Somogyi Néplap, 1977. július (33. évfolyam, 153-179. szám)
1977-07-21 / 170. szám
A nap negyed ötkor kelt, s az első dolga volt, hogy felszívja a hajnali párát. Álmos, vaksi ablakokon d u nk csillant meg a fény. Felbúgott egy autóbusz motorja, s a vezető az első utasnak kicsit rekedt hangon mondta: jó reggelt. 1977. július 20-a. szerda. A közlekedés szakemberei szerint az átlagosnál is gyengébb volt a forgalom. Hiányoztak a járművekről a piaci napok utasai, a diákok, s azok, akik egy hétre utaznak al a munkahelyükre, illetve onnan haza. Ott voltak viszont az úton az üdülni indulók, a bevásárlók és a munkába igyekvők. Az űt mindenkinek sürgős, s ha sürgős, hogyan közlekedünk? Munkásjáratok Hajnali negyed öt. Szegerdő közepén hárman várakoznak. A marcali járat .irántérdeklődöm. — A »mechanikás« busz? Fél ötkor jön — kapom a választ egy testes, alacsony asz- szonytól. A mellette álló fiatalember megcáfolja: — .Nem tér be! Csak egy utas lenne, a Treszka. de ő hétfőn elaludt. Na, erre tegnap hiába várta a buszt. — Ne beszéljen nekem, a Treszka elment tegnap dolgozni ! Utazik az egész falu Tarany reggel buszra száll. Czipót József, a kalauz nélküli autóbusz vezetője először 4 óra 38 perckor indítja el a kocsit. Ott lakik a faluban, mindenkit ismer. Nyolcig ötöt fordul, s ez idő alatt az egész falut beviszi a városba, Nagyatádra. Szinte nincs olyan ház a községben, ahol ne lenne egy gyári munkás. Az első úton még mindenkinek jut ülőhely. A másodikon viszont állóhely is alig akad. Másodszor már azok szállnak fel, akik a hatórai műszakra utaznak. Az idő mindenkinek kevés: a gyári portán bélyegezni kell. A menetrend is szorosabb ilyenkor: napközben 20 percet ad a nyöleld lométeres útra,, céggel csak 17 percet, s csak addig áll a megállóban, amíg beszállnak az utasok. A menetrend szerint napközben tíz perc az állásidő, ilyenkor »hi- va tál osan« csak egy perc. Nagyatádra Taranyból érkezik a legzsúfoltabb autóbusz. A cérnagyárba, a konzervgyárba és a Danuvia itteni gyárába innen járnak a legtöbben. És Taranyból vezet Nagyatádra a legrosszabb út: keskeny, kátyúkkal teli, kanyargós. Az autót alig lehet megtartani a bakhát fonná jú úton. Az autóbusz biztonságosabban halad rajta, csak éppen a karosszéria rázkódásától alig lehet szót érteni. A buszsofőrök azt kívánják, hogy minél kevesebbet kelljen előzni ezen a szakaszon. A taranyi út ott fut be Nagyatádra, ahol az útépítők telephelye van. A buszvezető mondja: — Rettenetes ezen közlekedni, s az embert még az is bosszantja, hogy mindennap huszonnyolcszor megy el a keverőtelep mellett, ahol a jó utakhoz készítik az aszfaltot. A naponta bejárók nemcsak utasok a buszon: egy kicsit közösséget is alkotnak, s ennek az alkalmi közösségnek kétségkívül a sofőr a vezetője. Nemcsak az utat. az utasokat is figyeli, s tudja, ki ébredt rosszul, ki maradt ki előző este. — Ha valaki szabadságra megy — mondja Sümegi La~ jós gépkocsivezető —, így köszön el: -Egy hétig nem találkozunk«. Én Böhönyéről viszem a járatot Nagyatádra. A kocsi Ötvöskónyinál már megtelik. Tudom, hogy ki hol száll le, s azt is, hogy melyik utasom a »legpontosabb«. Ha hiányoznak a »pontosak«, szinte bizonyos^ _hogv legalább fél perccel korábban érkeztem. — Nekem mondja? Délelőtt én adtam neki kölcsön egy húszast! A vita eldőlt. A »mechani- kás« busz tehát — a vállalat szerződött járata — nem kanyarodott be egyetlen utasáért Szegerdőre. Mikor elköszöntem, már hatan várakoztak egy másik járatra: a nagykanizsai elektroncsőgyár különbuszára. A kék, panorámás jármű pontosan érkezett. A somogysámsoni buszmegállónál Szép József, a marcali kondenzátorüzem raktárosa azt mondta: — Lám, a kanizsaiaknak megéri bemenni Szegerdőre hat emberért is. A mi buszunk meg a falu végéig nem képes fölmenni. Pedig nézze csak. mennyien jönnek onnan! Legalább nyolcán, kilencen. A fémvázas, üvegtetejű buszváróra mutatott: — Ilyenkor még hagyján, de ha esik. nincs védelmünk. Nemrég lett kész, de már mindenütt beázik. — És ha már a panaszoknál tart, megemlíti: — Azért azt sem szabadna elnézni, hogy ilyen forgalmas helyen ne legyen egy nyilvános WC. A farmotoros Ikarus — két utasával — pontosan érkezik Sávolyról. Az ülőhelyek háromnegyede megtelik a marcali üzemekbe igyekvőkkel. Ez az egyik legtávolabbi hely, ahonnan bejárnak. Húsz kilométer. A bérlet 395 forint havonta. A Mechanikai Müvek dolgozói azonban ebből csak hatvanat fizetnek. — Kiharcoltuk — mondta beszélgető- társam. Zsitfán már nincs ülőhely, nem is kell. A buszvezető szerint rendszeresen ennyi az utas. A nagy távolság miatt nem ingadozik a létszám az időjárás változása szerint. Fél hat. Gyorsan élénkül a forgalom Marcali legrégebbi üzemének környékén. Nők, férfiak igyekeznek a »mechanikába«, meg a mögötte épült ruhagyárba. Gyalog, sokan kerékpárral és jó néhány fiatal kis- meg nagymotorral is. Háromnegyed hat körül hirtelen gyérül a forgalom. Néhány perc múlva .pedig megjelenik az éjszakások elsó kis csoportja. Indulnak a buszmegállóhoz. A város főutcája még alszik a reggeli fényben. Dr. Grübl Lászlónak, a járási hivatal elnökhelyettesének elmondtam, hogyan utaltam. — Ennél zsúfoltabb járatok is vannak. Elsősorban a mesz- tegnyői meg a pusztakovácsi Különösen ünnepek utáni reggelen meg placnapokon. Ilyenkor embertelen körülmények alakulnak ki. Pedig Marcali üzemeinek kell a munkaerő. Gőzmasinával jött a „Piroska” Négy óra negyvenegy perckor érkezik az első vonat Barcsról a kaposvári állomásra. Kissé álmos, szemüket dörzsölgető emberek lépnek le a vonatról, s igyekeznek a főbejáratnál várakozó autóbuszokhoz. Percek alatt kiürül az állomás, a buszok pedig Kerékpáron, motoron Nagyatád reggel fél hattól negyed hétig »biciklis város«. Az első ember, akit' meglátok az utcán, a kerékpár kormányára az egyik oldalon éthordót, a másikon elnyűtt aktatáskát visz. Tekeri a kerékpárt, intek neki. Tétován visszaint. Kérdezni akarom, hová tart, de nem áll meg. Távolabbról még egyszer visszanéz, mintha foglalkoztatná, hogy ki is az az ismeretlen, s mit akarhatott? Utána egyenletes, ütemes tempóban továbbkerekezik. A sarkon valaki mellé csatlakozik, együtt tapossák a pedált. Együtt, egymás mellett! A kerékpáron közlekedők száma szinte percenként növekszik, s megjelennek közöttük a motorosok is. A biciklisek a bodvicai városrészből, Henézről jönnek. A motorosok távolabbról : Lábúdról, So- mogyszobról, Bolhásról, öt- vöskónyiból. Azt mondják, nyáron így kényelmesebb is, gyorsabb is, és »nem főzi meg az embert a busz, amire hazaér«. A munkakezdés minden gyárban pontosan hat órakor van. Tíz perccel később ismét kerékpárokkal, motorokkal telik meg az utca. Az éjszakai műszakosok kialvatlan szemmel igyekeznek hazafelé. Nemcsak a gépek mellett történt meg a váltás, hanem a 2—300 jármű tárolására alkalmas gyári kerékpármegőrzőkben is. megtelnek. Az induló vonatokon fáradt emberek foglalnak helyet: éjszakai műszakból jöttek. Jókedvű, csomagokkal megrakott tanulók gyülekeznek a pénztárak előtt: balatoni kirándulásra indulnak. Meglepően kevesen várnak a Somogy expresszre. — A csúcsidő hét óra után van, akkor jönnek a legtöbben. Zsúfolt a barcsi, a siófoki, a gyékényesi vonat. Az utazó, kiránduló diákok csoportjai meg a terményüket eladásra hozó árusok naponta átlagosan 20—30 százalékkal növelik a forgalmat. Állomásunkon egy nap 30 ezer utas fordul meg. A szigetvári vonal megszüntetése következtében csupán 50—100 utassal csökkent a napi forgalom — tájékoztatott Berndhart Rezső állomásfőnök-helyettes. A hét óra után érkező szerelvényekről százával szállnak le az utasok, s özönlik el az állomás környékét meg a buszmegállókat. A kedvelt »Piroska« szerelvényt ' Dieselmozdony helyett öreg gőzmasina húzza, késett is egy félórát. Megmutatnak néhány beérkező szerelvényt, köztük egy gyorsvonatot is, amelyen rengeteg a szemét. Az utasok hatvan százaléka ' 4 óra 41 perc és 8 óra között érkezik vagy indul. Huszonegy szerelvényt fogadnak, illetve indítanak ebben az időpontban. A többi utas a délelőtti órákban jön és távozik. Azután kiürül az állomás, hogy délután 2 órától fogadja a hazautazó ezreket. Közieke Autóbuszon Megtévesztő útjelzések Kaposváron, az M—8-as autóbusz megállójában mesz- sziről tarkálíik a csoport. Még nem tűz a nap, az emberek egykedvűen várakoznak. Amikor feltűnik a szürke jármű, egyszerre mozdul a tömeg. Azonnal tömve is van, csapódik az ajtó, felbóg a motor, elindulnak a hatórás műszakba igyekvők. A busz a Május 1. utcát elkerüli, a Virág utcából kanyarodik ki. Az első megálló a Finommechanikai Vállalat, a Patyolat. À frissen aszfaltozott, új úton már szólnak egymáshoz. Tovább főleg nők utaznak, az Egyesült Izzó dolgozói. Kissé levegősebbé vált az autóbusz. Egyikük sebtében feltűzött kontyán igazít, a másik tükörbe pillant, a harmadik ki int a kerékpározó munkatársnőjének. — Most kényelmesen utazunk — mondja egy fiatal műszerész —, mert sokan szabadságon vannak, jó az idő, Látja, hányán jönnek gyalog a kukoricáson keresztül? Ilyenkor még gyalogolni is jó, bicikli, motorkerékpár járja, de télen... és a sok télikabáttól nem férünk föl.-t- Megfelelő a közlekedésünk — csatlakozik egy szerelőnő —, de a tavaszi menetrendváltozás előtt- utazott volna vélünk... Nem ám a kalinyini ABC-nél szálltunk fel, hanem aki tehette, az fölment a Vörösmarty utcáig, a végállomásig, hogy fölférjen. Azután minden termelési tanácskozáson elmondtuk, hogy négy forintért micsoda közlekedés ez. Most kétszer annyi buszt kaptunk. — Olyan is előfordult, hogy az északnyugati városrész lakói lementek a 12-essel a Május 1. utcára, onnan pedig a 8-assal tovább, s inkább gyalogoltak a Toponári úttól a gyárig. Háromnegyed hat az utasok eltűnnek a gyárkapukban. Az autóbusz, fordul, és a nyolcórás műszakkezdésig belvárosi járaton, a 12-es vonalán tesz egy kört. Alig hihető, hogy ugyanaz a jármű, any- nyira megváltozik a közönsége. Talán azért, mert akik most ejtik a perselybe a kétforintost, egy félórával tovább al- hattak. Ezen a buszon már gyerekek is utaznak. Apuka mondja kislányának: -öleld meg a nyakamat, leszáilunk- ; néni a fiatal lánynak, aki pattanna, hogy átadja a helyét: -Nem ülök le, angyalom, mert akkor nem tudok fölkelni.-. Ismét forduló, és táblacsere: M—8-as hét óra után. Akrobaták Reggel öt óra. Mindenki siet a munkába. A 12-es busz mostx áll be az Arany téri megállóba, öten rohannak az úttesten keresztül. Az ősz férfi ásítva jön ki az egyik Honvéd utcai házból. Körülnéz, majd sietős léptekkel keresztülvág az úttesten, alig húsz méterre a kijelölt gyalogátkelőhelytől. Apró papírlapra húzom a vonalkákat, hányán felejtik el: van kijelölt gyalogátkelőhely is. A Honvéd utca olyan, mintha mindenütt zebra lenne. Nyugodtan sétálnak az emberek az egyik oldalról a másikra, s ha meglátják, hogy jön egy kocsi, hatalmas ugrásokkal teremnek a járdán. Hat óra. A Május 1. utcán megindul a gépkocsik hada és az úttesten az úttesten az akrobatika ... Gyalogosok lesik, mikor is ugorhatnak le a járdáról és rohanhatnak a túloldalra. A Petőfi téren röpke tíz perc alatt hatvanhétén kacsáztak végig, mintha nem is közlekednének ott gépkocsik. Nyit a fodrászüzlet. Középkorú férfi siet ki az ajtón. Átrohan az úttesten az élelmiszerpavilonhoz. Megveszi a reggelijét, azután siet vissza — újból át az úttesten. Beülök az üzletbe, és figyelek. Komótosan kipakolja az ollót, fésűket és borotvákat, közben mesél a kollégáinak: — Hallgattátok tegnap a Csúcsforgalmat? Azt mondták, hogy... Na igen, a közlekedésről beszélni kell. Autóbuszok, motorok, személygépkocsik : torlódás. A forgalmi dugót gyorsan megszüntetik. A kaposvári Május 1. utcán az útkereszteződéseknél rendőrök irányítják a forgalmat. A Virág és az Engels utcánál különösen szükség van erre. Ha nincs kint rendőr, félórákat is ácsoroghatnak az autósok, motorosok, mire a folyamatosan haladó jármű- oszlopból valaki megszánja őket, és sűrű integetésekkel maga elé engedi, »megfogva« addig a gépkocsisort. Hét és háromnegyed nyolc között van a csúcs. Ilyenkor több a türelmetlen autós. A nagy forgalomban azonban mindenki óvatosabb. A vasúti átjáróknál összetorlódnak a járművek. Kikerülni nem lehet, majd csak akkor, ha elkészül az északi tehermentesítő út. A közvágóhídi sorompónál tízesével állnak'az autók. Amikor megindul a gépkocsiáradat, a ZIL-ek között egy kisfiú »furakszik« kemping- kerékpárjával. A boltból jön, csomagtartóján ott a friss kenyér. Föl sem fogja, milyen veszély leselkedik rá. Kerékpárost egyébként alig látni. A reggel inkább az autósoké. A Füredi utcában egy MZ száguldott, visszapillantó tükör nélkül. A tulajdonos nem is tudott róla, hogy a tükör a motorokon is kötelező. Bosszankodásra is van okuk a járművezetőknek. A Hársfa utca sarkáról például elvitték a behajtani tilos táblát, mert elkészült az út. A Május 1. utca .felől azonban elfelejtették elvinni azt. amelyik a kötelező haladási irányt jelzi. Az útburkolati jelek sok helyen lekoptak már: ezért van az, hogy a Virág utca felől érkezők gyakran rossz sávba állnak a Dorottya előtt és a jelzőlámpánál is. A vasúti felüljáróra viszont nemrég festették föl a jeleket. Valóságos labirintust szerkesztettek ide az autósoknak. A két szomszédos sávban érkező autók is alig férnek el, hát még az autóbuszok. Háromnegyed nyolc után csendesebb az utca, kevesebb a jármű.
