Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-26 / 122. szám

A magok a földre hullnak Ahol az erdők születnek A nyugdíjasok mosolyáért Csemetét gyomlálnak a ladi erdészet asszonyai. Marseilles és New York kö­zött egy szuperszonikus -utas- szállító repülőgép körülbelül annyi oxigént éget el a leve­gőből, amennyinek az újrater­meléséhez 300 hektár egészsé­ges erdő kell. A példa is bizo­nyítja: a technika mai fejlett­ségi fokán különösen vigyáz­ni' kell az ember számára egészséges környezet megtar­tására), a levegő védelmére. Az erdők a csametekertben születnek. A szaporítóanyag termelése jó üzletnek számít belföldön és külföldön egy­aránt.-Elég egv összevető adat : körülbelül 80 évig kell várni arra, hogy a magból erdő le­gyen és jelentős hasznot hoz­zon. Az értékesített vágott tör­zsek köbmétere ilyenkor- 6— 700 forintot ér. A könnyen termelhető csemetéből 30 da­rab ára annyi mint egy köb­méter fáé. A Somogyi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság a megyei igények kielégítésére korsze­rűbb technológiával felszerelt csemetekertek létrehozását tervezi. A jövő évtől, induló fejlesztések egyik bázisa lesz a ladi erdészet csőmet ékért je, amely a mostani mintegy 10 hektárról 22 hektárra növek­szik és főleg fenyőt nevelnek itt. A korszerű gépek és szo­ciális létesítményekkel is fel­szerelt telepre — a másik há­rom mellett — azért Is szük­ség lesz, mert az újonnan megalakult Országos Szaporí­tóanyag Felügyelőség május elsejétől megszüntette az egyé­ni csemetetermelést és értéke­sítést. A több csemetéhez több mag is kell. Ezt viszont nagy­részt importból szerzi be a gazdaság. Miért? A magok gyűjtését nehezíti, hogy a fák lombjáról kell leszedni, körül­belül egy hét alatt, mert ké­sőbb lehullik már és elvész. Ez a munka nehezen gépesít­hető, még mindig kézi mun­kaerőt igényel. Ezért indokolt a kérdés: vajon a magvak gyűjtésébe és értékesítésébe nem lehetne-e jobban bevon­ni az egyéni csemetenevelőket. B. A. h brigád ünnepe és Siélköznapjai Húszévesen kerültek a Nagyatádi Konzervgyárba. Ma többségük nagymama. Fel­adatuk a készáru csomagolá­sa. Az ötvenes években sás­ba, gyapotba göngyölte a negyvenöt munkás nő a gyü­mölccsé!, zöldségfélével tö­mött ' üvegeket. Ma fejlett technológiával százötvenen dolgoznak — két műszakban — a raktárban. Falusi Gyuláné, Hosszú Sándorné, Magyar Károlyné, Mátyás Jánosné, Sipos Bélá- né, Tó ha Ferencné, Varga Já­nosné és az egy szem férfi: S'abján Ferenc akkor alakí­tott igazi közösséget, amikor Manyi néni a gyárba került. Manyi néni, hivatalos és rit­kán használt nevén Kálmán Sándorné a pártszervezetben szerzett tapasztalatával 1965- ben állít az élre. Ö mondja: — Délvidékről jöttünk, ro­konaink a határ túloldalán maradtak. Én akkor éreztem, hogy nekem ideát is megvan­nak a rokonaim, amikor a kislányunk ballagásán mi sem magunkban álltunk az ün­neplők között, velünk örült az egész brigád. A gyár készáru raktárában hat brigád volt. Helytállni csak az Egyetértés tudott. Mert ki vállalja azt szívesen, hogy zsebből egyen? Nem so­kan. Márpedig ezeknek az asszonyoknak — akik otthon családot, kertes házat látnak el, a várost szépítik, óvodáért dolgoznak, vért adnak újíta­nak, tanulnak köziéletd szerep­lést vállalnak — ha egy-egy fontosabb eseménnyel tisztá­ba akarnak jönni, a tizenöt perces uzsonnaidő marad. A szalag folyamatosan hordja az ötkilós uborkás üvegeket. Az elején egy asz- szony hajladozik, rakosgatja a még csupasz üvegeket. A többiek címkéznek, kartonoz- nak, ragasztanak. Egy pilla­natnyi megállás sincs. A csomagolástechnika fej­lődése megkívánta a tanulást: a brigád tágjai elsőként jelent­keztek a különböző gépkeze­lői tanfolyamokra. A brigád- vezető szakmunkásvizsgát tett. Évente több újítást ad­nak be, és hullámpapír-, kar­ton •— sa zsugorfóliás cso­magolásnál használatos pán­tok megtakarítása it húsz­harminc mázsákban jelölik. Az exportszállítmányok ha­táridő előtti kibocsátása szin­te hobbija az Egyetértésnek. Legutóbb az NDK budapesti nagykövete egy fogadáson köszönte meg a brigád mun­káját. A művezető irodájában be­szélgetünk, ahol ia fal deko­rációja, tapétája a brigád ki­tüntetéshalmaza. Valameny- nyien többszörös kiváló dol­gozók, sőt akad közöttük olyan, aki az élelmiszeripar kiváló dolgozója. Szeretnék belepillantani a naplójukba. — Azt nem 6elhatjuk oda, mert a danuviások kölcsön­kérték, mintának. Ehelyett előkerült a törté­netük, amelyet ők írtak,, és amelyet a bíráló bizottság publikálásra javasolt. Ma- gyarné előkeríti a táskáját, amiből fényképet vesz elő. Egy Szabolcs-Szatmár megyei kisiskola gyerekei láthatók rlajta. — Volt két állami gondo­zott fiunk, de felnőttek. A katonasághoz menesztjü’k utánuik a csomagokat, de ők már nagyok, kinőtték a gon­dozásunkat, hát most más gyerekeket kerestünk, akik­nek szükségük lehet a sfcere- tetünkre. A fogadott anyaságuk a »Rádiót minden iskolának«- mozgalom idején kezdődött, s tart ma is. Hol egy halom könyvvel, hol mindenféle fi­nomsággal megrakodva kel­nek útra az asszonyok a. kis faluba, Csaholcra. — Koma, te még minőiig tanácstag vagy? — hunyorít Síposné Sa-bján Ferenere. — A te bírósági ültnöksé- ged, vagy a többiek biza l mi - sága sem kevesebb munka, mit kell az enyémről beszél­ni? —I Hogyan érzi magát eny- nyi hő között? — A női személyekkel nem nehéz egyetérteni, különösen, ha apró jeleit adjuk a törő­désnek. A törődés »-apró-“ jelei... 1973-ban az egyik munkatár­suknak segítettek lebontani egy öreg épületet, (amelynek anyagából később az új ház is az ő közreműködésükkel épült.(föl. Ha egyikük megbe­tegszik, elmeimnek hozzá, el­A postást is elfutotta a méreg, amikor az egyébként nyers modorú tisztviselő hu­szadszor mordult rá: » Mit szórakozik velem, az lehetet­len, hogy még mindig nem hozta meg a nyugdíjamat!« A szokottnál hangosabban vála­szolt, bár azért türtőztette ma­gát: »Ide figyeljen, Kovács úr, ne engem hecceljen, ott ér­deklődjön, ahol intézik ...« Megyénkben évenként mint­egy hatezer ember kéri a nyugdíja, ezer pedig a nyug­díjévéi előzetes megállapítását. Valamennyi önálló kifizető­hely foglalkozik a nyugdíjelő­készítéssel, a termelőszövetke­zetekben pedig a társadalom- biztosítási ügyintézők dolga a nyugdíjigények felvétele. Ezer ember nyugalomba vonulását most már a munkahelyeken készítik elő. Noha be-becsúsz- nak hibák, nagyon kevés a panasz, tavaly például össze­sen negyvenhárom fordult elő, s ebből négy idős embernek volt igaza. — Mi az oka mégis, ha a nyugdíjas hiába várja a pénzt? — Megtörtént eseteket em­lítek — mondja Sárái Gyula, a Megyei Társadalombiztosítá­si Igazgatóság nyugellátási osztályának vezetője. — A munkahely hibájából rossz nyomtatvány érkezik hozzánk, mi a nyugdíjeveket igazoljuk, ők pedig úgy tájékoztatják az ügyfelet, hogy el van intézve a nyugdíja. Az idős ember egy darabig a postást nyag- gatja, csak elkésve érdeklő­dik nálunk. Az ilyen rossz elő­készítés valóban sok bosszú­ságot okoz. Arra is van példa, hogy az iratok hetekig hever­nek valakinek a fiókjában... — A nyugdíjba vonulás egyébként is válságot idéz elő az emberek többségében, s nem jó, ha ilyennel mélyítik eh — Igen, szerintem is nagyon fontos az emberek nyugalma, biztonsága, jó érzése. Ahol jól előkészítik, nincs is ilyen probléma, a nyugdíjat simán megállapítjuk, s a postás is időben viszi ki már első ízben is. — Mi teszi simává az ügy­intézést? — A nyugdíjévek előzetes elismertetése. Az évi ezer ilyen igény nagyon kevés. Saj­nos, még mindig hadakozunk egy rossz szemlélettel: sokan azért húzzák-halasztják a be­adását, mert azt gondolják, hogy az egyenlő a nyugdíj- igény benyújtásával. Szó sincs erről! Saját magának okoz kellemetlenséget az, aki a hu­szonnegyedik órában kopogtat, s kiderül, hogy több év iga­zolása nem tiszta, utána kell járni. Mennyivel könnyebb annak, aki ezt már jó előre tudja, legalább egy évvel a nyugdíjazása előtt. — S kik segíthetnének en­nek megmagyarázásában? — Elsősorban az üzemi nyugdíjelőkészítők, ök útmu­tatást adhatnak ahhoz, meny­nyi a szolgálati évük, hol van probléma, mit kell beszerezni, természetesen a mi közremű­ködésünkkel. Megéri a fárad­ságot, csak ezt mondhatom mindenkinek. A megye egyetlen vállalati nyugdíjügyi előadója a Somo­gyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság központjában talál­ható. Dr. Meskó Józsefné he­tenként kétszer személyesen megy ki a gyáregységekbe, er­dészetekhez, intézni azoknak az ügyét, akik nyugdíjba ké­szülnek. Hét éve foglalkozik ezzel a területtel, s nagy gya­korlatra tett szert. Az ügyfe­lei nagyon hálásak a jó taná­csokért, nem egyszer állítanak be hozzá egy csokor virággal. — Bizony, nem könnyű a megszokott gépet, íróasztalt, az évtizedeken át végzett mun­kát egyik napról a másikra otthagyni, megváltoztatni az élet ritmusát. Ezért fontos — mondja —, hogy jó előre fog­lalkozzunk a dolgozókkal. Pontos nyilvántartást vezet mindenről, állandóan levelez, hol »elveszett« évek, hol ira­tok iránt nyomoz, még a me­gyei levéltárban is. — Tudja, mennyi levelet ír­tunk tavaly? Ezerhatvanat! Ennyi még sohasem volt. S kettő híján kétszáz dolgozó ügyét készítettük elő. De hát az a legfontosabb, hogy előre tisztázzuk a nyugdíjéveket. Higgye el, az a legnagyobb örömöm, amikor a dolgozók elégedettek. Beszélgettem két nyugdíjas­sal, Baksa József géplakatos­sal, ő már két éve élvezi a nyugdíjat, s Holjevic Ferenc géplakatossal, aki most várja az értesítést az ügyének elin­tézéséről. Mind a ketten na­gyon jónak tartják, hogy elő­készítik a nyugdíjazást. — Én éjszakákat nem alud­tam, papírt, ceruzát tettem az ágyam mellé, s gyorsan felírtam, ha eszembe jutott, mikor, hol dolgoztam — mondja Baksa József. — És Meskó elvtársnőnek köszön­hetem, hogy ennyi nyugdíjévét sikerült összeszednem. Évről évre többen mennek nyugdíjba. Sok idős embernek nem könnyű összeszedni és igazolni a felszabadulás előtti éveit. Ahol jó tanáccsal segí­tik őket, mindig kellemes ér­zéssel gondolnak a munkahe­lyükre. Soha ne sajnáljuk er­re a fáradságot! A legszebb ajándék az öregek elégedett mosolya. Lajos Géza Növényvédelmi tájékoztató Időszerű tennivalók végzik helyette a házimun­kát, hogy gyorsabban' gyó­gyuljon. Amikor 'összejönnek, mindig más és más mondja el a szerinte legszebbnek tar­tott verset. József Attila ver­sei hangzanak el közöttük leggyakrabban. Ha valaki megismeri eze­ket az embereket, nem cso­dálkozik ezen. Május elsején a Szakma kiváló brigádja kitüntetést vették át. — Ez most kicsit bizonyság is a hitetlenkedőknek, akik a szájukat húzogatják, amikor mi többet vállalunk, mint mások. Sokan kérdezgették: megéri? Hát az igaz, hogy nem lehet pénzzel megfizetni, de mérni se, amit mi csiná­lunk. ; Gombos Jolán Az elmúlt hét páradús klí­máját követő csapadék kedve­ző feltételeket teremtett az alma- és körtefa-varasodás újabb fertőzéséhez. A nagy tö­megben felhalmozódott fertő­ző anyag erős kártétel kiala­kulására figyelmeztet. A föl­melegedő időjárásban a beteg­ség ciklusa lerövidül (16—18 C-fok napi átlaghőmérsékleten 8—10 nap szükséges a kóroko­zó kifejlődéséhez), a védeke­zések Időpontját az esőzést kö­vetően ennek az időnek a fi­gyelembevételével kell meg­határozni. A veszély ideje alatt az utolsó fertőzés (csapadékos nap) időpontjától számított 8 —10 napig kell a lombozaton aktív hatóanyag fedettséget biztosítani. A fertőzésre külö­nösen a fiatal levelek, gyü­mölcskezdemények érzéke­nyek. A védekezések során a fertőzésre leginkább fogékony Starking-Goldenre és változa­taira kell különös gondosság­gal ügyelni. A lehüléses periódus ugyan fékezi az almalisztharmat fer­tőzés terjedését, de Jonathan fajtákon a fertőzés erős és las­sú emelkedése tapasztalható, ezért a varasodás elleni véde­kezést feltétlenül össze kell kötni a liszthanmat elleni vé­dekezéssel Az elmúlt időszak­ban megyénk almásaiban a közönséges levélpirosító alma- levéltetű tömeges elszaporodá­sa figyelhető meg. A kárte­vők által megtámadott levelek később besodródnak, torzulnak és feltűnően pirosra szemeződ­nek, majd a leveleik elszürkül­nek és június—július folya­mán lehullanak. A gyümölcs­fáinkat károsító betegségek, kártevők ellen úgy tudtjnk eredményesen védekezni, ha a varasodás és lisztharmat elle­ni permetléhez olyan rovar­ölőszert keverünk, amely ale- véltetvek ellen és a tömegesen kelő almamoly, körtemoly lár­vák ellen is hatásos. A védekezésre, ezért az Orthocid .50 vagy Dithane M— 45 0.2 százalékos, vagy Zineb 80 0,3 százalékos + Thiovit S vagy Kumulus S, vagy Kumu­lus 80 0,3 százalékos vagy Karathane FN—57 0.7—0.1 százalékos + Nexion 40 EC vagy Bi 58 EC, vagy Unifosz 50 EC 0,1 százalékos tömény­ségű készítmények kombiná­cióját javasoljuk. SZAPUDI ANDRÁS Egy ifjúsági vezető naplójából MÁRCIUS 22. Csöngetnek. . Nyitom az ajtót a postás. — Ajánlott levél, itt tessék aláírni. Nézem a feladót : Takács Te­réz. Helyben. Várkapu utca 15., II. emelet. Hát ez meg ki lehet ? Szabályos, szép írás. A ta­nító néni kedvencei írnak ilyen gondosan. Cigarettát, hamutartót vi­szek magammal a heverőre, és felbontom a levelet. »Kedves Edit! Csodálkozol, ugye? Fogal­mad sincs, ki vagyok, pedig találkoztunk, sőt beszélget­tünk is valaha. Körülbelül két esztendeje Kavicsospusztán, KISZ-vezetőképző táborban, ahol te voltál a csoportveze­tőm. Furcsa. Most látom, nem is volt ez olyan régen! Mi az a két év? Csakhogy nekem úgy tűnik, mintha évtizedek­kel ezelőtt találkoztunk vol­na. Jó. mi ? Jaj. nem akarok ám filozofálni, ne ijedj meg, és ne dobd felre a levelemet. Ugye, nem teszel ilyet? Kösz! Szóval mindenekelőtt megpró­bálom leírni, milyen vagyok, hogy tudd, hova tegyél. Kép­zelj el egy közepes termetű, elég jó alakú lányt, akinek a combjai kicsit vastagok. Per­sze a srácok komálják a com­bomat meg a mei lemet is, mert a mellbőségem szintén nagyobb a Sok évi átlagnál. A hajam szőkésbarna, mondhat­nám úgy is, hogy seszmű, egyébként elég sűrű és a de­rekamig ér. Az arcom se nem szép, sem nem csúnya. Olyan mint a legtöbb csajé széles e hazában. A szemem zöldeskék. Különös ismertető jelem nincs. Nos, azt hiszem, elég jól leír­tam a külsőmet, ettől függet­lenül belátom, hogy ez még édeskevés ahhoz, hogy emlé­keztesselek magamra. Megpróbálom másképpen. Figyuzz ide! Egy este sokáig dumáltunk, s mielőtt szunyái­ul indultunk volna, én azt mondtam neked : komálnám, ha csak egyetlen egy ilyen tanárom voma a fiinviben, mint te vagy. Emlékszel? Ne­vettél. Elég kényszeredetten. És azt válaszoltad, hogy sok­kal különb emberek vannak a tanáraim között, mint te vagy. és én alaposan eltúlzom a dolgot. Az volt az ' érzésem, hogy azt gondolod, nyalizni akarok, s ez borzasztóan rosz- szul esett. Persze én őszintén mondtam, amit mondtam, s eszem ágában sem volt nya­lizni. De kicsi voltam még és naív. Nem tudtam, hogy az efféle szöveg félreérthető. De nem erről akarok írni. ezt csak azért említettem, mert lehetséges, hogy vissza tudsz emlékezni a »nyalizó« meg­jegyzésemre. Nos? Ugye, most már dereng valami? Hát, tudod, egyszer-kétszer eszembe jutottál, s nemrég az újságban is láttam a fényké­pedet. Városunk küldötteként szólaltál fel a megyei KISZ- értekezleten, s a fénykép alap­ján megállapítottam, hogy egy csöppet sem öregedtél, amióta nem láttalak. Tó nő vagy, Edit. A Partizánnak is ez a véle­ménye (az egyik haverom, akivel járok), megmutattalak neki az újságban. Aztán ha­marosan, de egészen véletlenül megtudtam azt is, hogy mi­lyen frankó szöveged volt azon az értekezleten. Állítólag a beszámolónak ahhoz a részé­hez szóltál hozzá, amelyben annak örvendezett a KISZ me­gyei bizottsága, hogy sok fia­tal kapott lakást a városban. Állítólag kijelentetted, hogy a számok valóban stimmelnek, de a »menyasszony fekvése« mégsem olyan szép, mintami­lyennek mondják. Mert gyak­ran éppen azoknak kell hosz- szú ideig várniuk a lakásra, akik sokat tesznek a KISZ-ért és a társadalomért. Helyet­tük pedig olyanok jutnak gyorsan lakáshoz, akiknek a legkisebb gondjuk is nagyobb a KISZ és a társadalom prob­lémáinál. Mert valakik meg­szerzik, kihajtják nekik. Vala­kik, akik a saját érdemeikre hivatkoznak, amikor a fiaik­nak, lányaiknak, unokaöcs- cseiknek megkülönböztetést, kedvezményt kérnek, mintha azokat az érdemeket örökölni lehetne. Mint régen a nemes­séget például. Jól mondom? Szóval ilyeneket mondtál ál­lítólag, meg, hogy minden fia­talnak bőven van lehetősége érdemeket szerezni, kitűnni a tanulásban, a termelésben, a mozgalomban, éppen ezért nagy szegénységi bizonyít­vány és piti dolog a fater ér­demeiből élni. Szó se róla, ke­mény duma volt, egyetértek vele (no, és akkor mi van?), és nagyon tetszett, pontosab­ban halálra röhögtem magam azon, ahogy az öreg fiúk tár­gyaltak nálunk a szövegedről. Mert azt, hogy mit mondtál, tőlük tudom (az újság nem ír­ta meg), az öreg hapsiktól, akiknek azok a fene nagy ér­demeik vannak. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom