Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

A hét három kérdése Luigi Longo, az Olasz Kom­munista Párt elnöke és Enrico Berlinguer, a párt főtitkára csütörtökön Rómában találko­zott Moro kereszténydemokra­ta pártelnökkel és Zaccagnini főtitkárral. Harminc év óta most első ízben tárgyal egy­mással a két nagy párt a kor­mány programjáról és tevé­kenységéről hivatalosan. Mi­lyen esélyei vannak e tárgya­lások sikeres kimenetelének? Zaire-ban a hét eleje óta nemcsak marokkói katonák, hanem egyiptomi pilóták is harcolnak Mobutu rezsimjének védelmében a shabai felkelők ellen. A nyugati nagyhatalmak szállítják Mobutunak a kato­nai segélyt is. Mi készteti a vezető tőkésországokat egysé­ges akcióra és miért veszik igénybe egyes arab országok •»szolgálatait« is? Carter első külföldi útja el­nöki minőségében Londonba vezetett, ahol e hét végén tő­kés gazdasági csúcsértekezle­ten vesz részt, jövő héten pe­dig ugyanott NATO ülésen. Milyen célokkal és milyen esélyekkel érkezett az elnök európai szövetségesei körébe? Kommunisták az olasz kor­mányban? Itáliában hónapok óta tanúi vagyunk annak a nem éppen tipikus jelenségnek, hogy egy polgári kormány úgy tartja kézben az ország irányítását, Berlinguer hasznosnak és zitívnak minősitette. Egyiptomi pilóták Mobutu szolgálatában? il HÉT CÍMSZAVUKBAN Hétfő : Az Egyesült Államok szo­ciális programot hirdetett az országnak. — Beiktatták Nyugat-Berlin új kormány­zó polgármesterét, Dietrich Stobbet. Kedd: Vietnami—amerikai tárgya­lások kezdődtek Párizsban. Szerda: Szovjet—etiópiai legmaga­sabb szintű tárgyalások kezdődtek Moszkvában. Csütörtök : Észak-írországban összeom­lott a szélsőséges protestáns reakciósok politikai sztrájk­ja. — Az Olasz Kommunis­ta Párt elnöke és főtitkára Rómában találkozott a ke­reszténydemokrata Párt el­nökével és főtitkárával. Péntek: Varsóban több mint ezer küldött részvételével meg­kezdődött a békeépítők vi­lágközgyűlése. Szombat: Londonban megnyílt a ve­zető tőkésországok állam-, illetve kormányfőinek érte­kezlete. Búcsú Moszkvától. Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának elnöke (balról), búcsúztatja az etióp vendéget a vnukovoi repülőtéren. Középen: Gromiko kül­ügyminiszter. (TELEFOTO — TASZSZ — MTI — KS) Szadat elnök politikailag nagyon messzire ment el, ami kor vasárnap Alexandriában bejelentette, hétfőn pedig mai meg is valósította szándékát és pilótákat, meg más kiszol­gáló személyzetet küldött Zaire-ba. Nehéz megítélni, hogy a shabai felkelők kato­nai esélyeit mennyire befolyá­solja a egyiptomiak megjele­nése a frontokon. Mindeneset­re tény, hogy az egyiptomi légierő személyi állománya korábbi, az egyiptomi nemzet- biztonságot valóban érintő iz­raeli támadások idején sajná­latosan csekély harci értékű­nek bizonyult. A politikai döntés azért vált ki világszerte meglehetősen heves reakciót, mert mutatja annak az útnak a kegyetlen logikáját, amelyre az egyip­tomi elnök akkor lépett, ami­kor ellenséges hangokat kez­dett hallatni a Szovjetunióval szemben, gyakorlatilag is eltá­volodott e szövetségesétől és azt kezdte hirdetni, hogy a közel-keleti rendezés ütőkár­tyáinak 99 százaléka az ame­rikaiak kezében van. Mik a londoni remények? Szombat óta tárgyalóasztal körül ülnek a brit fővárosban az Egyesült Államok, Kanada, Nagy-Britannia, az NSZK, Franciaország, Olaszország és Japán vezetői, hogy kísérletet tegyenek a tőkésvilág alapvető gazdasági problémáiríak át­tekintésére és szemügyre ve­gyék kölcsönösen elképzelései­ket: összeegyeztethetőek-e ezek olymódon, hogy közös gazdasági stratégiát alakítsa­nak ki. A világpolitika úgynevezett alapvető kérdéseinek új wa­shingtoni rangsorolása a fej­lett tőkés országok egymás j közötti viszonyának konszoli­dálását első helyre teszi, ezt követi a kapcsolatok tartós rendezése a harmadik világgal (az ő fogalmazásukban: a nyersanyagtermelőkkel). Csak a harmadik helyen szerepel a kelet—nyugati viszony fejlesz­tése. Noha a londoni napirenden a konjunkturális helyzet, nem­zetköz^ pénzügyi intézkedések és hasonlók szerepelnek, nem lesz megkerülhető a nagy po­litikai elemzés sem. Feltehető, hogy e hétvége, majd a jövő kedden ugyancsak Londonban sorrakerülő NATO-tanácsko- zás után láthatóvá válik: mó­dosítja-e Carter eddig muta­tott külpoltikai stílusát, vagy kitart sokfélül bírált vonalve­zetése mellett. Hajdú János p°- Carter—SchiriJt találkozó Nézeteltérések a londoni csúcson A vezető tőkés országok lon­doni csúcstalálkozójának első ülésén a világgazdaság helyze­téről volt szó. A kérdések há­rom főbb témakör köré cso­portosultak: egyrészt a mun­kanélküliség, másrészt az inflá­ció, harmadrészt pedig a rész­vevő országok gazdasági fel­lendülésének feltételei szere­peltek az előtérben. Különösen az utolsó téma körül volt vár­ható nézeteltérés : a részvevők egy része azt akarja elérni, hogy mindenekelőtt az NSZK, de Japán és az Egyesült Álla­mok is adjon nagyobb ösztön­zést saját gazdaságának, mert ez a többiekre is kihat és elő­segítheti a recesszió megállí­tását és egy lassú gazdasági fejlődés megindítását. Schmidt bonni kancellár korábban ha­tározottan ellenállt az ilyen nyomásnak, arra hivatkozva, hogy az erőszakolt gazdaság- fejlesztés az infláció nagymér­tékű fellendülését vonná ma­ga után: A zárt ajtók mögött megtar­tott első tanácskozáson, ame­lyen az állam- és kormányfők ! mellett a külügyminiszterek és a pénzügyminiszterek is részt vettek, elmaradt a várt össze­csapás e téren és a részvevők békülékenyebb hangot ütötte* meg. Callaghan angol minisz­terelnök például külön kiemel­te, hogy nem szabad senkivel szemben sem nyomással pró­bálkozni —- viszont jelezte, el­várja, hogy az érintettek ma guk hajtsák végre ki+űzöt* gazdaságfejlesztési .céljaik módosítását. Schmidt bonni kancellár vi­ssant értesülések szerint ru­galmasabban nyilatkozott a bonni együttműködés lehető­ségeiről és hasonló volt a ja­pán magatartás is. A délelőtti első ülés befe­jeztével a kormányfők mun­kaebéden vettek részt, majd megkezdték a második tanács­kozást. A tanácskozást meg­előzően Carter szombaton reg­gel külön találkozott Schmidt bonni kancellárral. Bár részle­teket nem közöltek, Brzezins- ki, az elnök nemzetbiztonsági tanácsadója a légkört »igen barátságosnak« minősítette és hasonlóan nyilatkozott a meg­beszélésről távozóban Schmidt kancellár is. hogy minden érdemi lépése előtt konzultál a kommunista párttal. A munkásosztály pártja közvetve felelősséget vállal a fennálló rendszerért, tekintélyét és befolyását köl­csönzi olyan kevésbé népszerű intézkedésekhez, amelyek az ország gazdasági helyzetének a stabilizálását hivatott elő­mozdítani. E különös átmeneti állapot bevezetését egyfelől az indo­kolta, hogy a kommunisták nélkül Olaszországot kormá­nyozni már nem lehet. Más­felől a NATO-tag Itáliára a gazdasági nyomásig, valójában zsarolásig terjedő nyomás ne­hezedett az utóbbi hónapok­ban annak megakadályozása végett, hogy az OKP elfoglal- hasa az őt megillető szerepet a kormányban. Az Olasz Kommunista Párt álláspontja világos. Reálpoliti­kai kompromisszum volt az a döntés, hogy a további fejle­ményeket előkészítendő, a párt belemegy a vázolt szereposz­tásba. De az OKP első perctől kezdve felelősséget és részvé­telt kér a tényleges kormány- hatalomban ama programja alapján, melynek neve »törté­nelmi kompromisszum«. Az elmúlt hónapok tapasz­talatai összességükben olya­nok, hogy az OKP alapvető fordulatot tart szükségesnek: a kommunisták a keresztény- demokratákkal együtt óhajta­nak kormányt alakítani. A csütörtöki tárgyalások az első állomást jelentik az efelé ve­zető úton. Az első találkozót 100 éve független Románia 1877. május 9-én nyerte vissza Románia állami függet­lenségéi; ezen a napon mondta ki a nemzetgyűlés, hogy Románia teljesen elszakította azokat a szálakat, melyek az országot az oszmán birodalomhoz kötötték. A XIV—XV. században a török birodalom sorra leigázta a balkán-félsziget államait. A hódításnak áldozatul esett Al­bánia, Bulgária, Szerbia és Bizánc. A török csapatok elér­ték a Duna vonalát és a biro­dalom vazallusává tették a két dunai fejedelemséget, Havas­alföldet és Moldvát. A két fejedelemség századokon át adót fizetett a török biroda­lomnak és gyakran esett áldo­zatul portyázó tatárok és törö­kök csapásainak, politikailag teljes függésben volt az isz­tambuli portától. A fejedelemségek helyzetén a XVIII. századtól kezdve Oroszországnak a török biro­dalom ellen viselt sorozatos háborúi változtattak. Ezeknek a hadjáratoknak az volt a cél­juk, hogy visszaszorítsák az oszmán birodalmat, s hozzá­juttassák Oroszországot a föld­közi-tengeri szabad kijárathoz. Fontos szerepet játszottak a szubjektív tényezők is — a balkáni népekkel közös vallás, illetve a szláv népekkel a nyelvi kötelékek. Az orosz ka­tonai sikerek következtében az elnyomott népek és a va- zallusi sorba kényszerített fe­jedelemségek helyzete kedve­zőbb lett. Az 1829-ben megkö­tött béke már jelentős mér­tékben kiterjesztette a dunai fejedelemségek autonómiáját. A mostani Románia területén felszámolták a török erődöket, létrehozhatták a íejedelemsé» gek saját fegyveres erőit. Megindult az országban a gaz­dasági fejlődés is. Románia teljes függetlensé­ge az 1877-ben, a Balkán-krí­zis nyomán kirobbant orosz— török háború orosz sikere kö­vetkeztében valósulhatott meg. Ezt a háborút a cári Oroszor­szág azután indította meg, hogy a törökök véres kegyet­lenséggel elnyomták a bolgár nép 1875-i felkelését — gyer­mekek, asszonyok, férfiak tíz­ezreit mészárolták le. A hábo­rú előkészületi időszakában megegyezés született Románia és Oroszország kormánya kö­zött: ennek értelmében az orosz csapatok szabadon átvo­nulhattak az országon és a ro­mán hatóságok értékes segít­séget nyújtottak a hadművele­tekhez. A román hadsereget (58 ezer katona, 190 ágyú) mozgósították és behívták a tartalékosokat is. E lépésre válaszul a dunai török erődök lőtték a román partokat. Áp­rilis 29-én a két ország között beállt a hadiállapot. Május 9-én a bukaresti par­lament ünnepélyesen kinyilvá­nította a fejedelemség teljes függetlenségét. A nagyhatal­mak barátságtalanul fogadták Románia lépését, csupán Oroszország nyújtott sokoldalú segítséget. A háború alatt a román csapatok részt vettek a Bulgária területén folyó had­műveletekben. A békekötés után Románia teljes függet­lensége nemzetközi elismerést kapott, s az ország önálló kül­politikája számára kedvezőbb lehetőségek nyíltak. Kommunista értékelés: Konzervatív hatalomátvétel fenveget Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának Politikai Bizott­sága közleményben értékelte az angliai helyhatósági vá­lasztások eredményét. A mun­káspárt súlyos országos vere­sége a párt szerint a követke­zőket jelenti : Egy Thatcher-féle konzer­vatív kormány hatalomra ju­tásának veszélye jelentősen megnőtt. Csaknem minden számottevő tanács a toryk ke­zébe került, akik el vannak szánva a társadalmi szolgai­tatások még további megnyir­bálására és az állami lakás­építés felszámolására. A pb leszögezi, hogy a munkáspárt vereségéért és a reakció erősödéséért a mun­káspárti kormány "gazdasági és társadalmi politikája a fe­lelős. »A munkáspárt feléle­déséhez elengedhetetlen az új gazdasági stratégia. Az egész mozgalomnak egyesülnie kell egy új politika kivívására« —- hangzik a párt közleménye. Magyar vezeti távirata Csehszlovákia nemzeti ünnepe alkalmából DR. GUSTAV HUSAK ELVTÁRSNAK, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, DR. LUBOMIR STROUGAL ELVTÁRSNAK, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 'kormánya elnökének PRÁGA Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertaná­csa, valamint az egész magyar nép nevében elvtársi üd­vözletünket és szívből jövő jó kívánságainkat küldjük Önök­nek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri né­peinek nemzeti ünnepük, Csehszlovákia felszabadulásának 32. évfordulója alkalmából. A magyar nép őszinte rokonszenvvel és testvéri szolida­ritással kíséri a szomszédos Csehszlovák Szocialista Köztár­saság népeinek munkáját. Elismeréssel adózik eredményeik­nek, amelyeket kipróbált pártjuk vezetésével a politikai, a gazdasági és a kulturális élet területén, a fejlett szocialista társadalom építésében elértek. Nagyra értékeljük azt a következetes harcot, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság a szocialista közösség egységének erősítése, a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdítása, az enyhülés irányzatának védelme érdekében folytat, és amellyel jelentősen hozzájárul a szocializmusért, a társadalmi haladásért világméretekben folytatott küzde­lem sikeréhez. őszinte örömünkre szolgál, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt és Csehszlovákia Kommunista Pártjának kap­csolatai szüntelenül bővülnek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján. A Magyar Nép- köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság népei­nek. testvéri barátsága és együttműködése töretlenül fej­lődik, és egyaránt szolgálja országaink, népeink és az egész szocialista közösség érdekeit. Nemzeti ünnepünk alkalmából kívánunk Önöknek és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság testvéri népeinek újabb sikereket a szocialista hazájuk további felvirágoztatásában, Csehszlovákia Kommunista Pártja XV. kongresszusa határo­zatainak valóra váltásában. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Az NDK nemzeti ünnepén Berlini tavasz Micsoda tavasz volt az a harminckét évvel ezelőtti má­jus! Berlint még hetvenmil- lió köbméter (!) romhalmaz borította, de a város felett már ott lengett az a vörös zászló, amit Jegorov és Kan- tarija szovjet őrmesterek — sokmillió társukkal együtt — száz és száz halálon át hoz­tak el eddig és tűztek ki a fasiszta fenevad barlangja fölé. Az »Alex«, a berlini Ale­xander-Platz ma a világ egyik legszebb és legbéké­sebb tere. Gyönyörű házai között pihenő egyetemisták, ebédidős munkások fordítják arcukat a tavaszi Szikrázó ragyogás felé. Harminckét éve ebben a térségben zárta körül Zsukov és Konyev marsall két és félmillió ka­tonája az immár halálra seb­zett fasizmus fanatikus utó­védgárdáját. Az omladék alatt még te­temek hevertek, de az élők — akkor, a pince sötétsége után, még hunyorogva a szabadon áradó fényben — már sejtették, hogy. valami gyökeresen új kezdődhet ezen a meggyötört földön. Német földön a szovjet nép áldozata nyomán meg­születhetett a Német Demok­ratikus Köztársaság, az első olyan német állam, amely­ben testet ölt az ország .leg­nagyobb fiainak évszázados álma, amelyben a nép van hatalmon. Ebben az immár a világ vezető tíz ipari hatal­ma között helyet foglaló szo­cialista német államban a belpolitika alapja a nép leg­magasabb rendű érdekeinek szolgálta, a külpolitikáé pe­dig az európai- és a világ­béke, a haladás pozícióinak szüntelen erősítése. Nagy ünnepén szívből kö­szöntjük a testvéri Német Demokratikus Köztársaság népét és kívánjuk: haladjon tovább az eddigi impozáns ütemben a közös úton, közős nagy céljaink megvalósulása felé. Csehszlovákia ünnepén Van valami szép jelkép abban, hogy Csehszlovákia május 9-én, a Győzelem Nap­ján ünnepli felszabadulása napját. Ez az egybeesés arra is emlékeztet: ez az ország volt az európai háború utolsó csatájának színhelye, ráadá­sul a megpróbáltatások — a nyugati hatalmak müncheni árulásának következtében — már a második világháború kitörése előtt megkezdődtek. 335 ezer csehszlovák férfi és nő, gyermek és aggastyán esett áldozatul a náci meg­szállók dühének. Ebben az országban van Terezin és Li­dice, ennek az országnak a nagy szülötte, Julius Fucik írta feledhetetlen emberi­politikai végrendeletét: »Em­berek, szerettelek Benneteket. Legyetek éberek!« Amikor 1945. május 9-e csodálatos hajnalán Rybalko marsall szovjet harckocsijai elérték a csehszlovák fővá­rost, már 1C00 barrikádon dúlt a harc a német fasisz­ták és a felszabadítókat cse­lekvőén váró prágaiak között Ez a nap a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban az alkotó emlékezésé. A har­minckét éve ezer sebből vér­ző, halottait gyászoló ország ma a kontinens egyik vezető ipari hatalma, a béke és a munka földje. Bennünket, magyarokat nemcsak a múlt ezernyi szála fűz össze északi szomszédainkkal és bará­tainkkal, hanem a jelen és a jövő nagy feladatainak meg­valósításához vezető közös út, eszméink közössége, a Varsói Szerződésben és a KGST-ben végzett nagyszerű közös munka is. Apró Antal, az országgyű-1 lés elnöke Alois Indrának, a szövetségi gyűlés elnökének küldött üdvözlő táviratot. I Ugyancsak táviratban üdvö­zölte az évforduló alkalmából testvérszervezetét, a Hazafias Népfront, a SZOT és a KISZ.

Next

/
Oldalképek
Tartalom