Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-10 / 108. szám

Az Újpesti Dózsa nyerte a vízilabda Siotour Kupát Vasárnap délelőtt már az Időjárás is kegyeibe fogadta a vízilabdázókat és a több mint háromszáz fős nézősereget. A végig vezető s a kupa elnye­résére esélyes BVSC elvesz­tette veretlenségét, s így a végére belelendülő Újpesti Dó­zsa nyerte a Siotour Kupát, amelyet egy évig őrizhetnek vitrinjükben. VASAS IZZÓ— DUBROVNIK 9:4 (2:0, 3:1, 2:1, 2:2) Vezette: Kiss és Gulyás. A torna két nyeretlen csa­pata szállt vízbe először. A budapestiek, akár csak koráb­bi mérkőzéseiken, most is nagyszerűen kezdtek. Előbb Horváth, majd Szellő dr. lőtt gólt, s még két nagy lőni. A harmadik negyedben a szovjetek alaposan rákap­csoltak, s két akciógólt lőttek. Az utolsó negyedben már hiába igyekeztek a budapes­tiek, nem sikerült az egyenlí­tés, amely a kupa elnyerésé­hez elég lett volna. Ped;g a lehetőség adva volt, hiszen az utolsó negyven másodpercben à magyaroknál volt a labda, ám Kiss lövését a kapus ki­védte, majd Varga idő előtt eldobta a labdát. A BVSC el­sősorban azzal veszített, hogy nyolc emberelőnyös helyzeté­ből csupán egyetlen egyet tu­dott kihasználni, ami egy OB I-es csapatnál megengedhetet­len. A BVSC-ből mindenki mélyen formája alatt játszott. A szovjeteknél találhatjuk a mezőny legjobbját, Zaharovot. tűnt ki, a jugoszlávoknál Sed- lar és Bonasics játszott jól. Góldobók: Sárosi dr. (2), Wolf (2), Horváth, Székely, Kiss, Füri, illetve Bonasics (2), Ba- risics és Kovácsi cs. Az 1977. évi SIOTOUR Ku­pa nyertese jobb gólkülönbsé­gével az Újpesti Dózsa (34:23) lett, megelőzve az ugyancsak nyolcpontos BVSC-t (29:26), a 3. helyet ugyancsak gólkülönb­ség döntötte e], a Dinamó Ki- jev javára (32:27), a 4. a Min­dest Zágráb (31:31), az 5. he­lyen a Vasas Izzó, a 6. helyen a Dubrovnik végzett. Az Újpest: Dózsa — a SÍO7 tour Kupa mellett — Kapos­vár város különdíját is el­nyerte. A torna legjobb játékosa Ozren Bonasics (Mladost) lett, Kerényi Jenő kisplasztikái Belső égésű Dózsa — A türkiztestű lány Heltai (BVSC) ejtett labdája ezúttal a kapufáról pattant vissza. A művészet is teremthet zarándokhelyet. Balatonbog- lár egyre forgalmasabb. A ta­vaszi látogatókat vasárnaptól Kerényi Jenő kisplasztikái várják. Kinyitották a kápol­nákat Balatonbogláron, s el­készült az évad képzőművé­szeti és zenei programja. A Kék és a Vörös Kápolnában Kerényi Jenő művei után Morvay Zsuzsa kerámiáit és Stefániay Edit tűzzománcké­peit, majd Barcsay Jenő és Kondor Béla grafikáit láthat­juk. Az évadnyitás külön szót érdemlő eseménye volt a Vö­rös Kápolnára néző szabad­téri kisszínpad avatása. Jú- I niustól augusztusig hangver­senyeket és előadói esteket rendeznek itt. Kerényi Jenő művészeté­nek bemutatásával ismét igé­nyes kiállítást rendezett Kra- toc.hwill Mimi művészettörté­nész. Csorba Géza, a Kulturális Minisztérium osztályvezetője és Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész vállalkozott arra. hogy a művek alkotóját, az élő Kerényi Jenőt és mű­vészetét bemutassa. Emberi nagysága, művészi ereje összeforrottan nyilvánul meg sajátos szobrászatéban. Talá­lóan jellemezte a szobrász kortárs: »Örök emberi vágya­kat váltott valóra Kerényi Je­nő.« Sokunkban él Kerényi mű­vészete ; városok jellegzetes szobrai viselik keze nyomát, hitvallását. így él bennem Kerényi nagykanizsai emlék­műve, mely szobrászaténak valamennyi jellemző jegyét magán hordja. Monumentális alakjait hatalmas vágyak fe­szítik, s bennük foglaltatik esendőségünk is. Balatonbogláron kiállított szobrai: kisplasztikák. Nem érzünk különbséget Kerényi monumentális emlékművei és kisméretű alkotásai között. Ugyanazt a gondolatot való­sította meg a szobrászat esz­közeivel kicsiben, mint nagy­ban. Nem tudott 'lemondani Dó­zsa kifejezéséről, amikor egy­szer már megformálta. To­vább izgatta a parasztvezér sorsa, tragédiája. (Persze a történelem adta fel a leckét itt is Kerényinek.) Kerényi hőse belső égésű Dózsa. S a pusztulás pillanatában azt helyzet adódott a jugoszlávok kapuja előtt. A második ne­gyedben tovább növelte elő­nyét a magyar csapat. Nagyon sokat mozogtak, s a fáradt jugoszlávok nem tudták tar­tani a fürge csatárokat. Né­hány S2ép megoldást láthat­tunk a dubrovnikiaktól is; Szavinovics, a sokszoros vá­logatott, például hat méterről ejtette a kapuba a labdát. A Vasas Izzó a torna során, most játszott a legjobban, ez­úttal végig bírták erővel az egész mérkőzést. Az Izzó leg­jobbjának Hajmási kapus bi­zonyult: ' védhetetlennek látszó lövéseket, ejtéseket, duplázá­sokat hárított. Mellette Szellő dr. és Hidvégi játszott ki­emelkedően. A jugoszlávoknál Szavinovics teljesítménye di­csérhető. Góldobók: Hidvégi (3), Szellő dr. (2). Horváth (21. Tóth és Szeri, illetve Szavi­novics (2), Ruso és Sukno. DINAMÓ KIJEV— BVSC 3:2 (0:0, 0:0, 2:0, 1:2) Martin dr. és Sa­Vezette: mu. A mérkőzés első két negye­de inkább úszóversenyhez ha­sonlított. mint vízilabdához. A szovjet csapat rendkívül fegyelmezetten védekezve a BVSC minden támadását visz- szaverte. A szovjet kapus, Za­harov, szinte csodákat művelt, szinte lehetetlen volt neki gólt Kiemelkedett még Rozskov és Vojtovics. ÛTPESTI DÓZSA— MLADOST ZÁGRÁB 3:4 (2:0, 2:0, 1:2, 3:2) Vezette: Bíró és Marjai. Fergeteges iramban kezd­tek az újpestiek. A jugoszláv kapus, Sedlar előbb Sárosi dr. kapáslövését védte, majd Woifét is kitornászta a jobb felső sarokból. Emberelőnyhöz jutottak a mieink, de ezt ki­használatlanul hagyták. Ami- kar visszajött a kiállított ju­goszláv játékos, akkor lőttek gólt a magyarok. Horváth tá­voli bombáját Sedlar »segí­tette be«, majd egy perc múl­va Sárosi dr. lövésével szem­ben is tehetetlen volt. A má­sodik negyedben még jobban rákapcsoltak az újpestiek, és két emberelőnyös helyzetüket kihasználták. A harmadik ne­gyedben egy kicsit kienged­tek, de az utolsóban ismét rá­kapcsoltak, s állva hagyták a többszörös Európa Kupa győz­test. A nap legjobb mérkőzé­sén megérdemelten nyertek az Újpesti Dózsa pólósai: sokat úsztak, jól kombináltak és nagyszerűen lőttek. Az újpes­tiek kapujában Cservenyák ismét kitűnően védett (Bona­sics 4 méteresét is hárította), mellette Sárosi dr. és a Bo- nasicsot kikapcsoló Radnóti ő a Délviép különdíját kapta. A gólkirály Kiss Csaba (BVSC) 13 góllal. Ugyanennyit dobott Bonasics is, de ő keve­sebb gólt ért el akcióból. Kiss Csaba a SÁÉV különdíját kapta, míg a legjobb kapus címet Cservenyák Tibor (Ü. Dózsa) nyerte el — a Somber által fölajánlott különdíját is ő kapta. Cser Kovács Gábor érezzük, hogy nemcsak Dózsa veszett el, hanem az is, amit Dózsa még nem is valósítha­tott meg. Kerényi a győzelmet — a felszabadulást, szabadsá­got — nem elvontan ábrázol­ja, szobraiba nem kell bele- lánti a vágyak teljesülését, hanem érzékeljük, sugárzását felfogjuk. Mózese az erkölcsi törvényt hangsúlyozza (Mi- chelangelónál Mózes indulata fogalmazódott meg, ezzel szemben Kerényi a kőtábla tartalmára hívja fel a figyel­met.) Kerényi visszaadta a legen­dát is az embernek. Úgy »cí­mezte meg«, hogy ismét em­beri formát öltsön. Ilyen a ti­hanyi szobra, melynek egy gipszrészletét állították ki Ba­latonbogláron. A Furulyázó lány — a tenger türkiztestű lánya — az egyes és többes számban fogalmazott vágyak köztünk lépdelő, álomigaz alakját formázza. A kiállítás Vasárnapi meg­nyitóján a művek befogadását hangulatosan készítette elő az Ars Renata énekegyüttes. Ve­zetője Virág!1 László, tagjai Horváth Mária, Kiss Ina és Reviczky Béla. Velük még fo­gunk találkozni a régi muzsi­ka kertjében, Balatonboglá­ron. Horányi Barna Autós hegyi bajnokság Az ország új hegyi pályá­ján, Abaligetnél rendezték meg az országos hegyi bajnokság első futamát. A népes me­zőnyben a K. Volán több autósa is rajthoz állt. A ka­posvári szériagépek nem na­gyon tudták fölvenni a ver­senyt a legtöbb futamban most már speciálisan hegyi terepre épített autókkal. A mieink közül Lutz András és dr. Asztalos Csaba szerepelt a legjobban. Lutz a géposztály­ban (ahol a pécsi Gulyás győ­zött) 4. lett, dr. Asztalos az I. géposztályban (itt V alcsics, pécsi Volán nyert) Zsigulijá­val az ötödik helyen zárta a versenyt. Az V. géposztályban a kaposvári Jakab szintén az 5. helyen végzett. A verseny abszolút győzte­se Kiss Dezső (Budapesti Vo­lán) lett Renault Alpine ko­csival. A második Tóth János (Interag Schell) BMW-vel, (Tóth is speciális hegyi gép­iiéi versenyzett), a harmadik Cserkuti József (Interag (Schell) NSU-val. A csapatversenyt is az In­terag Schell újonnan alakult együttese nyerte. A Kaposvá­ri Volán a negyedik helyen végzett. Valentyin Csernik Buszlajev emlékezései Reggel jött, és új névre taní­totta Szemjont. — Jegyezd meg, a neved Tyihomirov, és Petykának hívnak, én meg a te apuskád vagyok. — Nem apuskám, hanem apám — javította ki Szem jón. — Nem, apuskád. Falun nem azt mondják, hogy »apa«, hanem »apuska«. Szemjon gondolkodott, az­után beleegyezett, hiszen apja volt, miért nem hívhatná ezt apuskának. Ráérősen mentek, bár a ló egyáltalán nem lát­szott fáradtnak, az öreg meg időről időre megkérdezte: — Mi a vezetékneved? — Tyihomirov — felelte Szemjon. Azután bekanyarod­tak az erdőbe, a fák mögül Oszipov jött elő és azt mond­ta: — Aggyisten, Buszlajev! Szemjon még az iskolaud­varon megharagudott rá. és elhatározta, hogy nem vála­szol. — Mi az, nem ismertél meg? — kérdezte Oszipov. — Talán maga megismert engem az iskolaudvaron? — vágta rá Szemjon. — Akkor nem ismerhette­lek meg, de most már sza­bad. Oszipov mellén német gép­pisztoly lógott. Szemjon na­gyon szerette volna megfogni, — Igen — mondta Szemjon pedig még semmit sem értet az egészből. Átkúszott a kerítés alatt, é a bojtorjánnál valóban eg; öregasszony várta. Futni kezd tek, a folyónál, a sás közöt egy éles fű megvágta Szem jón ujját. — Szívd ki a sebet — ta nácsolta az öregasszony. Az öregasszony kereszte vetett, mormogott valamit aztán beszélni kezdett: — Ismertem Nyurkát, a; anyádat, nálam lakott, ami kor a tanítóképzőbe járt. A: apádat is ismertem. Micsod« deli legény volt. — Az öreg asszony elmosolyodott. — Mu­latságos. Nyurkának már volt egy udvarlója, de jött az apád, és már vitte is. — Az öreg­asszony felnevetett. Egyetlen nagyon hosszú fog árválkodott a szájában, bandzsított és sán­tított is. Amikor Szemjon elő­ször olvasta a vasorrú bábá­ról szóló mesét, az öregasz- szonyról álmodott, és egyálta­lán nem félt. Egyébként is minden mesét kitalálásnak tartott, és nem is félt tőlük sohasem. 12. Az öregasszonytól átvette egy féllábú férfi, akinek cson­ka lábához mankót erősítettek. még nem látott ilyen közel­ről német géppisztolyt. — Tudod mit — mondta a falábú ember —, add ide ne­kem a géppisztolyt Majd én feltartom őket. — Miért te? — ellenkezett Oszipov. — En ezt jobban csi­nálom. Én ezt nagyon jól megcsinálom. Szemjon sehogy sem értette, miről beszélnek, mit akarnak csinálni, de nem merte meg­kérdezni. — Féllábbal nem jutok messzire, kár lenne a gye­rekért! — Nem lesz semmi baj — mondta Oszipov. — Itt nem szokott őrszem állni. Némán mentek tovább. Szemjon szerette volna, ha Oszipov szóba elegyedik vele, már majdnem megbocsátott neki, de a felnőttek hallgat­tak. — Várj egy kicsit — mond­ta Oszipov. Széthajtotta a bokor ágait és figyelt. — Na, ml van? — kérdezte a féllábú. — Észrevesznek, ha a lo­vas kocsival megyünk — mondta Oszipov. — Géppuskagolyó nem ér el idáig, és amíg átvergődnek a mocsáron, már messze le­szünk. — Ha van motorbiciklijük, megkerülik, és úgy üldözhet­nek. Itt kell hagyni a lovat. — Sajnálom, jó kis három­éves. — És az életedet nem saj­nálod? A kantárjánál fogva egy fához kötötték a lovat, az le­gelészni kezdte a füvet, és elhessegette magáról a bőgő­lyöket. Szemjon a féllábúval nekivágott az erdőnek, Oszipov maradt... Néhány éve Szem jártnak eszébe jutott ez a féllábú em­ber. Oszipov elmondta neki. hogy Tyihomirov udvarolt az anyjának, de az anyja nem ment hozzá feleségül. Szem­jon szeretett volna Tyihomi- rowal találkozni, és beszél­getni egy kicsit az anyjáról. Arra is gondolt, hogy bizto­san nagyon veszélyes dolog lehetett egy üldözött kisfiút kivinni a városból. Ha felis­merték volna őket, Tyihomi­rov a nvankójábal nem tudott volna futni, s fegyvert sem vehetett magához, mert a po- licájok az ellenőrzési ponto­kon gondosan átvizsgálták a kocsikat, fegyvert kerestek, de leginkább abban reményked­tek, hogy kisüstit találnak. És a kisüstit nagyon gondosan kutatták. Szemjo, amikor legutóbb a falujukban járt, elhatározta, hogy fölkeresi Tvihomirovot, de az két évvel azelőtt meg­halt. Oszipov mesélte, hogy Tyihomirov mindig kérdezős­ködött felőle, még egy képet is kért Szemjonrol Marija Tro- fimovnától. Tyihomirov sosem nősült meg, gyereke sem volt. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom