Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-19 / 195. szám

Moszkvában befejeződtek a szovjet—jugoszláv tárgyalások Madrid A munkások segítségével megindították a termelést Lehel Miklós, az MTI tudó­sítója jelenti Madridból: 38 pékség — közöttük a 16 legnagyobb kenyérgyár — sü­tött kenyeret; a szokásos mennyiség hatvan százalékát előállította, így Kladrid na­gyobbik felében csütörtökön reggel már lehetett — »törvé­nyes áron és súlycsonkítás nélkül — kenyeret kapni. A spanyol főváros kormányzója hatósági biztosokat küldött 30 sütőüzembe, akik a munkások közreműködésével megindí­tották a termelést. Juan Jose Roson, Madrid kormányzója sajtóértekezle­ten hangsúlyozta, hogy a pék ségekben történt hatósági be­avatkozás nem jelent államo­sítást, hanem csak a gyárak ideiglenes lefoglalását. Közöl­te, hogy nem tárgyal a letar­tóztatott kenyérgyárosok sza­badon bocsátásáról ; bűncse­lekményt követtek el, bíró­ságnak kell ítélkeznie fölöt­tük. A munkát továbbra is megtagadó gyárosokkal szem­ben újabb, tekintélyes összegű pénzbüntetéseket szab ki. A Kremliben befejeződtek a magas szintű lások. jugoszláv—szovjet párt- és államközi tárgya­(Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) jó lehetőséget biztosít a kö­zösen megerősített elveken nyugvó kapcsolatok további erősítéséhez. A Borba úgy tudja, hogy nemzetközi kérdéseket érint­ve a tárgyalásokon afrika a Közel-Kelet és a Földközi­tenger térségének helyzetéről volt szó. Véleménycserét folytattak továbbá a nemzet­közi kommunista és munkás­mozgalom helyzetéről és a pártok közötti viszony alaku­lásáról is. A JKSZ KB köz­ponti lapja végül hangsúlyoz­za, hogy a tárgyalásokat ba­ráti, nyílt légkör jellemzi. A Politikai című lap alá­húzza, hogy a jogszláv és a nemzetközi közvéleményre rendkívül nagy hatást gyako­rolt Tito elnök igen benső­séges, meleg moszkvai fogad­tatása. Mindkét fél elégedett a szovjet—jugoszláv politikai, gazdasági, tudományos-mű­szaki és kulturális együttmű­ködés sikeres fejlődésével és pozitívan értékelik az SZKP és a JKSZ kapcsolatainak alakulását is. A Politika kiemeli, hogy Leonyid Brezsnyev és Joszip Broz Tito tárgyalásai igen tartalmasak, őszinték s hang­súlyozza, hogy az együttmű­ködés fokozása mindkét fél érdeke. Carter tovább próbálkozik Üzenet Ammonba és Tel Avivba — Libanoni tGzpárbaj A Palesztinái Felszabadítási Szervezet politikai osztályá­nak vezetője, Faruk Kaddumi, az Al-Musszavar című egyip­tomi hetilapnak adott nyilat­kozatában rámutatott: egyes arab országok — mindenek előtt Egyiptom — hibát kö­vetnek el, akkor, amikor azt képzelik, hogy az Egyesült Államok álláspontja a közel- keleti problémával kapcsolat­ban az arabok javára módo­sult. — Néhányan — mondotta Faruk Kaddumi — pozitívnak tekintik Carter amerikai elnök egy sor nyilatkozatát, főként amiatt, mert szó esett bennük a »palesztin hazáról«. Ezek a nyilatkozatok azonban csak akkor kapnak értelmet, ha cselekedetek erősítik meg őket. — Semmilyen ellenvetésünk sincsen az amerikai—palesztin párbeszéd folytatása ellen — mondotta —, ha annak az a célja, hogy közvetlenül meg­világíthassuk álláspontunkat. Az amerikai fél azonban el­. utasítja az ilyenfajta dialó­gust, és álláspontja ily mó­don továbbra is egy helyben topog. Rámutatva a palesztin ál­láspont rugalmasságára Kad- dumin hangsúlyozta: a PFSZ kész részt venni a genfi kö­zel-keleti békekonferencián, természetesen az ENSZ-hatá- rozatokban rögzített palesztin nemzeti jogok megvalósulásá­nak alapján. Az Egyesült Államok izraeli nagykövete találkozott az iz­raeli vezetőkkel, hogy »ismét világosan kifejtse« a Cisz- jordániában létesített izraeli településekkel kapcsolatos amerikai álláspontot — közöl­te Hodding Carter, a wa­shingtoni külügyminisztérium szóvivője. Manahem Begin izraeli kor­mányfő szerdán válaszüzene­tet küldött Carter amerikai elnöknek. Begin szerdán vette át az Egyesült Államok izraeli nagykövetétől Carter üzene­tét. A válasz tartalmát nem hozták nyilvánosságra, épp­úgy, mint Carter üzenetének tartalmát sem, amelyről hiva­talos helyen csak annyit kö­zöltek, hogy »rendkívül szívé­lyes hangnemben íródott«. Husszein jordániai király szerdán este szintén üzenetet kapott Carter elnöktől. Am- mani hivatalos jelentés sze­rint a dokumentum a közel- keleti békeerőfeszítésekkel és Vance külügyminiszter nem­rég tett közel-keleti kőrútjá­val foglalkozik. Azt is közöl­ték, hogy a hasemita uralkodó üzenetben válaszolt Carter- nek. Új ember kerül az FBI élére A Fehér Ház bejelentette, hogy Frank Johnsbnt kinevez­ték a Szövetségi Nyomozóhi­vatal (FBI) igazgatójává. Amennyiben a szenátús jóvá­hagyja ezt a kinevezést, John­son váltja fel az 1978. január 1-én nyugalomba vonuló Cla­rence Kelleyt, az FBI jelen­legi igazgatóját. Huszonkét éven át Johnson a kerületi bíróság elnöke ' volt Alabamában. Sajtóközlemé­nyek szerint a déli üzletembe­reknek, politikusoknak és jo­gászoknak ahhoz a csoportjá­hoz tartozik, amelyhez Carter elnök és »közeli barátja«, Griffin Bell igazságügy-mi­niszter. Bell igazságügy-miniszter — aki Carter elnöknek erre a tisztségre javasolta Johnsont — a Fehér Házban sajtóérte­kezleten kijelentette; az FBI jövendő igazgatójának leg­főbb feladata az FBI »stabili­zálása«. Beismerése szerint ugyanis az FBI számos »er­kölcsi problémával« küzd. I Felvételre keresünk eyy belső ellenőri, egy számviteli csoportvezetőt, egy terv. előadó- statisztiküst Leveleket »Mérlegképes« jeligére, a kiadóba: Kaposvár, Latinca S. u. 2/a. (1Ä472) i Egymilliárd 200 millió — fejlesztésre .1 (Folytatás az 1. oldalról) I vendéglátás kapacitása is. A tervbe vett fejlesztések össze­sen mintegy 1 milliárd 200 millió forintot igényelnek, s ezekhez különböző forrásokból 600 millió forint állami támo­gatást biztosítanak. Ugyaneb­ben a tervidőszakban 300 mil­lió forintostámogatást irányoz­tak elő a kirándulóközpontok fejlesztésére. A IV. ötéves terv idején kialakított, a Du- na-kanyarban, Visegrád térsé­gében, a Baranya megyei Or- fűi-tó méliett és a Velencei- [ tónál lévő ifjúsági üdülő- és kirándulóközpont csak a kez­det; már elkészült az aggte­leki kirándulóközpont terve és megkezdődtek a tiszafüredi központ tervezési munkálatai is. Elsősorban a belföldi és a nemzetközi turizmus főbb ál­lomáshelyein, de a többi ki­ránduló és üdülőterületeken is az ellátási feszültségek eny­hítésére a bolti kiskereskedel­mi hálózatban 710 ezer, a ven­déglátásban pedig 190 ezer négyzetméternyi alapterület­növekedést vetek tervbe eb­ben a középtávú időszakban. Az 1980 végéig megnyíló több mint 130 önkiszolgáló étterem és 70 ételbár is hozzájárul majd a dinamikusan növekvő turisztikai kereslet jelenleginél 1 magasabb színvonalú kielégíté­séhez. A zöldség-, gyümölcs- és na­picikkellátás már az idén is érezhetően kedvezőbb volt a megelőző évekénél. Észrevehe­tően kedvező hatással járt az is, hogy a turistaházak az adott területen működő ven­déglátó vállalatok, áfészek, idegenforgalmi szervezetek ke­zelésébe kerültek, amelyek je­lentősen emelték a szolgáltatá­sok színvonalát, bővítették a kínálatot. Már az átvételt kö­vető első esztendőben több mint háromszorosát költötték fejlesztésre, mint a korábbi gazda, a turistaellátó vállalat működésének utolsó évében. Az utazási irodák és ide­genforgalmi vállalatok belföldi túrákra nyújtott kínálata is jelentősen fejlődött az elmúlt évekhez képest, a szervezők a korábbiaknál tartalmasabb, igényesebb, változatosabb progamokat kínálnak. Ezekben a fél- és egynapos kirándulá­soktól kezdve az egy-két he­tes üdülésig mindenfajta prog­ram megtalálható. A szálloda- vállalatok is igyekeznek kü­lönböző kedvezményeket nyúj­tani főként az elő- és az utó­idényben, az év végi ünnepek idején, s ezzel lehetővé teszik a szezon széthúzását. A miniszterhelyettes hang­súlyozta: a belföldi turizmus társadalmi-politikai jelentősé­géből következően a további­akban kívánatos, hogy a prog­ramok még tartalmasabban is- , mertessék hazánk kulturális, történelmi, néprjzi hagyomá­nyait és jól szolgálják a köz- művelődés és a tömegsport céljait, s hogy a turistákkal közvetlen kapcsolatot tartó idegenvezetők tevékenységé­nek színvonala is tovább nö­vekedjék. Az a törekvés, hogy a különböző idegenforgalmi programok fő felelősei — gaz­dái — az idegenforgalmi hi­vatalok legyenek szerte az or­szágban. Végezetül említést tett a lakosság külföldi utazásairól is. Ezek az 1970. évi 1 mil­lióról mintegy 4 millióra növe­kedtek, 90—92 százalékuk a szocialista országokba irányult. A magyar állampolgárok kül­földi utazásainak erőteljes növekedése továbbra is várha­tó, s így 1980-ban számuk vár­hatóan megközelíti majd az 5 milliót. Mint a miniszterhelyettes el­mondotta: a Belkereskedelmi Minisztérium nagy súlyt he­lyez arra, hogy az idegenfor­galom egyenletesen és dinami­kusan fejlődjön, s ezen belül is elsődleges gondja, hogy a belföldi turizmus fogadási fel­tételei tovább javuljanak és fokozatosan csökkenjenek a kereslet és a kínálat közötti feszültségek. Tevékenysége azonban nem nélkülözheti a tanácsok részvételét és a tár­sadalmi erők mozgósítását sem, s erre a jövőben is éoí- ■ teni kíván. (MTI) A Kappler-ügy M int egy napjainkban le­játszódó Dumas-regény ! A börtönből egy szerel­mes asszony megszöktette férjeurát, minden bizonnyal egy nagy hajóbőröndben csempészve át az őrségen. Az őrök mit sem gyanítottak, ellenkezőleg: még segítettek is Kappler asszonynak, hogy málháját elhelyezze a római katonai kórház előtt várako­zó Fiat csomagtartóján... S hogy miként jutott a fogoly az NSZK-ba, csak gyanítani lehet Valószínűleg papnak öltözött. A szerelmes hitves egyébként 1972-ben a tömeg- gyilkos szabadonbocsátásáért kezdett neonáci kampány ide­jén — ismerte meg az akkor már 25 esztendeje a gaetai várbörtönben őrzött egykori SS-Oberstrumbannführert, s fölkínálta neki a kezét. Kappler tehát szabad — az NSZK alaptörvényének 16. paragrafusa ugyanis tiltja, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya bár­milyen bűnözőtT kiadjon más országnak. Az előrelátó hon­atyák már a nyugatnémet állam alapítása idején gon­doskodtak róla, hogy egy ké­sőbbi kormányt megkímélje­nek a döntés felelősségétől. És gondoskodtak egyben ar­ról is, hogy a hitlerista bűnö­zők, ha már bűnhődniük kell, NSZK-beli bíróságok elé ke­rülhessenek, s a lehető leg­enyhébb büntetéssel megúsz- szák ... Kappler így élvezhe­ti az adenaueri alkotmány gondoskodását. Most sajnál­hatja igazán, annak idején olasz bíróság előtt kellett fe­lelnie azokért a szörnyűsé­gekért, amelyeket elkövetett. A most hetvenéves — állí­tólag halálosan beteg — egy­kori hóhér akkoriban délceg, 37 esztendős férfiú volt. Himmler fontos posztra állí­totta: a Gestapo irányítását bízta rá a hitleristák meg­szállta Rómában. Kappler iránytotta a római zsidók de­portálását, ő volt az, aki egy »megtorló akció« során 1944. március 24-én 335 olasz pol­gári személyt agyonlövetett. A kegyetlen gyilkosságsorozatra a katolikus hívők szent he­lyén, az őskeresztény mártí­rok sírjainak tőszomszédságá­ban az ardeatinai barlang­üregekben került sor .., Róma felszabadulása után a 335 áldozatból csak 322-őt sikerült azonostani. Döbbene­tes a statisztika: életkoruk 14-től 75-ig terjed. Közöttük 253 volt a katolikus, 70 a zsidó. Foglalkozásuk szerint könyvelők, művészek, munká­sok, katonák, parasztok taná­rok, házalók, papok stb. Ki tudja hány éves és mi volt a foglalkozása annak az embernek, akit Kappler saját maga lőtt agyon a gyilkosság­sorozat kezdetén, miután be­osztottaival előbb kipróbál­ta tta az első csoporton az ál­tala kidolgozott gyors kivég­zési módot. »Odamentem az egyik közelemben álló teher­autóhoz — vallotta később—, és magammal vittem egy ha­lálraítéltet... négy tiszttár­sam ugyanígy cselekedett. A foglyokkal az iménti helyre vonultunk, és kissé hátrább, mint az első ötöt, agyonlőt­tük őket.« A SS-tiszt az állította: azért cselekedett így, mert egy jó parancsnok nem követelheti meg az embereitől azt, amit ő nem képes elkövetni. Va­lójában szadista hajlamait él­te ki: nem elégedett meg az ő parancsára kiontott vérrel, maga is élvezni akarta a gyilkolás »örömét«. Az olasz köztársaság tör­vényei értelmében kiszabható legsúlyosabb büntetésre ítélt* őt az olasz katonai bíróság, s Kappler — a »példamutató« SS-tiszt — eleinte a »példás« foglyot igyekezett megjátsza­ni. A tömeggyilkosból igen vallásos ember lett: a bör­tönkáplán kedvence. A gaetai börtönben időtöl­tésül díszhaltenyésztéssel fog­lalkozó gyilkos egyre erőtel­jesebb támogatást kapott az NSZK‘-ból, ahol mozgalom is indult a kiszabadítására. Az emberiesség fogalmával visz- szaélve és arra hivatkozva, hogy »amíg németek sínylőd­nek olasz börtönökben, nem lehet igazán elfelejteni a má­sodik világháborúban a két nép között történteket.« És az olasz újfasiszták között szövetségesekre találtak a né­met reakciósok. A NSZK haladó közvéle­ménye és az olasz nép döntő többsége azonban kezdettől fogva követelte, hogy Kapp­ler töltse ki azt a büntetést, amelyet rászabtak. S amikor tavaly novemberben Kappler — egyébként az NSZK-ból fizetett — olasz ügyvédje végre talált egy olyan bíró­ságot, amely szabadlábra he­lyezte volna, a hatalmas föl- háborodás arra késztette a legfelsőbb katonai bíróságot, hogy az ítéletet helyezze ha­tályon kívül. Akkor már Kappler — ál­lítólag — halálos betegségben szenvedet. Ezért került Gae- tából a római katonai kór­házba. Utoljára júliusban ve­tették alá alapos vizsgálatnak, s ennék eredményeként moz­gásképtelennek nyilvánítot­ták. Állítólag már ülni sem tudott... Könnyen lehet, hogy Kappler csupán szimu­lált — azért, hogy szökésé­hez biztosítsa a kedvező fel­tételeket. S az is nyilvánvaló: bármennyire is lesoványodott a fogoly — állítólag csak 48 kilót nyomott —, a hajóbő- rönd-rejtekhellyel együtt a felesége egyedül aligha tudta kivinni a kórházból. Segítő­társainak is kellett lenniük. Az a hatalmas fölháboro- dás, amelyet a szöktetés és az NSZK hivatalos köreinek ma­gatartása kiváltott, azt mutat­ja: az ölsz népben élénken él a hitlerista bűntettek em­léke és antifasiszta elszántsá­ga. Tízezerek zarándokoltak az ardeatinai barlangüregek­hez: Kappler áldozatainak sírjához. S milliók osztják azt a véleményt, hogy Kappler, aki az olasz nép ellen elkö­vetett hitlerista rémtettek jelképének számit, nem búj­hat jogi formulák mögé. Andreotti miniszterelnök a tömegek kívánságának tett eleget, amikor lemondta és az őszre halasztotta Helmut Schmidt e hétre kitűzött lá­togatását. A Kappler-ügy nem marad következméftyek nél­kül. K appler, akinek teljesült a vágya, hogy még egy­szer meglássa Német­országot, ma már más néme­tekkel találja magát szem­ben, mint akikre számított. Igaz, volt elegendő ember és anyagi eszköz is a megszök- tetéséhez. A, nagy többség azonban ugyanúgy vélekedik, mint az olasz antifasiszta közvélemény; Kappler nem számíthat az NSZK polgárai­nak szimpátiájára csupán azért, mert német. Csak a fa­sisztákéra, mivelhogy fasisz­ta! No meg arra a nyugdíjra, amelyet még az Adenauer- kormány idején ítéltek meg neki, s amelyet eddig Olasz­országba, ottani — börtönbe­li ■— címére küldték neki, ezentúl Soltauban kézbesíti majd a postás. Lóárverésf tart — arab törzstenyészetből — 1977. augusztus 27-én 9 órakor az Egyesült Erő Mg. Termelőszövetkezet a kaposvár—toponári városrészben, a répáspusztai majorban Választási, egy-két éves csikók, igás és futó lovak kerülnek elővezetésre. ________ (119600)

Next

/
Oldalképek
Tartalom