Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-29 / 255. szám
Vevő a pult mögött A becsüs Bármily furcsa, de a becsüs légfontosabb »munkaeszköze« a kirakat: az árak és a divat figyelemmel kísérése. Legalábbis ezt vallja Ferencz Gyula, a Bizományi Áruház Vállalat kaposvári boltjának egyik becsüse. Ugyancsak ritka foglalkozás ez, s ha évente összejönnek továbbképzésre az ország minden tájáról. egy kis teremben is elférnek. Kényes munkát végeznek: emberekkel és pénzzel bánnak. Sőt: emberi gondokkal is gyakran találkoznak,- amelyeket tapintatosan kell megoldaniuk. Gyakori, hogy valaki kénytelen megválni egy szívéhez nőtt darabtól: régi asztalkától, kedves porcelánfigurától, a lakás egyik díszéül szolgáló szamovártól. Ráérez-e a becsüs, hogy a tulajdonos fájó szívvel válik meg ezektől? Ez is a munkájukhoz tartozik. Mert kevés az olyan jó kedélyű eladó — a Bizományi Áruházban az eladók a pult előtt állnak, s nem a pult mögött —, mint az a hölgy, aki ottjártunkkor »szabadult meg« különböző ruhaneműktől. — Megnőttek a lányaim — mondta Varró Andrásáé, aki egy bőröndre való »cuccot« pakolt ki —, nem tudok mit csinálni a tinédzserek holmijával. Helyet foglalnak, s az értük kapott pénz is számít. — Zöld, hosszú ujjú, pulóver, kockás női félkabát, piros női kardigán — hallatszik a becsüs hangja, aki minden darabot alaposan megnéz: kopott-e, mosott-e, divatos-e. Majd: — ötvenkettő forint, hetven forintot tudunk adni, ez is hetven .. Az apró boltban — ha nyolc —tíz eladó áll sorban, már nem férnek a helyiségbe — a falakon prospektusok. Rádiókról, színes televíziókról, számológépekről. És egy csipke- fürdőruhába bújtatott, csinos, jó alakú ifjú hölgyről, aki nyilvánvalóan nem az üzletmenet szoros tartozéka. Nem úgy, mint az a fiatalember, aki láthatólag nem először ... piros női kardigán ... van ebben a boltban, és akinek fölösleges lett volna megkérdezni a nevét, valószínűleg nem mondja meg. Vadonatúj bakancsokat hozott, olyanokat, amelyeket a munkaruha tartozékaként kapnak. — Inkább dolgoznak tornacipőben az öntödében — mondja Ferencz Gyula rosz- szalló hangon. Harminckét éves, de már csaknem 10 éve becsüs Kaposváron. Megítélni egy kínált dolog értékét, miután eldőlt, hogy egyáltalán megveszik-e: fontos tantárgy volt annak idején, amikor elvégezte a munkájához szükséges tanfolyamot. Állandóan visszatérő kérdése az érdeklődőkhöz: modern, divatos dologról van-e szó? Egy férfi: — A kombinált bútoromat szeretném eladni. Üjat veszek. Ha kell, elviszem kocsival, hogy meg tudja becsülni az értékét: — Általában nem veszünk kombinált bútort, csak a Mohács-típusút. Azért felírja a naptárba: szombaton délben, bútor. — Két dologra mindig gondolni kell — mondja. — Az eladhatóságra, és arra, hogy az eladó elégedett legyen. Érdekes és értékes tanulmányt írt a közelmúltban a megye egyik legnevezetesebb védet* területének, a barcsi osboró kasnak madárvilágáról Horváth Ferenc, Somogy megye természetvédelmi felügyelője. A tájvédelmi körzet nyugalma nagyszerű életteret kínál nemcsak az itt élő és költő madaraknak, hanem az átvonulok népes és néha csak nagy ritkán látható csapatainak is. A három éve védett, több mint 3400 hektáros területen ragadozó, énekes — és vízi- madarak egyaránt élnek. Ezért a tájvédelirhi körzet rendeltetésének meghatározásában többek között azt is megfogalmazták, hogy biztosítani kell itt a madarak háborítatlan fészkelését, a vonulás zavartalanságát. Az eddigi megfigyelések szerint — olvasható a tanulmányban — csaknem 120 madárfaj él, illetve fordul meg az ősborókásban, ebből 80 faj a tájvédelmi körzet határain belük A Nagyberék, a Débe- rek, a Csikota, a Tiva-patak, a Totyogó, a Nagyszálas-tó, a halastavak, a Dráva holt ágai és a Vörös-part: megannyi madárparadicsoom. Nyilván jól érzi magát itt a hatalmas réti sas is. A megfigyelők szerint, ha megjelenik a láp fölött, eltűnik minden madár, csend borul a környékre. A múlt évben elpusztult két fiókája: valószínűleg mérgezett húst vitt az anyamadár a fészekbe. Az idős emberek sze0 Somogy! Néplop rint emberemlékezet óta sasok tanyája volt ez a terület. Rendszeresen látható itt halászsas, s a nagyon ritka kabasólyom is. A tavaszi költözőmadarakkal jön a kerecsen" sólyom, itt marad egész nyáron. Rendszeresen költ a területen a fekete gólya. Alig két hónapja egy csaknem 70 madárból álló csapatot figyeltek meg: innen indultak Dél-Afrikába. Ami valóban nagyon ritka, s hovatovább már csak a nótákban szerepel, a »daruma- dár-o. A tavaszi vonulás idején figyelték meg ezeket utoljára a tájvédelmi körzetben: a csendes zsombékosokban pihennek néhány napot. A hangulatról az énekesmadarak gondoskodnak. Számtalan fajuk él a környéken. Ősszel ‘hatalmas tömegben lepik el a környéket az északról érkező »dalnokok«. Néhány madárfaj csak azért keresi fel a tájvédelmi körzet területét, hogy itt költsön. S minthogy a szakemberele szerint a madarak igazi otthona ott van, ahol fiókáikat fölnevelik, elmondhatjuk, hogy a védettségnek köszönhetően egyre több madárfaj van otthon a barcsi ősborókásban. Többek között ez a körülmény is indokolja, hogy a távolabbi tervek között a rigóci halastavak védetté ' nyilvánítása is szerepel. A jelenleg még gazdaságilag hasznosított 71 hektáros területet ismét el- láposítják, újabb otthont adva ezzel a madarak máshonnan kiszoruló seregének. Madarak as ősborókásban Amit kínálnak, azt vagy bizományba vesszük, s ha nálunk megveszik, akkor fizetünk, vagy azonnal megkapja a pénzt az ügyfelünk. — Nehéz az emberekkel bánni? — Nem. Nagyon ritka az, hogy valaki hangosabb szóval jelezné elégedetlenségét. Könnyű nekik is belátni és elfogadni: mit ér nekünk a megvett holmi. Persze az is előfordul, hogy ránk akarnak valamit sózni. Némi mesterkedéssel, vagy azzal, hogy kijelentik: ismerjük egymást. Mert már találkoztunk az utcán.. . — Mi volt az a legnagyobb összeg, amelyet ■ kifizettek a becslése alapján? — Nem emlékszem pontosan az összegre, de bútorért húszezer forint körül fizettünk. Félbeszakítják a beszélgetést. — Főnök úr — a csendes hang egy idősebb asszonyé. — Pizsama. Csíkos... A becsüs megfogja »az árut«; — Ötvenkét forintot tudunk érte adni. — ötvenkettőt? Nem lehetne többet? — Nem, többet nem lehet. — Hát akkor jó... Legyen ötvenkettő. Mészáros Attila Egy korszerű gondolat M it tudunk a Vöröskeresztről? Mit tudunk a Magyar Vöröskeresztről, amely most tartja ötödik országos kongresszusát? Sokan jól ismerik kiterjedt és sokoldalú munkáját, valamilyen formában netán részt is vesznek benne, mások — ugyancsak nem kevesen — legföljebb annyit sejtenek, hogy szervezi a véradást és katasztrófák esetén a nemzetközi segítő akciókat. Akik a háborús időkre emlékeznek, talán jobban ismerik a Vöröskereszt hagyományos tevékenységét, de szerencsére a világ nagy részén és nálunk is hosszú ideje béke van, halványul az effajta emlékezet. Pedig a Vöröskereszt él, feladatai bővülnek, gazdagabbá válnak, és nemcsak azt igényli, hogy mindenki tudjon róla, hanem azt is, hogy a lehetséges változatos formákban még többen kapcsolódjanak be ebbe a mélységesen emberséges mozgalomba. Igaz ugyan, hogy a szocialista társadalomban mindenfajta tevékenységnek kell, hogy legyen valamilyen emberséges célja, értelme, de vannak és lesznek feladatok, amelyeknek humanitárius tartalma egészen sajátos, s ezek letéteményese természetesen a Vöröskereszt, Ilyen például az egészségvédelem társadalmi feladatainak egész sora, a sürgetően időszerű környezetvédelem és a köz- egészségügy előmozdítása. Ebben a vonatkozásban elsősorban közvetlen lakóhelyünk és munkakörnyezetünk tisztasága, higiéniája az, amivel éppenséggel nem dicsekedhetünk. Vagy: családpolitikánk eredményei közismertek, fejlődik a családvédelem, de a gyermekek, fiatalok megóvása és az öregekről való gondoskodás terén rengeteg még az elvégezetlen dolgunk. Nem véletlenül említjük nyomban e helyütt azt a bizonyára sok, ám még ki Sem talált lépést, melyet az alkoholizmus és — tegyük hozzá — a vészesen terjedő dohányzás ellen tennünk kellene. Mindezt nem azért említjük, mintha a Vöröskeresztnek nem lennének ilyenfajta eredményei, kezdeményezései és nyilván további tervei is. De nem győzzük hangsúlyozni, hogy rendkívül sürgető, igen széles körű aktivitást igénylő, már- már nyomasztó feladatok ezek. És mind nagyobb jelentőségűvé lesz a véradás, a bajban való segítségnyújtás és sok más, tipikusan vöröskeresztes munka, amelyről csak azért nem beszélünk itt bővebben, mert jóval közismertebbek, mint ami például az ifjúság- védelemmel és a higiéniával kapcsolatban napirenden van. K ívánjuk, hogy a vöröskeresztesek mostani kongresszusa — mondhatnánk, hétköznapi munka- értekezletként — elsősorban ezeket a feladatokat segítse gyorsabb és jobb megoldáshoz. Akkor hű lesz önmagához, ahhoz a nemes gondolathoz, mely a Vöröskereszt nevének hallatára ma is mindenkinek az eszébe jut. Kerekasztal-bessélgetés Biztosítás a mezőgazdaságban A mezőgazdasági nagyüzemek új biztosítási rendszerét 1976. január 1-től vezette be az Állami Biztosító. Azóta több mint másfél év telt el. A tapasztalatokról kerekasz- tal-beszélge léseket rendeznek országszerte. Csütörtökön ilyen beszélgetés színhelye volt Kaposvár. Tor Jenő, az Állami Biztosító vezérigazgató-helyettese, Zakócs József főosztályvezető és dr. Rábai István, a megyei igazgatóság vezetője válaszolt a somogyi állami gazdaságok és termelőszövetkezetek vezetőinek kérdéseire. Tar Jenő vezérigazgató-helyettes vitaindítójában elmondta: — A mezőgazdasági nagyüzemekben végbement változásokat, az új technológiák, rendszerek bevezetését a biztosításokban is figyelembe kellett vermi. A gazdaságok egyre inkább két-három növényre szakosodnak, így az elemi csapások rendkívül súlyos veszteségeket okozhatnak. Az ár- és belvizek a régebbi biztosításokban nem szerepeltek. Pontosabban az árvizeknél a gazdaságokat ért károknak csupán a felét térítette meg a biztosító. A belvizek elleni védekezésként pedig a gazdaságok kiegészítő biztosítást köthettek — rendkívül magas biztosítási díjjal. Ezen változtatni kellett a biztosítónak is az új módozatok bevezetésével. A szőlőt és a gyümölcsösöket érő tavaszi fagykárok szintén gondot okoztak korábban. Ez ugyancsak rendeződött 1976. január 1-től. A korábbi kárfelmérések számtalan vitára adtak okot, ezért a biztosító az új rendszer bevezetésénél a hároméves átlagterméshez igazodott, de a vitás helyzetek így sem csökkentek. Hogy ez mennyire így van, azt a felszólalók is bizonyították. Különösen azokban a gazdaságokban okoz gondot az ilyen kárrendezés, ahol most Költeményei — melyek Kölcsey Ferenc és Kisfaludy Sándor modorában íródtak — meg is jelentek a »Szilágyság« című vármegyei lapban. De annak ellenére, hogy önképzőkör! társai között kiemelkedően a legjobbnak számított, szigorú kritikái miatt soha nem választották meg vezetőnek, pedig becsvágya szerint erősen áhított erre a rangra. Ám reá is érvényes volt Balzac híres mondása, mely szerint a kudarc csak a tehetségteleneket töri le, míg az igazi tehetségeket a vitathatatlan bizonyításra sarkallja. Hosszú poémát írt klasszikus, időmértékes verseléssel : Ballada Márkó szerb királyról. E munkájával végképp megalapozta vezérpoéta ^tekintélyét, és a hetedik gimnáziumi tanévet — diákéletében először és utoljára — színjelesen végezte. Nagy ambícióval szépirodalmi diáklapot indítottak »Ifjúság« elnevezéssel, ezt a lapot szinte teleírta, s a klasszikus költők hatására Múzsafynak nevezte magát. A lapot Jákó Sándor barátja lakásán szerkesztették, de hamar megszűnt, mert a szerkesztésre szánt időt kártyázással pazarolták eL Azonban a »Szilágyság«-ba, az igazi újságba változatlan szorgalommal írta verseit, aminek köszönhetően elismert helyi költőként tartotta számon a közvélemény. A felnőtt társasági élet jó benyomást keltő érdekes alakja lett. Szombat esténként örömmel borozgattak vele a városka hivatalnokai, iparosai a zenés vendéglőkben, annál is inkább, mert nemcsak az ivásban, társalgásban bizonyult vonzónak, hanem a muzsika melletti dalolásban is. Ekkor még szép baritonja volt, hangja később vált rekedtté, suttogó- vá. Zilahra kerülése után gyorsan erősödött tovább fizikuma, megfórfiasodott, élénken érdeklődött a nők iránt, nem éppen sikertelenüL Érzelmileg mély nyomot hagyott benne egy Zsóka nevű helybeli úrilányhoz fűződő plátói szerelme, első erotikus élményeit pedig egy kötetlen felfogású szerb lánynál szerezte. Nem véletlen, hogy éppen Márkó szerb király balladája ihlette a hosszú önképzőkört poéma megírására. Mindent összevetve, cseppet sem állítható, hogy Ady Endre zilahi diákoskodásának extrém vonásai példaképül szolgálhatnának a középiskolások számára. De igenis példát lehet venni akaraterejéről, szorgalmáról, a komoly kötelességek iránti felelősség- tudatáról. Mert ha bohémül koosmázott is, felnőtt módjára fogta fel az életet: diokoskodásával egvidőben tanulta meg a kenyérkereső munkát Érdemjegyei alapján kiérdemelte az ösztöndíjat írásaival résziben fedezte önfenntartó költségeit amellett igen lelkiismeretesen korrepetálta a gondjaira bízott kisdiákokat Egyike volt ezeknek a szilágy- szeéri körjegyző fia, a másodikos Kun Béla — a későbbi kommunista államférfi. Mivel pedig öccse, Lajos is a zilahi kollégium tanulója volt ennek szellemi és dologi érdekeit példás testvérként viselte a szívén. Olyan ideális bátynak bizonyult, amilyen ritkán tapasztalható még a jó fivérek között is. Kész férfiként érettségizett 1896-ban, a millennium évében, Magyarország fennállásának ezredik évfordulóján. Ez alkalomból iskolai kirándulás keretében járt először Budapesten, de az utazás úgyszólván semmi nyomot nem hagyott benne. Nyugtalan lelkű, nyugtalanító hatású, nem mindennapi egyénisége ekkor már egész környezete számára nyilvánvaló volt Nehezen vált meg a felejthetetlen Zilahtól, s dönteni kellett a zsenik és átl£iemb‘«ek számára egyaránt nagy kérdésben: hogyan tovább az igazi felnőttkor felé. A botcsinálta jogász Kíméletlen választás elé került a jövőjére néző fiatalember. Vágyai szerint homlokegyenest más életre kívánkozott, mint aminőt szülei akartak neki. Apa és anya jó előre .megérlelt óhaja volt, hogy Bandi fiúk végezze el a jogot, s ebbéli felkészültségével csináljon közhivatalnoki karriert. A fiú ezzel szemben mitől sem irtózott jobban, mint a nyárspolgári kilátásoktól. Nem hiába írta magáról: »Sohase elégített ki a remény, hogy mint jámbor törvényszéki bíró, vagy főszolgabíró békés, nyugodt életet éljek — nekem izgalom, hír, dicsőség kellett.« (Folytatjuk.) tértek át az iparszerű termelési rendszerben való növény- termesztésre. Tegyük fel, hogy egy gazdaság ebben az évben lépett be valamelyik termelési rendszerbe. Az elmúlt három évben a kukorica átlagtermése 50 mázsa volt Most 70 mázsa lenne, de jég-, illetve viharkár érte. A biztosító nem a hetvenmázsás terméskilátást veszi figyelembe, hanem a korábbi átlagot. Zakócs József főosztályvezető a panaszra válaszolva elmondta: igyekeznek olyan megoldást keresni, amellyel orvosolni tudják ezeket a gondokat Szó esett a kalászosok és a repce tavaszi fagykár elleni biztosításáról is. Mint elhangzott: ezek bevezetését ■»- mivel alig van rá igény — nem tervezik. <. A kéthelyi és a somogyba - bodi termelőszövetkezet vezetői egyazon gondról szóltak. Területük olyan helyen van, amely nincs különösebben kitéve az elemi csapásoknak. Biztosítási díjuk alacsonyabb volt. Tavaly mindkét gazdaságot súlyos károk érték. Az idén a biztosítási díjuk több mint kétszeresére ugrott. Úgy alakult az egész, mintha nem is kaptak volna kártérítést, hisz a nagyobb biztosítási díjjal az évek során »visszafizetik« a kapott pénzt. A biztosító szakemberei elmondták: természetszerű, hogy azoknál a gazdaságoknál, amelyeknél nagyobb a veszély lehetősége, nagyobb a biztosítási díj ösz- szege is — ez üzletpolitikájuk alapja. Egyébként döntés született arról, hogy nagy kár esetén is legföljebb két díjosztály-emelkedés lehet a növénybiztosításban, és ez mérsékli a szélsőségeket. Ugyancsak sajátságos somogyi gondról szólt a Böhö- nyei Állami Gazdaság igazgatója. Területükön nagyon 6ok vad van, így a vadkárok nagysága is jelentős. Tudunk arról, hogy a jövő évtől a nagyvadak okozta gépkocsikárokat átvállalja a biztosító. Miért I nem vállalja át a növényekben okozott vadkárokat is? — kérdezte. Mint az Zakócs József válaszából kiderült, ezzel nem foglalkoznak a biztosítónál. Részben azért, mert minden területnek megvan a vadtűrő képessége, a vadász- társaságok feladata a tervszerű vadgazdálkodás. Ugyanakkor a kárfelmérés ilyen esetekben rendkívül nehéz, és sok vitára ad okot. De szólhatnánk arról is, hogy egyetlen vadásztársaság Sem vállalná a magas biztosítási díj kifizetését. A megoldást a gazdaságoknak és a vadásztársaságoknak , közösen kell keresniük, figyelembe véve a meglevő rendelkezéseket. Végighallgatva az elhangzott kérdéseket és válaszokat, mindenképp hasznos volt a csütörtöki kerekasztal-be- szélgetés. Most már c.sak az a kérdés, hogy a fölvetett, hosz- szabb távon megoldható gondokat miként orvosolja a biztosító. N. I.
