Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-29 / 305. szám

Beszámoló előtt Egy párttitkár hétköznapja Gondokba merülve találtam Széli Józsefet, a marcali te­rületi pártszervezet titkárát. E feladatat tizenötödik éve látja el. Vezetője az évi 40 milliós forgalmú Tüzép-talep- nek. — Délután vezetőségi ülést tartunk. Meg kell beszélnünk több kérdést, elsősorban a januári beszámoló taggyűlés anyagát. A héttagú vezetőség jól képzett, a pártmunkát, alapszervezetünk életét ala­posan ismerő emberekből te­vődik össze, így a munkát mindenkor meg tudjuk oszta­ni, aikár a pártcsoportok irá­nyításáról, akár most a beszá­moló egy-egy részének össze­állításáról van szó. Ennél az alapszervezetnél különösen nagy feladatot je­lent a számvetés elkészítése, s a tapasztalatok alapján a feladatok meghatározása. 124 kommunista, tizennégy párt­csoport tartozik hozzájuk. A tagok többsége nyugdíjas, az­után kisebb üzemek, intézmé­nyek dolgozói, háztartásbe­liek, kisiparosok. — Sok az idős, beteg em­ber: nehezen mozdulnak ki otthonról. Felváltva látogatják őket a vezetőség tagjai és a pártcsoportbizalmiak. Segí­tünk gondjaik megoldásában. Sorolja, kik azok, akiket ed­dig meglátogattak otthonuk­ban. hány személyes meghí­vása van. Ezeknek feltétlenül eleget kell tenni, mert ez szintén hozzá tartozik a párt- titkári kötelezettségekhez. Szavaiból kitűnik : szinte személy szerint ismeri a párt- szervezet minden tagját és annak gondját is. Másfél év­tizedes tapasztalatait hasz­nosítva azon fáradozik, hogy a pártélet mind pezsgőbb, egészségesebb legyen, s mind kevesebb kommunistának le­gyenek megoldatlan problé­mái. Csala József, a Marcali Vá­rosi Pártbizottság első titkára mondta róla: — Személyesen mutat pél­dát, hogyan lehet és kell a pártmunkát, a gazdasági fel­adatokat eredményesen végre­hajtani. Hihetetlen energiával irányítja a körzeti pártszer­vezetet, a pártcsoportokat, és segít a kommunisták szemé­lyes gondjainak megszünteté­sében. Húsz éve vezeti a Tüzép marcali telepét, amely kétszer lett kiváló ez idő alatt. Széli József a belkereskedelem ki­váló dolgozója kitüntetés mel­lé háromszor kapta meg a vállalati kiváló jelvényt. Az idén április 4-én párt- és tár­sadalmi munkája elismerésé­ül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát vette át. Miközben a számvetést és a jövő feladatait összegezi, eze­ket mondja: — A pártoktatásra jelent­kezők számával elégedettek lehetünk. Nyugdíjasainkat nem osztottuk be, mégis so­kan kérték, hogy részt vehes­senek a szervezett oktatásban. A megjelenési arány 70—75 százalékos, ezen javítani kell. Létrehoztunk egy háromtagú csoportot, ez azokkal a fiata­lokkal beszélget, akiket szeret­nénk fölvenni a pártba. Az idén mindössze két új kom­munistával erősítették sorain­kat. Széli József az eredmények, az elismerések ellenére sem tartja kifogástalannak a párt- szervezet tevékenységét. Többre képeseit, s többet is akarnak tenni. — Kommunistáink, pártcso­portjaink nagyon sokat tet­tek a várossá válás érdeké­ben. Amikor társadalmi mun­kában segíteni kellett valahol, mindig az elsők között voltak. Az októberi forradalom tisz­teletére kibontakozó munka- vez-senyben szintén ők voltak a kezdeményezők városunk­ban. Nemrégen dr. Ress Zol­tán tanácselnök ismertette taggyűlésen Marcali jövőjét, a fejlesztéssel kapcsolatos el­képzeléseket, terveket. Na­gyon sok javaslat, ötlet hang- | zott el ezzel kapcsolatban kommunistáink részéről. Sze­retnénk ezt az aktivitást a mindennapi pártéletben is el­érni. Arra törekszünk, hogy kommunistáink a jövőben még nagyobb részt vállalja­nak a városunkat gazdagító tánsadalmi feladatok megol­dásából. Sz. L. Á tiszta szándék zátonya Lajta Kálmán : Családtagok című regényéről Somogybái elszármazott pró­zaíró szerény terjedelmű regé­nyét láttam a könyvesboltok kirakatában. A hácsi születésű Lajta Kálmánnak — jelenleg a Magyar Rádió munkatársa — negyedik könyvét bocsátot­ta útjára a Szépirodalmi Ki­adó. Igaz, alig egy kiadós estére való olvasmányt vehet kézbe az irodalomkedvelő, de be­csukva a könyvet aligha feje­zi be a történetet: továbbgon­dolkodásra kényszerítik a sze­replők, vitára ingerli sorsúk, döntésük, magatartásuk. Mindenekelőtt a főhősé, a faluról elszármazott, a fényes szelek nemzedékével induló, a kor felelősségét átérző és vál­laló Bíró Géza építészmérnö­ké. Idegesítően szánalmas fi­gura az új értelmiségnek ez az alapjában tiszta szándékú, őszinte hitű képviselője. A kérdés, mely az olvasóban to­vább vibrál: megérdemelte-e sorsát, az anyagi és erkölcsi talajvesztés minden kínját? Hiszen végső soron nem köve­tett el olyat, amit jogilag vét­kesnek lehetne megítélni. Sőt: hivatalt vállalt, amikor ez nem kevés kockázattal járt, felál­dozva anyagiakat és szakmai előmenetelt, és később, lecsú­szása lépcsőin is mindig tud­ta, mit kellene tennie. Neki is, meg közvetlen társainak, környezetének is. De sorra gyengének bizo­nyult, képtelen volt kievickél- ni a hasznot hajtó ügyeskedé­sek egyre szorosabb hálójából, ellenállni a tárgyak kísértésé­nek. Életének egyre kevésbé volt ura — napjait, cselekede­teit: döntéseit — felesége és barátja irányította. A végső eredményt tekintve nem is különbözött tőlük, hiszen — akarata ellenére ugyan — ép­pen úgy benne volt a széD summát hozó »szabályos sza- b á lytalanságok«-ban, mint akik kifőzték és végrehajtották. El­ítélendők persze társai is, de ők nem is tagadva mindik »gyakorlatiasabban« — (értsd: őrzőén, kaparj kurta szemlé öttel) — éltek, mint Bíró Gé­zt. Ók könnyebben kapnak fölmentést, hiszen »csak« ki­használták a társadalom nyúj­totta lehetőségeket Életfelfo­gásuk tökéletesen egybeesett gyakorlatukkal. A hajdani parasztfiúból lett mérnök élete azt példázza: a szándék, ha még oly tiszta es eltökélt is, önmagában kevés. Az embert cselekedetei, maga­tartása alapján ítélik meg. Külön szálon fut a regény­ben szüleinek drámája, bár szorosan összefonódik az övé­vel. Mások a körülmények, kü­lönbözők az indítékok, de a közéleti tisztséget, vezető be­osztást vállaló apját is első­sorban párja földhöz ragadt gondolkodása kergeti a teljes megsemmisülésbe, az alkohol sárba döntő karjaiba. Érezzük: keményebb akarattal elkerül­hette volna sorsát A szándék és a megvalósu­lás feszítő, minden embert foglalkoztató gondjait, elleni­mondásait ábrázolja ez a re­gény. Nagy erénye, hogy a ma legnagyobb kísértésének, a fo­gyasztói szemléletnek és az em­beri tartásnak nagy, naponta megújuló összeütközését vá­lasztotta témájaként. Cselek­ményét két naoba sűrítette, ígv sikerült szoros egységbe fogni a kétszálú történetet Főhősének legfőbb j ellemvo­Molnár Zoltán \ I Eljegyzés Nem is értette, hogy miért ingerli annyira a budi isme­retlensége Tibor vagy Tibo- rék előtt, hogy egyszerre min­denáron mutatni szeretne ne­kik egy valódi budit Hiszen neki magának sem volt sok­kal több ilyen tapasztalata. — És mondanom sem kell, víz nincs a házban! Kétszáz méterről kell hozni, kanná­ban! Tibort ez sem ijesztette meg. — Majd hozunk. Vagyis ho­zok én. — Te egyedül? Képzeld el, ha mondjuk, egyetlen kanna van és azzal kell járni, jár­kálni a kútra. Oda—vissza, oda—vissza. De igazad van, nagyon romantikus. Tibor ugyan nem az isme­retlen csónakház budiból, sza­bad tűzhelyből és vízhordás- ból összeállt romantikája miatt helyeselt. Egyszerűen csak szeretett volna már túl lenni az összes formaságon, egyáltalán mindenen, amin túl kellett egyszer lenni. Így fog­nása: az akaratgyengeség. Mintha felnőtt létére csupán játékszere lenne a környezeté­nek. Úszik az árral, pedig lá­ba alatt biztos világnézeti ta­laj van. (Igaz, ez lassan ki­csúszik alóla.) Egyetlen meg­nyerő döntése emlékezetes ma­rad: amikor fegyverrel zavar­ja ki a leváltására irodájába lépő ellenforradalmi küldött­séget. Később azonban csupán a szándék marad meg, ez is in­kább csak nosztalgia formájá­ban, és nincs befolyással cse­lekedeteire. A r gény jelentős része — ez a földrajzi helyek megne­vezése nélkül is nyomon kö­vethető — megyénkben ját­szódik. Az író hajdani falu­jába »küldi« látogatóba a szü­leihez a könyv hősét is. A szá­munkra ismerős tájak, a Len­gyeltóti környéki dombok, a hácsi szőlőhegy egy kicsit so­mogyi hangulatúvá teszik a regényt Paál László ta fel az eljegyzést, ha már fel kellett fognia: első forma­ság. Elhatározta, hogy fegyel­mezetten végigcsinálja. — És említetted már a szü­leidnek? — kockáztatta meg Kati —, megpedzetted? — Még éppen nem, de... Kati alig bírta magát tür­tőztetni. Ez a Tibor nem ké­pes igen-nel, vagy nem-mel feleim. Mit jelenthet ez va­jon, hogy mégéppennemde? A még, az éppen és a nem még valamennyire érthető, de va­jon hogyan tudná folytatni, ha mindenképpen folytatnia kéne ezt a de-vel kezdett mon­datot? De már gondoltam, rá —, vagy mi akar ez lenni? Akar? Semmi sem akar! — Most már azért megem­líthetnéd, szivem... — mond­ta gyöngéden. Csak később gondolt arra, hogy most már ö is, illetve Anyu, vagyis ők ketten... szóval éppen ők is megpedz- hetnék már Apunak, hogy tudja meg végre, hogy az ö haladó gondolkodású redőiben megbúvó ósdiság-elemek mi­lyen vállalkozásra készülnek. Eljegyzés. Eljegyzés? Bi­zony, Apu, nincs kegyelem. Vili. — Osszuk meg a feladato­kat, kislányom! Én beszélek Olimpiai jelvény a borítékban A barátság utazó követei dik és a negyedik helyet Ed- I digi eredményeinek alapján meghívtak bennünket az or­szágos elnökség meghirdette vetélkedőre is. A területi elő­döntőn csapatunk első lett, az országos döntőn pedig a má­sodik, így részt vehet egy ti­zenkét napos szovjetunióbeli utazáson. Csaknem hatszáz Szovjet­unió, Fáklya, Lányok-Asszo- nyok, Szputnyik, Szovjet Iro­dalom jár a textilművekbe. A vetélkedők idején azonban akkora volt az érdeklődés, hogy még ez is kevésnek bi­zonyult. Egyre többen hallgatják rendszeresen a Moszkvai Rá­dió magyar adását, s levelez­nek velük. Laczkó János ügy­vezető elnökhelyettes elmond­ta, hogy több somogyi brigá­dot és levélírót említettek meg a jubileumi pályázat ér­tékelésékor. A sportkaleidosz­kóp részvevői különösen meg­lepődtek, amikor a válaszhoz olimpiai jelvényt is mellékel­tek. A napokban járt Kapos­váron az adásokból jól ismert Dina Mudrova szerkesztő. Megnézte az üzemet, és ott­hon látogatta meg a Hart­mann-, a Balogh- és a Csima- osaládot, mint a magyar adás állandó hallgatóit A textilművek jó híre első­sorban azon alapszik, hogy a dolgozók, a szocialista brigá- I dók szívesen vesznek részt a rendezvényeken. A Várnai Zseni brigád például egész műsort állított össze szovjet költők műveiből, hogy tartal­masabb legyen az ÉDOSZ Mű­I velődési Otthonban tartott szeptemberi találkozó. S ugyanilyen lelkesen adnak műsort a Rákóczi, a Petőfi is­kola tanulói is. — Milyen elképzeléseik vannak 1978-ra? — Eddig is jó volt a kap­csolatunk a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával, ezután azonban még jobban figye­lemmel kísérjük az ajánlatai­kat, felutazunk a kiállítások­ra — mondta Kiss Jánosné. — Az a tervünk, hogy a het­ven szocialista brigád minden tagját bevonjuk a vetélkedő­be, mert így játékosan gyara­píthatják tudásukat Nagyon fontos szerintünk a minden­napi tájékoztatás a munkahe­lyen a Szovjetunió élétéről. Azt szeretnénk még jobban csinálni, ami eddig is jelle­mezte tevékenységünket A pártbizottság titká­ra, Mihalics István elégedett az MSZBT-tagcsoport tartal­mas programjával: — A pártbizottság rendsze­resen figyelemmel kíséri á munkájukat, s minden támo­gatást megad az alapszerveze­teken keresztül. Nagyon jónak értékeljük a magyar és a szovjet barátság ápolását... Ezt a sikeres és tartalmas rendezvények biztosítják. Kü­lönösen fontos szerintem, hogy a tagcsoport együttműködik a város, a megye más csoport­jaival, így teszi még érdeke­sebbé a programját. Már készül az 1978. évi terv. A mostani szilárd alapra könnyebb építeni! L. G. Növényvédelmi tájékoztató IN ö vény betegségek PontOS és hiteles krónika a piros kötésű napló, amelyet elém tesznek Fényképek, be­ragasztott cikkek és beírások alapján idézzük fel a textil­művek MSZBT-tagcsoportjá- nak idei tevékenységét — Az októberi forradalom 60. évfordulójának szellemé­ben nagyon gazdag volt az idei programunk — mondta Kiss Jánosné, az MSZBT-tag- csoport ügyvezető elnöke. — Szerveztünk kirándulásokat, rendszeresen figyelemmel kí­sértük a Szovjetunió eredmé­nyeit, megemlékeztünk Lenin születésnápjáról, az októberi forradalomról, Kalinyin fel- szabadulásáról és még sok mindenről. Fontosnak tartjuk a földszinti előtérben levő fényképkiállításunkat. Rend­szeresen cseréljük a képeket, így sok újat közlünk a dolgo­zókkal. A hozzánk érkező szovjet csoportok, a személyes találkozás nagyon sokat ad­nak egymás életének megis­merése szempontjából. A szel­lemi vetélkedők az ismeretek növelését segítették elő. A textilművek szoros kap­csolatot tart a többi MSZBT- tagcsoporttal, megosztja ta­pasztalatait mindenkivel, s szívesen lát vendégeket a ren­dezvényein. — Kikkel rendezik a leg­több ünnepséget? — A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalat, a hús­kombinát, a toponári terme­lőszövetkezet, a Kefe- és Műanyagipari Vállalat, a Fű- szért, a nagyatádi cérnagyár MSZBT-tagcsoportjával. Ez annak is köszönhető, hogy jól működik a Moszkvai Rádió magyar adásának baráti klub­ja. Éppen a nyáron ünnepel­te megalakulásának kétéves jubileumát a társtagcsoportok képviselőinek jelenlétében. A napló segítségével össze­állítjuk az idei mérleget. A nagyobb események közé tar­tozik a kecskémét, a barcsi, a nagyatádi kirándulás. Mind­egyik célja a tapasztalatok bővítése, az ottani barátsági munka megismerése volt. A Szovjetunióban huszonhatan — köztük a tagcsoport ügyve­zető elnöke jártak az idén. Sok szovjet csoport látogatott el az üzembe. Így Leningrád- ból, Moszkvából, Ivanovóból, Kalinyinból, a Kazah SZSZSZK-ból jártak náluk vendégek. Különösen szép emlékek fűződnek a kalinyini csoport áprilisi látogatásához, hiszen a két testvérüzem kép­viselői akkor írták alá a szer­ződést a munkaversenyről. — Igen nagy volt a verseny­láz az üzemben. Hatszázan vettek részt a Betűk szárnyán a Szovjetunió körül elnevezé­sű vetélkedőben. Nálunk ren­dezték meg a megyei döntőt, s mi szereztük meg a máso­A növényvédelmi feladatok szakszerű, jó elvégzése körül­tekintő felkészülést kíván. A felkészülésnek nemcsak gya­korlati feladatai vannak — be­szerezni a szükséges szereket, eszközöket —, hanem elenged­hetetlen a szakmai ismeretek gyarapítása is. Ilyen szempont­ból különös figyelmet érdemel Szepessy István Növénybeteg­ségek című könyve, mely a közelmúltban jelent meg a Mezőgazdasági Kiadó gondo­zásában. Ez a mű tömören összefoglal­ja mind az általános, mind a részletes, fajonkénti növény­egészségügyi és növényvédel­mi ismereteket. Ebből a szem­pontból nemcsak a szántóföldi növényeket veszi sorra, ha­nem részletesen taglalja a kertészeti, szőlészeti feladato­kat is. A szerző könyvének első ré­szében az általános tudnivaló­kat ismerteti. Külön fejezet­ben tárgyalja a kóroktant, le­írja az egyes betegségek, ká­rosodások folyamatait, illetve meghatározásuk módját. A mű első része a növényvédel­mi előrejelzéssel, illetve a vé­dekezés részletes ismertetésé­vel záruL A második rész foglalkozik a szántóföldi és a kertészeti növények betegségeivel, káro­sodásával. A legfontosabb zöldség- és gyümölcsnövények kortanával és a szőlő védel­mének leírásával zárul a könyv. Külön értéke a műnek, hogy ismerteti a növénybe­tegségekkel kapcsolatos iro­dalmat, és bőséges illusztrá­cióval segíti az érthetőséget. Apuval, a kedves édesapád­dal meg beszélj te, jó?! — Ez nem egyenlő! Én már beszéltem Tiborral. Tudod te, hogy milyen nehéz vele? — Tudom, kislányom. En megbeszéltem veled. Veled! Az se volt sokkal könnyebb. Amíg megértetted, amit meg kellett értened. — Énrám nem sok panaszod lehet. Amilyen értelmes va­gyok. — Nagyon értelmes kislány vagy, persze. Éppen ezért gondolom, hogy apád szelle­mi igényeinek tökéletesen meg fogsz felelni. Rögtön el is he­lyezhetsz a fülében valami bogarat, hogy, mondjuk, at­tól tartasz, hogy a Tibor szü­lei az eljegyzésen akarják majd bejelenteni a hozo­mányt, de te nem tudod, ho­gyan mondd ezt meg nekem, meg Apunak. Esetleg kérj tőle tanácsot! — Ez valóban egyszerű fel­adat! Nem is tudom, miért gondolod, hogy valami érte­lem is kell hozzá. — Nem mondom, hogy könnyű. Csak azt állíthatom, hogy te képes vagy rá. Vedd tudomásul, nincs nagyobb megtiszteltetés egy húszéves lány számára, mintha az any­ja ennyire megbízik benne. — Kölcsönös, Anyu, kölcsö­nös! Én is megbízom benned! — Ugyanúgy meg vagyok hatva, mint te, kislányom. Így társalogtak. Anya és lánya. Kati is tudott ugyan, ha kellett, még az anyjával szemben is megfelelően ri­posztozni, de azt is tudta, hogy ha megérlelődött benne egy ilyen elhatározás, akkor már nemigen lehet eltéríteni. Biztosan van rá oka, hogy miért akarja rám bízni, gon­dolta, s valójában tudata mé­lyén már készült is rá, hogy az apja előkészítése az ő fel­adata. Azt azonban mindenképpen ki akarta várni, hogy előbb Anyu beszéljen Apuval. Hogy­ne, majd én elkezdem, az­tán meg benne maradok, mert Apuval közbejön valami, Anyunak mégsem sikerül olyan könnyen zöldágra ver­gődnie — gondolta. A férfi­ak kiszámíthatatlanok. Meg a nők. A kapcsolatok melegen tar­tása végett azonban felhívta az apját. Természetesen Klári vette fel a telefont. — Hallóóó... — Ezt olyan hangsúllyal tudta mondani, amiben már benne volt az el­utasítás is; vagy legalábbis az érdektelenség, a közöny egy bizonyos neme. Nemhiába volt egy vezérigazgató titkárnője. — Csókolom, Klári néni, Kati vagyok. Ennél többet sohase tudott mondani ; volt néha olyan gondolata, hogy néhány szót vele is kellene váltani, már csak a forma kedvéért is; de Klári erre nemigen adott al­kalmat. — Szervusz, Katicám, csó­kollak, hívom apádat. Néha azt is hallani lehetett a telefonba, hogy ugyanezen a titkárnői hangján szólítja a férjét: — Guuusztt,.. • a kislá­nyod. Ezt a kislányod az idők fo­lyamán kapott bizonyos hang­súly- és hangszín-módosulá- sokat. Másképpen hangzott, amikor Kati még csakugyan kislány volt, másképpen, aho­gyan nőtt, és most, amikor már felnőttszámba megy, most határozottat van valami ellenségesen gúnyos mellék­íze. Ilyenkor Kati is megyjegy- zett valamit, legalább gondo­latban. Pukkadj meg, Klári­kám ... — valami ilyesmit. Még akkor ráadásul az ap­ja hangszínében is föl kellett fedeznie valami Klári által szuggeráltat. Ö is valahogy így mondta : — Szeeervusz, Katikám, szeeervusz, kislányom. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom