Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

\

Balatoni képek

A felnőttek kedvenc vízi spottja a fejelés.

A fonyódi strandon az idén állították fel a csúszdát, ez gyerekek legkedveltebb játszóhelye.

a

Élménymozaik tavalyról

A gyerek elvesz közöttük...

»Legtöbbet focizni szoktunk a haverokkal, és majdnem mindennap strandon voltunk. Estefelé, amikor lehűlt a levegő, akkor biciklizni szoktunk. Júliusban egyhetes biciklitúrán voltam a Balatonon, augusztusban pedig két hétig nyaraltam ott.«

Girbe-gurba betűkkel tele- körmölt huszonhét papírlap van a kezem ügyében. Ahogy olvasgatom őket, mosolygok, s örülök, mert egy-egy mondat után régi gyerekélményeim köszöntenek. Vagy elszomorodva hümmögök és bánt, hogy nem tudok segíteni.

Még iskolaév végén kértem meg a nagyatádi általános iskola nyolcadik cé osztályának tanulóit, hogy írják le röviden a múlt nyári élményeiket és idei terveiket. Kíváncsi voltam, milyen lehetőségeket teremtenek g felnőttek — a szülők, a pedagógusok — nyáron a gyerekeknek. Figyelnek-e arra a hétköznapokban, hogy a gyereknek az egész nyár egyetlen vasárnap.

»Szeretem az állatokat, és ezért nagyon sok időt szoktam tölteni Gyékényesen, és ott a csikósokkal kimegyek lovagolni, de a keresztapám nem szereti, mert volt már végette egy kéztörésem.«

»Üdültem a nagyapáméknál, sok kereplőt, galambházat és több más fából készült dolgot csináltam. Az idén, ha kiváltom a pecaengedélyt, akkor elmehetek a rokonokhoz, a Murához horgászni.«

Sután megfogalmazott élmények. Fekete István gyermek- világát sejtem a szavak mögött. Gyerekdalt sziszegek : »síDpal, dobbal, nádihegedűvel ,..«

Hét gyerek — három lány és négy fiú — fogalmazásából következtettem arra. hogy nem unatkoztak a nyáron, sőt — ez töltött el a legnagyobb örömmel — igen értelmes, jó szórakozásra leltek. A két példán kívül még sokféle lehetőséget soroltak föl. Táborozást,

városi elfoglaltságot, otthoni hobbyt. Tehát helyhez és időhöz nem kötődő dolgokat.

De miért csak heten?

Tizenöt fogalmazás »sablonos« nyárról szól. Igaz, lehet, hogy ez csak a stílus hibája. A különösebb érdekesség nélküli beszámolók szólhatnak élménydús nyárról is... Fölfigyeltem azonban arra, hogy a »különleges« dolgokat fölsorolók szókincse is gazdagabb. Véletlen-e az összefüggés? így a felmérés »hibaszázaléka« mégsem lehet túl nagy.

És öt papír maradt.

»Nyaralni nem tudok menni. .. Csak otthon voltam ... Semmi se volt, de nekem azért jó volt otthon egyedül... Ha a házépítés el nem húzódik, talán az idén már lesz valami...«

Szomorú lemondással írtak, ök lehetnek azok, akik az első tanítási napon csak guny- nyasztanak, sóváran hallgatják társaik lelkendezését. Él- ménytelenül. Talán ők örülnek legjobban az iskolának.

Rákérdeztem a szülők foglalkozására is. És nem találtam »nagy« összefüggéseket, jellemző csoportot; milyen réteg gyerekei kapnak többet vagy kevesebbet, iskolai végzettségtől. beosztástól, munkahelytől független tehát, hogy ki mit nyújt gyermekének. A szeretet, a törődés nem az előbbiek függvénye.

A lehetőségek ’ nagyobbak, mint régen. Sok beszámoló szól külföldi utazásról, vagy a tervekről, hogy az idén mennek először »Jugóba, Cseszkóba«. Egy kis verseny is van; mi már kétszer voltunk itt, mi hosszú ideig voltunk...

Ez önmagában jó. De csak egy írásban találtam lelkes felsorolást a látottakról. Több fogalmazásból viszont arra következtettem, a gyerek örült ugyan a külföldi útnak, de az itthoni napok bizony szürkén teltek el. És itthon háromszor annyi időt töltött.

Talán a szülőik sem vették észre, hogy a nagy erőfeszítéssel »összehozott« külföldi út kevés. Pedig jót akartak. Még az osztállyal való találkozás előtt beszélgettem egy hetedikes fiúval. Panaszkodott:

— Anyu mindig elzavar, ha kérek ezt-azt. Azt mondja, mit akarok még, nem elég, hogy elvittek a tengerpartra? Ott kiszórakozhattam volna magam.,.

»A tsz-ben dolgoztam, mint vízhordó, az idén is szeretnék dolgozni..,« »A fűrészüzemben dolgoztam...« »Megyek a konzervgyárba dolgozni, hogy legyen pénzem a nyaralásra...«

Alig akadt olyan kisdiák, aki nem számolt be néhány hetes nyári munkájáról. Itt egyértelmű a helyzet. Megszokottá vált a szünidei munkavégzés. Könnyebb feladatokat mindenütt lehet találni. A munka pedig — nekik — szórakozás, élménygyűjtés. Nem részletezem a munkára való nevelés fontosságát. Szerencsére itt még nincsenek, ilyen gondok. (Hogy később miért csökken a felnövekvő ember munkakedve, ennél jóval bővebb téma.)

Végül egy 'kérdést tettem föl szóban.

— Jelentkezzen az, aki nyáron út^irőmunkát végzett, nyári őrsben, lakóterületi csoportban, vagy akármilyen szervezett munkában.

A két-három »zánkai« gyereken kívül senki sem emelte föl a kezét.

Pedig elvileg az úttörőmunka kifejezés mögött is nagyszerű dolgok vannak. Elvileg. Papírokon, ajánlásokban, megyei tervekben. Olyan élmények, amilyenekről az első hét gyerek beszámolt.

Ha a többiek mástól nem kaphatják meg ezt, akikor a legilletékesebb, az úttörőszövetség, a gyermekszervezet. Azaz az úttörőcsapatok vezetői, a rajvezetők és még sokan.

Annyian, hogy a gyerek elvész közöttük.

Luthár Péter

Az isfvándi asszonybrigád

B

aranyából került István- diba Moharos Istvánné könyvelő. Csak tanácsi képesítése volt, ott meg nem volt állás, ezért elvégezte a könyvelői tanfolyamot. Amíg megszerezte, addig sem ült otthon. Járt az asszonyokkal kapálni, répát szedni. Ez az együtt töltött idő annyira ösz- szehozta őket, hogy 1975-beri, amikor az istvándi asszonyok szocialista brigádot alakítottak, őt választották meg vezetőjüknek.

— Akkor már a tsz-ben voltam — meséli Moharosné a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet istvándi kerületének irodájában. — Egy kicsit meg is lepődtem, amikor fölkerestek a kéréssel, de nagyon jól esett.

— Mit jelent szocialista brigádban dolgozni?

— Nagyobb összetartozást. Ezek az asszonyok nehéz munkát végeznek. Most a szárítónál vannak, váltott műszakba járnak. Családjuk van, háztáji, szóval semmivel sem könnyebb a dolguk, mint másoknak, mégis az egész napi — gyakran együtt végzett — munka után van idejük ösz- sziejömni, egymást meglátogatni, ha baj van, segíteni. Én csak munka után találkozom velük, legtöbbször úgy, hogy végigszaladom a falut, valamelyiküknél összejövünk.

— Kell-e irányítani őket?

— Inkább csak javasolok programokat, ezeket legtöbbször el is fogadják. Gyakran járunk együtt színházba, moziba, voltunk kiállításon Kaposváron, TIT-előadásra sem kel] kapacitálni őket. Érdeklődő asszonyok valamennyien. Igaz, nem is idősek, az átlagéletkor harminchét év.

— Mostanában mi volt a legemlékezetesebb programjuk?

■ — Üzemlátogatáson vettünk

részt a kaposvári textilművekben. Volt, aki most látott I először ilyen nagy gyárat belülről. Végigkérdezgettük a munkafolyamatokat, beszélgettünk a fonónőkkel — szóba került, ki mennyit keres. Hát a fonónők többet, de a mi asszonyaink azt mondták, nem cserélnének velük. Azért jobb a szabad levegőn, mint a szüntelenül pörgő gépek között.

A brigádtagok égy részével a szárítóknál találkoztunk. A többiek a burgonyaszedésben dolgoztak.

Sebestyén Jánosnét, a brigád legidősebb tagját — 51 éves — kérdeztük a brigádról.

— Olyanok vagyunk, mint egy család. Higgye el, bármennyire megvan is az ember családja, a hozzátartozója, azért szüksége van arra, hogy másokhoz is tartozzon. Hogy eljusson máshova a falu határán kívül is. Most éppen négynapos kirándulást tervezünk Sopronba, majd átnézünk Csehszlovákiába. De voltunk Jugoszláviában, a brigád vezetőnk meg Révészné nőnapi ajándékként a tengerparton, az Adrián.

Révész Józsefné brigádveze- tő-helyettes:

— Nagyon szép volt az út, a tenger, annak ellenére, hogy márciusban jártunk ott. Ugyanolyan szép, mint nyáron. Nagyon szeretünk utazni valamennyien. Meg is ragadunk minden lehetőséget, ha menni lehet. Ezt a mostani utat nagyon várjuk, azután tervezgetjük a következőt vagy a következőket. Volt olyan is, hogy a férjek velünk jöttek, de mivel ezeknek az utaknak nagy részét a tsz- től ajándékba kapjuk, aki nem itt dolgozik, nem jöhet.

— Hogyan fogadják a férjek az utazásokat, a programokat, amelyeket gyakran nélkülük rendeznek?

— Nincs különösebb kifogásuk. Megszokták. Perm, ha

helyben rendeznek valamit, mindig itt vannak, nőnapon, születésnapon, névnapon.

— A falu hogyan fogadta a brigádot?

összenéznek, úgy folytatják.

— Tulajdonképpen hamar megszokták. Figyelik is, mi történik velünk. Mit érünk el, mi sikerül. Másodszor vagyunk aranykoszorús brigád.

Moharosnéról beszélgetünk.

— Mindenki nagyon szereti, azért is választottuk — mondja harmadik beszélgetőtársam, Nagy Sándorné, aki valamikor a Nyírségből került Dél-Somogyba a férjével. Akkor is szerettük, amikor velünk dolgozott, meg most is. Mindig hozzánk tartozott,

— Hogyhogy irodában dolgozót választottak brigádve- zetőnek?

Sebestyénné válaszol :

— Jobb az, ha onnan van valaki. Mi kint vagyunk a mezőn, a határban, nem tudjuk, hogy hol mi van? Mi újság odabenn? Hova lehetne! éppen utazni?

A többiek nevetnek.

— Nekem már mondták ám, hogy Mariska néni. Te mindig mennél? De hát nincs igazam, miért ne menjünk, miért csak annyit lássunk, «mennyi körülöttünk van?

F

urcsa ez a szóhasználat falun. Mariska néni, te. :. Soha nem hallottam még. hogy idősebb falusi asszonyt így szólítsanak a fiatalabbak.

Meg is kérdem, hogy van ez?

— Hát, eleinte nekem is furcsa volt, nekik is. De én javasoltam. Ha már együtt vagyunk, ők is tegeződnelc, tegezzenek engem is. Azért a tiszteletet megadják a kornak, láthatja. Azelőtt nem volt ilyen, magáztuk a nálunk öt évvel öregebbet is. Most más világ van. Jobban összetartozunk, talán ezért.

S. M.

Harmincezer turista Szegeden

Szombaton és vasárnap mintegy harmincezer bel- és külföldi turista érkezett Szegedre — az ünnepi hetek eseményeire. A város idegenforgalmi hivatalában nyújtott műszakban reggel 8 órától fogadták a vendégeket, akik elszállásolás, valutabeváltás ügyében és programajánlatot

kérve keresték föl a hivatalt Az idegenvezetők a hét végén huszonnégy nagyobb turista- csoportnak mutatták be a város műemlékeit, építészeti érdekességeit és új lakónegyedeit. A nyitott panoráma autóbusz egész nap városnézésre vitte az érdeklődőket.

A kaposvári Megyei Bíróság a 16 éves Cs. Erzsébet balatonkeresztúri tanulót emberölés bűntette miatt 1 évi és 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte.

Erős érzés a szégyen és a félelem. Erzsébet rettegett attól, hogy észreveszik: terhes.

Balatonkeresztúron nyáron van igazán élet. Itt lakott Erzsi, itt ismerkedett meg az első férfival, amikor befejezte a 8. osztályt. A csinos nagylány után sokan megfordultak, az a férfi is. Futó kaland volt, azután tavaly nyáron jött az igazi szerelem. Ez is amolyan strandismeretség volt, de tartós kapcsolat lett belőle. A lány meggondolatlanul, minden önbecsülés nélkül vetette bele magát. Talán csak azért, mert unatkozott, talán azért, mert szégyellte volna, ha neki nincs fiúja.

A szülők dolgos emberek. Háromszobás, szépen berendezett házat varázsoltak Bala- tonkeresztúrra. A lány mindent megkapott tőlük. Szerették is, csak hát voltak dolgok, amelyekről nem beszéltek. Nem beszéltek a szerelemről, nem beszéltek a lány fantáziáját foglalkoztató dolgokról.

A szülők tiltották a fiútól, de hát ettől még megtörtént a baj. Miután elváltak egymástól, egy darabig ment a levelezés, de a szülők közbeléptek, ennek is vége lett. És Erzsi észrevette: gyereke lesz. Néha rosszul lett, hízni kezdett. A faluban mindenkinek feltűnt. Suttogtak róla, sőt még egy névtelen levelet is küldtek az édesanyának. Û

I azonban nem hitte el. Nem vonta kérdőre a kislányt, inkább azt kezdte kutatni, vajon ki írta a levelet. Teltek a hónapok, egyre kétségbeejtőbb lett Erzsi helyzete. Most már tudta: megszüli a gyermeket. De mi lesz azután?

Az osztályfőnök is észrevette az iskolában, hogy Erzsivel nincs minden rendben. Említette ezt neki is, de a szülők semmit sem tudtak az esetről. Pedig Erzsi közben »kihízta« a ruháit. Az édesanya panaszkodott: »Hogy hízik ez a lány, pedig vacsorára csak citromos teát adok neki.« Erzsi nem mert szólni. Félt, rettegett és várt: majd csak lesz valahogy. Szerette volna, ha észreveszik rajta otthon a terhességeit

— Közvetve célozgattam rá. Elkértem anyám ruháit, azt vettem föl, mert az élég bő. De anyám nem fogott gyanút. Igaz, levetkőzve csak a barátnőm látott.

Az édesanya még akkor sem figyelt föl, amikor Erzsi április 22-én éjszaka panaszkodott, hogy fáj a dereka, a hasa. Pedig az asszony még ma- szírozgatta is a lánya derekát, majd azt tanácsolta: melegítse hajszárítóval.

Ezen az éjszakán Erzsi a WC-'ben, pár méterre a szülői hálószobától, megszülte a gyermekét. A kislány nem sokáig élt, Erzsi megfojtotta,

Gasztronómiai magazin jelent meg

Magyar konyha címmel új, nyolcvanoldalas magazin került ki a nyomdából a napokban. A színes folyóirat szerkesztői — ahogy a lap beköszöntőjében írják — szeretnének tanácsot adni napjaink háziasszonyainak úgy, hogy receptjeik között helyet kapjanak a magyar konyha lassan feledésbe merülő ízei, amelyeket kár lenne végleg elfelejteni. Ugyanakkor nagyon sok külföldön honos, gyorsan elkészíthető és egészséges étel kerülne a magyarok asztalára

— ha ismernék őket. Az első számban — amely próbaszám

— igyekeznek eleget tenni a kívánalmaknak. Ismertetik egy előzetes receptpályázat eredményét: a nyertes egy orvosprofesszor szardíniás krokettje és egy vesepecsenyefiié, melyet a beküldő a dédanyjától tanult.

Hogyan és mit esznek külföldön? — erről is olvashatunk összeállítást. A - szerző felsorolja a lengyelek, csehek, németek, románok, szerbek, bolgárok kedvenc ételeit — tanácsokat adva, mit érdemes külföldön jártunkban megkóstolni. Az orosz céklale« vés, sóskaleves, a balti ok- roska receptjét is közük.

Hogyan és mit főzött az édesanyám Debrecenben ? —

a kérdésre Pálfy József válaszol.

Hogyan várjunk vendéget, mit egyenek a diétások? — ezekre a kérdésekre is választ kapunk a lap hasábjain. Mit ettek őseink? Hogyan fűszerezzünk? — erről lesz szó a további számokban. Az utóbbiról Romváry Vilmos, a Fűszerek könyve szerzője írj majd.

Lucullusról, a nagyevő Balzacról, Krúdy kedvenc ételeiről, a Dumas-konyha szótáráról, Toulouse-Lautrec konyhaművészetéről szól a lap összeállítása A gasztronómia »pápái« címmel. Majd a dunántúli és az alföldi népi ételek elkészítését ismertetik. Olyan ételekét, mint a slambuc, a gánica és a puliszka.

Ami hiányzik: még több gyakorlati tanács, sok recept, hasznos útmutató a mindennapok konyhájába, háztartásába.

azután a szekrénybe rejtette. Reggel rosszul érezte magát. Édesapja orvoshoz vitte, aki beutalta a marcali kórházba. A szülők még ekkor sem sejtettek semmit. A kórházban rögtön kiderült, mi történt.

— Azt később tudtam meg, hogy a mama takarítás közben megtalálta a halott csecsemőt, és az udvarban elásta. .

A tárgyaláson ott voltak ■ a szülők, ott volt a barátnő, és ott volt a fiú, akit Erzsi szeretett.

— Most semmit nem érzek iránta. Nem szeretem.

«— Ha tudtam volna, hogy terhes, feleségül veszem. Vagy ha nem egyeznek bele a szülők, akkor gyerektartást fizetek.

A csecsemő most lenne háromhónapos. Az orvosszakértő szerint, ha a szülés normális lefolyású, életben marad. De Erzsi nem merte vállalni a kapcsolat következményeit.

— Először öngyilkos akartam lenni, de nem mertem. Bevallani, hogy mi történt? Féltem a szüleimtől. Női dolgokról sohasem beszéltem anyámmal, csak a barátnőmmel. Anyámhoz nem volt bizalmam. Nagyon féltem.

Zokog az édesanya, az apa csitítgatja.

A fiú nem várta be a tárgyalás végét. Miután a bíróság meghallgatta, elment. A lány sem nézett rá, nem volt mit mondaniuk egymásnak.

Dán Tibor