Somogyi Néplap, 1977. szeptember (33. évfolyam, 205-230. szám)

1977-09-25 / 226. szám

Életmentők A megyei tanácson tegnap rendezett ünnepségen dr. Kas­sai János, a megyei tanács vb-titkára nyújtotta át az Életmentésért Emlékérmet if­jú Érdi József és Kétszeri László budapesti lakosoknak. Jelen voltak az ünnepségen dr. Mátyás József alezredes, megyei rendőrfőkapitány- helyettes és a kitüntetettek hozzátartozón — Siófok-Balatonszaiiadiban nyaraltam a múlt hónap ele­jén. Az ebédlőben voltam, amikor egy nagy erejű robba­nást hallotam. Rohantam a partra, ahol már sokan vol­tak, s mondták: egy repülőgép zuhant a vízbe. Édesapám mo­torcsónakja a parton volt ki­kötve, azonnal beleugrottam, s a legnagyobb sebességgel a jel­zett irányba indultam. Hárman voltak a vízben, mindhármukat a csónakba emeltem — egyikük súlyos sérült volt —, s a part­ra vittem. Ott már a mentők vártak bennünket, a kimen­tett embereket kórházba szállí­tották. Így emlékezik az augusztus 6-án történtekre ifjú Érdi Jó­zsef, a Bánki Donát Gépipari Főiskola 19 éves hallgatója. El­mondani nagyon egyszerű. Ám amíg mások azon töprengenek, mit is kellene csinálni, kit ér­tesíteni, addig ő cselekedett. A másik életmentés is a Ba­latonnál történt. Július végén a Balatonberé- nyi strand közelében csónaká­zott Kétszeri László, a Zalka Máté Katonai Főiskola tanára. Így beszél a történtekről: — Láttam, hogy a közelem­ben egy fiatalember a csónak­ból a vízbe ugrik, el-elmerül, fuldoklik ... Azonnal odaevez­tem, a csónakomba emeltem a már eszméletlen fiút, majd a partra vittem. Értesítettük a körzeti orvost, ő elsősegélyben részesítette. Közben hívták a mentőket, s a még mindig esz­méletlen fiút a marcali kórház­ban hosszas erőfeszítés után tudták csak életre kelteni. Kiderült: Gulyás Ferenc, a Marcali Gimnázium tanulója felhevült testtel ugrott a vízbe, szívgörcsöt kapott, így vesz­tette el az eszméletét. Ha nem sietnek azonnal a segítségére, elmerül. Somogy megye számokban Megyénk pontos képét adja a számok segítségével az a ki­advány, mely a napokban je­lent meg. A Somogy megye statisztikai évkönyve, 1976 a múlt év eredményeit, gondjait szemlélteti, s egyúttal érzék­letes képet ad a Központi Sta­tisztikai Hivatal Somogy me­gyei Igazgatóságának munká­járól is. Az új kiadvány minden népgazdasági ág megyei ada­tait tartalmazza. Helyet kap­tak benne a beruházások hely­zetét rögzítő számok, éppen úgy, mint az ipar adatai. Vál­lalatok, üzemek összessége, dolgozói létszám, termelési in­dexek egyaránt megtalálhatók az évkönyvben. Külön fejezet foglalkozik az építőipar tevékenységével, s önálló részt képeznek a me­zőgazdasággal foglalkozó ada- J tok: a földterület, a növény-' termesztés, az agrotechnika, az állattenyésztés, a- gépesítés szerepel ez utóbbi fejezetben. j Kéjpet ad az új kiadvány a I szállításról és a hírközlésről I is. Nemcsak a forgalomról és a készletről szerzünk ismere­teket a kereskedelemmel fog­lalkozó könyvoldalakon, ha­nem az áralakulásról és a pi­aci felhozatalról is. Egyre növekvő idegenforgal­munkról számol be a kiad­vány a számok segítségével, s szerepelnek benne a lakáshely­zet és a közműellátás legfon­tosabb jellemzői. Az egészség­ügy is önálló fejezetet képez: a személyzet, a gyógyító- és megelőző ellátás, az anya- és gyermekvédelem számait kap­juk itt meg. Mint minden év­ben. ezúttal szintén bő terje­delemben foglalkozik az év­könyv az oktatással és a köz- I művelődéssel. Településháló- I zati adatokat is talál benne az érdeklődő. Országos és megyei számokat vethet össze az, aki fellapozza a kiadványt, mely hasznos mérlege a múlt évnek. — Azt tettük csupán, ami emberi kötelességünk. Mások is bizonyára így cselekedtek volna — mondja a fiatal főis­kolai hallgató, s ezt vallja a nem sokkal idősebb tanár is. Lélekjelenlét, gyors elhatáro­zás, segítőszándék; ez irányí­totta ifjú Érdi József és Kétsze­ri József tetteit. Négy ember köszönheti nekik, hogy életben maradt. Ezt hangoztatta dr. Kassai József, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának a titkára is, amikor átnyújtotta a Mi­nisztertanács által adományo­zott Életmentésért Emlékér­met, s tolmácsolta a megye ve­zetőinek, .valamint a megmen­tett embereknek és családjuk­nak a köszönetét. — Ha a jövőben bármikor hasonló helyzetbe kerülnek, s lélekjelenlétükkel, bátorságuk­kal embertársaik életét ment­hetik meg, akkor — úgy, mint most is tették — soha ne ha­bozzanak ! Táborozási takarékbetét Hegyen-völgyön barangoló diákok A táborozási takarék- betétről hiába érdeklődnék az Országos Takarékpénztárnál vagy a termelőszövetkezetnél, bizonyára nem ismerik. A ka­darkúti általános iskolások »specialitása« ez. Az év elején a diákok ebbe teszik első fo­rintjaikat, s a tanév során ide hordják megspórolt zsebpén­züket. Miért? Az iskola diák­jai évek óta minden nyáron kirándulni, táborozni indulnak, s erre használják fel össze­gyűjtött pénzüket is. Nem kell a szülőknek egyszerre két-há- romszáz forintot kifizetniük. S ha gyermekük az év során szorgalmas volt a tanulásban, még zsebpénzről sem kell gondoskodniuk, mivel az isko­la több támogatást ad a tanu­lóknak, s a megmaradó, össze­gyűjtött forintjait visszakapja. Sikere van a betétnek. A ka­darkúti gyerekek aligha tud­nának olyan nyarat elképzelni, amelyen ne szerveznének ki­rándulást. táborozást vagy üdülést. A nyáron például a négyszáznegyven kisdiák kö­zül háromszáz vehette föl a hátizsákot, és húzhatta föl a túrabakancsot. Az iskola veze­tőinek köszönhető ez, ők ma­guk is szívesen indulnak ba­rangolni a gyerekekkel. Kivált­képpen Teremi József, az is­kola igazgatóia le’kes pártfo­gója a túráknak. És nemcsak saiát diákjait viszi a külön­böző kirándulásokra, hanem a többi jelentkezőt is. Mint a megyei úttörőelnökség táboro­zási szakbizottságénak vezető­je és az országos úttörőelnök­ség táborozási szakbizottságá­nak tagja sokat tett már eddig is azért, hogy mind több pi­ros, illetve kék nyakkendős kisdiáknak nyíljon alkalma a túrákra, kirándulásokra. Töb­bek között neki köszönhető, hogy Somogybán is megindult az úttörő vándortábor-mozga- lom. — 1975 nyarán szerveztük meg megyénkben az első út- törő-vándortábor útvonalát. Csurgó, Babócsa, Barcs és a Csöppögő-forrás voltak az állo­mások, s közöttük vonattal, autóbusszal utaztak a fiatalok. A következő évben már igazi vándortáborozás volt a Patca. Mátyáskút, Kuckósarok, Zsip- oó útvonalon. A nyáron pedig Visnyeszéplak, Mátyáskút és Zsjppó várta a somogyi úttö­rőket. A vándortáborok kiala­kításához sok segítséget kap­tunk a Somogyi Erdő- és Fa­feldolgozó Gazdaságtól, a ka­darkúti KISZ-esektől és ifive­zetőktől. Szinte valamennyi társadalmi szerv, vállalat szí­vesen sietett a segítségünkre, ha kértük. — Hogyan fogadták az út­törők az új mozgalmat? — Egyre népszerűbb. Ez persze a pedagógusoktól is függ, akik elindulnak a gyere­kekkel. Az idén például har­minc csoport kereste föl az állomásokat. Bizonyítékként egy levelet tesz elém az igazgató. Marca­liból írták. Tetszett nekik a vándortábor, s, arról érdeklőd­tek: jövőre is mehetnek-e? A válasz: igen, hisz jövőre szin­tén lesz somogyi úttörő-ván- dortábor. Akkor Visnyeszép- lak. Bánya és Zsinpó festői vi­déke várja a somogyi pajtá­sokat. A szervezők azon mun­kálkodnak, hogy évről évre mind szebb útvonalakon hir­dethessék meg a vándortábo­rokat. Az idén sok gondot okozott, hogy sem a kísérők, sem a di­ákok nem becsülték meg a tá­borokat. Mindenütt szeméthal­mazokat, elmosatlan edénye­ket hagytak, és sok helyen a sátrakat is tönkretették. A tá­borozási szakbizottság vezetői erre külön felhívták a figyel­met, hogy a jövőben ne kell­jen újra ilyesmiről szólni. Teremi Józsefnek és társai­nak a büszkesége, hogy az idén először meghirdették azt az országos vándortábor-útvo- nalat, mely a Zselicségen vezet keresztül: Kuckósarok. Patca, Gyertyános-völgy, Kaposvár és Balatonberériy várta az Alföld, az Északi-Középhegység, a fő­város iskoláiból érkező úttörő­ket. Igaz, »csupán« négyszáz- negyven diák kereste föl ezt az útvonalat. Jövőre azonban többet várnák. Ahogy Teremi József fogalmazott, hírünket szétvitték az országban ... Talán érthető, hogy Kadarkúton a legnépszerűbb szakkör a természetjáróké. A megye különböző részeiből ér­keznek ide, hogy tapasztalato­kat gyűjtsenek, és a kadarkú­ti »titkot« magukkal vigyék. Az iskolában szívesen várnak minden érdeklődőt, hisz azt szeretnék, ha az úttörők ter­mészetjárása igazi mozgalom- má_nőne. N. J. 11 kilónyi arany Nagyobb utasforgalom, több gond Szeptemberben már csökken az utazási láz. Jóval keveseb­ben indulnak külföldre, keve­sebben jönnek hozzánk. Szin­te egyik napról a másikra fo­gyatkoznak meg a kocsik a határátkelőhelyeken, a nem­zetközi vonatokon pedig egy­re több az üres fülke. A vám- és pénzügyőrség dolgozóinak könnyehb a dolguk, legalábbis azoknak, akik az utasforga- mat ellenőrzik. A nyáron vi­szont annál több munkájuk akadt. Augusztusig a várako­záson felüli mértékben nőtt az utasforgalom megyénk két határatkelöhelyén, Barcson és Gyékényesen. Csaknem 316 ezren fordultak meg a két át» kelőhelyen, s ez annyit je­lent, hogy a növekedés a múlt Néhány napra a szüleinél kötött ki a poronttyal; akkor Jobbik berendelte. — Az ide­genek nem ismernek, nem is utálnak a származásom miatt ! — ezt vágta a • kirendeltség­vezető szemébe Rózsi. Már kétszer kísérelt meg öngyil­kosságot. Jobbik sajnálta. Zsákutcát választott ez a lány, a testét kínálja a jó 6zóért. — A Feri gyerek? — ér­deklődött kicsit fásultan Job­bik. — A bizsei ruhaüzemben dolgozik még? Most .megint — akaratlanul — varrt tépett föl. — Oda köti a munkája ... Bővíteni akarta a kis hajlé­kát; kérte, hogy segéljék bon­tási anyaggal. Beteges is, a négy gyerek is a nyakán, úgy gondoljuk: járt volna neki. De senki sem társult vele a bon­tásra. Azt mondták, cigánnyal nem! Űjra parázson járunk, gon­dolta a ki rendeltség vezető. A harmadikról, a legidősebbik­ről kell kérdeznie. Ha arról érdeklődik, ennek az Orsós­nak az arcán szépen feltöl­tődnek az árkok. Jobbik so­hasem mulasztotta el ezt a kérdést. Ha Orsósnéval talál­kozott, akkor sem. A kerek képű asszony arcának környé­ke is felragyogott mindig, mint a höld, ha udvara tá­mad. Rekedt íérfihangon di­cséri a fiát. — A Pista? — kérdezte Jobbik "Lajos. A másikban dagadni kez­dett a válasz, de azután mint­ha kövérebbre hízott volna torka nyílásánál, csak ennyi buggyant ki belőle: — Tanít. Irta, elégedettek vele. — Szóval, áll a lábán. — Nősülne. Magyar lányt kap! Hangjából kiveszett a sa­lak: forrón sistergett benne az öröm és szétterült, ahogy a folyékony fém a kohóból. Sokféle hangja van az em­bernek. Hideg a haragra, lan­gyos a tartalmak nélküli köz­lendőkre, forró az örömre. Rettenthet, szúrhat is, de daj­kálhat, ölelhet is a hangjá­val. Jobbiknak akkor támad­tak ilyen gondolatai, amikor nyitott volt a világra.. S ak­kor volt legfogékonyabb a mások mondandójára, ha si­került kudarcérzetén úrrá len­nie. A nyavalyatörős ilyen el­gyöngül ten megkönnyebbült a rohama után. — Ha maga akkor nem nyúl a Pista hópa alá... ! — Csillagvizsgáló sokatmondóan legyintett. Jobbik bekaszírozta a hálát; kemény munka volt annak idején ráerőltetnie a tanács­testületet az Orsós gyerek ösztöndíj ázására abból a ke­véske alapból. Üres kamrá­nak bolond a szakácsnéja — itt ez a mondás járja. Bebu- szozott Orsós Pistával a gim­náziumig és fölvétette. Az már egyszerű volt. Tanító úr lett belőle, magyar lányt is kap. lobbik Lajos sokszor ke­rült csavaros helyzetbe : elöl­mit, amit egyébként, ha hi­vatalt nem visel, helytelenít. Ilyenkor valahogy megkettő­ződött a gondolkodása. Egy­mással szembesiető áramlatok indultak el benne, de talál­kozva nem gomolyod tak ösz- sze, hanem alul- vagy föliil- kerekedtek, és áthuliámoztak egymáson. — Végállomás, Anti... Az ember hiába hordja el­raktározva tudatában a má­sik egész múltját, legtöbb­ször a pillanatnyi érdek, még inkább a helyzet határozza meg a továbbiakat. Jobbik­nak most föl kellett volna kérnie Csillagvizsgálót a falu­mentéshez, akárha kitalált feladatra is. De a kirendelt­ség vezetőben ezekben a per­cekben csak a türelmetlenség lombosodott. Az ember ritkán tehetetlenebb, mint amikor a széksorok közti szűk járaton botorkál a kijárat felé úgy, hogy három tucat leszálló to­porog előtte. Savanyó Bözsi hátrasunyított. — Hová furakszik? Talán már meghiányolta itthon vá­járokéin szorgalmazott vala- laki? VI. Sic transit. Ma bevégzi! Száz tű hosz- szát megjárta már. Rossz szájízzel ébredt, mint mindig, ha előző éjszaka ked­ve elleni feladat gondjával aludt el. Másnapra csigaház­ba — agyának zeg-zúgaiba — húzódtak vissza a bársony »savak, melyeket gondosan rejtegetett mások elől, s ön­magának befelé is csak akkor mondott ki, ha puha hangulat után vágyott. A bársonysza­vak első hullámába azok tar­toztak, melyek az anyját idéz­ték meg. Ezeket tőle hallotta gyerekkorában, és később is. (F olytatjuk) érv hasonló időszakához vi­szonyítva több mint 23, Bar­cson pedig G2 százalékos. ’ — Ez főleg abból adódik — mondta dr. Szenté Gyula őr­nagy, a Somogy megyei Vám- és Pénzügyőrség parancsnoka —, hogy a kishatárátlépési en­gedéllyel utazók száma az idén a tavalyinak több mint kétszerese. A két ország kö­zötti egyezmény, amely 1976- ban lépett életbe, most érez­tette- igazán a hatását. A ha­tár mentén 20 kilométeres sávban lakók vehetik igénybe az utazásnak ezt a formáját. Ilyen engedéllyel évente nyolcszor lehet utazni. Ez az egyezmény a baráti kapcsola­tok elmélyítését célozza, azt, I hogy a határ menti lakosság könnyebben utazhasson — de nem az üzletelés megkönnyí­tése a célja. Aki ilyen engedéllyel uta­zik, kisebb ajándéktárgyakat behozhat. 140 dinárt vihet magával, és 800 forint értékű árut hozhat, ebből 300 forintig vámmentesen. Sajnos sokan ( akadnak, akik ilyen kishatár­átlépési engedéllyel kizárólag üzletelni indulnak. Illegálisan viszik a forintot vagy a valu­tát, és árukkal megrakodva térnek vissza. így azután nemcsak az utazók száma nőtt,' hanem több lett a vám- és devizajogszabályt sértő cse­lekmény is. Többen próbál­nak csempészni, és egyre na­gyobb értékű árukat. Az idén eddig 181 utast kellett fele­lősségre vonni. A külföldiek aránya az elkövetők között több, mint 40 százalékos. A farmercsempészés továbbra is dívik, s új árucikkek is fel- j kerültek a listára, például a nemesprémek, elsősorban az ezüstróka. Egy azonban vitat­hatatlan : vezet az arany. Az aranycsempészektől az idén eddig 11 kiló sárga fémet fog­laltak le, több mint 3,5 millió forint értékben. Ennek zömét külföldieknél, tranzitutasoknál találták. Természetesen azok, akik csak átutaznak hazánkon, magukkal vihetik az aranyat, ha vámbiztosítékot fizetnek, melyet a kilépéskor vissza­kapnak. így elejét lehet venni a csempészésnek. A baj akkor van, amikor illegálisan hozzák be az aranyat. A legkülönbö­zőbb helyekre rejtik a köteg- nyi láncot, zacskónyi függőt, .karperecét. A vámőröknek Gyékényesen egész gyűjtemé­nyük van azokból a tárgyak­ból, melyekben arany bú.it meg. Az egyik asszonynál pél­dául 800 ezer forint értékű aranyat találtak. Volt belőle a kifúrt turistaszalámiban, a termoszban. Találtak már aranyat niveásdobozba rejtv« kenyérbe gyömöszölve, kon- zervbe dugva. Egyszóval min­den elképzelhető helyen arany lapul. Az idén január elsejével életbe lépett új devizajogsza­bály megkönnyítette a vám­kezelést, ennek köszönhető, hogy zökkenőmentesebb a ha­tárátkelőhelyeken dolgozók munkája. Ezt segítette a társ­szervekkel — a rendőrséggel, a határőrséggel — kialakult jó kapcsolat. Az ő támogatá­sukkal eredményesebben, pontosabban dolgozhatnak a pénzügyőrök. d. I. Ez a turistaszalámi »aranyat ér.«

Next

/
Oldalképek
Tartalom