Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-24 / 173. szám

A hét három kérdése Begin izraeli kormányfő washingtoni látogatása a Kö­zel-Keletre irányította a hét elején a világ figyelmét. Nyil­vánosságra került a sokat em­legetett »titkos béketerv«, amellyel kapcsolatban jogosan merül fel a kérdés: közelebb hozza-e a békét? Békétlenség jelentkezett az arab világban Líbia és Egyip­tom viszonylatában: a két or­szág határán még a fegyve­rek is dörögni kezdtek. Meny­nyiben lehet összefüggésben Kairó és Tripoli szembenállá­sa a közel-keleti helyzet új alakulásával? A hét — szerencsére — ho­zott egy békés, jó hírt is: a szocialista Vietnamnak az ENSZ-be való felvételére egy­hangúan tette meg a javasla­tot a Biztonsági Tanács. Miért visszakozott az Egyesült Álla­mok, amely pedig már há­romszor megvétózta a vietna­mi tagfelvételt? — ezekre vá­laszol Páljy József. O Izrael »béketerve« kö­zelebb hozza-e a közel- Keleten a békekötés le- hetöségét? Amikor a május közepén Izraelben megrendezett vá­lasztásokból a jobboldali Li­kud csoport került ki győzte­sen, s amikor nyilvánvalóvá lett, hogy Begin kerül a kor­mányfői székbe, az arab vi­lág nagyobbik felében az a vélemény vált uralkodóvá, hogy a »héjának« számító Be­gin egy újabb háború felé vi­szi országát. Hiszen az új mi­niszterelnök eddig hallani sem akart tárgyalásokról, a megszállt arab területek visz- szaadásáról. Pedig még Wa­shingtonban is egyre ismétlőd­tek a hivatalos nyilatkozatok — némileg »olajszagú« nyilat­kozatok — arról, hogy még ez évben össze kell ülnie a genfi békeértekezletnek, s hogy-ott szó kell essék a pa­lesztinok »nemzeti otthoná­nak« megteremtéséről is. A Carter—Begin találkozó után mindkét részről sikert könyvelhettek el: Begin azzal büszkélkedhet, hogy továbbra is teljes támogatást kap az amerikaiaktól, Carter pedig azzal érvelhet, hogy íme, még Begin is hajlik a tárgyalá­sokra. A sokat emlegetett »titkos béketerv« nyilvános­ságra hozatalakor az izraeli kormányfő értésre adta, hogy Egyiptomnak készek visszaad­ni jóformán az egész Sinai- félszigetet, Szíriának pedig a Golan-fennsík egy részét. Ami viszont a Jordán bal partján levő területet, a leendő Pa­lesztinának (a Gázai-övezettel együtt) kiszemelt területét il­leti, ott. nem hajlandók egy talpalatnyi földet sem kiüríte­ni. Jeruzsálemről nem is be» szélve... A genfi béketár­gyalásokon már októberben részt venne, de csak úgy. ha ott a PFSZ képviselőit nem engedik a tárgyalóasztalhoz! Ilyen körülmények között aligha lehet másra számítani mint arra, hogy a szavakban hangoztatott tárgyalási kész­ség ellenére sem jön létre októberben a genfi közel-ke­leti békeértekezlet. Az arab fővárosok többségéből is el­utasító válaszok érkeznek, a Szovjetunió pedig, mint a genfi értekezlet társelnöke, nem járulhat hozzá a palesz­tin nép jogait sértő megoldás­hoz. O Van-e összefüggés a lí­biai—egyiptomi ellensé­geskedés és a közel-ke­leti helyzet új alakulása kö­zött? A héten fegyveres összetű­zéshez vezetett Egyiptom és Líbia korábbi keletű politikai szembenállása: az egyébként egymásnak ellentmondó kairói és tripoli jelentések egyben megegyeznek, nevezetesen ab­ban. hogy lőttek egymápra egyiptomi és líbiai katonák, bcgv harckocsik vonultak fel itt és ott, s hogy légi harcok­ra is sor került. A7 ESEMÉNYEK címszavakban Hétfő: Andreotti olasz kormányfő Rómába érkezett — ián Smith bejelentette, hogy Rhodesiában augusztus 31-én választásokat rendeznek. Kedd : Leonyid Brezseny a Krím­ben fogadta Erich Ho- neckert — Giscard d’Es- taing és Schmidt kancel­lár Strasbourgban talál­kozott. Szerda : A Biztonsági Tanács egy­hangú döntéssel javasolta az ENSZ közgyűlésének, hogy vegye fel Vietnamot tagjai sorába — Pekingben falragaszok Teng Hsziao- ping rehabilitálását adták hírül. Csütörtök: Üjabb pekingi tacepaók szerint a »négyek bandá­ját« kizárták a Kínai Kommunista jártból — Súlyos fegyveres összetű­zés volt az egyiptomi—lí­biai határon — Begin iz­raeli kormányfő befejezte washingtoni tárgyalásait. Péntek : Földcsuszamlás-szerű vere­séget szenvedett a sri-Lan- ka-i választásokon Banda- naraike asszony pártja — Jasszer Arafat közvetítő tárgyalásai Tripoliban és Kairóban. ' Szombat: Leonyid Brezsnyev és Gusztáv Husák eszmecse­réje a Krim-félszigéteh — Owen brit külügyminiszter Washingtonban Rhodesia sorsáról tárgyal — Tömeg- tüntetések köszöntik Kí­nában Teng Hsziao-ping rehabilitálását és a »négyek bandájának« a pártból történt kizárását. A közel-keleti helyzet és a mostani fegyveres összetűzé: között ott lehet az összefüg­gés, hogy az imperializmusnak és kiszolgálóinak éppen mosi vált fontossá az arab világ egységének szétzilálása, ne­hogy az elóbb-utóbb mégit csak elkezdődő tárgyalási sza kaszban az arab országok kö zös fellépéssel álljanak pél­dául a palesztinok oldalára. Fordítva: ez az összefüggő magyarázza Arafatnak, a Pa­lesztinái Felszabadító Szerve­zet vezetőjének Kairó és Tri­poli közötti közvetítői tevő kenységét. A palesztinoknak szükségük van mind az egyip­tomiak, mind a líbiaiak támo­gatására ? Miért nem élt vétójogá­val az Egyesült Álla­mok a Biztonsági Ta­nácsban a szocialista Vietnam ENSZ-tagsága ellen? Negyedszer már nem merte, nem tudta, nem akarta fel­emelni kezét az. USA. képvise­lője a Biztonsági Tanácsban, hogy a szavazáskor megvé­tózza a Vietnami Szocialista Köztársaságnak az ENSZ tag­jai közé való felvété1 ét —, pontosabban még nem a fel­vételét, csak a javaslatot amely a közgyűlés elé kerül majd. Háromszor már útját állta az USA ennek, nem öregbítve .ezzel tekintélyét. Volt abban valami a vietnami vereség miatfi keserűségből, a kicsinyes bosszúból... A Car- ter-kormánvzat már nem koc­káztatta tekintélyét egy újabb vétóval. A Vietnami Szocialista Köz­társaság jogát arra, hogy az ENSZ tagja legyen, ki merné ma már vitatni? A győzelem után, észak és dél egyesítése után, egy 50 milliós ország formálódott Délkelet-Ázsiá- ban, amely nemcsak Indokí­nában, hanem az egész tér­ségben, sőt az egész világban jogosan vívott ki magának el­ismerést. Majdnem száz or­szággal van már diplomáciai ,Nemzeti kormányt” ígért Esküt tett a Sri Lanka-i miniszterelnök Pénteken letette a hivatali esküt Dzsajevardene, Sri Lan­ka új miniszterelnöke. Az új kormányfő Egyesült. Nemzeti Pártja a végleges, hivatalos adatok szerint a csütörtöki vá­lasztásokon 139 mandátumhoz jutott. A hét évig uraimon volt Bendaranaike asszony ve­zette Szabadság Párt mind­össze nyolc képviselői helyet szerzett. Az új ceyloni kormányfő kijelentette: kabinetje fő fel­adatának tekinti majd a gaz­dasági élet fellendítését, az élelmiszerek és egyéb köz­szükségleti cikkek árának mérséklését. A TASZSZ hírügynökség az új Sri Lanka-i miniszterelnök beiktatásáról szóló jelentésé­ben helyi megfigyelők véle­ményére hivatkozva elemzi a Szabadság Párt választási ve­reségének okait. Politikai meg­figyelők szerint a súlyos ve­reség mindenekelőtt azzal ma­gyarázható, hogy az előző kor­mányzat, illetve a Szabadság Párt, képtelen volt megbirkóz­ni a belső gazdasági problé­mákkal. Az új kormány — mint első állásfoglalásaiból kiderül — pontosan ezeknek a problé­máknak a megoldására akar­ja összpontosítani figyelmét. Dzsajevardene, az új mi­niszterelnök kijelentette: nincs kizárva annak a lehetősége, hogy egy úgynevezett »nem­zeti kormányt« hoznak létre valamennyi olyan párt rész­vételével, amelynek képvise­lői vannak az új parlament­ben. Dzsajevardene az új kor­mány külpolitikai irányvona­lát kifejtve közölte, hogy'min- den állammal ugyan olyan kapcsolatokat fognak fenntar­tani, mint az előző kormány. Srj Lanka egyes körzetei­ben és a főváros, Colombo né­hány elővárosában kijárási ti­lalmat rendeltek el — jelen­tette szombaton az AFP hiva­talos forrásokra hivatkozva. A korlátozó intézkedés szomba­ton este lépett érvénybe. A döntés oka, hogy a rendelet által érintett térségekben erő­szakos cselekményekre került sor. (MTI) Madridban összeült az újonnan megválasztott Cortes, hogy meghallgassa János Károly király trpnbeszédét. Ezzel meg­nyílt a parlament két házának első ülésszaka. Kairó és Tripoli vezetői a 70-es évek elején szoros ba­ráti kapcsolatban állottak egymással, még államszövet­séget is meghirdettek a két ország és Szíria egyesítésére. Líbia a maga tekintélyes olaj­jövedelméből nagy összegű segélyt folyósított Egyiptom­nak. Sok tízezer egyiptomi ta­lált munkát a gyéren lakott, de nagyszabású iparosítási programot folytató Líbiában. Szadat és Kadhafi között a viszony akkor kezdett romla­ni, amikor az egyiptomi elnök Kissinger amerikai külügymi­niszter szavára hallgatva be­lement »a kis lépések takti­kájába« és fokról fokra fel­adta Izraellel szembeni harcos magatartását, az ország kapuit pedig megnyitotta a külföldi, főleg az amerikai tőke előtt. Az Egyesült Államok befolyá­sának egyiptomi növekedésé­vel, a szovjet—egyiptomi vi­szony romlásával egyenes arányban vált mind barátság­talanabbá a kapcsolat Egyip­tom és Líbia, Szadat és Kad­hafi között is. kapcsolata. A világbéke fenn­tartásához — ami pedig az ENSZ fő célja — a Vietnami Szocialista Köztársaság nagy­mértékben hozzájárulhat. Jellemző, hogy a Biztonsági Tanács nem is szavazott, ha­nem a tagállamok képviselői egyöntetűen megállapodtak abban, hogy kimondják a »konszenzust«, a teljes egyet­értést. Amiből most már az USA sem kívánta kivonni magát. Persze, nem elég az, hogy Amerika már nem akadályoz­ta meg a szocialista Vietnam ENSZ-tagságát. További és még fontosabb kötelezettsége, hogy hozzájáruljon — a ni- xoni ígéret szerint — a h4- borús sebek begyógyításához. a háborús károk jóvátételé­hez. Az igazságtalan és em­bertelen agresszió során ame­rikai bombák okozták azokat. Carter fogadta az angol külügyminisztert Carter amerikai elnök szom­baton a Fehér Házban fogad­ta Owen brit külügyminisz­tert. Találkozójukon elsősor­ban a Rhodesia jövőjével kap­csolatos angol—amerikai ak­ciókról volt szó. A tárgyaláso­kon részt vett többek között Vance amerikai külügyminisz­ter és Young, az Egyesült Ál­lamok ENSZ-képviselője. A találkozón a közel-keleti hely­zetről is véleményt cseréltek. (MTI) Az „új agraire form” Portugáliában A portugál parlament pén­teki ülésén az »új agrárre­formról« elfogadott törvény a legsúlyosabb következménye­ket vonja maga után a portu­gál mezőgazdaságban és tár­sadalmi feszültséget teremt az egész országban — hangsú­lyozza a Portugál Kommunis­ta Párt szombaton közzétett nyilatkozata. A központi bizottság doku­mentuma rámutat, hogy a tör­vényben foglalt intézkedések elősegítik a nagybirtokosok és tőkések pozícióinak visszaál­lítását. A reakció erőinek tett sorozatos engedmények egy­aránt veszélyeztetik a portu­gál nép forradalmának vív­mányait és az ország nemzeti érdekeit. A központi bizottság doku­mentuma hangsúlyozza, hogy a kommunista párt a jövőben is szilárdan megvédi az ország dolgozó parasztságának érde­keit. Mindent elkövet, hogy biztosítsa a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fennma radását és további fejlődését. Befejeződött a nyári forduló A kibontakozás akadályai Waldheim Pekingbe utazott Pénteken elutazott az ENSZ székhelyéről Kurt Waldheim, a világszervezet főtitkára. Waldheim vasárnap érkezik Pekingbe, augusztus 2-ig tartó hivatalos látogatásra. A főtit­kár a kínai fővárosban Huang Hua külügyminiszterrel foly­tat tárgyalásokat. A súlyos belső gondokkal, az inflációval, munkanélküli­séggel, nyomorral küszködő kairói kormányzatot mostaná­ban fanatikus mohamedán csoportok is támadják. Az egyiptomi propaganda Líbiát vádolta e »felforgatok« támo­gatásával. A palesztinok a kairói megállapodás végrehajtásáért Libanon, Szíria és a palesz- tinaiak képviselői megállapod­tak abban, hogy Dél-Libanon területéről a kairói megálla­podás által meghatározott kör­zetekbe vonják vissza a Pa­lesztinái katonai egységeket. A palesztinok három sza­kaszban, 28 napon belül hajt- I ják végre a visszavonulást. A i libanoni hatóságoknak meg kell nyitr.iuk minden utat az ország déli részén, s biztonsá­gossá kell tenniük ezeket a körzeteket. A megállapodás egyik pont­ja szerint ellenintézkedéseket kell tenni Izraelnek Libanon határmenti körzeteit fenyegető akcióival szemben. A bécsi Hofburgban egyelő­re befejeződtek a tárgyalások, a tárgyaló tizenegy ország diplomatái hazautaztak nyári szabadságra. A záró sajtó- tájékoztatón kiderült: ered­mény ebben a fordulóban sem született. A rendkívül fontos biztonsági kérdések, amiről a tárgyalások folynak, indokol­ják, hogy a tájékoztatás álta­lában igen szűkszavú, de in­dokolt az európai közvéle­mény érdeklődése is a bécsi megbeszélésekről. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint ar­ról, hogy Közép-Európában csökkentsék a két szemben ál­ló országcsoport fegyveres erőinek létszámát, s a had­seregek birtokában lévő pusz­tító eszközöket. A megállapodás rendkívül fontos lenne egész kontinen­sünk számára. Az APN szov­jet sajtóügynökség kommentá­tora megírja: »Lehetséges len­ne a jövőben felére csökken­teni a térségben lévő fegyve­res erőket. Ezzel az érdekelt országok évente 20—25 mil­liárd dollárt takaríthatnának meg.« Hogy ez milyen hatal­mas összeg, azt jól szemlélteti I az az adat, hogy ebből fel lehetne építeni 15—20 darab kétmillió kilowatt teljesítmé­nyit villamos erőmüvet, 4—5 millió gyermek számára isko­lákat, s 600—800 ezer kórházi helyet. Nyilvánvaló, hogy va­lamennyi résztvevő ország rendkívül érdekelt abban, hogy a tárgyalások eredményt hozzanak. A szocialista orszá­gok egyoldalú jóakarata azon­ban nem elegendő. A több mint három esztendeje folyó megbeszéléssorozat világossá tette: a Nyugat taktikája azt a célt szolgálja, hogy egyol­dalú katonai előnyökhöz jus­son. A tárgyalóasztal »nyuga­ti« felén ülő felek (NSZK, a Benelux államok, Nagy-Bri- tannia, az USA és Kanada) nem tettek le arról, hogy a hamis »asszimetria érvre« hi­vatkozva a Varsói Szerződés­hez tartozó országokat (Szov­jetunió, NDK, Csehszlovákia és Lengyelország) a sajátuké- nál nagyobb mértékű csök­kentésre bírják. Az atlanti or­szágok visszautasítják a szo­cialista államok javaslatát az egyenlő százalékarányú csök­kentésről és azt követelték, hogy a Varsói Szerződés or­szágai háromszor annyi ka­tonát szereljenek le, mint ők. Ráadásul a NATO-fegyverze- tet nem semmisítenék meg (bizonyos elavult amerikai nukleáris harceszközök kivé­telével, hanem továbbra is az NSZK területén raktároznák. Ennek a követelésnek a tarthatatlansága nyilvánvaló. Nyilvánvaló már csak azért is, mert a két tárgyaló államcso­port egyaránt beterjesztette Közép-Európában állomásozó jegyveres erőinek létszámát, s lényeges különbség közöttük nincs. A . NATO-hatalmak hadseregeiben 981 ezer kato­na szolgál, a szocialista or­szágok fegyveres erőinél pe­dig 987,3 ezer. A szárazföldi csapatok állománya ebből 791, illetve 805 ezer főt tesz ki. A csapatok fegyverzete termé­szetesen a két oldalon külön­böző. s ez a tény indokolja az egyes fegyverfajták mennyisé­gében meglévő különbségeket is. A tények azonban, úgy tű­nik, nem mindenki számára beszélnek magukért. A szocia­lista országok tárgyalási kész­ségét számos tény bizonyította. Nyilvávaló, a Varsói Szerződés tagállamainak nem az adok- veszek alku, hanem a kölcsö­nösen elfogadható alternatíva keresése az elfogadható. Ép­pen ezért javaslataikba beépí­tettek olyan elemeket is, me­lyeket a nyugati tárgyaló fél vetett fel először. így például hozzájárultak ahhoz, hogy a csökkentés első szakaszában a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok Közép-Európában állo­másozó csapatait és fegyver­zetét csökkentsék. Ugyanaklior azonban nem járulnak hozzá olyan nyugati követelések el­fogadásához, mint az úgyneve­zett »közös plafon«, ami egyes gazdaságilag gyengébb atlanti országok csökkentéseit a lé­nyegesen harcképesebb Bun­deswehr erősítésével egyenlí­tené ki. A szocialista közös­ség országainak vezetői több ízben kijelentették: érdekük a térségben a katonai feszült­ség csökkentése. Ezért például javasolták: a tárgyalásokon résztvevő országok kötelezzék magukat fegyveres erőik »be­fagyasztására«. A válasz erre a javaslatra sem volt kedvező. (Sőt, a NATO növelte csapa­tainak létszámát. Az atlanti vezetők arra törekednek, bogy tovább erősítsék haderejüket, s a nyugat-európai hadserege­ket még az amerikai cirkáló rakétával is fel kívánják sze­relni. / Nyilvánvaló, a leszerelési ,tárgyalások mindig is bonyo­lult feladatot jelentettek. Itt azonban valamivel többről van szó, mint a két tárgyaló ál­lamcsoport közötti katonai pa­ritás kérdéseiről. A közép­európai térség évszázadunk­ban már két ízben volt pusz­tító világháború színhelye. Felismerte a bécsi zsákutca veszélyét Schmidt, az NSZK kormányfője is. A kancellár reykjaviki sajtóértekezletén hangsúlyozta: fontos lenne ha­ladást elérni a közép-európai csapatcsökkentésben. M. G. Kául Castro hazautazott a Szovjetunióból Raul Castro hadseregtábor­nok; a Kubai Kommunista Párt KB Politikai Bizottsá­gának tagja, a kb másodtitká­ra, a forradalmi fegyveres erők minisztere szombaton, nem hivatalos látogatásának befejeztével, elutazott a Szov­jetunióból. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom