Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-06 / 5. szám
( Tájékoztatás és politikai érdek MAI KOMMENTÁRUNK Ai Információ — világprobléma. Ezt főképpen az információszerzés, -tárolás és -továbbítás valóban hihetetlen ütemben fejlődő technikai lehetőségeivel magyarázzák. Pedig a kérdést — mint más problémákat is — sokkal inkább társadalmi-politikai vonatkozásai állítják a nemzetközi érdeklődés homlokterébe. Hivatkozhatunk itt saját példánkra, hiszen hazánkban a jó tájékoztatás a társadalom javát szolgáló, elsőrendű politikai kérdés. Igényli ezt a politika, amely nyílt, őszinte, szókimondó, ennél fogva természetesen súlyt helyez arra, hogy nézeteit, érveit, eredményeit, gondjait és terveit mind szélesebb körben ismerjék és értsék. De egy pillanatra sem mond le arról, hogy ő is gazdagodjék a lakosság véleményével, javaslataival, hogy a kölcsönös, kétirányú információáramlás csatornáin keresztül pontosan érzékelje a társadalom tudati állapotát, hangulatát, érzésvilágát. Jogos igény E törekvésében a politika találkozik a lakosság igényével, sőt követelésével. Az ország népe tisztában akar lenni a politikai gazdasági-társadalmi realitásokkal, tudni kívánja, hol állunk és merre tartunk, s ez nagyon is felelős magatartás. Mert csak a szükséges ismeretek birtokában képesek az emberek tudatosan, tettekkel támogatni a politika által érlelt folyamatos, sokoldalú és jó irányú, szocialista fejlődést. Pártunk a tömegeknek ezt az igényét, követelését nemcsak hogy elismeri, jogosnak tartja, hanem mindent megtesz annak mind teljesebb kielégítésére. Nem véletlen, hogy nemrégiben a Népszabadság külön vezércikket szentelt ennek a 1 témának, amelyben ismét megfogalmazta a párt vezető testületéinek nemegyszer kimondott álláspontját. Ennek lényege egy mondatban: -Történelmi céljaink megvalósítása, a fejlett szocialista társadalom megteremtése, az odavezető úton pedig a mindennapi feladatok sikeres megoldása egyenesen megköveteli, hogy az emberek a tények és összefüggések megbízható ismerete alapján tisztában legyenek a szüntelen változó valósággal, a mindenkori adott helyzettel, mégpedig részletekbe menően, a nemzetközi és à hazai, a politikai és a gazdasági, az országos és a helyi körülményekkel egyaránt.« Információ és manipuláció Az információ körül éles küzdelem bontakozik ki a nemzetközi ideológiai harc szinterén is. A tőkés világ uralkodó körei ezt az eszközt is felhasználják az úgynevezett manipulációra, vagyis a tömegek megtévesztésére, s ezen keresztül a monopóliumok érdekeinek szolgálatára. Ez teljesen érthető, hiszen minél kevésbé tudja- kielégíteni valamely társadalmi rendszer a nép többségének történelmileg változó szükségleteit, annál ’ sűrűbbnek kell lennie annak az ideológiai fátyolnak, mely az alapvető társadalmi problémák és ellentmondások elfedésére szolgál, s annál intenzívebben -kell folytatni a tudat manipulálását. Az európai biztonsági és együttműködési értekezleten — akár a korábbi genfi szakaszára, akár most a belgrádi találkozóra gondolunk — különösen jól látható, hogy az információáramlás fokozódása az államok közötti jó kapcsolatok egyik eredménye, de egyúttal maga is táplálja a jószomszédságot. Ezt tartják szem előtt a szocialista országok, amikor elősegítik az információk legszélesebb körű cseréjét a helsinki záróok- mány szellemében és betűje szerint: hozzájárulva a népek közötti bizalom növekedéséhez. De ennek jegyében szállnak szembe a tőkés világ bizonyos köreinek minden olyan próbálkozásával, mely az információk egyoldalú áramoltatásával a mi közvéleményünket is manipulálni akarja. Mindez kellő magyarázatot ad arra, miért szükséges fontos politikai kérdésként kezelni a tájékoztatást. S ha ehhez hozzávesszük, hogy ma az informálást segítő legújabb tudományos és műszaki vívmányok is rendelkezésünkre állnak, akkor még nagyobb horderejű a kérdés. Információ ás orientáció De vajon mikor Jó & tájékoztatás? Nyilvánvalóan akkor, ha elegendő információval látja el a lakosságot, sok tényt, történést hoz a tudomására, segít nyomon követni az eseményeket Vagyis felállíthatjuk az egyenletet: több információ =» jobb tájékoztatás. Bár ez jórészt igaz, mégsem a teljes igazság. Mert nem az az igazán tájékozott ember, aki kizárólag arról tud sokat, mi történt, hanem az, aki ismeri a válaszokat a miértre is. s képes véleményt alkotni, állást foglalni az adott kérdésekben. Tájékozottságának fontos mércéje, hogyan hasznosul mindez a magatartásban, a cselekvésben. Tegyük fel, hogy valakit egy konkrét téma kápcsán — mondjuk — ötször annyi inRendelet a távbeszélő-díjszabás módosításáról Annak az előfizetőnek, aki a telefonállomás üzembe helyezésére 1977. december 31- ig értesítést kapott — a felszerelés időpontjától függetlenül —, nem kell fizetnie belépési díjat — hangzik a posta- vezérijgazgató nemrégen kiadott utasítása, amely részletesen intézkedik a távbeszélődíjszabás módosításáról. A Magyar Közlöny 95. számárban megjelent miniszteri rendelet szerint az új telefon- állomás felszereléséért a kö- zületeknek főállomásonként 30 ezer forint, ikerállomásonként 20 ezer forint, a magánszemélyeknek ugyanezért hatezer, illetve négyezer forint belépési díjat kell fizetniük. A belépési díjat nemcsak az új állomások felszereléséért, hanem házon kívüli áthelyezésükért is meg kell fizetni, s nemcsak annak, aki ezentúl kéri az áthelyezést, hanem aki már korábban kérte, de csak ezután szerelik fel részére az állomást. Nem kérhet a posta a házon kívüli áthelyezésért belépési díjat, ha a telefont a régivel azonos elosztón, azonos érpáron és változatlan kapcsolási számmal helyezik át. A rendelet intézkedik az átalakítással kapcsolatos díjról is. Eszerint, ha a posta az Állomás üzembe helyezésétől számított 5 éven belül az előfizető kérésére ikerállomást főállomássá alakít át, akkor az előírt belépési díj különböze- tét, vagyis kétezer forintot kell fizetnie; ha ’ meghatározott időn belül főállomást alakítanak át ikerállomássá, akkor — ha a díjat korábban kifizették — a beruházási hozzájárulás külön bözetét visszatérítik az előfizetőnek. Ha a posta az áthelyezéskor közérdekből, postai, műszaki vagy forgalmi okokból alakít át fő- és ikerállomást, akkor belépési-díjkülönbözetet nem számol fel, de ném is térít vissza. Meghatározott eseteket kivéve kötelező a belépési díj a telefonállomás átírásáért is. Nem szabad belépési díjat szedni úgynevezett kötelező átírás esetén, vagyis akkor, ha a telefonállomást közületről közületre ; elhalt előfizetőről a vele közös háztartásban élt özvegyére, élettársára, más családtagjára, vagy szerződés alapján az eltartóra: az előfizetőről a vele közös háztartásban élő családtagjára; házassá"? felbontásakor az előfizetőről a lakásban maradt házastársra írják át. Ugyancsak mentes a díjfizetés alól a lakáscserekor a két érdekelt előfizető. formációval látunk eL Feltehetően nem lenne automatikusan ötször olyan jól informált. Fennáll a veszélye annak, hogy nem tudja befogadni a megsokszorozódott információmennyiséget, vagyis nem képes elraktározni, feldolgozni. összefüggéseiben látni és megítélni a rázúditott ismeretanyagot. Ha tehát azt akarjuk, hogy a lakosság a szó teljes értelmében tájékozott legyen, akkor egyszerre kell informálnunk és orientálnunk, vagyis segíteni őt a tények, események elemzésében, értékelésében, álláspontjának kialakításában. Az egyenlet tehát így módosul: több információ plusz hatékony orientáció egyenlő jobb tájékoztatás. Mit is értünk az orientáción? Kétségtelenül orientálnak azok az írások, előadások, melyek az űj események kialakulásának folyamatát mutatják be. Kellenek olyan cikkek, műsorok is. amelyek arról szólnak, miként kapcsolódnak egymáshoz a történések. Nélkülözhetetlenek a hátteret megvilágító agitációs és propaganda megnyilatkozások. Ezek szerint az orientáció nem más, mint egy-egy fontos esemény, jelenség kommentálása? Nem, ennél több. Beletartozik például az úgynevezett alapkérdések visszavisszatérő tárgyalása. Ha a külpolitika témájából merítjük a példát, akkor sokszor egyszer s mindenkorra elinté- zettoek veszünk valóban nemegyszer megírt kérdéseket, mint például hogyan kell elemezni és értékelni az erőviszonyokat, mit értünk békés egymás mellett élésen, ki van ma offenzívában és ki defenzá, általánosan elfogadott volt, az új események fényében esetleg ismét vitatottá válhat. A »régi« kérdéseknek is lehet korszerű tartalmuk, amelyet meg kell világítanunk. Példa rá az internacionalizmus, amelyről már nem egy cikk született, s mégis szükség van arra, hogy megválaszoljuk: mit jelent a proletár internacionalizmus ma? Csak utalni szeretnék rá, hogy a Központi Bizottság tavaly októberi határozata is szükségesnek tartotta megfogalmazni, mit tekintünk a mai viszonyok között a proletár internacionalizmus alapvető ismérvének: a nemzeti és a nemzetközi érdekek egyeztetését, az egységre való törekvést, egymás kölcsönös támogatását, az elvtársi együttműködést, a legfőbb politikai kérdésekben a kollektív állás- foglalás és a cselekvés kialakítását a testvérpártok önállósága, egyenlősége és önkéntes együttműködése alapján. Azt szoktuk mondani, hogy a tájékoztatás nem cél, hanem eszköz a szocialista együttgondolkodás és együttmun- kálkodás erősítésére. Hiteles, megbízható és a lehetőségek szerinti gyors felhasználása éppen ezért nagy felelősséggel jár. Ennek a felelősségnek a tudatos vállalása azt is jelenti, hogy igyekszünk lépést tartani az új és nagyobb követelményekkel. Szem előtt tartjuk a leglényegesebbet: a jó tájékoztatás — vagyis a színvonalas információ és orientáció — alapvető politikai érdekünk. Pálos Tamás Munkásörök A napokban a megyei törzs beosztottainak állománygyú- lésével megkezdődött a munkásőrök kiképzési évet értékelő, a jövő feladatait meghatározó számvetése. Sorra tartják meg tanácskozásaikat a járási-városi egységek Előbb a nagyatádi, a marcali, majd a siófoki, végül pedig a kaposvári városi-járási és a barcsi egység. Ezek a gyűlések mindig jelentős események munkásőrségünk életében, az idei azonban különösen számottevő. Most értékelik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának tiszteletére indított versenyt. Ebben a nemes küzdelemben, a kiképzés színvonalának a növelésében, a fegyelem szilárdításában, az erkölcsi-politikai egység erősítésében a barcsiak bizonyultak a legjobbaknak. Tavalyi eredményeik alapján harmadszor nyerték el a legjobb egység címet, vele harmadszor és véglegesen a megyei parancsnokság vándorserlegét A verseny lendülete kihatott munkásőreink gazdasági feladatainak végrehajtására is. Erről szólnak > majd az üzemek pártszervezetei a be- I számoló taggyűléseken, amikor értékelik a verseny eredményeit, s egyúttal azt is: hogyan teljesítették mun- kásöreink pártmegbízatásukat. S hogy jól, azt mi sem bizonyítja jobban: lelkiismeszámvetése retes munkájuk, a gazdasági feladatok példás végrehajtása révén sok munkásfiatal ■ került a kommunisták soraiba. — Folytatjuk a versenyt, tovább erősítjük testületünk erkölcsi-politikai állapotai, küzdünk a kiképzés színvonalának emeléséért, a fegyelem szilárdításáért — hangzott el a korábban megtartott szakaszgyűléseken. Ezt határozzák el munkás- őreink a most sorra kerülő ünnepi állomány gyűléseken. Továbbra is élen akarnak járni, példát mutatni az á1- lampolgári kötelezettségek teljesítésében: a gazdasági feladatok végrehajtásában, a takarékos gazdálkodásban, a minőség javításában és a fegyelem megszilárdításában. A megyei pártbizottság — a járási és a városi pártbizottságok —, az üzemi párt- szervezetek azt várják munkásőreinktől: éppen olyan lelkesedéssel hajtsák végre feladataikat, mint a múlt évben. De nemcsak azoktól várják, akik évek óta hordják a munkásőr-egyenruhát. Kérik azoktól is, akik most, a számvetést végző, a feladatokat meghatározó egységgyűléseken teszik le az esküt. Munkásőreink az elmúlt 21 év alatt bebizonyították: a testületben és munkahelyeiken is tudják mit vállaltak, mivel tartoznak a pártnak, a népnek. Sz. U Száz halastó — kevés haszon zívában, hol húzódik a kor fő ellentmondása, miben fejeződik ki fő tartalma. Régi fogalmak — új tartalom Ezek a politikai oktatás témái — hallom az ellenvéleményeket. Azé is, de a tájékoztatás sem mondhat le napirendre tűzésükről. Először is azért, mert az alapkérdések is űj módon vetődhetnek fel adott körülmények között. Másodsorban számolnunk kell azzal is, hogy ami korábban teljesen érthető, s tegyük hozÖt venhat százalékos termelésfejlesztést ír elő az V. ötéves terv a halgazdálkodás számára. A halastavak fejlesztéséhez ma az állam 40 százalékos 1 támogatást ad. Mégis, egy-két kivételtől eltekintve szinte reménytelenül elavultak megyénkben — és az ország más tájain is — a technikai és technológiai körülmények. Az utóbbi tíz évben élmaradt a halastavak rekonstrukciója. Az elmaradottság mértékére jellemző, hogy még a lehetőségek okos kihasználásával sem lehet elegendő anyagi alapot teremteni a továbblépéshez. Zsákutca? Tulajdonképpen az, ámbár né__ / C sattog a metszőolló Szokatlan ragyogással pompázik a januári nap, fényben fürdeti a csupasz, borzas fejű szőlőtőkéket — de ereje vajmi kevés. A föld fagyos, csak a legfelső néhány centis réteg engedett föl a dermedtségből.. Csattognak a metszőollók a férfiak befáslizott jobb kezében. Kell ez a védőkötés, mçrt a múlt évi, tavaszi fagyok miatt sok kusza hajtást neveltek a tőkék: rendet tenni köztük különösen nehéz feladat. A böhönyei szövetkezetben két-három hétig is eltart ez a nagv szakértelmet, gondosságot igénylő munka. De nemcsak a metszést végző nyolctíz férfit foglalkoztatja a tizenhárom hektáros szőlő, rövidesen jönnek majd az asszo- pvok is. A gazdaságban ugyanis nem hagyják veszni a szőlővesszőket. Növényegészség- ügyileg minősítették az ültetvényt, s feldolgozzák, értékesítik a lemetszett vesszőket. Az asszonyok feladata lesz majd, hogy a szabványnak megfelelő méretre ( feldarabolják, százas kötegekbe csomózzák azokat. Értékesítési megállapodásaik szerint három- százezer simavesszőt szállítanak majd elsősorban alföldi megrendelőknek. Ennek árából fedezik a szőlő csaknem egész évi bérköltségét. Az' ültetvény szomszédságában hatalmas, harminchektáros tábla, frissen forgatva, rendezetten pihen. Ez lesz az első olyan új telepítés, mely a Viticoop társuláson belül va lósul meg. Azután követi a többi. 1980-ra száz hektáron borítja majd szőlő ezeket a dombokat. mi szerény lehetőség azért kínálkozik... Somogy dimbes-dombos tájai, a völgyekben csordogáló patakok szinte kínálják a halastó létesítésének feltételeit. Nem csoda hát, hogy a századfordulón és a harmincas években egyre-másra létesültek a kisebb-nagyobb mesterséges tavak. Az ország egyetlen halgazdaságának, a Balatoni Halgazdaságnak csupán a dél-somogyi kerületében több mint száz halastó van. Ezek a hegy- és vízrajzi adottságoknak megfelelően eléggé szétszórtan helyezkednek el, megnehezítve a korszerű, jobb technológiájú munkát. Ez a költségszintet is emeli, lehetetlenné teszi a fejlesztéshez szükséges alap megtermelését. Ügy fest, a kis halastavaknak aligha van jövőjük. Így vélekedik Marsai János is, a halgazdaság nagyatádi kerületének a vezetője. — 1970-ben 44 vagon halat értékesítettünk arról a területről, amelyről tavaly 120 vagon került a kereskedelembe. A hét év alatt azonban' szemernyit sem javultak a munkafeltételek, ma éppúgy nehéz munkát végeznek a halászok, mint annak előtte. A következő ötéves tervben sem tud pénzt fordítani gazdaságunk a kerület halastavainak rekonstrukciójára, marad tehát továbbra is a küszködés. A meglevő szint tartása is egyre nehezebbnek látszik, hiszen az elavult termelési forma, a más munkakörökhöz képest kisebb fizetés mellett alapos szakértelem és kemény munka szükséges. Nem csoda hát, hogy a fiatalok inkább más szakmát választanak. — A halastó a szántóföldhöz hasonlóan nem öregszik, ha megfelelően bánnak vele. Ám a beavatkozás formája más. Ha egy tó oxigénállapota romlik, haladéktalanul változtatni kell rajta, máskülönben elpusztulnak a halak; az egész évi munka semmibe vész. Nagy szaktudás, figyelem és tapasztalat kell a jó munkához, azonkívül megfelelő körülmények is szükségesek. Csakhogy amíg a szántó- földön ma már légkondicionált John Deere traktorok járnak, addig mi megmaradtunk a »kormos traktorok«, olykor a lóvontatású ekék korában. Így persze nehéz nagy jövedelmet elérni. A hal szabad áras termék, a piaci kereslet és kínálat viszonya szabja meg — reális botárak között — az eladási ! I árat S mivel szabad áras, nem jár hozzá állami dotáció. A termelőszövetkezeti, valamint állami gazdasági tulajdonban levő halastavak egy központi cégnek, a Halértnek kínálják fel árujukat — az év azonos szakában, dömpingszerűen —, s az monopolhelyzetének megfelelően válogathat. Ez persze aligha kedvez a fejlesztés iránti kedvnek. A kereskedelem — úgy fest — nincs érdekelve a fejlesztésben, a gazdaságoknak maguknak kell megtalálniuk az előrevezető utat. Ha van. Mert a majdcsaknem eredménytelen termeléssel a következő ötéves időszakban sem lesz előteremthető a szükséges összeg. A megoldás egyik útja az lenne, ha a gazdaságok saját feldolgozót építenének, ily módon kedvezőbb áron tudnák értékesíteni terméküket. A másik út a termelés hatékonyságának javítása, olyan technológia kidolgozása, amely már megfelelő hasznot hozna. A termelőszövetkezeti halastavak vezetőinek körében mind népszerűbb a bikali termelési rendszer, amely korszerűbb technológiával és csekély befektetéssel tisztes termelésfejlesztést tesz lehetővé. A rendszerhez csatlakozott termelőszövetkezetek mintegy 30 százalékkal növelték termelésüket. Az így felhalmozódó haszon pedig alapja lehet egy későbbi fejlesztésnek. A hajdani kilenc halgazdaság közül egyedül maradt balatoni is fejleszt, s nem kétséges, hogy szép eredményeket hoz majd a mintegy 35 millió forint költséggel létesült pisztrángtelep. Terveik között szerepel az irmapusz- tai kerület fejlesztése, valamint egy feldolgozó és egy mélyhűtő létesítése is. A jövő tehát biztató a gazdaságnál. Ám a dél-somogyi dombok között megbúvó tavacskák sorsa ezzel nem oldódik meg. Kaposvártól nem messze, a hársasberki vízfolyásban három gazdaság 350 hektáros tározót hoz létre. Meliorációs célokból, az öntözés biztosítására, s természetesen hálter- melésre is. A somogyi dombok számtalan vízfolyásának ilyen komplex felhasználása talán az egyik megoldás lehet. B. A. Somogyi Néplap