Somogyi Néplap, 1977. december (33. évfolyam, 282-307. szám)

1977-12-17 / 296. szám

a: 'Z'/ 7- ­A/. A,' ,'i V ■ ’ L j < 1 VILÁG PROLETÁRJAI; EGYESOLJETEKI MSZMP SOMOGY XXXIII. évfolyam 276. szám MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 1977. december 17., szombat Ml»- niix .fiiii "****• ***** y*****«»*'»«'»» ■■■MÉr " ül 11 Befejeződött az országgyűlés téli ülésszaka Elfogadták a költségvetést és az állami vállalatokról szóló törvényt A tanácskozás második napja Pénteken délelőtt 10 órakor folytatta mun­káját az országgyűlés. A téli ülésszk máso­dik napján ott voltak a Parlamentben Lo- sonczi Pál, a Magyar Népköztársaság ráncai Tanácsának elnöke, Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, valamint Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla. Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, továbbá a Központi Bizottság titkárai és a Minisztertanács tagjai. Részt vett az ülésen a Budapesten akkreditált diplomá­ciai testület több vezetője. A napirendnek megfelelően folytatódott a vita a jövő évi állami költségvetésiről szóló törvényjavaslatról. Elsőként Kollár József képviselő, a Csepel Vas- és Fémművek fő­művezetője kapott szót, majd ifj. Sári János Somogy me­gyei képviselő. Ifj. Sári János somogyi képviselő felszólalása If}. Sari János képviselő, a nágoc&i Üj Elet Tsz bognára hozzászólásában elmondta: Somogy termelőszövetkezetei és állami gazdaságai, a ház­táji és a kis gazdaságok tu­lajdonosai jó eredményekről adhatnak számot. Az idén — behozva a múlt évi lemara­dást — mintegy 8—9 száza­lékkal sikerült növelniük a termelést. A megye mezőgaz­dasága összességében túltel­jesíti az idei terveket. Somogybán, az ország egyik legnagyobb termőterületű me­gyéjében az országosnál köz­ismerten rosszabb termelési feltételek között dolgoznak — mondotta Sári János. S az egyes gazdaságok között nagy különbségek mutatkoznak a termelés színvonalában. A termelőszövetkezetek 40 szá­zaléka a kedvezőtlen adott­ságú. Különösen súlyos gon­dokkal küzdenek a tabi dombvidék és a Zselic 11 ter­melőszövetkezetében. 12 ezer ember él e termelőszövetke­zetekben; a tagok 50 százalé­ka nyugdíjas. A képzett szak­emberek vonakodnak attól, hogy e helyeken munkát vál­laljanak. örvendetes viszont — emelte ki—, hogy humá­nus politikai megfontolások­ból adódóan alapjaiban már felszámolták az itt dolgozók indokolatlan jövedelem lema­radását. Az e helyeken dol­gozó emberek ezt nagyra ér­tékelik. A továbbiakban ifj. Sári Já­nos beszámolt arról: megye- szerte sokat tesznek azért, hogy javuljon e hátrányos helyzetű szövetkezetek terme­lési szerkezete. Egyszerűbb, olcsóbb termelési megoldások felkutatásán munkálkodnak; olyanokén, amelyek a termé­szeti adottságok között haté­konyabban alkalmazhatók. Az előrehaladást azonban lassít­ja, hogy a szövetkezetek na­gyobbik részében a bővített újratermelés feltételei hiányo­sak vagy hiányoznak. A ter­melőeszközök nagy része el­használódott, pótlásuk f>edig — a termelés alacsony jöve­delmezősége miatt — korlá­tozott. Ezután arról szólt, hogy a közös gazdaságoknak sikerült előbbre lépniük a növényter­melés szerkezetének egysze- “hitesében. Nehezebben bol- ■ ogulnak viszont — mint "’ondta — az állattenyésztési "gnzattal. Holott kézenfekvő, ’'ogy a szarvasmarha és 'a -uh igényeit ez a terület ki tudja elégíteni. E téren vi- r -ont még az egyszerű férő­1 vek bővítése is gond. mert "v üzemeknek nincs saját fej­lesztési forrásuk. »E kedve­zőtlen adottságú tájegységek­ben minden előrehaladás a H pénzügyi államtitkár válasza — Már megkezdődött a VI. ötéves terv előkészítése — mondotta —, de nemcsak hosszú távú céljainkon keli dolgoznunk, hanem a jövő évi népgazdasági terv és költség- vetés menet közbeni értéke­lésével is. A terv- és költ­ségvetési bizottság javasla­tával összhangban 1978-ban kétszer is áttekinti a kor­mány a gazdasági folyamato­kat. Ellenőrzi, hogy tervben és költségvetésben feltétele­zett adottságok vajon úgy alakulnak-e, ahogy a törvény azzal számol, szükségesek-e intézkedések még az év fo­lyamán. illetve meghatározza az 1979. évi terv kidolgozá­sának irányelveit. A kormány az ülésszakon elhangzott javaslatokra, ész­revételekre ezúttal is vissza­tér. Jó néhány olyan kérdés hangzott el, amelyekkel kap­csolatban már folynak a vizs­gálatok, s az összegezést majd központi intézkedések köve­tik. Az egyik Ilyen az ener­giaprogram, amely hosszú tá­vú, nem egy évre szól. Fo­lyamatosan dolgozunk távlat) terveinken, s ezeken belül kell meghatározni a népgaz­daságig oly fontos, kiemelt eocénprogram részleteit is. Kitért az államtitkár a tör­vények, általában a döntések végrehajtásának ellenőrzésé­re is. Utalt arra, hogy az el­lenőrzési rendszer továbbfej­lesztéséről szóló határozatok­ban nagy hangsúlyt kapott : előtérbe kell állítani a vég­rehajtás eddiginél összefüg­gőbb, átfogóbb értékelését. A kedvezőtlen adottságú tsz-ekről szólva hangoztatta: azoknál a gazdaságoknál, ahol az időjárás okozza a kedve­zőtlen adottságokat, a megíté­lésen nem kell változtatni. Ott azonban, ahol egyéb kö­rülmények nehezítik a gaz­dálkodást, a fejlesztési támo­gatásokra nagyobb gondot kell fordítani. Válaszának befejező részé­ben a pénzügyi államtitkár a támogatások témaköréről szólt Végül kérte, hogy az országgyűlés változatlan for­mában hagyja jóvá az 1978 évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslatot Határozathozatal követke­zett: az országgyűlés az 1973 évi állami költségvetésről szó­ló törvényjavaslatot általá­nosságban és részleteiben, az eredetileg beterjesztett ősz­szegekkel egyhangúlag elfő-! gadta. A napirendnek megfele­lően ezt követően Korom Mi­hály igazságügy-miniszter ter­jesztette be az állami válla­latokról szóló törvényjavasla­tot Gazdasági építőmunkánk hatékonyságát szolgálja Korom Mihály expozéja Tisztelt országgyűlés! A Minisztertanács megbízá sából előterjesztem az állam vállalatokról szóló törvény ja vaslatot. A törvény megalko­tását joggal tekinthetjük tár­sadalmi, gazdasági életünk és törvényhozásunk jelentős ese­ményének. Fontos társadalom- politikai és gazdaságpolitikai állásfoglalás ugyanis, hogy törvénybe foglaljuk a szocia­lista társadalmi tulajdon alapján álló és egész népgaz­daságunkban kiemelkedően fontos szerepet betöltő állami vállalatok működését. Alkotmányunk az alaptör­vény erejével írja elő: »Az állami vállalatok és gazdál­kodó szervek a társadalom ál­talános érdekeinek szolgála­tában, a törvényben megha­tározott módon és felelősség­gel önállóan gazdálkodnak a rájuk bízott vagyonnal.« Az előterjesztett törvényjavaslat az idézett alkotmányi előírás­nak megfelelően szabályozza az állami vállalatok jogi kér­déseit azzal a céllal, hogy előmozdítsa azok rendeltetés­Vállalati dolgozók a törvényről MEM ágazatfejlesztő támo­gatásának köszönhető.« A képviselő szólt arról is, hogy — ellentétben az or­szágos tendenciával — So­mogy mezőgazdaságában a beruházási szint az idén csök­kent. — A megyében most követ­kezne a megélénkülés idő­szaka — mondotta —: első­sorban a szarvasmarha- és sertésférőhelyeket illetően. Ily módon érthető, miért nem találták kedvezőnek az ága­zati beruházásokat korlátozó intézkedések hírét. Főleg azo­kat az előrejelzéseket nem, amelyek szerint a kedvezőt­len adottságú szövetkezetek ] beruházásait elősegíteni MUNKATÁRSUNK IELENTI A PARLAMENTBŐL vatott támogatások is csők- i-------------------------------------------------------------------------------------------------­kennek. A dombvidéki szö­vetkezeteknél ez a fejlesztés forrása, ez hoz mozgásba min­den egyéb eszközt. Ha ez csökken, állományfejlesztési, árutermelési tervek teljesíté­se kétségessé válhat. Sári János ezért a kormány figyelmébe ajánlotta e terüle­tek fejlesztési gondjait, mert mint mondotta: »az itt dolgo­zók úgy érzik, jóval többet tulnak a népgazdaság aszta­lára tenni, ha ágazataik fej­lesztésére nagyobb figyelmet, anyagi támogatást kapnának.« Végül tájékoztatta képvi­selőtársait arról, hogy a So­mogy megyei Pártbizottság a közelmúltban határozta meg a jövő évi feladatokat, s az országoshoz hasonló terme­lésnövekedést vár a megye termelőszövetkezeteitől. — Akik e szövetkezetekben dol­goznak — mondotta —, vál­lalják a rájuk eső részt, fo­kozzák erőfeszítéseiket, igye­keznek javítani munkájuk minőségét. A törvényjavaslat vitájában I több hozzászóló nem jelentke- I zett. Az észrevételekre, javas- I latokra Madara si Attila oénz- i ügyi államtitkár válaszolt. szerű, szervezettebb működé­sét. Számunkra a gazdasági épí­tőmunka kiemelkedő jelentő­ségű — folytatta a miniszter. Népünk, hazánk életének nin­csen egyetlen területe sem, ahol ne lenne meghatározó a termelés és általában a gaz­dálkodás ügye. Az állami vál­lalatok termelő munkája nép­gazdaságunk legfőbb anyagi forrása. Döntő mértékben az ottani munka színvonalától függ szocialista társadalmunk boldogulása, népünk jólétének alakulása, kulturális, ellátott­ságának színvonala, az ország védelméhez szükséges eszkö­zök előteremtése. A gazdasági építőmunka ha­tékonyabb működését szolgál­va a törvényjavaslat kettős követelménynek tesz eleset: egyrészt tovább növeli a köz­ponti irányítás hatékonyságát, másrészt pedig a gazdaság alapegységeit képező vállala­tok önállóságát. A hangsúly a kettő optimális összhangjá­nak magasabb szintű megte­remtésén van. A törvényjavaslat rögzíti az állami tulajdon oszthatatlan­ságát és azt a követelményt támasztja, hogy a vállalatok működése és Irányítása össz- népgazdasági érdekek figye­lembevételével történjék. Elő­írja, hogy a vállalatok a tár­sadalom szükségletei nek ki­elégítése céljából hangolják össze tevékenységüket más állami vállalatokkal és a szö­vetkezetekkel ; továbbá ren­delkezik arról, hogy a válla­latok működjenek együtt a ta­nácsokkal az illető település összehangolt, tervszerű fejlesz­tésében, a helyi lakosság kü­lönféle szükségleteinek kielé­gítésében. Törvényi előírás szerint a vállalatoknak és az őket irá­nyító szerveknek működésük során a szocialista gazdálko­dás elveinek megfelelő mun­kát kell végezniök, kötelesek elősegíteni a társadalmi és a vállalati érdekek lehető leg­jobb összehangolását, gondos- kodniok kell a jogok és köte­lességek egységes felfogásáról és érvényesítéséről. (Folytatás a 2. oldalon) vait, aki a mostohagyerekek­nek is nevezett vidéki gyár­egységekről szólva hangsú­lyozta: a vállalat szervezeti és működési szabályzatában a kollektív szerződésben külön elszámolási és ösztönzési rendszert kell kialakítani szá­mukra ; olyan érdekeltséget megállapítani, amelyben job­ban érvényesülnek a szocia­lista, azaz a teljesítmény sze­rinti elosztás elvei. — Simon elvtársnő egy át­lagon felül dolgozó, egyenle­tesen és jól termelő üzem ne­vében beszél, és jogosan kí­ván nagyobb önállóságot — kapcsolódott a beszélgetésbe Szigeti István. — De a felada­tát nem teljesítő termelőegy­ség sokszor még a meglevő lehetőségeivel sem tud élni, tehát szigorúbb, közvetlen irá­nyításra szorul. Ennek ará­nyában részesüljön tehát ked­vezményben minden elkülö­nült szervezet; legyen nagyobb önállósága, hogy mennyiben képes megfelelni a követel­ményeknek, megvalósítani a tervek rá eső részét, mégpe­dig a helyi lehetőségek mind gazdagabb feltárásával, a dolgozók összefogásával, egyé­ni és közösségi kezdeménye­zések kibontakoztatásával. A törvény, sok egyéb mellett, ezt kívánja elismerni és ösz­tönözni. Kosztolánczi Jánosné első­sorban arra figyelt föl, hogy a korábban vitára bocsátott javaslattervezettel szemben az expozéban nagyobb szere­pet kapott a vállalati, közös­ség — mint az irányítás részt­vevője és segítője. — Az üzemi demokráciáról, a munkahelyi közösségek és az állami vezetés együttmű­ködéséről van szó — mondot­ta. — Arról, hogy a mozgal­mi munka lehetőségeit és módjait nem szabad figyel­men kívül hagyni az irányí­tásban. A törvény keretet ad; a tartalom alakulása jórészt a dolgozók felelősségétől, szer­vezettségétől, a célok isme­retéből, a gondok közösségi megosztásától függ. A tör­vényjavaslat erre is megfele­lő figyelmet fordít. r. I» Pénteken folytatódott az országgyűlés téli ülésszaka. Ké­pünkön : Az ülésterem. Az országgyűlési bizottságok múlt heti együttes ülésén több órás vita után 11 módosítás­sal ajánlották elfogadásra a vállalati törvényjavaslatot. Ez azonban csak az összegezése volt annak a széles körű tár­sadalmi vitának, amelynek keretében közgazdászok, jo­gászok és más szakemberek mondtak véleményt s járultak hozzá tanácsaikkal a törvény- javaslat előkészítéséhez. Dr. Korom Mihály expozé­jának elhangzása után két so­mogyi vállalati dolgozóval — Simon Ferencnével, a nagy­atádi cérnaüzem és Koszto­lánczi Jánosnéval, a Kapos­vári Ruhagyár munkásával — arról beszélgettem : hogyan fogadták a törvényjavaslat tervezetét, s miképp véleked­nek most, a végső megfogal­mazást hallva. A beszélgetés­be bekapcsolódott Szigeti Ist­ván képviselő is, aki részt vett a tervezetnek az ország­gyűlés ipari bizottságának vi­tájában. — Természetes, hogy mint az Újpesti Cérnagyár Nagy­atádi Üzemének dolgozóját elsősorban az foglalkoztatott: hogyan intézkedik a vállala­tok és gyáregységeik, üzemeik, telephelyeik kapcsolatáról — mondta Simon Ferencné. — Általános gondunk ugyanis, amelyről képviselőtársam, dr. Horányiné nagy figyelmet kel­tő felszólalásában részletesen is beszélt, hogy azt tapasztal­juk: a vidéki üzem jó vagy kiemelkedő teljesítménye be­leolvad a vállalati átlagba, s nem kap kellő anyagi »is er­kölcsi figyelmet. Igaz, az utób­bi évben több jogps sérel­münk is meghallgatásra talált, elsősorban a bérezésre és a törzsgárdaszabályzat módosí­tására gondolok; a további ja­vuláshoz azonban, úgy érzem, még erőteljesebb elismerésre van szükség. Ezért hallottam örömmel Korom elvtárs szó­

Next

/
Oldalképek
Tartalom