Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-25 / 303. szám
Iparszert! rendszer a kukoricatáblákon Rátalálni a helyes útra Hol van a gyerekek anyukája? Különösen tavasszal erednek neki. Kedvenc csemegéjük, a fiatal nádhajtás után hasig járnak az iszapos, ingoványos vízben. Ha meg erős, viharos szél fúj a Balaton felől, behúzódnak egy kisebb erdő fái közé. Szabadon járnak-kelnek a bereki »paradicsomban«. Csak a lovas gulyás láttán tudhatja meg a szemlélő, hogy nem holmi vadrezervátupiban jár. Minisztertanácsi határozat szabta meg 1974-ben a hús- marhatartäß irányát. A Bala- tonnagybereki Állami Gazdaságban még januárban megkezdték az üzemszerű húsmarhatartást. Az alapot a hereford fajtájú fiatal üszők és két bika adta. A gazdaság szakemberei kedvező tapasztalatokat szereztek, így nem volt kétséges számukra: a bereki viszonyok, között ez a sajátságos tartási mód jelenti majd a megoldást. — Még mindig vannak olyan területeink, ahova sáros, nedves időben a legerősebb terepjáró sem tud bemenni. A berek nem adja tneg magáig — mondta Újvári István főállattenyésztő. — Sok eredménytelen kísérlet bizonyította: a zsombékos, tőzeges területen aligha valósítható meg gazdaságosan a hagyományos termelés. Csak egy példa: a még meglevő tejtermelő te- heneipjc számára harminc.kilométerről kell szállítani' a szénát. Nem nehéz kiszámítani, hogy az istállóköltségek mellett még ez a plusz megterhelés mennyi hasznot von el tőlünk! Nemcsak a legelőgazdálkodás adta a megoldást, hanem az is, hogy ez a fajta lényegesen igénytelenebb állat. Ottjártunkkor fagypont alá süllyedt a hőmérő higanyszála, az állatok mégis elégedetten legelésztek a kukoricatorzsáit között. — Ez a tartási rendszer lényege — magyarázta Visnyei — Az űj rendszer elsősorban a Balaton környéki lápos területekre, a gyenge termőképességű dombvidékekre (mint amilyen a Zselicség), valamint a hegyvidéki területekre vonatkozna, ahol a földet másképpen nem lehet gazdaságosan hasznosítani. A tenyésztési programtól egészen az értékesítésig kidolgozzuk a terveket. — A nagy mennyiségű húsmarha kibocsátásához vágóhíd is kell. — Tárgyaltunk már erről, a kaposváriak nem zárkóznak el az együttműködéstől. A hideg decemberi télben itatóvályúhoz ballag a háromszázas gulya. Mögötte komótosan baktat a gulyás lova. A sok gyep és liget, a szabadon járkáló csordák jól illenek a berek igazi arculatához. Bencsik András Ferenc igazgatóhelyettes.. — Nagy legelőket alakítottunk ki, s bár a savanyú füvek nemigen kedveznek a tejtermelésnek, ezek az állatok kiválóan híznak rajtük. Emellett a melléktermékek, a tarlón hagyott kukoricaszár legeltetésével, valamint a szabadban tartással olyan olcsó technológiát teremtettünk, mely a mi viszonyaink között is gazdaságos. Amíg a nagy hó le nem esik, a szabadban telelnek nappal és éjszaka az állatok. Ez — mint a szaporodási arány is mutatta — kifejezetten kedvező. Ez a fajta nem sokra becsüli az »összkomfortos istállókat«. Téli szállás céljára fedett, három oldalról zárt színeket hoztak létre, melyek a szélsőséges időjárástól megvédik az állatokat. — Az állatnak szélmentes hely kell, jól tűri a száraz hideget. A tervek szerint 1980-ra mintegy 700 hústehenet állít elő a gazdaság, ám a kedvező szaporodási arány azt mutatja, ez egy évvel hamarabb megvalósul. így 1980-ra várhatóan elérik az ezret. — Ezer tehén kibocsátásával elérjük a kívánt szintet — mondta az igazgatóhelyettes. — A bereki gazdaság ezt a mennyiséget el tudja látni olcsó takarmánnyal. Még korai nyereségről beszélni, hiszen az állomány fejlesztése a legfőbb cél, de becsléseink szerint egy tehén mintegy 2500 forint hasznot hozhat. Az eredményekre már a főhatóság is felfigyelt és kérte a gazdaságot, dolgozzanak ki egy húsmarhatartási-rend- szert a sajátságos talajviszonyokra. Az év végére várják a minisztériumba a kidolgozott tervet. A jövő bíztató. Egyre-más- ra jelentkeznek az érdeklődő szomszédos gazdaságok és megnőtt a kereslet a tisztavérű hereford bikák iránt is. Azért mernem a kjc^iny vaságyak közé, azért jártam végig a szűk szobákat, azért guggoltam oda az apró emberkék elé, hogy valami szépet, meghatót, szívhez szólót írjak, tele bársonyos hangulatú szavakkal, azokról a csöppségekről, akiknek az otthon szó serpmit sem jelent. Végigmentem a szobákon, hozzám rohantak, ' nevettek, hancúroztak, belém csimpaszkodtak és hozták a játékokat, hogy játsszak még velük, fektessem ágyba a macit, csak ne menjek el. Örültek. Később dühöt éreztem, értük voltam dühös. Azért, mert egy parányi szobában kell el- tölteniük életük első éveit, azért, mert csak azt tudják »bácsi«, »néni« és még sohasem mondták: »apu«, »anyu«. A csecsemőotthonban jártam, karnyújtásnyira a hömpölygő embertömegtől, Kaposvár szívében, ott, ahol gyermekek élnek, egyedül. Nem magukra hagyottam csak olyan szeretet nélkül, amelyet pedig minden gyereknek ismernie kellene. Száz kislány és kisfiú. A legkisebb pár hónapos, a legnagyobb elmúlt négyéves. Balázs Lászlóné intézetvezető és Horváth Kálmánné, a helyettese nyolc éve kerültek az intézetbe. Hetven munkatársukkal naponta megpróbálják leküzdeni a nehézségeket Kevés a hely. Egy gyermek alig több mint két négyzet- méteren él hetekig, hónapokig vagy évekig. Látványos dolgokat művelni nem lehet. Apró sikerekben van részük, ezek ösztönzik őket, ezeknek köszönhető. hogy nem vesztik el derűlátásukat. Vannak, akik továbbállnak, mert úgy érzik, az irdatlan munkához képest parányi a siker. Mások az állandó három műszakot nem bírják. Az otthon dolgozóinak havonta egy szabad szombatjuk, egy szabad vasárnapjuk van. És nincs karácsony, szilveszter. Aki a pályán maradt, az a gyerekekért tette. Lehetetlen őket nem szeretni. A bogárszemű, göndör hajú lurkók olyan kedvesek, ragaszkodók, hogy az ember nem szívesen megy ki a szobából. — Amikor rám bízták az intézet vezetését, számtalan tervvel jöttem. Elképzeltem, hogyan lesz tovább. Természetesen azzal a tudattal, hogy rövidesen új otthont kapunk. Ennek nyolc éve. Sok pénzt kap az otthon, gondoskodnak rólunk, a helyzet azonban nem változott A nevelésben is alig léptünk előre. Néhány gyerek a kórházból érkezik, másokat a gyámügyi előadók hoznak be. Többségük cigánygyerek. Alig látogatja Csoportpszichoterápia Mostanában sokszor találkozhatunk ezzel a fogalommal : csoportpszichoterápia. Mit is takar ez a szó? Életünk különféle közösségekhez, csoportokhoz kapcsolódik. Közös tevékenységeinkben különféle viselkedési mintákat nyújtunk egymásnak, helyesléssel vagy figyelmeztetéssel, megerősítéssel vagy elutasítással szabályozhatjuk egymás magatartását. Az együttességből fakadó hatás fokozza önismeretünket, alakítja személyiségünket, módosítja társas magatartásaink hibás sémáit, s így mint gyógyító erő is szerepet kaphat. A gyógyító céllal létrehozott csoportban a vezető az. orvos vagy a pszichológus, tudja, hogy a csoportban az örömnek, az agressziónak, a vetélkedésnek vagy a szolidaritásnak a feszültségei a csoporttagokban más-más indítékokból származhatnak. Már a másik embernek a puszta jelenléte feszültséget kelt az az egyénben. A közös cselekvésben való összetartozás érzésének — a »mi« tudatának — is feszültségfokozó a hatása, amely különösen a közös döntések idején erős. Magának a csoporthelyzetnek is van feszültségkeltő hatása. A cso- port'tagokra például nyomasztó súllyal nehezedik az ülések kezdetén vagy a beszélgetések szünetében a hosszú csend. Tudjuk, hogy a felnőtt ember viselkedését a mindennapi életben mennyire meghatározzák a szerepei: ő a főnök, a férj vagy a beosztott stb. Kialakult szokásai, állandóan ismétlődő viselkedésbeli megnyilvánulásai vannak. A gyóMolnár Zoltán Eljegyzés — Halat főzzek vagy birkát? — Ennyit kérdezett. — Ö, olyan aranyos vagy, Lajos bécsi! Szerintem ez annyira csodálatos hely, hogy itt a zsíros kenyér is tökéletesen megfelel! — Jó! Zsíros kenyér lesz — hagyta rá Lajos bácsi. Kati ettől meg is ijedt egy kicsit; mert Lajos bácsi képes arra, hogy szaván fogja az embert. Na, de hát ilyen alkalommal !... Egy kis dör- gölődzéssel gyorsan kiengesztelte. Azután megnézte a csónakot is — vagyis a hajót —, mely hatalmasan, cölöplábakra fektetve trónolt a fő helyen, a betonfalú, hosszú épületben, melyhez könnyedén ’sak odatámaszkodott a lécfa- ú fészer, amely alatt viszont az emberek lelhettek alkalom- adtán menedéket. Itt halomba rakva a néhány nyugágy 0 Somogyi Néplap és kerti szék, meg egy kinyitható asztal, valamilyen utolsó eshetőségre számítva, ami sohasem következhetett be, mert a főzés-étkezés mindenkor az áldozati oltár körül történt. — Lajos bácsi, a nőket is mindig ide hívtad? Nem a lakásodra? Hiszen az egész életedben, mint egy agglegény... Lajos bácsi bölcsen, hallgatagon, némán ránézett, megsimogatta a fejét. — Katikám, kislányom — sóhajtott —, a nőket... — Elmosolyodott. — Mit szeretnél hallani? A magányos íárfi éppúgy szabad préda, mint a magányos nő. Ha nem vigyáz magára, juj... — Vigyázni kellett magadra? — Kellett? Még most is kell. Valaki elkap, és... De nekem feleség nem kellett másik . .. megőrzőm annak az egy valamikorinak az emlékét. És annyira elkepesztJen hangzott, hogy Kati belebo. zorv őri — . nő meg különben van • ég ilf.'s úgy. mint férfi. Keresni se kell.( Csak éppen olyan ni, még egy. Ez valahogy őrült, ez a Lajos bácsi. Szerencsére. Ha nem volna őrült, már szóval így a maga módján, nem is hívna irte minket eljegyzést tartani. Meg még főz is, te jó isten! — Vagyis akkor... csak olyan pillanatnyi... Hát, ebben a paradicsomban ... — Nem, Katikám ... Valamikor mi itt töltöttük a mézesheteket, ahogy mondják. Én ide soha azóta más nőt nem hoztam. Van elég hely Pesten. A -lakásom is. — Azt mondják, ott vendéget nem fogadsz. — Vendéget nem. — Vagy eppen azért, hogy ne zavarjanak? — Nem éppen azért. Csak így alakult. — Furcsa vagy, Lajos bácsi. — Minden ember furcsa. Te is, kislányom. Még nem tudhatod. Saját magát nagyon nehezen ismeri meg az ember. — Ö, én már mindent tudok magamról... Elhiszed? Lajos bácsi nevetett. Széttárta a karját. — Ha akarod, elhiszem. Mogyoróvesszőket vágott a telek sarkában ; bicskával szép kúpos-hegyesre faragta. — Kevés a nyársam, hátha több nyársra lesz szükség. Kati tudta, hogy nem lesz szükség nyársra egyáltalán. Lehet, hogy bizalmas dolgai említése még Lajos bácsit is zavarba hozta? Faragással leplezi. 7. A fészer egyik sarkéban, két kampóra fektetve hevertek az öreg, szalonnazsírral jói átitatott végű nyársak. Odarakta közéjük az újakat is. A fűszertartó a falba volt beépítve, kinyitotta a kulcsra nyíló ajtót, ellenőrizte, hogy van-e elég mindenoől. — Nő, mire lesz még szükségünk? — Én nem tudom, Lajos bácsi. — Flát akkor amit nem tudunk, az nem lesz. Kati csak vállat vont. — Akinek valami nem tetszik, az utána majd elmegy vacsorázni. Itt az lesz, ami lesz. — Zsíros kenyér. — Ha zsíros kenyér, hát zsíros kenyér. Most valahogy, itt Lajos bácsinál, a természet nagy csendjében, minden olyan egyszerűnek tetszett, s mintha minden töprengés eleve fölösleges volna. Leszaladt a partra, cipője orrával beletúrt az aprószernű kavicsba. Lajos bácsi még matatott valamit a csónait- házban. Kati elképzelte, hogy ha most megházasodnának Tiborral, azután itt töltenék a mézesheteket, utána ? meghalna gyermekágyi lázban, vagy miben is? Tibor egész életében őt gyászolná, soha többé meg nem nősülne, s nem hozna ide nőt sem, soha. Tibor? Először is az csavarná az ujjúra, aki akarja. (Folytatjuk.) gyító céllal létrehozott csoportban eleinte még nincsenek »szerepei«. Csoporttársai még nem támasztanak vele szemben igényeket, még nem körvonalazódnak azok a viselkedésmódok, amelyeket szerep- szerűen meg kell valósítania. A felnőtt ember azonban társak jelenlétében — szerep nélkül — feszültségeket él át, mert nem tudja, hogyan viselkedjen. A csoportot vezető pszichológusnak ezekét -a feszültségeket hol fokoznia. Fal pedig enyhítenie kell. Egész magatartásával a gyógyítást mint célt kell szolgálnia. A esoportpszichoterápia az elmebetegek és a neurotikusok gyógyításában egyaránt sikerrel alkalmazható. Segítségével elsajátítható az alkalmazkodóképesség, s a valóságnak megfelelő gondolkodás és magatartás fokozatos kialakításához is hozzájárul. A csoport nyílt és elfogadó légkörében fokozatosan elmúlnak félelmeik, védelmet és biztonságot kapnak az új, egészséges magatartások kipróbálásához. így a betegek megtanulják a helyes társas viselkedést. • O. T. őket valaki. Aki meg J&nJ inkább ne jönne. Részegek, fegyelmezetlenek. Előfordul, hogy visszakapják a gyereket, de ez a ritkább eset, a többség szabadulni akar tőlük. Pistike anyukája is ilyen volt. Az apróság pár hónapos korában került ide, még szopott. Jól öltözött, csinos asz- szonyka volt az anyja. — Próbáltam meggyőzni, tartsa meg a gyermeket. Hogyan tud megválni ilyen szépen fejlettI csecsemőtől? Azt I válaszolta: »Nincs munkahelyem, mit csináljak vele.« És itthagyta a gyereket. Mint ahogy elhagyták a többi apróságot is. Közülük talán Mari a legaranyosabb. Ahogy belépek, kisajátít magának. Játszani kell vele, fölemelni, térden lovagoltatni. Mindezért nevetés, huncutság a jutalmam, meg egy kis ba- juszráncigálás. Velem akar jönni, átöleli a lábam és moccanni sem enged. A másik szobában egy ikerpár, mint két tojás, még a ruhájuk is egyforma. Azután Zsolti, a pici, félszeg, bátortalanul mosolygó. És a többiek. Van közöttük kisfiú, aki mozgásképtelen volt. Innen vitték a fővárosba kezelésre. Most egyedül eszik, járni még nem tud, de már csúszkál. A másik kisfiút a halálból sikerült visszahozni. I A csoportvezetők tízfelé osztják a szeretetüket és megtízszerezve kapják vissza. De az apróságoknak minden kevés. Pedig van segítség. A 13, számú Volán Ikarus brigádja, a Patyolat, a Gabonaforgalmi Vállalat két brigádja. Ez a gondoskodás sem pótolhat mindent. Igazi otthont, valódi örömet csak egy ember adhat. De hol van az az ember? Van, aki rá sem gondol a gyermekére, a másik börtönben ük Azért akad olyan is, akit már várnak. Az egyik apróságnak meghalt az édesanyja, apja nem tudott mit kezdeni a kicsivel. De most rövidesen újra megházasodik az apa és elviszi a kicsit... Ebed Után mentem a csecsemőotthonba, sötét este volt, amikor hazaindultam. A közeli óvodából anyukák siettek ki, gyerekek saorongatták a kezüket. Otthon a kislányom rohant elém és sehogy nem tudtam megértetni vele, hogy hol jártam. Egyre azt kérdezte: »És hol van a gyerekek gnyukája?« Dán Tibor A Kaposvári Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat (Kaposvár, Jutai ú. 37.) felvételt hirdet GYÁRTÁSTECHNOLÓGUSI PROGRAMOZÓI MUNKAVÉDELMI ELŐADÓI MUNKAÜGYI ELŐADÓI KÖNYVELŐI munkakör betöltésére, a szaknak megfelelő képesítéssel. Jelentkezni a vállalat személyzeti és oktatási osztályán, Kaposvár, Jutai u. 37. sz. alatt lehet. (138774)
