Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-06 / 262. szám
Leningrad, a forradalom városa A Téli-palota előtti téren mindig turisták százai fényképeznek. Ma itt tartják az ünnepi felvonulást. Leningrád ünnepei, a Nyevszkij proszpektet — a hatalmas kandeláberek mellett — színes lámpafüzérek világítják meg. A járdák alkalmi árusítóinál hetek óta nagy volt a forgalom: az ünnepet — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatvanadik évfordulóját — köszöntő képeslapokat tízesével, húszasával vásárolták az emberek és küldték ismerőseiknek. A Néva-parti lüktető nagyváros történelme során sok jelzőt kapott. Nevezik Észak Velencéjének, a tenger kapujának, a műemlékek és a fehér éjszakák városának. A legszebb jelző — és erre a legbüszkébbek a lenin- grádiak — igy hangzik: a forradalom városa. készült a Lenin nevét viselő első - atom jégtörő és a második, az Arktyika is innen indult el, hogy keresztülvágjon az Északi-sarkon. A Kirov- gyár traktorai 'nemcsak a Szovjetunióban, hanem a szocialista országokban is ismertek. Leningrádban készült az első szovjet tv-készülék. Azt tartják: a legjobb minőségű készülékek itt kerülnek ki a munkások keze alól. Ebben a városban dolgozták ki a műkaucsukgyártás technológiáját, s az itteni mérnökök találmánya a házgyári technológia, amely nemcsak a Szovjetunióban terjedt el, hanem — többek között — hazánkban is. A város négyszáz tudományos kutató- I és tervezőintézetnek ad otthont. NegyvenA világváros forgatagában csendet parancsol a Piszkarjovói temető. Közös sírban pihen a város hatszázezer védője és lakója. Aki Leningrádba érkezik, nem mulasztja el, hogy tisztelegjen a hősök emléke előtt. A somogyi barátságvonat 360 résztvevője is elhelyezte a temető emlékoszlopánál az emlékezés és a kegyelet koszorúját. tengerpartját. S a rajzok nyomán megindultak a földmunkagépek, hogy a sétáim, pihenni vágyó embernek itt is helyet készítsenek. Az ember alkotómunkája nyomán megváltozik a tengerpart képe, s ott, ahol a magas házak véget érnek, még nem a víz következik majd, hanem sétány. Leningrád a holnapra készül: gazdagodik, változik, s ebben minden várost érintő nagy átalakulásból aktívan veszik ki részüket a lakók. Féltve őrzik az utcák, tisztaságát, a parkokat, a műemlék- épületeket és szobrokat: dolgoznak szabad időben a városért. A Nyári-kertben sétáló I nyugdíjas, a bevásárló háziasszony, vagy a Kirov-gyár munkása éppen olyan büszke a városra, történelmére és új épületeire, mint az itt tanuló diák. Azt mondják, aki hosszabb időt tölt el a Néva- parti városban, egy kicsit le- ningrádivá válik: sodorhatja bárhová az élet, mindig figyeli, miként változik, gazdagodik a város. Leningrád az idegent is megfogja. Még inkább múlhatatlan emlékeket hogy abban, akit rövidebb vagy hossszabb ideig lakójává fogad. A szállodában — a város új büszkesége a Néva- parton — föltettem a kérdést: mire legbüszkébbek a lenin- grádiak? A válasz így hangzott: Büszkék arra, hogy le- ningrádiak. Arra, hogy Lenin városában, a forradalom városában élnek. Dr. Kercza Imre A MACHETÉTŐL A KOMBÁJNIG Kuba az intézményesítés évében Három nyári hónapot töltött Kubában dr. Horváth Gyula, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola fiatal adjunktusa, hogy tanulmányozza a latinamerikai ország mezőgazdaságának fejlődését, a forradalom utáni agrárkultúra alakulását. Három könyvtárnak volt rendszeres látogatója. Több mint hatvan könyvet olvasott el spanyol és portugál nyelven, találkozott mezőgazdasági munkásokkal, látta a cukomádaratókat, az ültetvényeken dolgozókat, s emellett természetesen volt ideje arra is, hogy megismerkedjen kubai emberekkel. — össze tudná-e foglalni, mi jellemzi ezt az évet Kubában? — Minden év valaminek a jegyében telik el; az idei az intézményesítés éve. Tanácsok veszik át a forradalmi köz- igazgatási intézmények helyét. Ennek a megvalósulását láttam falun, városban. A másik jellemző változás a mező- gazdaságban történik: az idén kezdődött meg a termelőszövetkezetek intenzív szervezése. — Miért csak most, a forradalom után majdnem húsz évvel? — Ehhez ismerni kell a forradalmi Kuba történetét, az örökölt agrárviszonyokat. A föld hetven százaléka cukornádültetvény volt, s ma is az. Ezeket a latifundiumokat a földreform idején, 1959-ben államosították, s a nagybirtokokon megalakították az állami gazdaságokat. 1963-ben a fennmaradó, 67 hektárnál nagyobb földterületeket — amelyek lényegesen kevesebb és kisebb táblából álltak, myit a cukomádültetvények — kiosztották a nincstelenek között. 1977-ben arra ösztönzik a tulajdonosokat, hogy a többi szocialista országhoz hasonlóan, ők is a fejletteb, gazdaságosabb tulajdonosi formát, a termelőszövetkezetet válaszszák. — Hogyan zajlik le a szervezés? — önkéntességi alapon. Aki úgy dönt, hogy belép, viszi a földjét, kap egy kertet és gyakran egy lakást is a faluban, hiszen a tulajdonosok mostanáig a birtokukon laktak, egymástól távol. — Miből fedezik a lakásépítés költségeit? — Nagyon érdekes és sajátos módon zalik az építkezés. Az állam adja az építőanyagot, az eszközöket, valamint egy szakembert, aki irányítja az építkezést. A munkahelyeken — tehát a termelőszövetkezetekben is — úgynevezett mikrobrigádok alakulnak, amelyek elvégzik a munkát. Munkatársaik addig az üzemben, gyárban helyettük is termelnek. — örökölt viszonyokat említett. Hogyan nőtt ki ebből a' mai kubai mezőgazdaság? — Hatalmas fejlődésen ment át. Ezt számokkal is lehet bizonyítani. A sertéshús- termelés háromszorosára, a tojástermelés hatszorosára nőtt. A kubai tej a forradalom előtt nem fedezte a szükségletet, most igen. A gyerekek például ingyen kapják ezt a fontos táplálékot. A szigetország halászatból származó bevétele meghaladja az 50 millió pesót. Ebben természetesen részük van a szocialista országoknak is. Főként azóta egyenletes a fejlődés, amióta Kuba tagja a KGST-nek. A most említett adatokat azonban csak akkor lehet igazán értékelni, ha tudjuk: a mezőgazdasági termelés gépek, eszközök nélkül indult. A forradalom utáni mezőgazdaság mindössze kilencezer traktorral rendelkezett. Most 54 ezer van. Mostanáig egyetlen eszközzel, a machete nevű hosz- szú késsel dolgoztak a cukornádaratók. Az idén épült meg szovjet segítséggel az első cu- kornádkombájn-gyár, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére avattak föl. 1980- ban már évente 600 kombájn kerül ki innen. A gépesített aratás révén felszabaduló munkaerőt az egymás után épülő ipari üzemekben foglalkoztatják. — A forradalom előtt nem volt az országnak számottevő nagyipara. — Az amerikaiak nem telepítettek ipart. A szocialista kölcsönnel épített gyárak vetették meg az ipar alapjait Kubában. Megtízszereződött az acéltermelés, megháromszorozódott a gépgyártás. Most egy szovjet segítséggel épülő atomerőmű tervein dolgoznak a szakemberek. —■ A forradalom győzelme után elég sok szakember érkezett Kubába a szocialista országokból, köztük hazánkból is. Találkozott velük? — Hogyne! De nemcsak magyarokkal : szovjetekkel, bolgárokkal és az NDK szakembereivel is. Még mindig jelentős .szellemi kapacitást biztosítanak a szocialista országok, de közben kikerültek az egyetemről a fiatal kubai mérnökök, tanárok, orvosok, közgazdászok. 1958-ban 15 ezer egyetemista tanult az országban, 1975-ben 83 ezer. — Milyen az alsó- és középfokú oktatás? — 1961-től államosították és ingyenessé tették az oktatást. Ez nemcsak azt jelenti, hogy nincs tandíj, hanem azt is, hogy az általános és középiskolások a ruhát és az étkezést is áz iskolában kapják, ingyen. Iskolavárosokban laknak, s csak a hétvégét meg a ■szünidőt, töltik otthon. Erre azért volt szükség, mert sok volt a tanya, ahol nem lehetett külön iskolákat létesíteni. A középiskoláknak ott is több fajtája létezik. A legelterjedtebb a Ceiba típusú, ahol a gyerekek rendszeresen munkát is vállalnak, természetesen szervezetten, s az ebből származó jövedelmet az ellátás kiegészítésére, közös háztartásuk kiadásainak fedezésére fordítják. Nekem nagyon tetszett ez a forma: a munkára nevelés egyik legjobb módszerének tartom. Az analfabétizmus felszámolásáról nálunk is sokat írt a sajtó. A forradalom előtt Kubában a lakosság negyven százaléka írástudatlan volt, most gyakorlatilag megszűnt az analfabétizmus. — Mi a véleménye a kubai egyetemistákról? — Rokonszenves emberek. Ami legjobban tetszett: a vidámságuk. Ez egyébként valamennyi kubai emberre vonatkozik. Én még annyi jókedvű, mosolygó embert életemben nem láttam, mint ott. Céltudatosságuk is megragadó. Amikor befejeződik a tanítási év, szinte mindenki önkéntes társadalmi munkára megy. — A szakmai tapasztalatszerzésen kívül mi volt a legnagyobb élménye? — Találkoztam érdekes emberekkel, jártam a híres krokodilfarmon és részese voltam a több mint három hétig tartó karneválnak. Szinte mindenki kint volt Havannában a tengerparton és énekelt, táncolt, jelmezesek tömege vonult fel. Euróoai ember nehezen képzeli el, milyen látványosság ez. De utána kezdődik a munka. És mindenki a helyén van. S. M. Az orosz barokk gyöngyszeme, a Téli-palota előtti tér történelmet formáló események tanúja. Az 1905-ös forradalom idején — amikor II. Miklós cár a tömegbe lövetett — ezer ember maradt itt holtan. A palota ostroma jelentette a Nagy Októberi Szocialista Forradalom kezdetét. A városi tanács homlokzatát öt kitüntetés díszíti. A somogyi barátságvonat résztvevőinek a várost ismertető séta során nem mulasztották el megmutatni a kitüntetéseket sem. Leningrád 1953-ban Lenin-rendet kapott. A Vörös Zászló-érdemrendet a polgár- háborúban tanúsított magatartásáért ítélték oda. 1967- ben — az ötvenedik évfordulón — Októberi Érdemrenddel tüntették ki. A második Lenin-rendet a Hős város kitüntető címmel együtt adták át. Az épületben Leningrád mai életét irányítja és jövőjét formálja a 651 tagú városi tanács. Tagjainak — a Szovjetunió új alkotmányának lényegi változást is kifejező megfogalmazása szerint — a nép küldötteinek legfőbb feladatuk a gyorsan fejlődő nagyváros igényeinek mind teljesebb mértékű kielégítése. Leningrád ma a Szovjetunió második legnagyobb ipari városa. A tenger közelsége miatt régi hagyományai vannak itt a hajógyártásnak, öt hajógyártó üzemének termékeit nriTii tengereken ismerik. Itt egy felsőoktatási intézetében — egyetemein és főiskoláin — Európa sok országának fiai szereznek korszerű ismereteket. A Leningrádi Állami Egyetem — ahol világhírű tudósok sora tanult és tanított — éppen ezekben az években bővül, fiatalodik. A Néva- parti épületeket kinőtte már, s egyre több kara, intézete költözik Petrodvorecba, az új egyetemi központba. A forradalom városa a fiatalok városa is. Utcáin, terein mindig lehet találkozni könyvet szorongató diákokkal és könyvet forgató felnőttekkel. A város ipari termelése tíz év alatt tizenkétszeresére emelkedett, s a legutóbbi két ötéves tervben több lakást építettek, mint amennyi a régi Péterváron összesen volt- Leningrád mostani ötéves tervében is fő helyet kapott a lakásépítés: a tervidőszak végéig egymillió ember költözik új otthonba. A lakások 60 százaléka korszerű technológiával előre gyártott elemekből épülő állami lakás. A többit hagyományos technológiával vagy szövetkezeti formában építik fel. A régi — történelmi — városrészt már rég körülfogta az új város. Leningrád a tenger felé is terjeszkedik, mert bár a Finnöböl partján épült, egyáltalán nem hasonlít a kikötővárosokhoz. A parton iti nem volt sétány: a várostervezők most rajzolták pauszra, hogy miként képzelik el Leningrád Egy barát vallomása „ Távol a szülőföldemtől otthon vagyok” Markáns, erőteljes alakja, megfontolt, nyugodt hangja az orosz népmesék hőseit idézi. Őszbe vegyülő haja, arcát övező szakálla fokozza ezt az érzést. S főként a ruháját borító kitüntetések, érdemrendek szalagjai. Ezek arról vallanak, hogy Alekszej Ny. Pjszola megjárta a második világháború sok nehéz csatáját. — Partizánként harcoltam. Csak azt tettem, amit nagyon sok szovjet ember: védtük hazánkat a német fasiszták ellen ... Szaval nyomán megelevenednek a küzdelmekkel teli nehéz esztendők. Látom őt a Belorusszia falvait körülölelő erdőkben, a partizánok fellegvárában, a brjanszki erdőben meg a Pripjaty-mocsarak- ban. Nem a lemondásról, a szenvedésről beszél. Azokról a harcostársakról szól, akik most ott pihenik örök álmukat vala" melyik óriási fa tövében; azokról, akik a harc során életüket áldozták. — Sok magyar harcolt a partizánosztagunkban. A körülmények nem tették lehetővé, hogy megtudjuk a teljes nevüket, s azt, hogy Magyar- ország melyik táján van az otthonuk ... Jóska, András, István .... csak a keresztnevüket tudtuk, s ők szintén így ismertek bennünket. Számomra Jugoszláviában ért véget a háború. Hazautaztamban elszorult szívvel láttam, milyen pusztítást okozott a háború magyar barátaim, harcostársaim hazájában is. Azóta most vagyok itt először. Örülök, hogy az októberi forradalom győzelme 60. évfordulójának küszöbén jöhettem ide. Ku- bánban születtem, távol innen, mégis otthon érzem magam. Nemcsak azért, mert ezek a gazdagon termő magyar tájak szülőföldemre emlékeztetnek. Ismerősöket jöttem keresni. Mindenütt az arcokat figyeltem, hátha akad közöttük, aki ott volt a partizánok soraiban. Ismerősök helyett barátokra leltem, akik őszinte szeretettel, testvérként fogadtak mindenütt. Találkozhattam olyan veteránokkal, akik 1917- ben ott küzdöttek a forradalom bölcsőjénél, s talán közülük nem egy édesapámmal is együtt harcolt hat évtizeddel ezelőtt... Kubánban született. Moszkvában él. Alekszej Ny. Pjszola — éppúgy, mint a többi szovjet ember — az igaz barát őszinte örömével beszél arról, mit látott hazánkban, milyen élmények, benyomások érték. — Építész vagyok. Jártam Debrecenben és Budapesten. Ezeken a helyeken és Kaposváron is láttam sok szép, új lakóházat, városnegyedet, a magyar építészek, építőipari munkások nagyszerű munkájának az eredményeit. Láttam a jól öltözött, boldog embereket, fiatalokat és felnőtteket. S. mindenütt éreztem a barátnak járó őszinte tiszteletet. Végtelenül jólesett, ahogy a magyar nép a forradalom győzelmének megünneplésére készült. Ismerősöket keresett, barátokat talált. Most ő is Moszkvában ünnepel, a sok millió szovjet emberrel együtt. Köszöntik' a forradalom győzelmét, a történelmi nap óta elért eredményeket. Szalai László Ritka kéziratok Két és fél évszázaddal ezelőtt, 1714-ben a pétervári ' nyári palota egy kis könyv- gyűjteményéből I. Péter orosz cár rendeletére megalakították Oroszország első nyilvános könyvtárát. Jelenleg 15 millió könyvet őriznek itt. Nevét —■ a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának könyvtára — az egész világon ismerik. A könyvtár egyik legjelentősebb gyűjteménye a VI—- XVIII. századból származó eredeti könyvek és kéziratok, amelyek száma állandóan növekszik. Évente a Tudományos Akadémia több tucatnyi expedíciója kutatja' fel a Szovjetunió legtávolabbi vidékein is a régi könyveket és kéziratokat a könyvtár gyűjteménye számára. Néha olyan könyvek kerülnek a laboratóriumba, amelyek az érintéstől is porrá válnak, vagy ellenkezőleg, olyan pergamen lapok, amelyek több évszázados hányattatásuk során összeragadtak és fadarabhoz hasonlítanak. A laboratórium munkatársai gyakran tesznek szenzációs fölfedezéseket, amelyek igazolnak vagy elvetnek korábbi tudományos feltevéseket. Hosszú ideig kétséges volt például, hogy eredeti-e a XII. századból származó Igor ének kézirata. A laboratórium tudósai az ősi kéziratot, restaurálva bebizonyították annak eredetiségét. A laboratórium munkatársai a tudományos kutatóintézet munkatársaival közösen olyan új típusú papírt dolgoztak ki, amelyen ezer évig Is fennmaradnak a rányomtatott szövegek.
