Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

TANÉVKEZDÉS ELŐTT Megyei helyzetkép A MEGYEI művelődésügyi osztály gazdasági csoportveze­tője, Tóth József tanácsos, a múlt héten bejárta Somogyot, hogy fölmérje az óvodáik, ál­talános és középiskolák, szak­munkásképzők tanévkezdés előtti helyzetét. Minden évben tetemes összeget fordítanak nyáron az intézmények belső tatarozására. Érdemes lenne szakemberekkel megvizsgál­tatni, hogy milyen új anyagok alkalmazásával lehetne tartó- sabbá tenni a tantermeket. Egy olyan intézményt ve­gyünk példának, mint a ka­posvári Munkácsy gimnázium: százezer forintba kerül nya­ranta a belső festőmunka. Rekordhossziiságú idő alatt készült el Csurgón az általá­nos iskola bővítése: a hat új tanterem »-kemény« évekbe került. A tornateremben pe­dig csak az év végétől pat­toghat a labda. Felúiították a volt bírósági épületet, 500 adagos napközis konyha léte­sült. Szeptemberben a kétéves csökölvi általános iskola tanu­lói használatba vehetik az új tantermet. Nagyatádon elké­szült a nyolc tantermes, fel­újított, kisegítő iskola. Az általános iskolai tanter­mek száma csak 1978—79-től emelkedik jelentősebben So­mogybán. A jövő évben ké­szül el a 12 tantermes nagy­berki általános iskola, ez már természetesen tornateremmel, napközis 'konyhával épül. Barcson nyolc tantermes, Nagyatádon tizenhat tanter­mes, Kaposváron huszonnégy tantermes gyakorló általános iskola épül. MEGSZÜLETETT az új nyolc tantermes marcali álta­lános iskola terve, itt 1200 adagos konyha is lesz, amely a város gyerekintézményeinek az igényét teljesen kielégíti 1979-től. Balatonbogláron ugyancsak az összes oktatási intézményt egy konyha fogja ellátni, itt 1000 adagot tud­nak majd főzni. Siófokon nyolc tantermes általános iskolát, szakmun­kásképző-kollégiumot, Kapos­váron, a Kinizsi tömbben ti­zenhat tantermes általános is­A szlovákiai magyar irodalom Este fonómunkáséknál Csupa szöglet fiatalember ül a figyelem központjában, és lassú, mély hangon beszél. Mintha a hangjának is szög­letei lennének. A haja talán szőkéből sötétült gesztenyeszí­nűvé. Hallgatják. Soóky László, a pozsonyi népművelési intézet előadója a kaposvári Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban ad elő. Szlovákiai magyar irodalmat. A Fonó­munkás-klub tagjainak, baráti körének ideidézi a »nagyo­kat«. Balogh Edgárt, Fáb'ry Zoltánt, Győry Dezsőt és For- báth Imrét, akiről keveset em­legetjük, hogy voltaképpen so­mogyi, hiszen Böhönyén szü­letett. Tevékenységük során irodalom keletkezett a Sarló Mozgalom kapcsán, így fogal­maz az ifjú előadó. Az egyszemű éjszaka című an­tológia — 1972-ben jelent meg — vitát provokált, s új neveket dobott föl: Tóth Lászlóét, Mikola Anikóét, Varga, Éváét. A nemzedékvita egyik eredménye az lett, hogy Duba Gyula — a nagyszerű Vajúdó parasztvilág szerzője — az Irodalmi Szemle szer­kesztésébe bevonta a fiatalok egy részét is. Ez a folyóirat ma mércét jelent a szlovákiai magyar irodalomban. Nem volt tanulságok nélküli este ez az érdeklődők számá­ra. Egy kicsit beavatottjaivá váltak egy 'kisebbségi iroda­lom korszakainak, összefüg­géseinek az egyetemes magyar irodalommal, illetve a szlovák irodalommal. A szlovákiai magyar írók művei a Madách Kiadónál jelennek meg, me­lyet szerződéses kapcsolat fűz a Magvető és a Szépirodal­mi könyvkiadóhoz. Hosszú évekre előre terveztek. S hogy mennyire eredményes munka ez, azt olyan művek sora bi­zonyítja, mint Duba Gyula Magyarországon is napok alatt elkelt szociográfiája, " vagy Do- boss László Egyszál ingben című regénye és Gaál Sándor — Soóky bátyja — Családi krónika című könyve. A szlovákiai magyar irodal­mi lapot, folyóiratot a mi fo­lyóirataink, újságaink közül a miskolci Napjainkhoz, illetve a szegedi Dél-Magyarország- hoz fűzi cserekapcsolat. Oly­kor összeállítások jelennek meg, máskor egy-egy alkotó műve. Nemrég egy művelődési táborban látták vendégül Ma­gyarországról Mózsi Ferenc el­ső kötetes írót és Kiss Gy. Csabát. Gyakori vendég Po­zsonyban Ratkó József költő Végigkalauzol bennünket a szlovákiai magyar irodalom mérföldkövekkel — művek­kel! — jelzett állomásain. A megtorpantó háborús idősza­kot említi, majd az Új Szó című lappal induló új perió­dust. Fábry Zoltán, a »stószi ember« írta a bevezetőt, em­berséget hirdetve meg. Beszélt Soóky László a pozsonyi és a komáromi magyar tanárképző főiskolai hallgatók által meg­indított folyamatról, említve Dénes György, Mács József, Egri Viktor, Duba Gyula, Doboss László nevét. Ismerni, olvasni műveiket nekünk is kötelességünk. Az 1954-ben megalakult CSEMADOK pezs- dítő hatású volt, megjelent a Hét című irodalmi, politikai hetilap is. Az ötvenes évek költői nemzedéke ennek segít­ségével indult el pályáján. Antológia is született, benne mára olyan ismert nevekkel, mint Tözsér Árpád, Rácz Oli­vér, Farkas Jenő, Csontos Vil­mos. A »harmadvirágzás« költői viszont a hatvanas években kezdtek publikálni. Cselényi László, Tóth Elemér és mások alkotják ezt a költői »hadat«. A pozsonyi, kassai íróknak Jan Solovic, az ismert szlovák drámaíró van nagy segítsé­gükre. Tavaly a kassai ma­gyar színház előadásában lát­hattuk a televízióban egy művét. Cseh és szlovák verse­ket, regényeket gyakran for­dítanak magyarra a Pozsony­ban, Kassán élő írók, s az ő műveiket is olvashatják az említett nyelveken. így töltik be a »híd« szerepét •... Az előadás végén a Fonó­munkás Kisszínpad tagjai Soóky László verseiből olvas­tak fel. L. L. Új szívgyógyászati központ Kujbisevben épült fel az OSZSZSZK legnagyobb és legmodernebb kardiológiai központja. A korszerű intéz­mény építéséhez szükséges eszközöket a kujbiseviek nagy­részt önkéntes munkával te­remtették elő. Az új központ 400 beteget tud egyszerre el­látni Sugar zás kólát építenek, a kastélyisko­lák helyébe Nagybajomban, Memyén, Babócsán, Zákány­ban nyolc-nyolc tantermes ál­talános iskola létesül. Decem­berben adják át a somogyi megyeszékhelyen az ötszáz ta­nulót befogadó középiskolai kollégiumot. Épül a gépipari szakközépiskola tizenhárom tantermes, nyolc műhelyes, tornatermes új intézménye. Jövőre Marcaliban megkezdik a volt szakmunkásképző át­alakítását általános iskolai célra, s az általános iskola bő­vítésével oldják meg a szak­munkásképző elhelyezését. Várhatóan 'két évbe telik az átalakítás. Barcson száz szak­munkás és szakközépiskolai tanuló kollégiumi elhelyezését kívánják megoldani. Csurgón a gimnázium és a lánykollégium belső felújítása az év végére készül el, mint­egy 15 millió forintot költe­nek a korszerűsítésre. Elké­szült már a nágocsi nevelőott­hon felújítása, ez nyolc és fél millió forintba került. Késik a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet átadása — várhatóan az ősz folyamán költöznek át az új épületbe az Április 4. utcából. GAZDAGODIK a megye óvodahálózata is. Kaposváron késve adják át az új cseri óvodát, ahol száz gyerek elhe­lyezéséről gondoskodnak: bő­vítéssel újabb ötven gyerek- neK tudtak helyet csinálni. Siófokon két óvoda épült, a kiüti városrészi pedig bővült, összesen kétszáz gyerekei érint ez a fejlesztés. Jobbak lesznek az elhelye­zési lehetőségek Nagyatádon is. Igáiban 100, Somogyjádon 75, Fonyódon 125, Látrányban 50 gyerek elhelyezésére alkal­mas óvodát építenek, ezek az év végén már gyerekzsivajtól lesznek hangosak. — Néhány beruházás át­adása késik. Vajon mi az oka? — Beruházásaink egy részé­re érvényes csak, hogy késle­kednek az átadással. Ennek oka rendszerint az, hogy sok terv módosításra szorul a kivi­telezés idején. Arra kell tö­rekedni, hogy megalapozottabb tervek szülessenek a jövőben. Jobb előkészítést igényelnek az oktatásügyi intézmények beruházásai. Amikor egy éve leteleped­tek Somogyszilban, napokig témát adtak a falunak. »Igaz, hogy tanárnő létére hozzáment egy villanyszerelőhöz? Azt hallom, a fiú is tanul... Ugyan miért jön egy városi falura lakni? Minden holmi­juk elfért két személygépko­csiban, még ágyuk sincs ... No hiszen.« Ma már mindenki befogad­ta őket. A falut járva — kü­lönös véletlenként — többen is szóba hozták Tyukászékat. »Hallott már a diszkóról, ame­lyet Tyukász Tamás csinál? Hát az valami csoda. Amióta elkezdte, kevesebb fiatal tér be a kocsmába ... — Ki ez a Tyukász Tamás? — Halk sza­vú, szerény srác. A tsz-ben villanyszerelő, a felesége meg oroszt tanít az iskolánkban. Van egy kétéves kisfiúk is.« Hosszú történet, hogyan ke­rült a két fiatal Jászberényből és Szegedről a zánkai úttörő­városba, majd onnan Somogy­ba. A lakásgond volt mind­végig a hajtóerő. »Ahol elő­ször adnak lakást, oda me­gyünk« — mondták egy éve. Somogyszilból jött az első ajánlat... Egy óra elteltével a beszél­getés már túljutott az ismer­kedés zavarán. — Visszahallotta-e, volt aki furcsállotta, hogy munkáshoz ment feleségül? — Ha az általános művelt­ség köreit sorra veszem — irodalom, film-színház, köz­gazdaság vagy politika —, egy sincs, melyben a férjem ne volna nálam tájékozottabb. Rengeteg praktikus ismerete is van, amiért ugyancsak fölnéz­hetek rá. Sohasem hittem ab­ban, hogy a műveltség egye­nes arányban van a végzett­séggel ... Különben Tamás most is tanul, és ha leérettsé­gizett, megpróbálkozik az egyetemmel. (A fiatalember 22 éves korában kezdte a gimná­ziumot. Most lesz negyedikes.) — Ha szeret tanulni, miért nem vágott bele mindjárt az általános iskola után? — Bizonyos érettség kell ahhoz, hogy az ember meg­érezze a tudás hiányát. — Voltaképpen mi ébresz­tette föl igényét a tanulásra? — A közvetlen példa a bá­A késés nemcsak több pénz­be kerül, hanem a gondok sem enyhülnek olyan folya­matosan, mint az szükséges lenne. Ha oly egyszerű a ké­sedelem magyarázata, vajon miért nem ilyen agyszerű tenni is ellene? H. B. tyám volt. Hárman vagyunk testvérek. Mindhárman szak­mát tanultunk. Bátyám volt az első, aki azt mondta, többet akar, azóta a kohó- és gép­ipari főiskolára jár. Nekem is jó néhány egyetemista bará­tom volt. Közöttük hamar rá­jöttem, sok mindent nem ér­tek, ami számukra természe­tes. — Mit például? — Emlékszem, mikor hat vagy hét éve először megnéz­tem Antonioni Nagyítását. Nagy összevisszaságnak lát­tam. Inkább csak sejtettem, mint tudtam, hogy ez a film több, mint jó kocsik és jó szá­mok felvétele... — Mi a célja? Nem egysze­rűen csak oklevelet akar, hogy a feleségével »rangbeli- nek« tartsák? — Mindig a történelem és a földrajz érdekelt. — Akkor miért választotta a villanyszerelő szakmát? — Mert a mi családunkban a 14 éves fiú számára a szak­ma volt az egyetlen lépés. Különben is, egy nyolcadikos gyerek korántsem csalhatatlan az életpálya kijelölésében. — Sikerült-e megismerniük a falu életét? A fiatalasszony válaszolt. — Ehhez kevés egy év. Annyi bizonyos, nem az anya­giakon múlik, hogy az »élet minősége« néhol elmarad a várositól. Jó néhány olyan fia­talt megismertünk, akiben na­gyon könnyű fölkelteni az igényt az olvasás vagy a ze­nehallgatás iránt. Tyukász Tamás már 13 or­szágban járt. Utaznak, szte­reo magnójuk van és sok le­mezük; amikor beköltöztek a lakásba, gumimatracon alud­tak. Nem kell vaskalaposnak lenni ahhoz, hogy az ember sorrendtévesztésre gondoljon, — A szokásos képlet: anya­gilag megalapozni a családot, házat, bútort, kocsit, nyaralót venni, és azután utazni vagy drága hanglemezeket gyűjteni. Ehhez képest nálunk tényleg sok rosszallnivaló akad. A mi értékrendünkben előbb áll a világlátás vagy a lakásba va­rázsolt koncert. Ügy gondol­juk, a 'kényelmet 40—50 éves korunkra amúgy is elérjük. Véleményükkel talán lehet — és érdemes — vitatkozni. A Tyukász házaspár ott él és dolgozik Somogyszilban; mű­veltségük, fiatalságuk sugár­zó hatását egyre többen emlí­tik. Bíró Ferenc Ahol a „mívészpalántákat” nevelik Moszkvában a Tretyakov képtárral szemben áll a mű­vészeti középiskola épülete. Húsz nemzetiség képviselői — köztük orosz, ukrán, belorusz, örmény, nyenyec, csuvas, kalmük, jakut, burját gyere­kek — ismerkednek ott a mű­vészetekkel. Rendszeresen ér­keznek fiatalok Mongóliából, Japánból és Sri-Lankából is az általános iskolába, amely­ben 11—17 éves korú 350 ta­nulót nevelnek. Elsősorban a különleges művészi érzékkel rendelkezőket veszik föl ide. A Moszkvai Művészeti Kö­zépiskolát 1939-ben alapítot­ták. Első hallgatóit a nehéz háborús évben, 1944-ben bo­csátottuk útjukra. Azóta több mint 1500 fiatal végezte el az iskolát. A pedagógusok itt azt vallják: az oktatás elválaszt­hatatlan a személyiség fejlesz­tésétől. Épp ezért minden fia­tal lehetőséget kap egyéni el­képzeléseinek, fantáziájának valóraváltásához. A gyerekek az általános iskola IV. osztá­lyának befejezése után je­lentkezhetnek az iskolába. Hasonló intézmények működ­nek Leningrádba, Rigában, Tallinban, Kijevben és más szovjet városokban. Art Buchwald tAttneneli időszak Washingtonban senkinek sincs fogalma, hogy ki kicso­da, és ezt a várost semmi sem idegesíti annyira, mint ha nem tudja, hogy hol la­kik az isten. Odáig fajultak a dolgok, hogy bárkit, akinek délies a kiejtése, a lehető legnagyobb tisztelettel vesznek körül, hátha esetleg kiderül róla, hogy a Carter-féle vezérkar­hoz tartozik. Egy barátom elmesélte, hogy mi történt annak ide­jén abban az állami hivatal­ban, ahol dolgozik. Egy far­mernadrágot és hozzávaló zakót, valamint magas szárú csizmát viselő fiatalember.sé­tált be az épületükbe, s ha­nyagul egy szalmaszálat rág­csált. A kapuőr azonnal felszólt a központi titkárságra: »Azt hi­szem, jött valaki, azok kö­zül.« — Honnan tudja? — kér­dezte a titkárság vezetője. — Tétován néz körül, és a lépcsőházban lévő eligazitó- ról másolja ki a neveket. — Ö, te szentséges atyaúr­isten — kiáltott fel a titkár­ság vezetője —, nem is hit­tem volna, hogy ilyen ha­mar eljutnak hozzánk. Azt hittem, először a külügy-, a hadügy- és a pénzügyminisz­tériummal foglalkoznak. — Annál a Carter fickónál sose lehet tudni — felelte a kapuőr. — Még az is kitelik tőle, hogy ő maga beállít. — Nos, akkor hát küldje fel azt az embert. Ne hagyja a hallban álldogálni. A kapuőr odalépett a far­meröltönyös fiúhoz. — A főnök várja magát. — Milyen főnök? — Hogyhogy milyen főnök, vagy talán már nem is az? — Nem tudom, miről be­szél összevissza — értetlen­kedett a farmerzakós fiú. A kapuőr rákacsintott: —: Értem, fiacskám, vettem a lapot. De hát én csak al­kalmazott vagyok, nekem nincs félnivalóm. A főnök Ford kinevezettje, de reméli, hogy maguk is megtartják. — Uram, nekem fogalmam sincs, hogy miről beszél, én csak munkát keresek. — Ez aztán jó álca — mondta az őr a szeme közé nézve. — Azt állítja, hogy munkát keres, így azután el­beszélget mindenkivel, s megtudja, hogy mi a dörgés. No, de egy szó, mint száz, a főnök a tizedik emeleten várja magát. — Miért vár engem? Egyébként is az eligazítótáb­lán az áll, hogy a személyze­ti a hetediken van, nem a ti­zediken. — Magának akkor is a ti­zedikre kell jönnie. Kérem, kövessen. Megérkeztek a tizedik eme­letre, s a főnök már a liftnél várta a fiút közvetlen beosz­tottjainak gyűrűjében. Lel­kesen megrázta a vendég ke­zét: — örülök, uram, hogy el­látogatott hozzánk. Ez itt Carstairs, a jobbkezem. E pillanatban költöztettem ki őt a szobájából, hogy ön ott dolgozhasson az átmeneti időszakban. — Ez nagyon kedves tőle, és öntől is, uram — mondta a fiú. — Igazán nem vártam, hogy tüstént külön szobám lesz. Szívesen kezdtem volna annak rendje és módja sze­rint a földszinten. — Kérem, ha a földszintről van szüksége valamire, majd felhozatjuk ide. Ez Miss Wedlock, őt adom ön mellé titkárnőnek. Közölje vele a kívánságait. — Hozna valaki egy Coca- Colát? — Két percen belül ötfelől nyújtogatták a fiú felé az üvegeket. A főnök pedig ki­jelentette: — Mindenekelőtt szeret­ném közölni, hogy mi nem hozunk semmiféle fontos döntést a beiktatásáig. Azt akarjuk, hogy az átmenet a lehető legsimább legyen. Óhajtja megtekinteni az 1977-es kötlségvetést? — Nem különösebben. Ügy gondoltam, hogy a postázó- ban kezdem. — Engedje meg, hogy elöl­járóban elmagyarázzam, miért van ez a kis zavar a postázóban — mentegetőzött a főnök. — Beállítottunk egy négyszázezer dolláros szortí­rozógépet, de miután az ügy­viteli osztály utasítására meg­változtattuk a borítékok és az űrlapok szabványméretét, a háromszázezer dolláros szortírozógépet is át kellett állítanunk. De hát mindez nem a mi hibánk. Megmu­tathatom önnek a két szor­tírozógéppel kacsolatos leve­lezést. Abból tüstént kiderül, hogy nem a mi hivatalunk lépte túl a hatáskörét. A fiú ijedten nézett rá. — Azt akarja, hogy ezt az egész levelezést végigolvas­sam? — Nem, majd valaki elol­vassa az ön számára. — Remek ötlet. Hány óra­kor van az ebéd itt maguk­nál? — Máris kész van, uram. Talán fáradjunk is át a mi­niszteri ebédlőbe. Zilahi Judit fordítása

Next

/
Oldalképek
Tartalom