Somogyi Néplap, 1977. október (33. évfolyam, 231-256. szám)
1977-10-16 / 244. szám
ŐSÖK, ISTENEK Ősök, istenek címmel kiállítás nyílt Budapesten a Néprajzi Múzeumban. Uralkodói palota mahagóniból faragott ajtajának részlete. Jaunda, Kamerun. »Vitázó szellemek«. Twin Seven-Seven, a világhírű nigériai joruba művész kombinált mozaikfestménye. Mágikus faragványok. (KS-fotó — Németh Érné felvételei.) Jjk vénasszonyok nyara olyan lassan úszik el a bányatelep fölött, mint az ötkömyál. Meg-meg- akad még egy ideig a hegykoszorú csúcsán, és fülledt, álmos meleget bocsát a házak piros cserepeire. A hegy déli oldalán cukorrá érik a szőlő, az erdőben pi- roslik a csipkebogyó, és az egyik kertben második virágját bontja az. orgonabo- kor. Köves Béla az udvar sarkában, a diófa alatti szőlőlugasban ül a kissámlin.. Kinyújtott lába kilóg a lugas árnyékából, a két otromba fapapucs gazdátlanul hever mellette. A férfi vé- gigtörli tenyerével izzadó arcát, aztán derékig kigombolja az ingét. Egy kézzel, ügyetlenül cigarettát kotor elő a szinte lemezzé merevült munkásnadrág zsebéből, a dobozt két térde közé szorítja, meggyújtja a gyufát, aztán tüzet vesz a cigarettára is. Ahogy kifújja a füstöt, kínjában rrtegosikorgatja a fogát. Most tanulja, hogyan lehet egy kézzel élni, mert a másikat szétroncsolta a bánya, le kellett vágni. A kórház után szavát se lehetett hallani. Csak nézte a plafont, a néha megmegmozduló légyfogót, és ha a felesége meg akarta etetni, hangos káromkodásra fakadt. Szégyellte, hogy úgy bánnak vele, mint valami gyerekkel. Csak a gyerek tartotta benne a lelket. A hatesztendős Pisti. Pedig a legnagyobb fájdalmat akkor érezte, amikor hazahozták a kórházból, és a gyerek nem mert odamenni hozzá. Csak nézte, bámulta kerekre nyílt szemekkel, és hiába hívta Köves Béla, hiába unszolta a felesége, a gyerek nem ment közelebb. Mikor aztán felesége, vállárnál fogva oda akarta vinni a gyereket, Pisti felsírt, és elfordította arcát. Köves Béla akkor döbbent rá, hogy a gyerek fél tőle, fél a félkarú apjától. Azóta nincs esti játék és birkózás a szőnyegen, nincs nevetés, hangos, jókedvű beszélgetés a házban. A kapu nyikorgására Köves Béla felkapja a fejét. A kerten keresztül fut a gyerek, lóbálja az iskolatáskát, meglátja az apját, megtorpan. Lecsendesedik. Megáll egy pillanatra, kifújja magát. Nézi apját, aki hem mozdul. Aztán lassan, kop- panó léptekkel elindul a téglajárdán, és bemegy a házba. K ijön a gyerek a konyhából, é6 távolabb, a tavasszal kivágott öreg körtefa törzsére ül. Lekváros kenyeret eszik. A csirkék a fatörzsön ülnek sorban a gyerek mellett, mintha közel lenne az este. Aztán oldalra fordítják fejüket, és a magasba néznek. Egy csapat galamb — őskori rokonaik — suhan el a háztetők fölött. A gyerek is utánuk kapja fejét, de aztán már nem a galambokat, hanem a színes papírsárkányt nézi, amelyet a Törökhegy felett lebegtet a szellő. Köves Béla leeresztett szemhéja alól jól látja a gyerek minden mozdulatát. És ha kinyitja a szemét, látja a kopár hegygerincen szaladgáló gyerekeket is, amint megpróbálják a magasba bocsátani a színes papírból készült repülőket. Már mozdulna is, fel akar állni. Ekkor jut eszébe, hogy azóta még nem volt kint az utcán. Csak egy pillanatig tétovázik, aztán feláll, érzi, hgy szédül, de aztán határozott léptekkel bemegy a konyhába. Öltözni kezd ügyetlenül, egy kézzel. Oravec jános Mikor fekete ünneplő ruhájában végigmegy az udvaron, a gyerek lecsusszan a kidön- tött fa törzsről, és csodálkozva nézi az apját. Köves Béla meg csak megy a téglajárdán, egyenesre feszített derékkal. A boltban mindent bevásárol, ami a sárkánykészítéshez kell: színes papírt, ragasztót és három nagy gombolyag erős zsineget. Olyan csend van a boltban, amikor fizet, hogy minden pénzdarab koppanását meghallani. S zívdobogva megy hazafelé. . Azon spekulál, hogyan is kell a sárkányt megépíteni. Régen volt már gyerek, úgy érzi, nem emlékszik rá. De aztán eszébe jut sorra minden. A sárkányépítést nem lehet elfelejteni, amíg él az ember. A lugas előtt kiteríti a pokrócot. Mind a négy sarkához odaballag, és egyenként simítja ki. Aztán középre lerakja a zörgő papírt, a zsineget, a nádat, ollót, kést, borotvapengét, ragasztót, colstokot. Nagyot sóhajt, térdre ereszkedik, és nekilát egy kézzel. A férfi óvatosan térdei közé szőrit két nádszálat, a pengével összefaragja őket, aztán ragasztót tesz közéjük. Vékony zsineggel körültekeri az illesztés helyét, és fogával szorítja a zsineg egyik végét, hogy megköthesse. És ekkor hirtelen eltörik, elszakad, szétesik minden. A férfi majdnem felordít elkeseredésében, de aztán nyel egyet, és újból kezdi. Maga seip tudja, miért, halkan mondja is, amit csinál. Mintha ezzel is türelemre, kitartásra utasítaná magát: — Megfaragom az egyik nádat. így... Aztán a másikat. Most egy kis ragasztót ... Nem sokat, csak egy keveset. Ezután a két térdemmel összeszorítom. Nem erősen, össze ne roppanjanak. Így... És most megkötöm. .. Ekkor vetődik rá a gyerek árnyéka. Ott van előtte. Az apa ültéből felnéz a fiára. legszívesebben eldobna mindent abból az egyetlen kézből, és magához ölelné. De nem teszi. Tovább csinálja. — Majd én segítek, apa! Köves Béla ismét felnéz, aztán a gyereknek nyújtja a zsineget. A kisgyerek mellételepszik, és már csavarja is fürge ujjaival a spárgát. A férfi a gyerek kócos haját nézi, és közben mondja tovább, ami sorra jön; — Es most megiíötöm. .. Megkötjük... Így... Sikerűn. iviús.1 megháláljuk a másik párt... mkiucsea, beszélgetve folyik tovább a munka. három kezzei dolgoznak ketten. Az asszony a konynaaj 10.001 figyeli okét, eisn’ja magaí. A Torok-négy le.e menet, az utcán utan.uk umlautnak. A tcuvciru Köves öeia sárkányt visz, a fia meg menetté aprózna lepmit, szinte túl. 1 en»pa^tkooiiak a gerincre, levetik cipőj ukcrt. A gyerek tureimeti-enui topog iitenette a íuoen. A fém m- egyeneseouk. ngyetien kézben magasra emeii a sárkány testet, a gyerek meg a zsineggel a kezetlen euuü itiiZi.ja a sárteaiiiyt apja kézéből, amibe belekap a szel, és magasba lendíti. Két szélénél — ahol meg van kötve — megrántja magát a sárkány, aztán dacosan felveti elejét, s egész testét odákí- nálja a szélnek, hekitámasz- kodik a levegőnek, amely egyre feljebb és feljebb hajtja. Fut a gyerek, bukdácsol ' utána az apja, a zsineggom- bolyag egyre kisebb lesz. A sárkány már a völgy fölött repül, farka egyszinten úszik utána. Lihegve állnak meg, és az ég felé fordított fejjel mindketten a sárkányt nézik. L assan esteledik. Idefönn a hegyen, még világos van, a völgybe, a házak közé azonban már nem süt be a nap. Az egyforma háztetők kéményeiből a vacsora előtti füst száll egyenesen felfelé. Már éppen be akarják vontatni a sárkányt, amikor a zsineg hirtelen elszakad. A sárkány egy pillanatig még mozdulatlan, aztán táncolni kezd és lassan, szinte játékosan lehull a fűbe. Felhúzzák a cipőt, és le mennek a sárkányért. Eli dúlnak hazafelé. A gyere viszi a sárkányt, magasan feje fölé tartja. Kézenfogva mennek haza. — Apu — szólal meg a gyerek, és felnéz a férfira. — Miért esett le a sárkány? Köves Béla nem szól, csak szorosabbra fogja egyetlen kezével a gyerek tenyerét. Csak később mondja elgondolkozva; — Aláhúllt, mert szabaddá vált. A sárkány csak akkor repül, ha tartja valaki a földről. Úgy, mint én most a te kezedet... A vénasszonyok nyara úgy úszott a bányatelep fölött, mint az ökömyál. Meg-meg- akad még egy ideig a hegykoszorú csúcsán, de aztán a hideg szelek szétszakították, és továbbvitték. Visszavonhatatlanul megjött az ősz. KIM RlZSOV Valamit tenni kell ELSŐ DIALÓGUS — Valamit tenni kell, Misa! Máskülönben elmegy La- pinékhoz — mondta Lena, miközben kicsavarta a frissen mosott pelenkát. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa, és kikapcsolta a padlóke- félőt. — Lapinék ma megint elkapták Surát, amikor a gyereket sétáltatta. Meglátod, itthagy minket! — Nem fog elmenni. Hiszen nálunk az én egész mérnöki fizetésemet megkapja. — Ha elmegy, nem tudom befejezni a disszertációmat. — Majd keresünk egy másikat. — Naiv ember! — csattant föl Lena. — Ne felejtsd el, hogy nálunk nincs munkanélküliség. Még szerencse, hogy a lakásproblémája megoldatlan. A családhoz kell láncolni! — Hogyan? — Hát például úgy. hogy mindennap megborotválkozol. Nézd, Sura még fiatal. Unalmas neki esténként a tv előtt üldögélni. Egyszer még majd elmegy a moziba, i* bekövetkezik a legszörnyűbb: találkozik egy jól szituált férfival, akinek még jobb lakása van, aztán megkezdődik a nagy regény ... — Mégis; mit javasolsz? Ne engedjük moziba? — Éppen ellenkezőleg. Udvarolnod kellene neki egy kicsit. Moziba vinni, sőt: színházba, étterembe! MÁSODIK DIALÓGUS — Valamit tenni kell, Misa! Máskülönben elmegy La- pinékhoz — sóhajtott föl Lena, miközben a fürdőkádat súrolta. — Micsoda?! Egy árva szót sem hallok... — mondta Misa, és befejezve a mosogatást, elzárta a csapot. — Suráról beszélek. Lapinék nem hagyják békében. — Lenocska, én teljes gőzzel csapom neki a szelet. És azt hiszem, sikeresen. Tegnap a múzeumban megfogta a kezem, és megkérdezte: »Szeretsz, Misa?-« — És te?! — Mondtam, hogy igen — vallotta be becsületesen Misa. — Igazi férfi vagy! Még jó, hogy hozzád mentem, nem ahhoz az idióta Szemjonov- hoz... Mostantól kezdve munkaidő után bennmaradok az intézetben, hogy kettesben lehessetek. — Minek? — Azt hiszed, pusztán szavakkal sikerül itt tartanod? Ne felejtsd el: Sura még fiatal! HARMADIK DIALÓGUS — Valamit tenni kell, Misa! — nyögte Lena, miközben kezében padlóronggyal kimászott az asztal alól. — Micsoda? Egy árva szót sem hallok... — mondta MiMezei András: ANYÁM ölelhetem még kis fejét, töppedt haját. Még láthatom kék szemében a mész-fehér, az üres, végleges szobát, ahogy még néha kitekint a visszanyíló ablakon csupaszon, rezzenetlenül fiára itt bent — láthatom: végül a szeretet marad, uralván mint a rettenet a leépülő szervezet üveges idegsejtjeit, a féltéssel betöltve még mint szörnyű réseit az ég, az elme repedéseit. Vállát fogom. Mellettem ül Túllát a tárgyak üvegén, befelé figyel a szeme. Korompelyhekben hull a hó, messzire néz, és semmire. ONNAN Jó látni alant zuhanórepülésben az angyal szárnya ha lángol Hazugságból él meg a gyáva Igazságból hal meg a bátor Péntek Imre: OKTÓBER Október ormait bepólyálja a köd, zajongó kékségük az égről elszökött. Nyugalmát óvja, ideges a vidék: a lefutó dombon merülő venyigék. Lombok lépcsőzetén jár méltóságosan cinóber királyfi, palástja lezuhan. Sít Egy elkésett méh '<éső virágra száll: írga szirmok közé cinártja potrohát. Petri Csathó Ferenc: MÁRIA ÜNNEPEI József halott már három éve. A gyerekek havonta egyszer vendégségbe mennek Máriához. Eszik a madárlátta kenyeret, a hamubasült pogácsát. Azt mondják: tél jön. Azt mondják: nyár jön, topognak, álldigálnak, darálják, mint a verkli: vigyázzon magára, drága mama. sa. és kikapcsolta a mosógépet. — Sura elmegy! — Ostobaság! Megígérte, hogy sírig velem marad! — És te?! — Mondtam, hogy én is. — Istenem! Mondd: fel tudod te fogni, hogy egy nő számára milyen megalázó az a fonák helyzet, amelyikben Sura van? — Megértem — mondta szégyenlősen Misa. — Annál is inkább, mivel gyerekünk lesz. — Na látod! Haladéktalanul el kell venned feleségül! — De mi lesz veled? — ke- nődött el Misa. — Elválok tőled, aztán mint háztartási alkalmazott nálatok maradok. Majd az ismerősöknél fogunk randevúzni. ELSŐ MONOLOG — Valamit tenni kő, Misa! Máskülönben elmén Lapinék- hoz — mondta Sura, miközben szórakozottan nézegette a divatlapot... Zahemszky László fordítása
