Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-26 / 200. szám

Magyar vezetők üdvözlő távirata Kádár János, az MSZMP KB első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üd­vözölte L. I. Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, a legfel­sőbb tanács elnökségének el­nökét és A. N. Koszigint, a Szovjetunió miniszterelnökét — abból az alkalomból, hogy az Arktyika szovjet atom­jégtörő a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. évfor­dulója tiszteletére szervezett expedícióban a tengerhajózás történetében elsőként érte el az Északi-sarkot. (MTI) SALT-tárgya lás Százharminc perces tanácskozás A Szovjetunió és az Egye­sült Államok küldöttsége csü­törtökön Genfben újabb ta­nácskozást tartott a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról. A - szovjet ENSZ-képviselet épületében lezajlott megbeszélés ezúttal 130 percig tartott. A legköze­lebbi hivatalos tanácskozást szeptember 1-én az amerikai misszió épületében tartják. Genfi megfigyelők szerint a szovjet és az amerikai kül­döttség között még sok kér­dés tisztázatlan, ezért foko­zott várakozás előzi meg Gro- miko szovjet és Vancé ameri­kai külügyminiszter szeptem­ber elején, Béesben tervezett újabb megbeszélését. Mint ismeretes: a két külügymi­niszter a háromnaposra ter­vezett tanácskozáson áttekin­ti az országaikat kölcsönösen érintő időszerű kérdéseket, mindenekelőtt a SALT-tárgya­lásokat és a közel-keleti hely­zetet. Gromiko és Vance leg­utóbb májusban Genfben ta­nácskozott ezekről a kérdé­sekről. (MTI) Egyiptom kérése az ENSZ-nél Jasszer Arafat megbeszélései Kairéban és Damaszkuszban Egyiptom csütörtökön hivatalosan kérte as Egyesült Nemzetek Szervezetétől, hogy a megszállt arab területekre a közelmúltban törvénytelenül kiterjesztett izraeli intézke­dések kérdését tűzze a közgyűlés szeptemberben kezdődő 32. ülésszakának napirendjére — jelentette be az egyiptomi külügyminisztérium. Jszmail Fahmi külügymi­niszter Kurt Waldheimnek, az ENSZ főtitkárának kül­dött üzenetben terjesztette elő a fenti kérést. Iszmail Fahmi tegnap Her­man Eilts amerikai nagykö­vettel a három új izraeli te­lepülés kérdéséről tárgyalt. Megvitatták az egyiptomi külügyminiszter szeptemberi washingtoni látogatásával összefüggő kérdéseket is. »A Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet nem tervezi a Biztonsági Tanács 242. számú határozatával kapcsolatos ál­láspontjának felülvizsgálá­sát. A kérdést föl sem vettük a damaszkuszi tanácskozás napirendi pontjai közé. A vi­tának nincs értelme. Nem fo­gadjuk el a 242. számú hatá­rozatot — jelentette ki az UPI tudósítójának Abu Mai- zer, a PFSZ VB tagja és szóvivője — röviddel a Pa­lesztinái Központi Tanács da­maszkuszi ülésének megnyitá­sa előtt. Abu Maizer megismételte azt az ismert palesztin állás­pontot, hogy a mozgalom töb­bek között azért nem hajlan­dó elfogadni a határozatot, mert az a palesztin kérdést menekültkérdésként kezeli. Ugyanakkor nem tartotta ki­zártnak, hogy az ENSZ-köz- gyűlés ősszel kezdődő 32. ülésszakán »egy állam vagy államok csoportja kiegészítő határozati javaslatot terjeszt­het elő«. Kommentálva Carter elnök nemrég elhangzott kijelenté­sét, arflely szerint a mérföld­követ jelentő amerikai—pa­lesztin tárgyalások csak ak­kor jöhetnek létre, ha a PFSZ »teljes egészében« elfogadja az Izrael közvetett elismeré­sét is jelentő határozatot, Abu Maizer leszögezte: »A PFSZ nem látja be«, miért kellene elismernie a határozatot Was- shington egyetlen intésére. A palesztin politikus -fél­revezetőnek« nevezte Carter felhívását -a palesztin haza megteremtésére«. Jasszer Arafat, a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottságának el­nöke Tripoliból Kairóba uta­zott, s ott három órán át tár­gyalt Iszmail Fahmi egyipto­mi miniszterelnök-helyettes­sel, külügyminiszterrel. Az eszmecsere után újságíróknak úgy nyilatkozott, hogy »-igen jelentősnek« és -igen pozitív­nak« tartja Carter amerikai elnöknek azt a legutóbbi ál­lásfoglalását, amely szerint a Sinai-félsziget, a Jordán fo­lyó nyugati partja és a Golan- magaslat nem izraeli terület. Közölte, hogy a PFSZ sze­retne irodát nyitni Washing­tonban. Jelezte;, hogy augusz­tus végén Moszkvába készül, hogy a Szovjetunió vezetőivel a közel-keleti helyzetről tár­gyaljon. Végül bejelentette: az egyiptomi és a líbiai vezető tisztviselők Szallum egyiptomi határ menti városban hama­rosan együttes politikai—ka­tonai tanácskozást tartanak, hogy áthidalják azokat az el­lentéteket, amelyek júliusban a két ország közötti légi és szárazföldi harcok kirobbaná­sához vezettek. (Jól értesült kairói körök szerint az egyip­tomi—líbiai tanácskozásra valószínűleg szombaton kerül sor.) A Mena hírügynökség — egy egyiptomi katonai szóvi­vőre hivatkozva — közölte, hogy Líbia és Egyiptom szer­dán kicserélte a júliusi har­cokban foglyul ejtett katoná­kat. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke csütörtökön Kairóban szintén tárgyalt a törvényte­len izraeli intézkedésekről Mahmud Riaddal, az Arab Liga főtitkárával. A szeptem­ber harmadikán Kairóban kezdődő arab külügyminiszte­ri tanácskozások munkatervét is megvitatták. Arafat dél­után elutazott Kairóból. Dzsidda érintésével Damasz­kuszba repült. Etiópia—Szomália háborúja „Minden órában öt új állást foglal el az ellenség’* Mengisztu Hailé Mariam al­ezredes, az etiópiai ideigle­nes katonai kormányzótanács elnöke szerdai beszédében a katonai helyzet súlyosságára figyelmeztetett. Azt mondotta, hogy minden órában öt, az Megtárgyalta a Minisztertanács Az aiininpar teljesítette a központi fejlesztési program időarányos részét A bauxitbányászat, a tim­földgyártás, az alumínium fél­termékek és készáruk gyártá­sának gyors ütemű bővítését célozza az alumíniumipar köz­ponti fejlesztési programja. Ennek alapján az előző terv­időszakban az évi termelés bauxitból 2,1-ről 2,9 millió tonnára, kohófémből 65 ezer­ről 70 ezer, timföldből 470 ezerről 756 ezer tonnára nö­vekedett. A programot a vi­lággazdaságban bekövetkezett változásokkal és az V. ötéves tervvel összhangban módosí­tották; ezt tavaly hagyta jó­vá a kormány, s most a ne­hézipari miniszter jelentése alapján ellenőrizte a múlt évi előirányzat végrehajtását. A bauxitbányászat és a tim­földgyártás tavaly a termelési program időarányos részét — lényegében az igényeknek megfelelően 98—99 százalékra teljesítette. Az alumíniumko- hók termelése viszont 300 ton­nával meghaladta az előírtat, s a felhasználás kiterjesztésé­nek megfelelően az alumí­niumlemezek, szalagok, rudak, csövek és egyéb félgyártmá­nyok termelése 7 700 tonnával, vagyis 5 százalékkal. A ter­melés nagyobb ütemű növelé­sével párhuzamosan javították a termékszerkezetet, mégpedig elsősorban az értékesebb prés- áruk és a munkaigényesebb félgyártmányok arányának bő­vítésével. A központ! fejlesztési prog­ram megvalósításában különö­sen fontos magyar—szovjet timföld—alumínium-egyez­mény alapján a múlt évben tovább bővült az együttműkö­dés. A szovjet partnerekhez szállított timföld ellenében az előző évinél tízezer tonnával több, összesen 130 ezer tonna fémalumín;------1 kaptunk. Az u gyancsak hosszú ideje foly­tatott magyar—lengyel tim­föld—alumínium-egyezmény­nek megfelelően pedig továb­bi 17 500 tonna fémhez jutot­tunk. Az áruellátást és a konver­tálható árualapot bővítette az alumínium hengerelt árukma- gyor—román termékcseréje; ez egyúttal hozzájárult a székes- fehérvári meleghengermű ka­pacitásának jobb kihasználá­sához is. Kedvezően alakult az alu­míniumipari termékek hazai és külföldi értékesítésre. Az előirányzatok túlteljesítéséhez jelentősen hozzájárult, hogy növelték a termékek műszaki színvonalát, s ennélfogva ér­tékét is. Erről tanúskodik, hogy tőkésexportból a múlt évben 11 millió dollárral több bevételhez jutottak, mint az előző évben, pedig a kiszállí­tott alumíniumáru súlya 13 százalékkal kevesebb volt Ezenkívül a szellemi export és a fővállalkozói munka ötmil­lió dollár bevételt hozott. A körültekintő fejlesztés és gaz­dálkodás eredményeként az alumíniumipar 32 százalékkal több nyereséghez jutott, mint az előző évben. Az alumínium-alapanyag­iparban dinamikus volt a mű­szaki fejlesztés — erre tavaly 239 millió forintot fordítottak, az előző évinél 45 százalékkal többet. Ebből 22 millió forin­tot költöttek külföldi licencek és know-howok vásárlására. Többek között a timföldgyár­tásban használt utóbepárló- és kalcinálókemencék intenzifi- kálására szovjet, a nemesko- rundgyártás fejlesztésére sváj­ci, az alumíniumfélgyártmány termelésének korszerűsítésére francia licencet szereztek be. A műszaki fejlesztési intézke­dések nyomán növelték a gé­pesítés arányát a bauxitbá­nyászatban, az automatizálásét a timföld- és félgyártmány­termelésben, és kiterjesztették a számítógépes folyamatirányí­tást. Így a termelés bővítését teljesen a munka termelé­kenységének növelésével ala­pozták meg és nem okozott ki­esést a munkerő 1,3 százalé­kos csökkenése sem. A fejlesztési program múlt évi beruházási feladatainak végrehajtása és előkészítése megfelelő ütemű volt, s az anyagi erőforrásokat takaré­kosan használták föl. A múlt évben átadott évi 300 ezer ton­na kapacitású Izamajor—II. bauxitbányánál, a székesfe­hérvári szélesszalag-hengermű II. és a présmű I. beruházási üteménél ugyanis 80 millió forint megtakarítást értek el. A hazai alumíniumfölhasz­nálás a múlt évben lényegé­ben nem változott, a lakoson­ként! 13 kilós szinten maradt. Ezen belül azonban a hat leg­nagyobb alumíniumfeldolgozó vállalat — a Magyar Alumí­niumipari Tröszt, a Magyar Kábelművek, az Alumínium- árugyár, a Hűtőgépgyár, a Mátravidéki Fémmű és a Fém­munkás Vállalat — tavaly 51 100-ról 53 600 tonnára nö­velte a termékeinél felhasz­nált alumíniumot. így a hazai feldolgozásban 37,5-ről 39 százalékra emelkedett a hat nagyvállalat aránya. Az V. öt­éves tervben ezek a vállala­tok mintegy hárommilliárd fo­rintot költenek az alumínium­öntvény- és készárugyártás fejlesztésére. Ebből a múlt év­ben 120 millió forintot hasz­náltak föl, s az idén egymil- liárd forint értékű fejlesztést valósítanak meg; így a terv­időszak első két évében idő­arányosan teljesítik az elő- irárvzatot. Az alumíniumipar ef-'^ként az V. ötéves terv­ben 9.2 milliárd forintot költ beruházásra; ebből 4,2 milli­árd forint értékű állami nagy- beruházás gyorsítja a bauxit­bányászat és az alumíniumko­hászat fejlesztését egység és a forradalmi küzde­lem szempontjából stratégiai jelentőségű állást foglal el az ellenség. A mogadishu! rádió csütör­töki jelentése szerint felújítot­ta közvetítő misszióját az a madagaszkári küldöttség, amely korábban már járt Etiópiában és Szomáliában. Szerdán este Mogadishuban a delegáció Mohammed Sziad Barré Szomáliái államfővel ta­nácskozott, miután visszatért a térségbe Antananarivuból, a madagaszkári fővárosból. A közvetítői tevékenység si­kerét kétségessé teszi az a ki­jelentés, amelyet egy Szomá­liái delegáció vezetője tett Abu Dhabiban. Azt mondotta ugyanis: nincs ok arra, hogy valaki is közvetítsen Addisz Abeba és Mogadishu között, mivel Etiópiával az ogadeni gerillák állnak harcban«. Kappler és társai Akik semmit sem bántak meg Aas írástudó^ többnyire a címadásban is elkerülik az önmagukra való közvetlen utalást bízva abban, hogy a szerény könyveim is felhív­ja az olvasó figyelmét. A józan mértéktartás csak ak­kor szorul háttérbe, ha a szerző korlátlan hatalomhoz, parancsoláshoz, hivalkodás­hoz szokott személy. Ilyen­kor már a címlapon is egyes szám első személyű igealak olvasható, amelynek tartal­ma rendszerint ellentmon­dást nem tűrő kijelentés. Az NSZK-ban meglehetősen sok emlékirat címlapján dísze­legnek ilyen önmutogató frá­zisok.-Most én beszélek!« — nyilatkoztatja ki Gehlen, a fasiszta titkosszolgálat egy­kor mindenható főnöke. -Semmit sem bántam meg!« — állítja meggyőződéssel Rudolf Hess, Hitler volt he­lyettese annak a szennyirat- memoárnak sumpiázataként, amelyet a spandaui börtön­ben vetett papírra. Dönitz, a hajdani birodalmi haditen­gerészet parancsnoka sem volt túlságosan szerény, ami­kor — a nürnbergi perre cé­lozva — le merte írni: -igazságtalanság történt ve­lem«. Sajnos, e remekművek egyáltalán nem nevezhető »sikerkönyvek« iránti ke­reslet Nyugaton a politikai események is fokozzák, kü­lönösen az utóbbi napokban. Végéhez közeledik a vizsgá­lat P. Menten — Lengyel- ország és Ukrajna egyik fő­hóhéra — ügyében. Klaus Barbie-nak, az SS töménte­len bűnnel vádolt lyoni fő­nökének nyoma veszett Dél- Amerikában. Mengele, az auschwitzi tábor orvosa -el­tűnt« Paraguayból. Herbert Kapplert, a római Gestapo kegyetlenségéről hírhedt irányítóját -egy bőröndben« szöktették meg olaszországi börtönéből, s nyilvánvaló, hogy feleségén kívül más is tudta, mit — illetve kit — tartalmaz a szállítóalkalma- tosság. Ügy látszik, a Földközi­tenger környéke három bu­kott fasiszta rendszerének politikai szerepét most má­sok igyekeznek megkaparin­tani. Erre utal az NPD hir­telen fölélénkülése az NSZK- ban, az Ordine Nuovo (Űj Rend) nevű szélsőséges ter­rorszervezet gyalázatos mű­ködése Itáliában és a faj­gyűlölő Nemzeti Front tér­hódítása Angliában. Naivitás lenne tehát azt gondolni, hogy a szélsőjobboldali gö­rög, portugál és spanyol Véget értek a pekingi tárgyalások Vance hasznosnak mondotta ötletét Lényegében semmire nem válaszolt '■ Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter tegnap Peking- ben meet.artotta utolsó esz­mecseréjét kínai kollégájával, Huang Huával, majd a dél­után folyamán másfélórás ta­lálkozón fogadta őt Ff ua Kuo-feng, a KKP KB elnö­ke. A Pentagon ,humanizmusa” „Nos, végül is senki nem mond­hatja, hogy nem állítottuk figyel­münk középpontjába az EM- BER-t !” (A nyugat-berlini Die Waarheit ka­rikatúrája) Vance csütörtökön este saj­tóértekezletet tartott. — Őszinte, komoly, nagyon hasz­nos, építő, konstruktív jelle­gű — ilyen jelzőkkel illette a kínai vezetőkkel folytatott tárgyalásait, de a lényeget te­kintve ezeknél a minősíté­seknél többet nem mondott. A konkrétumok iránt érdeklődő újságírókat jobbára azzal há­rította el, hogy egyfelől nem óhajt a vendéglátók nevében beszélni, másfelől helytelen volna , bármit is mondani ad­dig, amíg nem tesz jelentést Carter elnöknek. Vance nem adott igenlő vá­laszt arra a kérdésre sem, történt-e előrehaladás pekin­gi útja során a két ország kapcsolatainak normalizálá­sát illetően. Itt is csak annyi volt a hozzátennivalója, hogy -hasznos, építő jellegű« tár­gyalásokat folytatott. Nyoma­tékként idézte Hua Kuo-fen- get is, aki — szavai szerint — ugyancsak fontosnak mi­nősítette a Vance-látogatást. Maga Vaííce mindenekelőtt azért találta nagyon fontos­nak ottlétét, mert mint mond­ta: -hiszem, hogy hatékony párbeszéd indult el a pekin­gi és a washingtoni kormány között«. rendszer bukásával egyszer s mindenkorra megszűnt a fa­sizmus veszélye Európában, s az erőviszonyok vizsgála­tából az is kitűnik, hogy e föllendülés aligha tekinthe­tő a fasizmus -utolsó siko­lyának«. Még akkor sem, ha a -bajtársi találkozók«, har­sogó demonstrációk és ter­rorakciók egyelőre — sze­rencsére — nem vonzanak nagy tömeget Nem kétséges, hogy a fa­siszta — vagy fasisztoid — eszmékhez való viszony pró­baköve az enyhüléssel kap­csolatos állásfoglalás. A dol­gozó tömegek zöme Nyuga­ton támogatja ezt. a folyama­tot, ám a tőkésgazdaság irá­nyítói — gyakran a hivatalos állami politika sugalmazol — válaszút elé kerültek. Mert objektív — ha úgy tetszik, gazdasági — érdekük a kapcsolatok javítása a szo­cialista országokkal, de létük alapja a tőkés rend fenntar­tása, s a -harmadik világ« befolyásolása is; ez pedig — legalábbis a jelenlegi mód­szerekkel — nehezen össze­egyeztethető az enyhülési politika szabályaival. A meg­oldás — a józanabb tőkéskö­rök szerint — egy olyan re­formista irányzatban rejlik, amely elsősorban a szakszer­vezetek szerepének növelé­sével igyekszik minimálisra .csökkenteni a munkás—tőkés ellentétet, a jelenlegi helyzet állandósítása érdekében. Ez az álláspont stratégiailag vi­tatható értékű, ám mint idő­leges taktika elősegítheti az enyhülést — példa erre a nyugatnémet szociáldemok­raták gyakorlata. A másik tőkés alternatíva a merev szembenállás — nemcsak a forradalmisággal, hanem a reformizmussal is, a kizsák­mányolás hagyományos for­máinak fenntartása és a fel­tétlen gazdasági terjeszkedés előtérbe helyezése. Ezt vall­ják a CDU/CSU mögött ál­ló tőkés körök, ezt hirdetik — a ravasz manipuláció minden eszközét igénybe vé­ve — a Springer-konszern lapjai: a Die Welt, a Bild- Zeitung és a többiek. A konzervativizmusnak ezek a hangadói ugyan nem fasisz­ták, ám érdekeik — minde­nekelőtt a balratolódás meg­akadályozása — a sötét szél­sőjobboldali erők természe­tes szövetségeseivé teszik őket, akár vállalják szavak­ban ezt a közösséget, akár nem. A hamisan értelmezett vi leménynyilvánítási szabad­ság alaposan megkönnyíti a tömegek eszmei megfertőzé­sét. Ezekben a napokban táblás házak előtt játsszák az NSZK filmszínházai Jo­achim Fest tárgyilagosnak álcázott Hitler-életrajzfilm- jét, amelyben — bár a kí­sérő szöveg rengeteg gúnyos megjegyzést tartalmaz — a rikácsoló führerre vonatko­zóan, feltűnően sokszor lát­ható az ujjongó tömeg. A hadszíntereken és a koncent­rációs táborokban elpusztul t negyvenmillió emberről — köztük hétmillió németről — egyetlen kocka sem láthátó. Hiába támadták a szociálde­mokrata lapok vagy az ARD tv-társaság kommentátorai igen élesen a filmet, hiába minősítették mérhetetlenül károsnak: a ZDF tv-állomás vitaxnűsorában középiskolá­sok és egyetemisták egyön­tetűen azt vallották, hogy -érdemes volt megnézni, mert rájöttünk, hogy min­denkinek vannak értékelhe­tő tulajdonságai...« Csupán, egyetlen kislány találta fe­jén a szöget. Kapplernek és társainak felbukkanása^, a nyomdákból és a filmstúdiókból kiözönlő szennytermékáradat és a nyugat-németországi, olasz- országi fasiszta mozgalmak megélénkülése valószínűleg -ellenlépésekre« ösztönzi majd a kormányzatokat. Ami viszont a világnézeti vonat­kozásokat, a mindenáron va­ló elemzés- és megértés- igényt illeti, ma is időszerű a nagy spanyol—francia író, Jorge Semprun megállapí­tása: a fasisztákat nem meg­érteni kell, hanem megsem­misíteni. Lengyel And rá*

Next

/
Oldalképek
Tartalom