Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-10 / 108. szám
Az Újpesti Dózsa nyerte a vízilabda Siotour Kupát Vasárnap délelőtt már az Időjárás is kegyeibe fogadta a vízilabdázókat és a több mint háromszáz fős nézősereget. A végig vezető s a kupa elnyerésére esélyes BVSC elvesztette veretlenségét, s így a végére belelendülő Újpesti Dózsa nyerte a Siotour Kupát, amelyet egy évig őrizhetnek vitrinjükben. VASAS IZZÓ— DUBROVNIK 9:4 (2:0, 3:1, 2:1, 2:2) Vezette: Kiss és Gulyás. A torna két nyeretlen csapata szállt vízbe először. A budapestiek, akár csak korábbi mérkőzéseiken, most is nagyszerűen kezdtek. Előbb Horváth, majd Szellő dr. lőtt gólt, s még két nagy lőni. A harmadik negyedben a szovjetek alaposan rákapcsoltak, s két akciógólt lőttek. Az utolsó negyedben már hiába igyekeztek a budapestiek, nem sikerült az egyenlítés, amely a kupa elnyeréséhez elég lett volna. Ped;g a lehetőség adva volt, hiszen az utolsó negyven másodpercben à magyaroknál volt a labda, ám Kiss lövését a kapus kivédte, majd Varga idő előtt eldobta a labdát. A BVSC elsősorban azzal veszített, hogy nyolc emberelőnyös helyzetéből csupán egyetlen egyet tudott kihasználni, ami egy OB I-es csapatnál megengedhetetlen. A BVSC-ből mindenki mélyen formája alatt játszott. A szovjeteknél találhatjuk a mezőny legjobbját, Zaharovot. tűnt ki, a jugoszlávoknál Sed- lar és Bonasics játszott jól. Góldobók: Sárosi dr. (2), Wolf (2), Horváth, Székely, Kiss, Füri, illetve Bonasics (2), Ba- risics és Kovácsi cs. Az 1977. évi SIOTOUR Kupa nyertese jobb gólkülönbségével az Újpesti Dózsa (34:23) lett, megelőzve az ugyancsak nyolcpontos BVSC-t (29:26), a 3. helyet ugyancsak gólkülönbség döntötte e], a Dinamó Ki- jev javára (32:27), a 4. a Mindest Zágráb (31:31), az 5. helyen a Vasas Izzó, a 6. helyen a Dubrovnik végzett. Az Újpest: Dózsa — a SÍO7 tour Kupa mellett — Kaposvár város különdíját is elnyerte. A torna legjobb játékosa Ozren Bonasics (Mladost) lett, Kerényi Jenő kisplasztikái Belső égésű Dózsa — A türkiztestű lány Heltai (BVSC) ejtett labdája ezúttal a kapufáról pattant vissza. A művészet is teremthet zarándokhelyet. Balatonbog- lár egyre forgalmasabb. A tavaszi látogatókat vasárnaptól Kerényi Jenő kisplasztikái várják. Kinyitották a kápolnákat Balatonbogláron, s elkészült az évad képzőművészeti és zenei programja. A Kék és a Vörös Kápolnában Kerényi Jenő művei után Morvay Zsuzsa kerámiáit és Stefániay Edit tűzzománcképeit, majd Barcsay Jenő és Kondor Béla grafikáit láthatjuk. Az évadnyitás külön szót érdemlő eseménye volt a Vörös Kápolnára néző szabadtéri kisszínpad avatása. Jú- I niustól augusztusig hangversenyeket és előadói esteket rendeznek itt. Kerényi Jenő művészetének bemutatásával ismét igényes kiállítást rendezett Kra- toc.hwill Mimi művészettörténész. Csorba Géza, a Kulturális Minisztérium osztályvezetője és Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész vállalkozott arra. hogy a művek alkotóját, az élő Kerényi Jenőt és művészetét bemutassa. Emberi nagysága, művészi ereje összeforrottan nyilvánul meg sajátos szobrászatéban. Találóan jellemezte a szobrász kortárs: »Örök emberi vágyakat váltott valóra Kerényi Jenő.« Sokunkban él Kerényi művészete ; városok jellegzetes szobrai viselik keze nyomát, hitvallását. így él bennem Kerényi nagykanizsai emlékműve, mely szobrászaténak valamennyi jellemző jegyét magán hordja. Monumentális alakjait hatalmas vágyak feszítik, s bennük foglaltatik esendőségünk is. Balatonbogláron kiállított szobrai: kisplasztikák. Nem érzünk különbséget Kerényi monumentális emlékművei és kisméretű alkotásai között. Ugyanazt a gondolatot valósította meg a szobrászat eszközeivel kicsiben, mint nagyban. Nem tudott 'lemondani Dózsa kifejezéséről, amikor egyszer már megformálta. Tovább izgatta a parasztvezér sorsa, tragédiája. (Persze a történelem adta fel a leckét itt is Kerényinek.) Kerényi hőse belső égésű Dózsa. S a pusztulás pillanatában azt helyzet adódott a jugoszlávok kapuja előtt. A második negyedben tovább növelte előnyét a magyar csapat. Nagyon sokat mozogtak, s a fáradt jugoszlávok nem tudták tartani a fürge csatárokat. Néhány S2ép megoldást láthattunk a dubrovnikiaktól is; Szavinovics, a sokszoros válogatott, például hat méterről ejtette a kapuba a labdát. A Vasas Izzó a torna során, most játszott a legjobban, ezúttal végig bírták erővel az egész mérkőzést. Az Izzó legjobbjának Hajmási kapus bizonyult: ' védhetetlennek látszó lövéseket, ejtéseket, duplázásokat hárított. Mellette Szellő dr. és Hidvégi játszott kiemelkedően. A jugoszlávoknál Szavinovics teljesítménye dicsérhető. Góldobók: Hidvégi (3), Szellő dr. (2). Horváth (21. Tóth és Szeri, illetve Szavinovics (2), Ruso és Sukno. DINAMÓ KIJEV— BVSC 3:2 (0:0, 0:0, 2:0, 1:2) Martin dr. és SaVezette: mu. A mérkőzés első két negyede inkább úszóversenyhez hasonlított. mint vízilabdához. A szovjet csapat rendkívül fegyelmezetten védekezve a BVSC minden támadását visz- szaverte. A szovjet kapus, Zaharov, szinte csodákat művelt, szinte lehetetlen volt neki gólt Kiemelkedett még Rozskov és Vojtovics. ÛTPESTI DÓZSA— MLADOST ZÁGRÁB 3:4 (2:0, 2:0, 1:2, 3:2) Vezette: Bíró és Marjai. Fergeteges iramban kezdtek az újpestiek. A jugoszláv kapus, Sedlar előbb Sárosi dr. kapáslövését védte, majd Woifét is kitornászta a jobb felső sarokból. Emberelőnyhöz jutottak a mieink, de ezt kihasználatlanul hagyták. Ami- kar visszajött a kiállított jugoszláv játékos, akkor lőttek gólt a magyarok. Horváth távoli bombáját Sedlar »segítette be«, majd egy perc múlva Sárosi dr. lövésével szemben is tehetetlen volt. A második negyedben még jobban rákapcsoltak az újpestiek, és két emberelőnyös helyzetüket kihasználták. A harmadik negyedben egy kicsit kiengedtek, de az utolsóban ismét rákapcsoltak, s állva hagyták a többszörös Európa Kupa győztest. A nap legjobb mérkőzésén megérdemelten nyertek az Újpesti Dózsa pólósai: sokat úsztak, jól kombináltak és nagyszerűen lőttek. Az újpestiek kapujában Cservenyák ismét kitűnően védett (Bonasics 4 méteresét is hárította), mellette Sárosi dr. és a Bo- nasicsot kikapcsoló Radnóti ő a Délviép különdíját kapta. A gólkirály Kiss Csaba (BVSC) 13 góllal. Ugyanennyit dobott Bonasics is, de ő kevesebb gólt ért el akcióból. Kiss Csaba a SÁÉV különdíját kapta, míg a legjobb kapus címet Cservenyák Tibor (Ü. Dózsa) nyerte el — a Somber által fölajánlott különdíját is ő kapta. Cser Kovács Gábor érezzük, hogy nemcsak Dózsa veszett el, hanem az is, amit Dózsa még nem is valósíthatott meg. Kerényi a győzelmet — a felszabadulást, szabadságot — nem elvontan ábrázolja, szobraiba nem kell bele- lánti a vágyak teljesülését, hanem érzékeljük, sugárzását felfogjuk. Mózese az erkölcsi törvényt hangsúlyozza (Mi- chelangelónál Mózes indulata fogalmazódott meg, ezzel szemben Kerényi a kőtábla tartalmára hívja fel a figyelmet.) Kerényi visszaadta a legendát is az embernek. Úgy »címezte meg«, hogy ismét emberi formát öltsön. Ilyen a tihanyi szobra, melynek egy gipszrészletét állították ki Balatonbogláron. A Furulyázó lány — a tenger türkiztestű lánya — az egyes és többes számban fogalmazott vágyak köztünk lépdelő, álomigaz alakját formázza. A kiállítás Vasárnapi megnyitóján a művek befogadását hangulatosan készítette elő az Ars Renata énekegyüttes. Vezetője Virág!1 László, tagjai Horváth Mária, Kiss Ina és Reviczky Béla. Velük még fogunk találkozni a régi muzsika kertjében, Balatonbogláron. Horányi Barna Autós hegyi bajnokság Az ország új hegyi pályáján, Abaligetnél rendezték meg az országos hegyi bajnokság első futamát. A népes mezőnyben a K. Volán több autósa is rajthoz állt. A kaposvári szériagépek nem nagyon tudták fölvenni a versenyt a legtöbb futamban most már speciálisan hegyi terepre épített autókkal. A mieink közül Lutz András és dr. Asztalos Csaba szerepelt a legjobban. Lutz a géposztályban (ahol a pécsi Gulyás győzött) 4. lett, dr. Asztalos az I. géposztályban (itt V alcsics, pécsi Volán nyert) Zsigulijával az ötödik helyen zárta a versenyt. Az V. géposztályban a kaposvári Jakab szintén az 5. helyen végzett. A verseny abszolút győztese Kiss Dezső (Budapesti Volán) lett Renault Alpine kocsival. A második Tóth János (Interag Schell) BMW-vel, (Tóth is speciális hegyi gépiiéi versenyzett), a harmadik Cserkuti József (Interag (Schell) NSU-val. A csapatversenyt is az Interag Schell újonnan alakult együttese nyerte. A Kaposvári Volán a negyedik helyen végzett. Valentyin Csernik Buszlajev emlékezései Reggel jött, és új névre tanította Szemjont. — Jegyezd meg, a neved Tyihomirov, és Petykának hívnak, én meg a te apuskád vagyok. — Nem apuskám, hanem apám — javította ki Szem jón. — Nem, apuskád. Falun nem azt mondják, hogy »apa«, hanem »apuska«. Szemjon gondolkodott, azután beleegyezett, hiszen apja volt, miért nem hívhatná ezt apuskának. Ráérősen mentek, bár a ló egyáltalán nem látszott fáradtnak, az öreg meg időről időre megkérdezte: — Mi a vezetékneved? — Tyihomirov — felelte Szemjon. Azután bekanyarodtak az erdőbe, a fák mögül Oszipov jött elő és azt mondta: — Aggyisten, Buszlajev! Szemjon még az iskolaudvaron megharagudott rá. és elhatározta, hogy nem válaszol. — Mi az, nem ismertél meg? — kérdezte Oszipov. — Talán maga megismert engem az iskolaudvaron? — vágta rá Szemjon. — Akkor nem ismerhettelek meg, de most már szabad. Oszipov mellén német géppisztoly lógott. Szemjon nagyon szerette volna megfogni, — Igen — mondta Szemjon pedig még semmit sem értet az egészből. Átkúszott a kerítés alatt, é a bojtorjánnál valóban eg; öregasszony várta. Futni kezd tek, a folyónál, a sás közöt egy éles fű megvágta Szem jón ujját. — Szívd ki a sebet — ta nácsolta az öregasszony. Az öregasszony kereszte vetett, mormogott valamit aztán beszélni kezdett: — Ismertem Nyurkát, a; anyádat, nálam lakott, ami kor a tanítóképzőbe járt. A: apádat is ismertem. Micsod« deli legény volt. — Az öreg asszony elmosolyodott. — Mulatságos. Nyurkának már volt egy udvarlója, de jött az apád, és már vitte is. — Az öregasszony felnevetett. Egyetlen nagyon hosszú fog árválkodott a szájában, bandzsított és sántított is. Amikor Szemjon először olvasta a vasorrú bábáról szóló mesét, az öregasz- szonyról álmodott, és egyáltalán nem félt. Egyébként is minden mesét kitalálásnak tartott, és nem is félt tőlük sohasem. 12. Az öregasszonytól átvette egy féllábú férfi, akinek csonka lábához mankót erősítettek. még nem látott ilyen közelről német géppisztolyt. — Tudod mit — mondta a falábú ember —, add ide nekem a géppisztolyt Majd én feltartom őket. — Miért te? — ellenkezett Oszipov. — En ezt jobban csinálom. Én ezt nagyon jól megcsinálom. Szemjon sehogy sem értette, miről beszélnek, mit akarnak csinálni, de nem merte megkérdezni. — Féllábbal nem jutok messzire, kár lenne a gyerekért! — Nem lesz semmi baj — mondta Oszipov. — Itt nem szokott őrszem állni. Némán mentek tovább. Szemjon szerette volna, ha Oszipov szóba elegyedik vele, már majdnem megbocsátott neki, de a felnőttek hallgattak. — Várj egy kicsit — mondta Oszipov. Széthajtotta a bokor ágait és figyelt. — Na, ml van? — kérdezte a féllábú. — Észrevesznek, ha a lovas kocsival megyünk — mondta Oszipov. — Géppuskagolyó nem ér el idáig, és amíg átvergődnek a mocsáron, már messze leszünk. — Ha van motorbiciklijük, megkerülik, és úgy üldözhetnek. Itt kell hagyni a lovat. — Sajnálom, jó kis hároméves. — És az életedet nem sajnálod? A kantárjánál fogva egy fához kötötték a lovat, az legelészni kezdte a füvet, és elhessegette magáról a bőgőlyöket. Szemjon a féllábúval nekivágott az erdőnek, Oszipov maradt... Néhány éve Szem jártnak eszébe jutott ez a féllábú ember. Oszipov elmondta neki. hogy Tyihomirov udvarolt az anyjának, de az anyja nem ment hozzá feleségül. Szemjon szeretett volna Tyihomi- rowal találkozni, és beszélgetni egy kicsit az anyjáról. Arra is gondolt, hogy biztosan nagyon veszélyes dolog lehetett egy üldözött kisfiút kivinni a városból. Ha felismerték volna őket, Tyihomirov a nvankójábal nem tudott volna futni, s fegyvert sem vehetett magához, mert a po- licájok az ellenőrzési pontokon gondosan átvizsgálták a kocsikat, fegyvert kerestek, de leginkább abban reménykedtek, hogy kisüstit találnak. És a kisüstit nagyon gondosan kutatták. Szemjo, amikor legutóbb a falujukban járt, elhatározta, hogy fölkeresi Tvihomirovot, de az két évvel azelőtt meghalt. Oszipov mesélte, hogy Tyihomirov mindig kérdezősködött felőle, még egy képet is kért Szemjonrol Marija Tro- fimovnától. Tyihomirov sosem nősült meg, gyereke sem volt. (Folytatjuk.)
