Somogyi Néplap, 1977. augusztus (33. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-19 / 195. szám

KAPOSVÁRI UTCÁK

Málladozó falak

Amikor az autós bekanyarodik az Arany János utcába, az élénk ellentétek látványa fogadja. Az egyik' oldalon. magas, több szintes épületek, a másikon málló falú, szürke, jellegtelen házacskák, roskatag kerítések. A lakások sötétek, nedvesek, korszerűtlenek. A két forgalmas, lüktető életű, közeli városrész közé ékelődve csendesen agonizál ez az alig ïél- utcányi terület.

De nemcsak itt található ilyen Kaposváron. Hasonló kép fogadja az utast, aki a Vörös Hadsereg útja jövet a városba ér, s elhagyja a nyomdaipari vállalat vadonatúj, szép épületét. A Május

1. utca bevezető szakasza ez. Az öreg házakat részben eltakarják a platánok, s a szegényes kis épületek elbújnak az udvarokban, hosszan, egymáshoz ragasztva, mintegy takargatva szégyenüket. Miben különbözik ettől a Berzsenyi utca? Itt még fa sincs, ami a csúf épületeket rejtez- tető koronája mögé vonná. A város egyik legforgalmasabb útja ez, naponta dübörögnek az autóbuszok, megrakott teherautók, személygépkocsik hosszú sora vonul. Bent az udvarok mélyén kölyökhad dagasztja a sarat, nyeli a port. A lakók közül elköltözik, aki tud. De nem tud mindenki.

Más utcák, városrészek is élénken kirínak 3 környezetből. Mintha ottfeledték volna őket, úgy várnak sorsukra az Április utca egyik oldalának vén házai, a Tanácsház utcai háromszög, a Budai Nagy Antal utca', s az állomás előtti tér. Romlásuk, elavultságuk annál is szembeötlőbb, mert a város egyéb területei közben gyorsan fejlődtek, csino- sodtak, korszerűsödtek. S az ellentét így szembeszökőbb.

Aki elnyűtt, koszos nadrágot visel, ki veszi észre, hogy a cipősarka is kitaposott, s töredezett a bőr? Ám, ha az ócska nadrág helyett gonddal vasalt, elegáns darab kerül, mindenki megfordul az ócska cipőt bámulva.

Pedig ezek az. utcák ma fotos élő részei a városnak. Belső, központi területeken vannak, Az első benyomást legtöbbször itt szerzik a városba érkezők. Leromlásuk^ koros házaik akadályozzák, hogy valóban szerves kapcsolat alakulhasson ki a város egyes részei között. Fontosságuk tehát nemcsak város- szépítészeti értelemben van, hanem az élő és működő város hétköznapjai számára Is szükséges volna, hogy itt történjen valami.

De mi? A mai várostervezők, városépítők tennivalóit közvetlenül meghatározza az, hogy mi történt tegnap? Egész sor fontos gazdasági, társadalmi változás (iparosítás, a foglalkoztatottsági szerkezet átalakulása, a városba áramlás), s ezek új társadalmi-szociológiai jelenségekkel (a hagyományos családszerkezet fölbomlása, elemi igénnyé válik minden családnak az önálló lakás, nő a szabadidő, az élet komfortossága iránti igény, a szolgáltatások jelentősége) párosultak. E többféle hatás a városokban összege- ződik, s számtalan kis igényből egyetlen — emberi szempontból érthető —, türelmetlenséggel színezett, tartós társadalmi nyomás keletkezett. S a nyomásnak még nincs vége. Üj lakótelepek építése, a másik telep területének előkészítése (ami az egyik legnehezebb feladat), vízvezeték, szermyvíztisztítómű, útépítés, alapvető fontosságú óvodák, iskolák korszerűsítése, építése. Csoda-e, ha a

leromlott városrészek felújítására, rekonstrukciójára kevesebb figyelem, pénz és energia jut? Pedig az utcák, terek alakításának ügye2 régi városrészek rekonstrukciója csak ebből a szempontból, s nem elvont nézetek, a jelenlegi valósággal, mindennapi gyakorlattal csak igen nehezen össze egyeztethető elvek, elképzelések szerint lehetséges.

Mégis, e területekre nagyobb gondot kellene a jövőben fordítani. Különösen a Tanácsház utca déli oldala által határolt háromszög és a Budai Nagy Antal ulca északi felének korszerűsítése sürgető. Városszerkezeti szempontból mindkét terület igen fontos, a központi városmag szerves részét alkotja. Jelentőségük csak a legértékesebb városi területekéhez mérhető. Rekonstrukciójuk átformálná a jelenlegi állagában és megjelenésében igen kedvezőtlen, a lapos homlokzatú hazák, öreg épületek által meghatározott, a városközponthoz méltatlan utcaképet. Az első benyomás szempontja itt különösen érvényesül, hiszen a városba utazók döntő többsége ezen a részen lép először Kaposvár területére, kiszállván a vonatból vagy az autóbuszból. A rekonstrukció fontos volna a forgalmi viszonyok javítása és a belvárosi üzlethálózat korszerűsítése miatt is.

Egy város megítélését, az ott élő emberek jó közérzetét ma igen sok dolog határozza meg. Az is, hogy utcái mennyire emberi léptékűek, mennyiben képesek kultúránk, civilizációnk alapsejtjévé válni. Kaposváron még lehet tenni egyet és mást ezért.

Csupor Tibor

Alkonyatbán

A zárt udvarban szirmúkat hullató rózsák, dáliák. A küszöbön tízéves forma kislány — a tizenhat unoka egyike — nagy tál apró hagymát tisztogat- A nagymamának segít, aki a téli savanyúságokról gondoskodik. A nagymama, Kósa Endréné, munkaköpenyben sürgölődik a' konyhában, és dirigálja csendes szavú férjét. A szépen berendezett szobában rögtön szemet szúr a megszokottnál több fekvőhely és a sok gyerekfénykép. öt fiú katonaruházan, öt lány iskolapadban, esküvői képek.

A mama ölbe tett kézzel bólogat, amikor fehér hajú párja sorolja: 1935-ben Margit, 36-ban Kató, 38-ban Ilonka, 40-ben Erzsiké, 43-ban Elemér, 45-ben Márta, 48-ban Sanyi, 49-ben Pista, 52-ben Józsi, 54-ben Tibi született, és most jön a hatodik dédunoka.

A legkisebb fiú is megnősült a múlt hónapban, ő is elköltözött. Egyedül maradt hát a két szülő. Az egyik hatvanhét, a másik hatvanhárom éves. Egy kicsit elpityeredve, egy kicsit felsóhajtva emlékeznek tízgyerékes életükre.

— Molnár voltam, amíg bírtam. Nem nagyon fizették meg. Aratást vállaltam mellette^ — nézegeti malomkő nyomorította ujjait Kása bácsi —, és amikor hajnalban kimentem a mezőre, még nem tudtam, délben harapok-e valamit. Amikor jött Kató, a két kicsi kezében fogta az edényt, kipo- tyogott a könnyűm.

KósáéK beszéde még húsz év után is egy kissé idegenül cseng a somogyi ember fülének. Szabolcsiak ők, s a jobb megélhetés reményében mozdultak.

— A nagyobbik után való lányom idejött férjhez; láttuk, itt több a munkalehetőség. Előbb a Lonka-hegy egyik présházában húztuk meg magunkat, majd a Dózsa György utcában kaptunk lakás, és azután ezt itt, a Donnerben — mutatja'kis büszkeséggel az asszony a kétszobás, fürdőszobás lakást.

Kosa néni így idézi a nehéz időket:

— Eleinte a cukorgyárban dolgoztam. Aprósak voltak a gyerekek, és hogy jobban elláthassam őket, a szakszervezet segítségével a nagymoziba tettek jegykezelőnek. Főztem egy nagy fazék káposztás pa- szulyt, egy tál krumplis vagy káposztás tésztát, mert húsra nem nagyon futotta, vagy vettem három liter tejet, egy kenyeret. Amikorra körülnéztem, nekem már nem is jutott.

A segítség még mindig élénken él emlékezetükben: szinte mindenkit név szerint említenek, akik könnyítettek rajtuk.

— Volt úgy, hogy két-három gyerek egyszerre járt ide, a szomszéd Bartók Béla iskolába. Mondtam az igazgatónak, hogy nem bírom fizetni mindegyiknek a napközit. Nagy szó volt, amikor elengedték. Az óvodában is akadt egy rendes kis asszony. Szólt, hogy Kósa néni, hozza el a kereseti papírt, megoldjuk, hogy legalább az egyik után ne kelljen fizetni. Azután a tanácson is segítettek. Hol az egyik gyerek kapott melegítőt, hol a másik új ruhát. A fiúk voltak inkább nehéz helyzetben, mert a nagyobb lányok férjhez mentek, közülük kettő már tizenhét évesen. De egy fiúnak húszéves koráig otthon, kell lenni. Valamennyien tanultak. Igaz, a lányok később, a család mellett, de a fiúk mind szakmát kaptak: három kőműves, egy ács, egy parkettás.

— Mindegyik szépen családot alapított, szövetkezeti lakásban laknak. Bennünket meg sokan ismernek a városban, s akármerre megfordulunk, csak azt halljuk, hogy milyen rendesek, szorgalmasak a fiaink, lányaink. Rajtuk kívül nem is volt más öröme az életünknek. Valamennyiükből becsületes ember lett.

Férje szemérm n leintené a feleségét, de nem tud úrrá lenni annak szókimondásán.

[ Kiböki :

— Az bántott sokszor, hogy nem tudtam a gyerekemnek teljesíteni, amit kellett volna. De most már sínen vannak, nyugodtak lehetünk. Hanem amikor az egyik fiút haza- küldték a katonáéktól, hogy gyűjtse össze a testvérei adatait, mert — így mondták —

I »az anyja erkölcsi és anyagi elismerést érdemel«, és a szakszervezettől kijött egy munkatárs, és azt mondta, Kósa néni, hamarosan találkozunk, amikor ' magát kitüntetjük, amiért tíz gyereket fölnevelt, elcsodálkoztam. Belepirultam az örömbe. Azután elmaradt... Persze, hogy nem kitüntetésért lettek a gyerekek, de minek verték föl a port?

___

— Hagyd már a csudába — csattan föl Kósa bácsi —, hiszen iparkodunk, jól megvagyunk a nyugdíjból, mi kell nekünk?... A gyerekeidre se lehet panaszod. — Hozzám fordul: — Meg azután, tudja, akad alkalmi munka is, mi most se tespedünk.

Gombos Jolán

A 60. évloriló küszöbén

t

Nagy Októberi Szocialista Forradalom előtt a burzsoá-földesúri Oroszország egyetlen fontos termék gyártásában, nyersanyag kitermelésében vagy bányászatában sem állt a világon az első helyen. Az orosz birodalom ipara kevesebb termelőeszközt gyártott, mint amennyi ipari termelőeszközt Belgium előállított.

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom »mozdonya« (ha leszámítjuk p polgárháború, az intervenció és az azt követő újjászületés esztendeit) a Szovjetuniót néhány év alatt az ipari termelés méreteit tekintve az iparilag fejlett Európában az első, a világon pedig a második helyre juttatta.

A szovjetek országának fél évszázados jubileumán Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára kifejtette: Megvan mindenünk ahhoz, hogy a fő gazdasági mutatókat tekintve megteremtsük a világ legnagyobb iparát a termelés méreteit, tudományos—technikai színvonalát és a termékek minőségét alapul véve. Társadalmi rendszerünk révén kihasználhatjuk a tervgazdálkodás minden előnyét. Megvan a korszerű, jól fölszerelt termelési-technikai bázisunk. Az országban található a világ olajlelőhelyeinek egyharma- da, a földgázkészletek egynegyede, óriási vízienergia-for- rásokkal és széntelepekkel rendelkezünk, rendkívül gazdagok az érc- és fakészleteink. Az országban nagyszerű szakemberek nőttek fel, akik képesek megoldani minden feladatot.

A szovjet ipar további fellendítése lehetővé teszi, hogy tovább fejlesszük nagy országunk védelmi képességét, megszilárdítsuk a világon a szocializmus állásait.

A szocialista Szovjetunió már a kilencedik ötéves terv kezdete előtt kivívta az elsőséget a vas- a mangán- és a krómérc kitermelésében, a szénbányászatban és a koksz- gyártásban, a cement, a káliszóda, a foszfátnyersanyag, a traktor, a Diesel- és a vil- lanymozdoay gyártásában, a gyapot, a gyapjú, a len és egy sor más termék és cikk előállításában. Az előző (1971— modern ipari termelés olyan 75) tervidőszakban ezekhez a fontos cikkeiben elért elsőség csatlakozott, mint az acél, a kőolaj, a műtrágyfélék.

Ma a Szovjetunió a világ- ranglistán a megtisztelő első helyet foglalja el a modern emberi gazdaság egy sor rendkívül fontos ipari ágazatában, sok természeti kincs kitermelésében és a feldolgozó ipar különféle termékei tekintetében.

S mindezt a háború idején elszenvedett pusztítás után. A háború következtében a XXI század 40-es éveire az országban felhalmozott nemzeti vagyon egyharmada megsemmisült. A háború legsúlyosabb, mérhetetlen és pótolhatatlan <

vesztesége azonban a több mint 20 millió ember élete.

A szovjet gazdaság sikereit még a New York Times is kénytelen volt elismerni. Az SZKP IXXV. kongresszusa előtt megjelent gazdasági szemléjében így írt: »A kulcsiparágak termelésében a Szovjetunió tovább közeledett a Egyesült Államokéhoz. Az oroszok már régen az élre törtek olyan nyersanyagok kitermelésében, Tnint a vasérc, a kokszolható szén, a mangán és a króm. Az utóbbi években átvették a vezető' szerepet az öntöttvas- és az acéltermelésben. Az Egyesült Államok számára a 6ü-as évektől eltelt időben a legrosszabb — 1975-ös —, évben a szovjet acéltermelés egyharmadával meghaladta az amerikait. . . Megelőzte az Egyesült Államokat a Szovjetunió a széntermelésben ...

a

z országok ugyancsak hosszú listáján a vi- ' lág első szocialista országa, a Szovjetunió foglalja el az első helyet a modern anyagi termelés legfőbb ágazataiban. Ez a vitathatatlan tény arra vall, hogy milyen óriási gazdasági előnyöket rejt magában a szocialista gazdálkodási mód,, amely biztosítja a gazdasági fejlődés magas, s ami a legfontosabb, állandó fejlődési ütemét, így a legteljesebben lehet kihasználni a termelőerőket az ember javára.

(APN) — KS)

Négy falu szemével

Újsághír: Horváth József po- tonyi népfrontelnök tegnap délelőtt vette át a Népfrontmunkáért kitüntető jelvényt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának székhazában.

Erősen megszorította a kezemet:

— Horváth József növény- termesztési ágazatvezető —, s már tessékelt is be a tsz-iroda egyik helyiségébe.

— Fontos telefont várok, mert dinnyét rendelnek tőlünk ... Azért is jöttem visz- sza ide. Tótújfaluba.

Nézem a kék szemű, barna hajú férfit. Vidám hatású a mintás inge, amelyen hajók sorakoznak. Napbarnított színe miatt le sem tagadhatná, hogy sokat jár kint a mezőn. Energikus, jó kedélyű. Több mint egy évtizede népfrontelnök Po- tonyban.

— Hogyan került a mozgalomba?

— Akkor még a vasútnál dolgoztam, mindennap hazajártam. Az akkori elnök párttitkár lett, s engem választottak meg a helyére.

— Mit dolgozott a vasútnál?

— A pécsi pályafenntartási főnökség dolgozója voltam, kétújfalui székhellyel.

— Hát ami azt illeti, mesz- sze esik a »krampácsolástól« a növénytermesztés.

Bólint, hogy így igaz.

— A potonyi tsz megalakulást után a könyvelésben dolgoztam. Egy nézeteltérés miatt mentem el a MÁV-hoz. Kilenc évet húztam le, közben beiratkoztam a mezőgazdasági

technikumba. Két évet a szentlőrinci iskola kétújfalui kihelyezett tagozatán, két évet a mohácsi iskola harkányi kihelyezett tagozatán végeztem. A bizonyítványt hatvannyolcban kaptam meg; rá egy évre hazahívtak ... Akkor már egyesült a négy délszláv község lakossága a Dráva menti Egyetértés Tsz-ben.

— Milyen poszton kezdte?

— Egy évig fömagtárosként dolgoztam, majd gépcsoportvezető lettem. Február óta vagyok növénytermesztési ágazatvezet, az elődömet ugyanis megválasztották! a tsz-pártve- zetőség titkárának.

Horváth József tíz évig tagja volt a Hazafias Népfront járási elnökségének. Arról ismerték, hogy nagy örömmel tolmácsolja a délszálv lakosság javaslatait, véleményét. A járási testületek a legutóbbi választáskor megszűntek

ugyan, ő azonban potonyi elnökként is megtalálja a módját, hogy képviselje a nemzetiségiek ügyét.

— örülünk, hogy most már hagyománya van a nemzetiségi napnak, s hol az egyik, hol a másik helyen rendezzük meg. Tavaly, amikor Tótújfalu került sorra, mind a négy népfrontelnök kivette a részét a szervezésből.

— Mennek-e most Szulokba augusztus 20-án?

— Természetesen ott leszünk, különbusszal megyünk a mostani nemzetiségi napra. A lakócsai délszláv együttes

a kapnémet

Új lakótelep Lengyeltótiban

Három évvel ezelőtt új lakótelep építését kezdték meg Lengyeltótiban. Három épületbe már beköltöztek a lakók, kettőbe pedig nemsokára költözködnek. A lakótelepen tíz aégy- kakásos és egy hatlakásos ház készül el 1979-ig.

is föllép. Nagyon jó csolatunk a szuloki nemzetiségiekkel, kialakult az a szokás, hogy mindig a rendező község vendégeli meg a más falubelieket.

— Ahogy hallottam az anyanyelvi kultúrával sokat foglalkozik a potonyi népfrontbizottság is.

— Az idősebbek szívesen olvasnak az anyanyeivükön, a fiatalok azonban — talán éppen azért, mert nem irodalmi nyelven beszélünk — kevésbé. A személyes kapcsolatok azonban szorosak. • Szinte havonta megyünk át Jugoszláviába, onnan is rendszeresen érkeznek vendégek. Esténként, amikor tévét nézünk, hol a magyar, hol a jugoszláv adásra kapcsolunk. A délszláv szövetség lapját is forgatjuk. A mohácsi délszláv könyvtárban egy potonyi is dolgozik, erre buszkék vagyunk.

Az utcák, a házak takarosak. A népfrontelnök elismeréssel említi, milyen nagy a fejlődés. Az emberek szívesen fognak szerszámot, ha a környezet csinosítására kérik őket.

— Többen javasolták a falugyűlésen a parkosítást. A tsz felajánlotta a gépeket: mintegy huszonötezer forint értékű munkát végeztünk Potonyban. Három napig hordtuk a földet a jövendő parkba, s mintegy 30—40 centimétert töltöttünk fel. Neve még nincs, majd az egyik tanácsülésen javaslom, hogy adjunk neki. A parkosítást megcsináltuk Lakócsán, Tótújfaluban is .,. A négy község egy szövetkezet, így még a kezdeményezéseket is összehangoljuk a lakócsai tanácson mi, népfrontelnökök. Sok hasznos javaslat megvalósult a lakosság örömére, így például járdaépítés, a telefonáthelyezés, a villanyhálózat átkötése háromfázisúra és még sorolhatnám.

— Pedig nem lehet könnyű a népfrontmunka.

— Ez így is van. A község lakosságának egy része — a Barcson, Pécs környékén dolgozók — buszra száll reggel . . .

A diákok is csak nyáron vannak itthon. Elsősorban azokra tudunk támaszkodni, akik a szövetkezetben vannak.

Mindenki ismeri a környéken. A felesége a szövetkezet konyháján dolgozik, a lánya pedig óvónőnek 'készült, most megy negyedikbe Csurgón. Amikor egy-egy szomszéd megállítja Horváth Józsefet, horvátul beszélgetnek. Azt azonban magyarul mondják, hogy népfrontelnök.

Lajos Géza