Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

i@!e]ezte munkáját az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) A vállalatok önállóságát a törvényjavaslat úgy fejezi ki, hogy azok az állam tulajdo­nában lévő, rendelkezésükre bocsátott eszközökkel és a náluk foglalkoztatott munka­erővel a törvényben megha­tározott módon és felelőség­gel önállóan gazdálkodnak. E feladataik ellátásához a törvény részükre szervezeti, gazdasági és jogi önállóságot biztosít. Más szóval: a válla­lat jogi személy. Ennek tartal­mát az adja meg, hogy a vál­lalatot tevéken3’sége körében megilleti minden olyan jog, amelyet tőle jogszabály kife­jezetten nem von el. Így a vállalat a népgazdasági terv­vel összhangban maga alakít­ja ki tervét. Bevételeiből fe­dezi a kiadásait és eredmé­nyéből saját alapokat képez. megbecsülésben. Általános a vélemény — és ez a társadal­mi vitákon is kifejezésre ju­tott —, hogy ezen a helyzeten változtatni kell. Ezt a tör­vényjavaslat figyelembe veszi Előírja, hogy a vállalat — szervezeti és működési sza­bályzatában és kollektív szer­ződésében — állapítson meg e szervezeti egységek számá­ra külön elszámolási és ösz­tönzési rendszert. Ennek ke­rekében biztosítani kell a szükséges gazdálkodási önálló­ságukat, felelősségüket és azt hogy közvetlenül legyenek ér­dekeltek gazdasági és fejlesz I tési tevékenységük eredmé ' nyességében. Másik fontos kérdés a trösztökre, illetve azok válla­lataira vonatkozik. Ismeretes, hogy a trösztök — mint több vállalat szoros gazdaság' együttműködését és íejleszté­Dr. Korom Mihály A törvényjavaslat ezért írja elő, hogy a vállalat részére — gazdálkodásával kapcsolatban — az önálló gazdálkodás és felelősség elvének meg felelő jogokat kell biztosítani; külö­nösen a saját erőből történő beruházás, a műszaki fejlesz­tés, a szellemi és anyagi erő­forrásokkal, a munkaerővel való gazdálkodás, a vállalati árképzés, a beszerzés és érté­kesítés, a vállalati szervezés, a kereskedelmi, a pénzügyi és kooperációs kapcsolatok terü­letén. A vállalati törvényben nem lehet valamennyi vállalati jo­got tételesen felsorolni, csak a legfontosabbakat — mondotta az igazságügy-miniszter. — Ügy is mondhatjuk, hogy a garanciális jogokat. Ezek mégis nagy jelentőségűek, hi­szen elősegítik a vállalat jogi helyzetének, termelési és for­galmi kapcsolatainak egyértel­mű megítélését, a kiegyensú­lyozott vállalati gazdálkodást. A gazdálkodás biztonsága megköveteli annak kimondá­sát is, hogy a vállalatok esz­közeit elvonni csak meghatá­rozott feltételek esetén lehet. Ezek a feltételek szigorúak. A törvény azonban számol a gazdasági élet bonyolultságá­val és ezért nem merevíti meg a gyakorlatot — A törvényjavaslat — hangsúlyozta Korom Mihály — általános követelményként írja elő, hogy az állami vál­lalatok mindegyike olyan bel­ső irányítási és elszámolási, érdekeltségi rendszert alakít­son ki, amely biztosítja a gazdálkodás hatékonyságának folyamatos növelését, vala­mint a vállalati dolgozók anyagi és erkölcsi érdekeltsé­gének fejlesztését Gyakorlati tapasztalatok alapján jutót- } tunk azonban arra a felisme­résre, hogy helyes, ha az em­lített általános előírás mellett a törvény külön szabályozza az egyes vállalatok köteléké­be tartozó, de területileg el­különülő szervezeti egységek helyzetét. Ezek a gyárak, gyáregységek stb. — tisztelet a kivételnek — ma sok tekin­tetben az anyavállalatok mos­tohagyermekeinek tekintik magukat, vagy a »központok« annak tartják őket Sokszor joggal érzik úgy, hogy nem részesülnek az őket megillető jogokban, anyagi és erkölcsi Somogyi Néplap sét szolgáló szervezetek — létjogosultságát a szocializ­musban is elismerjük. Ha a tröszt és a hozzá tartozó vál­lalat is jogi személynek szá­mít, hogyan lehet biztosítani tröszti méretekben a központi irányítást és ugyanakkor a megfelelő vállalati önállósá­got? Nehéz kérdés. Csak úgy érhető el, hogy mindkét irányban korlátozásokat írunk elő. Ez azonban csak olyan határig mehet el, mely nem teszi kétségessé, hogy a tröszt — mint gazdálkodó szervezet — felelős az általa irányított vállalatok összessé­gének, tehát az egész tröszt hatékony gazdálkodásáért. A tröszti vállalat önállósága ezért korlátozottabb, mint az önálló vállalaté, de nagyobb, mint egy vállalati gyáregysé­gé. A vállalatokat ezért a tröszt egészének érdékei szempontjából is néznünk kell. Ugyanakkor nem helye­selhető, ha a tröszt saját irá­nyító és rendelkező szerepét úgy fogja fel, hogy vállalatai­nak jóformán semmiféle moz­gási szabadságot nem enge­délyez; és helytelen az is, ha a vállalatok között a jövedel­mek elosztásában olyan »egyenlőséget-« valósítanak meg — már amit a trösztök megtehetnek, hogy a rosszul dolgozók nem érzik igazán a következményeket, mert a jól dolgozók rovására min­denkor megkapják a kiegyen­lítést. Ezért írja elő a tör- -vényj avaslat, hogy a belső irányítási rendszer a trösz­töknél is biztosítsa a hozzájuk tartozó vállalatok szükséges gazdasági önállóságát, fele­lősségét és érdekeltségüket a tröszt és a saját munkájuk eredményességében is. A törvényjavaslat külön vállalati típusként szabályoz­za a közüzemi vállalatokat. A közüzemi vállalatok kate­góriájába főleg az energia­szolgáltatást (villany, gáz), a vízellátást, a fürdő és köz- tisztasági szolgáltatást, a he­lyi közlekedést, a távfűtést, valamint az egészségügyi és a kulturális szolgáltatást el­látó vállalatokat soroljuk. A lakosságnak ezekkel van a legtöbb gondja-baja. Ezek a vállalatok léptek fel koráb­ban — jellegük tisztázatlan­sága folytán — hatósági sze­repben és módszerekkel. Ez a »jogkörük-« a polgári törvény- könyv megalkotásával meg­szűnt, illetőleg a hatósági te­vékenységben csak közremű ködnek. Szeretném azonban nyomatékosan kiemelni, hog> e vállalatok tevékenységére nem az elmondott negatívu­mok a jellemzők, hanem az hogy egvre magasabb színvo­nalon látták el nem könnyű szolgáltatási feladataikat Hogv a jövőben még kötődjenek a lakosság ellátá­sához, részükre — a tör­vényjavaslat érte’mében — szolgáltatási kötelezettsége' lehet előírni. A törvényjavaslat megerő­síti azt az eddig is érvény­ben levő szabályt, hogy a vállalat felelős vezetője az igazgató, aki meghatározott keretek között önállóan és I egyéni felelősséggel látja el megbízatását. Ezen az elven nem változtat az sem, hogy fontos követelmény: az igaz­gató támaszkodjék fokozot­tabban a vállalat többi veze­tőire, az egész kollektívára, ét szorosan működjék együtt a társadalmi szervezetekkel. A~ új szabályozás kimondja azt is, hogy a számára biztosí­tott jogokat és előírt köte­lességeket az igazgató az ál­lam megbízásából gyakorolja illetve teljesíti. Olyan kérdésekről van szó, mint a vállalati tervek meg­határozása, a vállalat anyagi és szellemi erőforrásainak, eszközeinek hatékony felhasz­nálása és gyarapílása, a tár­sadalmi tulajdon védelme, a vállalati ár- és üzletpolitika meghatározáséi, a szerződések megkötése és a szerződési fe­gyelem betartása, a belső el­lenőrzési, információs és számviteli rendszer megszer- I vezése, a vállalat mérlegének megállapítása. A dolgozók részvétele A törvényjavaslat — mon­dotta a továbbiakban — kü­lön szabályozza a vállalati dolgozók részvételét a válla­lat irányításában. A szocialis­ta demokrácia, a közügyek­ben való cselekvő részvétel alkotmányos elveit fogalmaz­za meg a törvényjavaslat, amikor az üzemi demokráciá­ról rendelkezik. Nálunk, mint a többi szocialista országban is, a munkás, a vállalati dol­gozó nem pusztán munkavál­laló. Tulajdonosi jogai is van­nak. A dolgozók a vállalat irá­nyításában közvetlenül és kép­viseletük útján vesznek részt. Hogy mely kérdések azok, amelyekben közvetlenül és melyek azok amelyekben a képviselőik útján — azt jog­szabályok és a vállalati sza­bályzatok határozzák meg. A lényeg: hogy az igazgató és a gazdasági vezetők ne csak a feladatok végrehajtásában tá­maszkodjanak a kollektívára. Vonják be őket a vállalatot, illetve a vállalat dolgozóit szélesebb körben érintő dön­tések előkészítésébe, kimun­kálásába is. Fontos annak meghatározása is, hogy a kol­lektívának miben van döntési és miben véleményezési jog­köre. A törvényjavaslat nem rész­letezi az üzemi demokrácia formáját, fórumait. Erre azért nem vállalkozhat, mert a köz­ponti szabályozás szükségkép­pen uniformizálná azokat. A vállalatoknál — nagyságuk­tól, szervezetüktől függően — nem egyformák a feltételek. A törvényjavaslat ezért a Mi­nisztertanácsot és a Szakszer­vezetek Országos Tanácsát, valamint bizonyos körben a KISZ Központi Bizottságát hatalmazza fel arra, hogy közösen határozzák meg az üzemi demokrácia gyakorla­tának részletes szervezeti és működési elveit. Ez egyébként jórészt már meg is történt. Az üzemi demokrácia gya­korlásának és általában a vállalatok jó működésének fontos feltétele, hogy miként dolgoznak ott a politikai, tár­sadalmi szervek. A párt- és a többi politikai, társadalmi szerveknek mozgalmi munká­juk színvonalának növelésé­vel is hozzá kell járulniok e törvény rendelkezéseinek si­keres végrehajtásához. Vállalati irányítás A törvényjavaslat egyik leg­fontosabb fejezete az, amely a vállalat állami irányítását, ellenőrzését szabályozza. A vállalatok felügyeleti irányí­tását — az eddigieknek meg­felelően — az alapító szerv közvetlenül látja el. A tör­vényjavaslat szerint az ága­zati miniszterek feladata az, hogy a helyes gazdaságpoliti­kai döntések megalapozásá­hoz szükséges ágazati javas­latokat dolgozzák ki, s az így kialakított központi gazdasá­gi döntések végrehajtása ér­dekében segítsék elő, hogy az ágazatukhoz tartozó váll „la'ok tevékenységében a népgazda­sági követelmények érvénye­süljenek. A törvényjavaslat az eddigi szabályozásnak megfelelően tartalmazza, hogy a vállalatot — meghatározóit tevékenység­re — az alapító szerv akkor utasíthatja közvetlenül, ha azt honvédelmi feladat megoldáa vagy államközi, kötelezettsé­gük teljeskése kívánja meg és a feladatok elvégzését gazda­sági eszközökkel nem, vagy nem kellő hatékonysággal le­hetne megoldani. A gazdasági élet bonyolult folyamataira való tekintettel azonban — gyakorlati tapasztalatokból ki­indulva — a törvény felhatal­mazza a kormányt, hogy az utasítás más eseteit is megál­lapíthassa. Ilyenek lehetnek például a lakosság ellátásával, a termelési szerkezet változá­sával, az export növelésével összefüggő, az egész népgaz­daságot vagy annak fontos te­rületét érintő kérdések. Arról a kormány gondoskodik, hogy illetéktelen operatív beavatko­zásokkal ne zavarják a válla­lati gazdálkodás stabilitását és rendes menetét. A törvény rendelkezik arról is, hogy ha a közvetlen utasítás végre­hajtása nyomán az adott vál­lalat esetleg anyagi hátrányt szenvedne, azt — az összes körülmények mérlegelésével — a vállalat kérelmére egyen­lítsék ki. Ez azért szükséges, hogy az ott dolgozó kollektí­vának ne legyen hátrányos ha egy népgazdaságig fontos feladatot hajt végre, jóllehet az számára esetleg nem kifi­zetődő. A törvényjavaslat nagy je­lentőséget tulajdonít az ága­zati irányításnak. A vállalatok állami irányí­tásában jelentős szerepe van az úgynevezett funkcionális irányító szerveknek — pél­dául az Országos Tervhivatal­nak, a Pénzügyminisztérium­nak, a Munkaügyi Minisztéri­umnak — is. E minisztériu­mok és főhatóságok népgazda­sági irányító tevékenysége kü­lön törvényekben, részletesen szabályozott: az országgyűlés néhány évvel ezelőtt alkotott törvényt a népgazdaság terve­zésének rendjéről. Van mun­ka törvénykönyvünk, vannak az árszabályozásra és a ter­mékforgalmazásra érvényes rendelkezéseink. Készül az ál­lamháztartást és a pénzügye­ket szabályozó új törvény, amely előreláthatólag 1978- ban kerül az országgyűlés elé. Az ellenőrzés fejlesztése A Minisztertanács az álla­mi vállalatokról beterjesztett törvényjavaslattal párhuza­mosan dolgozik ellenőrzési rendszerünk továbbfejleszté­sét, az ellenőrzési munka szín­vonalának emelését szolgáló jogszabályok előkészítésén. Ezek közvetlenül érintik az állami vállalatokat is. A je­len törvényjavaslat nem tar­talmaz részletes rendelkezése­ket az ellenőrzésről — mon­dotta Korom Mihály. — Ugyanezt mondhatom el a vál­lalatok különféle társulásairól is. A módosított PTK erre is tartalmaz korszerű rendelke­zéseket. A részletes szabályo­zás a közeljövőben elkészülő a társulásokról szóló jogsza­bály feladata lesz. A minisz­tertanácsi rendelet tervezete azt is tartalmazza, hogy a vállalatok felügyeleti szervei 1978. június 30-ig az alapító határozatokat, a trösztök és vállalatok pedig szeptember 1-ig a szervezeti és működé­si szabályzataikat hozzák összhangba a törvény rendel­kezéseivel. Ez azonban nem jelent valamiféle átszervezési kampányt. Ezeket a feladato­kat a rendes munka meneté­ben nyugodtan, megfontoltan, de felelősen kell majd végre­hajtani. — Kérem a tisztelt ország- gyűlést — mondotta végül —, hogy az előterjesztett törvény- javaslatot vitassa meg, fogad­ja el és iktassa az ország tör­vényei közé. Q törvényjavaslat elïterjesziésa és vitája Vida Miklós budapesti kép­viselő a törvényjavaslat bi­zottsági előadója beszámolt arról : a bizottságok együttes u-ásén úgy döntöttek, hogy 11 módosítást terjesztenek elő. Az állami vállalatokról szóló törvényjavaslatról élénk. alKotó vitában formáltak vé­leményt. A módosításokon kívül számos észrevétel a törvény végrehajtását szolgáló minisztertanácsi rendeletben kap helyet Kilenc módosító javaslat az állami központi irányítás, va­lamint a vállalati önállóság és hatáskör szabályozásával kap­csolatos. Határozott állásfog­lalás alakult ki abban, hogy az állami irányítás és a vál­lalati önállóság egymást köl­csönösen segíti és kiegészíti. Az erős, jól működő és pon­tosan meghatározott hatáskö­rű vállalatok önállóságuk ré­vén hatékonyan elősegítik a központi állami irányítást. Módosító javaslat született arról, hogy a központi irányí­tás hatékonyságának erősíté­se helyett annak növelését hangsúlyozza a törvényjavas­lat. Egy másik indítvány: célszerű lenne a vállalatot mint a társadalom gazdasági­szervezeti egységét definiáln" A társadalom ugyanis széle­sebb körű, mint a népgazda­ság. s a törvény így jobban összhangba kerül a részletes rendelkezésekkel is. A módosításra előterjesz­tett javaslatok másik fő cso­portja a trösztökkel és az úgynevezett nagyvállalatok­kal foglalkozik. Az együttes bizottsági ülés a többi között lényegesnek tartotta, hogy a törvény határozottan rögzítse a tröszti vállalatok saját döntésén alapuló beruházásai­nak lehetőségét. Az együttes bizottsági vitá­ban olyan figyelemre méltó észrevételek is elhangzottak, amelyeket a törvény elfoga­dását követően is érdemes megszívlelni. Elhangzott pél­dául: helyes, hogy a vállala­tokat felelősségre vonják sza­bálytalan vagy jogsértő tevé­kenységükért. Ugyanakkor vállalatainkat is jogvédelem­ben kellene részesíteni a felügyeleti szerv olyan be­avatkozásaival szemben, ame­lyek nem felelnek meg a törvény és a végrehajtását szolgáló jogszabályok előírá­sainak. Többen indokoltnak látták azt is, hogy az ágazati és funkcionális minisztériu­mok vizsgálják felül saját jogi szabályozási tevékenysé­güket Annak érdekében, hogy el­kerülhetővé váljék az a ma még előforduló hiba, mely szerint egyes minisztériumi rendelkezések magasabb szin­tű jogszabályokat, rendelete­ket és határozatokat sértenek, a képviselő — továbbítva a bizottság álláspontját — fel­hívta a Minisztertanács fi­gyelmét: elhangzott az együt­tes tanácskozáson, hogy szük­séges lenne a szénbányászati tröszt jelenlegi struktúrájának a megváltoztatása. Ezzel kap­csolatban megjegyezte: a vég­rehajtási utasítás szükségessé és lehetővé teszi a Miniszter- tanácsnak is a tröszti alapí­tó okmányok felülvizsgálatát. Ezért célszerűnek látszik a több mint 20 tröszt, különösen a szénbányászat területén működők tevékenységének és szervezetének alapos áttekin­tése. A vállalati törvény a fej­lett szocialista társadalom követelményeihez igazítja tár­sadalmi, gazdasági életünk kiemelkedően fontos gazdasá­gi egységeinek munkáját és fejlődését Oly módon, hogv változatlanul érvényesíti gazdaságirányításunk bevált alapelveit. Ezért javasolja a#. ipari, valamint a jogi, igaz­gatási és igazságügyi bizott­ság a benyújtott törvényja­vaslat megvitatását s a módo­sító javaslatok figyelembe­vételével annak elfogadását. Födi Ldszlóné Csongrád me­gyei és Sípos József Nógrád megyei képviselő után somo­gyi küldött kapott szót. Dr. Horáaylné Fehér Zsuzsa somogyi képviselő felszólalása — Az állami vállalatokról szóló törvényjavaslathoz pzért szólok hozzá, mert magam is állami vállalat dolgozója va­gyok — hangsúlyozta parla­menti felszólalásának elején dr. Horányiné Fehér Zsuzsa, a Somogy megyei 9. sz. vá­lasztókerület képviselője, a Mechanikai Művek Marcali Gyáregységének diszpécsere. — Gyáregységünk közössége — mondotta — örült a terve­zetnek, mert időszerű volt már és azt kaptuk tőle, amit vártunk. Hogy miért fontos ez a paragrafus? — A vállalat igazgatója — azoknál a vál­lalatoknál, amelyeknek elkü­lönült szervezeti egységei, ki­sebb gyárai, gyáregységei, üze­mei vannak — a szervezeti és működési szabályzatban és kollektív szerződésben köteles gondoskodni e szervezeti egy­ségek külön elszámolási és ösztönzési rendszerének meg­állapításáról is. Ennek a rend­szernek biztosítania kell a szervezeti egységek gazdálko­dási önállóságát, és felelőssé­gét, valamint érdekeltségét a gazdálkodási és fejlesztési te­vékenységük eredményessé­gében — idézte a képviselőnő — a törvénytervezet második bekezdését. Ezután választói­nak véleményét tolmácsolva a törvényjavaslattal kapcsolat­ban hangsúlyozta: remél'k, jogszabályban is rögzített fel­adat lesz, hogy az ellenőrzés­kor a gyáregységek helyzetét — legfontosabb gazdasági mu­tatóik alapján — külön-külön és egymással összehasonlítva is vizsgálni kell majd. Ezután arról szólt, hogy amikor a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány a vidéki ipartelepítésről döntött, nem is hitték, hogy ez ilyen gyors változást hoz a falvak életében. A változás azonban nemcsak az életkörülménye­ket érintette. Az emberek is megváltoztak: szakmát tanul­nak, kulturáltabbak, igénye­sebbek lettek. Ezt jelentik a Somogy megyei falvak szá­mára a vidéki ipari üzemek. Ez volt a cél, s ma már a la­kosság is többet és jobbat akar. — Ma már nekünk sem elég, hogy üzemben dolgozha­tunk — mondotta. — Megfe­lelőbb körülmények között szeretnénk végezni munkán­kat, s ha ez valami miatt nem így van, akkor elégedetlenke­dünk. A mi gyáregységünk közössége például az eszköz- ellátással és a bérszínvonallal elégedetlen, és úgy véljük, erre minden okunk megvan, legalább is a törzsgyárhoz vi­szonyítva. Az egy munkásra jutó gépek és gépi berendezé­sek értéke Marcaliban ugyan­is csak fele, az eszközhaté­konyság viszont két és fél­szerese a budapesti anyavál­lalatéhoz viszonyítva. Ez pe­dig azt jelenti, hogy a mar­caliak jól dolgoznak. Abból is kitűnik ez, hogy az egy mun­(Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom