Somogyi Néplap, 1977. november (33. évfolyam, 257-281. szám)

1977-11-24 / 276. szám

Somogy megye néhány diákéttermében jártunk. A tapasztalatok vegyesek — ám hajiunk arra az általá­nosításra, hogy a terített asztallal mindenütt elége­dettek lehetnének a tanu­lok. A példák azt igazolják, Mi a közös bennük? A diákélelmezés javítását több helyen is igyekeznek éssze­rű fejlesztésekkel megolda­ni. Ezt tükrözik azok a ter­vek, amelyek szerint hama­rosan újabb diákéttermelí, központi diákétkezdékf nyíl­nak. A mennyiségi szemlé­let — azaz: az igények tel­jesebb kielégítésére való tö­rekvés — azonban nem old meg mindent. Korszerűsíteni is kell. A szemléletet is. Ezenkívül az étlapokat — és természetesen az ételeket — a gyermekek testi fejlő­désének messzemenő figye­lembevételével kell elkészí­teni a konyhákban. Példát már találni rá. Gyermekélelmezés Mirelit és villamos kemence Szeptember X-től csak 760 személyre főznek a kaposvári központi napköziben. Ez a korábbi 1550-nel szemben mindenképpen nagy eredmény. Több iskola diákjai járnak ide, ebédet, tízórait, uzsonnát kapnak. A napközi tehát rész­ben felelős a gyerekek fejlő­déséért, testük egészséges gya­rapodásáért. Ugyanakkor jó alkalom ízlésük, táplálkozási szokásaik formálására is. — Milyen lehetőség van er­re? — kérdeztük a napközi gondnokát, Kenesei Józsefnét. — Azt akarjuk, hogy a gye­rek ne csak azért jöí’ön ebé­delni, mert delet harangoz­tak. örülni is tudjon az étel­nek. r Ésszerű változások A siófoki városi tanács-vb a gyermekek közétkeztetésével kapcsolatban megállapította : az idén sikerült olyan körül­ményeket teremteni, hogy né­hány évig nem lesz gond. Az ésszerű változtatások, intéz­kedések következtében a fe­szültségek enyhültek. A város tíz óvodáját például három konyha látja el meleg étellel (940 gyerek jár óvodába), a tapasztalatok szerint kielégítő színvonalon. A művelődésügyi osztály ve­zetője elmondta: 1980-ig az új — a Foki-hegyen épülő — is­kola átadásáig az általános is­kolák tanulóinak közétkezte­tése körülbelül a mostani szín­vonalon marai Jövőre a II. számú iskolábah megkezdődik az ezer adag elkészítésére al­kalmas konyha és a 250 tanu­lót befogadó étterem építése is. A Foki-hegyen ugyancsak hasonló méretű konyha és ét­terem épül. De jelenleg a IX. számú iskola konyhájáról 120 gyermek — napközisek és menzások —, valamint 80 pe­dagógus étkezik. 1977. január 1-e óta a Pannónia Szálloda- és Vendéglátóipari Vállalat szakácsai főzik a kisdiákok kosztját. Helyesebben: félig készen küldik az ételt az isko­la konyhájára, ahol a gyerme­kek ízlését jól ismerő dolgozók ízesítik és tálalják. A konyhát negyedmillió fo­rintos költséggel bővítették és a munkavédelmi előírásoknak megfelelően átalakították. Az iskola és a Pannónia közös vállalkozása eredményesnek bizonyult. Javult az ellátás, a gyerekek és a pedagógusok elégedettek az étrend változa­tosságával, az ebéd‘minőségé­— Mi található az étlapon? — Ügyelünk, hogy a gyere­kek hetente háromszor főze­léket kapjanak. Tészta is van. főtt vagy sült. S húst — csir­két, sertéshúst — is adunk. A levesek között, különösen nyá­ron gyakran van gyümölcs-, karfiol-, karalábé- vagy zöld­ségleves. A korszerű táplálkozási szo­kások, az egészséges étkezés kialakításához nem elegendő a szaktudás és a jó szándék. Különböző műszaki és köz- gazdasági feltételekre is szük­ség van. Ilyen például a ió nyersanyagellátásra. — Pár éve Bajáról, a hűtő­házból kapjuk a friss mire­- litet. Hétfőn és csütörtökön érkezik, amit kérünk. S a ba­jaink termékeivel mindenki elégedett. Friss, hűtött cukor­borsót, zöldbabot, snenótot. meggyet, tököt, szilvát, kar­fiolt, karalábét hoznak. A zöldséget megtisztítva, kony­hakészen. Megkönnyíti a mun­kánkat és esztétikus a piros­paprika-kocka meg az előre elkészített, apróra vágott vö­röshagyma. Ezeket rendszere­sen használjuk a főzésnél. Nagyon gazdagok táperőben, s a mai konyhatechnikában 11 nélkülözhetetlenek. . I A konyha kapacitását hat- 1 száz személy ellátására mére­vel. Az étteremben összesen 150-en ebédelhetnek (az I-es és a Il-es iskola tanulói), s fél tizenkettőtől fél kettőig hat turnusnak tálalnak. Nyomasztó gondtól szaba­dult nemrég a kiliti városrész iskolájának igazgatója. Az idén a termelőszövetkezettel kötött szocialista szerződés ér telmében három helyiséget ka pott a központi iskola. Az óvodások reggelije tezték. Elméletileg. Tavaly még 250 százalékos (!) kihasz­náltsággal üzemelt, s ehhez képest kedvező változás a je­len égi 125 százalék. A jó ízek. zamatok előállí­tásának egyik fontos feltétele a nyugodt munka és a kor­szerű fölszerelés. — A konyhai fölszerelésünk megfelelő — mondja a gond­noknő. — Van három olajsü­tőnk, villamos kemencénk. Da­gasztógépet használunk , és négy nagy üstön fő a leves. Ezenkívül galuskaszaggató, kenyér- és szalámiszeletelő gépek, burgonyatisztítók és robotgépek segítik a munkát. — Mit szeretnek a gyere­kek? — Általában az édes tész­táknak örülnek a legjobban. Már kezdik megkedvelni a gyümölcsleveseket is. Otthon­ról úgynevezett »magyaro­sabb« szokásokat hoznak ma­gukkal. Megfigyeltük, hogy akik már bölcsődébe, óvodába jártak, jobban megkedvelik az új ízeket, mint akik közvet­lenül a szülői háztól jöttek iskolába. — Mit szeretnek a legke­vésbé? — A vadast. Pedig nagyon tápláló. Egy gyerek napi normája 10 forint körül van. — Elég ez a keret a korszerű táplálko­záshoz? — Általában igen. De néha nem. A csirke kilója példáu' 43 forint, s egy adag 12—15 dekás. Elviszi a keret jó ré­szét. Ezt máshonnan kell el­vennünk. Tejet az iskolába! Reggel kilenc óra és negyed tíz között kapnak az óvodások az intézményben először en­ni. Ezt — akár reggelinek, akár tízórainak nevezzük — délben az ebéd követi. A szü­lők egy része reggelinek mi­nősíti az első étkezést, s evés nélkül viszi gyermekét az óvodába. így főként azoknak, akik korán érkeznék, nagyon hosszú az idő kilenc óráig. Erről tájékoztattak azok a ve­zető óvónők, akikhez korán visznek gyerekeket Az étkezési rendet egyéb­ként megbeszélték a szülőkkel még szeptemberben, a szülői értekezleten, s kérték, hogy ha keveset is, de valamennyit mindenképpen egyenek az óvodások indulás előtt Mi a reggeli e héten? Tej, kakaó, karamell váltja egy­mást, és ha tea van a hét töb­bi napján, több helyen sajtot vagy más tejterméket adnak hozzá. A reggelivel kapcsolatban vannak jó tapasztalatok is. Minden óvodában kifüggesztik a falra a heti étrendet. így a szülők összeegyeztethetik az otthoni reggelivel. Elegendő tej és tejtermék kerül-e a kis asztalokra? A válasz: óvodája válogatja. A reggelin kívül csak délután van mód arra, hogy tejtermé­ket kapjanak a gyerekek. Van olyan óvoda, ahol délután már nem adnak tejet, inkább gyü­mölcsöt Másutt többször van sajt, kefir. Ezéket — a kör­kérdésre adott válaszok sze­rint — nagyon szeretik a ki­csik. A nyersanyagnormából na­rancsra, banánra is futja In­kább az a gond, hogy hol szerezzék be a gyümölcsöt. A friss főzelékféléről való gon­doskodás is egyre nehezebb. 93 iskolába szállít poharas tejet és kakaót a Kaposvári Tejipari Vállalat. 93 iskola csaknem 26 ezer tanulója vá­sárolhatja meg a szünetben azt a testet, szellemet üdítő egész­séges italt. Az iskolatej a legkorszerűbb tízórai ; olcsó, kényelmesen kezelhető és táp­láló. — Mennyi fogy belőle? — kérdeztük Nagy Lászlónétól, a tejipari vállalat osztályvezető­jétől. — Átlagosan napi 10 250 adag. Ennek zöme tej, kisebb hányada kakaó. — Tehát több mint tizenöt­ezer somogyi iskolás nem iszik a szünetben tejet. — Ez nem olyan biztos. Gyakran ad tejet tízóraira a napközi is. Ezt nem tartjuk nyilván. — A megyében 246 iskola van, s a vállalat csak 93 hely­re szállít. Tervezik-e újabb iskolák bevonását? — Természetesen. De ez nemcsak rajtunk múlik. A megyében több kicsi, 20—30 fős iskola működik, oda tejet vinni nem érdemes. Ezek az iskolák a jövőben is aligha kaphatnak termékeinkből. Ez rajtunk múlik. De az már nem, hogy az iskolák nagy ré­sze ma idegenkedik a forgal­mazástól. Szűk a hely, eláru- sításra kevésbé alkalmas, nincs takarítószemélyzet, nehézkes az elszámolás. A megyei ta­nács művelődési osztálya se­gítséget ígért: fölmérik, hogy milyen iskoláknál lehetne még tenni valamit. — S mit tehet a vállalat? — Igyekszünk fokozni a szállítási készséget. Legkésőbb 9-re ott akarunk lenni min­den faluban, hogy késedelem ne akadályozza az iskolatej árusítását. Ha elkészül az új gyár Kaposváron, iskolatej- járatot indítunk. Vállalatunk KISZ-szervezete külön akciót kezdeményez, amelynek célja az iskolatej (péksüteménnyel együtt) megszerettetése. Bővít­jük a választékot is: decem­ber 1-től csokoládés tejet is viszünk a tanintézetekbe. Kétszázötven egyenlő nyolcszázzal Apró gyerekek egyensúlyoz­nak a tálcákkal. Elsősök. Vi­gyázó léptekkel, nagy komo­lyan viszik az ebédet az asz­talhoz. — Ügyesek ezek a picik — csodálkozom a marcali álta­lános iskola étkezdéjében. Be- reczki Imréné, az élelmezés­vezető mosolyog: — Csak két-három hétig kell őket tanítgatni, nagyon hamar hozzászoknak az ön- kiszolgáláshoz. Gondolom, még a szülők otthoni gondjain is segítünk így. Néhány kislányt kikérdez­tem: milyen is az ennivaló? Kicsit húzódozva válaszolgat- tak, de megmondták az iga­zat: ...... — Néha van olyan is, ami nem ízlik. Olyankor keveset kérek. De ha valami finom van, például babfőzelék, jó tejfölös, akkor megyek repe- tázni — így a legkisebb, — Általában ízletes és elég az ebéd. Nekem ízlik; majd­nem úgy, mint az otthoni. Persze azért a nagymami... A marcali általános iskolába Étkezés — öt helyen Egy hét alatt öt helyen ét­keznek a kaposvári szakmun­kásképző-kollégium növendé­kei. A hétnek azokon a nap­jain, amikor dolgoznak, a vállalatoknál ebédelnek. Ha iskolában vannak,'akkor a lá­nyok — az egészségügyi szak­iskola tanulói — a Latinca fiúkollégiumban, a fiúk pe­dig a SÁÉV munkásszállásá­nak az udvaron levő ebédlő­jében. A reggelit és a vacso­rát a fiúk a Május 1. utcá­ban, a Mecsek vidéki Vendég­látó Vállalat által fenntartott étteremben kapják. De szom­baton nem. Akkor — mivel az általános iskolások is ide járnak — az étterem nem tudja fogadni a szakmunkás- tanulókat. Ilyenkor az 503-as szakmunkásképző intézet men­záján kapnak ebédet, amit leg­többször nem is fogyasztanak el, mert ha kivárják, hogy rájuk kerüljön a sor, például szombaton, a hazautazás nap­ján, nem érik el a vonatokat. Ilyenkor tehát — Kovács Ist­ván kollégiumigazgató becs­lése szerint — körülbelül száz gyerek nem ebédel. A lányok viszont a kime­nőnapjukon nem vacsoráznak a fiúkollégiumban, mert bár hetente háromszor hideg va­csora van — nem vihetik el. Ha viszont sorba állnak, s el­fogyasztják a kollégiumban, akkor kevés szabad idejük marad. Tehát inkább nem esz­nek. A kollégisták étkezésének rossz tapasztalatai, sajnos, ez­zel még nem fejeződtek be: a reggeli a Mecsek-vidéki ét­termében hat órakor még nincs mindig kész. Nem a vál­lalat tehet róla. Nem mindig kapják meg a tejet vagy a kiflit. Ilyenkor, hogy mégis adjanak valamit, gyorsan te­át főznek, azt pedig meg­inni nem egyszer már nincs idő. Folytathatnánk a sort azzal, hogy amikor vi­szont a SÁÉV munkásszállá­sán ebédelnek a fiúk, a poli- gonüzemtől hozott étel nagy- nagy jóindulattal nevezhető akár csak langyosnak is. A kollégium igazgatója el­mondta: a reggelin és a va­csorán »már hamarosan lesz változtatás«. Tárgyalnak a Mecsek vidéki Vendéglátó Vállalattal, és a közeljövőben javul a helyzet. — És a többi? — Az igazgató egyelőre nem tud megoldást. — Egyik konyha sem a mienk, tehát nem vagyok ab­ban a helyzetben, hogy bárkit is felelősségre vonjak — mondta. Azért valaki bizonyára megkérdezheti, sőt enyhíthet is valamit a szakmunkástanu­lók étkezési gondjain. Több mint kétszáz fiatalról van szó. Adagok és percek Nyolcszáz adag ebédet főznek a Me­csek vidéki Vendéglátó Vállalat ka­posvári — Má­jus 1. utcai — diákéttermé­nek. Ebből négyszázat ahogy elké­szült, a Bartók utcai iskolába szállítanak, a többit a Tóth Lajos iskola tanulói fo­gyasztják el. Egy csoport­nak huszonöt perc van rá; s ebbe nemcsak az ebéd elfő« gyasztása, ha­nem a kabátok levetése és fel­öltése is benn­foglal tátik. Szilágyi László étteremve­zető: — Vállalatunk 1952 óta üzemel Kaposváron. Eddig csak a felnőttétkeztetésben működtünk közre, most szep­tember 5-től segítünk a me­gyeszékhely diákélelmezésé­ben. Emellett több üzemben, például a Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában és a ruhagyárban is főzünk. Alig múlt fél tizenkettő, megérkezik az első diákcso­port a Tóth Lajos iskolából. Ötvenheten férnek asztalhoz. Kevés azonban a fogas, a leg­kisebbek pedig el sem érik a kabátakasztókat. Üjabb cso­nyugtató e várakozási hely. — Halat nem készítenek a gyerekeknek? A nem táplálkozástudomá­nyi kérdésre komoly választ kapok : — Nem. — Lay Dezsöné pedagógus elégedett az ebéddel általá­ban? — Nem ebédelek. Nem érek rá; felügyelek itt a gyerekek­re, hogy rendben menjen min­den, s otthon uzsonnázom. — A gyerekektől mit hall? Elégedettek? — Javuló az ebéd. Kez­detben — felnőttkonyhát örö­költünk — alföldiesen, erősen fűszeresen főztek. Sok ment a moslékba. Most már a gyere­kek szájaíze szerint főznek. Szilágyi László: — Mihelyt lehetséges lesz, szeretnénk bő­víteni a gyerekéttermünket, hogy mindenki kényelmesen fogyaszthassa el az ebédet, és ne kelljen siettetni senkit. Jablonkai Gábor második osztályos tanuló: — Nem sze­retek mindent. Ha nem ízlik az ebéd, veszek néhány szelet kenyeret, és azzal megva­gyok ... 1234 gyerek jár. 678 kisdiák kap enni — napközisek, hét­közi diákotthonosok és men- zások. Az iskola dolgozói, het­venen, esznek a menzán és aa öregek napközi otthbnába 30— 40 adagot visznek. A konyha pedig — nem tévedés — 25(V személyes. Majdnem lehetet, len ennek a létszámnak a háromszorosát ellátni. Pedig ellátják! Ügy mondták: a fa­lakat nem tudták kitágítani, de kevés ilyen jól gépesített konyha van. »Csupán« 76 jo­gosult gyerek étkezési kérel­mét kellett elutasítaniuk. 1972-ben korszerűsítették a »gépparkot«. Akkor tértek át a gáztüzélésre. Dagasztó, ke­nyérszelő, krumplihámozO, tésztasodró masináik vannak. A tésztát is maguk készítik, természetesen. Nagyon kevés késztermékkel dolgoznak, s így viszonylag gazdaságosan tudnak főzni. Amíg a tervezett, 1200 ada­gos általános iskolai étkezési központ megépül, e s^űk hellyel kell megelégedni Mar­caliban. Hogy mégis jó az ebéd, az a 15—20 éve itt dolgozó tizennégy tagú sze­mélyzetnek köszönhető. A szakmunkástanulók még ennél is mostohább körülmé­nyek közt vannak. Csak a negyven kollégista állandó étkezése van megoldva. A Marcaliban tanműhelyben dolgozó diákok a Baglas ét­teremben esznek — ahogy mondták — »hideget és keve­set« ... A Tapsonyba járó és a szórványképzésben ré­szesülő gyerekek étkezése tel­jesen megoldatlan. Az elsősök még reklamálnak, a többiek már megszokták. A gimnazisták — hogy jót is mondhassunk — »kivált­ságos« helyzetben vannak. Még több gyereket is el tud­nának látni ebéddel, mint ahány igénylő volt. Konyhamatuzsálem A konyhából legföljebb csak g felszerelési, használati tár­gyak vonulnak olykor mú­zeumba, a gyűjtők tulajdoná­ba. Ha lenne konyhamúzeum, értékes »leletre« hívnám föl a figyelmet: Mernyén 1905 óta főznek egy tűzhelyen. ­Kiss Péter iskolaigazgató; — Kétszáz tanulónak az étkezte­tését tudjuk biztosítani kor­szerűtlenné vált konyhánkon. Nem is tudunk minden nap­közis igényt kielégíteni. Ta­lán ez a mi legsúlyosabb gon­dunk. De évről évre meg kell küzdenünk az elavult beren­dezések javításával is. Gyere­keink fél tizenkettőtől fél há­romig ebédelnek. Szeretnénk, ha a somogyaszalói gyerekek — tizenegy tanuló jár már csak itt iskolába — ide jönné­nek tanulni. port érkezik. Tolongás az öl- tözés és vetkőzés körül. Szilágyi László: — Zsúfolt­ság csak akkor keletkezik, ha a pedagógusok nem küldik időben ebédelni a gyereke­ket ... Fél tizenkettőtől kettőig — olykor »csúszás« miatt fél háromig — tart az ebéd. A konyhán tizenheten dolgoznak. A huzatos kapu alatt sora­koznak és várakoznak azok a gyerekek, akik még nem ju­tottak be az étterembe. Olykor pedig gépkocsik, teherautók is állnak a kapu alatt. Nem meg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom