Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

Alapvető feltétel A legfrissebb adatok sze­rűit 815-en járnak el dolgozni és tanulni a három fallut egye­sítő kiaposíői tanács területéről. Meghökkentő szám. hiszen az öfszlakosság is alig több há­romezernél. A töooség termé­szetesen Kaposvár vállalatai­nál, ipari.üzemeiben taliál mun­kát. A bejárás rendkívül ked­vező : nehéz lenne gyorsain ösz- szeszámláliai, hány buszjárat között válogathatnak az utaz­ni szándékozók, és mellette még a vasutat is igénybe ve­hetik. A munkáskéz azonban hely­ben is kell Jut-e, marad-e a tsz-nek?- Tegnap ismét jelentkezett nálam egy volt dolgozónk. Né­hány hónapja küldtük el. Fo- gadkozott, hogy megbecsüli magát. Szigorúan beszéltem ve­le, feltételeket emlegettem, de alig tudtam leplezni örömömet. Már küldtem is az egyik ser­téstelepünkre — mondta Topp János főmezőgazdász. A tsz elnöke, Spannenberger János megtoldotta: — Ma délelőtt fegyelmiket tárgyaltunk. Ittas vezetés. So­rozatban. A drága gépeken fe­lelőtlen emberek. És ha józa­nok, akkor sincs összhangban gondolkodásuk, felkészültségük az alkalmazott technika szín- : vonalával. Beszélgetésünkön jelein volta pártvezetőség titkára, Farkas Ferenc és Bognár Lajos iskola- igazgató. Azt is mondhatnám: a legfőbb érdekeltek és egyben felelősök ültek körülöttem. Ügy vélekedtek: a tsz-ben nem rosszabbak a termelés emberi tényezői, mint az átlagos so­mogyi községekben. Sőt, ha a sajátos földrajzi körülményeiket is figyelembe vesszük, még vi­szonylag kedvezőbbek is. Ezzel egyébként a tsz vezetői is egyetértettek : — Persze, hogy ' nem ilyen fekete az ördög, hi­szen a gazdasági eredmények­kel nem lehetünk elégedetle­nek. — És most már együtt bogoztuk: hogyan erősödhet a kötődés, miként növekedhet a mezőgazdasági szakma becsü­lete itt, a megyeszékhely von­zásában? Beszélgetésünkben föl sem merülték a jelen körül­ményeitől elvonatkoztatott öt­letek, illúziók, de egyre inkább kirajzolódott egy azonosan gon­dolkodó, egy irányba működő vezetői együttes látványosság­tól mentes, ám sokak számára példát adó munkássága. Lehet, hogy sokan furcsának találják, de engem mindenek­előtt az ragadott meg, ahogyan itt saját politikai képzésüket kezelik. Beszélgető társaim kö­zül ketten a marxista-leninista esti egyetem általános, ketten pedig a szakosító tanfolyamát végezték el. Rajtuk kívül még jó néhányam dolgoznak a köz­ségben — a tanácsban, a tan­testületben — hasonló politikai végzettséggel. És ez nemcsak azt jelenti, hogy nem okoz gon­dot a propagandisták kiválasz­tása, a pártoktatás magas szin­tű vezetésének megoldása — bár ez a legfontosabbak egyike, —, hanem azt is: egész irányí­tó tevékenységüket az ideoló­giai-politikai megalapozottság hatja át. Nem a szándékában ugyan tisztességes, de felszínes, a mindennapi tapasztalat szint­jén megrekedő gondolkodás szüli tehát a válaszokat, a ter­veket,' alakítja a döntéseket a község társadalmi és gazdasági életében. Azt hiszem, ennek a magas szintű felkészültségnek min­denhez köze van, ami itt törté­nik. Többek között ahhoz is, hogy nemcsak a pártszerveze­tekben, hanem a KISZ-ben is egyre tartalmasabb politikai munka, ezen belül propaganda- tevékenység folyik,, amint azt éppen a beszélgetésünk napján állapította meg a járási párt- vb. És talán nem hat mester­kélt összefüggés-keresésnek, ha azt mondom: abban a tartal­mas, gondos pályairányító te­vékenységben is benne van a politikai tudatosság. amely messzemenően figyelembe ve­szi a tsz, a község igényeit, és szívós pedagógiai, meggyőző munkával, a szükségletek, sze­rint küldi tanulni a fiaitalokat. A szakmai képzésre helyben is nagy gondot fordítanak: tavaly csaknem harmincán végezték el az állattenyésztő szakimun- kás-tanfolyamot a községben. Számos, hasonló nagyságú, ked­vezőbb körülményű tsz-ben legföljebb csak a szervezés gon­dolatáig jutattak el. De folytathatnám a sort a két KISZ-klub tartalmas mű­ködésével, az évről évre szíve­sen végzett társadalmi mun­kákkal, meg azzal, hogy mind több fiatal szakember — köz­tük diplomás — telepedik le a községben, vállal munkát a tsz-ben. Említhetném a gépesí­tésben dolgozó szocialista bri­gádot, amely családostul rend­szeresen bejár a kaposvári színházba, a tsz autóbuszával. És ha már a művelődésnél tar­tunk: igaz, egyelőre — és saj­nos hosszú idő óta — csak a tégla van meg a majdan épü­lő művelődési otthon épületé­hez, de a harminctagú vegyes kórus mégis megtalálja a mód­ját, hogy rendszeres próbákkal készüljön az újabb, magasabb fokozatú minősítés megszerzé­sére. Látszólag messze jutot­tunk a vezetők politikai kép­zettségétől. A valóságban azon­ban szoros összefüggés van á fenti jelenségek: az ideológiai- politikai tudatosság és a helyi társadalmi élet, szorosabban a termelőszövetkezeti dolgozók élet- és munkakörülménye, il­letve a termelés színvonala kö­zött Paál László Növényvédelmi tájékoztató A hagymaperonoszpóra elleni védekezés Csapadékos, nedves évek­ben a hagyma járványszerú- en fellépő kórokozója a hagy­maperonoszpóra, mely rövid idő alatt az egész ültetvényt képes megbetegiteni, s a nö­vények néhány nap alatt el is pusztulhatnak. A fertőzés első jeleként a hagymaleveleken kifakult, szünkészöld foltok je­lennek meg, melyeket hama­rosan befed a gomba lilás- szürke szaporítóképleteinek finom penészbevonata. A fer­tőzött levelek fonnyadnak, hervadnak, s idő előtt leszá­radnak. A zöld részek károso­dása, pusztulása következté­ben a hagymák kicsik ma­radnak, nem érnek be jól. A levelek tökéletlen visszahúzó­dása miatt a hagyma nyaki része vastag, nyitott marad, s ez különböző rothasztó kór­okozók megtelepedését segíti elő. A maghozó növények szá­ra letörik, ezáltal elmarad a kötődés és a magfogás is, ezért magfogásra kijelölt hagymákban okozza a súlyo­sabb károkat a betegség. A kórokozó a még ősszel fertőzött és szabadon telelő hagymatöveken, az őszi veté­sek leveleiben telel át. Kora tavasszal — ha meleg, párás az időjárás — kialakulhatnak a fertőzött gócok, és ettől kezdve az egész vegetációs idő alatt számolnunk kell a kórokozó ismételt fertőzésével. Kártételének megelőzése, át- telelési lehetőségeinek csök­kentése érdekében még az ősszel meg kell semmisíteni a fertőzött növénymaradványo­kat, s a'talajt mélyen keU fel­ásni. Kertünkben az idén a hagyma helyét úgy jelöljük ki, hogy lehetőleg minél tá­volabb kerüljön a tavalyi hagymaágyástóiL Szellős, leve­gős, gyommentes állományra kell törekedni az ültetés so­rán, ezért a túl sűrű ültetést kerüljük. Sajnosai Nép!up A dughagyma fertőzöttségét a hőkezelés jelentős mérték­ben csökkenti. Egyenletesen meleg helyiségben (30—40 Cel­sius fokon 4—6 hétig tartva) a fellevelek alatt meghúzódó gombafonalzat jelentős része elpusztul. Ha kertünkben át­telelő hagyma van, már kora tavasszal, áprilisban, az első kiadósabb záporesőt követően meg kell kezdeni a betegség elleni védekezést, majd a le­hullott csapadéktól függően 7—12 naponként meg kell is­mételni. Nemcsak az étkezési vagy maghozó hagymát, ha­nem a zöldhagymát is érde­mes védeni, ezeket ugyanis Molnár Zoltán | I Eljegyzés — Talán azért fel tudnád mérni, drágám, hogy mekko­ra volna, az összeg, amivel tí tudnátok a gyerekek család- alapításához hozzájárulni... — Talán ... — Nézd, én ezt igazán csak azért forszírozom, hogy fogal­mat alkothassak magamnak, vajon mennyit kell nekem összehoznom... 1 Az egyes számú fogalma­zást meg az összehozni igét is szó szerint gondolta, s ön­kéntelenül fogalmazta ilyen pontosan. Nem volt kétsége az iránt, hogy neki magának kell ezt a feladatot elvégeznie, de úgy, hogy összehozza; vagyis kigyomroz, amennyit csak le­het, elsősorban is Gusztiból, de a lehetőség szerint Lajos bácsiból, esetleg még nagy­mamából, vagyis a saját any­jából is. S majd ez együtt lesz az, amit ő hoz össze. Ti­bor családja úgy szedi össze a másik felét, ahogy akarja. — Egy házasság, kedvesem, korán felszedjük, így a beteg­ség nem tudja teljes mérték­ben kifejteni hatását, de a kialakuló szaporítóképletek a további fertőzés forrásai le­hetnek. A betegség ellen felhasz­nálhatjuk a Zineb 0,3 száza­lékos, az Orthocid 0,3 száza­lékos, a Rézoxiklorid 50 WP 0,5 százalékos töménységű ké­szítmények valamelyikét (a hagyma viaszos levelei miatt azonban a permetléhez Nonit nedvesítő szer hozzáadása szükséges), illetve a badacso­nyi rézmészpor porozószert. máma nem gyerekjáték .. 1 Nem is beszélek arról, hogy a lakás önmagában még semmi! Azt be is kell rendezni.. le­hetőleg úgy, hogy élni lehes­sen benne. A mi gyerekeink­nek — mert gondolom, a ti­ednek is — eddig mindenük megvolt. Bár képzelem, hogy nektek sem volt könnyű Ti­bort kitanittatni... Mi is ele­ve azt gondoltuk, hogy csak maradjon Kati egyedül, de ne­ki legyen meg mindene ... Azt hiszem, nagyon fájdalmas vol­na nekik, ha egyszer csak le­zuhanna az életszínvonaluk. Azon kapta róagát, hogy ezt az éééletszínvonalat éppen úgy mondta, mintha Klaááárit hal­laná. Sebaj, fő, hogy ez a korlátolt proliasszony felfog­ja: korántsem szabadult meg minden gondtól azzal, hogy a fiacskája megnősül. Maradtak még kötelességei. — Tudod, mi Tibort, meg­mondom őszintén, nem olyan nagy erőfeszítéssel taníttat­tuk. Még ő hozott haza ösz­töndíjat, azt lehet mondani, maga ruházkodott. Különben nem is ment volna. Mind a ketten gyárban dolgoztunk, a férjem, mióta művezető lett, kevesebbet keres, mint az­előtt Szidtam is érte eleget.. tisztességes szakmunkás ne menjen el... na majd meg­mondom, minek... de hát ő azt mondja, valakinek azt is csak el kell vállalni. LÁTOGATÓBAN A brigád a gyermekekért Nagyatád, Kiszely utca 11/B. Szép, emeletes ikerház. Itt él a Czibula házaspár és a négyhónapos Zoltánka. Czi- bula Dezsőné gyermekgondo­zási segélyen van otthon. Munkahelye a Közúti Építő Vállalat nagyatádi építésve­zetősége. Műszaki adminiszt­rátor, vezetője a Vásárhelyi Pál szocialista brigádnak. Ök kezdeményezték Nagy­atádon a »Több fényt az is­kolának« mozgalmat. Mi adta az ötletet? Erről így beszél a fiatalasszony: — Valamikor én is az Áp­rilis 4. utcai régi iskolába jár­tam Atádon. Brigádunkban és az építésvezetőség brigádjá­ban több olyan szülő is dolgo­zik, akinek a gyermeke ugyan­ott tanul. Többen elmondták: gyermekeik panaszkodnak, hogy rossz a világítás, fáj a szemük. Több tanuló kényte­len volt szemorvoshoz men­ni, s azóta szemüveget hasz­nál. Elsősorban a brigádon belül tanácskoztunk arról, mit tehetnénk annak érdekében, hogy ezt a gondot enyhítsük, illetve megszüntessük. így született meg a Vásár­helyi brigád- kezdeményezése, s indult útjára Nagyatádon a »Több fényt az iskolának« mozgalom. Szinte azonnal csatlakozott az ott levő másik két brigád, a Pitz Géza ve­zette Ifjúsági és a Kovács Jó­zsef vezette Széchenyi István brigád is. Elhatározták: kom­munista szombatokat tartanak, és keresetüket erre a célra ajánlják föl. Tudták, hogy amit ők ad­nak — 8000 forint jött össze —, az nem elegendő. Elhatá­rozásukról értesíte tték a váró-1 si tanácsot, egyúttal azt kér­ték, hogy a nevükben hívják fel a kezdeményezés követé­sére a város többi üzemének, intézményének szocialista bri­gádjait. A felhívást követően hama­rosan közüggyé vált a Vásár­helyi Pál brigád kezdeménye­zése. — Huszonhat vállalattól, intézménytől kaptunk értesí­tést, hogy csatlakoznak a mozgalomhoz. Elsőként az Atád Áruház három szocia­lista brigádja, azután a kon­zervgyár, a talajjavító válla­lat, a sütőipari vállalat, a Ri- nya—Dombó menti Vízgaz­dálkodási Társulat, a kesztyű­gyár, a takarmánykeverő üzem dolgozói, szocialista brigádjai értesítettek bennün­ket: követik a példát — tá­jékoztat Dezső Lászlóné, a vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának a vezetője. Nem maradtak ki a mozgalomból a tanács, a város óvodáinak,’ az OTP-nek, a Magyar Nem­zeti Bank helyi fiókjának dol­gozói sem. Valamennyien egy­napi keresetüket ajánlották fel a nemes célra. — Végtelenül örülünk an­nak, hogy kezdeményezésünk követésre talált. Nem értesül­hettem az eredményről, mert a mozgalom indítását köve­tően gyermekgondozási sza­badságra mentem. Nagyon jó érzés, hogy más szocialista közösségek is csatlakoztak hozzánk, így közösen többet adhatunk a városunknak, a gyermekeknek — mondja Czibuláné. Miözben beszélgetünk, Zo­lika gőgicsélve hívja fel ma­gára a figyelmet Talán, ha felnő, ő is abba az iskolába jár majd, amelyikbe anyuká­ja. Neki már nem lesz baja a világítással. A mozgalom eredményeként 85 ezer forint gyűlt össze, s erre a célra fordították. Ez a mozgalom csupán egy volt a sok közül, mélyben a nagyatádi üzemek, intézmé­nyek szocialista brigádjai, a lakók részt vettek, hogy segít­senek városunk fejlesztésében, gazdagításában. A Vásárhelyi brigádtól indult kezdeménye­zés jelzi: a város ezekre a szocialista közösségekre min­dig számíthat! Sz. L. 17 millió forint beruházásokra Öntözőmü a legelőn Tovább gyarapszik az idén a háromfai Május 1. Terme­lőszövetkezet állóeszköz-állo­mánya, jelentősen növekszik a tagság közös vagyona — ez következik azokból a tervek­ből, amelyek egyéb feladatok mellett számottevő beruházá­sok megvalósítását tűzik cé­lul. Úgyszólván valamennyi ágazat »érdekelt« a fejleszté­sekben, a korszerűsítésekben. 17 millió forintot fordít az idén beruházásokra a szövet­kezet. Mint arról Hantosi Ist­ván elnök tájékoztatott, ez a befektetés nemcsak az idei termelést, hanem a további évek eredményesebb munká­ját is szolgálja. Százötven vagonos gabona- tároló épül ebben az évben Háromfán, s ha elkészülnek vele, következhet a második »lépcső«, ugyanis a végcél egy háromszáz vagonos létesít­mény. Gépekre mintegy öt és fél millió forintot költenek, egyebek mellett egy Claas Dominátort és két T—150-es traktort vásárolnak. Részt vesznek a Nagyatádon társas alapon létesülő agrokémiai központ megvalósításában — ötmillió forintos anyagi hoz­zájárulással. Tervezik, hogy a Dunántúli Talajjavító és Ta­lajvédelmi Vállalattal, illetve a Tőzegkitermelő Vállalattal együttműködve megoldják a háromfai sertéstelepen össze­gyűlt trágyalé felhasználását. Erre a célra az idén egymil­lió forintot fordítanak, s a munka eredményeként évente 300—400, hektáron »erősíthe­tik« a talajt tőzeges trágya­lével. A korszerű gyepgazdálko­dást is bevezetik. A legelők fűtermésének növelése és ésszerűbb hasznosítása végett villanypásztor berendezést szerelnek föl, továbbá öntöző­művet létesítenek. Az önjáró, könnyen továbbítható öntöző­rendszerrel a szövetkezet há­romfai legelője kap mestersé­ges csapadékot, és szükség szerint azokat a területeket áztathatják ezzel az »esővel«, ahol a gyep ezt leginkább kívánja. A gazdaság háromfai gép­műhelyénél szociális épületet emelnek; Taranyban a gép­műhely felújításával egyide­jűleg alakítanak ki ugyanilyen létesítményt. Ez nemigen találkozott Git­ta elképzeléseivel; ő úgy fog­ta fe ezt a művezetőséget,, mint a munkássorból való ki­emelkedést, mint karriert; ne­hezen engedte be a fejébe, hogy ez anyagilag talán nem is felfelé vezet, hanem éppen keresetcsökkenéssel jár. Fel­sóhajtott, mintha együtt érez- ne. De elhatározta, hogy most már aztán felhagy a gügyö­géssel, és kerek perec neki­szegezi, amit akar; .világosan, hogy ne lehessen tovább mel­lébeszélni. — Mégis, akkor hogy kép­zeltétek, kedvesem? — Tudod, mikor összeke­rültünk, majdnem öt eszten­deig laktunk apámék házában valami sufniban Erzsébeten, mert az csak sufni volt, szo­bának nem lehetett nevezni... Már Tibort itt hordtam a ha­samban, amikor elkedztünk építkezni; az uram brigádbeli barátai jártak ki téglát hor­dani, maltert keverni, mert akkor még dolgozott, most már biztosan azok se jönné­nek, egy hajcsárnak, egy ku­tyaütőnek ki megy el segíte­ni ... Ügy kellett a szavába vág­ni, mert Gitta már nagyon unta a szerinte csak figyelern- elterelő hosszú szövegeket: — Szerencsére már nem is a ti házatokról van szó, hanem a fiadék lakásáról... — Igen. Hát az a sufni még most is megvan; tulajdonkép­pen egy-két évig el lehetne benne lakni, amíg ... Tibor­nak már van egy kis össze­gyűjtött pénze a takarékban.. Most, most fogok felrobban­ni, gondolta Gitta. Mikor ki­derül, hogy egy koldushoz akarom hozzáadni a lányom. — Mennyije van a taka­rékban...? — kérdezte, de maga is úgy érezte, hogy szin­te vészjóslóan. — Van már talán vagy har­mincezer, egészen pontosan nem tudom... Mondjuk, mi is mellé teszünk egy másik harmincezret, az hatvan... Gitta most már nem tudott szóhoz jutni. Hiszen ennél többet a legnagyobb optimiz­mussal sem nézett ki belőlük. Akkor meg miért kezdte ez a nő a sufnival? — Végszükség esetén éppen felvehetünk egy kis személyi kölcsönt is.,. van egy bará­tunk az Otépében... talán huszonötezret... Ez a nő gúnyolódik velem — fürkészte Gitta eljegesedett tekintettel. Csendesen, szinte komoran mondta: — Akkor, ha én is össze tudok szedni egy másik nyolc­vanezret, tulajdonképpen el is lehet kezdeni... azt hiszem. — Talán... csak nagyon talán... kedvesem. Most eőlször használt ilyen megszólítást. Vagy megszólí­tást egyáltalán. Ez is úgy ló­gott ki » szájából... çzt is tőle tanulta, az ő saját hang­súlyával is mondta. Kedve­sem. — Drágám, százhatvanezer- rel el lehet kezdeni. Nagyon nem is szabad őket elkényez­tetni. Tanulják csak meg, hogy az élet nem majális .. nekik is keményen meg kell majd dolgozni... — Nem. Nem majális — mondta a másik asszony, de most minden diplomáciától és kedvesemtől mentes hangon. S így nagyon hasonlított az eredeti prolira, akinek nem karrier, ha a férje följebb vi­szi... kutyaütőig. Ezen a hangon Gittának nem volt kedve tárgyalni; még csak úgy beszélgetni se. Körülnézett, mintha valahon­nan segítségét várna. A piros trikós fiú éppen egy villával szurkált a bog­rácsba, sikerült egy darabka húst felszúrnia, és odavitte a nagymamához megkóstol­ni. Nagymama ráfújt, a szá­jába vette és gondosan mor- zsolgatta : — De hiszen ez már tö­kéletes, Lajos ! Az áhítatos, várakozó csend­ben tisztán ide hallatszott nagymama ítélete. — Mindjárt, Margit néni, mindjárt! Lajos vitte a burgundis üve­get, és szakszerű mozdulattal csurdított belőle egyet a bog­rácsba. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom