Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-08 / 107. szám

•>. ftt'AG PROLETÁRJAI; EGYESÜLJETEK] pQ^SilN Ara: 1 forint SomogyiNéplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXIII. évfolyam 107. szám 1977. május 8., vasárnap fi Győzelem Napja Békeépítők világközgyűlése Urániái beszámolók Varsóban A béke építőinek varsói vi­lágközgyűlése szombaton dél­előtt folytatta munkáját. Az első nap késő esti órákba nyúló plenáris tanácskozása után a közgyűlés szombaton bizottságokban folytatta a vi­tát. A bizottsági munkákat minden témában két személy irányította; az elnök és a be­számoló előterjesztője. Vala­mennyi csoport munkájában részt vesznek a magyar kül­döttek is. A szombaton ülése­ző 8 bizottság a következő té­mákkal foglalkozott: a fegy­verkezési verseny megállítása és a leszerelés, az új nemzet­közi gazdasági rend, az euró­pai biztohsági együttműködés, és a helsinki záróokmány vi­lágméretű hatása, béke és igazságosság a Közel-Keleten, szolidaritás a nemzetközi füg­getlenségért a gyarmati rend­szer és az apartheid ellen küz­dőkkel, az el nem kötelezett­ség, mint a békéért és a füg­getlenségért folytatott küzde­lem tényezője, az emberi jo­gok kérdései, küzdelem a fa­sizmus és a neofasizmus ellen. Drámai beszámolók színhe­lye volt szombaton a varsói kultúra és tudomány palotájá­nak az a terme, ahol az em­beri jogok kérdéseivel foglal- 'kozó bizottság ülésezett. A bi­zottságban részt vevő chilei küldött felszólalásában arról számolt be, hogy bár a re­zsim hivatalosan felszámolta a koncentrációs táborokat, csu­pán az utóbbi hónapokban 400 ember tűnt el az országban — még a holttestét is csak né­hánynak sikerült megtalálni. A nyugatnémet küldött annak veszélyére figyelmeztetett, hogy az a törvény, amely le­hetetlenné teszi a haladó szel­lemű emberek foglalkoztatá­sát, azzal a veszéllyel jár, hogy a reakció szellemében nevelnek fel egy egész gene­rációt. Az észak-írországi kül­dött beszámolóját két tanú vallomásával támasztotta aló. A bizottság megismerkedhetett egy 22 éves fiatalemberrel, akit hamis vád alapján vettek őrizetbe és hónapokon keresz­tül vetettek alá fizikai kínzás­nak és meghallgattak egy asz- szonyt, akinek 17 éves fiát lőtték agyon azzal az indoko­lással, hogy fegyvert viselt. Csupán a világközgyűlés meg­kezdése előtt egy héttel reha­I bilitálták a halottat, beismerve I a tévedést, de gyilkosát nem j vonták felelősségre. Az európai biztonság és együttműködés kérdésével foglalkozó bizottságban a fi­gyelem elsősorban arra össz­pontosult, hogy mivel járul­hatna hozzá a közgyűlés a belgrádi értekezlet sikeréhez. Pethö Tibor ismertette e bi zottságban, mit tett Magyar- ország az enyhülés és az együttműködés elősegítése ér­dekében, többek között meg­említve, hogy átadtuk javasla­tainkat jóval a belgrádi ta­nácskozás kezdete előtt az EBK záróokmányát aláíró kapitalista országoknak. Ami a nyugati »vádakat« illeti a helsinki hármas kosarat ille­tően, a magyar küldött meg­győző számokkal bizonyította országunk nyitottságát. Emlé­keztetett arra, hogy csupán a múlt évben több, mint 10 mil­lió külföldi járt Magyarorszá­gon, és több mint 6 millió ma­gyar külföldön. Ami a kultu­rális cserét illeti, a Magyaror­szágon kiadott, illetve bemu­tatott külföldi könyvek száma önmagáért beszél. u1 ,Fussatok, ugorjatok, legyetek egészségesek’ Az Edzett Ifjúságért sportmozgalom ünnepélyes nyitánya Fonyódon Vajon mit érzett az a szov­jet katona a Reichstag tete­jén, amelyik kitűzte a vörös lobogót a hitleri Németország romjai fölé magsodó torony­ra? Vajon azt mondta a tár­sának, hogy vége a háború- na? Vagy azt, hogy beköszön­tött a béke? S vajon hogyan fogalmazza meg magának a világháborút az a tizenhat éves fiatalember, aki az isko­lában, a családban, az embe­riség egyik legborzalmasabb időszakát átélt emberektől hall a hét évig tartó világren­gésről? És ha megkérdez­nénk, mi a béke, ha megkér­nénk, hogy ezt fogalmazza meg: mit válaszolna? Május 8. A második világ­háború vége. A nácizmus bu­kása. A józan ész diadala. A béke kezdete. A békéé, amely immáron harminckét éve nyugtatja az emberiséget. Amelyben már uj nemzedékek nőttek fel, új országok váltak nagyhirüvé, új gondolatok alapján változ­nak körülményeink, s amely három évtized oly érzékenyen reagált egyensúlyának veszé­lyeztetésére. Micsoda május nyolcadika az 1977. évi! Apró emberkék sietnek édesanyjukhoz, ke­zükben virág. Kinek jut eszé­be ilyenkor a második világ­háborúról szót ejteni? Bi­zony, nagyon sokaknak. Akik­nek szép ez a nap, akik a gyermeki szavak mögött azt vigyázzák, hogy mindig el­hangozhasson a köszöntő szó. Béke-világtanács. Lenin Bé­ke-díj. Béke és Barátsági Hó­nap. Béke termelőszövetkezet, Béke utca. Békés hétközna­pok, békés munka, békés pi­henés, békés este. Hogy átszőtte már napjain­kat ez a négy betűs szó! Mi­lyen egyértelműen használ­juk, mint állandóan jelenle­vőt! Milyen természetes a léte, mintha bizony nem az emberiség legnagyszerűbb ál­lapotáról lenne szó! Mintha nem a legérzékenyebb vívmá­nyunkat kellene félteni! Félteni? Óvni. Mindennap, alkotó munkával, okos gondolkodás­sal, erőfitogtatás nélküli ha­talommal, összefogással. Ki­nézünk az ablokon, kilépünk az utcára, a boltokban zsong a vásárlók tömege, virágokat ültetnek a kertekben és az utcákban, vajas kenyeret maj­szolnak a gyerekek. Ez a béke? Ez is. Csak akkor, ha meg­fogalmazzuk. Meg kell fogal­mazni, mert tudatosan élvez­ni, óvni csak azt lehet, ami­nek ismerjük az értékét. S ennek az értéknek kettős tar­talma van: a hősök vére és a hétköznapok alkotóképessége. A Győzelem Napja juttatja eszünkbe, hogy milyen tarta­lommal kell megtölteni az életünket, óva, vigyázva, dia­dalra juttatva vívmányain­kat. Megóvni? A lágy, selymes helyeit néha érchangon pen- dül a szó: a béke. S ennél nincsen riasztóbb. Am vannak olyan képességeink, amelyek tudnak ezen változtatni. Ame­lyek annyira mindennapivá tették a nyugalmat, a külső és belső békénket, hogy fel sem tűnik értékük. Egy szó, egy jelmondat, egy távirat, egy mozgalom, egy nemzet­közi szolidaritási akció, egy bekemenet, egy béketüntetés — ez a békeharc. A Győzelem Napja — em­lékezve 1945. V. 9-re — min­den év minden májusának kilencedik napja. Immár harminckét éve. Ez a több mint három évtized tanította meg az emberiséget arra, hogy mi a béke. Arra, hogy a béke rajtunk múlik, s hogy rajtunk múlóan maradandó. Minél közelebb kerültünk május 7.-hez, annál többet be­széltek róla. Férfiak és nők, if­jak és öregek érdeklődéssel vár­ták, hogy milyen is lesz ez az új formában induló sportmoz­galom. Talán ezért is kísérte megkülönböztetett figyelem a fonyódi megnyitót. Megjelent dr. Szatmári István, az OTSH elnökhelyettese, hogy köszön­tőjével hivatalosan is jelt ad­jon ezer és ezer fiatal véget nem érő sportvetélkedőjének kezdetére. A zászlódíszbe öltözött és a frissen elkészült új atlétikai pályával méltó keretbe fog­lalt játéktéren csaknem ezet diákfiatal sorakozott fel. Ai is­kolák és a nevelőotthonok ta­nulói mellett ott voltak a Petőfi Sportkör tagjai és az üzemek képviselői is. Landor István, a nagyközség KISZ- szervezetének titkára a fiata­lok nevében jelentette az OTSH elnökhelyettesének hogy Fonyódon minden ké­szen áll az ünnepélyes kez­detre. Ezután a Hinijnusz hang­jai következtek, majd Szat­mári István lépett a mikrofon­hoz. Megnyitójában többek között ezeket mondottat _ »Legnagyobb kincsünkről, gyermekeinkről, a jövő fel­nőtt nemzedékéről van szó. A testnevelés, a sport jelentősé­ge abban van. hogy nélküiöz- hetetlen a munka, a tanulás a haza védelmében, a harmo­nikusan fejlett ember megte­remtésében. E most induló szép sportmozgalom célja, bogy a lakosság, elsősorban az ifjúság ne csak szurkolója, né­zője, hanem aktív résztvevője is legyen a testkultúrának. Igényeljük a társadalmi veze­tők és a sportszervezetek meg­értését, e sportmozgalom egyéni és társadalmi fontos­ságának megfelelő segítését... Meggyőződésünk, hogy ezek a mai rendezvények az ország ezernyi helyén csak kezdetei a nagyszerű munkának, és olyan mozgalommá válik, amely nem fellángolás, nem egy akció, hanem folyamatos rendszeres, folyton égő és ma­gasra csapó láng. Ez ugyan sok munkát kíván, de sok örömet is hoz majd ...« Az OTSH elnökhelvettese végezetül ezeket mondotta : •Fonyódi fiatalok! Legyelel büszkék szép sporttelepetekre ét egyben légyetek jó gazdái is. A Balaton partján évente sok ezer fiatal üdül, akik sportolni is kívánnak. Hívjá­tok ezeket a fiatalokat, a tó házigazda kedves hívó szavá­val. Mérjétek össze .tudásoto­kat a zöld gyepen, és a piros salakon egyaránt. Ezzel segít­hetitek az Edzett Ifjúságért mozgalom sikerét.« A kedves és közvetlen sza­vak után a fiatalok következ­tek. A kisdobosok zászlós gya­korlatai éppen olyan tetszést arattak, mint az úttörők gim­nasztikái bemutatója. Vidám­ság és derű lengte körül a sporttelepet, amikor a mikro­fon hangja a zöld gyepre hívta a kicsiket és a nagyo­kat, sportolókat és nézőket egy kis közös mozgásra. A dél­előtti programot sok játékos gyakorlat, majd futóverseny zárta. Minden résztvevő jó! szórakozott, és ami ennél is fontosabb, sokat mozgott. A megnyitó maradandó él­ményt nyújtott mindenkinek, amelyhez remélhetőleg újabb szép sportélmények sorakoz­nak fel majd az elkövetkezen­dő esztendőkben. __/u. * B* Akihez ma sietünk, akinek tisztán csengő gyerekhan­gon. vagy tétova, könnyes felnött-dadogással köszönetét mondunk azért, amit nem lehet megköszönni, akinek virá­got viszünk, vagy gyerek kezek ügyeskedte ajándékot: az Édesanyánk. Ízlelgetjük a szót. Aranysárga méz van benne, szelíd béke, puha simogalás, madonna mosoly, aggódó ölelés, féltő gyötrődés és határokkal nem mérhető szeretet. Édesanya. Ki tudja mióta, kinek az indítványára minden évben ez a lenapsugarasabb, legvirágosabb, talán a legszebb májusi vasárnap mindig az övék. Vagy talán éppen azért szép ez a nap, mert minden élet eredőjének, az Anyának az ünnepe? Nehéz szavakat találni. Nehéz újat, szebbet, többet monda­ni, mint tavaly. Hiszen a virág, az óvodában tanult, csilin­gelő gyerekhangon elmondott köszöntő ének, a csók, az öle­lés csupán koldusszegény jelző lehet mindahhoz képest, amit az édesanya ad. Kifogyhatatlan bőkezűen. Nem számol­va az átvirrasztott éjszakákat, nem mérve az elmorzsolt' évek mindennapos fáradtságát, nem könyvelve, talán észre sem véve a gyerekért hozott áldozatok, nem egyszer lemon­dások sokaságát. Ki merne vállalkozni arra, hogy felsorol-, ja mindazt, amit az életünk hordozója, eredője nyújt ne­künk?! Egy anya nem tud annyira keserű lenni, hogy ne lenne ereje a vigasztaláshoz, nem tud annyira fáradt lenni, hogy ne állna mellettünk mindig segítségre, tettre készen, semmilyen gond nem képes úgy földre teperni, hogy ne tel­ne tőle biztató, útmutató jó tanácsra. Pedig hatalmas ter­heket viselnek törékeny vállukon. Többségük dolgozik, tár­sa az apáknak úgy is, hogy egyenrangú félként építik, for­málják társadalmunk életét, vitáznak, érvelnek, milliárdo- kat érő gazdasági értékeket termelnek. Értünk, mindany- nyiunkért, társadalmunkért. A mi hazánkban ezt a nagysze­rű igyekezetei igyekszik viszonozni a szociálpolitikai intéz­kedések sora, mely intézményesen próbál enyhíteni a ter­heken, talán egyedülálló módon támogatva az édesanyákat. Mint ahogy egyedülálló a magyar nyelvnek az a szép sa­játja, hogy sehol a világon nem forrt úgy össze a jelzővel a fogalom, mint nálunk: édes-anya. „Minden, ami szép az emberben az anyatejtől és a nap­sugártól van” — mondta Gorkij. A legnapsugarasabb napon, ma hozzá sietünk, hogy megköszönjük a megköszönhetetlent. Ízlelgetjük a szót — édesanyám. Aranyságra méz van benne, szelíd, béke, puha simogatás, madonna mosoly, aggódó ölelés, féltő gyötrődés, és határokkal nem mérhető szeretet. Koszorúzásí ünnepség a szovjet hősi emlékműnél A fasizmus felett aratott győzelem 32. évfordulója, a béke és barátsági hónap meg­nyitása alkalmából az Orszá­gos Béketanács koszorúzásí ünnepséget rendezett szomba­ton a Szabadság téri szovjet hősi emlékműnél. Koszorút helyeztek el az Országos Bé­ketanács vezetői, a szovjet bé­ke-bizottság küldöttsége, a Hazafias Népfront budapesti és V. kerületi bizottsága és a Volán Tröszt képviselői. Athén Amerikai nyomás Görögország esetleg hajlan­dó részt venni a NATO őszre tervezett, égei-tengeri hadgya­korlatán — közölte pénteken az athéni kormány szóvivője: Hozzátette ugyanakkor: a részvételre csak abban az esetben kerülhet sor. ha a többi NATO-tagállam elfo­gadja Görögországnak a gya­korlatra vonatkozó — főként technikai jellegű — . feltéte­leit. Az Egyesült Áll amok erős nyomást gyakorol Görögor­szágra annak érdekében, hogy visszatérítse a NATO katonai szervezetébe. Bár hivatalos athéni források tagadják, hogy engednének ilyen nyomásnak, megfigyelők szerint a hadgya­korlaton való részvétel az el­ső lépést jelentené ebben az irányban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom