Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)

1977-10-05 / 234. szám

Kutániak a Kalinyin területen Ajándék ci jubileumra A da! nálunk is jói is­mert egy régi szovjet filmből: »Hullámzó kubáni tenger ...« Ma is a gazdag búzatermésre emlékeztet engem is, másokat is. A Kubán-aiföld kitűnő fe­kete földjén sok gabona te­rem, s a Szovjetunió határain kívül is nagyra értékelik az eredményeiket. A Kubán-vidék ma hazai testvérmegyéje a Kalinyin te­rületnek. Krasznodar (ez a központja) elsőként kezdemé­nyezte, hogy a fejlett mezőgaz daságú területek nyújtsanak segítséget a nem fekete-föld övezetnek. A Szovjetunió min den vidékének támogatása nélkül valóban nem valósít­ható meg az a nagy távlatokat nyitó program, amelyet az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa dolgozott ki az Orosz Föderá­ció nem feketeföld-övezetben levő mezőgazdaságának fej­lesztésére. A feladat nagy, hi­szen huszonkilenc megyéről és autonóm köztársaságról van szó! Hatalmas tartalékok rej­lenek az ottani mezőgazdaság föllendítésében. A gazdag tapasztalatú kubá- niak 1974 őszén ajánlották föl a segítségüket a Felső-Volga- vidéknek. Pártszervezetek, ipari, mezőgazdasági üzemek, munkásközösségek vállaltak védnökséget a Kalinyin terü­let fölött. Ez a mozgalom az­óta országos, Üzbegisztán az ivanoviakat és a novgorodia­kat, Belorusszia a pszkoviakat támogatja. A Szovjetunióban szép ha­gyományai vannak a köztársa­ságok, , a megyék, egyes vidé­kei országos segítésének a nagy feladatok idején. A Kali­nyin terület mezőgazdasága kétmilliárd rubelt használ fel ebben az ötéves tervben, s ez háromszázmillióval több, mint az előző három ötéves tervben együttvéve. A kolhozok és a szovhozok kétmillió tonna mű­trágyát, huszonháromezer trak­tort, négy és fél ezer gabona- kombájnt, tizennégyezer gép­kocsit kapnak. Az alapvető mezőgazdasági terményekből viszont másfélszer-kétszer any­agit kell termelniük 1980-ra. Az első építők 1975 elején érkeztek a krasznodari terü­letről a Felső-Volga-vidékre. Azóta több, mint tizenegymil­lió rubel értékű munkát vé­geztek el. A X. ötéves terv időszakára szóló védnökség azért nagy jelentőségű, mert a szakembereken kívül exka­vátorokat, darukat, bulldoze- rokat, billenőkocsikat is küld­tek saját költségükre, meg­kezdték a korszerű építőipari hálózat kiépítését a Kalinyin területen. Enélkül elképzelhe­tetlen volna az állattenyészté­si telepek, lakások, óvodák megépítése, az öntözőrendsze­rek összeszerelése. Azt hiszem, hogy e munkák nagyságát jól érzékelteti két adat: a krasznodari építők 140 ezer hektárról vezetik el a vi­zet, 40 ezer hektáron építik ki az öntözőrendszert. Az utób­bi különösen fontos, hiszen a Kalinyin területieknek ebben nincs elegendő jártasságuk. A munkák ipari háttereként óriási telep épül Torzsokban, lesz ott vasbetonelem-gyár, nagypanelüzem, fuvarozó ki- rendeltség. Jól bevált a krasz- nodariak úgynevezett építővo­nata is ezen a vidéken. Kiváló, ifjú szakemberei tehenészeti, oaromíitelepeket szerelnek össze, lakásokat, munkásszállásokat építenek. A vonat brigádvezetője, Ivan Ivanovics Dibov a feleségével a lányával dolgozik együtt, s háromszobás lakást kaptak, hogy az otthonuktól távol is jól érezzék magukat. Dibovot a Kalinyin területen végzett áldozatos munkájáért a közel múltban tüntették ki a Mun­ka Vörös Zászló Érdemrend­jével. Négyszáz kubányi dol­gozik a Felső-Volga-vidéken, s nagyon sok közöttük a kiemel­kedő tudású szakember. A krasznodariak munka ver­senye október szellemét tük­rözi. Felajánlásaik révén en­nek a vidéknek a mezőgazda­sága is fejlettebb lesz. Szép ajándék ez a 60. évfordulóra. L>. G. Október 7.: Ivanov Fontos állomás. Új műszerek a régészek kezében A régészek mintegy másfél évtized óta rendszeresen hasz­nálják a jól bevált geofizikai kutató módszereket a föld alatt rejtőző ősi kultúrák, fa­lak, sírok, fémből, kőből ké­szült régészeti emlékek felde­rítésére. Az elektromos mérő­műszerek a különböző elekt­romos tulajdonságú kőzetek hatására létrejött torzulásokat jutatják ki, a mágneses mé­rőműszer, a magnétométer pe­dig a mágneses térerősség változásait méri. Napjaink régészének bizo­nyos fokú időhátránya van. Az urbanizáció, az útépítés, általában környezetünk át­alakítása oly gyors ütemű, hogy a régész számára az ese­mények kiszámíthatatlan kö­vetkezményekkel járhatnak. A bulldórezek kiforgathatják a földből a régi emlékeket, mi­előtt a régész be, tudná azo­kat mérni a föld alatt, és fel­térképezhetné az ásatásokra érdemes területeket. Ebből adódik a versenyfutás az idő­vel. Az emberiség kultúrkincsei- nek megmentésére a régé­szeknek meg kell előzniük a jóvátehetetlen eseményeket. A franciaországi Bretagne te­rületén például az épülő Lo- rient-Roscoff expressz nyom­vonalának környékét 25 kilo­méter hosszúságban geofizikai műszerekkel gondosan átvizs­gálták. A munka nem volt hiábavaló, mert öt temetkezé­si helyet azonosítottak a gall- rimai időkből, amelyet előze­tes felderítés nélkül kiforgat­tak volna a munkagépek. Az Ilyen megelőző kutatásokhoz Küldjék ki Shenock Hobest! Conan Doyle tehetségének sok tisztelője mind a mai na­pig szentül hisz Sherlock Holmes, a mesterdetektív lé- t. zésében. A világhírű lon­doni Baker streetre ma is ér­keznek címére levelek azzal a ..éréssel, hogy segítsen kinyo­mozni egy-egy rendkívül bo­nyolult ügyet. Hetente mint­egy húsz levél fut be — főleg az Egyesült Államokból. A Baker street 221: Sher­lock Holmes »irodalmi« címe. Valójában az épületben a londoni műemlékvédelmi hi­vatal székel. A cég szorult helyzetében kénytelen volt ál­landó státusba venni egy 1 unkaerőt, a mesterdetektív zemélyi titkárát«. S a titkár válaszol a levelekre: tudat­ván, hogy a mester pillanat­nyilag házon kívül van. azonban olyan műszerekre van szükség, amelyek gyorsan és pontosan dolgoznak, ered­ményüket nem kell kiértékelő laboratóriumokba küldözget­ni, hanem a helyszínen érté­kelhetők. Napjaink régészetében el­terjedt a proton magnetomé- ter használata. Segítségével ki lehet mutatni a földben vagy a víz alatt fekvő fémtárgya­kat, amíórákat. A magneto- méter a talaj összetételének a különbségeire is reagál, így kimutatja a földbe temetett kőfalakat stb. Francia mérnökök most új típusú proton magnetométert kísérleteztek ki, amelynek több előnye is van. Az egyik, hogy legalább olyan pontos, mint az eddig használt elődje. Másrészt, a vizsgálandó talaj­réteg fölött áthúzva, segítségé­vel folyamatosan lehet mér­ni, tehát a mérések között nem kell több másodperces szüneteket tartani, mint az ed­digi műszereknél. Előnye még, hogy automatikusan kizárja azokat a mágnesesmező-válto- zásokat, amelyek a nap fo­lyamán mint természet adta jelenségek zavarják a mérési eredményeket. Sajnos, ezek sokszor nagyobbak, mint azok a változások, amelyek föld alatt fekvő régészeti leletekre utalnak. A műszer lelke két mérőszonda; az egyiket a vizs­gált területen elhúzzák a ta­laj felett, míg a másik rögzí­tett ponton marad, és ott ál­landóan méri a térerősség változásait. A proton magnetométeres mérési eredményeket térképre viszik. A legutóbbi francia ku­tatásoknál ezt számítógéppel végzik. A számítógép 26 jel segítségével és két színben rajzolja meg a térképet a mé­rési adatok alapján. Kiértéke­léskor tehát síkban látni a vizsgált területet. A régészeti szempontból gyanús területek felkutatását természetesen ki lehet , egészíteni a hagyomá­nyos légi fényképezési eljárá­sokkal is. Az utóbbi hónapokban ered­ményes proton magnetométe­res méréseket végeztek Bre­tagne mellett Haute-Savoye és Touraine vidékén, valamint Indre-et-Loire vidékén. Ókori gall-római emlékek, fazekas­műhelyek, települések, teme­tők, utak nyomait sikerült így azonosítani a föld alatt. A mérési eredmények pontossá­gát majd az ásatások bizo­nyítják. Amikor ezekre sor kerül, Franciaország régészeti térképén csökkeni fognak a fehér foltok. • • A harmadik csöngetés után pénteken megkezdődik az idei színházi évad első bemu­tatója. Anton Pavlovics Cse­hov drámáját, az Ivanovo! látjuk majd a kaposvári Csi- ky Gergely Színházban. A rendező, Zsámbéki Gábor Pauer Gyula díszletvilágában állítja színpadra Csehov mű­vét. Következetes út újabb állo­másához érkezünk: az elmúlt években a színház — nagy sikerrel — mutatott be egyet- egyet a klasszikus orosz drá­mairodaiam remekeiből. Gor­kij Éjjeli , menedékhelyét, Csehov Sirályát, Dosztojevsz­kij regényéből Wajda adap­tációját: az Ördögöket, Szu- hovo-Kobilin Tarelkin halá­lát, Osztrovszkij Erdőjét. A pénteken színre kerülő Iva­nov, Csehov első jelentős drá­mája. 1887-ben írta,- s még abban az évben bemutatták Szaratovban, Moszkvában. A premierek között Csehov többször átdolgozta darabját, így lett az végül is valódi re­mekmű, kezdete olyan dráma­sornak, melynek tagjai a Si­rály, a Ványa bácsi, a Három nővér, a Cseresznyéskert. A csehovi gazdag életmű első színpadi »felesleges em­bere« Ivanov. A korabeli kri­tika — Leszkov írásának ki­vételével — nem tükrözi azt, hogy itt valami új kezdődik a drámatörténetben, mert egy kezdő színpadi szerző »sarok­ba állította« a hagyományos értelemben vett drámát. Pe­dig ez történt: Csehov műve — noha eltéphetetlénül benne gyökerezik az elődök munkái­ban — új hangot visz a szín­padra. Lírai realizmusa olyan pró- zaírókra hatott, mint Dunyin, Fegyin, a magyar irodalom­ban Krúdy, Kosztolányi, Gel- léri Andor Endre, vagy nap­jaink drámaírói közül — szél­sőséges példa! — Tennessee Williams és Beckett. Az Ivanov iránt — nem vé­letlenül — jelenünk hetvenes éveiben nőtt meg az érdeklő­dés. A világ legkülönbözőbb tájain működő színházak mű­során szerepel, s az idei évad­ban a kaposvárin kívül, még két produkcióban Játsszák: Miskolcon, valamint a moszk­vai Művész Színház előadásá­ban Budapesten is. Miért ez az aktualitásérzet? Ivanovot ezúttal nem a sa­ját szavaival jellemezzük, ha­nem Csehov kisregényének, A 6-os számú kórteremnek Ra- gin-figurájával, aki így össze­gez: »Nincs kiút, nincs ki­út... Gyengék vagyunk, éde­sem ...« És : »Bátran, értelme­sen okoskodtam, de amint az élet durván ' megérintett, el­vesztettem a bátorságomat...« Ivanov enervált, kiégett em­ber. Harmincöt éves agg. Cse­lekvésképtelenségének okaira szinte minden előadás más­más választ ad. Mennyire vét­kes a történtekben? Önmar­cangoló hajlama mennyiben befolyásolja sorsa alakulását? Valóban olyan »sötét erő«, ahogy Lvov doktor, örökös ostor ózó ja állítja róla? Ivanov köré Csehov felépí­ti a hátteret: kisszerű kör­nyezetét. A címszerepben Rajhona Ádámot látjuk majd. Eddigi főbb szerepeit Wesker A konyha, Brecht A kaukázu­si krétakör, Vallejo Az ala­pítvány, Sütő Csillag a mág­lyán, Storey A vállalkozó, Kocsis István Bolyai János estéje, Shakespeare Troilus és Cressida, Rostand Cyrano de Bergerac című drámájában alakította Kaposváron. Rajta kívül fontos feladatot kapott Olsavszky Éva, Pogány Judit, Tóth Éva főiskolai hallgató, Csákányi Eszter, Kun Vilmos, Dánffy Sándor, Helyey Lász­ló és Vajda László. Képünk az egyik próbán készült. L L ADY KAPOSVÁRON Megjelent a Somogy nyárutói száma Hatvannyolc éve lesz no­vember 6-án, hogy Ady Endre Mikes és Reinitz társaságában Kaposvárra érkezett, a költő tiszteletére rendezett irodalmi estre. Nem először járt Ady ebben az időben Kaposváron, amikor élményeket szerzett a Kisvárosok őszi vasárnapjai című költeményéhez, melyet tíz nappal a vers születése után a Somogyi Hírlap első­ként közölt; korábban, már 1902-ben is városunk vendé­ge volt. Akkor mint a Nagy­váradi Napló munkatársa a Somogyi vezette színtársula­tot követte, pontosabban a társulat primadonnáját, Bil- key Irént, aki meghódította Ady Endrét. A közelgő Ady-évforduló al­kalmából Ady Kaposváron címmel értékes tanulmányt közöl a Somogy nyárutói szá­ma Andrássy Antal főlevél­táros tollából. Az írás nemcsak feleleve­níti a hetvenöt és hatvannyolc évvel ezelőtti eseményeket, Ady látogatásait, hanem is­mereteinket is alaposan elmé­Szénát, szómát, szentiványl ómát, Adjatok a szent János tüzére fát! Jobbik Lajos kedvet eről­tetve szította a tüzet; fészek- nyi lyukat fúrt botjával a gallygubancba. A máglyát kö- rülülők mintha testüket ve­szítették volna, sárgásán vi­lágló arcokká fogytak. Az el­adósorba még bele nem nőtt lányok éretlenül , vihorásztak a komafa cserebere alatt. Cseresznyével, meggyel, szentiváni almával ékesített leveles ágak cirókamarókál- ták az új gazdát: régen ez a hajadoni komává fogadás a házasság után is érvényben maradt. Jobbik Lajos nyakszirtjét forró, nedves lehelet égette. — Hol maradnak a tévé­sek, Jobbik elvtárs? Hogy nem tudja ostorral táncba kérni valaki ezt a Sa- vanyó Bözsit! A kirendeltségvezető az ünnepség megkezdése előtt még kimagyarázkodott: — Késnek. Kezdjük el, majd csak megérkeznek... De már akkor éles kések­kel szabdalták belsejét a két­ségek. Nem kapták meg a Kisgömböc gyöngybetűivel írt meghívót? Elvétették az útirányt? Karamboloztak? — Hol maradnak a tévé­sek? — visszhangja támadt Savanyó Bözsi kérdésének. — Hol van-nak a té-vé-sek? — Talán eltévedtek ... — Eltévedtek! — ez Fias Mihály sósavas hangja volt. — Nem ezt ígérted, Jobbik Lajos! — Azt ígérted : ország—vi­lág lát majd bennünket! — ígérni mindig tudtál, Jobbik Lajos! Kisgömböc sírósan rákez­dett műsorszámára, de senki sem figyelt a versre: »Nem hal füstbe a láng, de a füst­ből szít ragyogást, hogy / majd a csodák gyönyörű se­regét felidézze varázsa.« A meg-meghullámló moraj ma­ga alá gyűrte a verset. Job­bik felszúrt bogárként rán­gott. De hiszen egyszer élte ő már ezt — mikor is? —, amikor á falu végén elállta a közös munka elől szökdösök útját: — Vissza, barátaim! Miféle téesztagok vagytok ti?! A szőlőtök várhat, most már a közösé az elsőbbség! — A televíziósok jelenléte a fontos nektek? — kiáltotta túl a zűrzavart. — Együtt va­gyunk, ez a lényeg! Ne en­gedjük le a falunkat a tér- képröil Mozdult, hogy égő ággal szőlőt lámpásolni induljon a régi szokás szerint: kár ne érje a termést. Széna, szórna, fakéreg, Szentiványi óma. A falu népe adta, Azért van szép lángja. — Babonáság! — hörrent rá Fias Mihály. — Nem tartunk veled, Jobbik Lajos! A régit akarod ránk nyomni újra? Talán még az egyéni sorsot :s visszahoznád?! Ne engedjük, emberek ! — Nem engedjük! — A faluról van sző, ba­rátaim ... — kezdte a kiren­deltségvezető, de nem hagy­ták beszélni. — A hivatalodat félted! A gyerekeink boldogulását fáj­lalod!? Mi mást sajnálnál? Zsebébe nyúlt, ujjai megzi- zegtették a lemondólevelét. Paska elnök biztatására írta meg tegnap: jövőre szűk lesz a pénzügyi keret a kirendelt­ségvezetői státushoz! Paska már állást is barátkozott ki neki az egyesült szövetkezet­ben. Raktáros lesz a szállási üzemegységben. (Folytatjuk) lyíti. Megismerjük Adyt, az újságírót, aki éles szemmel fi­gyelte meg a kisvárost. »Euró­pa legporosabb városa« — jegyzi meg a Thália pongyolá­ban című cikkében, majd a következő kaposvári beszámo­lóban így ír: ».. .olyan kelle­metlen módon félváros. Nem tudja eldönteni, hogy kisváros maradjon-e vagy nagyváros legyen.« A publikumról sincs valami jó véleménnyel: »hi­deg és előkelőnek óhajt lát­szani.« S mit tart élvezetes élménynek? A színkört, a Peterdy-há- zat, az Abbáziát, az üdvös kis sörházat, s a kétes vizű uszo­dát nevezi »Kaposvár oázisá­nak« Ezzel egyben magára is haragította a várost. A Kapos­vár című lapban kelnek ki ellene. Ady válasza nem ké­sik: elnézést kér, visszavonja szavát, ha sértett. Ady népszerűsége egyre nő, a Somogy vármegye című új lap gyakran foglalkozik költé­szetével. Az Űj versek vissz­hangjára máris érdemes oda­figyelni: — Ady Endrének új könyve jelent meg, Üj versek a cí­me. Olyan esemény ez. hogy az unokáink is pontosan fog- • iák tudni, hogy 1906 volt ez a nevezetes esztendő. A szerző úgy egészítette ki tanulmányát, hogy élvezetes olvasmányt is nyújt a szemel­vények segítségével, melyek Ady újságírói éveiben kelet­keztek és kaposvári vonatko- zásúak. Bemutatja Andrássy azt a Prológust is, amelyet Ady Endre az 1906-ban — Ripnl-Rónai József rajzaival — Hárman címmel kiadott fü­zet élére írt. (A Somogy címlapián Rippl- Rónai Adyt ábrázoló rajza ta­lálható. A költő a számára rendezett irodalmi est után is­merkedett meg a neves festő­vel. aki őt ebéd utáni pihenés közben sietett lerajzolni. Ké­sőbb is készített róla portrét de már Pesten.) A képzőművészeti rovat há­rom kaposvári festő kiállítását méltatja: Sz. Bayer Erzsébet­ről Szíj Rezső, Leitner Sán­dorról Pogány Gábor, Szaba­dos Jánosról Z. Gács György írt. A Somogy ez évi harmadik számában versek olvashatók Kerék Imrétől, Csanády Já­nostól, Bisztray Ádámtól. Hu­nyadi Istvántól. ti. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom