Somogyi Néplap, 1977. június (33. évfolyam, 127-152. szám)
1977-06-25 / 148. szám
I Sorok évről »36 teljesítményt nyújtott: a rábízott munkákat minőségileg és mennyiségileg kifogástalanul végezte el. Munkafegyelme és a munkához való hozzáállása megfelelt. Segítőkész és kollegiális munkatárs.« Ezek a sorok minősítik egy ember hároméves munkáját. A minősítés különlegessége, hogy nem Magyarországon született. Az a három év nem itthon telt el, hanem a Német Demokratikus Köztársaságban. Iványi Zsuzsanna, az elektroncsőgyár akkori 19 éves betanított munkása 1973-ban — négy társával együtt — az NDK-ba utazott dolgozni a gyárból. — Miért jelentkezett? — Hirtelen ötlet volt. Ilyen a természetem. Amiben határoztam, már kitartok mellette, nem táncolhatok vissza. Zsuzsa a nagy iparvárosba, Karl-Marx-Stadtba került, a VEB Fahrzeugelektrik gyárába. Járműalkatrészeket készítettek : halogénlámpákat, vil- logókat. Minden műveletet megtanultak, a lámpagyártás összes szakaszát megismerték. Ezután ki-ki olyan üzemrészben folytatta, ahol a munka a legjobban ment a tanulás időszakában. Ö két lakkozónészlegéévet a gyár ben töltött. — Hogyan boldogult a nyelvvel? — Az elején nehezen ment. Itthon részt vettünk egy TIT nyelvtanfolyamon, s kinn is rendszeresen tanultuk a németet az első félévben. Ezenfelül még jártam a Volkhoclh- sohule felsőbb képesítést adó tanfolyamára is egy ideig. A legtöbbet azonban a gyár jelentette, a mindennapi érintkezés a munkatársakkal, akik — nem kell mondanom —németek voltak. Három év tengernyi élmény. Amikor Zsuzsával beszélgetések, válogatnunk kell, olyan szaporán bukkannak iöl új és újabb emlékek. Három év távol hazulról, három év idegenben. — A városban volt három magyar ház, a többitől külsőben semmiben sem különböző épületek. Ezekben laktunk. A lakások szobaszámától függően hárman-négyen, hatan-heten. Beletelt egy kis időbe, amíg valami íratlan rend kialakult; amikor vérünkké vált, ki miikor használja a konyhát, a fürdőszobát, s hogy tiszteljük a másik bogarait... Érdekes, a mienktől eltérő munkarend szerint dolgoztak Rajvezetők továbbképzése A KISZ megyei bizottságának Balatorffenyves-alsói táborában 150 somogyi pedagógus vesz részt rajvezetőképzésen. Az 1977/78-as úttörőév feladataival ismerkednek, és az általuk készítendő munkatervekbe beépítik a mozgalmi év új elemeit is. Az előadók módszertani segítséget adnak a feladatok egységes értelmezéséhez és végrehajtásához. A munka mellett vidámságra, szórakozásra is jut idő. A tábortanács szervezte a tréfás akadályversenyt, mely — a képen is látható — egy balatoni lábmosással kezdődött Az árkon-bokron át vezető úton mind a hét induló raj végigment. A viharfelhőket jelző piros rakéta sem rontotta el a ! lását jókedvet. az NDK-ban. Reggel háromnegyed 6-kor jelezte a munkakezdést a sziréna, a kávészünettel, ebédidővel együtt negyed 4-ig tartott. Viszont minden hét szombatja szabad volt Az első néhány hónapban, a betanulás idején négyszáz márkát kerestek, később a munkától, a teljesítménytől függően 60Ô—900-at. Kaptak még havonta 124 márka kü- lönélési pótlékot is. Ehhez képest igen szerény összeg volt a lakásért fizetett havi 20 márka és az ebédért számított heti 5. — A fiúk szinte mind MZ motort vettek megtakarított pénzükből. Volt, aki autóval tért haza. — Az NDK-ban is hosszú ideig várni kell a gépkocsi- kiutalásra ... — Igaz. De a magyarok előbb megkapták. A lányok inkább bútort vettek. Jómagam 2800-ért vettem egy há- ióezobabűtort, s azt elég olcsón. konténiervonattal szállították haza. — A munkán kívül mi töltötte ki napjaikat? — Sokféle programból válogathattunk. Gyakran mentünk kirándulni. Bejártuk az NDK-L Ez annál is könnyebb volt, mert a vonaton íeiárú joggyei utazhattunk és a szállodákban is kedvezményes áron kaptunk szobát.. Kirándulásokat szervezett a gyár és az ottani magyarok KISZ- szerveaete is. üdültünk Berlin mellett, jártunk Weimar- ban, Drezdában, orgonakon- oertet hallgattunk Lipcsében, és részt vettem egy lengyel- országi társasutazáson. Mások a Szovjetunióba is eljutottak. A házban ifjúsági klub működött, s szinte mindannyiun- kat bevontak a sportmozgalomba. — Zsuzsa mit sportolt? — A GTS-be — az ottani MHSZ — jártam lövészetre Aki akart, toüaslabdázhatott, vagy más sportot is választhatott. A fiúk labdarúgó-csapatot, alakítottak. Televíziót néztünk, magyar újságot olvastunk, egyszóval nem volt gondunk a szabad időre. — Egy éve már, hogy hazajött. Mit hasznosít az NDK- ban látottakból-hallottakból? — Egészen fiatal, tapasztalatlan voltam, amikor kiutaztam. Az a három év nem múlt el nyomtalanul. Közvetlen munkámban — itt a rádiócsőszereidében dolgozom — nem kamatoztathatom a tapasztaltakat, de egyéb területeken igen. Azóta többször megyek kirándulni itthon is, most a szegedi utamat szervezem. Ősztől a közgazdasági technikum levelező tagozatára járok, s ott tovább szeretném folytatni a német nyelv tanúFORMA ÉS KÖZÍZLÉS A vevő a szemével választ Csupor Tibor Napjaink közízlését lemérhetjük az utcán, a boltokban, a lakások berendezési tárgyain, irodákban, s még az üzemcsarnokok gépsorain, a munkapadok szerszámain is. Az, hogy eszíetikai szemléletünk jó vagy rossz, nem utolsósorban az ipartól is függ. Ha tetszetős, jó alakú használati tárgyakat gyárt, akkor fejleszti a közízlést, rávezeti az embereket a szép, a harmonikus formák felismerésére. A magyar iparban évtizedeken keresztül a mennyiségi szemlélet volt irányadó, majd a tartalom, a funkció került előtérbe, de a termékek célszerű, tetszetős kivitelezéséhez csak az utóbbi években jutottunk el. Még azt sem állíthatnánk, hogy belső indítékra, inkább a nemzetközi piac döbbentette rá a szakembereket arra, hogy csak a szép formájú áru kel el jó áron, mert a kereskedelemben is régi igazság: nem elég a »belbecs«, az üzlethez »külcsín« is kell. A szép iránti igény A tartalom és forma egységét a vásárló igényli. Ezt a képességét nagy részben kifejlesztették az importáruk, melyeknek lehet, hogy a minősége nem jobb — sőt, van, amikor gyengébb — a hazai termékeknél, mégis a vevő inkább azt vásárolja, így diktálja a szépérzéke. Sokan és sokat járunk külföldre, ahol szintén összehasonlítási alap kínálkozik: a tőkés országok szemkápráztató terméktálalásához, csomagolástechnikájához képest a mienk fantáziaszegénynek hat. Olyan a különbség, mint amikor egy filmet fekete-fehérben is színesben is látunk. . A közízlés változó — az ipar, a kereskedelem formálja. Nehéz azonban a tömegek ízlésneveléséről beszélni, amikor az iparban még nem mindenütt tapasztalható a szép iránti igény. Sok függ a gyári konstruktőröktől, gyártmány- fejlesztő mérnököktől. Sajnos, egyes vállalatoknál még mindig csak a jó konstrukciót tartják fontosnak, s a forma sokadrangú kérdés. A gyártmányfejlesztésnek sem kritériuma a formafejlesztés! Ez mérhető le az évente kibocsátott termékeken is, amelyeknek I csak szűk köre dicsekedhet azzal, hogy tetszetős külsejét formatervezőtől kapta. Nem akarok általánosítani, hisz a nagy gyárak — például az Ikarus, a SZIM, a Medicor, a Videoton — formatervező gárdája elismerten világszínvonalon dolgozik. A gép- és műszeriparban is — bár még 3 gyártmányfejlesztésnek sem mindenhol komponense a formatervezés — azért már ösz- szehasonlíthatatlanul szebb gyártmányok készülnek, mint 10 évvel ezelőtt. A háztartási gépeket előállítók is a megbízhatóság, a könnyen kezelhetőség, a biztonság követelményei mellett követik a korszerű esztétikai irányzatot. Nem lehet kifogás A tömegcikkgyártók hatása igen nagy a közízlésre, mivel termékeikkel »benépesítik« életünket. Ezért éppen itt nem szabadna a takarékosságra hivatkozva csökkenteni a formatervezés költségeit, mely annyira csekély, hogy a terméket lényegesen nem drágítja. Az sem lehet kifogás, hogy a vállalatnak nincs megfelelő formatervezője. Az Iparművészeti Vállalat Formatervező Irodája nyolcvan szakembert foglalkoztat. Ök a magyar ipart bármilyen szakmában ki tudják szolgálni: a legkülönbözőbb ágazatokban — a híradástechnika, a műanyagipar, a gyógyászat, az építőipar — közreműködnek az új gyártmányok esztétikus, modern formaalakításában. Évente 350—450 témára kapnak megbízást, hetenként zsűrizik a terveket. Partnereik között találjuk az Oriont, mely a legújabb divatirányzatnak megfelelően kéri a formaterveket. űk tervezik a kozmetikai és a háztartási ipar flakonjait, tubusait, az Elzett zárait, kulcsait, fém evőeszközeit. A motorosok védősisakjától kezdve, az elektromos számítógépeken, vezénylőszekrényeken át a moszkvai olimpiára készülő riporterberendezésekig a legváltozatosabb gyártmányskálán »játszanak« a formákkal. Házgyári konyhaprogram A magyar ipari formatervezők kezdeményezésére még a ’ hetvenes évek elején megszületett a házgyári konyhaprogram. Célja: az otthonok kellemes környezetének megteremtése, ahol a család minden tagja a háztartási munkákat gyorsan, kényelmesen, korszerű és ízléses eszközök segítségével elvégezheti. Hogy mekkora szerepe van a konyhaprogramnak a lakosság ízlésformálásában, bizonyítására elég néhány adat: 1970- ben 3 millió 142 ezer lakást tartottak nyilván hazánkban. A távlati fejlesztési tervek szerint 1971—85 között 1 millió 200 ezer lakás épül, melynek több mint egyharmada házgyári elemekből készük Számítva az időközbeni szanálásokra is, a nyolcvanas évek derekán a lakásállomány 20 százalékát házgyári típus teszi ki. A régi, nagy alapterületek leszűkültek, más lett a lakások térelosztása korunkban. Az építőipar korszerűsödésével lépést kell tartaniuk a könnyűiparnak, a lakberendezési ágaknak is. És itt jön a formatervezők egységes elképzelése: létrehozni az iparban a gyártmányok szín-, forma- és mintaösszhangját. A programba olyan nagy vállalatok is bekapcsolódtak, mint a Finomkerámiai Művek, a Lampart Zománcipari Művek, a VBKM Elektromos Hőkészülékek Gyára. Eddig már több mint háromszáz tárgyat, eszközt hoztak forgalomba a házgyári konyha komplett családjaként. Az áruházakban, vasedény-bol- tokban egész sorozatokat vásárolhatunk a zománcos, magyaros, virágmintás garnitúrákból, melyek a konyha díszei A program — kétségtelen — egészséges folyamatot indított el az ipar szépigényének fölkeltésére, az ütem azonban kissé lassú, s nem elég széleskörű. A Miniszter- tanács 1005/76. (III. 7.) számú rendelete társadalmi jelentőségű rangra emelte az ipari formatervezést. A gyárakon áll, hogy éljenek ezzel a társadalmi ranggal, mely az összetettebb, igényesebb gyártmányfejlesztésen kívül a közízlés irányítására is kötelez. Horváth Anita Az autógyárak, amelyek- i&S nek az idén sehogy sem ment az üzlet, mindenki másban keresték a hibát, csak önmagukban nem. Amikor a minap a detroiti gyárak vezetőit egy repülőgépre ültették és elhozták Washingtonba, ott mindegyikük azt állította: üzleti balsikereiknek az az oka, hogy a környezetvédő eszközök, az erősebb ütközők és az egyéb biztonsági berendezések miatt az autók ára olyannyira megemelkedett, hogy immár megfizethetetlenné vált a lakosság számára. Hangoztatták, hogy ha a kormány nem ragaszkodna többé a biztonsági berendezésekhez, akkor az amerikaiak megrohannák az autószalonokat, és minden kocsit felvásárolnának. Horace Zinkel, a Harmonika Kombi tervezője (ez a kocsi ugyanis bármiféle összeütközés után a tangóharmonikára hasonlít) a biztonsági berendezések kiküszöbölésének legfőbb szószólója. Miután tanúvallomást tett az e kérdésről szóló kongresszusi kihallgatáson, hajlandó volt nekem is nyilatkozni. — Isten a tanúm, hogy a Harmonika Motor Művek számára a legfőbb az utas biztonsága — mondotta. — De ezért más dolgokat is szem tlött kell tartanunk, mint Art Buchwafd i4 jövő például az önsúly és a benzinfogyasztás. Ha Washington a maga biztonsági előírásával békében hagyna bennünket, 2500 dollárból kihoznánk a miág legjobb autóját. — Ki tudnának állítani egy olyan kocsit kétezer-ötszázból? — hitetlenkedtem. — Igen. Itt a vázlata. Tanulmányozni kezdtem a skiccet. — Lám, ezen nincsenek is ütközők. — Valóban. Ha kiküszöböljük az ütközőt, hetven kiló önsúlyt talcarítunk meg. Elvégre ütközőre csak akkor van szükség, ha az ember beleütközik valamibe, például egy másik kocsiba, vagy egy épületbe. Fölméréseink azt tanúsítják, hogy a kocsiknak mindössze tíz százaléka ütközik össze egyéb tárgyakkal. Teljesen fölösleges, hogy mindenki más külön kiadásokba verje magát csak azért, mert egyesek balesetet csinálnak. Ismét a rajzra pillantottam. — Hol vannak az ablaktörlők? i — Azokat is kiküszöböltük. Az ablaktörlők harmincöt dollárral növelik az önköltséget, és emellett energiát is fogyasztanak. Régebben az ablaktörlőt csupán az egyének kívánsága nyomán szereltük a kocsira, miután egyes vásárlók panaszkodtak, bogy nehéz esőben, hóban vezetni. Azután a kormány a fejébe vette, hogy minden kocsit el kell látnunk ablaktörlővel. Nem látom be, hogy azoknak, akik nem kívánnak ablaktörlőt, miért kelljen fizetniük érte. — Ezen a rajzon ablakok sincsenek. — Jo autóra nem is szükséges ablak. Mérnökeink rájöttek, hogy ezzel is negyvenöt kilót megspórolhatunk. Sőt mi több, ha az émber elhagyja az ablakokat, akkor már ajtóra sincs szükség, s ez összesen több mint kétszáz kilóval csökkenti az önsúlyt. Mindez a benzinfogyasztásban is tükröződik: száz mérföldenként másfél litert nyerünk vele. — Ülések azért még vannak — fedeztem föl boldogan. — Természetes, hogy vannak ülések. A kényelmet nem áldozzuk fel. Mi csupán a költséges biztonsági berendezéseket szeretnénk kiiktatni, amelyek semmivel sem növelik a kocsi teljesítményét. — Valahogy a benzintartály is furcsán fest — kockáztattam meg. — Különleges celofánpapírból készül, amelybe két- szerannyi benzin fér, mint a régebbi fémtartályokba. Ezzel az újítással is hetvenöt dollárt takarítunk meg a fogyasztónak. — Hol van a motorháztető? — kérdeztem. — Azt csak a vevő külön megrendelésére szállítjuk. Egyesek kedvelik a motor- háztetőt, mások nem. Az égvilágon semmi ok nincs rá, hogy a kocsi szerves része legyen. — Nagyon szép kocsi — ismertem be. — És bizonyos, hogy kétezer-ötszáz dollárból előállítható. — Egészen bizonyos — felelte. — Ha csak a kormány nem ragaszkodik továbbra is ahhoz a nevetséges követelményhez, hogy minden aulában fék is legyen. Zilahi Judit fordítása Óceán alatti hajnal Kárpáti Kamii új verses könyve Az emberi értelem óceánja gyakran átcsap fölöttünk, s ilyenkor elmerülünk benne. Ha verset olvasunk, akkor is így vagyunk, mert a vers — az igazán jó vers — túlnő az értelem határain. Kárpáti Kamii »óceán mélyéről« szól hozzánk — negyvennyolc évesen, életművének javát adva. Kárpáti a felszabadulás utáni években fiatalos lendülettel vetette bele magát az új élet irodalmi-politikai hullámverésébe. Somogybán is tevékenykedett: a kommunista párt napilapjának munkatársa volt, 1947-ben pedig a Somogyi Kalász színházi rovatának' vezetője. 1967-ben ördöggolyó, 1971-ben Fejek felemelésének háza címmel jelent meg két verses kötete. Most adta ki a harmadikat (Óceán alatti hajnal) a Szépirodalmi Könyvkiadó. E kötetben Somogynak külön szerep jut. A költő egy egész ciklust szentel a megyében átélt eseményeknek, emlékeknek (Givel Somogybán), s kamaszkori verseiben is felfelbukkannak somogyi képek (Egy ifjú Somogyba érkezik, A kaposvári Rómahegy hóban, Karádi történelem). A kötet nem egységes: vannak jól és kevésbé jól sikerült versei. Á költői képek viszont Kárpátiak már kamaszkori verseiben is meglepően biztosak; különösen megkapó a Mese az esőben című. Minden sorában feszített, ragyogó. Íme, példaként egy versszak: »Sűrű illatban áll esőben a pékség, szakadj már ajtajától el! Egy kürtös görnyed kabátomban hétrét, kürtöt emel.« A folytatás pedig: »Nálam kétszer ekkorább, s bajusza: ennyit Eztán ablakod alatt áll. A lova rúgkapál, ha nem adsz enni, s ő trombitál.« Azt mondta nekem egy öreg faun... című versének utolsó sorai: Vártam. De előbb csak az énekesmadarak kifehéredétt csontvázát láttam, egy-egy röghöz támaszkodva hevertek a mezőn, a fű közül derengtek tompa, félhomálynyi fénnyel átitatódva, mint a félbehogyott ének. Igen az Óceán alatti hajnal is félbehogyott ének: egy életmű része. Egyik fele már kész, a másik csak ezután meg. születik Gy. fc.
