Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-29 / 305. szám
Közművelődésünk nyitott könyvében a tarkálló_ képek a gyerekkori olvasmányok színeit, ábráit, szívdobogtató, képzelettágító hangulatát idézik: ez a kötet a szülőföld krónikája. Visszafelé lapozva eleink kézjegyeivel találkozunk. Írjuk és az utánunk jövök is folytatni fogják. Mai összeállításunk írásai a közművelődés közös tennivalóiról szólnak. Az elmúlt hetekben a megye városaiban aktivaérte- kezletelcet tartva — maradjunk a hasonlatunknál — ezt a nyitott könyvet tették közkinccsé: elsősorban annak a három esztendőnek a lapjait forgatva, bemutatva és értékelve, melyet az 1974- ben született közművelődési párthatározat óta »töltöttünk kU>. A határozat társadalmi méretekben vált ismertté, a benne foglaltak — kiemelkedően a feladatok — méltán foglalkoztatták a közvéleményt, a párt- és tömegszervezeteket, állami szerveket, munkahelyi közösségeket, szocialista brigádokat, intézményi dolgozókat. 1976-ban az országgyűlés törvénybe foglalta a közművelődés ügyét. A célok, a feladatok a folyamatosságra hívják fel a figyelmet. Az aktívaértekezletek három évről adtak értékelést, megyei képbe ágyazva a járások, települések fejlődését, gondjait, hogy a jövőről, a halaszthatatlan tennivalókról közös gondolkodással essék szó. Párt- és tömegszervezeti vezetők, tanácsi irányítók, munkások és gazdasági vezetők, tsz-dolgozók, pedagógusok, főhivatású és tisztelet- díjas népművelők, asszonyok és férfiak, fiatalok és idősebbek fogalmazták meg a tenni akarást, cserélték ki tapasztalataikat. »A fejlett szocialista társadalom igénye — fogalmazta meg a törvény — az általánosan és szakmailag művelt, folyamatosan művelődő, szocialista világnézetű, közösségi gondolkodású emberek formálása: hogy egész népünk részt vehessen a kultúra elsajátításában, létrehozásában és ápolásában.« Az aktívaértekezleten nyíltan néztek szembe az elmúlt évek tapasztalataival. A fél- félnapos tanácskozások a számvetés mellett a fentebb megfogalmazott társadalmi cél megvalósításáért mozgósítottak. EGYÜTT A KÖZMŰVELŐDÉSÉRT A tervezés felelőssége À megyében lezajlott aktí- vaértekezletek sorát Marcali nyitotta meg, s amikor a szünetben a művelődési ház igazgatójával váltottam szót, épp a város egységes közművelődési tervének előkészítését tartotta érdemesnek elmondani. A jegyzetek sokasága azt mutatta, hogy el akarnak térni a sablonos formáktól. Az általános megfogalmazásokat is igyekeztek elkerülni, konkrét javaslatokkal fordultak a munkahelyek dolgozóihoz. Előttem a városi tanács vb által elfogadott egységes közművelődési tervük. A múlt évről szólva kimondja: kevesen ismerték a település középtávú közművelődési tervét, és még kevesebben hasznosították munkájúkban. Tavaly csak néhány üzem, intézmény készített _ a gazdaságihoz kapcsolódó köz- művelődési tervet, ezekben', is sok még a formális elem. Nem látszik biztosítottnak bennük a megvalósítás és a számonkérés lehetősége. Ilyen — általánosságban — a megyei kép is. Nőtt ugyan a tervezés tudatossága, javult az elemzőkészség, de a köz- művelődési tervekben a feladatokat még több helyen homályosság takarja. Tervezés, tervszerűség. A fogalmat számos példával illusztrálhatjuk. A marcali j ábrásban több községben, így Fonyódon, Somogyváron, Sámsonban évek óta eredményes a felnőttoktatás. A kaposvári járásban a fölmérések szerint több mint kétezer- hétszázan nem végezték el a nyolc osztályt a negyven évet meg nem haladott felnőttek közül. Ez a lakosság hat százalékát teszi ki. Évente mintegy százharmincán vizsgáznak sikeresen. A tények mutatják, milyen fontos a tervezés. Az iskolázatlanság felszámolása mindenütt névre szóló ismereteket követel a településekről. A családi, munkahelyi körülmények ismerete sem nélkülözhető az igény felébresztéséhez. A kaposvári járásban, miként a megye töbhi területén, jelentősen nőtt — hat év alatt megkétszereződött — a szocialista brigádok száma. Közös művelődésükhöz — és soroljuk ide a felnőttoktatást — azonban kevés segítséget kapnak a művelődési intézményektől — állapította meg a Kaposvári Járási Hivatal. Ez is a tervezéshez tartozik. Vagy: a művelődési intézményekben Kevés a gyermekrendezvény Tervezés dolga, hogy ezen változtassanak. A közoktatás es a közművelődés együttműködése alapos tervszerűséget követel. A Nagyberki Községi Közös Tanács elnöke mondta el: a pártalapszervezetek a taggyűlések során rendszereseb- nen, mélyrehatóbban foglalA személyiség szerepe Általában csupán a felhasználható pénzösszegben, a létesítmények minőségében véljük föllelni a hatékony köz- művelődési munka nyitját, holott az irányító népművelő, könyvtáros, pedagógus személyiségének varázsa legalább ennyire fontos. Tudunk ugyanis korszerű, remekül fölszerelt művelődési házakról, melyekben a tevékenység — enyhén szólva — nem túl élénk es nem is túl eredményes. Szerencsére bőségesen találhatunk ellenpéldákat is: mostoha körülmények között működő klubokat, művészeti együtteseket, amelyeket jószerivel semmi más, csak a vezető lelkesedése, kitartása, szívóssága tart össze. Sokan csodálkoznak például azon, hogy megyeszékhelyünk egyik nagyszerű amatőr énekkara az ország legjobb kórusai közé verekedte föl magát Pedig a tagok hangja, zenei műveltsége, képzettsége nem, vagy csak alig jobb a többiekénél. »Csak« a létszámuk és a lelkesedésük nagyobb. De mitől? Attól, hogy vezetőjük karnagyuk szuggesztív egyéniség aki — azonkívül, hogy ragyogóan képzett szakember — akarásával, szívósságával képes minőségi teljesítményekre ösztönözni együttesét, olyannyira, hogy produkcióikat már nemcsak a határainkon belül csodálják, de külföldön is kíváncsiak rájuk. Tabon egy lelkes könyvtáros hozott létre viszonylag rövid idő alatt szépen működő könyvtárhálózatot, sőt egész kis helytörténeti kutatócsoportot verbuvált össze. Berzence az énektanár igényessége révén vált a környék zenei életének példaadó központjává. A buzsáki népi hagyományok ápolása elsősorban két, szorgalmasan, tudatosan építgető pedagógusnak köszönhető, s a mesztegnyői gyermekegyüttes színvonala is javarészt azért ilyen magas, mert a kicsinyek a tűzbe is hajlandók lennének elmenni tanító nénijükért. Folytathatnánk a példákat, melyek ugyancsak azt bizonyít- tanák: milyen fontos, esetenként meghatározó szerepe van egy-egy klub, szakkör, művészeti csoport vezetője megnyerő egyéniségének, klubszere tétének, magával ragadó lelkesedésének, kozzanak a közművelődés ügyével. Tervszerűség? Az. A fiatalok vetették föl: a klubok élén kevés a szakképzett vezető. A jól fölszerelt klubok ezt a hiányt csak a tervszerű vezetőképzéssel pótolhatják. Kétszázezer forintnyi alapot képezett egyik termelőszövetkezetünk a dolgozók lakás- helyzetének javítására. Emellett még ennyit fordítanak szociális és kulturális célokra. Negyedelve egyformán jut ösztöndíjakra, üdültetésre, segélyekre és egybefogva sportra és közművelődésre. A dolgozókra fordított támogatás mértéke helyenként változó, de még ennél is eltérőbbek az alapok felhasználásának belső arányai. A példa is mutatja: változtatni kell az összegeken, mert sportra és közművelődésre együtt csak annyi jut, mint a segélyekre... Tervszerűség? Itt már az arányokról is szó van. Folytathatnánk a sort, de azt hiszem, példáink mutatják: nagyobb gondot kell fordítani a közművelődésben is a pontosabb, tudatosabb, a helyi sajátosságokat figyelembe vevő tervezésre. És ebbe — az eddiginél gondosabban és határozottabban — szerves részként kell illesritednie a tanács alá nem rendelt gazdasági szervek, intézmények sajátos programjának is. A helyi tanácsok testületéinek, tisztségviselőinek odaadóbb figyelmére & következetesebb számonkérő munkájára van szükség ahhoz, hogy a különböző termelő, szolgáltató és egyéb egységek ne csak anyagilag, hanem teljes felelősséggel, szervezési és szellemi tevékenységgel vegyenek részt a település művelődési életében. T elepülésfe jlődés fehér foltokkal A településfejlesztés hosz- szú távú programja inkább mutatja, hogy kis falvaink sokasága — ha kezdetben lé- lekszámban csökkenést mutatott is — nem néptelenedik el egy időben és gyorsan, hanem hosszú időn át megtartó közösségek maradnak. Ha száz emberről is, de gondoskodni kell. Nem maradhatnak magukra, s ahogy a villanyoszlopokat nem viszik el a társközségekből. úgy a szellem lámpásai sem »csavarhatják le a lángot«. Sok szó esett erről is a közművelődési aktívákon. A megye komplex településfejlesztési terve az irányt adó továbbra is a középtávú és távlati közművelődési tervezésben. Az elmúlt három évben elsősorban a körzeti központi községek, nagyközségek kulturális alapellátása javult. Néhány kisközség köz- művelődését a beszámoló így jellemezte: eseménytelenül múlnak a napok... A kaposvári járás is — ahol mintegy hatvanezer ember él — a kistelepüléses területek közé tar törik: mégis sok jó, követendő példát találni arra, hogy felelősséget éreznek az itt élő emberek művelődési, szórakozási igényének a kielégítéséért, illetve az igény fölkeltésére a kezdeményezőkészség jellemző. Ennek egyik mutatója, hogy javult a tervezés színvonala a tanácsi irányításban. A közművelődési párthatározat megjelenésének az évében már létrehozták a járási közművelődési bizottságot, mely nemcsak az együttműködést segítette elő, hanem hatékonyabbá vált az ellenőrzés is. Érdekes, sokat mondó adat: a járásban több tucat kisközségtől vált meg az általános iskola alsó tagozata. Ezzel együtt a pedagógusok száma jócskán megfogyatkozott ezeken a településeken. Hogy mégse maradjanak magukra az egyutcányl falvaik, a nér hány kilométer távolság leküzdhető. A mernyei pedagógusok segítenek a társközségekben, és ilyen példát mutat Gölle is. A tantestületből tizenegyen tiszteletdíjas népművelőként tevékenykednek, hárman művelődési otthont, ketten kórust vezetnek. Kiagyalón, Büssü, Fonó egyesített kórusa nemcsak szép hangjáról ismert, hanem a három kis település összefogásáról is. Ahol az általános iskola faláról már levették a táblát — esetleg a fény is kialudt az épületben, — ott Is működik könyvtár. Nemcsak a kaposvári járásban, hanem megy ej zerte jól kiépült — így a kisközségekben is — a könyytárhálózat. De éppen a kisközségekben azt várják az itt dolgozóktól, hogy kezdeményezőbben járuljanak hozzá az emberek művelődéséhez. Legyenek a lakosság művelődési életének központjai, hogy a »tél-képen« sehol se tegyen fehér folt... Sok helyütt szűkösek a körülmények, de a változó falu — különösen a következő egy-két esztendőben — megteremti a szükséges feltételeket; gondoljunk csak arra, hogy hány és hány épület szabadul fel ezeken a településeken. Hasznosításuk — ha nem is könnyen — csökkent- heti azt a hátrányt, mely egynémely kisközségünkre jellemző. Népesebb lélekszámú, jó adottságú falvaink, nagyközségeink közül néhányban megpróbálják az oktatási és közművelődési intézmények egy helyre telepítését, mivel az nem kétséges, hogy együtt színesebb, hatékonyabb művelődési életet teremthetnek. S ebben ugyancsak mindenkinek vannak feladatai. Ezek a központok kisugároztatják a szeltem fényét a pár kilométerre fekvő, de el nem hanyagolható kis településekre. Muzsika a képtárban. Közművelődés és politikai tudatformálás A közművelődés nemcsak a tudomány, a művészet iránt ébreszthet vonzalmat, nemcsak önmegvalósításra serkenthet, de — jó esetben — közvetve vagy közvetlenül a politikai tudatot is befolyásolja, a társadalmi lénnyé válást is megkönnyíti. De melyek erre a legmegfelelőbb formák? S használjuk-e ezeket a módszereket? Az alapvető teendő nyilvánvalóan a szocialista hazafiság és nemzetköziség eszméinek terjesztése a tudomány és a művészet eszközeivel. Olyan komplex megoldásmódokkal — vetélkedővel, olvasásra ösztönzéssel, élménybeszámolókkal, vetítettképes előadásokkal —, amelyekkel megfelelő hatást tehet elérni, kétszer találkozhattunk a múlt évben. A legsikeresebb talán az SZMT és a Latinca Sándor Művelődési Központ által meghirdetett Nagy Október vetélkedő volt, amely Somogy üzemeinek kétszáz szocialista brigádját mozgósította a Szovjetunió földrajzának, gazdaságának, kulturális életének tanulmányozására — szép sikerrel. »Elértük, hogy a résztvevők jelentős része hozzászokott az önálló cselekvéshez, az olvasmányok, filmek irányítás nélküli válogatásához — hallottuk a kaposvári közművelődési aktivaülésen a versenysorozat egyik szervezőjétől —, ezáltal a politikai látókör is szélesedett.« Mind a tematika, mind a tapasztalat hasonló volt a Killián György Ifjúsági- és Úttörő Művelődési Központ által szervezett A mi világunk című klubpályázaton. Reméljük, nem lesznek majd kisebbek a sikerek 1978-ban, az SZMT- nek a njagyar munkásmozgalom történetéről szóló pályázatán sem. 11 Munkaerőből ff művelt munkást! Gyakorta hangzik el a köz- művelődést elhanyagoló vállalati vezetők szájából a magamentegető magyarázat: az új beruházások, általában a hatékonyság növelésére való törekvés nem teszi lehetővé, hogy a dolgozók szellemi épülésére több pénzt áldozzanak. Szintén általános tapasztalat, hogy a kulturális rendezvényeken, tanácskozásokon csak hébe-hóba találkozhatunk gyárigazgatókkal, főmérnökökkel, sőt, a legtöbb üzem senkivel sem képviselteti magát. Különösen jellemző ez azokra a vidéki kisüzemekre, amelyekben a művelődés fórumaira a legnagyobb szükség tenne. Szerencsére akad néhány kaposvári vállalat, amelyik »kilóg a sorból«. Néhány napja, a megyeszékhely közművelődési aktívaülésén, meglepetve hallgattuk az elektroncsőgyár igazgatójának felszólalását. Hiányoztak belőle a jelszavak, a ködüsítő magyarázkodások — konkrét A Zselic együttes szüreti »falujárás»«. helyzetelemzést hallottunk, s számokat, oktatásra, ismeret- terjesztő előadásokra, klubfoglalkozásokra fordított summákról. A felszólaló nyilván tisztában volt a termelékenység és a közművelődés között fennálló ok-okozati viszonynyal — nem úgy, mint több jelentős gyár vezetője, akik figyelmen kívül hagyták a meghívást... Itt-ott tehát már lelkiismeretesen keresik-kutatják a munkahelyi művelődés lehetőségeit Különös; a legtovább ott jutottak el, ahol az üzemnek némiképp az otthont is pótolnia kell: a SAÉV-nél, a vidékről bejáró vagy a munkásszállásokon lakó dolgozók közt Pénzt, időt, fáradságot nem sajnálva szervezi az előadásokat, hangversenyeket, és más rendezvényeket a vállalat oktatási és közművelődési tanácsa — élén az igazgatóval! —, együtteseket tartanak fenn, művészekkel ápolnak rendszeres kapcsolatokat, ötleteik koronája pedig: az egy- egy faluban megrendezett »SAÉV kulturális nap«, amelynek — a kellemes szórakozás, a művelődés mellett — bevallott célja a munkástoborzás is. (Nem is eredménytelenül!) »Ráéreztek« tehát a rejtett összefüggésre: a munkásokat a jó légkör és a kulturálódás lehetőségének megmutatásával legalább olyan biztonsággal hívhatják a kapukon belülre, mint piros vagy lila bankókkal. Követésre érdemes módszer. A Pamutfonó-ipari Vállalatnál a szocialista brigádmozgalom adta kereteket töltik meg — nem is akármilyen — tartalommal a közművelődés dolgozói. Érdekes: ennél az üzemnél jóval csekélyebb a munkásvándorlás, mint az ország hasonló jellegű gyáraiban. Érdemes lenne egy alkalommal a pezsgő közművelődés okozta légkör és a munkásgárda stabilitása közötti összefüggést feltárni, okulásul mindazoknak, akik a dolgozók kiteljesedett emberré válását csak akkor nem tévesztik szemük elől, ha az — termelési árúéit.
