Somogyi Néplap, 1978. január (34. évfolyam, 1-26. szám)
1978-01-19 / 16. szám
Andris a Tapíron Lovagol, csutakol, szénát gyűjt szeroödés érteimében a gazdaYöís.ha virágzott a lovassport Siófokon. 1893-tól 1954ig nemzetközi versenyeket is rendeztek a város újhelyi részén, s e futtatások helyét ma is lóversenytérnek nevezi a lakosság. Az itt tartott versenyeket »jegyezték« a »lovasvilág- bam.«; bizonyos rangot adott a sportolónak egy-egy siófoki szereplés. A lovassport kedvelői közül sokan emlékeznek még pédául arra a versenyre, mélyen Szatola Albert Aranyos nevű lovával országos magasugró rekordot ért el a siófoki pályán. Ez 1952-ben történt. Miután az említettekről tudomást szereztem, arról is érdeklődtem, hogy jelenleg van- e lovassport a Balaton fővárosában? Megtudtam, hogy jó ideig csak a »régi dicsőség« iránt érzett nosztalgia szolgált némi vigaszul e sportág rajongóinak, míg 1976 júniusában meg nem alakították a lovas- kiltibol. Lelkes nekibuzdulással kezdték a szervezést, az alapvető feltételek megteremtését az alapító tagok, olyannyira, hogy augusztusban már versenyt rendezték. A négynapos versenyhez a szükséges kellékeket a magyar »lovasvilág« kölcsönözte, s mintegy 6 ezer ember figyelte a látványos bemutatót. Azóta nem volt lovasverseny Siófokon. A klub azonban működik, s egyre jobb lovasokat képez. Szombat délután néztem meg a klub téliesített istállóját, ahol jelenleg nyolc ló ropogtatja a szénát. A gyakorlópályán egy fiatal apa lovagoltatta kisfiát, aki a klub Tapir nevű lovát ülite meg huszárosán. Az apa, Illés Gyula, a KW elektromérnöke, két esztendeje lovagoL A hatéves Andris tava4y óta. Az istállóban Barna Tamás lovasedzővel és Tóth Lajos vezetőségi taggal találkoztam. Éppen csutakoltak. Miután befejezték, végigkísértek a klub »birodalmán«. Közben beszélgettünk. — Miből tartja fönn magát a klub? — önerőből — mondták. — Nyáron az úgynevezett bérJo- vagoltatásbói származik némi jövedelem. Sok turista ugyanis a fürdőzés örömein kívül szívesen ül nyeregbe, különösen, ha otthon rendszeresen lovagoL Ebből a pénzből három alkalmazottat fizetünk, s az istálló tatarozási költségeit fedezzük. A Javákat a puszitaszemesi Aranykalász Tsz-től kaptuk. A ság megelőlegezi a tartási költséget, s ezt az összeget a klub december 31-ig visszafizeti. Ma már azt is elmondhatjuk, hogy a klubtagok közül néhányan az úgynevezett belovagláshoz is értenek, következésképpen az ide küldött lovaikat később értékesítheti a tsz. — Hány tagja van a klubnak? — Jelenleg hatvannégyen vagyunk. Csaknem kétszer ennyi volt a létszám még néhány hónapja, de nemrég bizonyos »revíziót« hajtottunk végre. Ehhez tudnia kell, hogy a klubtagság nemcsak jogokkal, hanem kötelességekkel is jáír. A klubtagok nyolc forintot fizetnek egyórai lovaglásért. Ez csaknem ingyen van. Ugyanakkor gondozniuk kell a lovakat, s a szakmai képesítéstől függetlenül a klubvezetőség beosztása szerint kell mindenkinek elvégeznie a szükséges munkákat. Ez nem tetszett mindenkinek. A kötelességmulasztóknak kénytelenek voltunk megköszönni az eddigi közreműködést. — A lóápoláson kívül milyen munka vár még a tagokra? — Például a széna betakarítása. A testületünkön ugyanis szabályos legelőgazdálkodást folytatunk. Társadalmi munkalehetőségben tehát nincs hiány. Viszont egy mázsa széna így mindössze 20 forintunkba kerül 120—150 forint helyett A szalmát a Sió Tsz-től kapjuk önköltségi áron. — Milyen terveik vannak, például a következő szezonnal kapcsolatban? — A többi között szervezünk majd egy lovastanfolyamot a gyermekek számára. Ezt tavaly is megtettük, mert az Állattenyésztési Kutató Intézet nyolc kis termetű lovat bocsátott rendelkezésünkre. Mintegy hatvan gyerekkel foglalkoztunk, s közülük a legtöbben eljutottak a vágtázásig. A tanfolyam sikerült tehát, de volt egy bökkenő. A gyerekek közül mindössze négy maradt heküiik, mert a többiek nyaralók voltak. A klubnak viszont szüksége volna a gyerekekre, már csak azért is, mert télen a _ ke 'ai sötétedés miatt a dolgo- I zó felnőttekre nemigen számít- I hatunk. A lovaknak pedig szükségük van a mozgásra. Az idén tehát arra törekszünk, hogy a tanfolyam résztvevői főként siófokiak legyenek. — Miért nem világítják ki a lovardát? — Arra egyelőre nincs pénzünk. Őszintén szólva, nekünk ma még fontosabb egy nyereg, mint a kivilágítás. Sí. A. I MOM-TEODOLITOK A Magyar Optikái Művekben az idén ezer darab teodolitot és száz darab szintezőt készítenek csaknem 45 millió forint értékben. Termékeik a világ minden tájára eljutnak. liindérmese Egy nyári szombat délután Csemetke Márton szolid tempóban vezette Trabantját a Balaton felé. Pontosan tartotta a követési távolságot, nem nézett sem jobbra, sem balra, de legkevésbé azokra a stopposokra, akik nagy szerényen beérték volna az ő műanyag dobozával is. Arra a fekete alakra, aki olyan kétségbeesetten integetett, mégis * — tudja isten miért? — már messziről fölfigyelt. Közelebb érve, megértette önmagát. A néni a megboldogult nagymamájára emlékeztette. — Szántódra megyek, ha megfelel a néninek, szívesen elviszem — szólt ki a kocsiból megállva mellette. — Jaj, nagyon, az isten áldja meg lelkem — hálálkodott a néni, és meglepő fürgén már oda is penderült Csemetke mellé az ülésre. Az autó ment tovább, a néni motyogva hálálkodott, a férfi csak bólogatott, hüm- mögött, szóval nem válaszolt, nagyon elfoglalta a vezetés. — Mit csinál ez a szédült ürge? — hallotta egyszerre maga mellől Csemetke Márton. A hang fiatalosan csengett. Az előtte slalomoző Dacia miatt már előbb negyvenre csökkentette a sebességét az óvatos férfiú, most azonban, hogy fél szemmel az utasára pillantott, beletaposott a fékbe. A mögötte fölharsonó fékkoncert csak aláfestő zenije ooU a »jókívánságok* kórusának. Csemetke azonban nem hallott, és nem látott semmit, csak a csodát bámulta maga mellett. — Jó tett helyébe jót várj — mosolygott rá kedvesen a csoda, azaz egy húsz év körüli, nagyon csinos szőke lány. — Maga hogy kerül ide? — kérdezte kis idő után a férfi a bűvölően mosolygó lányt. — Kíváncsi voltam, hogy akad-e férfi, aki nemcsak olyan szándékkal vesz föl valakit... Tetszik érteni? — Tetszem érteni — sziszegte dühösen Csemetke —, és megkérem, hogy azonnal szálljon ki! — Tessék? — Értse meg kérem, én meghitt házaséletben élek, nekem nagy gyerekeim vannak, én... — Még soha nem tetszett félrelépni? — De kérem! Mi köze hozzá? Még mindig itt van? Könyörgöm értse meg. ha meglát valaki így... Tűnjön el, de sürgősen! — Bocsánat, de ha én itt, a nyílt országúton elhagyom az ön kocsiját, az borzasztóan gyanús lenne. Még azt hinnék, hogy erőszakoskodni tetszett velem, és én menekülni voltam kénytelen. Nem igaz? — De... — szívta a fogát Csemetke. — Nagyon kérem, hogy vegye vissza a parókáját. Aligáig elviszem. A Trabant indult tovább. A férfi időnként rápislogott a mellette ülő maszkból rávillanó szempárra, és nyelt egy nagyot. — Megszomjaztam, innom kell valamit — szólt Lepsénynél, és letért a balatoni útról. — Annyit már tudok önről, hogy nős és két gyermeke van... — mondta a lány az első korty kóla után. — Ezt soha nem tagadtam, de azért... Maga mondta, hogy jó tett helyébe jót várj. Nos, én várom a jót. — Helyes. Lenne néhány nagyon jó kérdésem. — Állok rendelkezésére. — Házassága előtt hány nővel volt dolga? Eggyel sem? Eggyel? Háromnál többel? Tíznél többel? Nos? — De kérem, egy férfinak a nővel sokféleképp... — Ez a következő kérdés. Hánnyal volt csupán plátói- an, hánnyal csókolózott is, hánnyal... — Nem beszélnénk talán másról? — vágott közbe ingerülten Csemetke. — Jaj, dehogynem, mindenre sor fog kerülni — mondta a lány, és kinyitotta a füzetet, amelyet közben elővett a táskájából. — Tehát? — Mi az, hogy tehát? Hölgy óravázlattal és turistatáskával Már délben befejeződtek az órák, de Vörös Júliát, a Tanítóképző Főiskola Gyakorló Általános Iskolájának pedagógusát még késő délután is a szobájában, tankönyvek, óravázlatok 'közt találom. A nevelők, tanárok többsége meggyőződéssel állítja: naív, kicsinyes dolog óravázlatot készíteni. »Juli tanító néni« mégis megteszi, már tizenhat esztendeje. Vajon ez a pontosság, lelkiismeretesség lenne a gyerekek hallatlan vonzalmának és a sok-sok »hivatalos« sikernek a nyitja? Kételkedem. Es egyébként is avittnak, unalmasnak tartom már a precíz, kötelességtudó, áldozatkész, gondos, a szak- irodalmat »naprakészen« ismerő, »módszeres« pedagógusokról szóló ódákat és dicshimnuszokat. Keresem hát az egyéniséget a pedagógusban — a lényeget a látszatok mögött. Nincs túl könnyű dolgom. Vörös Júlia kezdetben szabadkozik — nála a legfontosabb nevelői normatíva a szerénység, a háttérbe húzódás —, végül mégis megnyilatkozik. \ — Mi, tanítónők, egy kicsit színészek is vagyunk. Kétségtelen, hogy nem mindig adhatjuk önmagunkat, nem mutathatjuk saját jellemvonásainkat a gyerekeknek. Ha létezik »pedagógusszürkeség«, az nem más, mint a »széphez« és a »jóhoz« való alkalmazkodás állandó kényszere, az »elengedettség« hiánya. Ám ez közömbösíthető. — A gyermekvilágban való feloldódással? Nem teszi ez magát a felnőttet is gyermeteggé? — Egy bizonyos határon túl igen. Egy pedagógus altkor maradhat igazán »friss«, ha megtartja, sót fejleszti egyéni arculatát. Én például — bár feltétlenül örömömet lelem a matematika, a pszichológia, a módszertan es minden más szakirodalom tanulmányozásában — rendszeresen utazom, és rengeteg olyan könyvet olvadok, amelyet tanítónői munkámban sohasem fogok tudni felhasználni, még közvetve sem. Ez nem a személyiség kettészakadását jelenti, hanem az egyéniség teljessé tételét a pedagógusbeszüküiés elkerülésére. Sebesen röpködnek »Juli tanító néni« gondolatai országról országra, tájról tájra, amint utazásaira terelődik a szó. Nem marad ki természetesen a Tolna megyei falucska sem, ahol pályáját kezdte, majd a leningrádi Ermitázs- ban vagyunk, azután Petrod- vorec szökőkútjait bámuljuk, csavargunk a varsói fővárosban és a krakkói Wawel sziklavastag falai közt, rácsodálkozunk a Szász-Svájc Wagnert is egy »erdőzsongás« megkomponálására ihlető szálfáira, képzeletben hajóútra indulunk, később — a legkedvesebb könyv, Thomas Mann- A varázshegy című regénye ürügyén — gondolatban felmászunk az Alpok tetejére, Davosba, s végül — szintén egy olvasmányélmény csán — Bengáliában meg. A csehszlovákiai, romániai, jugoszláv nevezetességek »újralátogatására« már nem marad ició és energia. — Londonba, Tokióba, Név* Yorkba nem tervez utazási? — Nem, és nemcsak azért, mert nincs elég pénzem. Ezek a városok túl élénkek, forgalmasak az én igényeimbe,* képest Ismét egy »adalék« lassanként kirajzolódó portrévázlatomhoz: »Juli tanító néni« — hamisítatlanul romantikus alkat. Nemcsak elvágyódik időnként, de be is vallja. Egy pedagógus, aki szereti a magányt! Nem fából vaskarika ez? Talán nem. De a »szabványtól« alaposan eltér. — Semmi esetre sem az az igazi pedagógus, aki mindig, mindenáron a tanítványaival foglalatoskodik, beleavatkozik apró-cseprő dolgaikba, ráncba szedi őket, ahol csak teheti, egyszóval »kotlóstyúkot« alakít — mondja végezetül. —• Ha azt akarjuk, hogy kövessék a példánkat, nekünk kell színes, izgalmas egyéniségeknek lennünk. Még akkor is, ha néha összeütközésbe kerülünk egy-egy indokolatlan elvárással, s ha valamely tulajdonságunk különbözik is az átlagostól. Ügy gondolom inkábii ez a hitvallás a magyarázata Vörös Júlia népszerüségénák, és az oktatásban elért sikereinek. Mert a turistatáska legalább annyit nyom a gyermekek mérlegén, mint az óraL A. kapáltunk vázlat. Négyszínű parketta és falburkolat — hulladékból r Uj klubhelyiség Ragyogva tükröződik vissza a lámpák fénye a mozaikpadlóról a tabi kaptárüzem szociális épületének új klubhelyiségében. A múlt év végére az üzem szocialista brigádjai maguk készítették el hulladékanyagokból a szoba belső burkolatát Fenyőléeek fedik az oldalfalakat, s ízléses mintákat rajzol a parkettára az akác, a tölgy, a bükk és a kőris különböző színárnyalata. Most még üres az új helyiség, csak az egyik sarokban álló 'könyvszekrény árulja el, hogy már alakulóban van itt az élet. Egyelőre gyűlésekre, tanácskozásokra használják a szép termet de mint — Még nem tetszett válaszolni az első kérdéscsoportra? — Kérdéscsoportra? Miféle kérdéscsoportra? — Már nem tetszik emlékezni? Megismétlem. — Ne letszikezzen, mondja csak úgy, hogy Márton vagy Marcii — Kérem, Márton vagy Marci, amíg az első kérdést nem ixeltem be, hiúba türelmetlenkedik, nem megyek tovább. — Nekem már volt dolgom egynéhány növel... — Néhány az lehet három, de lehet tíz is. Számot tessék mondani, kb. — Unom ezt a játékot — fakadt ki Csemetke —, kedves izé... — Ez nem játék, uram! — háborgott sértetten a lány —, hanem tudományos fölmérés a nős férfiak komplexusairól és motivációiról. — Vegye vissza a parókáját, és jöjjön! Elviszem Aligáig. — Kösz. Csak előbb beírom a választ a tizenhetedik kérdésre. Ez a legdöntőbb adatok egyike. így hangzik: A házasságon kívüli kapcsolatot a) Keresi? b) Elfogadja? c) Visszautasítja? — Tehát válasz: B. »Elfogadja«. — Pontosabban: elfogadnám. — Ez nagyon jó válasz a tizenkilencedik pontra: Képes-e harcolni a szerelemért? Válasz: nem. Sólyom László az üzem vezetője elmondta, hamarosan ■ rádióval, lemezjátszóval és magnetofonnal is fölszerelik, s ha a vállalat KISZ-szervezete védnökséget vállal, nem lesz akadálya egy ifjúsági klub létrehozásának sem. Mintegy 50 ezer forint értékű munkát és anyagot fekA posta az idén 69 alkalmi bélyeget ad ki. A gyűjtők kívánságának megfelelően forgalomba kerülnek három, négy és öt értékből álló rövid bélyegsorozatok. Nem határozták meg még valameny- nyi bélyeg témáját, többet tartalékolnak arra az esetre, ha valami rendkívüli esemény indokolja kiadásukat. így például a tartalékot felhasználva bemutatják majd bélyegen a koronát és a koronázási ékszereket. Az első negyedévben három bélyegsorozat és egy blokk kerül forgalomba. Az első sorozat a hat értékből álló »Magyar huszárok« lesz, összértéke 14 forint. A történelmi vitorláshajók-sorozat hét értéke 16 forintba kerül majd. Az ugyancsak hét bélyegből álló. 16 forint értékű sorozat és 20 forintos blokk a repülés nagyjait mutatja be. A kiadási terv szerint megörökítenek különböző évfordulókat. A feláras, 3 plusz 1,50 forintos bélyeg témája a tetett bele az üzem közössége. Hamarosan szőnyegek és különféle fölszerelések teszik még otthonosabbá ezt a valóban tetszetős klubhelyiséget, hogy a tabi üzemben dolgozó fiatalok és idősebbek egyaránt hangulatos, kulturált környezetben művelődhessenek, szórakozhassanak. 60 éves magyar kommunista ifjúsági mozgalom. Májusban a szocialista országok nemzetközi bélyegkiállítását, a Szocfilex ’78-at 3 formte«, kis ívben megjelenő, szelvényes bélyeggel köszöntik. A légipostagyűjtők nemzetközi szervezetének kongresszusa alkalmából űrkutatási blokkokat adnak ki, s lesz nyolc bélyegből és egy blokkból álló labdarúgó vb sorozat is. A harmadik negyedévben bélyeg köszönti a 30 éves út- törővasutat, a kubai világifjúsági találkozót, valamint a prágai bélyeg-világkiállítást. Az év utolsó negyedében több emlékbélyeg jelenik meg. Megemlékeznek a Képző- és Iparművészeti Főiskola alapításának 200. évfordulójáról, és öt bélyegen bemutatnak öt kerámiát Kovács Margit műveiből. Somogyi Néplap A posta bélyegkiadási tervei
