Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

Véget ért az országgyüiés (Folytatás a 2. oldalról) kásra jutó termelési érték ebben a gyáregységben 26 százalékkal lesz magasabb, mint a törzsgyárban. Pedig az anyavállalatnál, ahol ma­gasabb a szakmunkások ará­nya és a gépellátás is jobb, ott joggal lehetne elvárni jobb gazdasági eredményeket. A mi progresszív-bérszínvonal- emelési kérelmünket azonban azzal az indokkal utasították el, hogy a törzsgyárban több a szakmunkás — mondotta a képviselőnő, és rámutatott : ezért úgy tűnik, hogy a szak­munkás-bizonyítvány csak potenciális lehetőség a jobb és nagyobb képzettséget igényló, magasabb színvonalú munká­ra. Ahol ezt a lehetőséget nem tudják kihasználni, ott az a munkaszervezés hiányossá­gaira utal, s egyben arra is figyelmeztet, hogy a szakmai végzettség a munka szerinti elosztás elvének érvényesítése érdekében nagyobb óvatossá­got igényelne. Valaminek a lehetősége ugyanis nem min­dig azonos annak gyakorlati megvalósulásával. Mert ha Marcaliban valóban csak a szakképzettség hiánya miatt ilyen alacsony a bérszínvonal, akkor a gyáregység dolgozói joggal kérik, hogy az anya- vállalat biztosítson olyan pro­filt számukra, amely a mun­kásokat is jobban ösztönzi a tanulásra Így még az időseb­bek is szívesebben vállalnák a tanulással járó terheket, s ennek mindenki örülne, örül­nének a szülők, hogy szak­munkás fiúk, lányuk otthon marad, és örülne a város is, mert fejlődését nagy mérték­ben befolyásolja a területén működő üzem helyzete. Ugyanakkor, de nem utolsó sorban, jól járna a társada­lom is. Ám ha ez nem törté­nik meg, akkor ennek figye­lembe vételével kell megha­tározni a bérfejlesztés dina­mizmusát is. Nem elvtelen kérés ez. Így kívánja a tár­sadalmi igazságosság. Ezek a gondok szerencsére nem általánosak — fűzte hoz­zá. — A Május 1. Ruhagyár marcali teledén van például az ország egyik legkorszerűbb ruhaipari üzeme, s ennek a kis »-gyárnak« olyan fejlődési lehetőséget biztosít a Lewis- * program, amellyel az egész város elégedett. — S hogy mégis a Mechanikai Művelt gyáregységéről szóltam részle­tesen, annak oka az, hogy választókerületemben ez a Mechanikai Művek gyáregy­sége a legnagyobb üzem; eb­ben a kérdésben — családtag­jaik révén — választók nagy része személyesen is érdekelt. Ugyanakkor a törvénytervezet társadalmi vitájában is a törzsgyárak és gyáregységek kapcsolata került szóba a leg­hangsúlyosabban. Somogy­bán nem véletlenül ez vál­totta ki a legtöbb vitát, hi­szen ezek az ellentmondások nemcsak erre az üzemre jel­lemzőek. Dr. Horányiné Fehér Zsuzsa végezetül annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy a törvénytervezet jól fogja szol­gálni az állami vállalatoK még nagyobb arányú hozzájárulá­sát a nemzeti jövedelemhez, s ennek révén a települések ki­egyensúlyozottabb területi fejlődését is elősegíti. A délutáni vitában szólalt föl Keserű Jánosáé könnyű­ipari miniszter. délutáni szünetben összeült az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. Bélák Sándort, a bizottság elnökét — saját ké­résére, egészségi állapotára való tekintettel, érdemeinek elismerésével — tisztségéből felmentette. Ugyancsak saját kérésére — más munkakörbe kerülés miatt, érdemeinek el­ismerésével — mentette föl tisztéből Kovács Istvánt, a bizottság titkárát. A bizott­ság elnökévé Cselőtei Lászlót. titkárává Kasó Józsefet, a mezőgazdasági bizottság tag­jait választották meg. Apró Antal az országgyűlés nevé­ben köszönetét fejezte ki a hosszú évek munkájáért Bé­lák Sándornak és Kovács Ist­vánnak. Fáik Miklós Bács-Kiskun megyei küldött után Sörés István Szabolcs megyei kül­dött szólalt fel. Az utóbbi ki­emelte: a dolgozók közössége sok lehetőséget rejt magá­ban, s ezek közül az egyik legfontosabb a munkás veze­tők képzése, felkészítése, a káderek nevelése. — Fontos tennivaló az is — mondotta —, hogy minél szélesebb kör­ben ismertessék a törvénye­ket. rendeleteket, a gazdaság­politikai alapelveket és fel­adatokat, ne csak az eredmé­nyekről, hanem a gondokról is tájékoztassák a dolgozókat. Ezzel a törvényjavaslatról szóló vita lezárult. Válasz és határozathozatal Tovább kell erősíteni a munkahelyi demokratizmust A vitában elhangzottakra válaszolva Korom Mihály el­mondotta: egyetért a parla­menti bizottságok által elő­terjesztett módosító javasla­tokkal, s az országgyűlési vi­tában is elhangzott jó néhány olyan kezdeményezés, ame­lyet a kormánynak, a minisz­tériumoknak, a főhatóságok­nak és a végrehajtási rende­letek kidolgozásakor és a végrehajtás gyakorlati segí­tésében és ellenőrzésében fel­tétlen figyelembe kell ven­niük. Támogatja egyebek kö­zött azt a javaslatot amely szorgalmazta: a kormány egy éven belül vizsgálja meg a trösztök helyzetét, s a törvény szellemében, azzal összhang­ban tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ily módon meggyorsítható azoknak az ellentmondásoknak a felszá­molása, amelyeket az ülésszak kon több képviselő is szóvá tett A miniszter egyetértett azokkal a képviselőkkel is, akik a törvényalkotás és a tudomány szorosabb együtt­működését sürgették. Hozzá­fűzte, hogy nemcsak a tör­vényalkotóknak, hanem a tu­domány képviselőinek is ak­tívabbaknak kell lenniök, ja­vaslataikat kérés nélkül is terjesszék elő, ezzel nagy segítséget nyújtanak a jogal­kotás számára. Az országgyűlés ezután a vállalati törvényjavaslatot a bizottsági módosításokkal együtt egyhangúlag elfogadta. 36 EVE SZABAD KALINYIN Ünnepi megemlékezés Kaposváron Interpellációk Keserű Jánosné kiemelte a munkahelyi és a szociális kö­rülmények fejlesztését, ami a többségében nőket foglal­koztató könnyűiparban külö­nösen nagy jelentőségű. — Az iparágban — mon­dotta — öt év alatt 3—3,5 milliárd forintot szánnak a munkahelyi körülmények ja­vítására és a szociális létesít­mények bővítésére. Az eltelt két év tapasztalatai bizonyít­ják, hogy a vezetők minden tőlük telhetőt megtesznek e kötelezettségeik teljesítéséért Minden nehézséget azonban 1— mondotta — nem lehet pénzzel megoldani; sokszor többet jelent a figyelmesség, a jó szó, a meggyőzés, s ennek elengedhetetlen felté­tele, hogy bővüljön az üze­mi demokrácia. A minisztériumi munka demokratizmusát is erősíteni kívánják. Egy-egy fontosabb döntés előkészítésébe, vég­rehajtásának megszervezésé­be a vállalati, szövetkezeti, tanácsi szakemberek minél szélesebb körét igyekeznek bevonni. Ha kell, vitatkozva a társadalom érdekeit háttér­be szorító nézetekkel, kikérik a szakemberek véleményét; ugyanakkor a minisztérium kerüli a kicsinyes beleszólást, beavatkozást az olyan válla­lati ügyekbe, amelyekbe a következményeket is felelősen vállalva a helyi vezetésnek és közösségi fórumainak kell dönteni. Ezután Makkos Antalné Győr megyei képviselő a mo­sonmagyaróvári kötöttáru- gyár pártbizottságának titká­ra a törvényjavaslatnak kü­lönösen azokat az előírásait méltatta, amelyek a vállala­tok és a tanácsok fokozott együttműködését szorgalmaz­zák. E módszerrel a község- és városfejlesztés is gyorsít­ható, amire Mosonmagyaróvá­ron is sok példa van már. Törő Sándor Borsod megyei küldött a felsőzsolcai Mező­gép-vállalat mezőcsáti gyár­egységének igazgatója, olyan jelenségek ellen lépett föl. amikor egyes vállalatok saját érdekeiket a népgazdasági ér­dekek fölé akarják helyezni. Hatékonyabb szankciókat Varga Jánosnak (Pest me­gyei képviselő), a Monori Ál­lami Gazdaság állatorvosának kérdésére válaszolva Abra­kára Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter el­mondotta: a szociális követel­ményeknek meg nem felelő — főleg a sok gyermekes, ala­csony jövedelmű családok ál­tal lakott — telepek gyorsabb ütemű felszámolására 1978- ban 20 ezer forinttal emelik az építési és felvásárlási köl­csönök összegét. Másrészt fo­kozottan igyekeznek megte­remteni az új otthonok léte­sítéséhez szükséges kapacitást. A jövő év első felében to­vábbi intézkedéseket kíván­nak tenni a szociális követel­ményeknek nem megfelelő te­lepek felszámolásának gyor­sítására. Baráth Endre Pest megyei képviselő kérdésére Mada- rasi Attila pénzügyi államtit­kár a szociális, oktatási és közművelődési intézmények fenntartásához nyújtott támo­gatásról adott tájékoztatást. A legtöbb nehézséget a társa­dalmi munkával épített intéz­mények fenntartása okozza. Az állam, és a vállalatok to­vábbra is jelentős támogatá­sokat nyújtanak, most annak lehetőségét vizsgálják, hogyan lehetne a társadalmi munkát a fenntartáshoz szükséges anyagiak átmeneti hiányának megszüntetésére is felhasz­nálni. A VI. ötéves terv Ki­dolgozásakor pedig egyes pénzügyi kötöttségek feloldá­sának, illetve a rendelkezésre álló összegek átcsoportosításá­nak lehetőségeit is mérlegelik. Az országgyűlés és az inter­pellálok mindkét választ el­fogadták. Ezzel véget ért az ország- gyűlés téli időszaka. (MTI) Testvérvárosunkban, Kali- nyinban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója jegyében tovább folytatódnak az ünnepségek. A Kalinyinszkaja Pravda a múlt héten ünnepelte megje­lenésének 60. évfordulóját, s ezen a Somogyi Néplap is képviseltette magát. A négy- százezer lakosú Volgr-parti ipari város tegnap ünnepelte október szellemében felszaba­dulásának 36. évfordulóját. Szép hagyomány, hogy a magyarországi testvérváros minden évben megemlékezik Kalinyin felszabadulásának évfordulójáról. A városi párt- bizottság, a Kaposvári Hús­kombinát MSZBT tagcsoport­ja ünnepi megemlékezést rendezett tegnap délután öt órakor az ÉDOSZ Művelődési Ház nagytermében. Az elnökségben helyet fog­lalt Varga Sándor, a Táncsics Gimnázium igazgatója, a vá­rosi párt-vb tagja, Galamb László, a megyei pártbizott­ság munkatársa. Rózner Ka­talin, az MSZBT országos el­nökségének tagja. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Tóth Tamás, a Táncsics Gim­názium irodalmi színpadának tagja elmondta Váczi Mihály Nem elég című versét. Ezután Nagy Lászióné, a húskombinát MSZBT tagcso­portjának ügyvezető elnöke megnyitotta az ünnepi meg­emlékezést. Hangsúlyozta: az igazi barát mellettünk van a dolgos hétköznapokban, ve­lünk örül és együtt ünnepel az ünnepünkön. A mai estén ilyen barátok vagyunk mind­annyian. Horváth László, a városi tanács általános elnökhelyet­tese idézte fel a harminchat évvel ezelőtti eseményeket. 1941. december 16-án jelent meg Kalinyin felett a győze­delmes vörös lobogó, testvér- városunk felszabadult a fa­siszta elnyomás alól. — Kaposvár város dolgozói kegyelettel gondolnak a kali- nyini hősökre és együtt ün­nepeljük testvérvárosunk fel- szabadulásának évfordulóját. A Nagy Honvédő Háború nehéz megpróbáltatást jelen­tett a szovjet népnek. A kali- nyini terület a háború első heteitől kezdve kegyetlen üt­közetek színhelyévé vált. A pártszervezetek minden ere­jüket az ellenség visszaveré­sére összpontosították és de­rekasan hozzájárultak az el­lenség szétveréséhez. A káli- nyiniak a hősiesség csodáit tanúsították a gyűlölt ellenség elleni harcban. E te-ület de­rekasan hozzájárult az ellen­ség szétveréséhez, s ezért csaknem háromszáz kalinyini — többségük kommunista — nyerte el a Szovjetunió Hüe kitüntetést. Kalinyin városban rövid ideig tartott a fasiszta meg­szállás, ezalatt azonban sok szenvedést, kínt zúdítottak a lakosságra, barbár pusztítást végeztek a városban. Az em­berek azonnal hozzákezdtek a romok eltakarításához, a háború okozta sebek eltünte­téséhez. Huszonöt nappal a város felszabadulása után ösz- szeült a, pártaktíva és meg­tárgyalta a város helyreállí­tásának tervét. Nagy erőt és lelkesedést adó beszéddel lé­pett fel a kommunisták előtt Mihail Ivanovics Kalinyin, a kiváló államférfi, Lenin har­costársa, a város névadója. S amikor elérkezett a győzelem, az egész szovjet nép meg­kezdhette a békés építőmun­kát, Kalinyin városa a hábo­rú után öt évvel már elérte a háború előtti termelés szín­vonalát. — Kalinyin ma festői szép­ségű város —■ mondta Hor­váth László. — Műemlék épületei megőrizték a múlt hangulatát, s mellettük föl­épültek az új, korszerű lakó­házak ezrei. Toronyházak övezik azt a körteret, ame­lyet a mi városunkról, Kapos­várról neveztek el, a amely Kaposvár és Kalinyin szoros barátságát hirdeti. Ezután Kalinyin és Somogy testvérkapcsolatának tizen­hét éves múltjáról hallhattak az ünnepi megemlékezés részvevői. — Az őszinte barátságot hirdeti városunkban a Kali- nyin lakótelepen elhelyezett emléktábla. Ma kegyelettel adózunk a hősöknek, akik vé­rük hullatásával, életük fel­áldozásával felszabadították a hős várost, Kalinyint. Kali­nyin és Kanosvár között a több ezer kilométeres földraj­zi távolságot lerövidítette a testvéri kapcsolat, mert barát­ságiink éltető ereje a közös cél: a szocializmus és a kom­munizmus építése. Színvonalas műsor követke­zett ezután. Ebben a Tán­csics Mihály Gimnázium iro­dalmi színpada, a Vörös Hadsereg úti iskola kamara­kórusa, a Kisfaludy utcai is­kola néptánc csoportja szere­pelt. Jó alkalmat adott ez az este arra is, hogy az MSZBT ügyvezető elnökök és párttit- károk kicseréljék a barátsági tevékenység tapasztalatait. L. G. kért árok ellen Is, akik gon­datlanul vagy felelőtlenül kezelik a társadalmi tulaj­dont. — Elfogadhatatlan — mon­dotta —, hogy gondatlanság­ból a népgazdaságnak nagy károkat okozók gyakran ki­sebb bírságot fizetnek, mint az a gépkocsivezető, aki la­kott területen, teljesen ve­szélytelen helyzetben, túllépi a sebességkorlátozást. Pályi Sándorné Veszprém megyei képviselő, a Peremar- toni Ipari Robbanóanyaggyár üzemvezetője helyeselte, hogy a törvénytervezet értel­mében az alapító szervnek kell ellensúlyoznia azokat a gazdasági hátrányokat, ame­lyek a vállalatnak adott uta­sítások következtében kelet­keznek, nem tartja azonban indokoltnak azt a rendelke­zést, hogy erre az ellensúlyo­zásra csak a vállalat külön kérelmére kerülhet sor. A képviselő véleménye szerint az utasítás kiadásával egy időben föl kellene hívni a vállalatot a teljesítéssel járó anyagi hatások kimutatására, s ha veszteség mutatkozik, azt külön kérés nélkül kel­lene rendezni. Ezt követően az elnöklő Apró Antal bejelentette: a A munka öröméről Középtermetű, erőteljes em­ber. Naptól és széltől baráz­dált arcú, mint általában azok az emberek, akik állandóan sokat tartózkodnak a szabad levegőn. Márpedig Szulimán Györgynek, a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat művezetőjének kora ifjúságától bőven lehetősége volt erre. — Még tízéves sem voltam, már napszámba jártam. Hord­tam a vizet az aratóknak, ve­zettem lovat, dolgoztam kubi­kosok mellett, mikor mit kel­lett. De hát, hatan voltunk testvérek, apám nincstelen szegény ember volt, aki sem taníttatni nem tudott bennün­ket, sem pedig — állandó ke­reset hiányában — a rendes megélhetést biztosítani. Ügy éltem én is, mint a sok ha­sonló korú és sorsú szegény gyerek. Egy földes, vertfalú, vályogból készült ház volt az otthonom. Talán ez érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy kő­művesszakmát tanuljon. Arra gondolt: eljön majd az az idő, amikor az egészségtelen cse­lédházak helyett igazi ottho­nokat építhet az egyszerű em­berek számára is. Sokfelé dolgozott a megyé­ben. Huszonöt éve elmúlt, hogy vállalatánál van, egyike az alapító tagoknak. S egyike I azoknak, akiknek irányításá­val negyedszázada megkezdő­dött Kaposváron az új, egész­séges lakások építése. — Számomra mindig a jól elvégzett munka jelentette a legnagyobb örömet. Most a kaposvári Kinizsi-tömb lakás­építéseinél vagyok művezető. Olyan brigádokkal dolgozom ott, amelyek szeretik a szak­májukat, s felelősséget érez­nek munkájukért. Tudják, mennyire várják az új lakók, hogy kifogástalan otthonokba költözhessenek. Örömmel sorolja, miként lendítette előre az építkezés ütemét a nagy október tiszte­letére kibontakozott verseny­mozgalom, s azt, hogy ez a verseny nem zárult le, folyta­tódik. Azért, hogy az ezután építendő lakásokat is határ­időre és kifogástalan minő­ségben adhassák át. Vállalatánál lett kommunis­ta, tevékenyen részt vesz a pártszervezet munkájában. Tagja a városi tanácsnak, a Donnerban lakók érdekeit képviseli. Ott él ő is, ott tel­jesült gyerekkori álma: egy szép, háromszobás otthont épített családja számára. Ritka este, hogy munka után hazajut. Tanácstagsága mellett a donneri körzet népfronttit­kára, s tagja a tanács műsza­ki-fejlesztési bizottságának is. Hol ide, hol oda hívják, véle-1 ményét kérik, vagy választói érdekében emel szót. Ötvenöt esz­tendős. S noha gyakran fá- ä radt, soha nem panaszkodik, hogy kevés idő marad pi­henésre, a csa­ládjára, a hat­éves unokájá­val, Babival való foglalko­zásra. Ha fá­radt is, eszébe jutnak a nap­számos évek, a gyerekfejjel végzett fá­rasztó munka. S az, hogy mennyivel más sors jutott gyermekének, s mennyire más élete lesz majd kis unokájá­nak. Az építők napján vette át vállalatánál a huszonöt év utál járó törzsgárdajelvényt és az aranygyűrűt. Most, no­vember 7-én pedig a Munka Érdemrend arany fokozata ki­tüntetést. — Végtelenül jólesett, mun­kám megbecsülését láttam benne. Annak különösen örült, hogy a vállalat vezetői személye­sen, az építésügyi miniszter, a városi tanács elnöke és nagvon sok ismerős — ismeretlen — levélben köszöntötték őt. Még ma is, egy hónappal a kitünte­tés után gyakran megállítják a Donnerban, megszorítják a kezét, s ennyit mondanak: — Gyuri bácsi, gratulálunk, megérdemelte __! S zalai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom