Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)
1977-11-24 / 276. szám
A megyehatáron túl Nógrádi noteszlapok A Börzsönytől keletre a Cserhát hegyekkel, völgyekkel tarkított felszíne tárul elénk. A nógrádi táj szépségét ezerszer megörökítették az utazók, írók és költők: mindig kínál valami újat, szépet, lenyűgözőt az oda látogatónak. Autóbuszunk alighogy elhagyja Budapestet, már feltűnnek a dombok, a színes, rozsdavörös erdők, s a köztük meghúzódó apró fehér házas falvak. Szinte 5—6 kilométerenként akad itt község, vár. Mindegyiknél órákat lehetne időzni, mindegyik nevezetes valamiről. A falvakban vagy a barokk templom, vagy a neoklasszikus stílusban épült régi kúriák, vágj' a sok vihart átélt várromok mutogatják magukat. A fővárostól másfél órás utazás után a dombok mögött hirtelen szemünk elé tűnik a Ka- rancs és a völgykatlanba ékelődő, gazdag munkásmozgalmi hagyományú megyeszékhely, Salgótarján. A szervezett bányászok folytonos harcban álltak a népelnyomó, kapitalista rendszerrel s beírták nevüket a forradalmi munkásmozgalom emlékkönyvébe. Nem kis büszkeséggel beszéltek a hősi múltról a tarjániak. 1919-ben itt tovább tartotta magát a tanácshatalom, mint az ország többi részén. 1922-ben nagy szabású bányászsztrájk mutatja az ellenforradalmi rendszerrel való szembeszállásukat, 1926-ban pedig »éhségmenetet« szerveztek. A második világháború utolsó szakaszában erőteljes partizánmozgalom bontakozott ki. A városba érve csodálatos kép fogadott bennünket. A tervezők és az építők a régi és az új építészet nagyszerű harmóniáját valósították meg. A több emeletes korszerű lakó- és középületek jól megférnek a régiekkel. Látogatást tettünk az öblös- üveggyárban. Nagy várakozással tekintettem a látogatás elé, s nem csalódtam: a látvány lenyűgöző volt. A 85 évvel ezelőtt alapított üzemben ma 2300-an dolgoznak. Az olvasztókemencék előtt sok fiatal forgatta kezében az üvegfúvó »pipát«. Az üzem vezetőitől megtudtuk, hogy a harminc év alatti dolgozók gzáma 1400, s köztük sok a nő. Az üvegfúvó szakmunkások művészi szinten művelik mesterségüket. Az 5—6 tagú munkabrigádokban mindenkinek megvan a maga sajátos és igen fontos feladata. Minden mozzanatra vigyáznak. Évente félmilliárd forint értékű üveget készítenek az üzemben és termékeiknek a felét exportálják — öt világrész 35 országába. Csaknem háromezer üvegtárgyat készítenek itt, s az igazi mesterek 2400—2500 fajta minta formálásának a fortélyát ismerik. Nehéz, izzasztó, de nagyon szép munka. A gyártól az ország egyetlen partizán—emlékmúzeumába vezetett útunk. Karancsbe- rénytől 3 kilométernyire egy völgyben van a régi vadászházban berendezett múzeum. 1944 decemberében ebben a házban volt a német fasiszta megszállók ellen küzdő Nógrádi Sándor partizáncsapatának harcálláspontja. A híres partizánparancsnok használati tárA MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye Változatos műsor váltakozó színvonalon A bécsi klasszikus muzsikától az avantgarde-ig terjedt a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar hétfői színházi koncertjének választéka. Az első szám — Rossini Teli Vilmos című operájának nyitánya — nem adott zavartalan örömet ebben az előadásban. A gyönyörű szabadságzene romantikus áradásából, hangulati ellentéteiből Németh Gyula karmesternek csak keveset sikerült kibontania. Mindössze a szólórészek gondos kidolgozása méltó az elismerésre. A svájci táj kedélyes hangulatát felidéző csellóötös, majd a középrészben belépő fuvola és oboa tiszta zenéje feledtette némiképp a zenekar középszerű teljesítményét. Respighi gordonkára írott adagióját és variációit Onczay Csaba játszotta. Bár ez az ízig-véyig olasz alkotás technikailag nem tehette próbára a neves, fiatal csellistát, Onczay zenei intelligenciából kitűnően vizsgázott. Ahány variáció, annyi hangulat — remek ritmusokkal! Milhand 1934-ben komponált gordonkaversenye az egyes stílusokban, sőt nemzeti jellegekben való jártasság próbaköve volt Onczay Csaba számára. Az első tétel párizsi kupiék, sanzonok hangulatát árasztó, néhol dzsessz- motívumokkal is megtűzdelt dallamvilágának »hanyagul« kell elhangzania, s nem is történt másként. Itt is a ritmikai váltásokra való képesség, a szó legjobb értelmében vett »eleresztettség« tűnt fel, meg a tétel két szólórészének gazdag, szép tónusú visszaadása. A súlyos, szomorú második részből kiderült, hogy Onczay a bensőséges pianókra éppúgy érzékeny, mint a drámaiságra. A harmadik tétel gyors, olaszos tánctételének bemutatása a ritmikai találékonyság bravúrja volt. Élményszámba ment a ráadásul játszott két Bach-táncté- tel dallamlabirintusainak megszólaltatása, kettős hangzásainak, futamainak előadása is. A koncert második felében Haydn G-dúr »Katona« szimfóniája szólalt meg — kissé szürkén, jelentéktelenül. Játékosság, jó kedély, mozgékonyság helyett merev tempótételek, a második tétel feszessége helyett mélabúsan ballagó obsitosritmusok — ez volt minden. Az indiszponál- tan dirigáló Németh Gyula révén aligha jöhetett volna létre ennél igényesebb produkció. A MAV-zenekarra — tavaszi kaposvári koncertje után — alig lehetett ráismerni. L. A. Díjat nyertek a legjobb hangjátékok À Magyar Rádió az idén is >daítélte a kritikusok díját a nagyar hangjátékok és doku- nentumjátékok kiemelkedő ükotóinak. írói díjjal jutal- nazta a zsűri Karinthy Ferencet Visszajátszás és Koppányi Györgyöt Földgömb, nadárral című hangjátékáért- \ rendezői díjat Varga Géza capta, Mándy Iván, Játék a éren című hangjátékának ■endezéséért, a színészi díja- cat Venczel Vera a Mándy- larabban és Mádi-Szabó Gá- ior a Koppányi hangjátékban oyújtott alakításáért. A kis hang játék kategóriában az írói díjra a isüri nem tett javaslatot; a rendezői díjat Valló Péternek ítélte, a Mikulásvirág című Vámos Miklós hang játék megvalósításáért. A színészi díjak nyertesei: Sulyok Mária (Vathy Zsuzsa: Szerelem című darabjának főszerepéért) és Kállai Ferenc, Mikulásvirág-beli szerepéért. A dokumentumjáték-szerzők közül Kása Judit a Tanúvallomást tettem és Oláh Gábor Telkemen az Erzsébet-híd című művéért részesült díjazásban. A díjazott műveket január 16—28 között megismétli a radioezínhax. gyai, magyar és külföldi kitüntetései, igazolványai, oklevelek és könvvek találhatók a tárlókban. Az emléktábla alatt az országnak szinte minden részéből ide látogatók hozta virágcsokrok, koszorúk. Az utókor nem felejt: megőrzi a hősök emlékét. Ütünk ezután Benczurfalvára vezetett. A festői környezetben meghúzódó kis falunak alig félezer lakója van. Itt él és dolgozik a jövő évben 75. születésnapját ünneplő idősb Szabó István Kossuth-díjas szobrászművész, öt látogattuk meg. A két hatalmas műteremben sok kész és félkész szobor jelzi, hogy az idős mester még mindig alkotóerejének teljében van. Az egyik terem közepén egy most készülő, befejezés előtt álló munka: négy- ökrös ekefogat. Csodálatos alkotás. Szabó István kiállításokra készül: egy gyűjteményes kiállításra a fővárosban, egy másikra pedig Nógrád testvérmegyéjében, a szovjetunióbeli Keremovóban. A szobrász hpsszasan beszélt eddigi munkájáról és alkotásainak anyagáról, a fáról. A műterem egyik polcán ott láttam a nagyatádi faszobrász-alkotó- telep első két évének munkáiról készült albumot Búcsúzáskor vaskos vendégkönyvet tett elénk. A sok-sok látogató — köztük sok külföldi — bejegyzése után mi is örömmel írtuk be, hogy gazdag élménnyel távozunk Ben- czurfalváról. Nógrádi sétánk utolsó állomása Dejtár volt. Itt van a három község egyesült termelőszövetkezeteinek, a Magvar—Csehszlovák Barátság Tsz-nek a központja. Elsősorban a szövetkezet kulturális élete érdekelt. Van mivel büszkélkedniük. Kulturális együttműködési megállapodást kötöttek a három község tanácsával és a közös fenntartású művelődési otthon költségvetését évente több mint százezer forinttal támogatják. Tagjaik rendszeres színházba- járók. Látogatottak az ismeretterjesztő rendezvények, s népesek a szakmai tanfolyamok termei is. Sok hasznos tapasztalat került a beszélgetés folyamán noteszlapjainkra. Viszonylag nem nagy utat tettünk meg — sok híres nógrádi helyre el sem jutottunk —, mégis rengeteg élmény, tanulságos adat került poggyászunkba. Dorcsi Sándor EMBERMŰHELY Hétköznapok — közösségben »Már van barátnőm is« — mondta Kispeti Ildikó. Fontos dolognak tartjuk ezt Más települések gyerekei között szövődnek barátságok, s ezek valósággal közelebb hozzák egymáshoz a korábban egymástól idegenkedő falvak népét. A felszabadulás előtt ugyanannak az osztálynak, a parasztságnak tagjai voltak, de másmás rétegből. Rétegellentétek munkáltak egy-egy település lakói között. — Nekem is van barátnőm, a Pálfi Edit. Ö tapazdi. A másik barátnőm, Körmendi Bori, hedrehelyi. A nyáron voltam Editnél öt napra, és ő is nálunk... Magnetofon, lemezjátszó Gyakori a búcsú, s más jeles ünnepek közössé tétele a különböző községek gyerekei által. A közösségben élés egyik eredménye ez. A másikról Csonka Teri A kollégiumi rádió műsorát halljátok! Csonka Teri így beszél: — Azelőtt én főként este tanultam. Itt délután van ennek az ideje. Ez jó, mert otthon el-elmaradt a tanulás. Mióta ide járok, itt élek, azóta fizikából, matematikából sokat javultam. Segítenek a kollégiumi tanáraim. Teriék fürdőszoba nélküli házukban laknak Kőkúton, de — mint annyian — már vásároltak egy másikat. Kapós- mérőben. Az igazgató, Teremi József úgy mondja: a kapós- mérői és a kadarkúti házvásárlás divatba jött az úgyne- yezett »hegyi« községek lakói között A gyerekek arról beszélnek, mennyi előnnyel jár a diákotthoni élet. Magnetofon, lemezjátszó — sokan csak itt az iskolában ismerkedtek meg velük. Van olyan ház, amelyben ismeretlen volt a könyv is. Itt egyre többen kölcsönöznek a kollégiumi könyvtár kötetei közül. Van, aki úgy ideszokott, hogy: — Én itt »szeretek« beteg lenni — mondja Körmendi Bori. — Otthon mindkét szülőm dolgozik, egyedül kellene lennem. Egyedül pedig rossz. Lám, ez is a közösségi lény- nyé nevelődés egyik bizonyítéka. Ezenkívül soknak közülük olyan feladata van, amely szintén segít a közösségi emberré válásban. Teri könjrvtá- ros, Marika kultúrfelelős, Ildikó diáktanácsi titkár. Szó sincs arról, hogy minden nagyszerűen menne már! Ahogy az igazgató mondja: még nem igazán teljes a demokratizmus az otthonban. Nem tudnak élni a lehetősé- ! geikkel a gyerekek. Az esti szellemi vetélkedők, a közös filmlátogatások, a sport, a közös színházi délutánok még nem kedvesek mindenkinek egyformán. A kadarkúti hétközi diákotthon lakói azonban úton vannak a kitűzött cél felé, bár gyakoriak az akadályok. Babonák múltán Hallgassuk most a nevelőket ! Teremi József, Wéber János kollégium- vezető, Spa- nics Agnes kollégiumi nevelőtanár egyaránt szót ejtett a babona elleni küzdelemről. Ez csak egy eset volt: pánik tört ki a gyerekek között, mert valaki »vámpírt látott«. Sikoltozva szaladtak a lányok a folyosóra. Máskor meg boszorkánymesékkel traktálták egymást. Ezeket otthoni hosszú, téli estéken hallották. Ma már nem riogatja álmukat a boszorkány, s ez nem kis nevelői munka eredménye. Egyre csökken azoknak a száma is, akik a hétvégi hazautazásról pohárnyi pálinkát »reggelizve« térnek vissza. Korábban ez több gyereknél is előfordult. Névnapot. születésnapot hálótermi közösségben tartanak: a barátok ajándékot, kéKörmendi Bori szítenek egymásnak. A nagyok gyakran meglepik a kicsiket. önállóságot tanulnak. Egyre több gyerek jelentkezik a fejmosáshoz samponért. Megtanulták kezelni a kézi zuhanyt. Ha lefekszenek, már nem hagyják pizsamájuk alatt a nappali fehérneműt Villával, késsel esznek. Megtanulták bevetni az ágjoíkat. Aki tavaly is idejárt már, idegenkedve figyeli az új pajtást, aki még nem sajátított el mindent Azután az új gyerek gátlásai is feloldódnak: szépen megtanul mindent. Nem, szó sincs arról, hogy mindenki egyformán tökéletesen idomul a környezethez. Olyan gyerek is volt, aki megszökött innen. Nevelői segédlettel Tanulmányi eredményeik három-négy százalékkal javultak átlagosan. Az ott- honlalók közül huszonnégy cigányszármazású. Riportalanyaink egyike is az volt. Beépülésük a közösségbe nevelői segédlettel sikerű):. Egyetlen gondja van az igazgatónak: a felsősökért olyk- - jelentkeznek a szülők, ho'.;y eggyel szaporítsák a kenyérkeresőket. Egyik legfontosabb teendő Wéber János kollégiumvezető szerint: meg kell tanulniuk a szabad időt tartalmasán eltölteni. Eredmények és tennivalók fonódnak ebben a hétközi otthonban mindennapokká. Ütőn vannak ... Leskó László Axman Gyuszl Miért is megy a meszes? Jöttek a kocsisok, a palotai meszesek, a tyúkászok, a tabi fuvarozók és más vándorok. Enni kértek, szállást kaptak, azután indultak tovább. Szántódon akkor még csak a fogadó állt, a posta, a fakereskedő háza és a vasúti házak... Margit néni mesél. Közben néha belekortyol a teába; félrehajtja a fejét, emélkezik. — 1914-ben vettük ezt a fogadót a bencésektől. Azóta élek itt; a férjem már nem jött vissza a háborúból. Beszálló vendégfogadót vezet- terri. Vasút csak itt volt, majdnem az egész Somogyból ide szállították a gabonát a fuvarosok. Nagy kocsikkal jöttek a tyúkászok Bécsből; járták a megyét, hozták a rengeteg tojást, és vagonban küld ték Ausztriába. így azután mindig volt nálam szállóvendég, sokat kellett főzni : gulyást, húsos káposztát, pörköltet. Nehéz munkát végeztek a férfiemberek, kellett nekik az ilyesmi. No meg a pálinka, bor ... Ha berúgtak, kidobtam őket. Nem féltem. — Margit néni biztos tudja, miért mondják: megy, mint a meszes. — Egyszerű. Nekem is volt egy jó esetem. Karádon ült föl az atyafi részegen a bakra. Aludt, hortyogott; a lovak elhozták ide, mert tudták az utat. Az meg csodálkozott, hogy hol van, amikor . felébredt. Meszes volt... A konyhában öreg tűzhely melegénél ülünk. Régi és újabb edények sorakoznak, a falon szép festett tányérok függenek, és mindenhez van történet. — A csikótűzhelyt, emlékszem, még az urammal hoztuk, tizennégy március 18-án. De akkor már 14 éves voit, mert egy siófoki vendéglőstől vettük, aki fölújította a konyháját. Azóta használom. Már kicsit rossz, pedig nemrég javíttattam. — Mikor? — Hát úgy a második há- boFú után. De akármilyen is, nem mondok le róla. Csak ebben tudok igazán sütni. Van gáz, látja, de abban valahogy nem lesz olyan igazi a sütemény. Ez az öreg gyönyörűen süt... A tányérokat is kérdezte ... Városlődi cserepesek szálltak meg itt, valamikor 1937 körül. Tőlük való. — Mindenre ilyen pontosan emlékszik? — Igen. Jól megjegyeztem a dolgokat. Voltak nehéz idők... A harmincas években ajjaj. Akkor mortdogatták nekem, hogy minek fizetem a telefonomat. De arról 1918 óta nem mondtam le. Kell. Én vagyok a legrégebbi előfizető itt. Az első készülék a falon volt, két kagylóval. Azután jött a front. Akkor már nem lehetett nyersanyaghoz jutni; de én szerencsére mindig hizlaltam disznót. Amikor elértek ide az oroszok, csak néztek. Az egyik mondta is, hogy »mamka maszter«, amikor látta a disznóvágást. Mert azt is én döftem le... De vágtam már borjút, nyulat, mindent. Egyedül a galambot nem, mert annak le kell csapni a fejét és sajnálom. — A villany mikor ért ide? — Huszonhétben. Addig karbidlámpa volt, meg petróleum. Egyszer a vendéglőben nagyot nevettem. Ide járt minden szerdán és pénteken a jegyző, a bíró meg még néhány ráérő ember tarokkozni. Nagy petróleumcsillárunk volt, azok meg úgy kártyáztak, észre sem vették, hogy valami baj van. Amikor bementem a terembe, öt négert láttam: merő egy korom lett valamennyi... — A vízvezeték jóval később lett, mint az áram. Csak 1960-tól van csapunk. Addig az állomásról cipekedtem, mert a mi kútunkból olyan kemény víz jött, hogy még a zöldség sem főtt meg benne. Ugorjunk egyet a mába! Nyugodtan elárulhatjuk Föl- desi József né csaknem 86 éves. És most is dolgozik: a régi fogadó egy részében kifőzdét vezet. Ő főz, ő mosogat ... (Elmondta, hogy mindent megcsinál, kivéve a nagymosást, mert azt nem szereti.) — Nyáron ötven előfizetőm volt. Most 10—15 öreg jön; már a nagyapjuknak is én adtam ebédet. Tudja, ahol kettőnkre főzök, ott már többre sem nagy kunszt. Kettőnkre... A fia már nyugdíjas, ő a támasza. Vasutas volt, de a vendéglátáshoz is ért. Róia is »pletykált« Margit néni: — A Nándi biztosan megnézné a hecsedlibort ott, a szekrénj' tetején, de meg ke l várni a hat hetet, amíg lefejthető lesz. Ezt az italt kevesen ismerik. Magunknak csinálok csak, néhány üvezo gel. Persze valaha több vol . de ma már csak főzök az öregeimnek, szeszt nem árulok Nem is árulhatnék. — Megbecsülik Margit nénit? — Voltak itt ellenőrizni Könyveket kértek, meg az oklevelet a mesterségről. Hát mondtam, hogy én nem adminisztrálok, mert akkor nem tudnék dolgozni; meg azt is, hogy a hatvanegynéhány éves gyakorlat elég diploma. Föl is vagyok mentve az ilyesmitől. Ide is elküldte a Kisosz a vásárlók könyvét — reklamációhoz, dicsérethez. Erről azt mondta Margit néni: kiakasztom, gyerekem, mert kell, de én megbeszélem mindig a vendégeimmel az ebédet. Irogatástól nem javul meg a dolog. Igaz, nálam kevesen vannak, azoknak meg tetszik És hogy Földesi ,Tózs'-r miért dolgozik ma is? Űzz mondta: nagyon fárasztó, ha semmit sem csinál. Luthár Péter