Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-04 / 208. szám
Üj híd épül Szegeden Szegeden 630 millió forintos beruházással új közúti híd épfii. A hidat 18 cölöp fogja tartani. A munkák egyik érdekes része a napokban fejeződött be: a mederben két összekapcsolt uszályról SOIL-MEC cölöpöt készítettek, illetve süllyesztettek le. A cölöpök átmérője 1,3 méter, és 40—45 méter mélyen nyúlnak a talajba. A híd négy forgalmi sávos lesz, és várhatóan 1979 végén készül el. Naponta 600 kilométer A leghosszabb járat Szemléleti fejlődésre mutat, hogy mostanában sok szó esik Kaposvár lakossága körében az egész város fejlesztéséről, bár a tanácstagi beszámolókon az észrevételek és javaslatok többsége ma is inkább egyes utcákra és lakótömbökre szorítkozik. Tágul a látókörünk. Egyre többen ismerik fel, hogy a városfejlesztés a lakóterületen kívül kiterjed még az ipari körzet, a zöldterület, a közlekedési és közcélú építési terület tervszerű fejlesztésére is. Maga a lakóterület is olyan összetett fogalmat jelent, mely a lakóépületeken kívül a kiszolgáló létesítményeket is magában foglalja: a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, orvosi rendelőket, gyógyszertárakat, utakat, tereket, parkokat, sétányokat. Sőt, mint Csupor Tibor Kaposvári utcák című cikkeiben szemléletesen kifejtette: a lakóterület hangulatteremtő, feledtető, -az ott lakók ízlését, gondolatvilágát, életstílusát« is kifejezi. Az ember szolgálata Nyilvánvaló tehát, hogy a városfejlesztés, a városrendezés nem egyszerű mérnöki rutinmunka, hanem nagy hagyományokkal rendelkező, magas szintű tudomány, mely az idővel és a társadalmi változásokkal tartalmában és formáiban módosul, de fő rendeltetését, az ember szolgálatát sohasem mellőzheti. Minden korban, de különösen napjaink szocialista társadalmában az embert nemcsak elsődleges lakásigényeinek kielégítésével szolgálja, hanem egyre emelkedő szintű ízlésfejlesztő 'követelménnyel és törekvéssel is. Tévedés lenne feltételeznünk, hogy akár a legegyszerűbb ismeretekkel rendelkező ember közömbösen szemléli környezete, városa változásait. Ha így lenne, senki sem fogna szerszámot egy lakóházától távolabb eső városrész szépítésére. Anélkül, hogy bárki egy pillanatig is kétségbe vonná a 'kormány gazdasági szempontokból eredő telepszerű lakásépítési elvét. ajánlatos mindig megfontolás tárgyává tenni az időálló lakóházak elkerülhető feláldozását. Ugyanakkor nagyobb figyelmet kell fordítanunk a lakosság alaposabb tájékoztatására. Fogadjuk szívesen az érdeklődők és kétkedők kérdéseit, és világítsuk meg, hogy milyen okok tették szükségessé, illetve elkerülhetetlenné olyan építmények szanálását, amelyek fél évszázad múlva is lakhatók lennének. Több kaposvárival együtt láttam Tapiola finn város központjában egy pavilont, benne a város makettjével. Ez a pavilon volt a város első építménye. A kiállított várostervet leendő lakói annak idején megvitatták, de bárki más is véleményt nyilváníthatott. A vita befejeztével megépítették a különböző vezetékek teljes rendszerét, az utakat és a járdákat, és csak ezután épült fel a város lakóházakkal, iskolákkal, kórházzal, áruházakkal, parkokkal, magas kilátóval, éttermekkel, csónakázó tóval, szökőkutakkal. A város már régen a maga ki- teljesedett életét éli, de a pavilon ott áll az eredeti helyén, és bárki ellenőrizheti a tervvel egyező valóságot. Emellett a pavilon a várost felkereső idegeneknek tájékoztatóul is szolgál. Valami hasonló hatású lakossági tájékoztatás — ha nem is ilyen elegáns kivitelben — nálunk is elkelne. A lakás rendeltetése megváltozott Kissé elrugaszkodtam írásom eredeti tárgyától. Nem annyira a városfejlesztéssel akartam foglalkozni, inkább a környezetünk védelmével. Remélem. bocsánatos bűn. hogy szellemi ostor híján egyik gondolatom karon ragadta a másikat, és letértem az eredeti ötről. Közismert gondolatból indultam el: a lakás rendeltetése már rég nem ugvanaz, mint régen volt, hogy fede'et biztosítson a család feje fölé, s hogy az uzsoralakbér mennél alacsonyabb legyen. Ma a I lakások funkciója fobdatódik | az épületeket övező 'környezetben, a növényzettel beül- ! tetett területek kialakításában. A fri& füves, virágos lakóhelyi környezet kutakkal, vízfelületekkel, medencékkel, szobrokkal, vad rajzolatú kövekkel, sziklákkal pihentet, kedvező lélektani hatást vált ki, ahogy a szakemberek mondják: rekreáló hatású. Különösen a hétvégi pihenésben szerep jut a várost övező távolabbi — úgynevezett övezeti — területeknek is. Kaposvár helyzete kedvezőbb, mint a belső övezeteknél : parkerdőink, víztározóink és festői környezetük felüdülést nyújtanak. Lakóterületeink és munkahelyeink közvetlen környékének pihentető, felfrissítő és erőt felújító lehetőségeivel azonban néhány biztató példa ellenére sem dicsekedhetünk. Az új városkép kialakítása során nem fogalmaztuk meg elég határozottan az élő növényzet telepítésének, védelmének, megmentésének fontosságát. Igaz, jogszabályok védik a növényzetet: zöld területet csak indokoltan és hatósági engedéllyel szabad I igénybe venni, és a tönkretett növényzetet pótolni kell. Mégis: az engedélyezett és engedély nélküli igénybevétel, az építkezésekhez szállító járművek kíméletlenül sok-sok fát semmisítenek meg. A pótlás bizonytalan, mert nem szervezett, és reménytelenül időigényes. Sajnos, a garázda vandalizmusnak is célpontja a védtelen növényzet. A zöldterületnek nemcsak városépítési, szépítési és szerkezeti szerepe van, hanem egészségvédelmi, tehát társadalmi rendeltetése is. Megdöbbentem, amikor egy tanácsi felszólalásomhoz anyagot gyűjtve följegyeztem a Kaposváron kiirtott fák s bokrok riasztóan nagy számát. Aligha minősíthető ellenérvnek az a válasz, hogy »ültetünk is fákat«. Irigylem azokat a városokat, ahol egy- egy lakóterület építésének, illetve rekonstrukciójának tervébe beleillesztették az idősebb fákat, még az elhalt, de konzervált, érdekesebb alakza- tú fákat is. Kiievben hallottam, hogy a város parkosított területe ugyanakkora, mint a beépített terület. Száraz kutak száraz partján Egy meleg alkonyaikor a Szabadság parkban üldögélve fanyalogva nézegettem a száraz, vízköves, rozsdafoltokkal csúfított kerámia tekervényt a sötét vizű medence közepén. Nem tagadom, fölállítása percétől nem tudom befogadni Jobbik Lajos tudta azt is, hogy szálegyedül kevés lesz a falu megmentéséhez. Kanosz- száznia kell, úgy roggyantani a térdét, hogy mégis ő maradjon fejjel magasabb. Vonyó Gáspárnál is! Átvirgolódott éjszakák szúrták vérágasra a szemét. De csak Fábián és Sebestyén névünnepén szanta el magát. Az időjárás meghazudtolta az öregeket, akik január húszadikát famézgásító napnak tartották, tavaszmoccantónak, amikor a gyökerek takarékosan ugyan, de újra itatni kezdik a törzset és az ágakat. Rá két napra meg a reményt szokták jósolni ugyanezek az öregek, ha az eresz, mint egyetlen hangra felhúrozott, pengetés hangszer együgyű dallamba kezdett. „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince!’’ De ezt az értelmetlen szökőkutat, mely ugyanúgy ábrázolhat egy berúgott cápát, mint egy kőgörcsöt Egy bizonyos, hogy mindenhova inkább illenék, mint az impozáns hősi emlékmű előterébe. Szerencsére ritkán működtetik (miért?), így a sétálók egy pillantást sem vetnek rá, a kövekkel játszadozó piciknek meg igazán mindegy, mi árválkodik a medence közepén. Eszembe jutott hogy milyen szegény a mi városunk szökőkutakban, vízi létesítményekben. Ma kevesebb működő szökőkutunk van, mint a felszabadulás előtt. Víz nélkül szomorkodik a színház előtti figurális szökőkút medencéje, a park egykori csobogója száraz. Medgyessy Ferenc Rippl- Rónai szobra is szomjasan tekint a lába alatti víztartóba. A Latinca téren néhány jellegtelen csövecskéből szökik fel a víz. 1965-ben kapta a város a megyei könyvtár mellé Józsa Bálint Ülő leány szobrát egy medence párkányára komponálva. A medence elemei is megérkeztek a város címére, de az ülő lány pénz- és vízhiány miatt egy árnyas körtefa alá került. Tudomásom szerint rövidesen elkészül Is- pánky József bronz Fürdőző leánykája. Igen mutatós lenne szökőkutas elhelyezése. Tudom, a mesterségesen létrehozott vízi létesítmények költséges elemék, annál is inkább, mert hangsúlyos elhe- j lyezést kívánnak. Az is igaz, hogy korábbi nyomasztó víz- ; hiányunk közepette nagy lu- [ xus lett volna még szökőkutakkal is megterhelni a vízhálózatot. Ha azonban tudomásul vesszük, hogy a víznek, ‘különösen a vízfelületeknek kedvező és hangulatteremtő az élettani és lélektani hatásuk, hogy esztétikai élményt nyújtanak, látványuk megragadó és megnyugtató, a levegő páratartalmának növelésével, légkondicionáló hatásukkal kellemes közérzetet keltenek, és hogy vízforgató szerkezettel fogyasztásuk jelentéktelen, akkor több figyelmet érdemelnek városrendezési terveinkben. (Tudomásom szerint a Kaposvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága már intézkedett a vízforgató berendezések beszerzésére és a meglevő szökőkutak üzembe helyezésére.) Ha írásom nyomán most szemrehánvást tenne valaki, hogv praktikusabb nani szükségletek és hiánvok feltárása helyett városunk kellemesebb kényért, a városfejlesztés díszítő elemeinek hiányáért emeltem szót, csak azt válaszolhatom, hogv fontos közérdekért, érette is szóltam. most éppen január utolsó harmadára keményedéit meg a tél. Egyre hízó szelek sodorin- tottak a száraz cserjéken,, és gyorsulva görgették az őszt kiálló bogáncsok ördögszekérré kapaszkodott csomóit. Bele- fötörtek az avarba; az Agáca- sűrü úgy reszketett, mint a gyapjatlanra nyírt birkanyáj. A szél utat lelve az aszóból, jeges hideggel csapott rá a falura. Megpocsékolta a foghíjas kerítéseket, zászlóként lengette a zár nélküli kapukat. Vadul hullámzott a füstsörény a kéményeken, és tégla hullt a kéménygyomorba. Röppenni készültek a háztetők vaslepkéi, a tévéantennák. Csak a falu fölé keményedéit reménytelenszürke felhőkupolával nem bírt a szél. Húszadikán csönd lett, és a kékesfeketébe sötétedett ég vetni kezdte,, az igazi telet, súlytalan fehér magmilliárdok- baa. Felzúg a hatalmas Ikarus motorja. ' Makfalvi Árpád »pilóta« megszokott mozdulattal kanyarodik ki járművével a kaposvári autóbusz-pályaudvarról, s vág neki a Siófok, Veszprém, Zirc, Győr, Rajka Bratislava útvonalnak. Ez a Volán 13. sz. Vállalat leghosz- szabb járata, egy-egy nap 600 kilométert tesznek meg a kocsik, amíg a telephelyre visz- szatérnek. Éppen két esztendeje, hogy a vállalat megindította ezt a járatát. Kezdettől együtt dolgozik a gépkocsivezető és a kalauz. Nem könnyű a feladatuk, még akkor sem. ha csak minden másnap lépnek szolgálatba, mert a hosszú; forgalmas út. a sok utas — a felelősség értük — igen nagy gondot okoz. Hajnali ötkor kelnek, és rendszerint éjfélkor jutnak csak ágyba. Kisebb és nagyobb somogyi falvak maradnak el. Egyre több az utas, már az állóhelyek is foglaltak. Almœ még a Balaton-part, Siófok is épJobbik Lajos kulcsra zárta a kirendeltség ajtaját — ki keresné? Már megszokta, hogy csak fogadónapokon nyitják rá az ajtót, ha a központból itt van az elnök vagy a titkár. A pogányszállási tanácsból akkor lett kirendeltség, amikor három másik faluval együtt Bi- zséhez, a nagyközséghez körze- tesítették. Oda kötődött minden szállal: ott volt a tsz- központ is, a nagyközség két üzemében brigádnvian dolgoztak pogányszállásiak. a nagyobbacska iskolás gyerekek a bizsei körzeti iskolába jártak, az új egészségház mind a négy települést kiszolgálta. A lomha autóbuszok azóta találnak rá a falura, amióta útszalag hurkolja Bizséhez. Jobbik Lajos egy pillanatra megállt — csak annyira, amennyire felnőtt embernek illik, amíg rá nem mondják: „A Lajos állóhelyében toporog, mint a tojógalamb!:” — szinte meghullámzott a teste a mohó lélegzetvételtől, tüsszög- tetően friss hószaga volt a levegőnek. Az épület másik részéből gyerekhangfoszlányok lebegtek rá a falura. „A csitá- ri ... gyekalatt ., . genle- esett... ó ..A volt tanácsház felét az iskolai alsó tagozat — hét öklömnyi lányka és fiú — tanítására használták ki. Csak néhány évvel ezelőtt még negyven gyerektől volt itt méhkaptáros nyüzsmitölés, gondolta a kirendeltségvezető komoran. De hiszen ebben az ügyben indult el! Útra kell tennie magát végre! Felpillant- w látóterébe kapta a falut: pen csak ébredezik. Itt néhány perces szünet következik, van idő szót váltani a vezetővel. — Tizenkilencedik éve. 1958- tól vagyok gépkocsivezető, autóbuszon másfél évtizede. Amióta ez a járat megindult, évente átlagosan 100 ezer kilométert teszek meg. Ilyenkor nyáron g balatoni, télen a bakonyi utak veszélyesebbek, s mindenkor nagyon kell vigyázni az E 5-ös úton, mert a külföldi személygépkocsik, kamionok gyakran lépik túl a megengedett sebességet, sértik meg a közlekedési szabályokat. Szerencsére eddig még mindig biztonságban céljukhoz juttattam utasaimat... Most november 7-én várom a 750 ezer kilométer baleset- mentes vezetés után járó kitüntetést. Nagyon szép ünnep lenne ez a nap számomra... Nem könnyű a kalauz dolga sem. Különböznek az emberek, akadnak köztük élelmesek. Mint az a fiatal, piros ruhás anyuka, aki kisfiával Siófok közelében szállt fel, s így érdeklődött: mint a mozdony meg a szerelvény, elöl a semmi kis templom a kéménnyi toronnyal, majd a házak sora. Az utóbbi években egyre szaporodtak a kiüresülő telkek ... A felhők hosszú fehér szálakból szőttek takarót a földnek, s csak most néhány perce szűnt meg a havazás. Jobbik Lajos lába alatt ropogva süppedt a fehérség. Nem hitványka szövet ez, vastagsága is van ! A kirendeltségvezető rossz szokássá lett mozdulatával — szálasból pelyhessé silányuló haját óvta — két ujjnyival mélyebbre erőltette fejébe kucsmáját. Egészen rá a határozatlan vonalú szemöldökre. A hó marasztalta volna csizmáját, ezért komótosan lépkedett, kezét cementszürke félkabátja zsebébe süllyesztve. Járda menti diófákon szokatlan formájú levelekként a mezőkről beszemtelenkedett varjak üldögéltek. Moccanásukra porrá szitálódó hócsomók hulltak alá. Jobbik a válla közé sunyta a fejét. Valaki olyan színtelenül kattogó hangon nevetett, amilyen szikkadtat a kerítéslécek adnak, ha a gyerekek botot húznak keresztbe rajtuk. Magyal Lázi ! Szegény fickó ott állt az oszlopot támasztva és cigarettázott. Az arca árulója volt — a gyengeelméjűeké ilyen —, mindig kiárusította a kedvét. Magyal Bora nem engedi odabent dohányozni, következtetett a kirendeltségve- zelő. (Folytatjuk) — Hány éves kortól kell jegyet váltani? — Milyen idős a kisfiú? — Hét lesz ... — Ugyan, anyuka, hiszen már tíz is elmúltam — vág közbe öntudattal a srác, miközben anyukájának arcszíne vetekszik a ruhájával. Nincs baj, hiszen ebben a korban még félárú jegyet kell váltani. Horváth József kalauz negyedszázada végzi ezt a munkát, jól ismeri az embereket, s ezért csak magában mosolyog ... Udvarias, készséges mindenkihez. Kisgyer - mekkel utazóknak, idős embereknek ő biztosítja az ülőhelyet. Északi part. Almádi, Kénesé, Fűzfő. Azután jönnek a hegyi utak. Ezerszínű erdők mellett suhanunk el, hamarosan Veszprém is mögöttünk van. Itt az út korszerűsítése, terelő- és félig lezárt utak nehezítik a haladást. Veszprémvarsányban a busz hosszabb pihenőt tart. Az utasok meg a személyzet betérnek a barátságos bisztróba. Történelmi tájakon halad a busz. Elmarad Zirc, a messzeségből Pannonhalma, az apátság hatalmas épülete vonzza a tekintetet, azután Csesznek várának festői romjai. Az út menti táblák már Győr közeledtét jelzik. Üjabb pihenő után a forgalmas E 5-ös út, Mosonmagyaróvár, s végül Rajka következik. A határon a vámosok, a határőrök régi ismerősként köszöntik a kaposvári busz személyzetét, a Csehszlovákiába utazók egy részét is. Hasonló a helyzet a határ túlsó oldalán is. Bratislava, végállomás. Hosszabb pihenő, s azután indulás vissza új utasokkal ... Makfalvi Árpád és Horváth József is tagja a távolsági szocialista brigádnak. Tavaly csaknem egymillió forint értékű üzemanyagot takarítottak meg, s ebből — 130 ezer forint értékűt — a legtöbbet — ők. Az idén a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója tiszteletére azt vállalták, hogy a balesetmentes vezetésen kívül tovább csökkentik az üzemanyag-felhasználást. Szalai László A lakás falain túl ! Kellner Bernât I. Jobbik Lajos elindul
