Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)
1977-08-25 / 199. szám
Mit ahar as Antigruppo ? Nat Scammacca Szicíliából Palmiro Togliatti nevét viselő megyei könyvtárunknak különleges látogatója volt kedden délután. Szita Ferenc igazgató fogadta a Kaposváron tartózkodó szicíliai költő- szerkesztő Nat Scammaccát, aki élénken érdeklődött a könyvtárnak a megye életében betöltött szerepéről, majd megtekintette az épület termeit. Ezután az érdeklődők társaságában beszélgetés kezdődött. A vendéget Papp Árpád. költő, műfordító mutatta be a jelenlevőknek. Nat Scammacca 1924-ben Brooklynban született, kivándorolt 'szicíliai családból, ikerpár tagjaként. ( Irodalmi és filozófiai tanulmányokat folytatott Long Island és New York egyetemein. A második világháborúban személyszállító pilótaként vett részt; 'Indiában, Burmában és Kínában repülve. 1948-ban települt Szicíliába. A perugiai egyetemen jogot szerzett arra, hogy olasz oktatási intézményben taníthasson. Ma egy palermói líceumban dolgozik, s Trapaniban él egy több szintes házban, családja generációival. Magyarországi útjára elkísérte felesége, Nina Scammacca is. Nat egy irodalmi csoportosulás vezéregyénisége. Az Anti gruppót (ellencsoport) egy linquaglossai tanító, Santo Cali hívta életre. Ö harminc éverl át volt , kommunista képviselő. — Mi ellen jött létre ez a csoport? — kérdeztük Scammaccát. — A Gruppo ’63 irányzata ellen. Az a csoport a szómágia, a formakultusz felsőbbrendűségét hirdető újavantgardisták laza közössége. Mi mást hirdettünk meg. Nem kiválasztottaknak írunk, hanem a szicíliaiaknak. Minden embernek. Ezért azután odaál-' lünk a gyárkapuba, vasárnap kimegyünk a terekre, és elmondjuk verseinket az össze- gyűlteknek. Meg tudunk töl>teni bármilyen nagy teret A falakon plakátverseink olvas1 'hatók, röplapszerű kiadványainkat baza is vihetik az emberek. Néppárti csoport az Antigruppo. Az időközben elhunyt Santo Cali két nagyszerű antológiát szerkesztett Antigruppo ’73 címmel. Az 1975-öst már Nat Scammacca állította ösz- sze. A csoportnak száznyolcvan tagja van; könyveiket saját költségükön állítják elő, állami díjakat nem fogadnak el. — Szicíliáról a legtöbb embernek a maffia jut eszébe, s az, hogy szegény vidék. Van ebben igazság. Az Antigruppo tagjai azt szeretnék bizonyítani, hogy egy sereg olyan jellemvonásban, szokásban, amelyet negatív előjellel szoktak emlegetni, rengeteg pozitívum is van. Szicíliában a fasiszta ideológia, mely 'folytonos veszélyt jelent Itáliában; sohasem tudott gyökeret verni. Hátrányos helyzetben vagyunk, iskoláinkban olaszu' tanítanak, nem a szicíliai nyelven. De szeretnénk értékeinket is felmutatni a világnak. Ez a föld adta .a világnak Quasimodót, Guttusát, Zavattinit, az arisztokrata Lampedusát, 1 Ferlinghettit, Elio Vittorinit, Albertit és sorolhatnám ... Rendszeresen részt vesznek a L’Unitá ünnepségein, s verseikkel agitálnak. E versek agitatív erejéről ott a könyvtárban Santo Cali, Ig- nazio Navarra és Scammacca egy-egy költeménye győzött meg bennünket Pellérdi Gyula tolmácsolásában. Az Antigruppo' kötetei formájukban, tördelésükben rendkívül vonzó kiadványok, szinte önmaguk reklámjai. Nat Scammacca munkái — versek, novellák, esszék — sok kötetben látták napvilágot. Van egy riportkönyve is, By, by America a címe. — Miért jött el az Egyesült Államokból? — Mert egyre jobban nyomasztott az a felismerés, hogy szicíliai eredetű lévén, nem ismerem a nyelvet, s. a gyökereim elszakadtak. Nekem ott kell élnem, ott van feladatom ! Csak érdekességként: egyszer filmszerepet is vállalt. A nálunk is játszott Kő a szájban című maffiaellenes filmben egy amerikai kapitányt alakított, ö, á az Antigruppo mára már tananyag lett Olaszországban. Egyik versét az irodalmi szövegkönyvben egészen közel találtam a mi Petőfi Sándorunk költeményéhez. Nat Scammacca rövid magyarországi tartózkodása alatt Papp Árpád társaságában a pécsi Jelenkor és a budapesti Üj Írás szerkesztőségét keresi fel. Személyében barátot szereztünk. Leskn László TORVAjl KÉPEK A világ vége máshol van — Az ott — mutat Hammer Károly a távolba, a dombtetőn az égre vésődő hatalmas, egyedül álló fa felé — Patkó Pista fája. Betyár volt. A dédapám lőtte agyon, mert ő meg pandúr volt. .. Kási várát kerestük, hogy megnézzük Torvaj régmúlt történetének még látható nyomait. A községtől egészen Ki- litiig egy hatalmai erdőség húzódik, s ha megkérdezünk egy idősebb torvaji embert, hogy milyen legendák kötődszorgalmas svábok, tótok. Ma már keveredett a népesség, csak a nevek, a falu egyes részeinek elnevezése emlékeztet a betelepülőkre: Dolenka,Ha- nák dűlő, Gyurgyóka. A keveredés, helyesebben az átmenet, ma is jellemző erre a kis külső-somogyi falura. A templomatya — a katolikus templom gondnoka — és a falugazda féltestvérek. Régen a híres karádi bicskások után mindjárt a torvajiakat emlegették. Ma már — hallottuk Hammer Károly falugazda. nek ehhez a sűrűséghez, rövid gondolkodás után bizonyosan elmond egyet. így tett Hammer Józsi bácsi is, akit a faluban mint templomatyát tisztelnek. Rá még visszatérünk, mert a Kási-várhoz Hammer Károly falugazda kísért ki bennünket. Semmit sem találtunk már a fákkal benőtt, meredek domboldalakon. Itt-ott gyanakodtunk, hogy talán ez lehetett a föld alatti szobák hajdani bejárata, de semmi bizonyosat nem látni. Régi község Torvaj, és -megjárta a hadak útját«. Szó szerint, hiszen 1265-ben már az oklevelek említésre méltó településként említik, ám a török hódoltság idején elpusztult. Az akkor kincstári adólajstrom szerint a porta csak három ház után várhatott némi jövedelmet. — Szegény emberek voltak a torvajiak — mondja Hammer Károly. — Ez a szomszédos nagy erdő télen is adott némi megélhetést: ; kocsiszám hordták a lopott fát Siófokra... Éltek itt magyarok, a falugazdától — rend van, békésebbek lettek az emberele De az is lehet, hogy elfog- láltabbak. Az itt élő emberek közül az idősebbek a termelő- szövetkezetben dolgoznak, vagy nyugdíjasok. Hammer Károly a negyvennégy évével a legfiatalabbak közül való. A még nála is kevesebbet megéltek a nyolc kilométerre levő Tabra járnak dolgozni. Naponta hat busz szállítja a munkásokat és a diákokat a nagyközségbe, az alsó tagozatosok azonban még mindig Torvajon tanulnak. — Sajnálom — mondja Hammer Károly —, hogy a mezőgazdaságból egyre többen mennek el. Nem szeretik ma már ezt a szép szakmát. ö egyébként nyugodtan mondhatja ezt a kritikát. Brigádvezető a termelőszövetkezet majorjában. Otthon két bika hízik az istállóban, kacsák és tyúkok töltik meg az udvart. Mint mondja, a szerződéses hizlaláson . nem nagy a haszna, -de nem tudok meglenni e munka nélkül«. Kevés Torvajon a háztájiban az állat: három ló és 25 tehén van a jászlak Híres bognár elé kötve. Százhatvan házban 460 ember él a községben. Az út Tabtól idáig nem rossz, elvezet még Lullára, de azután -a világ vége« következik. Csak földúton lehet tovább menni, a Balaton felé. Ha kimegyünk az említett Kási vára felé, az egyik dombtetőről ellátni a magyar tengerig. Milyen a község? A legutóbbi falugyűlés jegyzőkönyvét lapozva: törődnek lakóhelyükkel. A magamnak készíPavlényi Gyula. tett statisztika szerint egy- ketten szóltak csak saját ügyükben, a döntő többség a köz érdekében emelkedett szólásra. Üt és víz — ez a két fő gond. . \ — A község — mondja La- diszlai Emil, a Tabi Nagyközségi Közös Tanács vb-titkára — 1969 óta tartozik közös igazgatás alá. Hét társközséget kell ellátnunk, nem sok energia jut egyre-egyre. Mondok példát: ebben az évben az útépítésre, javításra, felújításra összesen 700 ezer foAz utolsó zsúpos ház. Kalinyintól Asztrahányig Természetvédelmi őrjárat 3530 kilométeren Tizenöt újság közös száma Ahogy nálunk állandó téma. a Balaton vizének tisztasága, ugyanilyen aktívan föllépnek a Volga-vidék természetvédelméért mind a hivatalos szervek, mind a társadalmi aktívák az Orosz SZSZSZK- ban. A Volga Európa legnagyobb folyója. Testvér-megyénkben, a Kalinyin területi Valdaj-hátságon ered, s vize 3530 . kilométeres utat megté- ve ömlik a Kaszpi-tengerbe. Az ország lakosságának egynegyede a Volga mentén él. Az Orosz SZSZSZK városainak a fele — ötszáz — a két parton található. Testvérmegyénk, amelynek székhelye Kalinyin, ugyancsak Vol- ga-parti város, szintén érdekelt az országos természetvédelmi akcióban. Az -Oroszíhon főutcájának« is nevezett folyó 685 kilométeres szakasza jut az ő területükre. Példamutató az a lelkesedés, hév, amellyel' különféle szervezetek és aktívák szorgoskodnak, hogy megőrizzék a szép és a népdalok révén jelképpé vált Volga vízbőségét, vizének és mellékfolyóinak tisztaságát, mely a folyó tudományosan megalapozott, ésszerű hasznosításával és természetvédelmével foglalkozik. Ez a testület minden évben napirendre tűz egy fontos témát. A nyáron Kosztroma adott otthont az ülésnek, s a Volga-meliék kis folyóinak védelméről és ésszerű hasznosításáról tanácskoztak. Szép hagyomány, hogy ebből az alkalomból közös számot készítenek a Volga-parti városok szerkesztőségei, s ezt mindegyik újságban közük. A tizenöt napilap riporterei — köztük a Kalinyinszkaja Pravda munkatársai is — körképet rajzoltak a jelenlegi helyzetről, sőt visszatértek arra is, amit tavaly állapítottak meg. Akkor szóvá tették, hogy néhány területen nem tartják a tisztítóberendezések építésének határidejét. Most arról számolhattak b.e, hogy meggyorsult az építkezés. , Előrelépés tapasztalható a Volgába ömlő szennyvíz mennyiségének csökkentésében is, egyre nagyobb összegeket fordítanak mindenütt — közjü-k Kalinyin ban is — csatornázásra. A környezet védelméről tanúskodik, hogy az utóbbi években több száz olyan lé- tesítrpényt adtak át a Volga- parti városokban és településeken, amelyek megóvják a vizeket a szennyeződéstől. A legnagyobb tisztítóberendezések, amelyeknek napi 600 ezer köbméteres a teljesítményük, Gorkijban, Kujbisev- ben, Volgográdban épültek föl. A bizottság, a tizenöt szerkesztőség most azt szorgalmazza, hogy a folyó felső és alsó szakaszán gyorsabb ütemben áüítsanak üzembe ilyen berendezéseket. A Volga a nagy kék országút, kirándulók ezrei utaznak a kényelmes hajókon — köztük sok külföldi —, hogy megismerjék a híres városokat, élvezzék a táj szépségét. • A természet védelme így válik nemzetközi jelentőségűvé. Az SZKP XXV. kongresszusa a környezetvédelemmel is foglalkozott, s a határozat megvalósulóban van a Volga menti városokban, autonóm köztársaságokban. À környezet védelme, a természeti erőforrások ésszerű hasznosítása az egész nép ügye. Éppen ezért a szovjet alkotmánytervezet 67. cikkelye kimondja: a Szovjetunió minden polgárának kötelessége, hogy óvja a természetet, vigyázzon értékeire. Az utóbbi évtizedben sok hasznos tapasztalat gyűlt össze Kalinyinban a környezetvédelmet, a más megyékkel való együttműködést illetően. Azt hiszem, hogy érdemes volna kamatoztatnunk mindezt a Balaton környezetének megóvásában is. L. G. A kék fényes ember Egyetlen ránc nem volt az arcán, nem látszott meg rajta a hetven esztendő. Menye a televízió elé ültette: — Átugrom a közértbe — mondta a fiatalasszony —, addig tessék nézni a televíziót, míg visszaérek. A mama belesüppedt megszokott foteljába, felrakta nyolcdioptriás szemüvegét, és csodálattal nézte a Kék Fény-adást, összecsapta a kezét, amikor a sok lopott aranytárgyat, ékszert bemutatták. Közelebb hajolt a képernyőhöz, jól megnézte magának — Dobos őrnagyot. Ebben a pillanatban kopogtattak a lakásajtón, ötven év körüli férfi lépett be mosolyogva, Sajtosékat kereste! — Azokat nem kell keresni — nyugtatta meg az érkezőt a mama —, azok itt laknak. A fiam a ruhagyárban most éjszakás, a menyem meg átugrott az este is nyitvatartó közértbe. Csak akkor ütötte. fel a fejét, amikor az idegen szállás után érdeklődött, meg olyan tanácsokat adott, hogy a mai világban a pénzt, egyéb értékeket alaposan őrizni kell, mert bizony ßok a rossz ember ... — Emiatt ne aggódjon, aranyoskám, mert a fiam a takarékban tartja a pénzt, a menyem az arany nyakláncot meg a gyűrűket jól eldugta a hármasszekrénybe, a fehérneműk közé, s tetejébe a kulcsot mindig jó mélyen eldugjuk a küszöb alá, a lyukba, ha elmegyünk itthonról. — Ügy is kell manapság — helyeselt az érkező, még mindig az ajtónál álldogálva. Nagymama meg ezt gondolta: áldott ember lehet, mennyire félt bennünket. Mostanság még a saját rokonától sem várhat ennyi jóságot az ember. Alig gondolkodott el a mama, visszaérkezett a menye. Beszélgettek a konyhában, nem hallotta ő, miről, csak nézte a Kék Fényt tovább, s mert későre járt, az idegen hajlongva eltávozott. Éjfél után kutyacsaholás verte fel az udvart és az álmodó szomszédokat. A fia érkezett meg a ruhagyári harmadik műszakból. Első hallásra jöttment csavargónak nevezte az idegent, de a mama lehurrogta, bizonygatta, hogy nagyon aranyos ember volt az esti látogató. Csak azt nem, értette, miért reteszeli el mégis a fia kétszeresen a bejárati ajtót. Másnap este a menye reteszelte be erősen, azután már el is felejtették az egészet. Egy hónap múlva az egész család a televízió elé ült. a mama közéjük, a foteljába. Milyen jó, hogy a fia most már az első műszakba, reggelre került a ruhagyári szalaghoz. A Kék Fényt adták újra. Egyszer csak felugrott a menye: — Emlékeztek? — mutatott a képernyőre. — A múlt hónapban ez az alak volt nálunk. — Azzal férjével kirontott az ajtón, hogy minél hamarabb elérjék o. rendőrőrsöt, mert megvan a körözött Sági, vagy hogy is hívják. A mama magára maradt. Gyorsan felrakta szemére a nyolcdioptriás »legénynéző« szemüvegét, nézte a képernyőt, az arca csak úgy sugárzott, közben ezt mondogatta magában: — Ha akkor, a múlt hónapban én ezt tudom, hát egy kis csirkepaprikással megkínáltam volna. Áldott egy ember. Es híres lehet, mert még a televízióban is szerepel. Dénes Géza rint allé rendelkezésünkre. Ebből 80 ezer jutott Torvajnak. Nem sokat lehet csinálni ennyi pénzből... A községnek az a szerencséje, hogy közel van Tab. Különben az eljárók talán el is költöznének. A legutóbbi népességösszeírás óta azonban alig több mint tíz emberrel csökkent a faluban lakók száma. És ezt még erőltetve sem nevezhetjük az elnéptelenedés 'kezdetének. Az ellátás jó közepes. A kenyér mindennap megjön, frissen, ropogósán. Ahogy Hammer Károly kezébe veszi a kilós kenyeret, úgy csak a falusi emberek tudják megfogni : — Nézze meg! Amilyet itt kap, nem vásárolhat Kaposváron sem. Kevés ellenben az iparos. Egy idősebb ember sorolja, hogy régen milyen mesterek dolgoztak a faluban. Nemegy ipart többen is képviseltek. Ma nincsen borbély, ács, pék, órás, cipész, és sorolhatnánk tovább. A mesterek egyedüli örököse Pavlényi Gyula bácsi, a hajdan — részben ma is — közismert, áldott kezű bognár. Hordói ma is bort ölelnek, pedig az elsőt a harmincas évék elején készítette. Szerszámai — mint, ő maga is — öregek már. Dolgozik még, s nekünk is megmutatja — a szakma titkait elhallgatva —, hogyan kell a dongákat az abroncsok közé mesterkedni'. A múltra emlékeztet a falú egyetlen nádfedeles háza, Csa- tóék portája. Tavaly még kettő volt, s lehet, hogy jövőre már egy sem lesz. Mert épülnek házak Torvajon, nem mindenki kívánkozik el. A falugazda két lánya sem. Ügy mondják, hogy nem Torvaj a világ vége. S egyre kevésbé lesz az. A falvak hatásai, az érdekes elnevezésű dűlők, dombok, utak összeölelkeznek. A határban John Deere forgatja a földét, s Gyöngyi, a nagyobbik Hammer-lány annak örül, hogy fecskék ■''annak náluk az. eresz alatt. Minden évben visszajönnek. Mészáros Attila
