Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-26 / 174. szám

A múlt hét esői lelassították és megnehezítették az aratást Somogybán is. Minden nap — amennyivel a munka tovább húzódik — rontja a terméskilátásokat és növeli a költségeket. Jól tudják ezt a gazdaságok dolgozói és vezetői is; minden lehetőt megtesznek a beta- karitás meggyorsításáért. Huszonhárom gazdaságban már sikerült befejezni a nagy munkát, a többiben most kezdődik a hajrá. Az emerek, akikkel munkatársaink a határban találkoztak, már a harmadik, sőt a negyedik vasárnapjukat töltik munkával. Legtöbbjükön látszanak a fáradtság jelei, még sincs megállás. Mint egyikük mondta, az egész évi munka eredménye függ ezektől a napoktól.

Lassú a szállítás

— Mintha nem is vasárnap lenne — így a gabonaforgalma masdósi átvevőjének dolgozói. — Nyitottunk is, zártunk is. — Ez utóbbi kijelentés természetesen a tárolókra vonatkozik. Az egyik tele búzával. »Zárni« kellett. Utána azonban csendesebb órák következtek.

— Megyeszer te az a helyzet — mondta Mátyus József, a gabonaforgalmi kereskedelmi osztályvezetője, aki vasárnap is járta az átvevőhelyéket —, hogy nem tudjuk kihasználni az átvevőkapacitást. A mosdósiak délelőtt 10-ig csak il és fél vagonnyi terményt vettek át. Naponta átlagosan 15—20 vagon gabona jön be, ami az átvehető mennyiségnek körülbelül a fele.

A mosdósi átvevőhelyre Nagyberkiből és Attalából várnak gabonát. Mintegy 400 vagonra való fér el itt. De a szállítás lassú. A járművekre szükség van a kombájnok körül, csak néhány vontatót tudnak nélkülözni a tsz-ek. Pedig az átvétel pillanatok alatt megy. Megmértük:' egy pótkocsiról 12 perc alatt került a tárolóba a termény.

ARATUNK

A karádiak rekordja

Az utolsó felvonás Botéban

Horváthné

kosztosai

A nagybajomi tsz központi majorja kihalt volt vasárnap reggél. A faluban nem akadt ember, aki meg tudta volna mondani, * aratnak-e a gazdaságban. Végül is Horváth Györgyné szakács sietett a segítségünkre.

— Hogyne aratnának, hiszen én főzök mind a tizenhármuknak. Ez már a negyedik ünnepi ebéd, melyet a tarlón fogyasztanak.

— Mi lesz a mai ebéd?

— Csontleves, bécsi szelet, paprikasaláta meg narancslé. Mindebből persze jókora adag, merthogy aratóknak lesz. Eddig még nem volt nap, hogy mindet meg ne ették volna.

Horváthné kosztosait Pál- major mellett találtam. Az aznapi ügyeletes éppen a tsz elnöke volt.

— Túl vagyunk a munka 80 százalékán. Négy százva- gonos tárolónk közül három már csaknem tele van.

— Okozott-e fennakadást a gépek meghibásodása?

— Legföljebb egy-két órát. Tegnap délután négykor például a Claas állt le. A furgonunk azonnal elindult Nagyigmándra a hiányzó alkatrészekért, és éjjel kettőre meg is érkezett. A hibás gép ma reggel hétkor újra dolgozott.

Fülkéjében menet közben sikerült szót váltani Tóth Jánossal, akinek három szakmája van, de aki mégis 15 éve hű a kombájnokhoz.

— Ügy hallom, a család már a negyedik vasárnapot tölti apa nélkül.

— Feleségem is a tsz-ben dolgozik, megérti, miért kell így lennie. Sok a dőlt kalász, csak egy irányban haladhatunk, márpedig a húsz vagonnak ha törik, ha szakad meg kell lennie.

— Ha így haladunk — toldotta meg az elnök —, a héten befejezzük az aratás, és azután az emberek jutalomként országjárásra indulnak.

Lehet, hogy sok gazdaságban nem jegyeznék ezt a rekordot, a karádi Aranykalász Termelőszövetkezetben viszont örömmel újságolta vasárnap Árvái József elnök és Kovács Ferenc termelési elnökhelyettes :

— Szövetkezetünkben eddig

1974-ben takarítottuk be búzából a legmagasabb átlagtermést: 42,3 mázsát. Most viszont a tervezett 42,5 mázsa helyett 45,5 mázsánál tartunk. És a hét végére, mire az aratás befejezését számítjuk, ez csak több lehet.

Ebben a közös gazdaságban hétköznapi »üzem« volt ezen a vasárnapon, ugyanis a gabonabetakarítás mellett folyt a búza meg a borsó tisztítása, a dinnyeszedés, a helikopteres levéltrágyázás is.

Andocs felé vettük az utunkat. Arra dolgoztak a kombájnok, köztük a barcsi járásból érkezettek is.

— Ezerhétszáz hektáron várt aratásra a kalászos — mondta Árvái József. — A 266 hektár őszi árpa jól fizetett, a tervezett 44 mázsa helyett majdnem 49 mázsát takarítottunk bp hektáronként. A termésből körülbelül 30 vagonnal adtunk a tagoknak a háztáji állatállomány etetéséhez.

Az 1434 hektár búzából szombaton estig több mint 800 hektárral végeztünk, ebből mintegy 200 vagonnal adtunk el a gabonaforgalmi vállalatnak, s 40 vagonnal a tagjainknak, Volt olyan 46 hektáros táblánk, amelyik majdnem 64, és olyan 82 hektáros, amelyik 55 mázsás átlagot adott. Szárítanunk eddig nem sok szemet kellett, mindössze 60 vagonnal, de a Bábolna típusú berendezésnek így is van dolga: ott tisztítunk. A borsóval is maholnap végzünk, a 299 hektárból 220 kész, ennek hektárja 22—24 mázsát ad.

Már láttuk az arató-cséplőket a domboldalon; egy terményhordó teherautó éppen kigördült a tarlóról a műútra, amikor az elnök elmondta:

— Tizenegy kombájn dolgozik, ebből négy Csokonyavi- sontáról érkezett szombaton reggel. Kell a segítség, mert nálunk csaknem száz hektárral több aratnivaló jut egy-egy kombájnra, mint járási átlagban. A Kaposvári Mezőgazda- sági Főiskolai Tangazdaságból is várunk két nagy teljesítményű kombájnt. Ezek a mieinkkel együtt learathatnak még ebben a hónapban.

Üzemanyagra, alkatrészre nem hallottunk panaszt, a ta„Időn túl” a nagyatádiak

— Az aratás már csak emlék volna, ha idejében megjön a két megrendelt lengyel Gigant kombájnunk — füstölgött a nagyatádi tsz taranyi kerületének műhelyvezetője, Své- gel Lajos. — Az egyik egy hete megjött ugyan, de a másik még most, egy nappal az aratás vége előtt sem érkezett meg. Ezért kell mennünk már negyedik hete. A Gigant nagy teljesítményű gép: két másik helyett dolgozik, de két másik helyett is áll!

A taranyi határban találkoztunk a »csillogó piros csodával«. Üvegkalitkájában Mohácsi Bélát találtuk.

— Gépkocsivezető vagyok a tsz-ben, de most ' nagyobb szükség van rám itt. Korábban SZK 5-öst vezettem, de ezt a gépet egy hét alatt jobban megszerettem. Hat méter szélességben vágja a ’kalászt, és óránként egy vagonnal is fölfal!

— Miért nem működik a szem veszteségmérő ?

Kiment a biztosítéka, és már a tartalék is mind. Nincs

mit tenni, időnként leszállók a gépről, így ellenőrzőm a munkámat.

A háromfai Cservig Viktor és gépe a múlt egy darabkája. Az öreg, fülke nélküli SZK 4-es sokszorosan kitüntetett kombájnosának már csak öt éve van a nyugdíjig.

— 1964-ben először is ugyanilyen gépre ültem. Azóta a világ megváltozott, de én ugyanígy körözök itt a gabonában.

— Nem irigykedik Mohácsi Bélára?

— Nem. Megértem, hogy a fiataloké a jövő. Nekem elég az a tudat, hogy ezen az öreg gépen ugyanúgy helytállók, mint ők az újakon.

— Ezt úgy mondta, mintha nem is volna kedve az üvegkalitkához.

A válasz késett. Az öreg kombájnos arca azonban sok mindenről mesélt. Végül csak ennyit mondott,

— Persze, hogy felülnék. Talán ott még úgy érezném, fiatal vagyok.

I valy vásárolt és az idei aratásnál először »bevetett« Gi gantra viszont annál többet Ott jártunkkor is állt, a variá - tor tárcsájával volt baj. Ék- szíjszakadások, gyakori defek tek akadályozzák a folyama- I tos munkát, így azután teljesítményben a felét sem nyújtja annak, mint a John Deere, holott 20 százalékkal fölötte kellene lennie a nagyobb vágószélesség és a dob áteresztőképessége révén.

A learatott táblán Huber József brigádvezetővel beszélgettünk.

— Hogy a vendégek megérkeztek, én is munkába álltam vasárnap. Igaz, otthon, a háztájiban is lett volna mit tenni, de az aratásnak mennie kell. — Félretolta a kombájnszalmát, elszórt szem után kutatott. Nem talált. — Jól dolgoznak a vendégek, azt meg kell hagyni.

Az elnök tette hozzá:

— Nem véletlen, hogy a saját téeszükben korán végeztek, és még a homokszent- györgyíeknék is tudtak segíteni. Jó gárda, mindegyikük »érzi« a gépet.

Minden karádi kombájnhoz tartozik egy »hűtőtáska« —,

ezeket a tsz vette a gépkezelőik kívánságára. Fejenként két deci sűrített narancslevet is adnak, amelyet tetszés szerint hígítanak. A vendégek szállást és éttermi kosztot kapnak — igyekeznek a kedvükben járni. Megérdemlik.

— Minden idők legjobb termését takarítottuk be az idén búzából — mondta Körmendi Ottó, a batéi termelőszövetkezet elnöke. Az öt gép akkor indult neki az utolsó hektároknak. Délre mind a 621 hektár búza termése a magtárakban és a kombájnok »gyomrában« lesz.

— Takarmánybúzából 43,4 mázsát takarítottunk be hektáronként, az étkezési búza átlagtermése 34 mázsa körül lesz. Batéban még soha nem volt ekkora termés. Az idén a kombájnokkal sem volt baj. Az SZK—6-os, mely tavaly alig aratott le 100 hektárnyi gabonát, az idén végig dolgozott.

Pár hektár rozs, zab maradt hátra. A rozstól különösen »félnek« a kombájno- sok, mert a jég megdöntötte. No. de az öt gép hamar megbirkózik vele. Utána segítenek a szomszédos tsz-éknek.

Nagyberkiben még nem állnak ilyen jól az aratással. A búza felét ugyan betakarították, de még akad jócskán vágnivaló. A tsz szárítójához kilenc óra után érkezik az első vontató, búzával megrakodva. A reggeli szállításnál még egy kicsit nedves a gabona. Magyar Frigyes, a Somogy megyei Gabonafelvásárló és Forgalmazó Vállalat minőségellenőrző osztályvezetője ügyes kis szerkezetet vesz elő. Nedvességmérő. Fél pohárra való búza kerül a tartályába, és máris leolvasható a skálán: 15 százalékos a nedvességtartalom.

— Ezt a búzát nem kell szárítani — mondja Kovács Sándor, a szövetkezet mag- tárosa. — »Átengedjük« a hideg levegőn, az megszikkasztja, kiveszi belőle a zöld szemeket, és máris tárolásra alkalmas.

A fedett szín alatt vasárnap is szakadatlanul folyik a már beérkezett gabona tisztítása. Gelencsér Jáncsné »kapálja« a búzát a gép torka alá. A tisztított szemek a pótkocsira kerülnek.

A raktáros szerint nem lehet észrevenni, hogy vasárnap van-e vagy hétköznap. A kombájnok ugyanúgy dolgoznak. Jönnek a búzával rakott kocsik. Csak azt lehet látni,-hogy az idő milyen. Mennél jobban tűz a nap, annál gyorsabban megy a munka. Ha jó idő van, naponta 33—34 vagon termény érkezik.

»

Mátés Gyula vontatója búzával megrakott pótkocsit húz a mosdósi átvevőhöz. A fiatalember leugrik a vezetőülésről, csavarkulcs a kezében.

— A hidraulikával van egy kis baj. Folyik az olaj.

Egy-két szakszerű mozdulat, és megszűnik a hiba. Mátés Gyula egyébként nem a tsz-ben dolgozik.

— A VBKM a munkahelyem. Csak most a nyáron dolgozom itt Nagyberkiben. Ide jöttünk az anyósomhoz. A »gyerek«, akié a traktor volt, katona. A gépre meg szükség van az aratásnál, így én ültem rá.

— Vasárnap is szívesen jön?

— Hát persze. Dupla pénzt kapok. Meg van még hátra

bőven aratnivaló, nem lehet kihagyni a vasárnapot sem.

— Hányat fordul ma?

— Ha minden jól megy, úgy nyolcat-tizet. Remélem nem jön közbe semmi.

Rövidesen a kaposvár— dombóvári úton száguld a gépkocsink. Az út mentén felhántott tarlók. A batéi tsz táblájáról már elvonultak a kombájnok, ez volt az aratás utolsó felvonása.

Búcsú

Ezer vicc

tíz forduló

te hétig talán meglesz a tíz fordulóm.

— Mennyit kell várni az átvételre?

— Eddig fél óra volt a legtöbb.

A motorháztetőn ott feküdt egy könyv• Ezer vicc a javából.

— Elhoztam, de

még az első viccig sem jutottam el. Ne haragudjon, de

most is mennem kell, nem várához

'.thatom a kom báj oka t.

Tab 'és Vidéke Béke Tsz, Sársodi László főagronómus :

— 1974 hektárt kellett learatnunk az idén, s ehhez tíz kombájnunk van. 520 hektár van hátra. Most már sok a dőlt, fekvő búzánk, nehezebb a munka, de így is végezhetünk a hét végére. Tavaly ilyenkor az aratás felénél tartottunk, nem ment minden ilyen simán, a végén már a kapolyiak is segítettek. Gépünk sem volt annyi, mint az idén. A múlt évben az előirányzott 32 helyett 34,6 mázsát adott hektárja; az idén 38 mázsa a terv, de ennél valamivel több jön le a táblákról.

A szövetkezet gépműhelyében beszélgettünk, ahol egyetlen kombájn se állt javítás végett. Igaz, itt is, akárcsak Katádon, műhelykocsi járja a határt, s ha valahol hiba van, a helyszínen rendbe hozzák. Sorra vettük, hányán foglalatoskodnak a gabonabetakarítással ezen a vasárnapon. Több mint harmincán voltak. Kilenc gépkocsi és vontató — összesen 56 tonna szállítókapacitás — volt állandó mozgásban.

— A kombájnosok az alapbéren kívül a mennyiségi és minőségi munkától függően célprémiumot is kapnak — mondta a főagronómus. — A módszer ösztönzően hat, ez már az eddigiekben is érződött.

Ez a véleményük a gépkezelőknek is — hallottuk a határban Tóth Imrétől, ak egyik Claás Döminátor vezetőjétől. A táblához közel eső Zalában lakik. Mosolygott,

amikor megjegyeztük: a

falujában éppen búcsút tartanak, ő meg rendületlenül arat.

— Elvan a család a pesti vendégekkel.

Én majd este csatlakozom hozzájuk, jut még nekem is a búcsúi maradékból ... Eddig körülbelül 75 vagonnál tartok. Csak az ékszíjak bírnák» Van, amelyik nem tart tovább egy óránál.

Tabról, a f Csalogány étteremből hozták valameny- nyiüknek — még a vízhordó ’ gyerekeknek is — az ételt. Bele- i s láttuk: bőséges volt a va- kukkantottunk az éthordóba, | sárnapi ebéd.

Tegnap reggelig a megye gazdaságai az aratás 82 százalékával végeztek. A barcsi járásban már csak a tótújfalui tsz arat. Az északi fekvésű siófoki járásban viszont még majdnem mindenhol aratnak. Ütemesen halad a szalma- betakarítás is, amely ugyancsak megyeszerte túl van a félidején. A tarlóhántásnak eddig 47 százalékával végeztek, így 7270 hektáron már földbe kerültek a másodvetésíi magok is. Az aratást befejezett gazdaságok koimbájnosai és gépei nem pihennek. Vasárnap is a tmegye csaknem összes kombájnja dolgozott. Munkájuk eredményeként 4 és fél ezer hektárról több mint 1650 vagon búza került a magtárakba.

A Gabonaforgal mi és Malomipar Vállalat kiskorpá- di gabonatárolójá nál reggel hétkoi egymás után érkeztek a szemmel teli teherautók. Mint a telepvezető elmondta. addig 19C vagonnyi búzát vettek át az ide szállító kaposfgi és mérői, valamint a csö- kölyi és a somogy- sárdi gazdaságoktól.

— Az eső óta so- : kát romlott a búza

hektolitersúlya, ezért volna fontos, hogy a gazdaságok még ütemesebben szállítsanak. Hajnaltól késő estig fogadjuk a szállítmányokat.

Ezen a reggelen az első beérkezett IFA a kaposföi tsz- ből jött.

— Reggel hatkor kezdtem — mondta Kása Lajos gépkocsivezető —, é$ ss-