Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

A nemzeti vagyon része Hasznosítsuk a középületeket! Mindenkinek ajánlják a politikai műveket T öbb mint hárommil- liárd forint a tanácsi kezelésű és állami tu­lajdonban levő középületek értéke Somogybán. Köztudo­mású, hogy az új középületek építése anyagi áldozattal jár; épp ezért a helyi tanácsoknak a meglevő épületekkel úgy kell gazdálkodniuk, hogy azokat teljesen kihasználják. Az utóbbi időben az urbanizáló- dás következtében Somogybán a falvak lakossága jelentősen csökkent. Az iskolai körzetesí­tés miatt iskolaépületek sza­badultak fel, a községi közös tanácsok kialakulásával szin­tén «-fölöslegessé« váltak egyes épületek. Ezek minden községben — még a legapróbb faluban is — felhasználhatók. A végrehajtó bizottság fontos feladata te­hát, hogy gondoskodjanak az üresen álló vagy kellően ki nem használt épületek haszno­sításáról. Mi a teendő? Az üresen ál­ló vagv kellően ki nem hasz­nált épületek számba vétele után tervet kell készíteni hasznosításukra. Milyen célra és milyen szerveknek adják át az épületeket? Az a helyes, ha a középületeket elsősorban művelődési, egészségügyi és szociális intézmények elhelye­zésére használják fel Ezt in­dokolja, hogy épp e területe­ken a legfeszítőbbek a gondok. Kevés a tanterem, nincs tor­naterem, sok községben nincs lehetőség helyiség hiánya miatt a kulturális életre. Es itt első­sorban a klubéletre gondolok. Szükség van további orvosi rendelőkre és -várókra, az anya- és csecsemővédelem ellá­tásához szükséges helyiségek­re, öregek napközi otthonára. Mindezek kielégítésére első­sorban a nagyobb községeket is érintő tanácsi átszervezés következtében van helyenként lehetőség. A lakosság e jogos igényeit a tanácsoknak ki kell elégíteniük. Az igényeket elsősorban helyben kell számba venni. At kell tekinteni azokat a javas­latokat, amelyeket a lakosság falugyűléseken, tanácstagi be­számolókon és más alkalmak­kor előterjesztett. Az igénye­ket mindenhol rangsorolják, s kérjenek javaslatokat a Ha­zafias Népfront helyi bizott­ságától! A megyei tanács szin­tén különböző intézmények — például szociális otthon — lét­rehozását tervezi. Ezeket az igényeket a megyei tanács végrehajtó bizottságának szak­igazgatási szervei közlik a községi tanácsokkal. Végül — ha van rá lehetőség — követ­keznek a nem tanácsi szervek igényei. Például a népfrontbi­zottságé, a szövetkezeteké stb. Ezek elbírálása után előze­tesen meg kell állapodni a hasznosítást vállaló szervek­kel, majd — az értékesítésre, a kezelésbe adásra, közületi elhelyezésre vonatkozó jogsza­bályok szigorú betartásával — gondoskodni kell a hasznosítá­si terv teljesítéséről. A megüresedett, kellően ki nem használt épületek között műemlékek is vannak. Figye­lembe kell venni ezt a jelleget, s gondoskodni kell arról, hogy amúgy is kevés műemlékünket megóvjuk; a hasznosítás ne sértse a műemléki követelmé­nyeket Rendet kell teremtenünk a volt kastélyok hasznosításá­ban. Meg kell akadályozni, hogy ezek az enyészet marta­lékává legyenek. Ügy véljük, bár a huszonnegyedik órában vagyunk, ezeket a kastélyokat, amelyek ugyancsak a nemzeti vagyonhoz tartoznak, még meg lehet menteni. Vannak olyan épületek, amelyek állapotuknál fogva nem hasznosíthatóak gazdasá­gosan, helyreállításuk nem célszerű és gombafertőzöttek. Az általános rendcsinálás so­rán ezek sorsáról is döntenek — alapos műszaki felmérés után —, s ha szükséges, bont­sák le, így legalább a még hasznosítható építési anyago­kat meg tudjuk menteni. Ter­mészetesen a műemlékvédelmi szabályokat itt is be kell tar­tani. E feladatok végrehajtására a megyei tanács elnöke utasí­tást adott a helyi tanácsok el­nökeinek, s megszabta a vég­rehajtás határidejét. Ennek alapján Somogy valamennyi középületét számba veszik, s hasznosítják. E munkához azonban szükség van a társa­dalmi szervek támogatására, hasznos javaslataira is. A helyi tanácsok végre­hajtó bizottságai tehát folyamatosan intéz­kednek a megüresedő középü­letek hasznosításáról. Ezt az is indokolja, hogy az üresen álló épületek állaga gyorsabban romlik, mint a használt és kel­lően karbantartott épületeké. Nem kell várni a felettes szerv intézkedésére, a helyi tanácsok önállóak. Felelősséget kell érezniük a rájuk bízott nem­zeti vagyon kezeléséért. Dr. Tóth Sándor a megyei tanács-vb titkársága szervezési és jogi osztályának vezetője Évente hatezer Az Egyesült Járműipari Szövetkezet 130 féle lakókocsit és pótkocsit gyárt. Minden egyes darab formatervezett, s az egyéni kívánságokat is figyelembe veszi. Jelenleg a Geofizi­kai Intézet részére készítenek légkondicionált lakókocsikat. (MTI-fotó — Balaton József felvétele) s Ady ismét megdicsőült. Mégis, ellene szól a siker szépséghi­bája, Reinitz Béla mellőzése. Reinitz egy életre megsérült a költő hűtlenségétől. Ettől kezdve soha szóba nem állt Adyval, verseit viszont válto­zatlan megszállottsággal ma­gasztalta, szólaltatta meg ze­néjében. Sikerének híre eljutott Pá­rizsba is, az újságokból érte­sültek Lédáék róla. Ismét le­romlott egészségi állapotáról viszont az ismerősök tudósí­tották a Rue de Levis-en la­kó barátokat. Diósi Ödön így írt neki december elejénkéit levelében: «... Bizonyára beleestél szokásos régi életmó­dodba és megint iszogálsz. Rendezd ott dolgaidat, pakkolj össze és gyere ki. Mégis csak itt vagy te meg a legjob­ban.« A levél arra vall, hogy ba­rátságuk valóban családias, Adyt mindig szívesen látják Diósiéknál, ő mégsem sietett elhagyni sikere színhelyét, sőt a túlzásig ragaszkodott sza­badosságba hajló, senki és semmi által nem korlátozott pesti időtöltéséhez. Diósi le­vele után még majdnem két hétig pusztította szervezetét alvatlansággal, borozással, udvarlással. Öccse, Lajos, aki akkor már a fővárosban la­kott, napról napra idegeseb­ben szemlélte a híres báty ál­lapotát. Idegessége nem csu­pán a testvéri aggodalomból származott. Újonnan került Budapestre, s Ady Endre egészsége mellett a maga ér­dekeit is féltette. Ezért hatá­rozta el, hogy véget vet bátyja hosszúra nyúlt mulatozásai­nak. 1909. december 13-án úgy tuszkolta fel a költőt a pári­zsi gyorsvonatra. S ebben bi­zony több volt az erély, mint a rokoni gyengédség. Örvényből örvénybe Léda közeledett negyvene­dik évéhez, Ady pedig alig múlt harminckettő. Márpedig testi vonzalom dolgában a költő határozottan a fiatalabb nőkkel rokonszenvezett. Lédá­hoz ugyanakkor a szokványos szerelmi viszonyon túl igen komplikált pszichikai és in­tellektuális szálak fűzték. Kellett neki Léda, a nagy mű­veltségű, irodalomhoz, politi­kához, művészethez remekül értő asszony, aki viszont kez­dődő hervadásában kevéssé tudta egyedül lekötni a férfi erotikus érdeklődését. Ady tehát egyre sűrűbben, egyre nyíltabban hűtlenkedett, de nem cinikusan, nem fölényes- kedve, hanem föl-föl éledő bűntudattal. Tisztán látta, mivel tartozik Lédának, még­sem volt képes kímélni. Az asszony húga, Brüll Berta is bizalmas viszonyt tartott Ady­val, s a jelekből kikövetkez­tethető, hogy a villámlásos- égzengéses percek jó részét éppen Berta okozta, aki más­különben szeretetre méltó, művelt, önzetlen, jókedélyű teremtés volt — szóval olyan lény, aki gyógyító, vidámító hatással lehetett a költőre. Párizsban sem mérsékelte magát a költő. Ezzel újabb okot szolgáltatott a Léda és a közte lévő feszültségre. Alig írt. Versei hat héten át hiá­nyoztak a Nyugatból. Rossz helyzetéről beszámolt a Ber­linben időző Hatványnak, mire a báró ezt válaszolta neki : «Nagyon töröm a fejemet hogy mit jelent a leveled, s mindenféle megfordul az agyamban. Az első — nincsen pénze. Ne nevess ki, hátha igazam van. Es ha igazam van — írd meg. A második: baj van a nővel. Mein Gott — ezen nem tudok segíteni. A harmadik: úgy érzi, nem sze­retik eléggé. Lehet... de egy kicsit Ady személyén, sok szeszélyén is múlik, ha nincs másképp. Verseidben úri, nagystílű az önérzeted — sze­mélyedben kicsinyes, hiszté­rikus és nehezen kezelhető.« 1910 február végén küldte Adynak ezt a levelet Hat­vány, s a helyzet a rákövet­kező hetekben sem változott. Kissé talajt vesztetten sodró­dott egyik örvényből a má­EGYRE MASRA érkeznek a hírek, hogy a politikai könyv­terjesztők kiállításokat ren­deznek a vállalatoknál vagy az intézményekben a politi­kai könyvnapok alkalmából. A hírverése is olyan ezeknek a bemutatóknak, hogy a leg­jobb állandó olvasók ott to­longanak a vitrinek, az asz­talok előtt, s rögtön elviszik vagy félretetetik a legjobban várt műveket. Az öntevékenység és ötle­tesség jellemzi a legtöbb Kos- suth-könyvbizományost. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a pártszervezetek jó szemmel választották ki az irodalom iránt érdeklődő, a szervezéshez is értő, jó érte­lemben »rámenős« kommunis­tákat, pártonkívülieket erre a tisztségre. Azok, akik ma po­litikai könyvek terjesztésével foglalkoznak a megyében, ál­talában sok tapasztalatot szer­zett, régi aktívák. Most már a helyi kézikönyvtárak gyarapí­tásához is kikérik véleményü­ket, sőt egy-egy jutalmazás­kor szintén velük ajánltatnak szép és tartalmas műveket. A politikai könyvnapok me­gyei megnyitóján is sok szó esett a könyvterjesztőkről; el­sősorban a legjobbakról, akik fáradságot nem kímélve szá­zával juttatják el a politikai könyveket a dolgozókhoz. Köztudott, hogy agitátorok, olvasók és a politika magya­rázói is egyben. A megyei pártbizottság nagyra értékeli tevékenységüket, hiszen a marxizmus—leninizmus, a po­litikai irodalom terjesztése az egyik legnemesebb pártmun­ka. Az ő munkájuk eredményét jelzi az is, hogy az idén több mint kétmillió forint értékű politikai könyv jutott el a munkásokhoz, szövetkezeti tagokhoz, az intézmények, is­kolák dolgozóihoz. S különö­sen értékes, hogy minden év­ben gyarapodik a politikai könyveket olvasók tábora olyanokkal, akik a terjesztő ajánlatai révén kedvelik meg a magvasabb művek tanulmá­nyozását. A beszámoló taggyűléseken mindig mérlegre teszik, mi­lyen színvonalú a Kossuth Könyvkiadó gondozásában megjelenő brosúrák, könyvek olvasottsága. E számadások készítői soha nem feledkeznek meg arról, hogy megköszön­jék a lelkes aktívák tevé­kenységét. Most, a politikai könyvnapok megnyitásán szin­tén érződött a vállalatok, in­tézmények figyelme. A kitün­tetett terjesztő az OTP me­gyei igazgatóságától pénzju­talmat, a húskombináttól tárgyjutalmat kapott. A beje­lentésre felcsattanó taps a fi­gyelmes vállalatoknak is szólt A politikai könyvnapok mostani ünnepségein ötven­négy terjesztő veszi át a pártbizottsági és a vállalati ünnepségen az emlékplaket­tet. A Kossuth Könyvterjesztő történetében most először is­merik él emlékplakettel a két évtizede tevékenykedők hasz­nos munkáját. A 20 éves em­lékplakettot kilencen érdemel­ték ki Somogybán, a 10 évest huszonhármán, az ötévest pe­dig huszonketten. A jelvény, a gratuláció, a könyvutal­vány mellé még más jutalmat is tesznek az elismerés jele­ként AZ EREDMÉNYEK egyik forrása, hogy a legtöbb helyen segítőtársakat kap a politikai könyvek terjesztője. Van, ahol egy egész szocialista brigád áll mellette, máshol — éppen az üzem nagysága mjatt — min­den alapszervezet megbíz ilyen munkával egy aktívát A módszereket még lehetne sorolni, azt hiszem azonban, hogy fölösleges volna. A cél az, hogy az eddiginél még több ember szeresse meg a műveket, tartsa fontosnak a politikai ismeretei bővítését A »nem hivatalos« terjesztők hálózatának növekedése en­nek az elérését segíti. És nem is akárhogy. L. G. Célegyenesben Magától értetődőnek érez­tem a mezőgazdaság őszi munkáit egy hosszú távú futó­versenyhez hasonlítani. A startnál még mindenki maga­biztos. .. Azután meghíznak az első verejtékcsöppek, az izmok megfeszülnek, a célegyenesben pedig már csak az, akaraterő hajtja a futót, és a remény, hogy egyszer vége lesz. A csurgói tsz fiatal szerelő kombájnosa, Kósa Károly, öt- vennapi »kukoricázás« után úgy látja, ez a hasonlat nem jó. — Én nem bánnám, ha vol­na még ötszáz hektár kukori­cánk. Talán van, akinek ez robot, nekem az év lehetősége: több bér, érdekesebb és vál­tozatosabb munka. A bérezé­sünk feledteti a késő őszi fá­radságot: száz vagon betaka­rítása után — azaz a vég- haj rában ■— 20 fillérrel többet kapunk mázsánként sikba. Mivel Párizs nem ho­zott megoldást, május dere­kán csalódottan visszatért Budapestre. Talán jól tette, mert zaklatottsága valame­lyest csillapodott. Itthon tud­hatta Bölöni Györgyöt, s egy másik közeli barátját, Kabos Edét. Sokat pajtáskodtak együtt, s a füstös, levegőtlen kocsmák, kávéházak helyett a Városligetbe jártak, a Gun- del elődjéhez, Wampetics zöldvendéglőjébe. Gyakran hazaruccant Érmindszentre is. Mindent egybevetve, úgy- ahogy kiegyensúlyozta magát, dolgozott, szaporodtak a köl­temények a Minden titkok című kötetéhez. Léda érezte, komoly a ve­szélye annak, hogy elveszít­heti Adyt. Ez az asszony nem­csak okos, nemcsak müveit volt, hanem tele vulkanikus szenvedélyekkel is. Félelme­tesen tudott küzdeni a sze­relméért. 1910 nyarán várat­lanul Pesten termett, hogy ne engedje tovább távolodni ma­gától a költőt. Találkozásuk rosszul végződött, Ady nem lágyult el, Léda különben is megviselt idegállapota tovább romlott, gyógyításra szorult, az Olasz fasori Grünwald szanatóriumban kezeltette ma­gát. A betegség belátóbbá tette Adyt, iparkodott figyelmes és tapintatos lenni, csak azt nem ígérte meg, hogy Léda el­képzelése szerint fog élni. Ci- vakodásaik folytatódtak, Léda heves féltékenységi jelenete­ket rendezett a szanatórium­ban is, ahol naponta látogatta a költő. Az ismétlődő perpat­varok Ady idegállapotán is sokat rontottak, ezért mene­külni akart Budapestről. (Folytatjuk) — A pénz képes feledtetni a fáradtságot? — A magamfajta fiatalok­nál még igen. A jó tábla és minden egyes teli tartály új lendületet ad. Ilyenkor szíve­sen »megfeledkezünk« az ebédidőről is... Fáradtságot csak olyankor éreztem, ami­kor a gyöngébb termésű ré­szeken hiába fordultam újra meg újra, a szem csak gyéren folydogált. Szerencsére ilyen terület kevés volt. — Az ötvenedik napon per­sze fáradtabb az ember, mint az elsőn — így Tóth Béla —, de hát nekünk a Karcsival az idén nincs okunk panaszra. Mi ketten kaptuk a két új kombájnt, nem volt kényszer- pihenőnk, jó teljesítményt si­került elérnünk. Az időjárás is kedvezett. Ha naponta kel­lett volna »bütykölnünk«, és sarat dagasztanunk, aligha­nem találóbbnak éreznénk ezt a sporthasonlatot. A berzencei tsz-ben az eső nem várta meg a betakarítás végét Az utolsó előtti napon sáros kukoricaföldön erőlkö­dött a JD. Fülkéjében menet közben (most már minden perc számít) beszélgettem Né­meth Lászlóval, Ö a néhány évvel idősebb korosztályhoz Az utóbbi években a vérte- tű nagyobb mértékű élszapo­rodása figyelhető meg me­gyénkben. A fertőzés a rend­szeresen gondozott ültetvé­nyeken is előfordul. Ennek oka. hogy a kontakt hatású rovarölő szerek a vértetű ter­mészetes ellenségének — a vértetűfürkésznek — jelentős pusztulását idézték elő. Külö­nösen erős a fertőzés Nagy­atád, Csurgó, a Balaton-part, valamint Kaposvár körzetei­nek gyümölcsöseiben. A kár­tevő kizárólag almafán él, szívogatással károsítja a fa hajtásait. Nagy egyedsűrűségű telepeken lepi el a fás része­ket, különösen ott, ahol a kérget, valamilyen mechanikai sérülés (jégverés, szélvihar stb.) érte. Kora nyáron tele­peit megtalálhatjuk a zöld hajtásokon és levélnyeleken is. Szívása nyomán sima-felületű duzzanatok, a vastagabb ága­kon pedig karfiolszerű daga­natokhoz hasonló elváltozások keletkeznek. A kártevő rova­rok potrohát dús fehér viasz­bevonat borítja, amely foko­zatosan ellepi az egész tele­pet, s ősszel már gyapjas, vat­taszerű külsőt kap. Ezekről a telepekről lehet ilyenkor — nyugalmi állapot­ban — már messziről fölis­merni a veszedelmes kártevőt. tartozik, s így érthető, hogy nyíltan kimondta: elege van. — Már a gép is liheg. De hát nem is csoda: szeptember 20-tól éjjel-nappal megyünk. A kombájnos Rfcnsze a mai gépeken nem annyira fizikai­lag fárad el, mint idegileg. A szüntelen figyelem meg ez a monotonság ... Ebben a ke­rékagyig érő sárban még ne­hezebb a dolgunk, s ha még némi bosszúság is akad... 21 mázsás a tartályom, s reggel két forduló után, »papíron« mégis csak 26 mázsánál tartot­tam. — Ma egy fiatal traktoros azzal kezdte, hogy szívesen végigmenne még 500 hektáron. Maga vállalná? — Ha nagy szükség volna a munkámra ... kibírnám. — Németh László szavaiból érez­ni lehetett: jól tudja, mennyi az az 500 hektár, s hogy mit jelent nyirkos-fagyos éjszaká­kon kombáj nozni ... Míg beszélgettünk, megtelt a tartály. — öt percbe sem telt. Ez nagyon jó tábla. Ez volt az első pillanat, hogy a férfi arcának fáradt­ságot tükröző vonásai meg­enyhültek. B. F. A vértetűtelepek a téli hideg­nek ellenállnak, s nemcsak a fák föld feletti részét káro­sítják, hanem — az erősebb fagyok beköszöntővel — lehú­zódnak a föld felszíne alá, s ott a fa gyökerein, gyökér- nyaki részén telepednek meg. Kora tavasszal ismét fölván­dorolnak a fa koronájára, megtelepedésükhöz előszere­tettel választják a sebzést fe­lületeket, metszéshelyeket. A kártevő áttelelésének és tavaszi újrafertÖ2ősének meg­akadályozására még az erő­sebb fagyok beköszöntése előtt a vértetves sebeket, telepeket terpentinnel vagy gyümölcs­olajjal ecseteljük be, s a sebe­ket pár nap múlva éles késsel tisztítsuk ki, a felületeket vágjuk simára, és kenjük be fémmentes olajfélékkel vagy oltóviassáal. Munkánk csak akkor lesz eredményes, ha az eltávolított fertőzött növényi részeket, az össze­gyűjtött kéregtörmeléket azonnal elégetjük. Tavasszal rügypattanás előtt a Novenda 2 százalékos, a Krezonit E 0,7—0,9 százalékos vagy a Neopol 5 százalékos tö­ménységű oldatának valame­lyikével, lemosó permetezés formájában tudjuk elpusztíta­ni a koronaszint felé húzódó kártevőket. Növényvédelmi tájékoztató Védekezés a vértetü ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom