Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-06 / 235. szám
Ax őszi szállítási csúcs kezdetét a cukorgyár indulásától számítják. A gyár »étvágya« nagy: naponta 250—260 vagon nyersanyagot nyelnek el az úsztatok. A szállítás ütemét az határozza meg, hogy a több mint 120 napra tervezett kampány ideje alatt vasúton és közúton 37—38 ezer vagon répát kell Kaposvárra szállítani. Ez csak egy részét adja annak a feladatnak, amely szeptembertől a szállítást végző vállalatokra vár. Az év hátralevő időszakában valósággal ki kell üríteni a határt: a burgonya és a cukorrépa után a kukorica betakarítása következik. A termést csak jól szervezett munkával lehet biztos fedél alá juttatni. Ennek érdekében a rövidülő napok ellenére is hosszú műszakot tartanak a földeken és a - szállító járműveken. Embert és gépet próbáló időszak a mostani. A helytállásról, a feladatokról szól összeállításunk. ŐSZI SZÁLLÍTÁS Szerelőkocsi a helyszínen Tavaly külön ágazattá szervezték a szállítást a kaposvár- kaposmérői termelőszövetkezetben. A szervezeti módosítás haszna már megmutatkozott: a gazdaságos kihasználás eredményeként nem szorulnak külső segítségre, minj sok más gazdaság, hanem ők végeznek bérfuvarozást. A termelőszövetkezetben nincs külön gépkocsivezető a személyautókhoz, így két ember szabadult fel, és ült teherautóra. Kiszámították: ez .az intézkedés körülbelül százezer forint megtakarítást hozott. A teherautókat maximálisan kihasználják: valameny- nyi pótkocsis — így lényegesen többet tudnak szállítani. Amikor nincs csúcsidő, bérfuvarozást vállalnak, ezzel 2 millió 800 ezer forint jövedelmet hoznak a termelőszövetkezetnek. Ilyenkor természetesen valamennyi gép a földeken van. Hordják a termést éjjel-nappal. Két műszakban dolgoznak a gépkocsivezetők. A szállítókkal együtt jár az ügyeletes kocsi, valamint egy termelőszövetkezeti vezető, hogy ha meghibásodik valami. vagy bármi fennakadás történik, azonnal intézkedhessen. de jöjjenek ám a megbeszélt időre!” A kaposvári vasútállomást úgynevezett »leadási« állomásként tartják számon. Húsz évvel ezelőtt ugyanis az ide szállított áruk aránya kétharmad, míg az innen elszállított áru egyharmad rész volt. Ez az arány a megye iparosodásával megváltozott: 50—50 százalékra. — Akár őszi csúcs, akár nem, mindig abban a szerencsés helyzetben voltunk — mondja Kézdi László, az állomás kereskedelmi főnöke —, hogy az itt megtermelt áru elszállításához, ha aznap véletlenül nem is, de másnap biztosan volt vagonunk. Augusztus végéig a pécsi igazgatóság területén 11 ezer vagont nem tudtak a megrendelés alapján adni. Ez a szám Kaposváron mindössze 94. Napi tizenkétezer tonna Az országutakon minden második, harmadik jármű vajamilyen mezőgazdasági terményt szállít ezekben a hetekben. «-Az őszi időszakban a népgazdaság összes szállításának 40 százalékát a mezőgazdasági termékek mozgatása teszi ki. Ebben jelentős feladat hárul a MAV-ra és a fuvarozó vállalatokra... A külső segítség ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy a feladatokat alapvetően a mező- gazdasági üzemeknek kell megoldaniuk« — mondta a közelmúltban Váncsa Jenő miniszterhelyettes. Megyénk termelőszövetkezeteiben a várható termésátlagok alapján mintegy félmillió tonna terményt kell elszállítani burgonyából, napraforgóból, cukorrépából és kukoricából. A tényleges szállítási feladat ennél sokkal több — gondoljunk csak a sok száz tonna zöldség, gyümölcs, szőlő betakarítására, tárolására, az őszi időben szükséges műtrágya és szerves trágya fuvarozására, nem beszélve az egész évben feladatot jelentő takarmány- Izállífásokról. A mezőgazdasági özemek részletes kampánytervet készítettek, és a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán is fölmérték, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel milyen ütemben kell elvégezni az ősz nagy feladatát. Szállítási szempontból a csúcsidő- szak az október, a félmillió tonnányi termények csaknem a felét ebben a hónapban kell a raktárakba, a tárolókba, illetve a felvásárló és forgalmazó vállalatokhoz továbbítani. Termelőszövetkezeteink az idén jelentősen bővítették szállító gépparkjukat. Például a tavalyinál 12 százalékkal töDb, összesen 550, két tonna feletti, szállítóplatós tehergépkocsi áll rendelkezésükre, 2200 (a korábbinál 4,3 százalékkal több) a szállítóplatós pótkocsik száma, összességében 24 százalékkal emelkedett a teljesítmény a múlt évihez képest, így szövetkezeteink napi tizenkétezer tonna termény szállítására képesek. De még így is szükség van a külső segítségre. A Kaposvári Cukorgyárat a tavalyi negyven helyett az idén negyvenöt honvédségi gépkocsi segíti, emellett a tótújfalui szövetkezetben is öt honvédségi kocsi d.olgozik az őszi csúcsidőben. Előfordult, hogy szombatvasárnap 6000 tonna kavicsot raktak ki Kaposváron, azután azt a vonatot, amelyet szombaton délelőtt itt kiürítettek, vasárnap délután újból viszontlátták, áruval rakottan. Tavaly 12,8 óráig tartózkodhatott egy kocsi az állomáson, ez az idén 12,5 órára módosult. A kaposvári állomás tovább akarja csökkenteni az állásidőt Szeptemberben 27 232 tonna árut raktak be, ami jóval több az előző szeptemberinél. Az idén az első félévben 13 000 tonna áruval többet raktak vagonokba, mint 1976 azonos időszakában, és 594 kocsival kevesebbel szállították a megnövekedett árumennyiséget Ügyelnek a kocsikihasználásra: tavaly 1,2 tonna áruval többet raktak be egy-egy kocsiba, mint tavalyelőtt. A cél: minél több árut minél kevesebb vagonba, a lehető leggyorsabban a megrendelőhöz juttatni. Erre a félévre már hatszázzal kevesebb kocsit igényeltek a szokásosnál. A kaposvári vasutasok azt tervezik, hogy az idén legalább 20 ezer tonnával több árut raknak vagonokba, mint tavaly. — Nyolcvannégy vállalatnak, intézménynek szállítunk — mondja Kézdi László. — Sok függ a »rakodási kedvüktől«. Amikor értesítjük őket, hogy megérkezett részükre a várt áru, a munkatársaim nem felejtik el a telefonbeszélgetés végén hozzátenni: »de jöjjenek ám a megbeszélt időre!« Szerencsénk. hogy olyan partnereink vannak, mint például az Agroker, az Áfor, az Pamutfonó-ipari Vállalat. Az Agroker hosszú évek óta késedelem nélkül rakodik, de a másik két vállalat sem fizetett még büntetésből álláspénzt A Volánnál jól sikerült egyeztetni a munkát,, bár az idén 16—17 százalékos késedelem mutatkozik náluk. Igaz, nem mindenben ők a hibásak. Teherautók a rakodón Vízágyú kemény sugara bomlasztja a répaihalmot az irány-vonat vagonjairól. A másik úsztató mellett rakott teherautók sorakoznak, kis- katonák sürgölődnek. Tele IFA-t emel a járműbuktató, rakománya meglódul, legördül. Mint a partszakadás. A barna göröngyök között alig látszik a répa. Reggel hét óra. Nagy István Gölléből hozta az első fordulót. — Ez már az alja volt, azért ilyen sáros... A levegőbe mered az IFA négy kereke, ömlik a rakomány. A járműbuktatón megindulnak a futószalagok. Szétválasztják a földet és a répát. — Jó ez a buktató — mondja a gépkocsivezető. — Hamar kiürül a kocsi. Csak... — Csak? — Törik az oldalfal, kiömlik az akkumulátorból a sav. Tökéletesebb is lehetne. A tervele szerint a kampány idején 10—11 ezer vagon répa érkezik közúton a cukorgyárba. Teherautóval a Kaposvártól 20—50 kilométerre levő községekből hozzák a cukomakvalót. Mœt húsz gépkocsi munkáját szervezi itt Kovács László menetirányító. — Napi ötven vagon répa érkezik. Később még többre lesz szükség. Október végén, novemberben, decemberben 80, később 100—120 vagon os napi átlaggal számolunk. Akkor érdemes megnézni: egymást érik majd az autók. A gépkocsivezetők reggel hattól este hatig, néha nyolcig is dolgoznak. Naponta 360—400 kilométert is megtesznek. Ez jó százzal több a vállalati átlagnál. — A Volánnál szigorúan mérik az üzemelési költségek alakulását. A falusi sár, az úttalan utak nem használják el túlságosan a kocsikat? A kérdésre Gárdonyi Csaba fődiszpécser válaszol : — Ma már a legtöbb répadepót jól kiképezték: lebetonozták, s út vezet odáig. A prizmák megközelítése nem gond. Tavaly volt csak vitánk egy téesszel. A répaföld közepére halmozták a termést, s mi nem voltunk hajlandók a tengelyig érő sárban bemenni érte. Másrészt több kocsink is nullára futott, kiselejtezés előtt áll. Csak az őszi szállítások végéig kaptak »kegyelmet«. Megyünk tovább. Kaposvári vasútállomás, Erzsébet- rakodó. Kovács József szállítmányozási kirendeltseg- vezető friss hírrel fogad: a kirendeltség országos első lett a legutóbbi Volán hétvégi műszakban. A munka azóta sem állt meg, sőt most tetőzik igazán. Hozzájuk tartozik a KÉV aszfaltkeverő Kukoricaátvétel vasárnap 160 ezer tonna, azaz 16 ezer vagon kukorica! Ennyi termény átvételére számít a megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat. Az őszi időszakban a mezőgazdaságban a legnagyobb szállítási feladatot ennek a növénynek a betakarítása, tárolása jelenti. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az idén a tavalyihoz képest mintegy 35 ezer tonnával több kukoricát vásárol fel a vállalat, és a raktárak többségét még elfoglalja a gabona — tehát a termény jó része egyelőre ideiglenes tárolókba kerül, melyek többségéhez nem vezet kiépített út — máris nyilvánvalóvá válik, milyen hatalmas feladatot jelent ennek az egyetlen terménynek a biztonságba helyezése. Ahhoz, 'hogy ne vesztegeljenek a szállító járművek az átvevőhelyek előtt, hogy a hasznos munkaidőből ne veszszenék el félórák, órák, egy időben több követelménynek is eleget kell tenni. Az érdek azonos : az üzemeknek és a vállalatnak egyformán fontos a torlódás elkerülése, a folyamatos, zökkenőmentes átvétel. Mi szükséges ehhez? Hogyan készültek föl közösen erre? Az aratáskor már jól bevált gyakorlat szerint a vállalat minden partnerével megkötötte az átadás-átvételi megállapodásokat. Ezekben napokra bontva szabályozták az átvétel ütemét. A vállalat mintegy félszáz átvevőhelyére kora leggeltől késő estig szállíthatnak az üzemek, és ha a betakarítás üteme úgy kívánja, szombaton és vasárnap is folyamatos az átvétel. Az is fontos, hogy a terveknek megfelelően ürüljenek a gabonával teli magtárak. Szeptemberben a ' MÁV az ütemezésnek megfelelően a vállalat rendelkezésére bocsátotta a vagonokat. Októberben ezer vagon búza szállítása a feladat, tehát nem mellékes a kukorica átvétele szempontjából, hogy az ütemezés s?erint érkeznek-e a vagonok, és a felszabadult tárolóterekbe kerülhet-e a kukorica. A feltételek sorolásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a gazdaságok egy kisebb hányadának nincs szárítója. A vállalat teljesítménye pedig mindössze huszadrésze annak, amennyi a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére áll. Így nagy jelentősége van az üzemek közötti együttműködésnek, a szá- | rítok közös használatának. A feladat végrehajtásának elején tartunk, eddig mintegy kétezer vagon kukorica került a vállalat raktáraiba. A munka neheze ezután következik. telepének rakodója, és a SÁÉV iparvágánya is. A két rakodóra a hét végén hatalmas tömegű áru zúdult. — Vasárrfep 151, hétfőn pedig 107 vagon. Ebből csaknem 5000 tonna sóder és kő. Ilyenkor minden gépre, emberre szükség van, mert az üres vagonokra már vár a vasút. A kirendeltségen öt rakodógép dolgozik. A hatalmas markolópoíák hamar végeznek a rakománnyal. Azaz végeznének... — A Castor típusú rakodógépekkel nagyon sok a baj. Előfordul, hogy az egész szerelvény itt rekedt pár órára, mert az egyik vagon rakományába beletörött a markoló kanala. Sok az állásidő, s alkatrész sincs elég. Jó gépek nélkül pedig ilyen tömeg áruval nagyon nehéz megbirkózni. Az idők változásának a rakodásban is több jele van. öt-hat évvel ezelőtt az áruknak még több mint a felét kézzel rakták ki, Mára ez az arány 30 százalékra zsugorodott. Az emberi erő szerepét átvette a gép. De azért a régi rakodókra is szükség van: a kirendeltségen például többször okozott fejfájást, hogy tavaly nyugdíjba ment nyolc régi, kipróbált emberük, s 'nincs kit a helyükre állítani.
