Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-05 / 131. szám

Együttműködés, kölcsönös előnyökkel Állami és szövetkezeti gazdaság példája ICevés olyan mezőgazdasági nagyüzem van megyénkben, ahol tavasztól őszig ne volna olyan időszak, amikor külö­nösképpen szorít a munka. Néha olyannyira megsokasod­nak és összetorlódnak a tenni­valók, hogy egy-egy üzem ön­erejéből nem is boldogulna velük, tehát segítséget kér más j gazdaságoktól. Az ilyen esetle­ges »kisegítés« jól jön, s idővel j tarlós kapcsolattá, szoros és tervszerű együttműködéssé j válhat. Így történt ez a Kapos- j vári Mezőgazdasági Főiskolai : Tangazdaság legnagyobb — | tátompusztai — kerülete és a j környező termelőszövetkezetek j között is. Az együttdo gozás- j nak, a gépek és emberek szer- j vezett foglalkoztatásának le- | hettünk tanúi ezen a tavaszon, s ezt láttuk a határban a hét folyamán is. A szentbalázsi Surjánvölgye Termelőszövetkezet asszonyai kapálták a cukorrépát a táto- mi kerületben. Bokor József, a kerület növénytermesztési ága- zatveaetője elmondta: bizton számíthatnak a téeszre ebben a tennivalóban és más felada­tok elvégzésében, melyekről előzetesen megállapodnak a szövetkezet vezetőivel. Autó­busz hozza-viszi a szövetkeze­tieket. A kerület viszont elve­tette, permetezte, majd pedig betakarítja a téesz 22 hektár cukorrépáját. Megvannak hoz­zá a szükséges gépek, a saját­juk mellett segítségre is futja a kapacitásból. Ahogyan ta­valy, at idén is ^.ámíthatnak kombájnjaikra a téeszek a ga­bona aratásánál. A kerület és a szentbalázsi téesz között több éves múltja van az ilyen gazdasági kapcso­lataltnak. De együttműködnek a különféle mezőgazdasági feladatokban más téeszekkel is, így a gölleinél például a ku­koricavetésben vettek részt. “Cserében" kisebb erőgépet kaptak a szövetkezettől. A cu­korrépával kapcsolatos, kézi erőt igénylő tennivalóknál szintén számít a gölleiekre a tátomi kerület. Az igali téesszél az idén bontakozott ki gyümölcsöző munkakapcsolat. A kerület Weimar típusú rakodógépe könnyítette a szövetkezetben a terményszárító építését, a téesz viszont a kerület lucernájának betakarítását segíti gépeivel. Tavasszal mintegy 60 hektár kukoricát vetett a kerület a közös gazdaságban. Jovánczai István, az igali szövetkezet el­nöke elmondta: közös érdek egymás segítése, ezért igyekez­nek tartós és mind szélesebb I kapcsolatot kiépíteni a tátomi j kerülettel. A téesz és a kerület ! gépei, illetve gépsorai nagyjá­ból egyezőek vagy hasonló tí­pusúak, s ez nagyban könnyíti j egymás segítését. Főképp a be- ! takarításban és a szállítási fel- I adatok megoldásában lesz majd hasznos az együttműkö­dés. Ahogyan a héten tapasz­taltuk, a jó szomszédságnak ez a gyakori megnyilvánulása egyformán előnyös mindkét I partner számára. Egymillió tonna cement A pókhálófínom árnyékoló alatt. A mammutfenvőkről Kali­fornia jut az ember eszébe és az az elképzelhetetlenül távo­li perc, amikor egy régi ős­fenyőről talán az utolsó mag hullott a földre, hogy mára óriás legyen belőle. Pedig mammutfenyök ma is szület­nek. Igaz, a zamárdi erdészet szántódi csemetekertjében vi­ruló 20—30 centis növényekről alig-alig hihető, hogy óriássá nőnek. Az országúitól alig száz méterre van a csemetekert. A dísznövényfajták szinte meg­számlálhatatlan sokaságát lát­ni itt. Legújabb létesítménye a tavaly átadott^. 500 négyzet- méteres üvegház. E központi fűtéssel, automatikus olajka­zánnal, elektromos melegtalp­pal fölszerelt, tetszőlegesen beállítható hőmérséklet- és pá­ratartalom-szabályozóval ellá­tott helyiségben egyszerre 100 ezer dugvány nevelhető. Éven­te két ízben ültetnek itt, így a telep kibocsátása évi két­százezer fiatal növény. A rengeteg dugványt konté­nerbe, lyukas nylonzacskóba, tejfölöspohárba ültetik — így kerülnek a fóliasátrak alá, majd a tavaszi meleg bekö- szöntével ki, a szabad leve­gőre. A fiatal növények még nagyon érzékenyek, ezért to­vábbra is a konténerben van­nak, és megfelelő árnyékolás­sal is védeni kell őket. A kiültetés után egy évvel értékesíti őket a csemetekert. Az elszállított növények mint »félkész termékek« a faisko­lákba kerülnek, s »centis áru­ként" jutnak el a vásárlók­hoz. Természetesen lehetősé­geikhez mérten itt is foglal­koznak a továbbneveléssel, de csak az anyaállománnyal, amely a további dugványok egy részét biztosítja. Az erdő- gazdaság zákányi területén van a továbbnevelő-telep. — Százezer dugvány beszer­zése évente két ízben rendkí­vül nagy feladatot jelent —' mondja Fekete Andor, a cse­metékért vezetője. — Sokféle fajta található nálunk. Az új üvegház kapacitását vétek lenne kihasználatlanul hagy­ni; igyekszünk tehát minden­honnan magokat, dugványokat szerezni. Az eredmény: a tu- jáktól és a borókáktól kezdve a kínai szúrósfenyőkig szinte minden fajta megtalálható nálunk. Jelentős menyiségben ad a kert növényeket ingyenes ak­ciókra is. Termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok fásítá­si programjuk megvalósításá­hoz innen jutnak alapanyag­hoz. A sok kézi munkát igénylő kertben — mint annyi más helyen — nagy gondot jelent a munkaerőhiány. A hama­rosan kezdődő rekonstrukció­val járó nagyobb fokú gépe­sítés bizonyára megoldja majd ezt a gondot is. B. A. Itgy éve működne « lengyelországi Strzelce Opolskiéban ni ni új cementgyár, ahol 1976 óla egymillió tonna cementet állítottak elő. Képünkön: a gyár részlete. (Telefotó — CAF—MT%—KS) Távolról érkezett vendégek ismerkedtek a héten Kapos­várral: a mongóliai testvérvá­ros — Darhan — küldöttsége sok ismerőssel találkozott So­mogybán is. Az Ulánbátortól északra fekvő, gyorsan iparo­sodó Darhan és Kaposvár kapcsolata 1973 februárjában kezdődött. Az akkor aláírt megállapodás kimondja: “Dar­han és Kaposvár sokoldalú kapcsolatot létesítenek és köl­csönös baráti segítséget nyúj­tanak egymásnak ... Teljes mértékben egyetértenek a daY- hani és a Kaposvári Húskom­binát között a termelési együttműködés érdekében létrejött megállapodással és minden segítséget megadnak a megállapodásban foglaltak megvalósításához.. E szerződés adta a lehető­séget ahhoz, hogy a mongó­liai város élelmiszeripari üze­mének termelésirányítói Ka­posváron tanulják a szakmát, a somogyi megyeszékhely hús­kombinátjának szakemberei pedig segítettek az új üzem építésében és üzemeltetésének megkezdésében. Üzemkezdésről érkezett a hír a hét elején Nagyatádról. A konzervgyárban megkezdő- s_dött a cukorborsó feldolgozá­ssá, s a hét végéig húsz va­gon szemet szállítottak a föl­dekről a gyárba. Ebből a nyersanyagból összesen 40 va­gon készterméket készítettek. Pénteken pedig megérkezett az első szamócaszállítmány is. Ma nem dolgoznak a borsó- cséplőgépek a földeken és szü­netel a munka a gyárban is: a borsó érése ugyanis nem sürgeti a feldolgozást, mód van a hétvégi pihenő megtar­tására. Holnap reggel azonban 1 ismét munkába áll mind a harminc borsócséplőgép, hi­szen sok termés betakarítása van még hátra: a becslések j szerint ezer vagon konverz készül az idén termett cukor­borsóból. Ennek a hatalmas mennyiségnek jelentős része exportra kerül: az NDK-ba és a Szovjetunióba szállítja a , gyár, de a héten már a hazai 1 boltokba is tud küldeni az I idén termett cukorbosóból. Júniusba fordult ezen a ! héten a naptár, s — bár az időjárás nem mutatja ezt — megkezdődött a csillagászati nyár. A hűvös napok ellenére szőkülnek már a korán vetett ősziárpatáblák a megyében. A szakemberek szerint korábbi aratásra kell számítani az idén. A nyár érkezésének csal­hatatlan jele a balatoni for­galom növekedése is: szerdán újabb kempingek nyitották meg kapuikat,' bár az idő nem a legkedvezőbb, egyre többen verik fel ezekben a sátrakat. A hét végén utoljára csen­gettek az iskolákban: befeje­ződött a tanítás. Bár az év­záró ünnepség és a bizonyít­ványosztás hátra van még, a diákok nagybetűkkel írták már föl a táblára : vakáció. Ilyenkor kialakultak már a nyári programok. Sok diák megy az idén is építőtáborba: két hét múlva nyitnak a so­mogyi táborok Siófokon ét ! Balatonbogláron. A fiatalok I zöldséget kapálnak, majd a gyümölcsbetakarításhan segí- j tenek: várják a diákokat az üzemek is a nyárra. Június az első félév utolsó hónapja. Az üzemekben már számolják, hogy miként ala­kult a terv időarányos teljesí­tése: a tapasztalat az, hogy kevesebb volt a termelést gátló körülmény, egyenlete­sebb a munka. Az üzemek munkaidőalapjába a június is beletartozik, a tanév befeje­zése után viszont sokan veszik ki a szabadságukat, s mennek el pihenni rövidebb-hosszabb J időre. A munkahelyről hiá- I nyoznak, a termelésen azon­ban nem szabad észrevenni, hogy kevesebben vannak a ; munkapadok mellett. A Pa- mutfonó-ipari Vállalat Kapos­vári Gyárában — a munkás­nőkkel történt egyeztetés alapján — az idén nyáron sem lesznek többen szabadsá­gon, mint januárban vagy februárban. A háromműsza­kos üzemben ugyanis mindig ugyanennyi munkáskézre van szükség. A szabadságokkal is össze­függ, hogy gyorsan növekszik az utakon a forgalom: aki te­heti rövidebb, 'hosszabb kirán­dulásokra utazik. A gépkocsi- vezetők figyelmét nem lehet elégszer az óvatosságra fel­hívni. A körültekintés hiánya a héten is okozott tragédiát. Szombat vasárnap még na­gyobb lesz a forgalom, szük­ség van tehát a nagyobb óva­tosságra is. Dr. Kcrcza Imre 1 Téjből épült a ház Karám a szomszéd udvarán Mielőtt Bodor Jánost megkerestem Toponáron, el­képzeltem, milyen lehet a si­keres tehéntartó gazda por­tája. A lakóház természetesen külsőben és értékben szeré­nyebb, mint a gazdasági épü­letek. A falvakban az istálló meg a pajta — főképp az el­ső — valamikor jóval időtál- lóbb anyagból készült, mint a családnak otthont adó ház. A jószág betonjászolból evett, vasgerendás mennyezet tar­totta a padlást, és piros tég­la sorakozott minden falban : ez volt az istálló. A lakóház esetleg vályogból, tömésíalLal, agyagpallóval, zsúp- vagy nádtetővel is épülhetett, s generációk váltották benne egymást. Az istálló az más. Abban volt az érték: a hol­nap ígérete, a bizonytalan biztonság. Mivel képet festettem ma­gúmnak arról, amit még nem láttam, el is dobhattam, amikor rátaláltam a kapott címre. Üj, még vakolatlan ház a járda mentén: itt lakik Bó­ja, a háztáji tej termelési ver- dor Tános, a helyi téesz tag- seny országos harmadik he­lyezettje. Belül, az udvarban roskadozó istálló, kissé távo­labb összeeszkábált félszer a takarmány tárolására, A há­rom tehén karámba hűsölt a gyümölcsfák árnyékában — a szomszéd udvarán, mert Bo- doréknál erre már nem maradt hely. A gazda két huszonöt literes tejeskannát mosott tisztára, s a nagy edényekből következtetni lehetett rá: sok tejet visznek a csarnokba na­ponta. ; — Két tehenet fejtem ta­valy, és 15 600 literrel lettem harmadik az országos ver­senyben ... Most 43—47 li­tert viszek a csarnokba na­ponta. A munkához kelten va­gyunk az asszonnyal, a kis­lány iskolába jár... Lényegében ezért is jöttek el Tolna megyei lakóhelyük­ről ide, Toponárra. Ezt már Bodornétól hallottam: a kis­lánynak messzire kellett vol­na iskolába járni, hát olyan helyre költöztek, ahol nincs ilyen gond. Mindketten fiata­lok, bíztak az újrakezdés si­kerében. Megvették ezt a portát, amire most már az utca felől nem lehetne ráis­merni. Tavaly augusztus óta áll az új ház, amely ugyan kölcsönre épült, de a befize­téshez — és most a törlesz­téshez is — a tej adta a pénzt. Áldozat? Persze, az is kell, méghozzá nem is kevés. A gazda reggel háromkor kel, takarmánykaszálással kezdi a napot... — Papírom van az útfenn­tartóktól, hogy kaszálhatom a füvet az árokpartokon, az utak mentén. Kell az eleség. min­den szálra szükség van. ígé­retet kaptam a téesztől, hogy vehetek harminc mázsa lucer­naszénát. Alomszalmát kor­látlan mennyiségben vásárol­hatok a szövetkezettől, az idén tavasszal zabszalmát is kaptam takarmánynak ... Nemcsak Bodorék származ­nak Tolnából: onnan való a hétéves tehén, meg az új is, amelyiktől most már a má­sodik borjút várják. A Ka­posvári Mezőgazdasági Főis­kolán rendezett bemutatón vették, árverésen. Nem csa­lódtak. A borjakat, mert min­dig bikák voltak, eladták, de ha üsző látna napvilágot, megtartanák. — Fölírásaim szerint az idén az első negyedév végén kerek ötezer liternél tartot­tam a tejjel, és bízom abban, hogy év végéig a három te­hénnel elkerülöm a húszezer litert. A múlt hónapban pél­dául több mint 1400 litert vit­tem a csarnokba. Ezenkívül a háztól is elvisznek naponta öt-hat litert, az asszony meg a lány is elfogyaszt egyet... A pénz, ahogyan jött, bele­került a házba. Az épületbe meg a berendezésbe, a lakás fölszerelésébe. Napjában há­romszor fej a férj. A feleség csak altkor helyettesíti, ha bal­eset éri a gazdát. A jószágtól nincs ünnepnap, hétvégi ki­rándulás, üdülés. Bodor János a téeszben a gattemál vagy a kőműveseknél dolgozik, segéd­munkásként. Kötelezettség ott, elodázhatatlan feladatok » háztájiban. — Meddig lehet ezt csinál­ni? — Amíg bírom — nevetett a férfi. — Az asszony is segít az etetésben, itatásban. Neki még itt van a jövő évi koszt­nak való hízó is az óiban ... Sok ' vesződség ez így együtt, az biztos. De hát semmiből nem lesz több, csak semmi. Volt olyan hónap, hogy tizen­egy ezer forintot kaptunk te­jért, s az idén még egyik hó­napban sem jött be kevesebb nyolcezernél. Tavaly ügy nyolvanezer körül volt a be­vétel. Befejezni a házat, rend­behozni az istállót, bővíteni a karámot — célok, amelyekhez megint pénz kell. A tej so­kat segít ebben, s noha csepp­folyós halmazállapotú. szi­lárd alapnak számít Bodorék terveinek teljesítéséhez. Hernesz Ferenc Csemetekert az országút mentén Évente százezer dugványt szereznek b*

Next

/
Oldalképek
Tartalom