Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-26 / 122. szám

MORAL ES POLITIKAI HARC

A marxisták azt vallják, hogy a nemes erkölcsiség ad morális jogot a forradalmároknak a tömeges vezetésére. A forradalom előtt, 1917-ben elhangzott lenini: megfogalmazás szerint a párt a kor »agya, becsülete és lelkiismeretes. Vagyis a párt vezetőszerepéhez önmagában még a legbölcsebb politika sem elégséges. Az októberi forradalom és a mai kommunista mozgalom tapasztalatai arra vallanak, hogy a kommunista ideológia nemcsak azért válik vonzóvá, mert utat mutat a. tömegeket foglalkoztató problémák megoldásához, hanem erkölcsi tisztaságával is eleven hatóerő.

A munkások és katonák forradalmi tudatának' növekedése 1917 februárjától októberéig együtt járt a leghaladóbb erkölcsi nézetek fejlődésével, a burzsoá-földesúri rendszer által sugallt elképzelések ellen vívott harccal. A februári forradalom után megszülettek a munkáskü 1 döftek szovjetjei, a katonai és gyári tanácsok, amelyek nemcsak mint a forradalom sorsáért felelős szervek léptek fel, hanem úi morális légkört is teremtettek.

A tanácsolt dokumentumaiban »a még nem öntudatos elvtársakhoz« címzett izgalmas soroltat olvashatunk, például arról, hogy a politikai megvesztegetés a régi önkényuralmi rendszer öröksége és nincs helye a szabad forradalmi Oroszországban. »Ha valaki saját érdekében meg akarja vesztegetni azt. akit megválasztott, annyit jelent, hogy sárba tiporjfa slaját tiefkiiismeretét, bepiszkítja másokét, különösen a megválasztottakét«. A gyári munkásbizottságok arra hívták fej a dolgozók figyelmét, hogy »tanuljanak és nevelődjenek át az új életre«, figyelmeztettek rá, hogy a lopás, a Jógás, a garázdaság és hasonló ügyekben a bizottság fog ítélkezni, de ez lelkiismereti bíróság lesz, s a régi hatalom idején ismeretlen szigorú büntetést szab majd ki.

Lesiin azt a meggyőződését hogy a győzelem a ltiasákmányoltaké lesz, más tényezők mellett azzal is összekötötte, hogy a tömegek minden ön- feláldozás és becsület hordozói. Megtartják-e a bolsevi- kak a hatalmat című írásában nem sokkal az októberi forradalom előtt arról írt, hogy a forradalom győzelméhez a régi hatalom teljes erkölcsi és politikai csődje szükséges és az, hogy a tömegek még legyenek győződve a bolseviz- mus igazáról.

A lenini párt megteremtette társadalom ma erkölcsileg is a kapitalista valóság fölé emelkedik és méltán gyakorol vonzerőt minden tisztességes ember szívére és érzelmeire. Antonio Gramsci írta a tőkés társadalomról : »Semmiféle parlamentáris kormány sem tud ja megakadályozni, hogy a pénzeszsákok megvásárolják a koimányhivatalnokokat, katonatiszteket, egyházi méltóságokat, újságírókat, s a számlikra kedvező közhangulatot alakítsanak ki«.

A kapitalizmusban ma mind nyilvánvalóbbá válik a korrupció, s a kapitalizmus általános válságának egyik megjelenési formája lett a morális hanyatlás. Az erkölcsi normák megrendülései ugyanakkor az antikapitalista tudat fejlődésének forrása lehet. Olaszországban, Franciaországban és más államokban azért szavaznak sokan a kommunistákra, mert meggyőződtek a kommunisták becsületességéről, s bennük látják védelmezőiket a korrupció és a különféle mesterkedések ellen. Az Olasz Kommunista Párt 1975-ben megtartott XXV. kongresszusán nagy figyelmet szenteltek az eszmei harc és az erkölcsiség kérdéseinek. »Miben rejlik ma a tömegfor- 'málás alapja? Minden bizonynyal elsősorban abban, hogy nem fogadják el az igazságtalanságot és a visszaélést — hangoztatta beszámolójában Enrico Berlinguer főtitkár. — S arra a meggyőződésre kell alapozni, hogy az új társadalmi viszonyok megteremtéséért

kollektív harcra van. szükség«.

Az Olasz Kommunista Párt a helyhatósági választások előtti kampányban kiadta a jelszót: »Becsületes, hatékony és demokratikus közigazgatásra van szükség«. Nápoíyban a korrupció átszőtte a városi közigazgatás minden pórusát a polgármestertől —, akit az olajtársaság megvásárolt — a városi pénzek elherdálásáig. Amikor 1976-ban először választottak kommunista polgár- mestert, az úi városi vezetés legnagyobb újítása a becsületesség volt.

Az egész világon visszatetszést keltettek a japán és más tőkés állami hivatalnokok megvesztegetéséről szóló leleplezések. Az amerikai Lockheed cég sok ország parlamenti képviselőit és magas rangú álíami hivatalnokait vesztegette meg. megmutatva, hogy a mai business gyakorlatában megszokottá váltak ezek a módszerek.

A kommunista pártok valóban korunk lelkiismeretévé váltak. Olaszország sötét erőinek machinációiról írta a L’Humanité: »Az antikommu- nizmus soha és sehol nem kötődött olyan nyilvánvalóan a tisztességtelen emberek csoportjához, mint ott. Természetesen nem azért, mert Olaszországban minden antikom- munista becstelen ember, nem,i egyszerűen arról van szó, hogy a becstelen emberek egyben antikommunisták és sokan közülük mindenre kaphatók, csakhogy mentsék a bőrüket.«

A nagy társadalmi változások közeledtével így a politikai harc mind szorosabban összefonódik a morális problémákkal, s a kommunisták mindazokat szövetségesükké tehetik, akik nem akarnak megbékélni a megvesztegetéssel, a korrupcióval és a becstelenséggel.

A hanyatló tőkék társadalom mélységesen megosztott. Egymást követik a botrányok és sok polgári lap is elismeri, hogy a korrupció »már rég elválaszthatatlan a kereskedelmi és polítikiaji moráltól«. Aggódva írnak a forradalmi pártok vonzerejéről, amelyek frissítőén gondoskodnak az erkölcs tisztaságáról. A polgári sajtó azon kesereg, hogy az »erkölcsiség ismét fokozatosan az egyik legelső forradalmasító érvvé válik«.

Marx és .Engels a Kommunista Kiáltványban leleplezte a burzsoázia képmutatását, amely saját erkölcstelenségét megpróbálja a munkásosztály ideológiájának nyakába varrni. Mit nem írtak már a kommunistákról — »felszámolják a családot«, »a ímők közös tulajdonát« hirdetik stb. S milyen új rágalmakat találnak ki manapság, csakhogy erkölcstelen, becstelen embereknek, lelketlen fanatikusoknak, minden emberi vonás elfojtóinak tüntessék fel őket.

A munkásosztály történelmi előrehaladása azonban mind nyilvánvalóbban feltárja, hogy kizárólag a munkásosztály morálja gyűjti magába mindazt a. legnemesebbet, amit az emberiség megalkotott, s az képes a jövőben általános emberi morállá válni. A kommunisták feladata ennek a folyamatnak az elősegítése is.

Borisz Leibzon

Elhunyt Mandik Béla

(1907—1977)

Fájdalommal és mély megrendüléssel tudatjuk, hogy elvtársunk, harcostársunk, Mandik Béla, az

MSZMP Barcsi Járási Bizottságának nyugalmazott első titkára hosszan tartó betegség után, 7(1 éves korában, május 22-én Budapesten elhunyt. Temetéséről később intézkednek.

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI ÉS BARCSI JÁRÁSI BIZOTTSÁGA

Megfontolt, humánus, egyszerű, a munkásokat szerető pártmunkásnak ismerte mindenki a megyében. Munkás- családból származott, s ő is munkás lett : az esztergályos szakmát tanulta ki. A felszabadul ás után lépett a párttagok sorába, s egvre .nadvobb feladatokkal bízták meg a fővárosban.

Az ötvenes években került Barcsra. A legnehezebb időszakokban is helytállt, példát mutatott. Nyugdíjasként is sokat beszélt a fiataloknak arról, mint szervezték a szövetkezeteket a járásiban. Csaknem egy évtizedig volt a járási pártbizottság első titkára. A Dráva-parti kő’-*4*, a járás sokat fejlődött ebben az időszakban. Mandik Béla ki- egyensúlvozott. megfontolt vezető munkája is megtestesült ebben. Szorgalma kitartása a közvetlen környezetében kisugárzott mindazokra, akik dolgoztak vagy a pártmunka során ismerkedtek meg vele. Népszerű volt, az emberek bizalommal fordultak hozzá.

Még akkor sem csökken tette a lendületiét, amikor már mindenki tudta, hogy az egészsége nincs teljesen rendben. A járás kommunistádnak képviselői az 1966. október 15-i küldöttértekezleten búcsúztak tőle. A megyei pártbizottság tagjaként továbbra is részt vett Somogv pártéletében, míg el netm költözött a fővárosba; utána még négy évig a Központi Bizottság panaszirodájának aktívájaként tevékenykedett. Munkásságát kitüntetésekkel is elismerték: fvírom- szor kapta meg a Szocialista Munkáért Érdemérmet, kitüntették a Munka Érdemrend arany fokozatával.

Életét, sorsát a fővárosban vnlci. letelepedés,e után is figyelemmel kísérték a somogyiak. s ő is tartotta a kan- csolatot a megyével, Barccsal. Olyan pártmunkástól búcsúzunk most. aki sokat tett a megyéért, a barcsi járásért, akit megbecsülés övezett e tevékenységéért. Emlékét kegyelettel megőrizzük.

Kevesebb a munkaerő-csábítás

 „minitéesz" sok borsója

A paradicsom se mellékes

Kevés ilyen kis területű mezőgazdasági termelőszövetkezet van a megyében, mint a somogyszobi Kossuth Tsz. A somogyszobiakat és a bolhá- siakat tömörítő közös gazdaság összesen mintegy 2200 hektárt művel, s ebből mindössze 1142 hektár a szántó. Egy kicsi ebből, I egy kicsi abból — s máris volt, nincs a területből. Hermann Ferenc fő- agronómus így mutatta be a »minitéesz« termelését:

Csak szarvasmarhákat tartunk, tenyésztünk és hizlalunk: most éppen ötszázötvenes állományunk van. Ez többé-kevésbé meghatározza az egyes növények vetésterületét is. A szántóföld 15 százalékán kukoricát termelünk, de a nagyságrendben a búza aránya a meghatározó. Burgonyát 65, dohányt tíz hektáron ültettünk. 80 hektár zöldborsói* és 15 hektár paradicsomot öt évre szóló szerződés keretében termelünk a Nagyatádi Konzervgyárnak.

Zöldborsóból tavaly 19 500 forint bevételhez jutottak hektáronként. Az idén is ennyire számítanak.

— Borsóval azért is szívesen foglalkozunk, mert nemcsak pénzt hoz a gazdaságnak, hanem jelentős takarmánybázisként is támaszkodhatunk a borsóhüvelyre és szárra. Lesi- lózva jó tartósított eleség volt tavaly is a szarvasmarháknak, s a lédús takarmány révén csökkenthettük a silókukorica vetésterületét. Egyébként a borsóbetakarítás gépei — a cséplőgép is — a szövetkezeté.

Egy sor munkaigényes növénnyel foglalkoznak a Kossuth Tsz-ben. Ráadásul a burgonya és a dohány is akkor ad elfoglaltságot, amikor a paradicsom. Ezért tervezik a paradicsomtermesztésben a gépesítés megvalósítását. S ha már meglesz a korszerű raunkaeszköz, a maximális kihasználás érdekében növelik a paradicsomtermő területet. A múlt héten, amikor a határszéli gazdaságban jártunk, géppel ültették a palántákat, tehát ez a munkafolyamat már kényelmesebbé, gyorsabbá és könnyebbé vált.

Március 1. óta alkalmazzák Somogybán a kötelező munkaerő-közvetítésről szóló megyei tanácselnöki utasítást, melynek egyrészt az a célja, hogy az új munkavállalókat tervszerűbben irányítsák azokra a munkahelyekre, ahol a népgazdaság számára is a leghasznosabb tevékenységet tudják végezni, másrészt, hogy »letelepítsék« a vándormadarakat Az intézkedést az tette szükségessé, hogy a munkaerő-tartalékok kimerültek a megyében, s a közgazdászok, a demográfusok számításai szerint 2000-ig nem számíthatunk a jelenleginél lényegesen több munkaerőre. Milyen következményekkel jár ez? Balogh László, a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője ezt mondja:

— A szolgáltatási ágazat, az egészségügy és kulturális intézmények hálózatának bővülése, feladataik növekedése azt is jelenti, hogy munkájuk színvonalas ellátásához több embérre lesz szükségünk. A termelőágazatnak viszont a jelenlegi létszámmal kell gazdálkodni és megoldani növekvő feladatait. A régi üzemekben felszabaduló és a friss munkaerő az új ipari üzemek — mint például a Csepel Vases Fémművek Kaposvári Egyedi Gyára — termelési feladatait oldja majd meg.

— Ebből az is következik, hogy mind nehezebben jut munkáshoz a vállalat.

— A foglalkoztatók egy része még nem vonta le ezt a következtetést, nem a saját portáján néz körül, hogy tartalékait feltárja, hanem hirdet és azt várja, hogy jön az új munkaerő. Kétségkívül ez a könnyebb, de nem az eredményesebb megoldás. A munkaerő-toborzást éppen ezért engedélyhez kötjük. Mi történik, ha valaki elkezd hirdetni? Itt van a Lakberendező Ipari Szövetkezet esete: szakemberre lenne szüksége.' s ezért kért hirdetési engedélyt. Ha megadjuk, legföljebb a Nagykanizsai Bútorgyár kaposvári gyáregységétől várhat

jelentkezőket. De ott is hiány van a munkavállalókból, s joggal kérhetnek akkor hirdetési engedélyt ez a gyáregység is, de oda már csak a lakberendezőktől mehetne új munkás. Tapasztalatunk az is, hogy megváltozott a helyzet a szervezett építőipari vállalatoknál. A létszámuk a múlt év óta csökken. Nem tudnak annyi új dolgozót fölvenni, mint amennyi elmegy. Ez ' a helyet az üzemek egy részénél is. Ezért törekednek a megyei vezető szervek arra, hogy korlátozzák a munkaerő-toborzást, a hirdetést. Kőműveseket ácsokat, állványozókat senkinek sem engedünk hirdetés útján toborozni.

— A gyárkapukra kitett hirdetésre ez nem vonatkozik?

— Miniszteri rendelet teszi lehetővé, hogy ott, valamint az építkezés helyszínén kitegyék a táblát: milyen szakembert keresnek.

— Von is eredménye?

— A tapasztalatunk szerint a vállalatok többségénél nincs. A törzsgárda nem mozdul a2 ilyen ajánlásokra, a vándormadarakkal viszont nem megy sokra az új foglalkoztató sem. A mi véleményünk az, hogy a vállalatok ne hirdetéssel akarjanak új munkaerőt keresni, hanem belső szervezéssel, a munkahelyi és szociális körülmények javításával, a tartalékok feltárásával és fel- használásával oldják meg gondjaikat. Néhány vállalati munkaügyi vezető azonban ma még hivatkozási alapnak tekinti a hirdetést. Azt mondja: »hirdettünk is, mégsem tudtuk betölteni az üres helyeket. Mi mindent megtettünk, de hiába ...« Ez az álláspont tarthatatlan.

— Mit szóltak a vándormadarak?

— Meglepődtek az utasítás megjelenése után. Ez ugyanis megszabja, hogy hol helyezkedhetnek el, ha már kiléptek.

— A vállalatok helyesléssel fogadták?

— Amikor a másik vállalatról van szó, akkor igen. Ha

Gyorsul a lakőházjavitás üteme

Az V. ötéves tervben majdnem kétszer annyit, mint az előző tervidőszakban, összesen 30 milliárd forintot költ az ország lakóház.iavítási munkálatokra. A múlt évben a terv« nek megfelelően 14 ezer lakást

hoztak rendbe, 4900-at pedig korszerűsítettek. Az idén 16 százalékkal több lakóházjaví- tási munkát végeznek el 5,1 milliárd forint, ráfordítással, s így országosan 16—17 ezer lakást fiatalítanak meg.

őket érinti, akkor keresni kezdik a »kiskaput«. Megtalálni persze senkinek sem sikerült. A következetesség a vállalatokért van. A fluktuáció egyes foglalkoztatóknál elérte már a 30—40 százalékot is, s a baj az, hogy kezdték ezt természetes jelenségként felfogni. Pedig káros volta egyértelmű. A közelmúltban . kiszámítottuk: egy munkaheíyváltoztatás körülbelül 10 ezer forintjába kerül a népgazdaságnak. Amikor belép a vállalathoz a dolgozó, még nem végez teljes értékű munkát.

— Az lenne tehát jó, ha nem lenne mozgás?

— Az elnöki utasításnak nem ez a célja: a munkahelyváltoztatást az indokolt mértékre kívánja szorítani. Mund- juk az elköltözés lehet indok a kilépésre, de az nem. hogy apró vélt vagy valós sérelem érte a munkahelyén.

— Mindebből az következik, hogy csökken a bejelentett munkahelyek száma. így van ez?

— Nem. A vállalatok által bejelentett munkahelyek száma az elmúlt év- hasonló időszakához viszonyítva 44,5 százalékkal emelkedett. Az okát abban látjuk, hogy mindig több munkaerőt kérnek, mint amennyire valóban szükség van, azért, hogy a »hiányzó« létszámot megkapják. Része van ebben annak is, hogy több szakmában csak közvetítés útján lehet március 1 óta betölteni az üres munkahelyeket. Emiatt a közvetítő irodák forgalma körülbelül húsz százalékkal emelkedett. Erre tulajdonképpen számítottunk is.

— Valós igényeket tükröz ez a »forgalomemelkedés«?

— A fluktuáció jelenlegi szintjén igen. Ha a vállalatok többet törődnének a munkaerő megtartásával, az irodák forgalma a korábbi szint alá csökken ne. Tapasztaljuk már azt is, hogy a munkaerő-csábításra utaló hirdetések száma csökkent és kevesebben változtatnak munkahelyet is.

— Kellett-e bírságolni, az új közvetítési rend megsértéséért?

— Három vállalat ellen folyik jogtalan munkaerő-csábításért szabálysértési eljárás és húsz vállalat kapott eddig ugyanezért írásbeli vagy szóbeli figyelmeztetést.

— Kit büntetnek? A vállalatot, vagy az ügyintézőt?

— Az ügyintéző hibája ez. Tehát 6 a felelős.