Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-26 / 122. szám
Itt minden a „lesz'* ! József elmúlt 49 éves. Két bottal jár, de arcán nyoma sincs a rokkantak akaratlan keserűségének. Még azt is mosolyogva mondja, hogyan történt. — Ugyan, hol van már.. 15 éve volt, hogy a doktor űr összetoltozott a kaposvári kórházban. Nincs nekem időm arra, hogy ezen szomorkod- jak. Nem hőst játszik. Tényeket állapít meg, és mert természete a jókedvű, érdekes, ízes beszéd, erről is így szól. Egy éve még KISZ-titkár volt Szántódpusztán. Most a Siotour-kirendeltség gondnoka. Egyre kevesebben lesznek körülötte, sorra elköltöznek az emberek. A nemrég mindennap zajos, emberlélegzetű, jószágszaggal átitatott település még haldoklik egy kicsit. Épí- tész-csodadoktorok mentik majd, hogy új feladattal egészen másféle életre keljen. A tegnapokra csak az emberek emlékeznek majd. Ilyen tegnap-őrzésre ültünk le az öreg házak között a fiatalokról beszélgetni. — Kevesen laktunk itt, 150 —160 ember a pusztán. Ügy negyven volt közülük a fiatal. Mind egy szálig KISZ-tagok. Velem együtt, gondolom, az ország legöregebb titkárával. Sokszor összejöttünk a klubban, szerettünk ott lenni, mert magunk építettük, mi rendeztük be. Azután mindig kitaláltunk valami újat. Hol külföldi fiatalokkal találkoztunk, hol kirándulni mentünk... — Honnan jött össze pénzük mindenre? — Akkor még törvényt nem hoztak a támogatásra, nem is kaptunk sokat. De pénzünk mindig akadt. El is dugtam a betétkönyvet a vezetők elől, mert akkor meg semmit sem adtak volna. Persze nem tudták, hogy nincs itt a környékben mezőgazdasági munka nélkülünk. Jártunk makkot gyűjteni, csemetefát ültetni... — Hiányzik? — A fiatalok bizony hiányoznak. Egyszer megkérdezték tőlem, miért vágyóit vén fejjel mindig közöttük? Meg is sértődött az illető, rpert azt válaszoltam: azok még őszinték, nem úgy mint ti. Rengeteg szép emlékem van. Meg egy csúnya is. Amikor tavaly feloszlott az , alapszervezet és leköszöntem ... Azaz köszönt a fene, mert nem bírtam ... Na. mit hallgassam el, hát. elbög- tem magam és kész. De... Kópén néz, keresgél, azután lassan, óvatosan, hogy ne lássam rögtön, előhúz valamit. Hirtelen kiteríti. — Hát azért most is bújom. Tudok mindenről, ha senki sincs már itt. — Egy friss Magyar Ifjúságot tett elém. — Hogyan tudták úgy összetartani az ittenieket? — Az sem művészet. Mi jó pár évvel az áprilisi határozat előtt bevontuk a munkába a hetedikes, nyolcadikos gyerekeket. Még próbát is kellett tenniük, hogy bekerülhessenek. Azután már könnyű volt. Mert ahova érdem bejutni, oda mindenki szívesen megy. »Ingyen» osztogatott dolgoknak nincs becsülete. — Ég a felesége mit szólt. hogy esténként nem volt otthon? — Mit szólt volna? Még küldött is. Látta, hogy menynyire szeretem. Meg tudta, hogy a nagyapám kisgyerekkoromban belém ültette ezt. 19-es kommunista volt az öreg. Tőle tanultam azt is, hogyan »szerezzem meg« az embereket Miért ne tudnám behozni őket a klubba, ha a kocsmába is bemennek. Oda a sör? Hát kitalálunk olyat, ami jobb mint az ivászat. — És most? — kérdeztem kurtán, amikor sétálva körbeía pmzM*. Effiszflr attain kedvetlennek. — ▲ tévé. Mert más ftt nincs. Amíg gondnak vagyok, késő délutánig, addig van mit dolgoznom. Azután segítek a feleségemnek. Kacsák, tyúkok vannak ... KISZ-titkár meg csak voltam. De elhessegette gondjait Ma már a puszta újjászületése izgatja. Belelendül, szélesen mutogatva beszél arról, hogy itt milyen »paradicsom« lesz Minden rögöt téglát ismer ... Történeteket mond a házakról. Elbúcsúzunk. Integet. Két botjára támaszkodva baktat az iroda felé. Még a fülemben járnak a szavai : — Ügy néz (ki ez, meg úgy beszélünk róla, hogy itt minden csak »volt«. Pedig inkább lesz, tudom. Luthár Péter Ifjúsági és gyermekműsorok Gazdag filmprogram a nyári szünidőre A közelgő 'nyári szünetben a szokásosnál is több ifjúsági és gyermekműsorral váriák a vakációzó fiatalokat a filmszínházak. A szünidei filmprogram legnagyobb sikere várhatóan Dargay Attila egész estét betöltő rajzjátékfilmje, a Ludas Matyi lesz. Az áprilisi bemutató óta több mint 750 ezren nézték meg. A nyári moziműsor bővelkedik újdonságokban is. Közöttük felújításként mutatják be May KáSaját kocsi — saját sofőr Batyuzók, hamis igazolvánnyal Palásti László Kaland az lámpákra és különböző régiségekre »szakosodnak«. Van olyan régiségkereskedő, aki — tudja ugyan, ezek az emberek már »találkoztak« a rendőrséggel — megbízást ad nekik, majd átveszi tőlük az árut. Mondani sem kell, hogy a régiségkereskedő nem adhat senkinek ilyen engedélyt. Persze, akadnak hivatásos engedélykészítők is, akik jó pénzért ellátják hamis papírokkal a gyűjtőket. A rendőrség tudomása szerint hamis papírok jelenleg is vannak forgalomban. Ezeknek a felkutatása már megkezdődött. Ne gondoljuk azonban, hogy valamennyien rosszban sántikálnak, hiszen többen tisztességes szándékkal járják a házakat, becsületesen végzik mukájukat, és okmányokkal tudják igazolni, hogy a toll-, a rongygyűjtés a feladatuk. Azért persze nem árt vigyázni. Mert gyakran az olcsó szövet nagyon drága, és lehet, hogy a rászedett gazdagabb lesz egy tapasztalattal, ám ezért aránytalanul nagy árat kell fizetnie. D. T. J élteremben roly »Az inkáik kincse-« című regényének évekkel ezelőtt nagy sikert aratott bolgár— spanyol—olasz—NSZK és perui koprodukcióban készült filmváltozatát. Az új filmek sorában »Robin Hood nyila« címmel először láthatják a gyermekek az ismert angol népi hős történetének színes szovjet film- változatát Az ifjúsági kalandfilmek között a szünidei programban kapott helyet a Két évi vakáció című romantikus Verne-regény román— NSZK—francia koprodukcióban készült filmváltozata »Kaland a szigeten« címmel. A nyári bemutatók számát gyarapítja Lev Mirszkij A hegyi barlang titka című filmje, amely az erdőben eltévert és egy beomlott barlangba szorult négy kisgyermek izgalmas kalandjáról szót A legkisebbek számára a régebbi mesesorozatok mellett két, a napokban bemutatott új, színes gyermekfilm — A púpos lovacska című szovjet meseprodukció és A nyughatatlan gombocska című csehszlovák— román—bolgár kisfilmekből álló kétrészes báb- és rajzfilmösszeállítás — teszi változatosabbá a nyári moziműsort. A bemutatók mellett az idén ' a zánkai úttörővárosban július 21-től ismét megrendezik a gyermek- és ifjúsági filmek szemléjét. A kéthetes táborfesztivál programján a közelmúltban már bemutatott és az eziuán műsorra kerülő ifjúsági filmekből válogattak ki kilenc mese- és kalandfilmet. A zánkai filmszemle idejére az úttörővárosban első alkalommal rendeznek filmes szaktábort a filmek iránt érdeklődő úttörők számára. A külföldi terlyster kedvelt szövetféleség. Jó né- hányan vásárolják is falujáró, batyuzó toll- és rongygyűjtő Cigányóktól. Szép pénzt fizetnek ki érte, aztán lehet, hogy a vásárlók soha sem jön- hek rá az anyag két hibájára. Az egyik: nem külföldi. A másik, hogy nem terlyster. Az eladók leértékelve, maradék anyagként vették, majd busás haszonnal túladtak rajta. Persze, nemcsak szövetféleséget hoznak a bátyusok. Néhányan közülük a MÉH-nél kilóra vásárolt zománcedényeket árulják falun, óriási felárral. Az ilyen esetek egy részére soha nem derül fény, a többiből »rendőrségi ügy« lesz. A toll és a hulladékgyűjtésnek még kisebb-nagyobb lopások is kísérői. Gyakran előfordul, hogy amíg az egyik gyűjtő a házigazdával beszélget, addig társa ellop minden mozdíthatót. No de hogyan kezdődik az egész? A tollgyűjtéshez engedély kell. Azok, akiknek a rendőrséggel »nincs bajuk«, ezt természetesen megkapják. A vándorlók másik része pedig engedély nélkül indul útnak Kaposvárról, a Schönherz Zoltán utcából vagy Somogy- szilből. Több megyét beutaznak, felárral árulják az olcsó anyagokat, és tollat is szereznek. A falvak lakói pedig mindent elhisznek a házalóknak. A tollgyűjtő fényképes igazolványt kap, ez azonban csak egy megyére érvényes. Am, amíg szép számmal akadnak könnyen becsapható emberek, addig nem nehéz a házalók dolga sem. Tavaly a Schönherz Zoltán utcából hatvanötén kerültek a rendőrségre, Somogyszilből pedig öten. Az ilyen esetek felderítése nehéz, óriási energiát követel a rendőrségtől, hiszen az engedély nélküli »adok-veszek« csak akkor bizonyítható, ha a bátyust tetten érik. Legutóbb Simontornya környékén bukkant fel három somogyi bátyus. természetesen ők is engedély nélkül, a fenti módszerekkel dolgoztak. Az ember első hallásra azt gondolja : apró-cseprő ügyek ezek, nem sokat keresnek rajt a bátyusok, kár a szót vesztegetni rá. Ki dől be ma már az ő trükkjeiknek? Sokan. Az üzlet virágzik. Olyannyira, hogy bevett módszer, miszerint 3—4 tollgyűjtő bérkocsit fogad, azzal járják a Dunántúlt, játszva kifizetik a taxiszámlát, és bőven marad pénzük. Sokkal meglepőbb dolgok is történnek. Például akadt olyan, magas beosztású férfi, aki saját kocsijával bértaxisként vitte faluról falura a batyuzó cigányokat, jó pénzért. A másik eset sem kevésbé meglepő. Az egyik »gyűjtő« kocsit vásárolt, egy Warszavát. Aztán rábeszélte gépkocsivezető ismerősét, hagyja ott az állását. Az ráállt és napi 100— 150 forintért elszegődött sofőrnek. így a gyűjtő saját gépkocsijával, saját gépkocsivezetővel járta a falvakat, és szedte a pénzt ott, ahol úgy látszik, túl sók volt, s nem tudták hova tenni. Nemcsak a tollgyűjtők okoznak gondot a rendőrségnek. Sokan az Erdei Termék Vállalat igazolásával járják a megyéket, persze, elsősorban nem erdei termékeket keresnek, hanem olyan hiszékeny embereket, akiktől nagy pénzt lehet »legombolni«. Hogy az ilyen gyűjtők mire »állnak rá«, az a pillanatnyi divattól is függ. Vannak, akik A vendéglőben, mialatt a levesemet kanalaztam, megpillantottam a főosztályvezetőmet. A hatodik asztalnál ült egy nővel, aki nyilván a felesége lehetett. Azért a felesége — gondoltam —, mert szótlanul ültek egymás mellett. Én félig felemelkedtem o székről, és meghajoltam a főnököm felé. Nem vette észre a köszönésemet. No, nem baj, majd megismétlem... Pár perc múlva, amikor úgy láttam, hogy asztalom irányába néz, megint köszöntem. Most se vett észre. Kellemetlen, bosszankodtam, mert attól féltem, hogy megpillant, és azt hiszi, hogy nem akarok köszönni. Elvégre én csak egyszerű beosztott vagyok, ő pedig főosztályvezető. És a főnököt illik üdvözölni... Megint próbálkoztam, ismét eredménytelenül. Mögötte fiatal par ÜU. Már előbb észrevettem, hogy a férfi dühösen tekint a távolból rám. Most feláll, odajön az asztalomhoz és ingerülten így szól: — Figyelmeztetem, hogy ne fixírozza a hölgyet, és ne hajlongjon felé jel Az ingerült férfinak széles volt a válla, a magasságát 182—184 centiméterre taksáltam. — De kérem — próbáltam magyarázatot adni, ő azonban félbeszakított: — Ne kérjen, mert köny- nyen kaphat egyet! Velem könnyen megjárhatja! — Ezzel sarkon fordult és visszament a helyére. — Mit csináljak? — töprengtem. — Ha nem köszönök, a főosztályvezetőt bántom meg, ha viszont megint igyekszem elcsípni a tekintetét, akkor esetleg ettől a nagy darab embertől kapok egy pofont. Elmélyülve láttam neki a csemege sertéskaraj elfogyasztásának, és amikor feltekintettem, örömmel vettem észre, hogy a fiatal pár kifelé indul. A nő feltűnően kacéran öltözött szép nö volt. Ezt valóban félteni kell. Asztalukhoz .most magányos nő ült le. Ismét eljött a pillanat, amikor azt hittem, na most észre fogja venni .főosztály- vezetőm a meghajlásomat. De nem ő, hanem az újonnan érkezett nő vette észre, és kedvesen vissZamosolygott. Ügy látszik, megtetszettem neki. Űjabb két eredménytelen próbálkozás után fizettem és eltávoztam. Másnap találkoztam Kelemennel, .barátommal, aki most vidéki részlegünkben dolgozik. Szemrehányó hangon mondta: — Nem érdemied meg, hogy szóba álljak veled. Tegnap tízszer is odaköszöntem neked az Arany pulykában az asztalodhoz, de hiába erőlködtem, sehogy se akartál észrevenni... Balaton májusi napfényben (Gyertyás László felvétele)
