Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-26 / 200. szám

HIÁNYCIKKEK NYOMÁBAN Vevők — üres kézzel Fotóriporterünk gyakori vásárló az OFOTÉRT-boltokban. Amikor ezt a képet a szerkesztő asztalára tette, csak any- nyit mondott: »-Lejártam a lábamat 24x36 milliméteres fil­mért. Se külföldi, se magyar nincs.« Ennek a helye üres a polcon. Miért? Milyen szén van utalványra ? Hiánycikkel a gyakorlott ét az alkalmi vásárló egy­aránt talállcozik. Amikor a »talán a jövő héten...« — kezdetű mondatot a harma­dik vagy a negyedik helyen hallja a vevő, olyan érzése támad, mintha köszönést helyettesítene. Vannak áruk, amelyek már a hiánycikk­listán is visszaköszönnek. Az áruk egy része mással helyettesíthető. A jó ellá­táshoz azonban az is hozzá tartozik, hogy mindenből azt kapja a vevő, amit vá­sárolni akar. Amíg a hi­ánycikkeket kerestük, több véleménnyel is találkoz­tunk. A belenyugvó azt mondta: »Mindig voltak és mindig lesznek.« Ha a né­zetét eljogadjuk, akkor is ide kívánkozik egy meg­jegyzés: nem mindegy, hogy mi és hányféle áru hiányzik a boltból. Ebben az összeállításban nemcsak azt kutatták mun­katársaink, hogy mi nincs a boltokban, hanem választ próbáltak találni arra is, hogy miért nem lehet kap­ni. Meg kell mondani, hogy gyakran sok volt az általá­nosnak nevezhető »indok«. — Egy ismerős asszony pa­naszkodott, hogy nem kap a csirkéinek, kis cocáinak Fu­tóit. Tudja, az olyan tápszer, amelytől gyorsabban nőnek.. Az üzletvezető a cipőbolt­ban azt mondja: a tavalyihoz 1 képest most sokkal bőségesebb nálunk a választék. A vászon­ból készült kismamacipő fo­gyott ki, bántóbb hiánycikk, mint a nyolcszáz forint körüli olasz és spanyol csodacipő. A Somogy Áruházban nad­rágokat próbálgatnak. Idős bá­csi toporog tehetetlenül: nin­csen cájgnadrág. Az Ezermesterbolt zsúfolt. A barkácspultnál három férfi ta­nakodik. — Mit nem kapni? — Integrált áramköröket, tranzisztorokat, villásdugókat, kapcsolót — mondja Szabó György. Radványi Tmréék Taszárról jöttek, hogy a gyerekszoba csinosítására modellezőlécet vásároljanak. Üres kézzel tá­voznak. Csóka István minőségi el­lenőr két hónapja hetenként érdeklődik a boltban, hogy ér­kezett-e betét a német elekt­romos hajsütővashoz. A ma­gyar gyártmányúhoz van, de a némethez nincs. Nem kap az Unipress kávéfőzőjéhez fel­ső szűrőt. Három hónapja. A kérdéssel egy nyugdíjas olvasónk fordult szerkesztősé­günkhöz elpanaszolva, hogy a szeptember 30-ig beváltható nyugdíjas utalványára mind a mai napig nem kapott tatai darabos vagy brikett szenet, és fél, hogy lejár a határidő. Kérdését — amely rajta kívül sok embernek okoz gon­dot — a kaposvári telep ve­zetőjéhez, Herner Ferenchez továbbítottuk. — Valóban gond van a tü­zelő-, főként a szénellátással. Azt azonban megígérhetjük, hogy minden utalványra idő­ben adunk szenet. — Olyat, amilyet a vásárló kér? — Sajnos, nem. A tatai da­rabosból hónapok óta nem kaptunk. Viszont jól helyet­tesíti ezt a fajtát a brikett. — Olvasónk azt mondta, hogy ebből sem kapott: — Valóban. Ebből is aka­dozik az ellátás,, mert a bri­kettsajtoló elromlott, így las­sabban, akadozva szállítottak a telepre. Tegnapelőtt volt, tegnap elfogyott. Mi viszont kaptunk 2000 mázsa német brikettet, ez felel meg legjob­ban a cserépkályhák fűtésére. A tatait egyébként tudjuk pó­tolni másfajta — felsőgallai brikettel. Végül is mit válaszolha­tunk szenet kereső olvasóink­nak? — Mindenkinek tudunk biz­tosítani elegendőt. Az utalvá­nyokat is beyáltjuk időre. Azt azonban változatlanul nem tudjuk ígérni, hogy minden fajtából lesz. A hiányzó he­lyett hasonlót tudunk aján­lani. A rendszeresen hiányzókat nem kellene törölni a »cikk­listáról«? — Mit kért mostanában hiába az üzletekben? Hegedűs János, a villamos- sági gyár szerszámkészítője: — Régóta nem tudom meg­szerezni a Magyar Népzene cí­mű album második részét. Az elsőt pár hónapja megvettem, és bosszant, hogy a második­hoz nem tudok hozzájutni. A műszaki és villamossági cikkeket árusító boltban üres kosárral téblábol Túri József. A mosógépükhöz keresett — hiába — alkatrészt, majd ki- lencvoltos elemet kér az el­adólánytól. Kedves mosoly, széttárt kar a válasz: »A hé­ten kapunk árut, tessék be­nézni .. De Túri Józsefnek nemcsak itt kevés a szeren­cséje. Háztartási sósav után is hiába talpal. Fiatal eladó hajol át a pulton: — Könyvet ír? — csúfon- dároskodik. — Mert nem ri­portot, könyvet lehetne arról írni, hányszor kerülünk kínos helyzetbe a ^vásárlók előtt. Már röstelljük kimondani : »Sajnos nincsen, tessék pár nap múlva érdeklődni.-« — Mi az, ami hiányzik? — A televízióhoz PL 500-as cső, a Videoton sorváltó te­kercs, jobb minőségű, króm- dioxidos szalag és kazetta ... A kollégája oldalba böki: — Ne sorold, holnapig se hagyod abba. Nyugdíjas öregemberek: A kombájnok alkatrészre várnak Az aratást értékelő operatív bizottsági ülésen hangzott' el: zökkenőmentesen zajlott le a nagy munka. Egy gond azon­ban változatlanul súlytotta az aratókat: a hiányos alkatrész- ellátás. Pedig Somogybán — a többi megyéhez hasonlóan — megszervezték az ügyeletet az Agroker megyei kirendeltsé­gén. Naponta telefonáltak a pesti központba, felsorolva a kirendeltségen nem kapható cikkeket. Sok mindent kaptak, sokat nem. Az aratás megkez­dése előtt volt egy börze a megyei kirendeltségek vezetői­nek, hogy ami például So­mogybán nincs, Baranyában van, az eljusson Somogyba. Ennek ellenére éppen azok az alkatrészek hiányoztak, ame­lyek nélkül nem tudott indul­ni a kombájn. Az 512-es kombájnhoz hiányzott az önindító és an­nak több része. Ahogy az Ag­roker-nél elmondták, szinte másnaponként jöttek emiatt panaszokkal a termelőszövet­kezetek — sajnos várniuk kel­lett, amíg sikerült szerezni. Az SZK 5-öshöz terményfel- hordó lánc azóta sincs. Bálázók és alkatrészek, SZK 4-esek turbómotorja, hidrau­likus szivattyúk, szalmarázó láda szerepeltek még leg­gyakrabban a hiánycikklistán. Sokszor napokig — és az idő alatt állt a kombájn. Ásó, lapát, kapa Marcaliban a lakosság ellá­tásából több mint 90 százalék hárul a helyi fogyasztási szö­vetkezetre. Amíg a ruházati szakmában jobbára csak a mennyiség ellen merülhet föl kifogás, az úgynevezett ve­gyes iparcikkeknél már nem ilyen megnyugtató a helyzet. Nem kapni például különféle mezőgazdasági szerszámokat — ásót, lapátot, kapát idomvasakat. És hiába kere­sik az aj toki lin eset, az ajtó- és ablakzárat, a lakatot, a vízvezeték-szerelési anyagok közül a különféle méretű csö­veket, a 200 litaræ bojlert, a fa- és széntüzelésű kályhákat, tűzhelyeket Mind több új lakásba köl­tözhetnek be a lakók. A bú­torozáshoz nemcsak garnitú­ra kell, hanem esetenként egyedi darab is. Például té­véasztal, ágyneműtartó. Ezek­ből nem folyamatos az ellá­tás. Az egyszerű — és olcsó — gránit tányérokból, tálak­ból, készletekből sem vehet a vásárló, mert nincs. Van vi­szont drága, külföldi porce­lán ... És nem kapható pet­róleumlámpa, virágcserép, csibeitató, üveglopó, műanyag olajtőltő kanna, öt-, tíz- és húszliteres fonott üveg. A járás lakosságának mint­egy 25—30 százaléka itt ke­resi a nélkülözhetetlen cikke­ket, s bosszankodik, ha nem találja. Az áfész-nél elmondták: enyhítené, sót megszüntetné a gondot, ha ja nagykereskedel­mi vállalatok jobban tájéko­zódnának az igények felől, így a »terítés« egyenletesebb lehetne, s a marcaliak mega környékből ide érkező vásár­lók ritkábban hallhatnák a boltokban: »Sajnos, nincs.« Az ok: a gépek, alkatrészek egy része, sót túlnyomó több­sége külföldi. A behozatal akadozott. Pedig az aratásra és az őszi munkára való te­kintettel az egész évi rendelés zömét erre az időszakra kér­ték. És ntí lesz tovább? Azok a kombájnok, amelyek arattak, most az őszi betakarítási mun­kában vesznek részt. Éppen azok az alkatrészek hiányoz­nak hozzájuk, amelyek nélkü­lözhetetlenek. Mindezt jól lát­ják a megyei kirendeltség ve­zetői. Az alkatrészosztály ve­zetője tegnap utazott ebben az ügyben Budapestre. Van olcsó tányér ? Nincs. Legalábbis fehér por­celánt nem lehet kapni már hosszú idő óta. Mint ahogy egyéb olcsó cserépáruból is meglehetősen szegényes a vá­laszték. Megkérdeztük az Ady Endre utcai üveg- és mű­anyagbolt vezetőjét, vajon miért nem kapható? A válasz: a bolt hiába rendel, nem kap. Különösen a tányér hiányzik nagyon. A Balatonnál nyara­lók pedig nem igénylik, hogy kalocsai tányérból egyenek. A kapható fajansztányért nem | szívesen viszik, fehér porce­lán pedig nincs. Illetve van egy fajta: darabja 33 forint. A széle kék, és az olcsóbb ven­déglők jellegzetes cégjelzésé­vel látták el. Végül följ eztük a bolt­vezető kérését tányérügyben: — Ha ez az írás megjele­nik. gondolja, hogy kapunk? Bizakodjunk. Ha tányéri nem is, legalább választ... Fehér zokni, ískolaköpeny Lényegesen kevesebb ruha­fajta hiányzik a kaposvári Csá­bi gyermekruházati áruház polcairól, mint tavaly, tavaly­előtt iskolakezdéskor. Olyan áruk is vannak, ame­lyek eddig szinte állandóan hiánycikknek számítottak. Például a betétes, úgynevezett szieszta gyermekcipő a legki­sebbeknek. Feltehetően napo­kon belül elfogy. Hogy miért nem gyárt az ipar többet? Ki tudja? A cipőosztályon most a néhány hete érkezett len­gyel cipőket keresik hiába a vásárlók. Ez nem is annyira gyerek-, inkább kamaszlábbe­li — 40-es számig kapható. Olcsósága folytán azonban rö­vid idő alatt teljesen elkap­kodták. Évek óta visszatérő gond: ha már egyszer tudjuk, hogy nagyra nőttek a kama­szok, a lábuk is felnőtt mére­tű, de koruk szerint az álla­milag támogatott gyerekruhát és cipőt vásárolhatnának, miért nem gyártunk többet ezekből, miért kell a tizenhá­rom éves kamaszfiúnak 3—400 forintos felnőttlábbelit vennie? Az iskolakezdésre 5—6 féle jó minőségű — és tegyük hoz­zá — csinos iskolaköpeny vár­ja a fiúkat, lányokat Csak éppen a legkisebb fiúk — az iskolát kezdő hatévesek — számára gyártott iskolaköpeny fogyott el. Pedig éppen az ő korukban van erre legna­gyobb szükség. Ugyancsak ne­kik való az ünnepi alkalmak­ra a fehér térdzokni, amely ugyancsak elfogyott. Hosszú idő óta nem lehet kapni olyan sapkát sem, ame­lyig ebben a nem túl hideg, de szeles időben kellene. Van kötött téli sapka, az viszont még nem szükséges. A kereskedő nem szívesen mondja: sajnos, nincs. A hiánycikkekért neki is »morgink«. pedig nem « ra illeté­kes. Azt árulhat, amit a gyár szállít. „Bérletesek a hiánylistán” A Titán Kereskedelmi Vál­lalat 20 ezer cikket hoz for­galomba: tv-antennadugót ép­pen úgy, mint kést vagy tűz­helyet. Pontosabban szólva csak hozna. A hiánycikkek köre időszakonként változik. Van azonban jó néhány tétel, amelyik szinte állandóan sze­repel a listán. Nem lehet pél­dául láncot, magyar gyárt­mányú tűzhelyet, vegyes tü­zelésű kályhát kapni. A hor­ganyzott vödör mellé felirat­kozott a zsebkés, a konyha­kés, a körömolló is. Garzon gáztűzhelyet már a kereske­dők is régen láttak. — Előre megmondom, hogy néhány héten belül hiánycikk lesz a füstcső — mondta a hosszú lista végén Dross Lász­ló, a vállalat kaposvári ki- rendeltségének helyettes vezetője. — Aki most akar egy lakást központi fűtésre átszereltetni, az is valószínű­leg fázik a télen: hiánycikk a fekete cső, az acéllemez ra- > diátor, a keringető szivacy- tyú... — Miért kerül egy cikk a hiánylistára? — Szinte minden cikk más­ért. Két alapvető ok azonban közrejátszik: az egyik — di­vatos szó mostanában — a profiltisztítás, a másik pedig a kapacitás hiánya. Mi a boltoktól szerzett információk alapján rendelünk a központ­nál Pécsen. Ha kevesebbet kapunk, reklamálunk. A vá­lasz mindig ugyanaz: a keres­kedelem is kevesebbet kapott. Mondok néhány számot: so­mogyi kapából 6900-at kér­tünk, 1500-at kaptunk a szentgotthárdi gyártól. Villá­ból 18 ezer helyett 2 ezer ér­kezett. Műanyag háztartási cikkeket a balatonkenesei ipari szövetkezet gyárt. Áru helyett most levelet kapott a vállalat, hogy importvásárlá­si nehézségek miatt töröljék a rendelést. Kötbérezni fog­nak, de ettől még nem lesz áru. Az egyes főzőlapot a pápai Elekthermax készítette. Profiltisztítás folytán a szarvasi ktsz-hez került, és hiánycikk lett. Szén- és fa­tüzelésű kályhát — pedig sok helyen keresik még — ma hazánkban tudomásom sze­rint senki sem gyárt­A közelmúltban pályázatot hirdetett a Kohó- és Gépipa­ri Minisztérium — a Belke­reskedelmi Minisztériummal és az OKISZ-szal közösen — a hiánycikklistán leggyakrab­ban szereplő tüzelőeszközök, kisgépek, háztartási finom­acéláruk gyártására. A pá­lyázaton való részvételnek két lényeges feltétele van. Az itthon gyártott termék nem kerülhet többe az importnál, és biztosítani kell az igények kielégítését. Több ilyen ösztönző pályá­zatra is szükség lenne. Árura még jobban... A tapasztalatok birtokában kérdeztük Ta­más Józseftől, a megyei tanács kereskedel­mi osztályvezetőjétől: miként ítélhető meg a megye áruellátása? — Az első félévben a megye kiskereske­delmi forgalma 3,5 milliárd forint volt: gyor­sabb ütemben emelkedett, mint az országos átlag. Ez azt bizonyítja, hogy a meglevő hiánycikkek ellenére a somogyi kiskereske­delem teljesíti forgalmazási feladatait. Egyes áruféleségekből többet adott el és ez arra utal, hogy e területeken jó az ellátás, más területeken (ide tartoznak a vegyes ipar­cikkek) az országos átlag körül mozog a tervteljesítés. A hiánycikkek a vegyes ipar­cikkekből és a ruházati termékek köréből adódnak. A boltokból azok a cikkek hiányoz­nak, melyek az ország más részein sem kap­hatók. Az előfordul, hogy egy boltban — megalapozatlan rendelés, szállítási késés vagy kimaradás miatt — átmenetileg hiányzik valamilyen áru. Ezeket azonban a megye más területein vagy a település másik bolt­jában megkapja a vevő. Vannak olyan cik­kek is, amelyeket nem lenne célszerű min­den boltban tartani: tapétát, a húzott és a hengerelt áru egy részét, a híradástechnikai, a villamossági cikkeket nem lehet min­denütt árusítani. A boltoknak ezt a szako­sodását helyeselni kell. Ha viszont a boltok elmulasztják a vevők megfelelő tájékozta­tását — és van erre példa a megyében is —, akkor a vásárlóban kialakul a kép, hogy nem lehet kapni, holott van, csak nem jó helyen keresi. Ez nem megengedhető, ezért elvárjuk a boltoktól — és ösztönözzük a vállalatokat arra —, hogy javítsák a tájé­koztatást, s tegyék hatékonyabbá a propa­ganda-, áruismertető munkát. A hiánycikkek egy részét viszont sehol nem kapja meg a vevő. — A hiánycikkek egy része termelési, kül­kereskedelmi problémákra vezethető vissza. Azt is el kell azonban mondani, hogy a vá­sárlók megszokták a nagy választékot, és nem veszik meg az azonos értékű helyette­sítő cikket, hanem az eredetit keresik. Az ipar és a kereskedelem a gyorsan növekvő választékot nem tudta követni. Ennek sok oka van: közülük az egyik az, hogy az ipar folyamatosan kíván termelni, a kereskede­lem viszont — főleg az időszaki cikkekből — csak annyit rendel, amennyit várhatóan el is tud adni. — Sorolni lehet olyan cikkeket, amelyek évek óta hiányoznak. — Ez az ipari kapacitás elégtelenségéből és az import korlátozott lehetőségeiből adó­dik. Megoldást elsősorban a hazai ipari tel­jesítmény növelése hozhat. Másként nem lesz például elég a mezőgazdasági kovácsolt és öntöttvas szeráru. Egyes termékekből — mint például a férfiing, a hordozható tv- készülék — kevesebb gyártását vállalta az ipar, mint amennyit a kereskedelem kért. E cikkek helyettesítésére azonban van mód. — Az ellátás javításában milyen felada­taik vannak a somogyi kereskedelmi és ipari vállalatoknak? — A megyei tanács kereskedelmi osztálya is egyik kezdeményezője vmlt a nyár eleji hiánycikk-kiállításnak. Az ott bemutatott termékekre gyártót kerestünk: sajnos több ipari szövetkezet vezetője még a kiállítást sem nézte meg. A kereskedelmi vállalatok rendszeres beszámoltatása után intézkedése­ket kezdeményezünk, és mindig közösen ke­ressük, hogy a be nem szerezhető árut mi­vel lehet pótolni, helyettesíteni. E cikkeket azonban meg kell ismertetni a vevőkkel: ajánlani kell a boltokban, s ez már a keres­kedelmi dolgozók feladata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom