Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-25 / 199. szám

Szeptember 6-án kezdődik a répafeldolgozás (Folytatás az 1. oldalról) A Kaposvári Cukorgyárban szeptember második hetében megkezdődik a répafeldolgo­zás. A gyárat 1894-ben épí­tették, az idei kampány tehát a 84. lesz. A tervek szerint szeptember 6-án reggel hat órakor indulnak meg a répá­val telt szállítószalagok. Vajon nem járnak-e úgy, mint ta­valy, amikor a tervezett idő­pontnál csak 20 nappal ké­sőbb kezdődhetett a feldolgo­zás? Ez az időjárástól függ. A gyáron nem fog múlni. Sze­relők és karbantartók a fő­próba idejére minden gépet,, berendezést, szerkezetet meg­tisztítanak, átvizsgálnak és kijavítják őket, hogy műkö­désre alkalmassá váljanak. Az idén nem végeztek olyan jelentős — az üzem egész munkáját befolyásoló — be­ruházást, mint tavaly a dif­fúzió volt. Folytatódott vi­szont a gyár rekonstrukciója. Épült egy újabb olajtároló: 5000 köbméteres kapacitása az erőtelep folyamatos ellátását teszi biztonságosabbá. Ezenkí­vül — mint évek óta mindig — most is folytatták a nehéz fizikai munka gépesítését. A répatermés jó, tízezer hektárról mintegy 39 ezer va- gonnyinak a beszállítására várnak. Pár héttel ezelőtt szü­letett egy, a tavalyihoz ha­sonló szerződés. Eszerint az idén 15 ezer vagon répát szál­lítunk Magyarországról Ju­goszláviába. Ez mindkét fél­nek előnyös. A cukorrépa át­adásával rövidül a földolgo­zás ideje, ugyanakkor a nyers­anyagért cukrot kapunk Ju­goszláviából. Más kérdés, hogy a megállapodás mindenképpen átmeneti. Már gyors ütemben épül Kábán a Hajdúsági Cu­korgyár (tréfás nevén: hacu- ka), két év múlva befejezik, s akkor már minden magyar földön megtermett répára az országban lesz szükség — itt is dolgozzák föl. A kaposvári gyárban évről évre visszatérő arcokkal ta­lálkozunk a kampány indulá­sakor. Van-e az idén elegen­dő munka? A kapott tájékoz­tatás szerint: az eddigi jelent­kezők zöme már aláírta a szer­ződést, de hiányzik még jóné- hány munkáskéz. Főleg a ke­mény erőkifejtést kívánó munkákhoz nincs elég ember. A gyár — hogy a megfelelő létszámot biztosítani tudja '— segítséget kért a megyétől, sőt a szomszédos Tolnából és Ba­ranyából is várnak dolgozó­kat. A július eleién éle+be lépett a műszakpótlék-rendelet so­kat segíthet a cukorgvárnak. Lehetőség van rá, hogy a fo­lyamatos üzemben — ahol éj- iel-nappal, sőt vasárnap is folyik a munka — a dolgozók megkapják' havi alapkeresetük 30 százalékát műszakpótlék címén.’ A kétműszakosok a délutáni munkára 20 százalé­kos pótlékot kapnak. A gyárban 55 szocialista brigád dolgozik. Ez összesen 551 ember, ök nemcsak a tár­sadalmi munkában, a tanulás­ban és a művelődésben tevé­kenykednek, hanem akkor is számítanak rájuk, ha — úgy­mond — »meg kell fogni a kalapács nyelét«. A répafel­dolgozás szezonja alatt is el­sősorban az 5 jó munkájuk­ra számít a gvár veze+ése. A répafeldolgozás kez.deté­Szabó Ervin-kiállítás nek közeledtével tegnap meg­beszélésre ültek össze a cu­korgyár, a pécsi vasútigazga- tóság és a kaposvári állomás­főnökség vezetői. Egyeztették a répaszállítás őszi feladatait. Köztudomású, hogy a Kapos­várhoz közeli községekből a Volán, a 30 kilométernél tá­volabbi helyekről (Tolnából, Baranyából) a vasút fuvaroz­za a répát. Az értekezleten megegyeztek, hogy továbbfej­lesztik a tavaly már jól bevált irányvonatok rendszerét. Szep­tembertől három irányvonat érkezik naponta, mintegy 160 —180 vagon répával. Az ősszel tetőző szállítások miatt nagyon fontos, hogy a MÁV-nál növeljék a rakott kocsik százalékát és csökkent­sék az üres járatokat. Ebben sokat segíthet az éjjel-nappa­li rakodás megszervezése, amit három állomáson — Sziget­váron, Drávátokon és Mohá- cspn — vezetnek be. A felté­telek mindenütt jók, megfele­lő a világítás, és a talajviszo­nyok is alkalmasak erre. Szó van még a hidasi állomás be­kapcsolásáról is. így gyorsab­bá válik a rakodás, csökken az állásidő, az irányvonatok kihasználása pedig az eddi­gieknél gazdaságosabbá válik. Jó a vasút és a gyár kap­csolata. A vasút már augusz­tusban befejezte a cukorgyár! mészkő szállítását, s tegnap — jóelőre — megegyeztek a gyá­ri melléktermékek (répaszelet stb.) elfuvarozásának menet­rendjében is. Cs. T. TÉRKÉNYSZERBEN Élünk. Valahol egy la­kásban, egy városrészben, ta­nyán, falun. Ismerősökkel, ro­konokkal, családtagokkal érintkezünk. Néha szeretnénk egyedül maradni, néha nagy társaságot gyűjteni. Szoros kapcsolatunk van a körülöt­tünk levő tárgyakkal, falak­kal. Kiszolgálják egyéni és társas tevékenységünket. Vagy akadályozzák. Részben magunk alakítjuk környeze­tünket olyanná, amiiyen. De beleszól a kényszer, a pénz, a •'négyzetméter«, a bútorgyár, a kereskedelem, az ipari for­matervezés, a közgondolkodás, a szomszéd, a villanyszerelő, aki elhelyezte a konnektoro­kat ... Egy kiránduláson, lombos nagy fák között, patakokon átugrálva, erdei sétányon ke­rült szó arról: ki hol lakik. Tán élhetetlenségünket akar­tuk bizonyítani, amikor a szabadban is »a várunkról« beszélgettünk. Egyik — köz­gazdász— társunk szürke öl­tönyben, nyakkendősen jött »természetjárásra«. — Én mondom nektek, nem értem azokat, aki fogukhoz verdesik a garast, és kínnal- keservvel családi házat épí­tenek, belerokkannak, de föl­húzzák. Még nagyobb lakásra sem vágyom, nekem untig elég, az a lakótelepi. Egy a sok közül, és benne a kényei-- mes sarok, ahol olvashatok. Én inkább végigrágok egy es­te egy könyvet, mintsem épít­kezzek. Nem is értem a cik- kezést meg a tanulmányokat a lakások kicsiségéről, egyál­talán nem hiszem, hogy ez i megbénítja az embert. Háta mögött azután meg­mosolyogták, hogy könyvku­kac, de nyílt vitapartnere is akadt. Persze kertesház-tu- lajdonos, villamosmérnök : — Nem tudod akkor, hogy mi egy családi ház. Én soha be nem jönnék telepre. Ha hazamegyek munka után, egy kicsit bütykölök a gyümöl­csösben vagy a házban. Szép, tágas szobáink vannak, min­denkinek jut hely. Meg a le­vegő ... Megfojtana, ha húsz másik közé lenne beékelve a magam »lakódoboza«. Mindketten igazat mond­tak. És nem a levegőbe be­szélve. Megteremtették az életformájukat és hozzá a környezetet. Jól érzik magu­kat. Napi otthon töltött órái­kat kiszolgálja »életterük«, és ők is kitöltik a négyzetméte­reket, kihasználják a lehető­ségeiket. Milyen hát az értel­mes élethez szükséges kör­nyezet? Nagv? Kicsi? Persze távol vagyunk még a vérmér­séklet, a gondolkodásmód sze­rinti lakáselos^jástói. Taxisofőr barátom lakására mindent lehet mondani, csak azt' nem, hogy a gazdáját szolgálja. Tetőtérbeépítésre készül, mert kislányuk öcsikét követel; ő aludni szeretne, amikor éjszakás volt, tévézni szeretne, amikor a gyerek alszik, és le szeretné ültetni a vendégeit. . . Boldogan — pe­dig még hol az a lakás — raj- zolgat egy papírfecnire. — Itt lész a két szoba, itt egy nappali, előszoba, erre Növényvédelmi tájékoztató Előzzük meg a szilőmolyok kártételét ! Az augusztus meleg időjá­rásának hatására az elmúlt éveknél korábban megkezdő­dött a tarka szőlőmoly har­madik nemzedékének rajzása. A lepkék repülését a zivata­ros, szeles időjárás zavarja, ezért hosszan elhúzódó tojás­rakásra és ennek következté­ben elhúzódó hernyókártétel­re fcell felkészülni. A védeke­zéseket a hernyók tömeges ke­lésekor javasoljuk megkezde­ni: Kaposvár körzetében az augusztus 27.—28-a, Csurgó, Nagyatád, Marcali körzetében augusztus 28—30-a, a Balaton partján pedig az augusztus 30-a, szeptember 2-a közötti időpontokban. A kártevő her­nyói az érőfélben lévő bogyók belsejét rágják ki, a kirágott bogyók ráncosodnak, megbar- nulnak, és a sebzési felületek a szőlőszürkerothadás (botry- tisz) fertőzésének nyitnak utat. A hernyók elleni véde­kezéssel egyúttal tehát a szür­kerothadás fertőzési veszélyét is csökkentem lehet. A védekezésre a 10 nap vá­rakozási idejű Ditrifon 50 WP, Unitron 40 EC 0,2 százalékos, vagy a 7 nap várakozási ide­jű Unifosz 50 EC 0,1 százalé­kos oldatát javasoljuk. Az eredményes védelem biztosí­tása érdekében, az elhúzódó hernyóikelések miatt, a véde­kezést 7—10 nap múlva ismé­teljük meg. Az elmúlt napok zivataros időjárása, amely éj­szakai lehűlésekkel párosult, a szürkerothadás és a fakó- rothadás fertőzésének teremt kedvező feltételeket, ezért a szőlőmoly elleni védekezést feltétlenül össze kell kötni a gombabetegségek elleni véde­kezéssel. A szeptember közepétől érő fajtákat (ezerjó, leányka, raj­nai rizling, oportó, kékfran­kos stb.) már csak a 14 nap várakozási idejű Chinoin Fun- dazol 50 WP 0,08—0,1, vagy Topsin metil 70 WP 0,08—0,1 százalékos oldatának valame­lyikével permetezhetjük. A szeptember végétől érő fajták (zöld veltelini, királyleányka, savignon, olaszrizling, fur­mint, hárslevelű, kadarka stb.) védelmére még felhasz­nálhatjuk az Ortho-Phaltan 0,2 százalékos+Thiovit 0,3 százalékos -j- Ditrifo.n 50 WP 0.2 százalékos kombinációt, mely egyúttal a lisztharmat'és a szőlőorbánc ellen is védel­met nyújt. Házikertekben a termésérés, a szüret ideje alatt mechani­kai növényvédelmi eljárások­kal is védhetjük a termést. Rendszeresen gereblyézzük össze a fertőzött, lehullott száradó leveleket és égessük el. Ha van rá lehetőség, vág­juk ki a fürtökbpl a szürke­rothadással fertőzött törtré­szeket. Ezzel a szüret előtt be­következő további fertőzése­ket akadályozhatjuk meg. ez I nyílik a konyha, mellette a fürdőszoba... Nézd, itt meg­marad a régi kémény. Ezt szeretném valami szép bur­kolattal megcsinálni, mégnem döntöttem el, hogy klinkertég­lából, vagy fából... Könyves­polcot süllyesztünk mellé. Elköszön, megy haza. Ví­gan tervezi az »életterét«. A lakótelepen egyforma la­kások épülnek. A bútorbol­tokban egyforma ’ bútorokat lehet kapni. A reklámokban, a nemzetközi vásáron, a tá­jékoztatókon a gyártók zihál­va erőlködnek, hogy bebizo­nyítsák: korszerű terveik vannak, ilyen-olyán variálha­tó, kívánságokhoz szabott bú­torcsaládokkal. És egyforma lakásokat csak ezzel lehetne egyéniséghez alakítani. Késő már, sokszor. A közízlést, a térben, az embertársak, csa­ládtagok közötti érintkezés környezeti lehetőségeiben való gondolkodást mára az egyenbútorral sikerült elsor­vasztani. Legtöbbször a kana­pé, asztal, két fotel képlet »ugrik be«. Meghívtak egy családhoz, nézzem meg a lakást, szép nagy szobáik vannak. A há­ziasszony körbevezetett: — Ez a háló, ez a nappali, ez... Hát persze, sajnálom a mai fiatalokat. Azokban a kicsi lakásokban. ■ Csak tudnám, mit sajnál rajtuk. Szobáiban hatalmas asztalok, virágállványok, ren­geteg sosem használt bútor. Állandóan az oldalam fájt, mert minduntalan nekiütköz­tem valaminek. Albérlői emlék: a házinénim néha a konyhában tartózko­dott, de legtöbbször a bejá­rati lépcsőn ütötte föl a ta­nyáját. Az utcafrontra néző két szobába be sem ment, csak hetente egyszer — söpör­ni. Szellőztetés nem volt. A szobákban húszéves por szaga vegyült a ridegséggel. És erre ráment félmillió. Voltam egy nagy lakás­ban. Ketten éltek ott. Az egyik szobát be sem rendezték. Azt mondták, várják, hogy ki­sebbre cserélhessék, akkor meg mit csináljanak a sok bútorral. — Miért nem kértek akkor eleve kisebbet? Nem kaptam választ. Egyéniségünkből szabda­lunk le, hogy lakjunk. Vagy rém tudjuk kitölteni egyéni­ségünkkel az életteret. Vi­gyorog az ellentmondás azok­ra, akiknek annyi van csak, hogy hiába minden korszerű próbálkozás. Van egy folyóiratunk. La­káskultúra a címe. Amolyan exkluzív elit fontoskodással telik meg. Önmagunk idegesí­tő jének szánjuk? Luthár Péter Megszólalnak kövek és emberek Szabó Ervin 1905-ben levelezőlapként küldte saját fényké­pét Erdős Renée-nek. Egyetemi házaspárok Első éjszakám hajnalán fel riaszt megzavart időérzékem Próbálok elaludni, de tíz peri múlva feladom, az ablakho; megyek, elhúzom a függönyt Csak fél négy. Kint épp olyar sötét van, mint amilyen majc nyolc órakor is lesz. Az ut­cában csak egy öregasszony látok. Bokáig érő, bő télika­bátjában nem látom, hogy mo zogna a lába, csak azt, hogy fokozatosan közeledik, s épt így, mozdulatlanul távolodvs tűnik el a túlsó sarkon. Méf nem tudom, hogy délután ezi a sejtelmes vonulást Zagorszl ikonjain fogom viszontlátni. Előtte még a Kozmonautái utcájába látogatok. Ott égj kollégium van, amelyikber szegedi egyetemisták, oros; nyelv és irodalom szakos böl­csészek is laknak. Féléves gyakorlatukat töltik. Moszkvá­ban, Nemcsak magyarok élne! itt. Jelenleg százharminchél ország fiataljai tanulnak í Szovjetunióban. Tavaly töbl mint 82 ezer külföldi diák szerzett , diplomát a szovjel felsőoktatási intézményekben. Külvárosi hangulatú utcár rohan velem az autó. Ebben nem Is volna semmi rendkí­vüli. csakhogy az utca közerx táján csöndesen lángol egy fa­1900 körüli munkásgyűlés (Szabó Ervin hagyatékából). Szabó Ervin születésének 100. évfordulóján emlékkiállí­tás nyílt Budapesten, a Ma­gyar Munkásmozgalmi Mú­zeumban. A marxista társada­lomtudós — jogász, könyvtá­0 Somogyi Néplap ros — munkásságát bemutató tárlaton levelek, kéziratok, fényképek és egyéb dokumen­tumok idézik fel a munkás- mozgalom kimagasló harco­sának tartalmas életútját, akinek nevéhez fűződik a ma­gyar könyvtárhálózat meg­szervezése is. Képeink a ki­állítás tablóiról készültek. ház. Mellette öregember áll­dogál, a járókelők érdektele­nül járnak-kelnek, csak én 1_ ugranék oltani, ha az autó n. nem vinne hatvan-hetven ki- x lométeres sebességgel. Cso- )z dálkozva s talán kicsit ijed- t fen is nézek a sofőrre, ö még n jobban csodálkozva néz vissza, d Végre eszébe juthat valami, mert megszólal : ft — Bontják — mondja. — i- Tán szálanként szedegessék >- szét ? y Tényleg. p A gépkocsivezető megint a a csúszós, jeges utat figyeli. Már :g látszik a Kozmosz meghódí- •t tása emlékmű, csúcsán a ra- k kétát ábrázoló szobor. A csil­logó titánobeliszk gránitdom- k borítású talapzatán a világűr ;y meghódításának eseményeiről n készült domborművek díszí- íz tik. Előtte Konsztantyin Ciol- l- kovszkijnak, a rakétaszerkesz- :s tés és ra'kétarepülés úttörőjé- i- nek szobra. Az emlékmű ta- k lapzatának belsejében az ür­ít hajózás múzeumát lehet meg- a nézni. A nagyteremben az el- b ső szovjet rakéták, űrhajókés k űrállomások makettjeit mu- :t tátják be, a másik terem pe- . dik egy százszemélyes űrkabin n utánzata. Kényelmes repülő- n fotelekből ovál alakú mozi- vásznon láthatjuk mindazt, e amit útjaik során láttak a i- szovjet űrhajósok. A kollégiumban elvámolha- tatian mennyiségű.sálat, pu­lóvert, meleg holmit adok át a szegedieknek. Közeledik az orosz tél, kapóra jött a moszk­vai utam. Felmegyünk teát főzni a konhába. Pontosabban az egyik konyhába, mert min­den emelethez több. tartozik. Falait a diákok festették ki. Körben egy falusi lakodalom jelenetei, a jól' ismert orosz figurákkal. Kerek képű Matr- josa mosolyog cinege vőlegé­nyére, a szemközti falon har- monikás legény körül táncoló vendégsereg, melette pedig a nászéjszakának legszemléle­tesebb képzőművészeti megje­lenítése, amit valaha is lát­tam: a feljövő hold alatt az ősz hajú örömszülők ülnek apró székeken és mosolyog­nak egymásra. A konyhában közben nagy a forgalom, ebéd készül, tea fő. Egy sörte hajú ifjú kar-, jába két-három éves kislány csimpaszkodik. — Itt lakhat a 'kollégium­ban? — kérdezem. — Hát persze — mondja Vaszilij Krivosej, pedagógiai főiskolai hallgató, — Nagyon sok családos egyetemista van nálunk. — Sa gyerek napközben hova lesz? — kérdem. — Hétfőtől péntekig óvo­dába visszük. Ez diákoknak mindössze négy rubelbe ke­rül. Eszembe kell jussanak salát diákéveim albérletből albér­letbe kódorgó »egyetemi há­zaspárjai«, akik az órarend­ben lévő jukak szerint, .vagy épp a kevésbé fontosnak vélt órák mellőzésével szervezték meg, hogy a feleség vagy a férj vigyazzon-e a gyerekre. — Mennyi az ösztöndíj? * — Ez pz egyetemtől is, az évfolyamtol is függ, no meg a tanulmányi eredménytői. Negyven és száz rubel között mozog az ösztöndíj összege. Családosaknál a tanulmányi eredményt nem veszik annyi­ra szigorúan figyelembe. Én hatvan rubelt kapok, a fele­ségem negyvenötöt. — Mire elég ez a pénz? — Nem sokra. A megélhe­tésre. Számtalan dolgot nem engedhetünk meg magunknak, amit majd megtehetünk, ha dolgozni fogunk. De arra elég, hogy tanulhassunk, s hogy sú­lyos, a tanulmányi munkát gátló gondjaink ne legyenek. Nem új dolog nálunk, hogy családos emberek nappali ta­gozatra járnak. Tudhattuk, hogy mit vállalunk, azt is, hogy mit kapunk: eleget ah­hoz, hogy nyugodtan tanul­hassunk. A kislány már unhatja a beszélgetést, mert' odasomfor- dás, és megrángatja apja za­kójának ujját. Szegedi bará­tom cukrot tesz a szájába, et­től megnyugszik. Apját teával kínáljuk — ilyenkor csend van. A derengő világosságban az ablakon túl az osztankinói tv-torony lámpái látszanak, illetve vesznek ködbe: a to­rony 537 méter magas. 1965- ben kezdték éníteni, se két év múlva, az Októberi Forra­dalom ötvenedik évfordulóján sugározta először a tv-műsort. Zelei Miklós (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom