Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-06 / 235. szám

Korszerű tanműhelyek az ipari tanulóknak Röntgenkészüléket gyártanak Tapsonyhan A módosított tsz-torvény tükrében A látogatók a rendre fi­gyelnek föl először a Medicor Művek röntgengyárának "iha- rosberényi üzemében: a par­kosított udvar végében, a mű­helycsarnokokban sorba ra­kott — megmunkálásra váró — alkatrészek. Es mindenütt tisztaság. Az üzemben a rönt­gengépekhez szerelnek egysé­geket. A csarnokok végében pedig felépült egy tanműhely: nem volt ünnepélyes avatása, csak az ipari tanulók költöz­tek be szép csendben. A gyár az épületre és a gépekre 750 ezer forintot költött. Miért? Varga Dezső üzemvezető: — Az utánpótlás biztosításá­nak egyik, s talán legfonto­sabb módja a szakmunkáskép­zés. Itt úgy kezdődött, hogy tíz fiatalt — akinek nem volt szakmája — iskolába küld­tünk, és betanított munkás­ként dolgozott. Az a tapaszta­latunk, hogy aki a Medicornál használt alkatrészek készítése során tanulja meg a fogáso­kat, az itt is marad. Ezért ál­dozott? a vállalat a tanműhely­re. Az idén már harmadéves tanulóink is vannak: huszon­öt fiú és hat lány. Ok mecha­nikai műszerészek lesznek. A másodévesek negyvenhetén, az elsőévesek pedig huszonketten vannak. Lakatosnak és me­chanikai műszerésznek tanul­nak. A harmadévesek közül hattal, a másodévesek közül pedig tízzel kötött ösztöndíj­szerződést a vállalat. A Medicor új üzeme akkor vállalkozhat nagyobb felada­tokra, amikor több, jól kép­zett szakembere lesz. A mun* A Mediroii—1 röntgenberendezés. ka ma sokkal bonyolultabb, mint néhány éve volt, s'ez azt is jelzi, hogy értik a szakmá­jukat az itt dolgozó emberek. A harmadéves ipari tanulók már hamarosan segítenek a termelésben: a második fél­évtől nem a tanműhelyben, hanem az üzemben dolgoznak azért, hogy mire megkapják a szakmunkás-bizonyítványt, megszokják az ottani gépeket, a munka ütemét. A röntgengyár másik somo­gyi üzeme Tapsonyban műkö­dik. Az elmúlt két év alatt jelentős változások következ'- tek be itt is: húszmillió forin­tot költöttek a telepre azért, hogy korszerű körülmények között, megfelelő minőségű munkát végezzenek. Festő­Növényvédelmf tájékoztató teafáink őszi növényvédelai munkái Az idei nyár időjárása kedvező feltételeket teremtett az almaía-varasodás fertőzé­sének. Megyénk minden ré­szén erős fertőzések alakul­tak ki. A levelekben így rendikívül nagy mennyiségű fertőző anyag felhalmozódásá­val és áttelelésével kell szá­molni, ez pedig a jövő év ta­vaszán az ideihez hasonló erős károk elindítója lehet. Ez a körülmény most megköveteli, hogy a fertőző anyag mennyi­ségét minden eszközzel csök­kentsük. Az alma szedésének befe­jezésével azonnal, amíg a le­velek többsége a fán van, a Chinoin—F und ázol 50 WP vagy a Topsin—Me,til 70 WP 0,08—0,1 százalékos tömény­ségű oldatának valamelyiké­vel permetezzünk. A készít­mények gátolják a levelek­ben a fertőző aszkospórák ki­fejlődését. Ezt a permetezést még ősszel — a lombhullas után — a Krenozit E 0,7 vagy a Novenda 1,5 százalékos ol­datának valamelyikével meg kell ismételni, így azok a le­velek is elpusztíthatok, me-, lyek az előző permetezés so­rán nem érintkeztek a gom­baölő szerrel. A permetezése­ket áztatásszerüen, bőséges vízzel kell végrehajtani. Az őszi permetezés és a lomb­fertőtlenítés csak akkor lehet eredményes, ha egy-egy kör­zeten belül minden termesz­tő végrehajtja. A varasodás elleni védeke­zés a körtefáknál is, nagy je­lentőségű, ugyanis a körtefa- varasodás kórokozójának az áttelelése mellett a lehullott, fertőzött lombnak is szerepe van a következő évi fertőzé­sek elindításában. Másrészt a körte másik veszedelmes kór­okozójának, a körtefalevél fe­hérfoltosságának áttelelő sza­porító szervei is a leveleken telelnek át. A permetezéseket ezért az almafák védelmével egy időben a körtefákon is hajtsuk végre. A vegyszeres • védekezés mellett kiegészítő eljárásként — főleg házikertekben — ja­vasoljuk a lehullott, fertőzött lomb gondos összegyűjtését és elégetését vagy elásását. A lehullott és összegyűjtött lombtameget semmi esetre sem vigyük a komposztelepre, illetve ne használjuk dísznö- vényéánk téli takarására, mert csak a kórokozók áttelelésé- hez, a jövő évi korai fertő­zésekhez teremtjük meg a feltételeket részlege ma párját ritkítja, a kicserélt gépeken más lett a munka. Az emberek nemcsak új gépekkel, hanem tulajdon­képpen új szakmával is meg­ismerkedtek: az orvostechni­kai berendezések szerelése el­sősorban nem erőkifejtést kí­ván, hanem pontos, fegyelme­zett munkát. Burger György, a röntgengyár igazgatója az úi szakma megismerését tekin­ti a legfontosabbnak. Tanfo­lyamok indultak a tapsonyi gyárban, és munkásokat vit­tek a budapesti központba, hogy megtanulják: . miként kell olyan termékeket gyárta­ni, amelyek a világpiacon is megállják a helyüket. Az itte­ni emberek mindig olyan fel­adatot kaptak, amelyik több erőfeszítést kívánt, mint az előző, de ismereteiket, szak­értelmüket nem haladta meg. Ez a következetes szakmai ne­velő vezetett oda, hogy az al­katrészek és részegységek után a röntgenkészülékek sze­relését is megkezdhették. Egy idő óta ebben az üzemben ké­szül a világszerte ismert Me- diroll—1 gördíthető röntgen- berendezés, és megkezdték a Médiront—4 típusú röntgen­diagnosztikai készülék gyártá­sát is. Üj feladatokat kapott már a tapsonyi üzem, fejlesztése azonban még nem fejeződött be. A jövő év elejére készül el egy 1300 négyzetméter alap- területű csarnok, üzembe he­lyezése nemcsak azt jelenti, hogy tovább növekszik a ter­melőterület, hanem azt is, hogy javulnak az iparitanuló­képzés tárgyi feltételei. A tap­sonyi üzemben jelenleg 70 fiatal tanulja a szakmáját. Az utánpótlás legfontosabb forrá­sának itt is a tanulóképzést tekintik. A több és jól képzett szakember az előfeltétele an­nak, hogy újabb röntgenkészü­lékek gyártását telepítsék vi­dékre. Dr. K. I. IS termelőszövetkezetek jogi szabályozásának űf vonásai Hat év telt el az egy­séges szövetkezeti törvény életbe lépése óta, mely meg­teremtette a különböző szö­vetkezeti ágazatok (mezőgaz­dasági, ipari és 'kereskedelmi) teljes jogi rendezettségét. E több mint fél évtized megyénk szövetkezeti mozgalmának éle­tében eredményekben gazdag időszak volt. Felgyorsult a gazdasági .fejlődés. Szövetke­zeteink igazi nagyüzemekké, szocialista vállalatokká fejlőd­tek. Az . MSZMP XI. kongresszu­sa rámutatott arra, hogy a jogi szabályozásnak fontos szerepe van a szövetkezeti mozgalom megerősödésében, fejlődésében. Ezért is került napirendre a szövetkezetekkel kapcsolatos jogi eszköztár korszerűsítése, továbbfejlesz­tése, jogi nyelven novellája. Ez év május 1-én léptek ha­tályba az egységes szövetke­zeti törvény és az ágazati szövetkezetek életét szabályozó jogi • rendelkezések. Alapvető változásokra nem volt szük­ség, az új jogszabályok sokkal inkább szövetkezetpolitikánk kiteljesedését szolgálják. A mezőgazdasági termelőszövet­kezetekben a módosított tsz- törvény fő alapelve, hogy a jövedelemelosztás alapfeltétele a közös munkában való rész­vétel. A jövőben nagyobb gondot kell fordítani a külső és a belső ellenőrzés koordi­nálására, és meg kell szüntet­ni az egymást fedő, kereszte­ző és azonos témakörben tör­ténő ellenőrzéseket a szövetke­zeteknél. Fontos feladat, hogy a szövetkezeti demokrácia fó­rumai ténylegesen és tartal­masán működjenek, és az ed­diginél nagyobb gondot kell fordítani a belső szabályzatok elkészítésére, azok alkalmazá­sára. Alapelv a csoportérdek és az össztársadalmi érdek megfelelő egyeztetése. A módosított tsz-tör­vény elsősorban a tagsági vi­szony keletkezésének és meg­szűnésének rendszerét igazí­totta megfelelően az élet kö­vetelményeihez. Így például a tagfelvételt a vezetőség hatás­körébe utalta. Ugyanakkor megvált a korhaladott és ide­jétmúlt tagsági viszony »-tör­lési« intézményétől. A jogszabályi módosítás a korábbi rendelkezésekkel szemben a munkaidőt — igen helyesen — már nem a napi 10 órás keretben és megha­tározott számú évi munka­napban, hanem évi 2300 mun­káéra keretben határozza meg. A napi 10 órában meghatá­rozott munkaidő legföljebb csak a gyalogmunkáknál ma­radt meg szövetkezeteinkben. Az új jogszabály jelentős lépést tett előre a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben levő alkalmazotti munka- viszony és a tagsági munka­viszony integrálásában. Külö' nősen értékelendő, hogy — az iparszerű szövetkezetekhez ha­sonlóan — kötelezővé tette a tagsági munkamegállapodást a nagyüzemi szervezetben fo­lyó munka minden területén. Sokan fölösleges intézmény­nek tartják ezt ma még, pe­dig minden szövetkezet érde- ■Ke. hogy munkamegállapodás­sal meghatározott időre le­kösse tagjait, biztosítsa a szö­vetkezet állományi létszámá­nak állandóságát, ami végül a tervteljesítés garanciáját is adja. A gyakorlati tapasztalatok szerint a tagsági megállapo­dás három alaptípusa alakul ki megyénkben. Az egyik a nagyüzemi szervezeti kerete­ken belül folyó munkára kö­tött megállapodás. A másik — a kisebb jelentőséggel bíró, munkaigényes növényekkel foglalkozó — a földterület ré­szes művelésre vállalásával kapcsolatos megállapodás. A harmadik a háztáji gazdasággal — ma már mint üzemággal — kötött megálla­podás. Ez utóbbi alapján rész­ben a tag adja át háztáji ter­mékeit a szövetkezetnek, rész­ben pedig a szövetkezet segíti beszerzéssel (vetőmag, takar­mány, növényvédő szer stb.) vagy szolgáltatásokkal (fuvar, betakarítás stb.) a háztáji gaz­daságot. A szövetkezeti demokrácia új, közvetlen fórumaként je­lentkezik a »munkahelyi kö­zösség« intézménye. A mun­kahelyi közösségek létrehozá­sa a szövetkezeti demokrácia gazdagításának egyik legje­lentősebb eredménye. Ez az új önkormányzati fórum elő­ször valósítja meg a szövetke­zetben tagként, bedolgozóként és alkalmazottként dolgozó munkások számára a minden­napi üzemi élettel Összefüggő demokráciát, a jogok és köte­lezettségek cselekvő egységét. A szövetkezeti demokráciának az az alaptétele, hogy a dön­tést ott kell meghozni, ahol az a szakértelemmel és a fe­lelősséggel párosul. A közgyű­lés elé kerülő éves terv, mér­leg és zárszámadás adatait már ebben a kis kollektívá­ban megvitatják a jövőben. E kisebb közösségben a mun­kákhoz kapcsolódó jogosultság és kötelezettség tekintetében a tagokkal azonos jogállásuk van a közös munkában részt vevő családtagoknak és alkal­mazottaknak is. Külön említést érdemel a munkahelyi közösségek és a tsz-ekben is létrehozott szak- szervezet tevékenysége. Azért indokolt erről szólni, mivel a tsz-alkalmazottak csak itt, a munkahelyi tanácskozások fó­rumán kapcsolódhatnak be az önkormányzati munkába. Üj helyet és szerepet kapott az önkormányzati szervek rendszerében a küldöttgyűlés, amely eddig a közgyűlést pót­ló vagy helyettesítő szerv volt. A küldöttgyűlés az új önkormányzati rendszerben önálló és hatásköréből el nem vonható jogokat kapott. A szövetkezeteknek irányító tes­tületi szerve lett, mely a ta­gak által választott küldöttek­ből áll. Hatáskörébe a szövet­kezet működésével, gyarapo­dásával kapcsolatos alapvető kérdések megtárgyalása és döntések meghozatala tartozik. A munkaszervezeti egységhez nem tartozó nyugdíjasok kül­döttválasztási jogát és megfe­lelő arányú képviseletét a jö­vőben az új alapszabályban biztosítani kell. így most már ápolható és megtartható a nyugdíjasok kapcsolata a szö­vetkezettel. Napjainkban egyre nagyobb jelentőségű a háztáji gazdál­kodás. A közös gazdaság és a háztáji egymással szorosan együttműködő szerves egy­ség, gyakorlati érvényesülése új elemekkel gazdagodott. Az új szabályozás nem zárja ki a tagsági viszony alapján tel­jesített, meghatározott mun­kához kapcsolt háztáji földre szóló jogosultságot, ha arra a tag igényt tart. A természet­beli megváltás korlátozása mellett azonban újszerű a háztájinak pénzbeli megváltá­si tilalma. Ez a rendelkezés 1978. január elsejétől lép élet­be. A tagsági könyv in­tézményét az új törvénymó­dosítás megszüntette. Gond maradt viszont az, hogy a munkakönyvbe csak a mun­kaviszonyt lehet bejegyezni. E téren további előrelépést vá­runk a jogalkotóktól az irány­ban, hogy a munkakönyvbe beírják a tagsági viszonyt is. Termelőszövetkezeteinkben ■ is kötelezően bevezették 1977. május 1-től a jubileumi jutal­mat. A 25, 40 és 50 évet múh- kaviszonyban vagy tagsági vi­szonyban eltöltött tag részére a termelőszövetkezet köteles jubileumi jutalmat fizetni. A mezőgazdasági termelő- szövetkezeteket érintő — a teljesség igénye nélkül — most felsorolt néhány jogsza­bályi módosítás is tükrözi szö­vetkezeteink változó és fejlődő társadalmi viszonyait és joei szabályozásának rendezését. Támogatja, hogy szövetkeze­teink a jövőben Is megfele­lően hozzájáruljanak gazda­sági és társadalmi feladataink megoldásához, hogy eçész te­vékenységükben erősödjenek tovább a szocialista vonások, hogy az állam társadalmi és gazdasági céljaival összhang­ban szolgálják a tagság ér­dekeit. Dr. Foglyos László mezőgazdasági és élelmezési osztály, igazgatási és jogügyi csoportvezető Költségvetési üzem (Siófok, Bajcsy- Zsilinszky u. 110.) 1 nehézgépkezelőt, 2 ács—állványozót Jelentkezés: a munkaügyi vezetőnél. C16703) — Itt a hivatalom! Ki ad érte két lyukas garast? — eléjük kellene hajítani a le­köszönő levelet. — Tessék, el­adó egy hivatal! Most vegyék, most vigyék!' Olcsó János va­gyok ... De félbemaradt a mozdula­ta, összepréselt szájszélei kö­zül nem ugrott harapós kutya­ként a szó. Fias Mihály átugrotta a lap­padó tüzet. De nem úgy, ahogy a régiek, szépen és íve­sen, hanem dühvei, csillagot is rúgott közben. Valaki követ­te a példáját, majd egyre többen rúgták, tapodtat Iván tüzét. Vad egyhangúsággal rakták a döngölöst. Donn, donn, do-donn! Donn, donn, do-donn! Savanyó Bözsi boszorkány­hangon visongott, a kezét a feje fölött ringatta, ahogy egy­szer Jobbik a Mizera Gyuri feleségétől, ennek a Bözsinek a lányától látta. Rengett, ringott az asszony; a lába a bödönnyi teste alatt piszka- favékony. Hogy nem törik el! Nem. Szaporán dobolt vele a földön és közben egyszeregy­szer asszonymódra nekivesel­kedve átröpült a lángok fö­lött. Söprűt aiád, te szipir- tyó! Jobbik Lajos pogányszál- lási kirendeltségvezető nem is tudta, hogy mereven bá­mulja a tömeget. Kikapcsolt az agya; csak valahol mélyen derengett benne: mintha Mann Tencit látná, összeka­paszkodott a sógornőjével, úgy pörgött. Szinte fölkerekedett Jobbik Lajos körül a világ. Miféle szél forgatja, * pörgeti ezeket ! ? Alakjukat változtató árnyé­kok ömlöttek a földre. Jobbik tudatáig nem hatolt el Kis­gömböc tanítónő görgő han­gokkal teli sírása: — Ehengehem gyalázzanak, éhén felejtehettehem feladni azt a rohadt meghihívót a po- hostáhán...! Jobbik Lajos pogányszállá- si kirendeltségvezető fagyott- vörös arccal ült a sarkán. Az a testtartása volt ez, amely- lyel a krumplit szokta átvá­logatva prizmázni. Akkor mindig belefájdult a teste eb­be a tartásba. Most nem ér­zett semmit. Még sohasem élt át eddig hasonlót: valaki — vajon ki?! — öblögető sírás­sal gurgulázott benne és zu­hogó nagy sírással sírt — egyszerre! Koponyája falát őrült erővel feszítette a belső zűrzavar. Félt, ha nem enged a feszültség, elveszti eszméle­tét. Rendezetlen, hosszú menet­ben távolodtak tőle a csaló­dott pogányszállásiak. Ki né­pei vagytok? — fogant meg Jobbik Lajosban a gyerekko­rában hallott dal, amelyet — valahogy templomosán — a »mutter« szokott zümmögni nagyritkán és halkan, inkább csak masának, hogy még ők se hallják. Távolodtak. Égő 1 gallyaik nyelvnyi lángjait tűzfolyóvá duzzasztotta a pogányszállási kirendeltségvezető szeme: megfényesedett a faluba veze­tő dűlőút. Az utolsó szent Iván ünnep... Szérűi, szóma, fakéreg, Szentiványi óma. A falu népe adta, Azért van szép lángja! Jobbik még egyszer maga elé motyogta a ráolvasót. És most hová? Föl kell állnia. Félt, hogy tagjai nem en­gedelmeskednek majd, hát maradt abban a guggoló hely­zetben. Bokor zörrent, ág recs- csent mögötte. Ügy fájt a fü­lének ez a zaj, mintha vé­kony gyerekcsontot hallott volna törni. Óvatos lépésekkel közeled­tek a pislákoló tűz felé. Job­bik Lajos már látta az emberi körvonalakat is. Rettenve áll­tak meg, amikor a guggolót észrevették. A kirendeltségve- zető most már egészen magá­hoz tért. Máripusztai cigá­nyok! A putrilakók... Jobbik Lajos rekedten oda­szólt nekik: — Mit kerestek ti itt? Valaki megbátorodva- felelt: — Jöttünk tüzet látni. Jobbik mereven nézte őket, és magának is váratlanul azt gondolta, hogy ezekkel talán mégis a térképen tudja tartani a faluját.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom