Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-19 / 16. szám

Andris a Tapíron Lovagol, csutakol, szénát gyűjt szeroödés érteimében a gazda­Yöís.ha virágzott a lovas­sport Siófokon. 1893-tól 1954­ig nemzetközi versenyeket is rendeztek a város újhelyi ré­szén, s e futtatások helyét ma is lóversenytérnek nevezi a la­kosság. Az itt tartott versenye­ket »jegyezték« a »lovasvilág- bam.«; bizonyos rangot adott a sportolónak egy-egy siófoki szereplés. A lovassport kedve­lői közül sokan emlékeznek még pédául arra a versenyre, mélyen Szatola Albert Aranyos nevű lovával országos magas­ugró rekordot ért el a siófoki pályán. Ez 1952-ben történt. Miután az említettekről tu­domást szereztem, arról is ér­deklődtem, hogy jelenleg van- e lovassport a Balaton főváro­sában? Megtudtam, hogy jó ideig csak a »régi dicsőség« iránt érzett nosztalgia szolgált némi vigaszul e sportág rajon­góinak, míg 1976 júniusában meg nem alakították a lovas- kiltibol. Lelkes nekibuzdulással kezdték a szervezést, az alap­vető feltételek megteremtését az alapító tagok, olyannyira, hogy augusztusban már ver­senyt rendezték. A négynapos versenyhez a szükséges kellé­keket a magyar »lovasvilág« kölcsönözte, s mintegy 6 ezer ember figyelte a látványos be­mutatót. Azóta nem volt lovas­verseny Siófokon. A klub azon­ban működik, s egyre jobb lo­vasokat képez. Szombat délután néztem meg a klub téliesített istállóját, ahol jelenleg nyolc ló ropogtatja a szénát. A gyakorlópályán egy fiatal apa lovagoltatta kisfiát, aki a klub Tapir nevű lovát ülite meg huszárosán. Az apa, Illés Gyula, a KW elektromér­nöke, két esztendeje lovagoL A hatéves Andris tava4y óta. Az istállóban Barna Tamás lovasedzővel és Tóth Lajos ve­zetőségi taggal találkoztam. Éppen csutakoltak. Miután be­fejezték, végigkísértek a klub »birodalmán«. Közben beszél­gettünk. — Miből tartja fönn magát a klub? — önerőből — mondták. — Nyáron az úgynevezett bérJo- vagoltatásbói származik némi jövedelem. Sok turista ugyanis a fürdőzés örömein kívül szí­vesen ül nyeregbe, különösen, ha otthon rendszeresen lovagoL Ebből a pénzből három alkal­mazottat fizetünk, s az istálló tatarozási költségeit fedezzük. A Javákat a puszitaszemesi Aranykalász Tsz-től kaptuk. A ság megelőlegezi a tartási költ­séget, s ezt az összeget a klub december 31-ig visszafizeti. Ma már azt is elmondhatjuk, hogy a klubtagok közül néhányan az úgynevezett belovagláshoz is értenek, következésképpen az ide küldött lovaikat később ér­tékesítheti a tsz. — Hány tagja van a klub­nak? — Jelenleg hatvannégyen va­gyunk. Csaknem kétszer ennyi volt a létszám még néhány hó­napja, de nemrég bizonyos »re­víziót« hajtottunk végre. Ehhez tudnia kell, hogy a klubtagság nemcsak jogokkal, hanem kö­telességekkel is jáír. A klubta­gok nyolc forintot fizetnek egy­órai lovaglásért. Ez csaknem ingyen van. Ugyanakkor gon­dozniuk kell a lovakat, s a szakmai képesítéstől függetle­nül a klubvezetőség beosztása szerint kell mindenkinek el­végeznie a szükséges munká­kat. Ez nem tetszett mindenki­nek. A kötelességmulasztóknak kénytelenek voltunk megkö­szönni az eddigi közreműkö­dést. — A lóápoláson kívül mi­lyen munka vár még a tagok­ra? — Például a széna betakarí­tása. A testületünkön ugyanis szabályos legelőgazdálkodást folytatunk. Társadalmi munka­lehetőségben tehát nincs hiány. Viszont egy mázsa széna így mindössze 20 forintunkba ke­rül 120—150 forint helyett A szalmát a Sió Tsz-től kapjuk önköltségi áron. — Milyen terveik vannak, például a következő szezonnal kapcsolatban? — A többi között szervezünk majd egy lovastanfolyamot a gyermekek számára. Ezt tavaly is megtettük, mert az Állatte­nyésztési Kutató Intézet nyolc kis termetű lovat bocsátott rendelkezésünkre. Mintegy hat­van gyerekkel foglalkoztunk, s közülük a legtöbben eljutottak a vágtázásig. A tanfolyam si­került tehát, de volt egy bök­kenő. A gyerekek közül mind­össze négy maradt heküiik, mert a többiek nyaralók vol­tak. A klubnak viszont szük­sége volna a gyerekekre, már csak azért is, mert télen a _ ke 'ai sötétedés miatt a dolgo- I zó felnőttekre nemigen számít- I hatunk. A lovaknak pedig szükségük van a mozgásra. Az idén tehát arra törekszünk, hogy a tanfolyam résztvevői főként siófokiak legyenek. — Miért nem világítják ki a lovardát? — Arra egyelőre nincs pén­zünk. Őszintén szólva, nekünk ma még fontosabb egy nyereg, mint a kivilágítás. Sí. A. I MOM-TEODOLITOK A Magyar Optikái Művekben az idén ezer darab teodolitot és száz darab szintezőt készítenek csaknem 45 millió forint ér­tékben. Termékeik a világ minden tájára eljutnak. liindérmese Egy nyári szombat délután Csemetke Márton szolid tem­póban vezette Trabantját a Balaton felé. Pontosan tar­totta a követési távolságot, nem nézett sem jobbra, sem balra, de legkevésbé azokra a stopposokra, akik nagy szerényen beérték volna az ő műanyag dobozával is. Arra a fekete alakra, aki olyan kétségbeesetten intege­tett, mégis * — tudja isten miért? — már messziről föl­figyelt. Közelebb érve, meg­értette önmagát. A néni a megboldogult nagymamájára emlékeztette. — Szántódra megyek, ha megfelel a néninek, szívesen elviszem — szólt ki a kocsi­ból megállva mellette. — Jaj, nagyon, az isten áldja meg lelkem — hálál­kodott a néni, és meglepő fürgén már oda is penderült Csemetke mellé az ülésre. Az autó ment tovább, a né­ni motyogva hálálkodott, a férfi csak bólogatott, hüm- mögött, szóval nem válaszolt, nagyon elfoglalta a vezetés. — Mit csinál ez a szédült ürge? — hallotta egyszerre maga mellől Csemetke Már­ton. A hang fiatalosan csen­gett. Az előtte slalomoző Dacia miatt már előbb negyvenre csökkentette a sebességét az óvatos férfiú, most azonban, hogy fél szemmel az utasára pillantott, beletaposott a fék­be. A mögötte fölharsonó fék­koncert csak aláfestő zenije ooU a »jókívánságok* kóru­sának. Csemetke azonban nem hallott, és nem látott semmit, csak a csodát bá­multa maga mellett. — Jó tett helyébe jót várj — mosolygott rá kedvesen a csoda, azaz egy húsz év kö­rüli, nagyon csinos szőke lány. — Maga hogy kerül ide? — kérdezte kis idő után a férfi a bűvölően mosolygó lányt. — Kíváncsi voltam, hogy akad-e férfi, aki nemcsak olyan szándékkal vesz föl valakit... Tetszik érteni? — Tetszem érteni — szi­szegte dühösen Csemetke —, és megkérem, hogy azonnal szálljon ki! — Tessék? — Értse meg kérem, én meghitt házaséletben élek, nekem nagy gyerekeim van­nak, én... — Még soha nem tetszett félrelépni? — De kérem! Mi köze hoz­zá? Még mindig itt van? Könyörgöm értse meg. ha meglát valaki így... Tűnjön el, de sürgősen! — Bocsánat, de ha én itt, a nyílt országúton elhagyom az ön kocsiját, az borzasztó­an gyanús lenne. Még azt hinnék, hogy erőszakoskodni tetszett velem, és én mene­külni voltam kénytelen. Nem igaz? — De... — szívta a fogát Csemetke. — Nagyon kérem, hogy vegye vissza a paróká­ját. Aligáig elviszem. A Trabant indult tovább. A férfi időnként rápislogott a mellette ülő maszkból rávil­lanó szempárra, és nyelt egy nagyot. — Megszomjaztam, innom kell valamit — szólt Lepsény­nél, és letért a balatoni út­ról. — Annyit már tudok ön­ről, hogy nős és két gyerme­ke van... — mondta a lány az első korty kóla után. — Ezt soha nem tagad­tam, de azért... Maga mond­ta, hogy jó tett helyébe jót várj. Nos, én várom a jót. — Helyes. Lenne néhány nagyon jó kérdésem. — Állok rendelkezésére. — Házassága előtt hány nővel volt dolga? Eggyel sem? Eggyel? Háromnál töb­bel? Tíznél többel? Nos? — De kérem, egy férfinak a nővel sokféleképp... — Ez a következő kérdés. Hánnyal volt csupán plátói- an, hánnyal csókolózott is, hánnyal... — Nem beszélnénk talán másról? — vágott közbe in­gerülten Csemetke. — Jaj, dehogynem, min­denre sor fog kerülni — mondta a lány, és kinyitotta a füzetet, amelyet közben elővett a táskájából. — Te­hát? — Mi az, hogy tehát? Hölgy óravázlattal és turistatáskával Már délben befejeződtek az órák, de Vörös Júliát, a Tanítóképző Főiskola Gyakor­ló Általános Iskolájának pe­dagógusát még késő délután is a szobájában, tankönyvek, óravázlatok 'közt találom. A nevelők, tanárok többsége meggyőződéssel állítja: naív, kicsinyes dolog óravázlatot készíteni. »Juli tanító néni« mégis megteszi, már tizenhat esztendeje. Vajon ez a pon­tosság, lelkiismeretesség len­ne a gyerekek hallatlan von­zalmának és a sok-sok »hiva­talos« sikernek a nyitja? Ké­telkedem. Es egyébként is avittnak, unalmasnak tartom már a precíz, kötelességtudó, áldozatkész, gondos, a szak- irodalmat »naprakészen« is­merő, »módszeres« pedagógu­sokról szóló ódákat és dics­himnuszokat. Keresem hát az egyéniséget a pedagógusban — a lényeget a látszatok mögött. Nincs túl könnyű dolgom. Vö­rös Júlia kezdetben szabadko­zik — nála a legfontosabb nevelői normatíva a szerény­ség, a háttérbe húzódás —, végül mégis megnyilatkozik. \ — Mi, tanítónők, egy kicsit színészek is vagyunk. Kétség­telen, hogy nem mindig ad­hatjuk önmagunkat, nem mu­tathatjuk saját jellemvoná­sainkat a gyerekeknek. Ha létezik »pedagógusszürkeség«, az nem más, mint a »szép­hez« és a »jóhoz« való alkal­mazkodás állandó kényszere, az »elengedettség« hiánya. Ám ez közömbösíthető. — A gyermekvilágban való feloldódással? Nem teszi ez magát a felnőttet is gyerme­teggé? — Egy bizonyos határon túl igen. Egy pedagógus altkor maradhat igazán »friss«, ha megtartja, sót fejleszti egyé­ni arculatát. Én például — bár feltétlenül örömömet le­lem a matematika, a pszi­chológia, a módszertan es minden más szakirodalom ta­nulmányozásában — rendsze­resen utazom, és rengeteg olyan könyvet olvadok, ame­lyet tanítónői munkámban so­hasem fogok tudni felhasz­nálni, még közvetve sem. Ez nem a személyiség kettésza­kadását jelenti, hanem az egyéniség teljessé tételét a pedagógusbeszüküiés elkerü­lésére. Sebesen röpködnek »Juli tanító néni« gondolatai or­szágról országra, tájról tájra, amint utazásaira terelődik a szó. Nem marad ki természe­tesen a Tolna megyei falucs­ka sem, ahol pályáját kezdte, majd a leningrádi Ermitázs- ban vagyunk, azután Petrod- vorec szökőkútjait bámuljuk, csavargunk a varsói főváros­ban és a krakkói Wawel szik­lavastag falai közt, rácsodál­kozunk a Szász-Svájc Wag­nert is egy »erdőzsongás« megkomponálására ihlető szál­fáira, képzeletben hajóútra indulunk, később — a legked­vesebb könyv, Thomas Mann- A varázshegy című regénye ürügyén — gondolatban fel­mászunk az Alpok tetejére, Davosba, s végül — szintén egy olvasmányélmény csán — Bengáliában meg. A csehszlovákiai, romá­niai, jugoszláv nevezetessé­gek »újralátogatására« már nem marad ició és energia. — Londonba, Tokióba, Név* Yorkba nem tervez utazási? — Nem, és nemcsak azért, mert nincs elég pénzem. Ezek a városok túl élénkek, for­galmasak az én igényeimbe,* képest Ismét egy »adalék« lassan­ként kirajzolódó portrévázla­tomhoz: »Juli tanító néni« — hamisítatlanul romantikus alkat. Nemcsak elvágyódik időnként, de be is vallja. Egy pedagógus, aki szereti a ma­gányt! Nem fából vaskarika ez? Talán nem. De a »szab­ványtól« alaposan eltér. — Semmi esetre sem az az igazi pedagógus, aki mindig, mindenáron a tanítványaival foglalatoskodik, beleavatkozik apró-cseprő dolgaikba, ráncba szedi őket, ahol csak teheti, egyszóval »kotlóstyúkot« ala­kít — mondja végezetül. —• Ha azt akarjuk, hogy köves­sék a példánkat, nekünk kell színes, izgalmas egyéniségek­nek lennünk. Még akkor is, ha néha összeütközésbe kerü­lünk egy-egy indokolatlan el­várással, s ha valamely tulaj­donságunk különbözik is az átlagostól. Ügy gondolom inkábii ez a hitvallás a magyarázata Vörös Júlia népszerüségénák, és az oktatásban elért sike­reinek. Mert a turistatáska legalább annyit nyom a gyer­mekek mérlegén, mint az óra­L A. kap­áltunk vázlat. Négyszínű parketta és falburkolat — hulladékból r Uj klubhelyiség Ragyogva tükröződik vissza a lámpák fénye a mozaikpad­lóról a tabi kaptárüzem szo­ciális épületének új klubhe­lyiségében. A múlt év végére az üzem szocialista brigádjai maguk készítették el hulla­dékanyagokból a szoba belső burkolatát Fenyőléeek fedik az oldalfalakat, s ízléses min­tákat rajzol a parkettára az akác, a tölgy, a bükk és a kőris különböző színárnyalata. Most még üres az új he­lyiség, csak az egyik sarok­ban álló 'könyvszekrény árul­ja el, hogy már alakulóban van itt az élet. Egyelőre gyű­lésekre, tanácskozásokra hasz­nálják a szép termet de mint — Még nem tetszett vála­szolni az első kérdéscsoport­ra? — Kérdéscsoportra? Miféle kérdéscsoportra? — Már nem tetszik emlé­kezni? Megismétlem. — Ne letszikezzen, mond­ja csak úgy, hogy Márton vagy Marcii — Kérem, Márton vagy Marci, amíg az első kérdést nem ixeltem be, hiúba türel­metlenkedik, nem megyek tovább. — Nekem már volt dol­gom egynéhány növel... — Néhány az lehet három, de lehet tíz is. Számot tes­sék mondani, kb. — Unom ezt a játékot — fakadt ki Csemetke —, ked­ves izé... — Ez nem játék, uram! — háborgott sértetten a lány —, hanem tudományos föl­mérés a nős férfiak komple­xusairól és motivációiról. — Vegye vissza a paróká­ját, és jöjjön! Elviszem Ali­gáig. — Kösz. Csak előbb be­írom a választ a tizenhete­dik kérdésre. Ez a legdön­tőbb adatok egyike. így hang­zik: A házasságon kívüli kapcsolatot a) Keresi? b) El­fogadja? c) Visszautasítja? — Tehát válasz: B. »Elfogad­ja«. — Pontosabban: elfogad­nám. — Ez nagyon jó válasz a tizenkilencedik pontra: Ké­pes-e harcolni a szerelemért? Válasz: nem. Sólyom László az üzem vezetője elmondta, hamarosan ■ rádióval, lemez­játszóval és magnetofonnal is fölszerelik, s ha a vállalat KISZ-szervezete védnökséget vállal, nem lesz akadálya egy ifjúsági klub létrehozásának sem. Mintegy 50 ezer forint ér­tékű munkát és anyagot fek­A posta az idén 69 alkalmi bélyeget ad ki. A gyűjtők kí­vánságának megfelelően for­galomba kerülnek három, négy és öt értékből álló rö­vid bélyegsorozatok. Nem ha­tározták meg még valameny- nyi bélyeg témáját, többet tartalékolnak arra az esetre, ha valami rendkívüli esemény indokolja kiadásukat. így például a tartalékot felhasz­nálva bemutatják majd bé­lyegen a koronát és a koro­názási ékszereket. Az első negyedévben há­rom bélyegsorozat és egy blokk kerül forgalomba. Az első sorozat a hat értékből álló »Magyar huszárok« lesz, összértéke 14 forint. A törté­nelmi vitorláshajók-sorozat hét értéke 16 forintba kerül majd. Az ugyancsak hét bé­lyegből álló. 16 forint értékű sorozat és 20 forintos blokk a repülés nagyjait mutatja be. A kiadási terv szerint meg­örökítenek különböző évfor­dulókat. A feláras, 3 plusz 1,50 forintos bélyeg témája a tetett bele az üzem közössé­ge. Hamarosan szőnyegek és különféle fölszerelések teszik még otthonosabbá ezt a va­lóban tetszetős klubhelyisé­get, hogy a tabi üzemben dol­gozó fiatalok és idősebbek egyaránt hangulatos, kulturált környezetben művelődhesse­nek, szórakozhassanak. 60 éves magyar kommunista ifjúsági mozgalom. Májusban a szocialista országok nem­zetközi bélyegkiállítását, a Szocfilex ’78-at 3 formte«, kis ívben megjelenő, szelvényes bélyeggel köszöntik. A légipos­tagyűjtők nemzetközi szerve­zetének kongresszusa alkal­mából űrkutatási blokkokat adnak ki, s lesz nyolc bélyeg­ből és egy blokkból álló lab­darúgó vb sorozat is. A harmadik negyedévben bélyeg köszönti a 30 éves út- törővasutat, a kubai világif­júsági találkozót, valamint a prágai bélyeg-világkiállítást. Az év utolsó negyedében több emlékbélyeg jelenik meg. Megemlékeznek a Képző- és Iparművészeti Főiskola alapí­tásának 200. évfordulójáról, és öt bélyegen bemutatnak öt ke­rámiát Kovács Margit művei­ből. Somogyi Néplap A posta bélyegkiadási tervei

Next

/
Oldalképek
Tartalom