Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-25 / 148. szám

Bőséges választék az üzletekben Javultak a vendégfogadás és -ellátás feltételei a Balatonnál A Belkereskedelmi Minisz­térium — a tavalyi tapaszta­latok, a gyakori panaszok alapján — a fővároson kívül elsősorban a Balatonnál ren­delte el, hogy különös gond­dal készüljenek a vendégek fogadására és ellátására úgy, hogy az idegenforgalom elő­nyei, haszna a helyi lakosság ellátásában is érezhető legyen. A tóparttól ötkilométeres sáv­ban ugyanis az állandó lako­sok száma 135—140 ezer, míg a szezonban 400—430 ezer em­ber tartózkodik rendszeresen ezen a területen. Ezenkívül a hazánkba érkező mintegy 8 millió külföld^ többsége sem kerüli el a tavat, s az ötmil­lióra tehető hazai turistafor­galom nagy része is oda irá­nyul. A rendelkezés végrehajtását anyagi lehetőségeiktől függően megkezdték, és a szezon kez­detére többségükben befejez­ték a vállalatok. A balatoni fő idényre több mint 160 mil­lió forint felhasználásával a tó északi partján '300, a délin 400 kereskedelmi és vendég­látóipari létesítményt — az árusító pavilontól a szállodáig — újítottak fel, korszerűsítet­tek és több új egységgel bő­vítették a hálózatot. Felújították egyebek között a tihanyi motel 80 személyt befogadó két szárnyát, két­szeresére bővítették a kem­ping kapacitását, és július 1-én adják át rendeltetésének a korszerűsített, több mint ezerszemélyes, teraszos étter­met és az 1500 agados kony­hát. A hónap végén nyitja meg Fonyódligeten a Somogy megyei Élelmiszer-kiskeres- delmi Vállalat a forfa-ele- mekből házilag épített 280 négyzetméteres ABC-kisáru- házát. A déli part bolthálózatát, vendéglátóhelyeit és üdülőit ellátó Somogy megyei Fűszért balatonboglári és siófoki 4000 —4000 négyzetméteres, kor­szerű bázisraktára az előző évieknél kedvezőbb feltétele­ket teremtett az áruutánpót­láshoz. A jövő hónap első felében avatják a 460 személyes, B- kategóriás, de annál magasabb szolgáltatást nyújtó Neptun szállót Balatonföldváron, ahol egy régi vendéglő, korszerűsí­tésével 600 személy részére te­remtettek másodosztályú ára­kon étkezési lehetőséget. A Lidó szálló teljes felújításával megkezdődött a siófoki szállo­dasor rekonstrukciója is. Javult az ipar szállítási készsége, a tej-, a hús-, a konzerv- és a hűtőipar az igé­nyeknek megfelelően szállít, és a söripar is pontosan adja az üzleteknek a keretekben meghatározott mennyiséget. Az idén országszerte 6 száza­lékkal, a Balatonnál 12 ( szá­zalékkal több sör kerül forga­lomba. Elfogadható az édes- áru-ellátás, s ha nem is min­denütt, de a nagyobb forgal­mú területeken, az ABC-áru- házakban rendszeresen van szalámi. A tavalyinál jobb a zöldségellátás. A minisztérium, valamint a Somogy és a Veszprém me­gyei tanács vezetőinek véle,- ménye szerint a balatoni ven­dégfogadás és -ellátás feltéte­lei sokat javultak. Az érdekelt vállalatok további feladata a mostani, kedvezőbb, bár még korántsem kifogástalan ellá­tási és szolgáltatási színvonal­nak legalább a tartása a sze­zon végéig. Mind a minisz­térium, mind az illetékes ta­nácsok rendszeresen ellenőr­zik ennek a követelménynek az érvényesülését. Kertészet — esők után Új munkások a Danuviában A Dráva menti szövetkeze­tek gabonatáblái is mutatják az esők, szelek nyomát : sok az erősen megdőlt búza. Nem lesz könnyű az idei aratás, ez már most látszik. A tótújfalui Dráva menti Egyetértés Ter­melőszövetkezetben is hozzá­fogtak hétfőn az őszi árpa be­takarításához, s szerdán már arról tájékoztathattak a gaz­daság szakemberei, hogy nem fizet rosszul a lakócsai meg a szentborbási határ, de a bú­zától még többet várnak, mint amennyit most az árpa ad. A kertészetnek jól jött az eső. Tóth János kertészetveze­tő és növényvédő agronómus Horváth József növényter­mesztési ágazatvezetőhöz ha­sonlóan állította: a tavalyinál több pénzt hoz az idén ez az ágazat a gazdaságnak. — Csak a cukorborsónál számolunk mennyiségi kiesés­sel, de árban itt sem ér ben­nünket veszteség. Uborkát hu­szonöt, paprikát húsz hektáron termelünk; három hektárról szedjük a káposztát, és ezen a héten palántázunk még két hektárt. A szárazság idején öntöztünk is. A Somogy me­gyei Zöldért Vállalattól szer­ződés alapján öt évre egy ön­tözőberendezést kaptunk hasz­nálatra. Szedik a paprikát meg a káposztát. Az előbbiből mint­egy kétezer darabot értékesí­Huszonegy vagon zöldborsóra számítanak. tettek a hét közepéig, az utóbbiból a múlt héten csak­nem harminc mázsát adtak el, az e heti előirányzat pe­dig kétszáz mázsa volt. Ezer­száz darab karalábét is elszál­lítottak. Áruikat a megyei Zöldért vette meg. A válla­latnak egyébként 21 vagon — háromfajta — káposztát, 10 Alig Öt perce vált szak­munkássá az a három fiatal­ember, akivel a nagyatádi 524- es szakmunkásképző intézetben beszélgettem. Druzsin Gyula marós, Varga László esztergá­lyos és Vass László marós a Danuvia dolgozói lesznek. A gyár főmérnöke, Magyar Vince és a KISZ-bizottság titkára, Péntek László is csatlakozott hozzánk. A szakmunkásvizsga feszült­sége még nein múlt el teljesen. Nehezen lehetett szóra bírni az új munkásokat. Gyula oldódott leghamarabb: — Munkával kell most bizo­nyítanunk. Eddig is dolgoz­tunk a gyárban, de most már jön a napi nyolc óra. Furcsa lesz. A KISZ-ben is tenni kell valamit... Varga László: — Ebben csatlakozom Gyulá­hoz. A másik: azt szokták kér­dezni, hogy mit várunk a gyártóL Én ezt megfordítom; először az a fontos, mit vár­nak ott tőlünk. Azt már sejt­jük, hogy milyen munkát ka­punk, de van még néhány kér­dő jeL És a másik László: — A leendő munkatársakat tanulóként megismertük. Most azonban megújul a' kapcsola­tunk. így is be kell illeszkedni, szinte újra kezdődik az ismer­kedés. A KISZ-munkában va­ló részvételt én szintén fon­tosnak tartom. Péntek László ugyanezek­ről a kérdésekről, általánosab­ban: — Azok a fiatalok képesek jól beilleszkedni a közösségbe, akik megmutatják, hogy ke­Csepegteto öntözés A csepegtető öntözés mód­szerét és hozzávaló berende­zéseket dolgozták ki és ké­szítették el hazai anyagokból az elmúlt évben a kazincbar­cikai Borsodi Vegyi Kombi­nátban. Az (öntözőberendezés »lelke« egy pvc-csőhöz csat­lakozó műanyag spirál cső, amelynek- hosszúsága változ­tatható. A szőlőre és gyümölcsösre kiválóan alkalmas csepegtető öntözőberendezésből — amely kevés vizet használ fel és jó hatásfokkal dolgozik — eddig mintegy tíz tonnányit készí­tettek a kazincbarcikai gyár­ban. Az összesen mintegy száz kilométer hosszúságú ve­zetékrendszert a hazai kerté­szetekben és szőlőkben hasz­nálták fel. A borsodi gyár űj öntözési módszere iránt most több kül­földi cég is érdeklődik. ményen tudnak dolgozni. AJ kollektív szerződés szerint há­rom hónapig normakedvez­ménnyel dolgoznak a kezdők, így megkönnyítjük az átállást. Tavaly óta azzal is megpróbál­juk közelebb hozni a leendő munkásokat az üzemhez, hogy a tanulók nálunk végeznek KISZ-munkát Az ünnepélyes szakmunkásavató után külön- külön is beszélgetünk a be­lépőkkel. A művezető, a szak- szervezeti titkár és a KISZ- titkár járja végig az üzemré­szeket, egy-egy órát töltünk el az »újakkal«. Nálunk a dolgo­zók 65—70 százaléka fiatal, ez megkönnyíti a befogadást. — Milyen érzésekkel kezdik a munkát? — A főnököm, aki mellé ta­nulóként be voltam osztva, már szólt félig tréfásan: sza­ladj ám rögtön vizsga után! Néhány nap pihenőnapot adok még magamnak, de elsején beállók. Át kell váltani a diák­hangról a felnőtt modorra. Ez lesz a legnehezebb — így Var­ga László. Társai hasonló gondjaikat mondták el. Hiányozni fog, hogy nem áll mellettük a mes­ter, kevesebb lesz a diákos csíny. Igazi munkások lesz­nek .,, A KISZ-titkár tapasz­talataiból néhány »szemel­vény«: — A megszokott » tanulóbe­tegségek«, a vagánykodás, a túlzott lezserség egy ideig megmaradnak. A gyerekek többsége elég hamar megta­nulja, hogy a munkát ugyan vidáman kell csinálni, csak­hogy ez a vidámság már »kö- töttebb«, mint az iskolában. A szakmai fogásokba hamar belejönnek. A gondolkodás­módbeli munkássá válás egy- egy fiatalnál különböző idő­ben, kicsit később következik, néhányuknál csak a katonaság után. Persze találkoztam már olyan gyerekkel, akiről nem gondoltam volna, hogy még csak 18 éves. — A keresetet mire szán­ják? —Nagyon szeretek magnóz­ni. Komoly zenei és pótfelvé­teleim vannak. Szalagra elég sokat fogok költeni. A többit félreteszem. Egyszer majd la­kás is kell — mondja Vass László. Druzsin Gyula szinte szé­gyenkezik, amikor’ »vall«: — A kocsi a vágyam. Egy 1600-as Zsiguli. Eddig is gyűj­töttem. — Többet nem is húz­tam ki belőle. Varga László takarékba teszi a pénzt.'még nem tudja mire, csak annyi a célja, hogy ne verje el. Azt hiszem, ennyi 01.0 g ͧ^ Újra a KISZ-titkárt kérde-, zem a jellemző esetekről: i — A többségről tudom, hogy mit kezd a fizetéséveL Gyűj­tenek erre. arra. A ruházkodá­sukon is meglátszik a kereset ugrása. Az üzemi könyvter­jesztő nálunk elég nagy for­galmat bonyolít le. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem költenek egy fillért sem mondjuk sörre... De eddig csak egy olyan eset fordult elő, amikor KJSZ-titkárként közbe kellett lépnem. Akkor elmagyaráztam a fiúnak: a több pénz nem azt jelenti, hogy öt korsóval többet kell meginni. A főmérnök végighall­gatta a beszélgetést Átadtuk a szót neki. Elmondta miként illeszkedik a gyár egészébe a most végzettek munkába ál­lása — Harminc új szakmunkást várunk elsején. Ennyien vé­geztek az idén. Mindegyikük a tanulóhelyére kerül. Nagy szükségünk van rájuk. A má­sodik féléves tervünk igen fe­szes, elkészítésekor már figye­lembe vettük, hogy emelkedik a létszám. Ismerem mindegyi­küket Tudom, hogy számítha­tunk rájuk. Luthár Péter A paprikát már kilóra adják. vagon paprikát és 5 vagon uborkát adnak, a Szigetvári Konzervgyárnak pedig 20 va­gon paprikát és 30 vagon uborkát, továbbá a tervezett 24 vagon helyett várhatóan 21, vagon cukorborsót szállítanak. Eddig 16 vagon borsót vittek el a gyár járművei, s ottjár- tunkkor is javában folyt a cséplés. A szárazság miatt a bizonyos időeltéréssel vetett növény most nagyjából egy­szerre érett be, összetorlódtak a betakarítási munkák, sietni kell a fejtéssel. — A káposztát zsákokba szedjük, s a rakomány vago­nokban és tehergépkocsikon jut a Zöldért siófoki hűtőtá­rolójába. Elégedettek vagyunk avval, ahogyan a káposzta fi­zet. A száznegyven hektáros kertészetben az említett nö­vényféleségeken kívül talál­ható még dinnye, paradicsom, tök és zöldség is, de nem szá­mottevő arányban. Azonban ezek is, pénzt hoznak a szövet­kezetnek. Tavaly a tervezett­nél 620 ezer forinttal nagyobb bevételt adott a kertészet, így majdnem 2,7 millióra tettek szert — a borsón kívül, amely ugyancsak több mint egymil­liót hozott. Az eddigi értéke­sítések és a kilátások alapján az idén ennél még többet kap­hatnak. H. F. Kesztyű nélkül — Először traktoros, később gépkocsivezető voltam a tsz- ben. Két éve mégis elmentem innen, mert sehogyan sem tudtuk megérteni egymást az akkori főagronómussal. Szo­cialista brigádvezető voltam, a tisztem úgy kívánta: szóljak, ha valami hibázik, ö meg nem kedvelte az ellentmon­dást. Ipari munkás lettem Ta- bon. Targoncát vezettem a BVG udvarán. Mondhatom, könnyű munka volt, még be sem piszkolódtam. Ültem a szép, új gépen, és kesztyűben nyomogattam a gombokat. Ta­vasszal mégis visszajöttem. A főagronómus elment közben, meg magam sem kedveltem a gyári munkát. Hiába, rabnak éreztem ott magam: én nem szeretek kerítés mögött dol­gozni. Most több a munkám, de nem bánom. Kanyarog-kanyarog a szer­pentin a város fölött, azután lezúdul a lombok közt rejtő­ző völgyecskébe. Lenn, a gesz­tenyefák alatt falu búvik meg, Kánya. Itt a főutcán lakik Kristóf István tehenészeti szakmunkás, aki kis kerülő után az ipari munkát »pa­rasztira« cserélte vissza. A te­henészetben hajnali háromkor kezdődik a nap, és este hét felé ér véget. Egy bizonyos: nem a munka elől tért haza. —- Nem tagadom, a vissza­térésben sokat számított a pénz is. Nem mintha itt köny- nyebben lehetne megkeresni, de legalább lehetősége van an­nak, aki nem sajnál dolgozni. Amíg Tabra jártám, nemigen foglalkoztam a háztájival. Idő se nagyon jutott rá, meg ked­vezményt sem kaphattam. Az csak tsz-tagokat illet. Falusi emberhez hozzánőtt a háztáji, a gyárból meg nem lehet ha­zaszaladgálni állatokat etetni, gondozni. — A gyárban szabad szom­baton és vasárnap nem kell dolgoznL — Hát a marhának ennie kell mindennap, ez igaz. De ezért minden hónapban négy szabadnapot kapunk. Az ered­mény végül ugyanaz. Itthon csak az a fárasztó, hogy a hajnali munkából hazajövet kerül sor a ház körülire. — Valamit nem értek. Kez­detben traktoros, majd gép­kocsivezető volt. Hogyan lett akkor állatgondozó? — Egyszerű a sora. Amikor meghaltak a feleségem szülei, átjöttem a tehenészetbe. A vezetés más munkabeosztás­sal jár, nem jutott idő álla­tokat gondozni. Tudja, régen bármire kellett volna pénz, azt mondták, nincs. Én úgy gondoltam, ne ismerje meg a családom ezt a kemény szót. Hátul, a gazdasági udvar­ban találkoztunk. Feleségével az állatokat mustrálgatták ép­pen. Azután a kis konyhában ültünk le beszélgetni. A ház, az udvar, az árnyékos utca is végtelen nyugalmat áraszt — Azért egy kicsit hiányzik a gép. Mindig vonzódtam hoz­zá, negyvenkilencben már traktoron ■ ültem. Tavasszal kijöttem az iskolából, ősszel már a kormánykereket for­gattam. — Tanulni nem tudott? — Lehetőségem volt, csak módom nem. Pénzt kellett ke­resni. A gyerekeim tovább ta­nulnak. A lány Pécsre megy, ott tanul majd a postaforgalmi szakközépiskolában. A fiú szakmunkás, Tabon dolgozik. Abban a gyárban, amelyben az apja nem tudott megma­radni. — Teljesen új gyár az. Min­denki fiatal. Az üzemvezető 26 éves. Ilyen korombeli ember egy sem akadt. Az átlagélet­kor nem lehet több 23 évnél. Hát érthető, hogy jól érzi ott magát a fiam. Szereti a szak­máját és őt is szeretik. — Nem volt még tizenkilenc éves, amikor kiváló dolgozó lett tavaly — fűzi hozzá Kris- tófné. — Kell, hogy szeresse a szakmáját, s látszik, őt is be­csülik. Július közepén lesz a lakodalma, megnősül. A mun­katársak mind eljönnek. A házasság után egyelőre itt maradnak a faluban a fia­talok. Nekik nincs messze Tab, vállalják a napi 12 kilo­méteres utazást. A szülők örülnek, hogy velük marad­nak, s annak is, hogy az életet kezdő fiú rátalált a hivatá­sára. Hamarosan ünnepre ké­szülődhetnek, messze földről is eljönnek az ismerősök, ro­konok. Szép lakodalom lesz, két disznót is vágnak. — Nem leszünk ám olyan sokan — szerénykedik a házi­gazda. — Tán ha háromszá­zan. Itt, Kányán volt már ennél nagyobb lakodalom is. Nálunk így van szokásban. Az ünnep majd elmúlik, s utána visszazökkennek a na­pok a maguk kerékvágásába. A ház körül baromfik ka- pirgálnak, hátul disznók hű- sölnek az ólban, az istállóban csendesen kérődzik egy tehén, egy hízóbika meg egy borjú. S ha az időjárás engedi, bor is lesz a lugas szőlőjéből. Fe­hér bor, leányka. íme, így fest Kristóf István birodalma. Bencsik András Somogyi Néplap

Next

/
Oldalképek
Tartalom