Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-31 / 26. szám
ülést tartott a Vöröskereszt megyei vezetősége Folytatódjanak a kongresszusi sikerek A Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége tegnap tartotta ez évi első ülését. A múlt évi munka értékelésével eg"ütt az 1978-as munkaterv elfogadását — megvitatását, kiegészítését — tűzte napirendre. A megyei vezetőség ülésén részt vett és felszólalt a Magyar Vöröskereszt Országos Vezetőségének főtitkárhelyettese, dr. Kaposvári Júlia. — A somogyi eredmények országosan ismertek, továbbra is számítunk az önök tapasztalataira — mondta el véleményét a kongresszusi év munkájáról, s a szervezet 1978- as tervéről. A Vöröskereszt-szervezet somogyi munkaprogramjáról a vezetőségből sokan mondtak véleményt, illetve tették hozzá azokat a személyes elképzelé- , seket, amelyek kiegészíthetik a végső formába öntött tervet. A felszólalásokban sok volt1 a közös mondanivaló, közülük csak egyet emelek ki: a vezetőség tagjai sok ezer aktivista nevében vállalták, hogy készek tenni a tervek megvalósulásáért. A tervek tartalma ad magyarázatot arra, hogy „Ki gépen száll fölébe... * Balázsovits Lajos és Bujtor István műsora Bérleten kívüli előadóestet rendezett a Latánoa Sándor Művelődési Központ. Eredetileg Bujtor István és Madaras József szereplésével hirdették a Radnóti Miklós »Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj!« verssorára csendülő ösz- szállítást a XIX—XX. századi líránk gyöngyszemeiből. Madarast Balázsovits Lajos helyettesítette. A beugrás nem változtatott a rendezői elven: bemutatják a Szózat köré csoportosítható magyar hazafias verseket »Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj: * nem tudja hol lakott itt Vörösmarty Mihály ...« A délutáni ifjúsági előadás nézőterén a felforrósult levegő a vállalkozás sikerét jelezte. A diákság élénk reagálása talán az iskolai magyarórákon tanúsított passzivitásért is kárpótlást nyújtott. Az esti pangó nézőtér néhány meg- »>kérdezettje is azt mondta: szívesen hallgatta Vörösmarty, cs^Ketofi, Radnóti, József Attila Hazafias verseinek válogatott gyűjteményét. Sajnos az esti érdektelenség mindezt megkurtította ... Az iménti felsorolás nem célzat nélkül történt, tessék csalt még egyszer végigolvasni a szerzők sorát No'igen, és Babits — a Hús- vét előtt című versével... Jogos hiányérzetünk támadhat, soroljuk is: Petőfi és József Attila között miért nem szerepel Ady Endre e műsorban? A Szózat »Hazádnak rendületlenül ...« sora megható és felemelő műsorzáró »tétel«, ám Petőfi a XIX. század költőitől ívelő gondolatmenethez mindenképpen hozzá tartozik már a József Attila utáni költőnemzedék tanúságtétele is, csupát egy példát: Ilyés Gyula Bartókja... Balázsovits és Bujtor nem iskolás módon, hanem az előadóművészét eszközeivel, őszintén tárták fél azokat az érzelmeket, melyeket a költők nekünk szántak. Ezt az őszinte hangot mai verselemzéssel, elsősorban a gondolatiság kifejezésével teremtették meg. A közös műsorban azonban felfedezhettük az egyéni színeket is. Balázsovits kissé fojtott, olykor kitörő hangon szólalt meg, néha zavaróan rezig- náltan. Bujtor . tudatossága jobban tetszett. Nem magyarázott bele soha a versbe, de gondolatgazdag életté varázsolta költőink örökbecsű sorait. H. B. Nyitás előtt a Várszínházban A Népszínház társulata megkezdte a próbákat az új Várszínházban. Képeink a főváros színházi életének új központjáról készültek. A modern színházterem. A színház világító- keverőasztala. ezekért valóban érdemes lelkesedni. Honfi Istvánné, a megyei szervezet titkára elmondta, hogy tavaly az V. kongresz- szusra készülve az eddinieknél élénkebb, pezsgőbb élet folyt a tömegszervezetben. Visszhangra találtak a felajánlások, a munkaeredmények az egész társadalomban. A Vöröskereszt természetesen adósságokkal is küszködik: a számottevő eredmények mellett néhány alapszervezetben formális a munira, terv nélkül dolgoznak. Megyénkben az elmúlt években nem sikerült a falusi, a termelőszövetkezeti alapszervezetek számának a gyarapítása, az idén erre nagyobb figyelmet fordítanak. Az alkoholizmus elleni küzdelemben a felderítés, utógondozás még mindig kevés eredményt hozott. A hozzászólások során is kirajzolódott, hogy milyen sok feladatot vállal társadalmi életünkben a Vöröskereszt. Dr. Petrus László, a Balatonszárszói Községi Közös Tanács elnöke a tanácsok felelősségét hangsúlyozta. Megyénkben tavaly — és azelőtt — száznegyvenhárom rászoruló nem kapott szociális segélyt, pedig ennek az igénynek a kielégítése a pontos tervezés alapján nem szorulhat háttérbe. dr. Üttő Sándor szintén az idősek gondozásáról, a társa- da* mi törődésről beszélt, amikor elmondta : Somogybán ötven öregek napközije működik, s mintegy ezer idős ember házi gondozását végzik rendszeresen az aktívák. Az öregek helyzete után a korszerű családtervezésről esett szó. Dr. Faragó László a népesedéspolitikai határozat szelemében azokról a változásokról beszélt, amelyek nyomon kísérhetők a felnőtt lakosság életében a korszerűsödő egészségügyi ellátás, a terhesgondozás, a nevelés terén. Növekedett az emberek műveltsége, ezt figyelembe véve kell folytatni az egészségnevelési propagandát, különösen a fiatalság körében. A gyermek- és ifjúságvédelem. a cigány lakosság jobb körülményeinek megteremte«, se, a környezetvédelem, az ifjúsági szervezetek működése — mind, mind olyan téma, amely hagyományosan a Vöröskereszt feladatai közé tartozó. Szó esett e területeken jelentkező új feladatokról is, hisz a hagyományt évről évre meg kell újítani. A Magyar Vöröskereszt megyei vezetőségének ülése dr. Varga Leventének, a vezetőség elnökének a zárszavával ért véget. H. n. Kulturális bemutató a csurgói gimnáziumban A hímpor és a ragadvány Kulturális bemutatót tartottak szombaton a csurgói gimnázium és óvónői szakközépiskola tanulói : kórusok, szólóénekesek, hangszeresek, versmondók léptek a község nyilvánossága elé A közművelődési élet eseményeinek sorában ez a rendezvény is csupán egy volt a sok közül, s bármilyen szivet melengetőén szépek voltak is egyes momentumai, bizonyára elegendő lett volna egy kurta újsághír, legföljebb egy nyúlfarknyi tudósítás a műsorról, hiszen megyénkben jó néhány középiskola van, és szerencsére a különböző rendű és rangú rendezvények száma sem csekély. Csakhogy a csurgóiak bemutatója sűrítve tartalmazta az iskolai művészeti élet csaknem minden fontos jellemzőjét, eredményét és fogyatékosságát, a tipikusát tárta elénk, tapasztalatai ezért általánosíthatók, ezért szolgálhatnak biztatásul és figyelmeztetésül a tanintézetekben folyó közművelődési tevékenység irányítóinak. Kezdjük talán a biztató tényezőkkel, még akkor is, ha ezek — legalábbis megyénk középiskoláinak többségében — nem tipikusak. Igaz, sokszor elmondtuk, leírtuk már a csurgói gimnáziumról, hogy énekkarai nem csupán somogyi viszonylatban kiválóak — az érdem mindenekelőtt két lelkes fiatal énektanáré. Pintér Józsefé és Pauker Zoltáné —, a megállapítást azonban most ki kell egészítenünk: az intézmény egész zenei élete példamutatóan sokrétű és színvonalas. A magyar, német, lengyel, angol népdalokat és népdalfeldolgozásokat előadó pacsártahangú leányok produkciói közül egyik-másik alkalmazkodó ritmusával, dinamikájával magas színvonalon állt A diákok által József Attila költeményeire komponált dalokban — muzsikusfüllel — nem lenne túlságosan nehéz esztétikai, zeneelméleti hibákat találni. E »zeneszerzői« zsengék mégis olyan lelkesedésről, daloskedv- ről tanúskodnak — akár az iskola zenei pályára készülő tanulóinak az átlagosnál jóval nagyobb száma —, hogy a háttérben rejtőző pedagógiai tevékenység feltétlenül tanulmányozásra, követésre érdemes. Ha az irodalmi színpad és a versmondók teljesítményéről már korántsem mondhatunk felsőfokú jelzőket, az semmiképpen sem a felkészítő tanárak munkájának alá- becsülését jelenti, még kevésbé a szíwel-lélekkel játszó diákok tehetségének, rátermettségének kétségbevonását Mert — mint fentebb említettük — a műsorválasz-1 tásbam érezhető tanácstalanságot. az értelmezésbeli zavarokat, az irányzatok közti téb- lábolást, a karakter nélküliségét egész diákszínjátszásunkra vonatkozóan tipikusnak érezzük. Nyilván ezt az »irányzatkáoszt« sejtette meg jó érzékkel — sajnos, csupán egyetlen produkcióban — a szakkörvezető pedagógus is, amikor az amatőr színjátszás elavult, de még élő torzszüle- ményeiról, a hatásvadászóan hadovázó »szavalókórusokról«, a hejehujázó népieske- dőkről és az avantgarde sznob megszállottáiról készített szellemesen csípős paródiát — ám ezenkívül minden más produkció egy negyedik csapda áldozata lett. Az érzelgősségé, a romantikus terjengős- ségé. Hallottunk Ady-verseket Byron-hangvétellel, vagy dzsentroid búbánattal. Váci Mihály-költeményt világfájdalmas gyermekkor-nosztalgiával, s Tatjána levelét Puskin Anyeginjéből holdfényes giccshangulattal, az eredetiben — és az Áprily-ford í tás- ban is — megtalálható vaskos irónia — 6Őt, önirónia — leghalványabb jele nélkül. Hogy a tizenévesek minden rezdülésre, így a saentimenta- lizmvsra is érzékeny lelki életébe mindez »belefér«, természetes. Az okos értelmezés, a csapongó érzelmek kontrollálása, a klasszikus művek »giccsesítésének« elkerülése és elkerültetése a felnőtt szakemberek feladata lennej annak nyílt deklarálása pedig, hogy »a mi gyerekeinknek csak használ az érzelgősség«, a nevelési folyamat zsákutcája, az értékek összekuszálásának, az ízléshatárok elmosásának biztos megalapozása. Ismételjük: nemcsak Csurgón, hiszen ez a szemlélet — érzelgősséggel közömbösíteni az érzelmi élet állítólagos sivárságát — az amatőr előadóművészet összehasonlíthatatlanul magasabb fórumain is fölöttébb divatos. Ám mindenre fogékony tizenéveseknél különösen veszélyes. Egy Ady- vers vagy egy Puskin-mű nem arra való, hogy egy első szerelmében csalódott diák érzelmeinek hangulati aláfestője legyen —, de nem várhatjuk, hogy a tinédzser önmagától ébredjen rá mindezekre. Higgadt műelemzéssel, értelmezéssel aligha fogjuk lemosni az első szerelem egyébként is gyorsan elillanó hímporát. E hiba egyáltalán nem csurgói specifikum. A művészeti tevékenységnek ilyen odaadó támogatása, a lelkesedés, a szívós aprómunka azonban — minden részterületen! — megkülönbözteti a csurgói gimnáziumot minden más »vidéki« középiskolánktól. Kulturális bemutatójuk — az általánosan jellemző fogyatékosságoktól eltekintve — emlékezetes, szép élményt nyújtott. Kívánjuk, hogy sok iskola kövesse példájukat. L. A. Ismét égj díj ••• Szinte nincs hazai fesztivál, jutalmazás kaposvári díjazott nélkül. Üjra örömmel vehettük a hírt: Koltai Róbert, a Csiky Gergely Színház Já- szai-díjas színművésze is díjat kapott a filmkritikusoktól. Két évvel ezelőtt a veszprémi tévétalálkozón Helyey Lászlót jutalmazták- A tavalyi tévéfesztivál Molnár Piroska, Pogány Judit és Koltai Róbert sikerét hozta. A filmkritikusok a MUOSZ székházában az akkor még kaposvári Monori Lili mellett voksoltak. Koltai Róbert szinte pályakezdésétől kedvelt alakja a filmművészetnek. Csak néhány jelentős alakítására emlékeztetünk ennek bizonyítására. Például A kenguru kamionsofőrjére, aki a józanság határain belül vagány. Az Azonosítás egyik főszerepére, mellyel Koltai egy egész történelmi korszak típusfiguráját alkotta meg. Játszott a Fedőneve: Lukács című szovjet— magyar filmben is. És sorolhatnánk. .. A Pókfociban, Rózsa János keserű szatírájában »a« tornatanárt formálta meg. Madaras József szélkakas igazgatója mellett — mintegy annak egyik támaszát — azt a magatartást testesítette meg, mely lojalitásával biztosítja az ostobaság győzelmét. Sőt, ha kell, maga jár az élen abban, hogy aktívan is segítse igazgatója ügyét. A Pókfoci tornatanára szinte intézményesíti a csúszva-mász- I va produkált játékot: bemu- ’ tatót tartanak belelő, mint pedagógiai újításból. A gyerekek a »játék« végére vert hadként festenek. Koltai Róbert lelkes — »ele-' fánt a porcelánboltban« —• tanárfigurájával méltán rászolgált a díjra. A technika vívmánya, az ipari fejlődés, a többtermelés és gyárüzemek századában születtem, s mindig rajongtam a modem, nagy gazdasági elv eszményeiért, minél kisebb eröpazarlással, minél nagyobb munkasiker! Az olyan találmányok, melyek ezt az eszményt valósítják meg, gyermekkorom óta izgatták képzeletemet. Ceruza, aminek a másik végén törlőgumi van, hogy mindjárt ki lehessen törölni, amit az ember ír. Zsebkés, amit dugóhúzónak is lehet használni. Zsebóra, ami villanylámpának alkalmazható. Toros bot, ami esőben esernyő, eső után köpönyeg. És így tovább. Hogyne vágytam volna, amióta az eszemet tudom, e műfaj legkimagaslóbb, legrégibb és méltán legnépszerűbb klasszikus példájának, a Schöberl-ágynak egy példányára! A csodálatosan egyszerű alapötlet, hogy »Nappal szék — éjjel ágy!-" akkor is mintaképe lett volna szememben a praktikus gondolkozás módszerének, ha a műszaki tudomány soha nem tudja megvalósítani gyakorlatban a géniusz képzeletét. De tudjuk, hogy megvalósította, és én gyerekkorom óta irigyen és vá- gyakzova álldogáltam a kirakatok előtt, ahol ilyen piKarinthy Frigyes 'Schöberl ros plüssel bontott csodabútort mutogattak. Sajnos, hányatott életem, anyagi gondjaim közepette sokáig nem juthattam odáig, hogy vegyek magamnak egy Schöberl-ágyat. Nagyon igazuk van azoknak, akik a szegénység legnagyobb hátrányát abban látják, hogy a szegény ember mindenhez sokkal drágábban jut, mint a gazdag, hogy a gazdaságosság fent jelzett nagy elvét (kis erővel nagy eredményt) soha nem tudja megvalósítani: s alapjában véve helyes az a paradoxon, hogy a szegény ember kénytelen fényűzőbben élni, mint a gazdag, mert nem jut hozzá ahhoz, ami egyszerű és olcsó és gazdaságos. Magam is hosszú éveken át aludtam olyan ágyban, ami nappal is csak ágy volt, s így teljesen hiába töltötte idejét az én költségemre — és ültem olyan széken, amelyik éjjel hasznavehetetlen széki minőségében henyélt és lopta a pénzemet. Végre rájöttem a megoldásra: Kolumbusz tojása az egész, ha megmondom, azt fogják felelni rá: ezt én is tudtam volna! Hát persze, tetszett volna megtenni akkor. Na, mit gondolnak? Hát megmondom: eladtam az agyamat meg a székemet, és vettem egy Schöberl-t az árából. Bevallom, kicsit hevesebben dobogott a szívem, mikor a rejtelmes bútordarabot beguritották a szobámba. Ott állt, tömören és komolyan, a nagyon elfoglalt emberek szófukar szerénységével várva, hogy rendelkezzem vele. Megnéztem az órámat: délután öt óra volt, szóval rtap- paL Odaguritottam az íróasztalhoz, leültem rá és dolgozni kezdtem. öt perc múlva kellemetlen, kínos rossz érzés fogott el: izegni, mozogni kezdtem, se- hogyse találtam a helyemet. Hátradőltem, nyújtózkodtam, nagyot ásítottam. A gyomrom émelygett, pislogtam, leragadtak a szemeim. Aztán nem tudom, mi történt: mikor magamhoz tértem, koromsötét volt, karom és fejem tehetetlenül lógott le a karfáról. Megnéztem az órámat: tizenegy óra volt. Teringette, hiszen már éjszaka van — le kell feküdni. Büszkén és önérzettel elmosolyogtam magam: szétbontottam jó Schöberlemet, levetkőztem és lefeküdtem. Öt perc múlva föl kellett ülnöm: egy csöppet sem voltam álmos: Bromot vettem be és veronait. Hiába. Egész éjszakámat az ágy szélén ülve töltöttem, lelógatva a lábamat, tehetetlenül és éberen. De állapotom nem javult. Éjszakáim álmatlanságban teltek el, nappal nem tudtam dolgozni, folyton aludtam. Egy hét múlva visszavittem a Schöberl-széket, miután úgysem használhattam semmire. A kereskedő, akinek elmondtam a betegségemet, hitetlenkedve csóválta a fejét — aztán hirtelen a homlokára csapott. Odarohant a székhez, belenyúlt, kifordította. Bedugta a fejét, kerekeket csavart rajta, rángatta. Aztán kivörösödve egyenesedett fel és a Páliamra ütött. — Uram, önnek kivételes peche van! Mióta a Schö- berl-gyár fennáll, ilyen eset még nem történt. Nem önben van a hiba, hanem a székben — ön egy hibás darabot kapott, amit valamelyik munkás elfuserált. Ez a Schöberl nappal ágy és éjjel szék — hagyja itt, majd eladjuk egy szállodai portásnak.
