Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)
1977-09-29 / 229. szám
Társadalombiztosrtás Somogybán Anyagi segítség mindenkinek Félmilliárd az államkasszából At év első napjaiban, amikor az éppen nyitva tartó gyógyszertárakban tömegek álltak sorban, hogy beváltsák receptjeiket, ismerősöm tömött táskával lépett ki a patika ajtaján. Recept nélkül vette ezeket a gyógyszereket, mondta. Minthogy olcsóbban adnak jó néhány orvosságot, mint tavaly. fölfrissítette házi patikájának készletét Ö sem gondolt utána és bizonyosan nagyon kevesen számították ki akkoriban a »■fogyasztók-« közül, milyen kedvezményhez is jutottunk az intézkedés — és általában a kiterjesztett és általánosított társadalombiztosítási jogosultság — révén. Egyáltalán: meglehetősen kevés szó esik arról, hogy milyen a társadalombiztosítás és az állampolgári jogon járó egészségügyi ellátás költségvetülete Somogybán. Akik munkaviszonyban állunk, tudjuk, hogy havonta mennyit vonnak le a fizetésünkből járulék címén. Ha megbetegszünk, táppénzt hoz a postás, vagy felvesszük az üzemi kifizetőhelyen. Tehát adunk és kapunk, de hogy a kettő milyen arányban van egymással, azt egyéni szempontból kevésbé, inkább ösz- szességében érdemes mérlegre tenni. Érdekes képet kapunk például akkor, ha alaposan szemügyre vesszük a Somogy megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság múlt évi munkáját Nyugdíjra több mint egymilliárd Állítsuk föl mindjárt ezt a már említett, képzeletbeli mérleget Az egyik serpenyőbe rakjuk a költségeket: a készpénzsegélyeket a gyermekgondozási segély kiadásait, a nyugdíjakat — a MÁV- nyugdíjasoknak folyósított összegek nélkül —, azután az egyéb . juttatásokat Ez így együtt megközelíti az 1,6 mil- iliárd forintot. A másik serpenyőbe rakjuk a járulékokból eredő bevételeket, melyeknek együttes összege, igencsak fölfelé kerekítve sem éri el az 1,1 milliárd forintot. A különbözeiét államunk vállalja magára. Ilyen körülmények között nem fordulhat elő például az, hogy kimerül a táppénzkeret vagy elfogy a családi pótlékra szánt összeg. Megállapítható a társadalombiztosításról szóló somogyi összegezésből, hogy több mint 1 milliárd 42 millió forint nyugdíjat kézbesítettek a, postások tavaly o megyében. E tekintetben Somogy a »vezető«' megyék között van, ugyanis nálunk a lakosságnak majdnem 20 százaléka élvez nyugdíjat, s ennél az aránynál csak Nógrád, Pest és Heves megyéé magasabb. Az országos tapasztalat ránk is érvényes: évről évre nő a nyugdíjasok száma, és ezzel ösz- szefüggésben a nyugdíjkiadás összege is. (Somogybán 1975- ben 69 100-an összesen 863,5 millió forintot kaptak, a múlt évben 71 300-an osztoztak a már említett több mint egymilliárd forinton.) Csökkent a nyugdíj ügyek intézésére fordított idő. annak ellenére, hogy több igényt nyújtottak be a megyei igazgatósághoz, mint egy évvel korábban. Más irányú elemzésre és következtetések levonására is érdemes az az adat, mely szerint az ipari nyugdíjak 65 százalékát öregségi, 35 százalékát rokkantsági alapon állapították meg, ugyanakkor a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél 57 százalékban az öregség, 43 százalékban pedig a rokkantság a jogcím. Kevesebb táppénz, több családi pótlék Tavaly 150,3 milliót — egy évvel korábban 152,4 millió forintot — fizettek ki táppénzre, jóllehet a táppénzre jogosultak száma több mint kétezerrel nőtt a megyében (csupán a kereskedelemben ezerrel gyarapodott a létszám). Naponta 6705 dolgozó volt táppénzen — a jogosultak közül tehát majdnem minden hatodik ember —, és bármennyire magasnak tetszik is ez a szám, 615-tel alacsonyabb az előző évinél, s amíg 1975- ben 19, tavaly 17 táppénzes nap jutott egy dolgozóra átlagosan. Ha az éveket hónapokra bontjuk, azt látjuk, hogy januártól áprilisig vannak legtöbben táppénzen, legkevesebben pedig augusztusban és szeptemberben. A táppénzesek aránya legmagasabb a textiliparban és a textilruházati iparban. Leggyakrabban az influenza, a heveny légúti fertőzések, azután a mozgásszervi idült és heveny betegségek döntötték ágynak az embereket. A főképp nőket foglalkoztató üzemekben gyakran azért van táppénzen az anya, mert a gyermeke beteg. Több mint 92 ezren éltek tavaly ezzel a lehetőséggel — a gyermek hároméves koráig évi 60, hatéves koráig pedig 30 nap tölthető gyermekápolási táppénzen —, majdnem 6700-zal többen, mint 1975-ben; a napi átlagos létszám is 21-gyel emelkedett: 204-en voltak naponta gyermekgondozási táppénzen. A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában például sorrendben a második helyen szerepelt a múlt évben ez a jogcím: 518 alkalommal összesen 4900 napra estek ki a munkából gyermekápolás miatt a szülők. A munkások és alkalmazottak részére kifizetett családi pótlék összege 29,2, a mező- gazdasági termelőszövetkezeti tagoké pedig 21,8 százalékkal nőtt az előző évihez képest, s tavaly már összesen 214,1 millió forintot kaptak., Ebből az összegből 27 425 család részesült, csaknem 12 százalékkal több, mint 1975-ben. Lényegesen emelkedett a két- és háromgyermekes családok száma Somogybán az utóbbi egy évben. Százezerrel több recept És ha a bevezetőben gyógyszertári »beszerzésről« szóltunk, térjünk vissza ehhez a példához úgy, hogy érzékeltessük: mit viszünk el a patikából — értékben. Tavaly jóval több mint 5,1 millió receptet váltottunk be, s ez majdnem százezerrel haladja meg az előző évit. Az általunk fizetett összeg és a gyógyszer tényleges ára közötti különbözet kiegyenlítésére 140,1 millió forintot fizetett a társadalombiztosítási igazgatóság, és ez több mint tízmillióval felülmúlja az 1975. évi költségeket. Egy-egy somogyira csaknem 16 recept jutott a múlt évben, s az egy lakostól »átvállalt« kiadás receptenként átlagosan 27,17 forint volt. A megye gyógyszerfelhasználása, ha csekély mértékben is, de elmarad az országos átlagtól. Gyógyászati segédeszközökből — néhány kivételtől eltekintve — többet adtak ki, mint egy évvel korábban. Különösen magas az emelkedés a szemüvegek — mintegy 5900 — igénylésénél, összesen 34129 szemüveget adtak, vagyis ezer lakosonként 102 darabot jj. p Az üveg művészei Külföldön Is jól Ismerik a kalinyini üveggyárat. A kiváló mesterek termékei sok nemzetközi kiállításról hoztak el díjakat és okleveleket. MOZI Kizárólag moziban járok külföldre. Olcsóbb, mint az IBVSZ-utazás, és a filmek elvezetnek a világ legkülönbözőbb tájaira. Nincs bőrönd- cipelés, izgalom a vámvizsgálatnál, rettegés a kellemetlen útitársaktól, nem kell idegen ízekkel kísérleteznem, ehetetlen ételeket ennem. Egek! Hányszor körül jártam már a világot a filmszínházak nézőterén! Első utamra, pöttömnyi koromban, a Szövetség mozgóból landoltam: Rudolf Valentinával, »A sejk fiával-« vágtattam együtt a végtelen Szaharában. Az előadás végén csak úgy köpködtem a számba került forró sivatagi homokot. A Rottenbiller utcai Odeon- ban láttam először filmen Chaplint, aki vízum, útlevél nélkül magával vitt Amerikába. Számtalan bohókás kalandot éltem át á hatalmas New York-i felhőkarcolók tövében. Hű harcostársa voltam a kíméletlen habostortacsatákban. Nem csoda, ha este kimerül-. ten, fáradtan roskadtam le odahaza. A Baröss téri Capitol moziból utaztam a távoli Ganges vidékére. Az »Árvíz Indiában« című filmben Tyrone Power és Myrna Loy volt az idegenvezetőm. Tikkadtan, félájultan tapostam a kiszikkadt indiai földet, és amikor tajtékozva zúdult felém az őrjöngő ár, elkiáltottam magam a moziban: — Először a gyerekek és az asszonyok meneküljenek! Kimerültén indultam haza Indiából is a távoli Dembinszky utcába. A Damjanich moziban ismerkedtem meg a fehéren szikrázó, csodálatos alpesi tájakkal. Az égszínkék szemű, markáns arcélű Luis Trenkerrel együtt síeltünk — hegynek fel, völgynek le. A szellözetlen moziban a legkülönbözőbb fanyar illatok terjengtek, de én teli tüdővel szívtam magamba a kristály- tiszta alpesi levegőt. Az István úti Rex mozgóban érkeztem meg Párizsba. Hangulatos kis bisztróban ittam a vörös bort, Jean Ga- binnel. Veszélyes helyzetekbe kerültem a züllött apacstanyákon. Hasított szoknyájú lányok hívogattak kacér mosollyal a homályos, macska- köves külvárosi utcákban. S én megindultam az egyik koromfekete hajú szépség után. Már bent voltunk az ócska kis garzonszálló kopott szobájában, mikor jött a jegyszedő néni és a fülemnél fogva kivezetett álmaim Párizsából, mert ezt a franciaországi utazást csak tizenhat éven felülieknek engedélyezték. Kószáltam Afrikában, a »Kék csillag« keménykötésű hőseivel. Pattanásig feszülő tüdővel fújtam a trombitát, mert én voltam az utolsó élő ember a sivatagi erődben. Gyorsítani kell a fejlesztés ütemét Az alapfokú oktatás tárgyi feltételei Örök gondunk az igények és kielégítésük lehetőségei csak időlegesen kerülnek összhangba. A gyakoribb, hogy a kettő versenyfutásában a hátát mutogatja az egyre frissebben vágtázó szükséglet a nyomában erőlködve kocogó lehetőségnek. Az élet számos területén vagyunk tanúi és részesei e küzdelemnek. És amikor egy időszakra kidolgozzuk a taktikát a biztos győzelemre, a második, harmadik körnél kiderül: fogytán az erő, és legföljebb arra alkalmas, hogy kisebb hátránnyal fejezzük be a versenyt, mint legutóbb. Így van ez társadalmi életünk egyik fontos területén, az általános iskolai oktatás fejlesztésében is. Mert igaz, hogy például Kaposváron az elmúlt öt év alatt 17 tanteremmel bővült a hálózat, de a korábbi 6196 helyett 7320 tanuló elhelyezéséről kell gondoskodnia a városnak. Ez az egyetlen szám is jelzi, hogy a jobb feltételekkel sem sikerült ledolgozni a hátrányt, közelebb kerülni a rohanó igényekhez. És ha még hozzávesszük, hogy a napközis tanulók száma a kétszeresére emelkedett — ami természetesen ugyancsak a» tantermi zsúfoltságot növeli —, láthatjuk: van miért szurkolnunk — és tennünk. De miért említettem kaposvári példát? Hiszen a megyei tanács vb legutóbbi ülésén a megye általános iskolai oktatásának tárgyi feltételeit tekintették át, és a megállapítások a lemaradásról általános érvényűek voltak. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy az egyenlő feltételek biztosítása minden tanköteles korú tanulásához változatlanul kötelességük az állami szerveknek. De az is tény: sok, még oly zsúfoltnak ítélt községi iskola kedvezőbb körülmények között dolgozik, mint Kaposvár vagy a többi város jó néhány intézménye. Az ebből eredő hátrány elsősorban a munkásszülők gyermekeit érinti. És még egy adat, amely már a jövőbe is mutat. A megye általános iskolai tanulóinak létszáma 1972-től 1976-ig csaknem ezerrel csökkent — a varosoké pedig ugyanezen idő alatt 1129-cel emelkedett. Ez a szám világosan jelzi azt a nagymértékű és alig lanyhuló áramlást a városokba, amely roppant terhet ró — egyebek között — az általános iskolákra is. Márpedig éppen az oktató-nevelő munka sajátosságából következik, hogy oz igényeket nem mai szemmel kell megítélni, hanem figyelembe véve: az új tanterv bevezetésével ugrásszerűen megnő a követelmény az intézményhálózat munkája iránt. És nekünk, somogyiaknak emellett még egy fontos tartozásunk is van: föl kellene zárkózni legalább . az országos átlaghoz. (A szakrendszerű oktatásban például a 17. helyen állunk, de hasonlóan az alsó mezőkben tanyázik megyénk a tankötelezettségi törvény .végrehajtásában is.) Helyzetünk tehát rózsásnak éppen nem nevezhető. Pedig az 1972-es oktatáspolitikai határozat óta sokat fejlődött az alsó fokú oktatás — igen jelentős értékű fölszerelésekkel gazdagodtak az iskolák, számos helyen jól működő szak- tantermeket alakítottak ki —, néhány körzetben a tervezettnél még nagyobb ütemben • is. (Például ' a barcsi járás csaknem teljesítette az ötéves tervben rögzített célkitűzéseit.) Sajnos, az V. ötéves tervben csökkent a fejlődés üteme. És ez — amint dr. Horváth Sándor, a megyéi pártbizottság osztályvezetője megállapította — rendkívül veszélyezteti a megyei párt- határozat végrehajtását. A nehézségek jórészt anyagi természetűek. De szervezésben hiányosságok is akadályozzák a rendelkezésre álló anyagiak célszerű és kellő idejű fel- használását. Tarthatatlan például, hogy az 1978-ra tervezett két iskola építéséihez — összesen 24 tanteremről van szó — még nem áll rendelkezésre tervdokumentáció. Vagy Zákányban hosszú idő óta vitatkoznak arról, hogy a községnek melyik részére építsék az új iskolát. A csúszás, a beruházás eltolódása tehát már a kezdés előtt tetten érhető. A testület felhívta a művelődésügyi osztály figyelmét, hogy következetesebb szervező és ellenőrző munkával biztosítsa az V. ötéves tervre rendelkezésre álló 396 millió forint felhasználását, tegyen meg mindent a felmerülő akadályok elhárítására. Fontosnak tartja a vb, hogy folyamatos legyen az átmenet a következő tervidőszakra, amelyben — éppen a jobb előkészítő munka következtében — dinamikusabb fejlesztést kell elérni. A feladatok nagyok, az állandóan növekvő igények kielégítéséhez megfelelő rangsorolásra van szükség. így elsősorban a megye- székhely, a városok gondján kell enyhíteni, de természetesen nem elhanyagolva a vidéki körzeti iskolákat sem. P. L.-r Józsué könyvétől a sovetói vérengzésig Makai György : Fajelmélet, fajüldözés Már megszoktuk, hogy a fiataloknak szánt kitűnő Kozmosz-sorozatban — a szépirodalmi alkotásokon kívül — remek ismeretterjesztő összeállítások, politikai művek is megjelennek. Egyetlen év alatt került az üzletekbe a Gorillák és gitárok című eto- lékezetes dél-amerikai antológia, majd az olasz ifjúságról készített riportkötet, s most ismét olyan olvasnivalóval rukkolt ki a kiadó, amely nemcsak fiatalságunk világnézeti formálódásához járulhat hozzá, hanem a felnőttekben még manapság is fel-fel- bukkanó előítéletek szertefoszlatásához is. Mert, bár senki sem állítja, hogy a fehér liba szebben énekel, mint a sárga- vagy feketerigó, nem ritka, hogy embereket, népeket vagy akár egész népcsoportokat bőrszínük alapján, a szóbeszédnek engedve ítélünk Az ötvenes években Druzs- nyikovval, a nők kedvencével barangoltam a gyönyörű orosz nyírfaerdőben. Pavel Kadocs- nyikovval bejártam egész Moszkvát, miközben ártalmatlanná tettünk egy ellenséges ügynököt. Távol-keleti kirándulásom során elvetődtem Japánba. Törékeny szépségű gésával ittam egy tokiói lebújban a rizspálinkát, majd — mivel nem lehettünk egymásé — szamuráj- módra harakirit követtem el, színesben, széles vásznon. Negyven forintot kért a jegyüzér ezérj, a távol-keleti utazásért, de megérte. Milyen kicsi a világ! Elfér egy moziban, öt földrészen tett utazásaim után most már csak egy helyre vágyódom. Sokat meséltek nekem Óbuda szépségeiről, • romantikájáról. Szerencsére — amint ■ hallom — Óbudán folynak az új magyar film külső felvételei. A premieren ott leszek! Galambos Szilveszter meg. Sőt, a történelemben számtalanszor előfordult, hogy az érdekeken alapuló gyűlölködés igazolására »tudományos bizonyítékokat« vettek igénybe. Nos, az ismert történész legújabb könyve a fajelmélet, fajgyűlölet, fajüldözés e »tudományos! tásának« gyalázatos folyamatát követi nyomon, a korai ókortól napjaink apartheidpolitikájáig. Mesz- szire vezet az út a törzsbe, nemzetségbe csöppent idegen Iránti bizalmatlanságtól a faji gyűlölködés fundamentumára * épített megsemmisítő táborokig. Háborúk, pogromok, hitviták, perek, pamfletek és ellenpamfletek a mérföldkövek, de Makai semmi lényegeset sem hagy ki a — sajnos — hatalmas anyagból. Érdekfeszítő, ahogyan Latin- Amerika spanyol—portugál leigázásának primitív »elvi megalapozását«, az északamerikai függetlenségi harc, majd a polgárháború eseményeit, a rabszolgakereskedelem történetét vagy a francia felvilágosodás korának »faji« vitáit tárgyalja. Té- nyeivel és stílusával egyaránt meghökkentő a középkori zsidóüldözések históriája, s az amerikai, dél-afrikai, rhode- siai négerek hétköznapjairól adott beszámoló. Még izgalmasabbak azonban azok a fejezetek, amelyekben a szerző a fajelmélet és a biológia ösz- szekapcsolásáról szól. S ezek a részek a leginkább hézagpótlók is. Keveset tudunk Arthur Gobineau, James Hunt és Edouard Dru- mont »tudományos igényű« munkáiról, Darwin elleni támadásairól, s keveset tudunk általában a franciaországi antiszemitizmusról, annak ellenére, hogy az a polgári demokrácia e »mintaállamában« legalább olyan elterjedt volt, mint a porosz junkerek Németországában. (Sőt, Amiens- ben és Orleans-ban még néhány éve is szájról szájra szállt a pletyka a zsidó boltosok által eltüntetett és eladott keresztény lányokról !) Nem hiányzik a könyvből azoknak a jelenségeknek az elemzése sem, amelyek — közös nevezőre hozván a Rothschild okát a zsidó munkásokkal, kiskereskedőkkel, értelmiségiekkel — mérhetetlen kárt okoztak a francia és a nemzetközi munkásmozgalomnak. Kár, hogy a nagy port felkavart Dreyfus-per leírása egy kissé elnagyoltra sikerült. Az ismeretterjesztő munkát író történészszakember bizonytalansága érezhető a német fasizmus szellemi előzményeinek boncolgatásakor. Makai anyagválogatása itt is célratörő, stílusa szellemes — ami történetírásunkban meglehetősen ritka erény —, érvei, replikái, gondolati váltásai rendre telibe találnak, mégis hiányérzetünk marad e fejezetek olvastán. Szinte a legfontosabb maradt el — majdnem teljesen: a bonyolult Nietzsche—Wagner— Chamberlain-vonal végigve- zetése. Meggyőződésünk, hogy e sokfelé ágazó rendszer alapjait is megérthették volna a fiatalok — biztosíték rá Makai szép és gördülékeny stílusa —, ezért vélhetjük a történésznek olvasói iránti tapintatát — fölösleges óvatos- kodásnak. Hasznos kiegészítés lehetett volna egy irodalmi függelék is, hiszen számos nagy alkotó — Shakespeare, Balzac, Th. Mann és mások — foglalkozott műveiben a faji előítéletekkel. Ám a Faj elméiét, fajüldözés így is szemhatárt tágító, előítéleteket romboló, olvasmányos könyv sokáig tabunak vélt, túlérzékenységet vagy riadalmat kiváltó, de emberi dolgok köntörfalazás nélküli elemzése. Reméljük, történelemtanáraink is fölfigyelnek — és fölfigyeltetnek — rá. " L A.
