Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
A gépek szerelmese À vékonydongájú fiatalember motoron száguld, színes reklámtrikót hord, albérletben lakik, és a város egyik legnépszerűbb munkásklubjának a vezetője. Szakmunkás volt, technikus lett. A Mezőgép Vállalat garanciális előadója; a gépekről készült makettjei a Mezőgazdasági Múzeumban, a martonvásári kutatóintézetben láthatók. Napközben alkatrészek, szerszámok után szaladgál, délutánonként pedig egy ítmk-szerelő otthon berendezett műhelyében fúr-fa- rag a maga kedvére. Cadár Lászlónak hívják. A négyzetbevető, a fűkasza, a silózó és a szárítóberendezés kicsinyített másainak elkészítése után most azon töri a fejét, hogyan lehetne a Mezőgép legsikeresebb termékének, a KCR darunak a kisöccsét megépíteni. — A aránnyal vagyok még bajban. Az már valószínű, hogy veszek egy ügyes játékautót, ráépítem a kicsi darut, hiszen a vállalat is azt csinálja; megveszi az IFÁT, ráépíti a darut. Ha egy téma eszembe jut, addig nem nyugszom, míg a végére nem járok. Éjjel-nappal az foglalkoztat, nincs egy pillanatnyi nyugtom sem. Amikor elkészül egy kicsiny masina, megnyugszom. Azt hiszem, akkor olyasmit érzek, amire azt szokás mondani, hogy sikerélmény. Szülőkből, német nyelvű nemzetiségű iskolából indult hat osztálytársa után Seregélyesre, ahol mezőgazdasági gépszerelőként végzett. — A szakoktatóm plexiből fusizott a műhelyben egy csodaszép kis repülőt Annyira tetszett, hogy én is csináltam egy ugyanolyat, s úgy sikerült, hogy nem lehetett a kettőt megkülönböztetni. Amikor rajtakapott, elvette. Az igazgató irodájába került. Attól kezdve anyagot, szerszámot kaptam. Ekkor a tizenéves szakmunkástanuló fél év alatt két kicsi lánctalpas, bolgár kerti traktor mását építette meg. Az egyik az iskola birtokában maradt, a másikat pedig 70 ezer forintért a Mezőgazdasági Múzeum vá- ^jírolta meg. — Tavaly Pesten jártam, s elmentem megnézni. Még ott volt. Amikor Martonvásárra került szakmai gyakorlatra, már rendelést kapott az ottani főmérnöktől. Miniatűr szárítóberendezését minden arra járó külföldi megcsodálja. Vizsgamunkaként pedig egy vetőgép makettjét készítette el. — A szertárban volt sokáig, az oktatásnál jó hasznát vették. Meghatódtam, amikor az ötéves találkozón visszaadták Azóta is őrzöm. Nagyon szeretem. — Még az ipari iskola előtt az édesanyám születésnapjára megcsináltam a sok lemondás árán épített családi házunk mását. A húgom azt hitte, hogy napszúrást1 kaptam, amikor lépegetve méricskéltem a szobákat. Titokban készült el, és anyám elsírta magát, mikor az ünnepi asztalra tettem. — A mama... — töpreng Gadár László. — Tulajdonképpen tőle örökölhettem a pepe- cselési hajlamot. Ö ugyanis olyan tortákat készít, hogy a határ túloldaláról is eljönnek érte, de még a Parlamentbe is fölvitték valamilyen ünnepségre. Mi otthon nem szeretjük a tortát, én a képviselőfánkért, a krémesért rajongok, de édesanyám égetett cukorból, piskótából házakat, palotákat, meséket varázsol. Eszembe jut, hogy pár éve eljutottam egy szuloki lakodalomba. Azóta se felejtem el azt a toronytortát, amelyet ott körbetáncoltak. Azonnal rávágja: — Az csakis az édesanyám tortája lehetett. Kezében a szakmunkás-bizonyítvánnyal 1970-ben a Mezőgépnél jelentkezett. — Keservesen vetitek föl, a darabolóműhelybe kerültem, ahol unalmas sablonmunkát végeztem a gépi fűrészen. El akartam szökni, de akkor már nem engedtek, áthelyeztek szerelőnek. Esténként a gépipari technikumban tanultam. Minél hosszabb időt töltött a vállalatnál, annál jobban megismerték. Bizalommal voltak iránta, így lett előbb csoport- vezető, majd a nyíregyházi mezőgazdasági főiskolára küldték. — Látja, az bánt, hogy ott nem tudtam megbirkózni az orosz nyelvvel. Magasan vertek a többiek, akik az általánostól tanultak oroszul. Itt éreztem először a kis iskola hátrányát. Röviden; nem sikerült. Nem az az ember, aki élni tudna többletfeladatok nélkül. A „Che Guevara” klubról — amelynek vezetője — kezd beszélni. Az új meg új ötletekről, a tervekről. — Örömmel járnak oda a fiatalok. Szeretném elérni, hogy a vállalat segítsen a klub korszerűsítésében. Legyen hol értelmesen eltölteni az időt. Nemcsak nekem, hanem a munkatársaimnak is. Gombos Jolán A tizedik esztendő Mélységesen mély bánya — Mélységesen mély a bánya kútja — idézem kissé merész felhasználással Thomas Mannt. — Ez nem kút, ez akna — figyelmeztet finoman, de határozottan Nagy Károly Állami-díjas, aki lehet, hogy nem túlságosan jól ismeri Thomas Mannt, de tökéletesen ismeri a bányászságot. Szénben is, ércben is. — Pedig olyan, mintha kút lenne — makacskodom, amint a mélyére próbálok tekinteni annak, ami előttem sötétlik kerek szájával itt, az aknatorony védelme alatt. — Olyan — hagyja rám végül is Nagy Károly —, csak nem víz lesz az alján, hanem réz. — És nem félnek ott lenn? — leselkedem lefelé, ahol már több száz méteren járnak az emberek, mélyítik az aknát, le egészen ezerkétszáz méterig. A recski ércbánya, az új rézérclelőhely feltárása folyik itt, és odább ds vagy két kilométerre, egy másik akna mélyítésével. Ha lejutnak ezzel az alig nyolc méter átmérőjű kúttal, azazhogy az aknával a megadott mélységig, akkor úgy néz majd ki, ha egyáltalán lehetne valamiféle geológiai és bemutatható metszetet készíteni a Mátra testéből, mintha egy nagy, nyomtatott, de szögletes »u« betűt formált volna az emberi erő az évmilliók óta érintetlen kőzetbe. A két függőleges akna a szellőzést és a szállítást biztosítja majd — a szellőzést máris —, a mélyben haladó vízszintes vágat — mely az »u« két szárát összekötő egyenes lenne — pedig kiindulópontja lesz a rézérc közötti vágatoknak. Némi erőltetett hasonlattal; ahogyan a levél fo eréről leágaznak a hajszálerek, úgy ágaznak majd el — már kezdik is egyébként hajtani — a teléréket nyomon követő vájatok. És mindezt 1200 méter mélyen. Ilyen mélyen ember még nem bányászott Magyarországon. Ilyen mélyen hatvan fok fölé emelkedik a hőmérséklet, ha egy pillanatra is kihagy a ventilláció. Ilyen mélyen őrzi, rejtegette mindeddig a Mátra az ország és Közép-Európa egyik legA Balaton búcsúzik a nyártól. Az aranyló napsütés sem tudta már a héten visszacsalogatni a nagy vendégsereget, s bár az utakon erős volt még a forgalom, a kempingek egymás után zárták be kapuikat: szeptemberben hűvösek már a hajnalok, és mind kevesebben vállalkoznak a táboréletre. A meteorológiai ősz beköszöntését nemcsak ez jelzi, hanem a földekről érkező hírek is. Megkezdődött a cukorrépa betakarítása, és kedden munkához lát a gyár is. Somogy, Tolna és Baranya földjein 10 200 hektáron termeltek ebben az évben cukorrépát. A becslések szerint 38—40 ezer vagon nyersanyagot kell a következő hónapban a gyárba szállítani. A legutóbbi mérések szerint jó minőségű az idei répa is: cukortartalma elérte már a 14,5 százalékot. Az átvétel megkezdődött: az első szállítmányok a kaposvári főiskolai tangazdaságból, illetve a szigetvári átvevőállomásról érkeznek majd a gyárba. A cukorrépa-feldolgozás megkezdése egyúttal az őszi csúcsforgalom kezdetét is jelzi, hiszen dolgoznak még a konzervgyárak, s rendszeresen kérik az alapanyagot. A földeken lassan hozzálátnak a burgonya és a kukorica betakarításhoz. Szállítóeszköz viszont ebben az időszakban sem lesz több: a meglevőt kell tehát — fuvaroztatónak és szállítóvállalatnak egyaránt — Jobban kihasználni. A Volán Tröszthöz tartozó vállalatok vezetői a hét végén két napig arról tanácskoztak Siófokon, hogy milyen szervezési intézkedésekkel lehetne javítani a szállítójárművek kapacitásának kihasználását. Az eredményt a következő hetek, hónapok bizonyítják majd. A héten nagy forgalom volt a zöldség- és gyümölcsboltokban: augusztus 31-e óta országosan vásárt rendeznek zöldpaprikából, paradicsomból. Tíz napig féláron vehetik meg a háziasszonyok a befőzni való paradicsomot és — fajtától, valamint minőségtől függően — olcsóbb a paprika is. Az intézkedésnek két célja van: az egyik az, hogy ösztönözzék a háziasszonyokat a befőzésre, a másik pedig, hogy mérsékeljék a konzervgyárakban, feldolgozó üzemekben a munkacsúcsot. Ezek az intézkedések azt is bizonyítják, hogy a zöldségprogram első eredményeként — a tavalyihoz viszonyítva — alapvetően megváltozott, sokat javult az ellátás. Az értékesítés biztonságának fokozása jó hatással volt a termelési kedvre. A betakarítással együtt megkezdődött a készülődés a vetésre is. Kedden három megye szakemberei kaptak megnyugtató választ egy fontos kérdésre: milyen lesz az őszi ve- tőmagellátás? A Vetőmag Vállalat dél-dunántúli területi központjában tájékoztatón mondták el, hogy a három megye közül a legnagyobb mennyiséget — 900 vagon vetőmagot — a somogyi gazdaságok kérték. A szállítást már megkezdték, és szeptember végéig mindenhova eljut a jövő évi termést megalapozó vetőmag. Mint csütörtöki összeállításunkból kiderült, a tanítás megkezdéséhez biztosítottak a feltételek az iskolában. Néhány szakmában azonban kevesebb lesz a tanuló, mint amennyivel a megyei tervek számoltak. Ezért tették lehetővé, hogy még szeptemberben is jelentkezzenek azok a fiatalok, akik eddig nem gondoltak a továbbtanulásra, vagy más terveik nem váltak valóra. A tanév közeledésének sok jelével lehetett találkozni: a papír- és írószerboltokban igazi csúcsforgalom volt, s a nyaralásból hazatért, barnára sült diákok közül sokan kapták meg az iskolaköpenyt, táskát. Pénteken pedig — elsőként a megyében — megtartotta tanévnyitó ünnepségét a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola. Kedden összefoglaló számvetést készítettek a tanácsi iparvállalatok vezetői. Az első félévet értékelő adatok alapján azt állapították meg, hogy összességében jó volt a gazdálkodás. Az általános tapasztalat mögött azonban kiemelkedő jó eredményeket éppen úgy lehet találni, mint gondok sokaságát. E gondok megoldására — az eredmények javítása érdekében — a következő hetekben, hónapók- ban kell az eddiginél jóval többet tenni. fit. Kercza Imre gazdagabb és jól hasznosítható rézérctelepét. Recsken egyébként már hosszú-hosszú évtizedek óta folyik az ércbányászat. Réz is kerül, ólom is, cink, sőt még arany is — ez utóbbi inkább csak »-mintának«, mintsem mennyiségnek. Am a régi bánya kimerülőben, s vélték sokan azt is, hogy ezzel a bányával, a régivel meg is szűnik e tájon az ércbányászat. A geológusok, a szakemberek azonban tudták, hogy a Mátra mélye még sok és hasznosítható kincset rejt, csak meg kell találni: hol? És milyen mélységben. Éppen tíz esztendeje annak, hogy a próbafúrások bebizonyították : van és nem is kevés reze a Mátrának, érdemes hasznosítani. És tíz esztendővel ezelőtt a kísérleti fúrások nyomán megkezdődött a tulajdonképpeni — élőmunka. Pontosan meghatározni, hol és mennyi az érc. Egy-egy akna mélyítése hallatlanul sok pénzt, energiát jelent, nem lehet összelyukasztgatni ezerméteres mélységig a hegységet. Biztosra kell menni! És biztosra mennek. Most lendületesen folyik az akna mélyítése, és nem kevésbé lendületesen a további kutatófúrás: eddig százhúszat végeztek, az idén összesen tízezer méter lesz a fúrások hossza. A sziklákba. Jövőre a duplája, 1980- ra pedig száz kilométernyi hosszban jelölik ki a művelés irányát és lehetőségeit a próbafúrások. Lesz mit bányászni. És lesznek, akik kibányász- szák. Angyal András, a svéd fúrómesterektől tanuló Gál B. József, Bakura János meg Kovács András. És a többiek. Majdnem ezren immár, akiknek jó része itt tanulta Recsken évekkel, évtizedekkel ezelőtt az ércbányászatot. Mások, meg — mint Nagy Károly és brigádja — a szénben Több száz méteres mélységben. tanulták meg a »szakmát«, de tanulták tovább. Egy szó, mint száz, ha fölösen nem is, de van szakembere a mátrai réznek. Segítenek a szovjet tanácsadó mérnökök is. minthogy a szovjet ércbányászat és technika élen jár a világban. Most persze jogos lenne a kérdés, sőt a kérdésre válaszolni is, hogy hát mikor is indul az igazi, a termelő bányászat itt Recsken, a Mátra északi lábainál? Az érc feltárása — nem felszínre hozása — már egymagában is mil- liárdokat igényel. És további milliárdokat a kitermelés, a réz előállítása, feldolgozása... Azok a furcsa, fénylő alumínium testű tornyok, amelyek hosszú ormányokat mélyeszte- nek a földbe, a »házi« kis cementgyár, az egyemeletes, vagy éppen földszintes épületek a gyanútlan szemlélőnek aligha árulkodnak arról, hogy voltaképpen már egy új évezred hajnalának előfutárai. Nem arról van szó természetesen, hogy majd húsz év múltán, az új évezred elején lesz csak itt igazi élet. Ám az évmilliós Mátra tövében néhány év — úgy tűnik nem jelent sokat. Az is tény, hogy tíz- és tízmilliárdokkal nem lehet dobálózni. Egy pénzben, javakban gazdag országnak sem. S nálunk szerényebbek a lehetőségek. Az aknamélyítők azért dolgoznak. A bánya mélységesen mély »kútja« egyre mélyebbre hatol a földtörténet és a Mátra tegnapjába. Az ember eljut oda, ahova a természet, véltük, soha nem enged majd bepillantást— És nem félnek ott lenni? — leselkedem lefelé, de csak valami halvány fényt látok a számomra felmérhetetlen mélységben. Emberek dolgoznak ott, felettük — közöttünk — vagy hatszáz méternyi mélység, és még lejjebb már nincs más, csak a kő, a szikla, amelyet robbantanak, vésnek, fúrnak, cementeznek. — Miért félnének? A munkától nem lehet félni. És aki dolgozik, az nem is ér rá félni — válaszol Nagy Károly, és elpöccinti körmig égett cigarettáját. Elég volt a szövegből. Dolgozni kell. Eljutni az 1200 méterig, eljutni a rézig, és eljutni a műszak után — haza. Jó szerencsét mindehhez! Gyurkó Géza Felkészítés a pártéletre A kommunistává érés bonyolult, hosszú folyamat. Ebben a folyamatban az egyén számára jegjelentősebb. esemény, amikor fölveszik a pártba. A tagfelvétel pillanatában azonban a legtöbb párttag még nem kész kommunista. Emberi és politikai fejlődésük tovább folytatódik az alapszervezet kollektívájában, gyakorlati politikai munka közben. Természetesen az új párttagoknak már a pártba lépés pillanatában rendelkezniük kell bizonyos alapokkal: a párt politikájával való egyetértésen túl elméleti és gyakorlati téren is fel kell készülniük a pártéletre. Volt idő, amikor már a marxizmussal vagy a szocializmussal való ösztönös szimpátia alapján, a kommunistává érés korai szakaszában is bekerülhettek emberek a mozgalomba, mert ezt kívánta a történelmi helyzet. Nagy részük a mozgalom harcai közben tanult, vált a párt hűséges harcosává. Napjaink történelmi helyzete, a fejlett szocialista társadalom építése azonban többet követel. Ezt a gyakorlati követelméhyt fogalmazta meg az MSZMP XI. kongresszusának határozata és I a határozat nyomán a megvalósítást kezdeményezve a Politikai Bizottság 1975. szeptember 23-i döntése is. E döntés alapján a párttagnak jelentkezők még a felvételt tárgyaló taggyűlés előtt kis kézikönyvből egyéni tanulással felkészülnek a párttagtól elvárható legfontosabb elméleti és politikai alapismeretekből. Az alaoismeretek ta- nulmánvozásának befeiezté- vel pedig az ezzel megbízott és erre felkészült aktivistával konzultálniuk kell. Csak ezután kerül taggyűlés elé felvételi ügyük. Amikor másfél éve a pártszervek hozzákezdtek a leendő párttagok felkészítéséhez, sokan nem látták világosan a felkészítés új módjának lényegét. Ügy látták, hogy ez csak a szervezeti szabályzat és a pártprogram áttanulmányozását jelenti, egy e célra kiadott brosúra alapján. Mi ebben az új? — kérdezték. Hiszen ezek ismerete eddig is követelmény volt! Valóban így van, de a tagfelvétel mechanizmusában nem volt meg a helyük. Legföljebb megkérdezhették a jelölttől, hogy ismeri-e. Az új rendszerrel a leendő párttag már a vezetőségi ülés után kézbe kapja a felkészüléshez szükséges kézi- í könyvet, melyben a legfontosabb ismeretek megtalálhatók. Maga a kis kézikönyv érthető és világos olvasmány, az összes lényeges dolgot közli. Foglalkozik a párt helyével, történelmi szerepével, programjával, a szervezeti szabályzattal. Még a párt szervezeti felépítésének vázlatát is tartalmazza. Közben sokat megtudunk a tagfelvétel rendszeréről, a párttag életmódjával kapcsolatos elvárásokról, világossá válnak a párttag jogai és kötelességei. A párttagnak jelentkező még egyszer átgondolhatja, milyen politikai mozgalomhoz, milyen társadalmi célok megvívásához köti életét, és hogy ez milyen kötelmeket jelent számára. Amikor a párttagnak jelentkező már kérte tagfelvételét, kiállította a kérelmet, önéletrajzot írt és a vezetőségi ülés után megkapta a felkészülés segédanyagát, azt a tapasztalt, régebbi párttagot is kijelölik, akivel az anyag elsajátítása ‘ után lehet és kell konzultálnia. A kijelölt konzultáns területenként más szempontok alapján kapja e megbízatást. Van olyan pártszerv, ahol a végrehajtó bizottság, pártbizottság tagjai, van. ahol a pártépítési munkabizottság tagjai látják el e feladatot. De gyakori az a megoldás is. hogy régi párttagok közül a legtapasztaltabbak. legfelkészültebbek kapják fő pártmunkaként. A konzultánsok módszerével, helyével, szerepével kapcsolatban is akadt itt-ott félreértés. A konzultálást egy- egv helyen iskolás vizsgáztatásként fogták fel. Máshol a konzultáns és a párttagnak jelentkező ajánlói nem tudtak megosztozni a feladatokon. A vezető pártszervek közreműködésével ezek a félreértések általában tisztázódtak, s a megbízott tanácsadó a tagfelvétel előtt már legalább 4—6 héttel kapcsolatba lép a jelölttel. Segít a párttagnak jelentkező fiatal felkészülésében, közösen tisztázzák a felmerülő kérdéseket. Kedvező tapasztalat, hogy a konzultáns később, már a tagfelvétel után, idősebb elvtársként figyel az új tagra, mellette áll, tanácsaival, tudásával, tapasztalataival segíti. (Ezáltal a párton belül is tovább erősödik a generációk elvtársi együttműködése.) Tevékenysége ugyanakkor nem csökkenti és nem csökkentheti a pártvezetőség, a taggyűlés és az ajánlók felelősségét. A tagfelvételre jelentkező felkészüléséről tájékoztatja a vezetőséget, meghívhatják a felvételt tárgyaló taggyűlésre (ha nem annak az alapszervezetnek a tagja), ott elmondhatja a jelöltről alkotott véleményét. A kedvezőtlen tapasztalatokat is kötelessége az illetékes pártszerv tudomására hozni. Az információ birtokában a taggyűlés esetleg elutasítja a jelentkezőt. De az ajánlás, a felvétel felelőssége mindenkor, teljes egészében az ajánlóké és a taggyűlésé. Nagy felelőssége van persze a konzultánsnak is. De felelőssége más, mint az ajánlóé. Felelős azért, hogy kellően felkészüljön a leendő, többnyire fiatal párttag, már az induláskor, mert az ő generációjuk fogja egykor továbbépíteni a pártot. Munkája a propagandistáéhoz hasonló, szép' és fontos tevékenység, de jelentőségét sem szabad eltúlozni. Ez nem valamiféle különleges jogokkal járó funkció. Pártmunka, amelynek már eddig is sok eredménye született, és még ezután is sok eredménye lesz. H. A. Somogyi Néplap
