van egy asztalostársam. "Apja fia« — így jellemzik az emberek. Repay Lajos is megyeszerte ismert ember volt; érem- és pénzgyűjtemé- nyéből kiállítást rendeztek, monográfiát írt a községről, mamutcsontra lelt a vótaszent- imrei vízmosásban. Barokk szobrocska mosolyog le ránk a tabernákulum tetejéről : arcán naív hit, ez már nem is arc, hanem orca! Az üveg mögött numizmatikai1 könyvek az 1700-as évekből, lexikonok. És ilyenek lesznek keze munkájától ig sem gondolta, hogy valóban magával a jövőbeli anyósával fog beszélni. Csak Katival. Ö majd aztán mindent elintéz. » • * Kati természetesen azonnal továbbította is az,üzenetet: — Anyu, a Tibor mamája szeretne veled beszélni... azt hiszem, az eljegyzés ügyében. — Neked szólt? — Tibornak. — Vajon mit akar tőlem? Mondta, hogy az eljegyzés miatt, vagy csak gondolod? — Azt hiszed, olyan pontosan meg lehet érteni, amit Tibor mond? Gondolom. Azért gondolom, mert ezt akkor üzente, amikor Tibor előadta neki az eljegyzést a csónakházban. Talán meglepődött, bizarrnak találja az ötletet, mit tudom, én ... — Szóval Tibor egyenesen mint eljegyzési szertartást mondta el a csónakházat? — Miért, nem úgy gondoltad? Azt hiszed, hogy Tiborral úgy fokozatosan lehet a dolgot előkészíttetni? ö nem egy több lépcsős rakéta ... örülök, ha egyszer elindul, és éppen oda érkezik, ahova küldtem. — Akkor sem beszélek a drága mamájával. Mit tudom én, mit akar előre kipuhatolni. Vagy pláne kezdeményezni. Majd ott találkozunk, és kéu. — Ezt üzened? — Ne hülyéskedj, kislányom! Tudod, hogy mit üzenek. Vasárnapig annyira el vagyok foglalva, meg beteg vagyok, meg meghaltam satöbbi .... majd ott találkozunk. Addis hagyjon békén. Vagy csak nem azt akarja tán, hogy csónakházba pedig nem jönnek ...? — Mit tudom én, mit akar! Mondom, hogy Tiborral üzent. Gitta-Anyu nyelvén már erre is ott volt a válasz, hogy jó kis vöt szerzett neki az egyetlen kislánya. Olyan több lépcsős rakáta ... vagy hogy is... szóval akit nem lehet tudni, hogy mit mond. De észbe kapott, ezt inkább nem emlegette. Olyan, amilyet szerzett magának, csak . már legyenek túl a ... formaságokon. — Na jó, valahogy magyarázd meg neki. hogy előzetes felderítés nincs; majd eljönnek az eljegyzési-e. és mindent i megtudnak, amit kell! — Igen, Anyukám, majd én mindent megmagyarázok. Még azt is meg kellene kérdezni Katitól, gondolta Gitta, hogy hát az apjával beszélt-e már, vagy sem, s ha nem akkor mikor beszél, de nem akarta, hogy az a benyomása támadjon: mindent neki kell intéznie. Elég baja van a mulya vőlegényével. (Folytatjuk) kutyabőrbe kötött kötetek. Tégelyek, melyekben sárkányvért, fekete cseresznyeszár kivonatot tároltak régi-régi patikusok. A kobaltkék üvegcsékben, rézcsészécskékben is. Erika asszony kedves arca mosolyog: hányszor hallhatta férjét ilyen teli szívvel beszélni kedvenc témájáról! Ákoska és Gáborka, a két Répay gyerek is az apját hallgatja. Ok a legfontosabb segítőtársak , a műhelyben. — Mikor elkezdtem nézegetni és érdeklődni a többnyire színekben, hátsó udvari szerszámkamrákban tárolt bútorok után, hallottam, hogy összesúgnak mögöttem: "A gyógyszerészünk bogaras ember!« Most már sokan értik ezt az értékmentő szenvedélyemet. Jönnek: "Van egy semmire se jó bútordarabunk otthon a padláson, nem érdekli a gyógyszerész urat?« Répay Gábor úgy mondja, hogy kitelne egy kiállításra való anyag a múlt századok divatját mutató bútorokból, a saját ős más gyűjtők tulajdonából. . L. L.
