Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-03 / 155. szám

Nagyüzemi módszerekkel a háztájiban Msntaudvarok Ma már számos mező- gazdasági nagyüzem rendel­kezik. önálló háztáji iizemág- gai, s e vitathatatlan fejiődés egy újabb lépcsőfokának tű­nik az a kezdeményezés, amely a meszfegnyöi termelő- szövetkezetben valósult meg ez év tavaszán. — Az ötlet a kényszeríti^ helyzetből adódott — lájékoz-' tet Szigeti Gyula háztáji ága­zatvezető. — Tavaly, mint köztudott, emelkedett az ab­raktakarmány ára, a hizlalt sertések felvásárlási ára azon­ban változatlan maradt Ügy látszott, szövetkezetünk tagjai elvesztették kedvüket és le­állnak az otthoni hizlalásról. Ezért olyan szervezeti formát kellett kialakítanunk, amely nemcsak biztonságot nyújt a termelőknek, hanem kedve­zőbb feltételeket is. A megol­dás a bérhizlalás bevezetése lett, s számunkra is meglepő sikert hozott. A szövetkezet a saját tulaj­donában lévő süldőt kihelyezi az igénylő taghoz és előlege­zi a szükséges takarmányt is. Értékesítéskor a begyűjtött sertéseket az úgynevezett ob­jektív vágás előírásai szerint adja tovább. A módszer tulajdonképpen egy kihelyezett »nagyüzemi tagozatra« emlékeztet, követ­kezésképp a hizlalás technoló- g iáját is a nagyüzemi mód szabja meg. A hagyományos moslék helyett táppal hizlal­nak, így a megszabottnál rö- videbb idő alatt érik el az előírt súlyt, s a hús minősége is jobb. — Miért vonzó ez a mód­szer? — Az objektív vágáskor mérik a szalonna vastagságát. Minél vékonyabb a zsír. an­nál értékesebb a hús. Ezt a táppal lehet elérni. A serléshizlalás nom tarto­zik a túlságosan jövedelmező munkák közé, egy disznó ál­talában csak rátizetessel hiz­lalható, s körülbelül három sertés hoz némi nyereséget. Ezért a korábban már jó eredményeket elért gazdáknál mintaudvarokat alakítottak ki, ahol a gazdálkodó egyszer­re legalább húsz sertést tart. — öt gazdánál rendeztünk be ilyen udvart. A szövetkezet segített a szervezésben, önita- tót, önetetőt adtunk a mun­ka megkönnyítésére. Ezeket azzal a céllal hoztuk létre, hogy mások is megszemlélhes­sék, s a gyakorlatban győ­ződhessenek meg a módszer értékeiről. Februárban, már­ciusban indítottuk az akciót, s azóta egyre többen kíván­nak belépni. A garantált takarmány biz­tonság érzetet ad az emberek­nek. A korábbi évekkel ellen­tétben nem kívánják idő előtt süldőként értékesíteni az álla­tokat. Tavaly például 1100 sül­dőt és mintegy 900 hízót ad­tak a háztáji gazdaságok. Az I idei terv 700 sertés értékest- | tése volt a háztájiból, mivel a tsz vezetői tartottak tőle. kez­detben nem szívesen jelent­keznek. Az eredmény felül­múlta a várakozást, már el­érték az egész évre kitűzött mennyiséget! Az első jelentkezők közé tartozik Magyisztrák Loránd, a termelőszövetkezet erdé­szeti ágazatvezetője. A máso­dik csoport süldőt hizlalja, az első húsz értékesítésén túl van. — Reggel kicsit korábban ke­lek. este később fekszem, de megéri. Önetetőm van, a vi­zet vályúba öntöm. Még ez a félhagyományos módszer is nagy könnyebbséget jelent, győzöm idővel, sőt augusztus­ban újabb húsz darabot sze­retnék vállalni. — Nem lesz megerőltető negyven sertést ellátni? — Ezzel a módszerrel egy család ötven sertést is tudna hizlalni. Igaz, akkor már ön­etető, önitató kellene. A bér­hizlalás tulajdonképpen ugyanolyan, mint a hagyomá­nyos. habár a technológia más. A legfőbb erény a biztonság. A gazdának nincs kockázat, a kihelyezett süldők mellé meg­kapja a takarmányt is. Tu­lajdonképpen úgy fest: én adom a helyiséget és a mun­kaerőt, s ezt a szövetkezet vé­gül megtéríti. A tervek közt szerepel, hogy a gazdákkal hosszabb tá­vú szerződést kössenek. így lehetőség volna a kisgazdasá­gok korszerűbb eszközökkel való ellátására. A jó szerve­zéssel irányított. többéves együttműködés pedig egy­aránt hasznos mind a kister­melők, mind a termelőszövet­kezet, és közvetve a népgaz­daság számára. Bcncsik András A régi jó vendé« — és a pincér Ügyek mindig vannak Forgalemnézőben a földvári tanácsnál Földvár, Bálványos, Kereki, Kőröshegy és Pusztaszemes közigazgatási »ügyvitele« tar­tozik a Balatonföldvári Közös Községi Tanácshoz. A körzet települései mintegy 5700 lelket számlálnak. .Nyáridőben öt­ször, hatszor ennyien laknak itt. A vendégek számában most 15—20 százalékos emel­kedés tapasztalható, a múlt év azonos időszakához képest. Növekvő forgalom... A ta­nács tizenhat fős igazgatási apparátussal rendelkezik, s ez a létszám — állandó. Jó szer­vezéssel és kellő tapasztalat­tal érik el. hogy ilyenkor is — az év többi szakához ha­sonlóan — zavartalan és ud­varias az ügyfélfogadás ... Berkes László vb-titkár így foglalja össze a napi ügyek tömkelegét: — Legtöbben adó, építkezés, ipari és kereskedelmi tevé­kenység, anyakönyvi bejegy­zések dolgában kopogtatnak a tanács ügyintézőinek ajtaján. De sokan jönnek munka­könyvért és tartási meg élet­járadék-szerződés jóváhagyása végett is. Itt történik a népes­ségnyilvántartás, s mi foglal­kozunk birtokháborítási, ha­gyatéki, szabálysértési és gyámügyekkel, meg szociálpo­litikai feladatok megoldásával is. — Mi ad többletmunkát ilyenkor, nyáron, a tanácsi dolgozóknak? — Azok az ingatlantulajdo­nosok, akik nem itt laknak, általában ezt az időszakot használják fel arra, hogy ház­adót fizessenek, vagy bejelent­sék egy-pgy nyaraló tulajdon- bavételét. Az út- és közmű­fejlesztési hozzájárulást is többnyire ilyenkor fizetik, hi­szen egyébként nem tartóz­kodnak itt. Aztán bejelentést tesznek a nem fizetővendég­szolgálaton keresztül történő bérbeadásokról, és befizetik az üdülőhelyi díjakat. Az adóügyi csoport dolgozón esetenként, heti egy-két napot arra fordí­tanak, hogy üdülőhelyi ellen­őri munkát végezzenek. Nem kis feladatot ró a ta­nácsra a kontármunka ellen­őrzése, főképp a villaépítkezé­seknél. — A siófoki járás Balaton- parti tanácsai hat szombatot szántak arra, hogy ellenőrzést végezzenek. Találtunk építke­zést, ahol eltértek az eredeti- I leg engedélyezett építési terv­től, másutt meg a működési engedély nem volt meg. Fő­képp a házilagos kivitelezésű építkezéseknél gyakori, hogy azt mondják: baráti alapon, segítségképpen dolgoznak, nem kérnek érte fizetést. A kifőz- déseket, ajándékárusakat és más kisiparosokat — egyezte­tett munkaterv szerint — oly­kor együtt ellenőrizzük az il­letékhivatali dolgozókkal. Ha olyan helyen ütik fel sátrukat a házai vagy külföldi turisták, ahol ezt nem lenne szabad, szintén a tanácsnak adnak munkát. Előfordul a szezon­ban, hogy területfelhasználási ] engedélyt kérnek tőlünk ma- | gánárusok, kiskereskedők, al­kalmi árusításra. Ha olyan árut kínálnak — például élel­mezési cikkeket —, amivel a lakosság ellátása javítható, megadjuk az engedélyt. Tóth János tanácselnök mondja: — Az ügyfélfogadás szinte állandó, s aki délután jön, az sem keres bennünket hiába, i Előfordulhat, hogy például Kecskemétről vagy még távo- J labbról érkezik valaki ügyes- j bajos dolgát intézni, s ha zárt ajtót talál, hiába tette meg a hosszú utat, áldozta az idejét. Megtörténik, hogy a probléma megoldása, mellyel hozzánk fordulnak, nem ránk, a ta­nácsra tartozik, de felvilágosí­tást adunk, segítünk eligazod­ni abban, merre kell lenni a további lépéseket. H. F. — Ügyes ki's pincérek ezek — jegyezte meg ismerősöm két fialtat májrizottó közötit. Én még a .tejfölös bablevesnél tar­tottam, így csak futólag pillan- ‘tottam át az előttem gyöngyö­ző hűvös sör nagyítóján: — Uhüm. Bár az elhagyott 'asztalok még mindig tele van­nak — morogjam. Amikor volt időm alaposabban körül­nézni, az ebédromak már el­tűntek a szomszéd aszitialokrói. A cs.apc'ajló épp »elnyelte« az egyik fehér köpenyest, karján a tányérpiramistsal. A konyhá­ból előlegezendő fűszerillattól fellelkesülve újra válaszoltam: — Tényleg ügyesek. Hogy eltüntették! Kaposvárról már ismertem a három fiatal felszolgáló közül kettőt. Atádon a Park étte­remben először rrvsighökkenve fedeztem föl őket. később már módszeresen figyeltem a mun­kájukat és barátom elismerő félmondata után határoztam el, hogy rákérdezek a »dolog­ra«. Vida Gyula — a fiatalab­bik — szívesen mondta eí: miért is jött ide a megyeszek- helyröl. — A tanulóidőt töltöttem odabent, azután egy évig még ott dolgoztam, meg a Balaton- parton. De nemigen akaród- zott, kapva kaptam az alkal­mon, Hogy idejöhetek. Üntam a vándoréletet. — Mostanában mindenkit a nagyobb városokba, Kaposvár­ra, Peesre, Pestre igyekszik. Miért mdult mégis »ellenkező irány >■ - ? — K;s neiycn jobb dolaozV- Kevesebben vagyunk, jobb a légkör. Ismerős vendégek vannak. A munka engem nem zavar, de ha közben még rán­gatnak is, azt nem bírom. —- Itt, úgy látom, többet dol­gozik. — Igen. De mégis köny- nyeb. Magunkért csináljuk, jobb»m érdekel a vendég is, »jó srácok« között jobban megy. Nem veszekszünk, nem esszük meg egymást, egyenlő­en osztozunk mindenből, tehát a nehezéből is. — És a szabad idő ' — Átad 's feüődik Nekem tetszik. .Szórakozás’ lehetőség itt is van. És még egvszer sem kapott el olyan érzés, mint korábban, amikor szinte órán­ként eszembe jutató hogy »el kéne indulni....« Holló István mögött ötéves kaposvári múlt van. Látszott rajta, hogy többet tud a »mű­helytitkokból«, de elharapott mondataiból néha nehezebb volt kihámozni a lényeget. Ke­vesebbet árult el. Fanyar mo­sollyal »tudatta«, 'képzeljem hozzá, amit nem mond ki: csak egyfélét gondolhatok ... — Miért jöttem? Véletlen volt. Megtudtam, hogy itt üres egy he.v, öt évet húztam le Kaposváron; ott mindig van öt-hat főnök. A munka is rosszabb, anyagilag is rosz- szabb. — Most többet és jobban dolgozik. Nem sértődött meg, hogy bí­ráltam korábbi munkápjat. El­nevette magát: — Sok volt az eszkimó és kevés a fóka. Most fordítva van. (Remélem a vendégeink elnézik a hasonlatot.) Hárman vagyunk fiatalok, egy főnök­kel, és ö sem öreg. Persze így könnyebb is kijönni. A ven­dégek is közvetlenebbek, job­ban ismerjük egymást. Igaz ennek hátránya is van . .. — Mi az a hátrány? . —• Hadd ne mondjam. — Mégis, én is vendég va­gyok, szeretném tudni. — Ma már nincs meg az a régi jó vendég. Ezzel persze nem sokat mondtam. — A vendégek szerint meg a régi jó pincér tűnik el. — Igaz. Látja, jobb, ha hagyjuk ezt. — És a borravaló? — Az újságok is megírták már erről á véleményüket. Ügy áLlapitják meg az alapfi­zetést . . . Ezt nem magyará­zom. De néha nevetséges. Most 4—500 forinttal emelték az alapunkat. Viszont olyan jutalékkulcsot »csináltak« hozzá, hogy azon el is veszt­jük az emelést. így továbbra sem fogjuk a »jattot« vissza­utasítani. Arról meg nem be­szélek, hogy mit kell elviselni erte. Megkapjuk. Hát nem si­ránkozhatunk. — Itt marad? — Még nem tudom. Egyelő­re jól érzem magam. Itt dol­gozni lehet, a másutt hozzá c^a-pódó mindenféle nélkül. A szakmába tódultnak a fia­talok. Nyáron jó is ez..Télen az étteremben földuzzad a lét­szám, ahol addig kilenc-tízen voltak, ott tizenöten dolgoznak. A vendégek meg kevesebben vannak. Ézt nem tudják, vagy nem akarják tudni azok, akik a »nagy pénz« reményében vágnak neki. öreg »csáringerek« panasz­kodnak: felhígul a szakma, így a vendég sem tiszteli már a megszokott, igazi pincért. Egymást rontják? A fiú tál okát — mindenütt tapasztalható —• nemigen tanítják munka köz­ben. Esetleg kapnak egy ki­adás szidást. A legjobb esetben fogják magukat és elmennek valaho­va, ahol újra — segítség nél­kül — megpróbálják a maguk módszereit kialakítani. (Ahogy Atádon hárman csinálják.) Vagy eltűnnek a süllyesztő­ben ... Lutliár Péter Bőrdíszmű-bemutató A TIT Bocskai úti székhazában a Inapokba.n nyitották kneg a 21. bőrdíszműipari modell kiállítást. ,A tíz bőrdíszmű üzem, valamint az alap- és kellékgyártó vállalatok mintegy 400 modellt állítottak ki. Az év kiásodik felében, illetve jövőre kerülnek az üzletekbe az itt látható termékek. Képünkön: a Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszmű-szövetkezet termékei. A fegyelmezett «razdálkodásért VÉGH ANTAL ^ JKZAAAS 0 SomogyiNéplap Anya kiköltözött. Zsuzská- nak néha be kellett utaznia apához, rendbe tenni a lakást. Anyának nehezebb az utazás, ő maradt a gyerekkel. Akkoriban egymás után kétszer is bombázták a vá­rost. A bombázások és a gye­rek miatt is jobb a falu ... Zsuzska ahányszor bement Szatmárra, mindig találkozott Bálinttal. Józan pillanatban, tisztessé­gesen végiggondolt mindent: be kell fejezni! A múltkor beszélgettek: azt hitték, számukra örökké em­lékezetes élmény az a/, első este marad. És aztán mindig az utolsó lett a legemlékeze­tesebb ... így vannak minden találkozással ! — Ahányszor megismerke­désünk óta találkoztam veled, mindig elhatároztam. ez a mostani lesz az utolsó. De mi lett az elhatározásból? Egyik találkozásunkat követte a má­sik. Mindig szabadulni sze­rettem volna tőled, és. egyre jobban megszerettelek. Nem azért, mert igyekeztél a ked­vembe járni . . . Amióta velem vagy, teljes embernek érzem magam — mondta Zsuzska. — Beszélj még! — Hányszor jártam ebben a parkban? Soha észre nem vet­tem. Soha nem figyeltem. És most? Csodálatosak a tu­lipánok ... a hársfák illata ... a madarak! Minden megvál­tozott bennem, semmi nem olyan, amilyennek eddig lát­tam ... — Hallgatlak. — Tudom, nem volna sza­bad, hogy szeresselek téged! Elhatároztam, nem akarlak látni többet. így okosabb. így tisztességes. De érzem, elin­dulnék utánad a világ végére is! Fogadkozt.am. ámítottam magam: és itt vagyok. Nem bosszulja azt meg az Isten, ha valaki akkor boldog, amikor körülötte csupa nyomorúság minden? — Miért sírsz? — Félek ! — Hogy félhetsz, ha itt va­gyok veled?-— Másképp bírnám? Sokáig tőled leltem... De most? 7. Bálint korán reggel ment be az iskolába, még hét óra sem volt, Tóth/Lajos Lácsi, az al­tiszt kopogott a tanári ajta­ján: — Szigethy igazgató úr hí­vatja a tanár úrat! Ahogy Bálint belépett, az igazgató kérte,'tegye be ma­ga után a belső ajtót is. Jó barátságban voltak. Béla bácsi tanította annak idején Bálintot, érettségi után ő jár­ta .ki, hogy Bálint egyházi ösztöndíjjal egyetemre kerül­jön. Bálint néha a pénz miatt lelki ismeretfurdalást érzett. Egyház pénzén tanult, aztán... Beszéltek erről Béla bácsi­val •.. Az jjreg azt mondta, kisebb gondja is nagyobb legyen en­nél! -Megdolgoztunk mi azért a kis pénzért jégen a papok­nak!« — Nem azért hívattalak! Te tagja voltál az egyetemen a »Szó c i a lis t a M agy arországér t« körnek. Ezt nem említetted nekem! Nem megrovásképpen mondom! örülök, hogy tud­tad, hol a helyed! — Ártatlan tanulócsoport voltunk... Nem csináltunk semmit! Német Lászlót, Illyést, Veres Pétert, Darvast olvas­tuk .'.. (Folytatjuk.) A vállalatok, a szövetkeze­tek rendszeres, átfogó pénz­ügyi és gazdasági ellenőrzését 1967 óta a Pénzügyminiszté­rium Bevételi Főigazgatósága végzi. A megyei hivatal ellenőrzési tevékenysége kiterjed a tanács vállalataira és a somogyi szö­vetkezetekre. A pénzügyi ellenőrzés fel­adata a mérlegvalódiság, a vállalati (szövetkezeti) alapok képzésének, felhasználásának, a számviteli rend helyzetének. à költségvetési kapcsolatok teljesítésének a vizsgálata. A hivatal revizorai valamennyi vállalatnál és szövetkezetnél kétévenként részletes, helyszí­ni ellenőrzést tartanak. Ne­gyedévenként a gazdálkodó szervek mérlegét és az adó­bevallásait vizsgálják felül és központi feldolgozásra továb­bítják. Az ellenőrzött mérlegekből a központi feldolgozás során közgazdasági szempontok, ösz- szefüggések figyelembevételé­vel összefoglaló anyagok ké­szülnek a felső szintű vezetés részére. A revizori tevékenységet leginkább a közgazdasági­elemzés, valamint ennek a pénzügyi, számviteli ellenőr­zéssel való összekapcsolása jellemzi. Egyrészt a pénzügyi és gazdasági ellenőrzés kere­tében. másrészt külön cél- és témavizsgálatok alapján a gazdálkodás, a közgazdasági szabályozók egy-egy részterü­letével kapcsolatos tevékeny­séget elemzik. Az elmúlt tíz év alatt a hi­vatal mintegy 1200 pénzügyi és gazdasági ellenőrzést vég­zett. Ezek 80—85 százalékában olyan megállapításokat tettek, amelyek a vállalatok, a sző- i vetkezetek mérlegeredményét növelték, vagy csökkentették. Ez azért volt így, mert a gaz­dálkodó egységek nem a tény­leges eredményt mutatták ki a mérlegekben, téves költség- elszámolás, árbevétel, elszá­molás, az eszközeik szabály­talan értékelése következté­ben. A költségvetést megillető befizetéseket (adókat), illetve a különböző pénzügyi támo­gatásokat a vizsgálatok nagy többségénél módosítani kellett, mert a gazdálkodó egységek tévesen számolták el. Eseten­ként hátrányosan, máskor elő­nyösen érintette őket. A szabálytalanságok leg­többször a pénzügyi, számvi­teli munka hiányosságaira ve­zethetők vissza. E munka fon­tosságát nem minden gazda­sági vezető ismerte még fel, ezért az ellenőrzéseknek kell ezeket feltárni. A pénzügyi és gazdasági el­lenőrzés hatósági jellegű: eb­ből következik, hogy a vizs­gálatokat határozat követi. Az elmúlt tíz évben fokoza­tosan előtérbe került a meg­előző jellegű ellenőrzés. Ennek érdekében évenként 10—12 tájékoztatót tartottunk ellen­őrzési tapasztalatainkról a gazdálkodó szervek részére. Ezzel is segítséget kívántunk nyújtani pénzügyi, számviteli, gazdasági munkájukhoz. A szabályok betartása, a gazdálkodási fegyelem javí­tása, a társadalmi tulajdon védelrpe érdekében — az ál­lami és társadalmi szervek mellett — a vállalati, szövet­kezeti belső ellenőrzés nagyon sokat tehet a gazdálkodási fe­gyelem további javítása érde­kében. Vajda József osztályvezető

Next

/
Oldalképek
Tartalom