Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-11 / 265. szám
LosoncziPál Mexikóban Iladeröcsökkentési tárgyalások Becsben Egyenlő kötelezettségeket kell vállalni A lengyel küldött felszólalása Bécsben csütörtökön megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó tanácskozás-sorozat 152. plenáris ülését. A W. J. Devos van Sttenwijk nagykövet — a holland küldöttség vezetője — elnökletével tartott tanácskozáson felszólalt Tadeusz Strulak nagykövet, lengyel delegátus. A lengyel küldött egyebek között hangsúlyozta: a haderőcsökkentési tárgyalásokon részt vévő országok biztonságának megőrzése megkívánja, hogy a felek egyenlő kötelezettségeket vállaljanak a megkötendő egyezményben. Kifejtette, hogy nem megalapozottak és nem helytállóak a nyugati országoknak a földrajzi előnyökre hivatkozó követelései. Mint Strulak nagykövet rámutatott: o tárgyalások sikerének elengedhetetlen jeltétele, hogy egyenlő arányú csökkentést irányozzon elő, melyben részt kell vennie valamennyi közép-európai országnak. A csökkentés vonatkozzon valamennyi haderőnemre, és terjedjen ki a fegyverzetekre és felszerelésekre is! Végül: a csökkentés azonos módszerek szerint történjen, tehát azonos katonai egységeket érintsen. A bécsi haderőcsökkentési tárgyalások következő plenáris ülését a jövő héten csütörtökön tartják. Mexikóváros élete, építészete, forgalma fölér bármely világvároséval. Képünkön: a Kolumbusz tér Mexikó fővárosában. (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően a két államfő ellépett a díszegység előtt, majd rendőrmotorosok díszkíséretében szállására, az El Présidente Chapultepecbe indult. Az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön kezdte meg hivatalos tárgyalásait. Tartalmukról — az eszmecsere során érintendő témák előzetes ismerete nélkül is — eligazítanak Losonczi Pálnak a repülőtéren mondott szavai: »A földrész olyan országába érkeztünk, amelynek eredményeivel, gondjaival érdemes és hasznos megismerkednünk.« Érdemes és hasznos, hiszen miként Magyarország is mind kiterjedtebb kapcsolatokat keres, ápol a fejlődő világ országaival, úgy Mexikó kontaktusteremtéséhez is jó alapul szolgál a KGST-vel 1975ben kötött együttműködési megállapodása. Ettől az esztendőtől kezdve örvendetesen bővül a magyar—mexikói külkereskedelem is: 1975-ben a magyar export 2 millió dollárt, az import körülbelül 3 millió dollárt tett ki. Egy év múlva kivitelünk már elérte a 3, behozatalunk pedig a 4,7 millió dollárt. Kedvezően alakul az idei mérleg is, és ami a jövőt illeti: a 60 milliós ország felvevőképessége közismerten nagy. Jó piaca az immár hagyományosan szállított magyar 'gyógyszereknek, gyógyszer-alapanyagoknak, alkatrészeknek és alumíniumtermékeknek. A múlt hónapban járt Mexikóban a Magyar Kereskedelmi Kamara küldöttsége, és a szakértők már akkor úgy vélekedtek, hogy az árucsere- forgalom mellett termelési kooperációra is vállalkozhatnak a két ország cégei — az iparban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben egyaránt. A túlnyomó többség elfogadta Hétpontos határozat Ciprus ügyében Az ENSZ-közgyűlés XXXII. ülésszaka túlnyomó többséggel határozatot jogadott el Ciprus kérdésében. A hétpontos dokumentum, amelyet hat el nem kötelezett ország — Sri Lanka, India, Jugoszlávia, Algéria, Mali és Guyana — terjesztett be, a Biztonsági Tanács figyelmébe ajánlja a- ciprusi problémát és felszólítja a testületet: tegyen meg minden szükséges gyakorlati intézkedést az ENSZ eddigi ciprusi határozatainak maradéktalan végrehajtása érdekében. A határozat hangsúlyozza, hogy a ciprusi problémát békés eszközökkel, az ENSZ alapokmánya célkitűzéseinek és elveinek szellemében kell megoldani — minden külső beavatkozás nélkül —, s a rendezésnek a szigetország függetlenségének, szuverenitásának, területi épségének és el nem kötelezettségi politikájának tiszteletben tartásán kell alapulnia. A határozat ismételten felszólítja az összes államokat: szüntessenek be mindenfajta beavatkozást a szigetország belügyeibe; sürgeti a sziget török és görög közösségét, hogy újítsák föl a belső problémáik rendezésére :rányuló tárgyalásokat, hogy minél hamarabb alapvető és Összebékíthetetlen álláspontok A Francia KP KB vitája a nyilvánosság előtt Eredménytelenül végződött szerdán a Francia KP, a Francia Szocialista Párt és a baloldali radikális mozgalom ösz- szekötő bizottságának ülése: a részvevők ismét csak az álláspontok összebékíthetetlensé- gét állapították meg. Az FKP Központi Bizottságának titkára, Charles Fi- terman, szerdai egyórás megbeszélés után kijelentette: »mélységes csalódással« távozik, a találkozó »teljesen negatív« volt. — A szocialista párt és a baloldali radikális mozgalom továbbra is ragaszkodik az államosítások kérdésében a tárgyalások során korábban elfoglalt álláspontjához, mely az 1972-es közös programban vállalt kötelezettségektől való visszalépést jelenti — mondotta. A találkozón e két párt képviselői visszautasították az új javaslatok megtételét, a találkozón e két párt képviselői nem tettek egyetlen valóban új javaslatot sem. A Francia Kommunista Párt nem kíván »a válság adminisztrálása« coljából kormányra kerülni: ez a szocialista párttal kibontakozott vita lényege — jelentette ki a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának csütörtöki ülésén Georges Marchais, az FKP főtitkára. — Álláspontunk világos ■— mondotta Marchais —; mi azt akarjuk, hogy egy baloldali egységkormányban, amely azt az új politikát hajtja végre, amelyre népünknek és országunknak szüksége van, részt vegyenek a kommunista miniszterek. Az FKP főtitkára azokra a szocialista kijelentésekre válaszolt, amelyek szerint az FKP, miután úgy értékelte, hogy a szocialista javaslatok alapján nem lehet megvalósítani a szükséges új politikát. Pakisztán Törvényesnek minősítették az erőszakos hatalomátvételt Pakisztán Legfelsőbb Bírósága csütörtökön törvényesnek minősítette a Ziaul Hak tábornok vezette katonai csoport erőszakos hatalomátvételét és Zulfikal Ali Butto volt miniszterelnök eltávolításáta Somogyi.Néplap Ennek megfelelően a bíróság elutasította Nusrat Bhutto asz- szony az iránti keresetét, hogy a pakisztáni haderőnek nem volt joga férjét letartóztatni és statáriumot hirdetni. A bírósági végzés kimondja, hogy a Zia-féle puccs súlyos válságtól, alkotmányos csődtől mentette meg Pakisztánt, már nem is akar kormányra kerülni, s szembefordult a baloldali egység politikájával. Az FKP továbbria is arra törekszik, hogy megvalósuljon a demokratikus változásért küzdő egység. Az egység harc — mondotta Marchais —, és a tapasztalat azt mutatja, hogy az egység akkor lépett előre, amikor ezt a tömegek harcban kivívták. Most is ez lesz az eszköz, amellyel el lehet távolítani az egység út- jából a jelenlegi akadályokat. A központi bizottság ülésén Paul Laurent, a központi bizottság titkára vonta meg a párt kampányának eddigi mérlegét. A párt idén azt a célt tűzte ki, hogy a létszámot 600 ezer főre emeljék; ezt a célt már két hónappal hamarább elérték.' A jelenlegi taglétszám 611 ezer fő. Paul Laurent beszámolójában vitába szállt a szocialisták különböző, az FKP ellen irányuló kijelentéseivel, azokkal az állításokkal, hogy az FKP megváltoztatta stratégiáját, vagy hogy »történelmi kompromisszumra« törekszik, és ezeket a nyilatkozatokat »nevetségesnek« minősítette. A központi bizottság ülésén, ameiy a francia sajtó nyilvánossága előtt folyt — ez először fordult elő — számos felszólaló tolmácsolta a különböző föderációk álláspontját, elítélve a szocialista párt magatartását, támogatásáról biztosítva a párt vezetőit. törvényes érdekeit figyelembe vevő megállapodásra juthassanak. * A dokumentum felszólítja az érintett feleket: tartózkodjanak minden olyan egyoldalú akciótól, amely hátráltatná a békés rendezést, és működjenek együtt az ENSZ főtitkárával a rendezésre 1 irányuló erőfeszítésekben. A határozat kimondja, hogy a ciprusi kérdést a közgyűlés jövő évi ülésszakának ideiglenes napirendjébe is fölveszik. A határozatot 116 szavazattal — hat ellenében —, húsz tartózkodás mellett fogadták ei. Törökország, Afganisztán, Banglades, Irán, Pakisztán és Uganda képviselője a‘határozat ellen foglalt állást. A szavazástól tartózkodók között volt az Egyesült Államok, valamint a Közös Piac valamennyi tagországa is. »A közgyűlési határozat megmutatta, milyen hatalmas nemzetközi támogatást élvez a ciprusi nép igazságos ügye. A határozat tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyek alapján el lehet érni a ciprusi probléma kielégítő rendezését. Az elfogadott dokumentum mély megelégedéssel tölt el« «- jelentette ki csütörtökön Nicosiában Szpi- rosz Kiprianu, a Ciprusi Köztársaság elnöke, azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ közgyűlésének XXXII. ülésszaka nagy szavazattöbbséggel hétpontos határozatot fogadott el. A dokumentum a Biztonsági Tanács figyelmébe ajánlja a ciprusi problémát és felszólítja a testületet: tegyen meg minden szükséges gyakorlati intézkedést az ENSZ eddigi ciprusi határozatainak maradéktalan végrehajtása érdekében. (MTI) Nemzeti kisebbségek Svédek Finnországban, provanszálok francia föiddii Az olasz irodaloontudóeok hevesen tagadják ugyan, de több francia, spanyol, katalán irpdalmár még ma is hangoztatja, hogy annak idején Dante sokáig habozott, hogy provanszál vagy olasz nyelven írja-e meg a Divina Cammediát, az Isteni Színjátékot... A XII. és XIII. században Európa jó része tanult a csodálatos provanszál. kultúrától: ezen a nyelveli szólalt meg a dal az olasz, katalán és francia városokban, falvakban, s az akkoriban születő portugál meg német irodalom is ebből a költészetből tanult. Száz meg száz bizonyítéka van annak, hogy a latin mellett a provanszál afféle világnyelv volt. Ma már kevesen beszélik ezt a nyelvet — talán csak egy- milliónyian —, de Franciaország déli részének jókora darabján érteni még legalább nyolcmillióan megértik a provanszál szót. Ott ahol a térképen ma franciául-Toulont vagy Dimogest írnak, a pro- vanszált értő lakosság tudja, hogy az Tolon és Lemodges. 9 A mintegy nyolcmilliónyi provanszál egy része annak a becslések szerint 40—50 milliónyi embernek, akik nemzeti szempontból tarka összetételű államok, a tőkésvilág soknemzetiségű országai nem egyszer reménytelen küzdelmet .folytató kisebbségei. Csak néhány példa, amely megvilágítja, hogy egyáltalán nem jelentéktelen problémákról van szó. Nagy-Britanniá- ban például majdnem hatmillió skót és mintegy másfél millió ír él. Spanyolországban legalább ötmillió a katalánok, két és fél millió a galíciaiak, s talán egymilliónál épp csak néhány ezerrel kevesebb a baszkok száma. A provanszálok mellett Francia- országban a többi között legalább 1,1 millió breton él, hogy a többi nemzeti kisebbségről ne is beszéljünk... A kommunisták mindig is nagy figyelemmel fordultak a nemzeti kisebbségek küzdelme felé. Lenin annak idején több munkájában is figyelmeztetett arra, hogy a kapitalizmus idején változatlanul jelen van a legkülönbözőbb nemzeti konfliktusok lehetősége, hiszen »a nagy nemzetek közül mindegyik elnyom idegen nemzeteket,, a gyarmatokon és saját országában«. A gyarmati korszak végének lettünk kortársai — de »saját országában« még mindig elnyomóként lép föl a kisebbségekkel szemben a tőkés »nagy nemzet«. Csak végig kell pillantani annak a negyven-ötven milliónyi embernek az életén, akiről bevezetőben sejtettünk néhány szót. Lakóterületükön általában jóval nagyobb a munkanélküliség, az életszínvonal pedig eleve alacsonyabb, mint az országok egyéb területén. A nemzeti kisebbségek fiainak aránya a kivándorlók között hallatlanul magas: ők veszik először kezükbe a vándorbotot. Nagy Britanniában Skócia, Wales, Észak-Írország az évszázad első felében elsősorban a hajógyártás, a textilipar, a szénbányászat és a kohászat üzemedből kapott a legtöbbet. Az ok az volt, hogy ott olcsó volt a munkaerő és viszonylag kis beruházással lehetett a munkába kezdeni. Amikor — persze átmenetileg — az olaj háttérbe szorította a szenet, a skót meg a wales-i bányákat bezárták. Botha támadása Roelof Botha dél-afrikai 1 külügyminiszter, szerdán példátlan élességű támadást indított az Egyesült Államok kormánya ellen. Botha Uvon- góban egy, a Durbantól 100 kilométernyire levő városkában szólalt föl a november 30-án megtartandó választások jegyében megrendezett nagygyűlésen. A dél-afrikai külügyminiszter a Carter-kor- mányt tette felelőssé a világ- szervezetben a múlt héten elfogadott fegyverembargó- határozat miatt, amely szemmel láthatólag felingerelte a fajüldöző rendszer vezetőit. Ugyanakkor azt hangoztatta, hogy a dél-afrikai kormány már évekkel ezelőtt megjósolta egy ilyen embargó bevezetését és megtette a »szükséges intézkedéseket«. A külügyminiszter azt hangoztatta, hogy »még egy olajembargó sem tudja a dél-afrikai rezsimet térdre kényszeríteni«. Néhány esztendővel ezelőtt O. Brown érdekes könyvecskét írt »Skót csatlós« címmel. Ebben a könyvecskében az író megállapítja — és évtizedek parlamenti vitáinak statisztikai elemzésével be is bizonyítja —, hogy ä Temze-par- ti parlamentben tulajdonképpen senkit sem érdekel a skótok sorsa. »A skót ügyek megvitatására sohasem jutott idő, ha pedig mégis megvitatják, az angol parlamenti képviselők — mint írja —egy része rosszul leplezett megvetéssel kezeli őket, vagy gúnyolódva tréfát űz belőlük.« 9 Három évvel ezelőtt, 1974 júliusában az ENSZ főtitkára az Ohridi-tó partjára, Jugoszláviába hívta össze a »nemzeti, etnikai és más kisebbségek jogairól« tárgyaló világszervezeti szemináriumot. Alighanem történelmi jelentősége lehetett volna ennek a szemináriumnak, ugyanis az ENSZ-ben hosszú ideig nem fordítottak kellő gondot a nemzetiségi, kisebbségi problémák valóban létező’ tömegére. A harmincnégy meghívott államból azonban csak huszonhete!) fogadta el a meghívást. Franciaország el sem küldte képviselőit. Az angol kormány által kinevezett küldöttség vezetője, Lady Gaits- kell a fölmerülő problémáik nagy részében rendkívül határozott véleményt nyilvánított, az angliai kisebbségi problémákat azonban meg sem említette. Mindössze néhány szava volt az esztendők óta oly sok vért, szenvedést jelentő észak-írországi fegyveres konfliktusról. Alighanem a politikai és polgári jogokra vonatkozó ENSZ-egyezmény 27. cikkelyének a megfogalmazását Kell elfogadni a nemzetiségek alapvető jogainak kérdésében. A cikkely így szól: »Azokban az országokban, ahol etnikai, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, nem szabad megvonni e kisebbségek tagjaitól azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival közösen saját kulturális életüket éljék, saját vallásuk mellett tegyenek hitet és azt gyakorolják, vagy saját nyelvüket használják.« Nemrégiben egy osztrák lap, a Die Presse épp erre a cikkelyre hivatkozva említette meg: »Az észalk-írországi katolikus lakosság helyzete látszatra vallási kisebbség helyzetéhez hasonló, a valóságban azonban a társadalmi státusz problémái okozzák az ellentéteket Noha a svájci államszövetség stabil, soknemzetiségű állam, amely modellnek is tekinthető, a franciául beszélő juráink nyugtalansága azt mutatja, hogy ez a közösség sem találta meg végleges belső struktúráját.« Bármerre nézünk tehát azokban a fejlett tőkésországokban, ahol az osztálykonfliktusok éleződése és a társadalmi feszültség fokozódása közepette nemzetiségek is élnek, mindenütt a problémáik kiéleződésével találkozunk. A tények azt mutatják: a »teljes jogú nemzetek« uralkodó burzsoáziája a kisebbségek által lakott területeken még gátlástalanabb a profitszerzésben, mint másutt. Más szóval: a nemzeti elnyomás összefonódik a társadalmi elnyomással, s a két elnyomás lényegében elválaszthatatlanul jelentkezik. Igaz persze, hogy mivel a nemzeti, kisebbségi mozgalmakban a legkülönbözőbb társadalmi erők vesznek részt, előfordul, hogy soviniszta túlzás, kispolgári türelmetlenség torzítja el küzdelmüket. A tőkés körülmények között csak nagyon ritkán sikerül érvényre juttatni a nemzetiségek alapvető jogainak egy részét. A finn alkotmányban az áll: »Finnország a területén élő finnek és svédek közös állama«. Pedig a finnországi svédek számaránya csupán hét százalék! Mégis: Tur- kufoan svéd nyelvű egyetem van. Helsinkiben pedig az egyetemen mindkét nyelven tanítanak. És a professzoroknak nyelvvizsgát kell tenniük a másik nép nyelvéből is. G. M.
