Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-05 / 131. szám
\ \ ,Megbántam, soha többet..." A puszta urának hitte magát Héhány család lakik csak a Nagyatádhoz tartozó Döb- rögpusztán, mert aki teheti, beköltözik a közeli városba — ott keres magának állandó munkát, lakást, kulturáltabb életet. Döbrögpusztán él a népes Völfinger család. Nehéz volna felsorolni valamennyiük nevét, meg közeli és távoli hozzátartozóikét, olyan szép számmal vannak. Azt viszont nagyon könnyű számba venni, közülük hányán dolgoznak rendszeresen, kinek van tisztességes keresete és biztos megélhetése. Bár ók azt mondják, van foglalkozásuk: »-gyógy növény gyűjtők". Hamar kiderül azonban, hogy ez csak amolyan látszat- foglalkozás. A nagy létszámú család ta- I valy arra az elhatározásra ju- ' tott, hogy »-joguk van« a puszta körül elterülő földek termését betakarítani. A Dél-somogyi Állami Gazdaság burgonyájából 25 mázsányit szedtek j föl: egy részét fogyasztásra, mintegy két mázsányit tartaléknak elvermeltek, a többit pedig — mert pénzre is szükségük volt — saját termésként | eladták a szövetkezet felvá- i sarlójának. Állataik etetésére | ugyancsak így szereztek kukoricát: az állami gazdaság j mintegy 20 mázsányi termését j törték le. I Vezérük a 22 éves Völfinger | Sándor volt. Testvérei és élettársa előtt azzal szerzett magának tekintélyt, hogy már fiatalkorúként bíróság elé ke-1 rijlt (lopás miatt), majd visszaesőként elkövetett lopás bűntettéért tízhónapi — próbaidőre fölfüggesztett — szabadság- vesztésre ítélték. Völfinger Sándor azt hitte, hogy a csak néhány család lakta pusztán ó | az úr. Ez nemcsak a bűnszö- j vétségben elkövetett terméslopásban íejezdődött ki, hanem ' abban is, hogy hozzátartozói- | val valósággal rettegésben tartotta a puszta többi lakóját. Botrányokat rendeztek, okkal- ok nélkül verekedtek. Például minden indok nélkül — csak úgy — rátámadtak B. Józsefre, és összeverték. R. Józsefre pa- pirhulladékgyűjtés, illetve papíreladás miatt haragudtak (?), ezért házának udvarán rátámadtak, s megverték. F. Györgynével valami apróság miatt szóváltásba keveredtek, s a vita végén »megtépték«, j Ebben Völfinger Sándornak t segített az anyja, valamint ! élettársa, Czene Margit is. Rendszerint akkor voltak »bátrak«, ha ők legalább ■ négyen-öten voltak, a megtámadott pedig egyedül. Botokkal, vasvillával, sőt kaszával j fölfegyverkezve vonultak ve- [ rekedni. így akartak behatolni M. Lászlóék házába is. Amikor azonban a háziak is hasonló eszközöket ragadtak, hogy védjék magukat, csak messziről téglával dobálták meg ellenfeleiket. Völfinger Sándor és hat hozzátartozója az év elején került a Nagyatádi Járásbíróság elé: visszaesőként folytatólagosan — bűnszövetkezetben — elkövetett lopás, garázdaság, súlyos és könnyű testi sértés, magánlaksértés szerepelt tetteik lajstromán. Ehhez mérten volt szigorú a felelősségrevo- nás is: Völfinger Sándort háromévi — szigorított börtönben letöltendő — szabadság- vesztésre ítélték.*tehót feltételesen nem bocsátható szabadon. Négy évre eltiltották a közügvektől és elrendelték a felfüggesztett tízhónani szabadságvesztés letöltését is. Fegyházban letöltendő egyévi és 6 hónapi szabadságvesztés* kapott Völfinger Lajos — ő sem bocsátható szabadon —, s emellett 3 évre eltiltották a közügyektől. Ugyanennyi börtönre ítélték Czene Margitot, az ítélet végrehajtását azonban ötévi próbaidőre felfüggesztették. Völfinger Lajosné, V. Zsuzsa és V. János három hónaptól egy évig terjedő, próbaidőre felfüggesztett büntetést kapott; a mindössze 15 éves V. Rudolfot egyévi próbára bocsátották. Madárhangokat gyűjt Az ornitológiái kutatások teljesebbé tétele érdekében madárhangokat gyűjt dr. Ország Mihály tudományos kutató. Az összegyűjtött hanganyagot majd a Magyar Tudományos Akadémia állathangtárában elemzik. (MTI-fotó — Várkónyi Péter felv.) »Méltánvtalannak. súlyosnak tartom a bíróság ítéletét. Igaz, büntetve voltam, de a bíróság enyhítő körülményt nem vett figyelembe, csak súlyosbítókat. A hosszú szabadságvesztés súlyos nélkülözésnek teszi ki kiskorú gyermekem megélhetését. Nagyon megbántam, amit tettem. soha többet nem követek el bűncselekményt« — írta íüllebbezésében Völfinger Sándor, s két hozzátartozója sem nyugodott meg az általuk »méltánytalanul« stilyósnak tartott ítéletben. A megyei bíróság a napokban tárgyalta föllebbezésüket; azt elutasítva jóváhagyta a járásbíróság ítéletét. Döbrögpusztán így egy ideig feltehetőleg rend és nyugalom lesz. S talán a szabadságvesztés meg a próbaidőre való felfüggesztés elgondolkoztatja Völfingeré- ket: nem ők a puszta urai. A törvények rájuk is vonatkoznak. Sz. L. SZAPUDI ANDRÁS _____________ P OFONOK Egy ifjúsági vezető naplójából Tulajdonképpen én ;s örülök D. figyelmet nem igénylőt szóáradatának, mert éppen azon kezdtem tűnődni, hogy vége a télnek, és alig láttam az idén havat, jeget. Persze igazi, szívem szerinti tél csak a Hanság vidékén lehet, de ott is csak olyankor, ha én máshol vagyok, mert csak máshol tudom olyannak látni az otthoni telet, mint amilyennek akkoriban láttam, amikor még a baklerunk bajuszán, bekecsgallérján szikrázott. — Aha — bólintok D.-nek, mert kérdőn nézett rám, s közben apró, befagyott tavakat látok, csigaszeggel, patkóval rajzolt köröket, vonalakat a mézszínű jégen, egykedvű fűzeket a tavak partján s a fagyos földből földudorodó százéves gyökereket és öregasszony-hangon jajgató náda- ikat a partok mentén. Mi lehet az oka, tűnődöm a sörös- üvegerdő fölé hajolva, hogy elfogytak ezek a tavak, hogy Somogy! Néplap két évtized elég volt ahhoz, hogy eltüntesse őket a természet, hogy elvarázsolja, elvegye ezeket a szikrázó kis gyémántdarabokat az egykedvű fűzek lába elől; s velük együtt elfogytak a gordonkázó kályha mellé igyekvő kipirult arcú alkonyatok is. Nem tudom, hogyan történhetett, de ez a két évtized elég volt ahhoz, hogy már csak bennem épek a tavak, a jégtükörre rajzolt körök és egyenesek, a bakterünk bajusza, dédanyám tenyere, amelyen a legszebb csillagokat tartotta elém, nagyanyám tisztaságszagú konyhája, nagybátyám kék pillantása az udvarunk felett. Borbély, a fiatal költő feláll, erre mindenki szedelőz- ködni kezd. Egye meg a fene a telet, mondom odakint, mert újra meghallom március ha- rangszovát. És eszembe jut, hogy holnap reggel Tóvárra utazom. Március 24. A fiú föláll, lehúzza a vonatablakot, mert nagy a hőség a tülkében. Friss levegő, napfény simogatja az utasok arcát, néhányan alig észrevehetően rámosolyognak a fiúra. Tizenkét-tizenhárom éves lehet, eleven szemű, világosbarna hajú, barna nadrágot, garbót visel. Egy idő után fölhúzza az ablakot, de a felső keret és az üveg között arasznyi rést hagy. Az üveget belepi a pára. Könyvet vesz elő, de csak a térdére fekteti, pedig a könyvet Móra Ferenc irta a Dió- bélkirályfiról. Az ablakot nézi várakozó arccal. Egyszeresek a résen át a tavasz özön- lik be a levegővel. A tavasz ugyanis már régóta lohol a vonat után, s most, hogy elérte, mindjárt az utasok közé kívánkozott. Talán, hogy felvidítsa őket. De az urasok nem vesznek tudomást a tavaszról. Nem figyelnek rá, maguk elé néznek, vagy az újságjaikba, és a homlokuk a téli éghez hasonlóan szürke. Csak a fiú fogadja a tavasz köszöntését. Aztán a mutatóujjával rajzolni kezd a bepárásodott ablaküvegre. Hajót rajzol kéménnyel, fedélzettel, küllős kormánykerékkel és bajuszos kormányossal. Aztán hullámokat a hajó alá és óriási napot egy gyerek , feje fölé, aki a hajó fedélzetéi) áll és integet. Ügyesen rajzol. A hajó utón sátrak sorakoznak. Egész sátortábor. Aztán hegyek, folyók, fák és mindenféle formájú kövek a hegyekben, halak a folyókban és madarak a fákon. A nyár, a vakáció tündököl az ablaküvegen, pedig a taEllopta a Ha kész mesterséget lesz a ház... Gál fi György, a fazekas ] szép korsókat, köcsögöket, cserepeket, tányérokat akar | csinálni. Gálfi György, a házépítő pénzt akar keresni, hogy feleségével és két gyermekével jól éljen. Ellentmond-e egymásnak a két cél? — Az eredeti szakmám lakatos. Magyarszombatfára nősültem; ott minden második ember fazekas. Elmentem segédmunkásnak a helybeli ke- rámiagyárba. Agyagot daráltunk, talicskáztunk. Közben loptam a szakmát; néhány barátom is tanítgatott. Persze ezt az üzemben ferde szemmel nézték: nem is engedtek bent dolgozni. Mégis kiváltottam az ipart. Azután hazajöttünk Bábonymegyerre, itt tárt karokkal fogadtak. Kihaló szakma . . . Állunk a két kemence mellett. Maga építette őket. Ferde falú csonka gúlák, jókora réssel. Az egyik még meleg; tele van frissen kiégett áruval, És egy csomó »titokkal«. Nagyapák féltve őrzött szakmai fogásaival, új fölfedezésekkel. Ránk leheli langyos levegőjét. Érdekes illata van ilyenkor a cseréppé varázsolt anyagnak. — Kemenceépítésnél az alap a legfontosabb, azt jól meg kell ranki. Aztán egy rudat állítok középre, a tetejére illesztek egy kocsikereket, ha van. Mert ritkán van ma már. A két kört deszkával összekötöm ... — Az tartja meg, ugye? — Á! Az lehet akár madzag is. Csak az irányt jelöli. Megtartja magát a tégla, ha rendesen rakják, akármilyen ferde. Amikor így kész, várni kell, hogy megszikkadjon. Utána besározni belülről, s akkor újra várni. így megy ez náluhk; nem lehet kapkodni. A fazekas legyen türelmes. Amikor így is kiszáradt, akkor lehet először égetni benne. De vigyázva ám! Kevesebbet, lassabban. Különben szétpukkad, mint egy léggömb. Gálfi György fiatal ember, mégis úgy beszél, mintha százéves lenne. Persze csak akkor, ha a mesterségéről esik szó- »Foglalkozási ártalom« ez. Ősi művészetet csak öreg bölcsességgel érdemes művelni. Olyan a szó is, mint a módszer. Hány száz éves ez a »technika«? Fölrakja az égetendőt, betéglázza a rést, betapasztja, és tüzel.' Otthagyni nçrt! lehet: 8—10 órán keresztül őrzi, vigyázza. Éjfélig, reggelig. — Ha roppan, az nagy baj. vasz még csak épp hogy megérkezett. Mintha láttam volna már ezt a hajót, tűnődöm. Igen, jól emlékszem. Régen, pontosan nem is tudom mikor, talán éppen annyi idŐ6 voltam, mint ez a fiú. Én is hajót, ugyanezt a hajót rajzoltam az ablaküvegre. »Akarsz könyveket, szép ruhát ?« »Akarok,« »Szeretnél nyaralni vízparton, hegyekben?« »Szeretnék.« »Azt mondja nagyanyád, nincs ennivalótok. Igaz ez?« »Nem igaz.« »Nővéred is ezt mondja.« »Nem igaz!« ,»A nővéred vőlegénye is ezt mondja« »Nem igaz!« »Akarsz könyveket, szép ruhát?« »Akarok.« »Szeretnél nyaralni vízparton, hegyekben ?« »Szeretnék.« »Gimnáziumba járni, jó reggeliket enni, utazni...« »Szeretnék.« »Az intézetben mindent megkapsz... Mindent.« »Könyveket, szép ruhát?« »Mindent.« »Vízpartot, nyaralást?« »Mindent.« »Járhatok majd gimnáziumba?« »Egyetemre is. Ha jó tanuló leszel, mindent elérhetsz. Mindent.« (Folytatjuk) I Csak egy edény repedjen meg, ] sorra töri a körülötte levőt, j Ezért nem lehet csak úgy behányni. Minden formának megvan a helye. Egy bizonyos irányban még két-három ember is ráállhat a köcsögre. Máshonnan meg egy pöccintés is elég . . . Bizonyítékul rááll egy új cseréppohárra. Táncol is, az- j után fölveszi. Egy karcolás ! nem sok, annyi sincs rajta. Járjuk a műhelyt. Léclabi- I rintuson száradnak a kikoron- I gozott agyagedények. A faze- [ kas nem haragszik a bírálatért. Rögtön válaszol: — Ez giccs. Nem mondom, hogy nem az. De ebből jön a pénz. Keresik, elviszik. Azt hiszi, szívesen csinálom? De tizet eladok, amíg a másikból egyet. Mondtam már, hogyan kell vigyázni ... Mi hivatalo san nyolcvan százalék rezsivel dolgozunk. Épül a házam.. j Például itt van ez a korsó, ] ezért Pestről jönnek a maszek I kereskedők. Ügy keresik, hogy 1 habán. Pedig ilyen forma a j habán kerámáiban soha nem j volt. Az ő dolguk. De visznek tőlem eredeti, szép csöcsös korsókat is. Aztán ott jó gics- csesre összefestik. Ez- is az ő I dolguk. A korong mellett »tan- ! könyv« fekszik. A habán ke- : rámia története. A padlóra kiömölve színes por, szétlibben ! a lábunk alatt. > — Ez a jövő zenéje nálunk. A feleségemmel kísérletezünk. Színeket keverünk; egyelőre keveset. Boltban nem kapható. Ez föld ... Csak meg kell találni a nyitját. Minden színt ki lehet csikarni a földből. Már egyszer mondtam, hogy »loptam a szakmát«. Most Erdélybe készülök. Ott tudok egy fazekascsaládot, ők olyan színeket égetnek. De olyanokat!... Csakhogy jobban őrzik a titkát, mint az aranyat. Pedig még az igazi kéket is tudják, ami itt a könyvben van. — A háza milyen lesz? — ugrok egy nagyot a gondolatsorban. — Szépre tervezte a mérnök. Sok üveggel, hogy bejöjjön a fény. Azután megújítom a műhelyt is. Lesz villanykemencém ... ráérek szépet, igazit csinálni. Csak azt! Agyagot is kereshetek. Mert itt nálunk nem a legjobb van. — A két gyerek? — Remélem, az egyikre csak ráragad. Én nagyon megszerettem ezt hat évvel ezelőtt. A sarat, amiből két kézzel kell kiboszorkánykodni a formát. Furcsa kettősség rejtőzik a fazekas munkájában. Bevallott »tudathasadás« a pénzről és a szépről. Nem biztos, hogy most is így kellene lennie. De ha fölépül a hát, ha meglesz az új műhely, érdemes lesz visszatérni hozzá. Reméljük, nem találunk rikítóra festett tányért, ősi valóságtól elszakított, furcsa toldalékokkal megrontott, torzszülött vázát... Szinte sajnálom leírni ezeket a sorokat. De ő tudja a szépet, ismeri, megcsinálja, ha akarja. Keze nyomán újra éled a lassan feledésbe merülő »csoda« is. Luthár Péter Környezetvédelmi világnap Tudomány az ember szolgálatában Néhány évvel ezelőtt megjelent a hír: az Antarktiszon élő pingvinek májában DDT-t találtak. A Föld különböző sarkain a szennyeződés egyre jobban veszélyezteti a természetet. Nem véletlenül kapott helyet a helsinki záródokumentumban : » A környezetvédelem számos problémáját csak akkor lehet hatékonyan megoldani, ha kialakul a szoros nemzetközi együttműködés ... A bioszféra védelmének egyik légionlosabb ágazata az ENSZ zászlaja alatt végzett átfogó természetvédelmi kutatás. Ez a rendszer a jövőbe állandóan figyelemmel kíséri a bioszféra állapotát, jelzi a szennyeződést és annak keletkezési okát. A szovjet tudósok véleménye szerint ezt a rendszert kiépíteni olyan környezetben érdemes, ahol a bioszféra viszonylag érintetlen. Azokon a területeken, ahol az emberi tevékenység hatása a legkevésbé érvényesül. kutatóállomásokat kell létesíteni. A Szovjetunióban már kialakították az első biológiaitermészetvédelmi területeket. Ilyen a Berezinszkij — erdős, tavas vidék Belorussziában —, ilyenek a kaukázusi erdők és a hegyi őserdőik Kö- zép-Ázsiában. Létesültek azonban bioszféra-természetvédelmi területek a kazahsztáni erdős sztyeppe vidékén és a központi feketeföld-övezetben, valamint az Oka mentén. Ezeken a területeken a gazdálkodásnak az élő természetre gyakrolt hatását vizsgálják. Az ENSZ által kezdeményezett globális vizsgálatok csak akkor lehetnek hatékonyak, ha kivétel nélkül minden ország részt vesz bennük. Napjainkban ezt még nem lehet elérni. A kérdés lényege az országok különböző gazdasági fejlettségében, valamint a bioszféra ellenőrzés egyes különböző módszereiben rejlik. A gyümölcsöző együttműködés példáját nyújtja a bioszféra védelme terén is a szocialista közösség. Számos környezetvédelmi intézkedést a KGST komplex programjának keretében valósítanak meg. 1977 elején a szocialista országokban folyó környezetvédelmi kutatások ■ összehangolására a KGST-tagállamok koordinációs központot létesítettek. L. M. (APN—KS) Előzzük meg a szünidei gyermekbaieseteket A nyári szünidő nemcsak sok ölömet tartogat a gyermekeknél*, hanem — az Állami Biztosító statisztikája szerint — sok baleseti veszélyt is. Júniustól augusztus végéig általában mintegy tízezer I gyermeket ér baleset, s majdnem minden második gyermekbaleset júniusban történik. Akkor ugyanis a szülök még nem készülnek fö! kellően a gyermekek megnyugtató felügyeletére, nem szervezik meg eléggé rendszeres elfoglaltságukat. A statisztikai adatok szerint nagyon sok balesetet okoz — többnyire a jó bizonyítvány jutalmául kapott — kerékpár. A múlt év júniusától augusztus végéig 760 gyermek sérült meg kerékpározás közben, elsősorban azért, mert a KRESZ j alapfogalmait sem ismerte. A l felügyelet nélkül maradt gyermekekre sok veszélyt hoztak a folyók, a faluszéli tavak, a bányagödrök, a hegyvidéki barlangok és szakadékok. A tiltott helyen fürdőző gyermekek közül tavaly 41-en vesztették életüket. A lakásban egyedül maradt kisdiákoknak nagyon veszélyes »játéka« az elektromos áram és háztartási gép is. A mindinkább növekvő autósidegenforgalom és általában az utazás is sok veszély forrása. A múlt évi iskolaszünet három hónapjában közlekedés közben 3000 kisdiák sérült meg, s a lakásban 460-an szenvedtek balesetet. Több figyelemmel, óvatossággal, kellő körültekintéssel azonban el lehetne kerülni, legalábbis lényegesen csökken leni lehet ezeket a baleseteket.
