Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-19 / 246. szám
1 Tita—Scares találkozó Magyar—afgán közlemény a látogatásról A mogadishui megoldás tosították azokat az erőfeszítéseket, amelyek ezeknek a céloknak a megvalósítására irányulnak, összhangban a szervezet alapokmányával. A két fél a jelenlegi nemzetközi gazdasági helyzet áttekintésekor kifejezte azt a reményét, hogy meggyorsul az igazságos nemzetközi kapcsolatok kialakítása. Kifejezték reményüket, hogy az egyetértés és együttműködés szellemében intézkedéseket hoznak annak érdekében, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok az igazságon és a méltányosságon alapuljanak. A két fél hangsúlyozta a tengertől elzárt országoknak a földrajzi helyzetéből fakadó sajátos problémáit és különleges igényeit, s kifejezte óhaját, hogy késlekedés nélkül érvénybe lépjenek azok az intézkedések, amelyeket ezen országok érdekében hoztak. A két ország képviselői a következő okmányokat írták alá a látogatás során: az egészségügyi, a közúti fuvarozási és a polgári légügyi egyezményt, a műszaki—tudományos együttműködési megállapodást és annak végrehajtási munkatervét, valamint a kereskedelmi kapcsolatok továbbfejlesztéséről szóló jegyzőkönyvet. Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke hivatalos, baráti látogatásra hívta meg Ma- garországra Mohammed Dau- dot, az Afgán Köztársaság elnökét. A meghívást Mohammed Daud köszönettel elfogadta. (MTI) Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság államfője — aki hivatalos látogatáson tartózkodik Portugáliában — kedden Lisszabon környékén levő szálláshelyén, a Queluz-palo- tában megbeszéléseket folytatott Mario Soares portugál miniszterelnökkel a közelkeleti helyzetről, Dél-Afriká- ról, valamint a kétoldalú kapcsolatok állásáról. Tito ezt követően E anes portugál államfővel és Soafes miniszterelnökkel magánjellegű ebéden vett részt. Az utolsó órákban a feszültség nemcsak a közvetlen érdekeltek számára, hanem a világ számára is elviselhetetlen volt. A megoldás — legalábbis ebben az esetben — jórészt megtörtént: öt kontinensen százmilliók lélegeztek föl a hír hallatán. Nem nehéz megjósolni, hogy az esetet — a körülményeket, a részleteket és a tanulságokat — még sokáig taglalják, elemzik a megfigyelők. Néhány alapvető konzekvencia azonban talán már most levonható. Kezdjük a kevésbé fontos tanulsággal! Már régebben várható volt, hogy a különböző országok kabinetjei 1. egyre kevésbé lesznek engedékenyek a terroristák követeléseivel szemben és 2. a szakemberek előbbtFolytatás az í. oldalról) Mindkét fél nagyra értékelte azokat az erőfeszítéseket, amelyek az enyhülési folyamat hatékonyabbá tételére irányulnak. Kifejezték azt a nézetüket : a nemzetközi kapcsolatokban fokozni kell az erőfeszítéseket annak érdekében, hogy az enyhülés folyamatos legyen "’és kedvező hatása kiterjedjen a világ minden térségére. Az enyhülésnek megfelelően kell szolgálnia az emberiség egészének törekvéseit és szükségleteit. Fontos, hogy minden államnak lehetősége legyen egyenjogúan részt venni ebben a folyamatban. Mindkét fél sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a nemzetközi erőfeszítések ellenére a fegyverkezési hajsza folytatódik. Aláhúzták annak szükségességét, hogy a hatékony nemzetközi ellenőrzés mellett megvalósuló általános és teljes leszerelés felé vezető lépésként megállítsák a fegyverkezési versenyt, beleértve a nukleáris fegyverek további elterjedését. Kifejezték továbbá azon reményüket, hogy az ENSZ-közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakának 1978-ban történő összehívása fórumot teremt ahhoz, hogy hatékony intézkedések szülessenek az általános és teljes leszerelés érdekében, és hogy kedvezőbb légkör jöjjön létre a leszerelési világértekezlet összehívásához. Mindkét fél pozitívan értékelte az el nem kötelezettségi mozgalom gyarmatosítás- és imperialistaellenes jellegét. A mozgalmat a nemzetközi kapcsolatok olyan fontos és pozitív tényezőjének tekintik, amely elősegíti a békét és az államok közötti együttműködést. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke elismeréssel szólt az Afgán Köztársaság következetes, el nem kötelezettségi politikájáról. A közel-keleti helyzetet áttekintve a két fél aggodalmát fejezte ki a válság elhúzódása miatt, és megállapította, hogy addig nem lehet igazságos és tartós béke a Közel-Keleten, amíg Izrael ki nem vonul valamennyi megszállt arab területről és amíg nem állítják helyre a palesztin nép elidegeníthetetlen jogait, beleértve az önálló államalapításhoz való jogát. Ezzel kapcsolatban a két fél kifejezte reményét, hogy a genfi békekonferencia összehívására irányuló erőfeszítések eredményre vezetnek, és azon a Palesztinái Felsza- badítási Szervezet teljes joggal vesz részt. A két fél megerősítette, hogy határozottan elítéli a faji megkülönböztetést és a gyarmati uralmat mindenütt a világon, és hangsúlyozta, hogy fokozni kell a jelenlegi erőfeszítéseket ahhoz, hogy felgyorsuljon a gyarmati viszonyok felszámolásának folyamata. Ebben az összefüggésben a két fél megerősítette szolidaritását a dél-afrikai népekkel, amelyek a gyarmati és idegen uralom, valamint a szégyenletes apartheid, a faji megkülönböztetés ellen harcolnak. Szilárd támogatásukról biztosították Zimbabwe, Namíbia és Dél-Afrika népeit jogaik biztosításáért folytatott törvényes harcukban. A két fél hangsúlyozta az ENSZ szerepe további erősítésének szükségességét, mint a világbéke és biztonság megőrzésének nélkülözhetetlen eszközét. Támogatásukról bizA brit kormányfő Bonniban tárgyalt Tegnap délelőtt egynapos látogatásra Borúiba érkezett James Callaghan brit miniszterelnök. A brit—nyugatnémet csúcstalálkozó napirendjén három fő témakör szerepel: a gazdaságpolitika ösz- szehangolásának lehetősége, az NSZK-ban állomásozó brit csapatok fenntartási költségeinek megosztása és a nukleáris energiával kapcsolatos nyugat-európai kutatóközpont (az úgynevezett JET-prog- ram) színhelyének kijelölése. A gazdasági ellentétek a két ország között az utóbbi hetekben némileg enyhültek. Callaghan még szeptemberben élesen bírálta az Egyesült Államok és a szövetségi köztársaság kormányát, amiért nem tesznek meg mindent saját gazdaságuk (és ezzel a többieké) föllendítésére, nem tartják be a vezető nyugati államok májusi londoni csúcs- találkozóján tett ígéreteiket... Az angliai Corby város a nemzetközi kapitalista acélválság újabb áldozata. Az EGK-tagállamok brüsszeli döntése értelmében nagymértékben csökkentik a kilenc kapitalista tagország Időközben — mint bonni hivatalos körökben rámutatnak — az NSZK kormánya több ösztönző jellegű költség- vetési és beruházási döntést hozott, s ezzel az ellentétek egy részét sikerült elsimítani. Változatlanul nyitott azonban, hogyan koordinálhatja a rendkívül különböző gazdasági helyzetben levő két kormány jövőbeli terveit. Hosszas huzavona után döntés várható az NSZK-ban állomásozó angol katonai egységek, az úgynevezett rajnai brit hadsereg fenntartási költségeinek ügyében is. A kétoldalú megbeszélések a két kormányfő négyszemközti tárgyalásaival kezdődtek. Párhuzamosan a két külügyminiszter találkozójára is sor került; délután plenáris ülést tartottak, majd közös közleménnyel zárult az egynapos brit—nyugatnémet konzultáció. acéltermelését, ezért Corby- ban — amely Anglia egyik legjelentősebb acélipari központja — a következő hetekben 1200 munkást elbocsátanak. utóbb megteremtik azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével legalábbis megnehezíthető a bűnözés e sajátos fajtájának további terjedése Első pillantásra úgy tűnik, a Mogadishuban támadó különleges határőrkommandó úgynevezett vakítógránátja ilyen eszköz. De ismételjük: nem ez az igazán érdekes és nem is az, hogy például milyen körülmények között történt a négy terrorista elképesztően időzített öngyilkossága az állítólag szuperbiztonságos cellákban. Az igazán fontos ezúttal is a tömény politikai tanulság. A nyugatnémet Baader— Meinhof bandára az volt a jellemző, hogy közönséges bűncselekmények egész sorát hajtották végre, mindig és mindenkor politikai jelszavak kíséretében. Részletkérdés, hogy ők maguk menynyire hittek ultrabaloldali frázisaikban, a lényeg az: kinek használt ez a tevékenység. A válasz egyértelmű és világos: egyedül és kizárólag a jobboldalnak. Miért? Egyrészt azért, mert a politikailag iskolázatlan emberek egy része valóban összekapcsolta az effajta bűnözést a baloldallal, másrészt azért, mert a terrorhullám egyenes következménye az »erős kéz« követelése. Hogy ez mit jelent az igazi, a valóban politikai baloldal számára németföldön, azt megtanulhatta a világ. Corby az újabb áldozat Dolgozó hadsereg Vietnam felszabadított területein a katonák első feladata az aknák fölszedése volt. Ma már mind több harcos vesz részt a mezőgazdasági és az ipari munkában. Így a képünkön látható katonák is, akik az 5. katonai körzet 775. ezredében szolgálnak, egy kávéültetvényt művelnek meg. (Fotó — VNA—MTI—KS) A Kaposvári Ruhagyár fölvesz központi gyáregységébe 1 villanyszerelőt 1 festőt 2 lakatost 3 raktári munkást 1 portást valamint nagybajomi telephelyére — olajtüzelésű kazánhoz — 2 fűtőit és kadarkúti telephelyére-r- olajtüzelésű kazánhoz — 1 fűtőt Jelentkezés: a vállalat munkaügyi osztályán. (16733) Hétperces tűzharc, hat halál (Folytatás az 1. oldalról) »Életem legnehezebb tíz perce volt« — mondotta a nagy válságcsoport egyik irányítója később. Negyed egy után három perccel ismét megcsörrent a telefon a kormánylö asztalán: »A munkát elvégeztük, három terrorista halott, egy GSG- katona megsebesült, a többiek már a járművekben vannak.« A kancellári hivatalban és szerte az NSZK-ban nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul a jelentést. Az amerikai, a brit és a francia kormány a hajnali órákban szerencsekívánatait fejezte ki. A bonni kormány reggel újabb fölhívással fordult Hans Martin Schleyer elrablóihoz. »Engedjék szabadon foglyukat, értsék meg végre, hogy a terrorizmus útja az önpusztításba vezet« — hangzik a felhívás, amely megerősíti* hogy a hatóságok továbbra is mindent elkövetnek a gazdasági vezető életének megmentéséért. Kedden délután. néhány perccel két óra előtt, megérkezett Frankfurtba a Lufthansa különgépe — a csütörtökön extérített és kedden hajnalban kiszabadított utasokkal. A repülőtéren nagy tömeg várta a Mogadishuból érkezett 80 embert. (A gép korábbi utasai közül hatot kórházi ápolásra Szomáliában tartottak.) A takaróba burkolt, rendkívül kimerült, de boldog utasokat Holger Börner, hes- seni tartományi miniszterelnök és a szövetségi kormány öt tagja fogadta. Autóbuszokkal a Lufthansa éttermébe szállították őket, ahol az NSZK minden részéből összesereglett mintegy 400 hozzátartozó várakozott. A gépet utolsónak az eltérített gép legénységének négy tagja hagyta el. Kapitányuk, a légikalózok által meggyilkolt Jürgen Schumann holttestét ugyanez a gép szállította haza. A nyugatnémet határőrség különleges akciócsoportja, amely a kiszabadítási műveletet Mogadishuban végrehajtotta, a délután folyamán érkezett meg. a kőin—bonni repülőtérre. Ugyancsak ide érkezett Hans-Jürgen Wisch- newski, a kancellári hivatal parlamenti államtitkára, államminiszter, aki péntek óta a gépeltérítési dráma különböző helyszínein irányította a tárgyalásokat. A DKP állásfoglalása A Német Kommunista Párt (DKP) elnöksége nyilatkozatban ítélte el az NSZK-ban dúló terrorizmust. »A DKP elítéli ff terroristák barbár eljárását. A párt mély együttérzéséről biztosítja a meggyilkolt Lufthansa- pilóta hozzátartozóit.« »A terroristák, akik ártatlan férfiak, nők és gyermekek életét fenyegetik, hidegvérű gengszterként viselkednek. Módszereik semmiben sem különböznek a bérgyilkosokétól, az újfasiszta fajüldöző erők gyakorlatától — hangzik a DKP nyilatkozata. — A terroristák a legjobboldalibb, demokráciaellenes erők kezére játszanak. A terroristáknak semmi köze a demokratikus, haladó mozgalmakhoz, az imperializmus elleni harchoz.« »Mi, kommunisták, megbélyegezzük az egyéni terrort, és küzdünk ellene« — hangsúlyozza a nyilatkozat. A Német Kommunista Párt ismételten a demokratikus közvéleményhez fordul, hogy őrizze meg éberségét, határozottan keljen a demokratikus jogok és szabadságjogok védelmére, elszántan szálljon szembe az antidemokratikus hangulatkeltéssel. A Baader-csoport öngyilkossága A baden—Württemberg! tartományi igazságügyminisztérium kedden reggel bejelentette: a Stuttgart—stammhei- mi börtönben fogva tartott nyugatnémet terroristák közül négyen öngyilkosságot kíséreltek meg. A tferroristacso- port két vezetője, Andreas Baader és Cudrun Ensslin meghalt, két társuk, Jan Carl Raspee és Irmgard Möller életveszélyben van. A Baader—Meinhof csoport tizenegy tagjának kiszabadítását követelték Schleyer elrablói és a Lufthansa-gép eltérítői. A stuttgarti öngyilkosság percekkel azután történt, hogy hivatalosan bejelentették: a nyugatnémet határőrség különleges akciócsoportja Mo- gadishuban kiszabadította a Lufthansa-gép utasait, megölve három és megsebesítve egy elfogott géprablót. Nem sokkal később a baden —württembergi igazságügyminisztérium bejelentette: Jan-Carl Raspee, a Baader— Meinhof csoport harmadik tagja is meghalt egy stuttgarti kórházban, ahová közvetlenül a börtönben elkövetett öngyilkossági kísérlet után szállították. A stuttgarti tartományi igazságügyminisztérium — Kurt Rebmann szövetségi fő- államügyésszel egyetértésben — kedden bejelentette: az öngyilkos Andreas Baader és Jan-Carl Raspee »az első vizsgálatok szerint« pisztollyal vetett véget életének, Gudrun Ensslin fölakasztotta magát. A közvetlen életveszélyen időközben túljutott Möller pedig felvágta nyaki ütőerét. Hivatalosan meg nem erősített hírek szerint Baader és Raspee egyaránt egy-egy 7,65 milliméteres pisztollyal lőtte agyon magát. Az államügyészség azonnal vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogyan juthatott az NSZK legjobban őrzött börtönébe, a két terrorista cellájába fegyver. Annyi ismeretessé vált, hogy ez a fegyver nem tartozik a börtönben bevezetett szolgálati fegyverek közé, hanem katonai. Időközben döntés született arról, hogy a három öngyilkos boncolását egy stuttgarti kórházban egy nemzetközi orvosszakértői bizottság végzi majd. Ebbe a testületbe eddig egy svájci, egy svéd és egy francia orvosprofesszor kapott meghívást. A marxizmus klasszikusai mindig is elítélték az anarmißi chísta egyéni terrort — a múlt századi Oroszországban éppúgy, mint másutt. Jelképes megállapítássá vált az az igazság, hogy »II. Sándor cár megölése után III. Sándor következett«. Most hatvan esztendeje megtanulhatta a világ, hogy a, zsarnokság ellen mi a valóban célravezető módszer. A tömegeket mozgósító politikai küzdelem! Ebben a küzdelemben bizonyosodott be újra a terrorizmus tarthatatlansága. A mogadishui fejleményeket természetesen a nyugatnémet jobboldal is üdvözli (egyszerűen nem tehet mást). A CSU és egyéb ultrareakci- . ós szervezetek vezetői azonban jól tudják: a történtek a jelenlegi szociáldemokrata —szabaddemokrata kdbinet esélyeit erősítik. Márpedig ez is a nem lebecsülendő tanulságokhoz tartozik. Fölveszünk egy nőt adminisztrációs munkakörbe, valamint egy férfit árukísérőnek, PIÉRT Kereskedelmi Vállalat kaposvári lerakata, Jutai út. (16766)
