Somogyi Néplap, 1977. május (33. évfolyam, 101-126. szám)

1977-05-22 / 119. szám

ESZMEI-POLITIKAI NEVELÉS

A mindennapok valóságához

B

* politizálásnak a mi fo- fogalmaink szerint a mindennapok valósá- t/nhoz kell igazodnia. A községi tanácsok közös, nagyközségi tanácsokká való összevonása közelről érintette az ott dolgozó embereket és mindazokat, akiknek az ügyeit intézik. Abban az időben erre kellett össznontosítani a politikai munkát. Az említett kérdést politikai súlyának megfelelően kezelték, a járási párt- bizottságok vezetői felkészülten várták a tanácsi rendszer korszerűsítésének megkezdését. Egyebek között tapasztalt pártmunkásokat javasoltak a járási hivatalokhoz, s arra is ügyeltek, hogy a hivatal épületébe ne szökhessen be a rossz értelemben vett hivatalnoki szellem.

Tehát nem lehet csak úgy általában, elvontan politizálni. A mércét az üzemi, intézményi pártmunkában is magasabbra kell emelni. Sajnos nem egy alapszervezetünk taggyűlésén még mindig a felsőbb szervek'határozatait ismételgetik, szinte szóról szóra, anélkül, hogy megmondanák a kommunistáknak, mit kell tenn/i üzemükben a határozat valóra váltásáért. Ezt egyetlen pártszervezet sem engedheti meg magának. Ha megkérdezik a vezető pártmunkásokat, hol ver a legélénkebben politikai életünk pulzusa, azt felelik, hogy a műhelyekben, és a még kisebb közösségekben, a brigádokban.

Ezzel kapcsolatban a már idézett tsz-elnöknek az a véleménye: »Falun is csak politizálva építhetjük tovább az újat. Ës a politizálás nemcsak a párttitkár hivatása, hanem a kommunista brigádvezetőé, az agronómusé és a pedagógusé is. Minden emberé, aki hivatottnak érzi magát arra, hogy új értelmet adjon a falusi ember életének. Több fórumon elmondtam már a faluban, hogy egyazon csónakban ül itt mihdenki. Az én jövőm elválaszthatatlan a tehenész jövőjétől, az egyszerű

állampolgár jövője a népgazdaság gyarapodásától. Ennek felismertetése és felismerése lehet az egyik legjobb anyagi és erkölcsi ösztönző a termelékenyebb munkára ...«

"Azok a kérdések és feleletek, amelyek párttagságunk eszmei és politikai arculatát körvonalazzák, szinte kiapad- hatatlanok. Vajon fel tudják-e vértezni a kommunistákat a nyugati > propagandával szemben, ha nem segítünk nekik a nemzetközi helyzet helyes megítélésében? És itt nemcsak a sajtóban, a rádióban és a televízióban megjelenő és elhangzó időszerű, napi tájékoztatókra gondolunk, hanem arra is, hogy a kommunistákat felkészítsük a holnap fejleményeinek megértésére is.

E

z sem elvont kérdés, hiszen aki helyesen értékeli korunk fő ellentmondását, aki megérti az erőviszonyok lényeges megváltozását a világban, az a feszültségek kiéleződése idején sem esik pánikba, és a békés egymás mellett élés politikájának eredményeivel kapcsolatban sem ringatja magát idillikus illúziókban.

Agitációnkban és propagandánkban az erőviszonyok valósághű vázolása a legjobb eszköz. Hiszen a szocialista világrendszer léte, fejlődése, növekvő nemzetközi tekintélye, a tőkésvilág proletariátusának fokozódó harca, a nemzetközi felszabadító mozgalmak előretörése, a szocializmus eszméinek térhódítása — a helyzet minden ellentmondásával, a forradalmi erők egyes osztagainak időleges veresége ellenére is — a mi igazunkat, a szocializmus és a béke erőinek fölényét bizonyítja.

Az új pártoktatási év kezdetén szinte mindenütt és minden eddiginél tüzetesebben számba vették alapszervezeteink a pártoktatásban előttünk álló feladatokat. Világos, hogy csak ott szűnik meg a lemorzsolódás, csak ott érzik a hallgatók, hogy minden összejövetelen gazdagodtak tudásban és felkészültségben, ahol gondoskodnak arról, hogy a tanfolyamok, a viták mindig érdekesek és vonzóak legyenek. Gondoskodni erről pedig csak úgy lehet, ha a különböző szintű pártszervek élnek az önállóság lehetőségeivel, ha bátran felvetnek a tananyaggal összefüggésben olyan kérdéseket, amelyek ott helyben, az üzemben vagy a lakóhelyen foglalkoztatják az embereket, s ha nem csupán az oktatás szervezésének, hanem a tartalmi munkának is gazdáivá válnak. Különösen fontos, hogy a pártszervezetek figyelmét sohase kerülje el: az oktatás nemcsak kötelességeket ró a pártszervekre, hanem nagy erőt is adhat ahhoz, hogy a szervezetek élete élénk, politikailag aktív legyen. Az oktatás különböző formáiban részt vevő pártonkívüliek pedig ilyen úton is közelebb kerülhetnek a párthoz, annak eszméihez és céljához, és általuk tovább erősödhetnek a pártszervezetek.

B Központi Bizottság 1976. október 26-i ülésével összefüggésben érdemes emlékeztetni a Népszabadság egyik cikkére, amelyben kommunistái nyilatkoztak legszebb pártmunkáj ükről. Az újságírónak többen neveket említettek, olyan emberekét, akiket ők neveltek kommunistává, készítettek föl különféle vezetői tisztségekbe, s akik így kerültek az ismeretlenségből a mozgalom, a közélet, a termelés jelentékeny posztjaira. Életútjuk minden sikeres mozzanatában, jellemükben, emberségükben, helytállásukban jelen van azoknak a féltő gondja, nevelőmunkája, akik elindították őket. Nagyon is érthető hát, hogy a megkérdezettek ezt az emberformáló tevékenységet érzik a legszebbnek abból a sok-sok önzetlen munkából, amelyet a párt szolgálatában végeztek.

Kőszegi Frigyes

Eseményekben szokatlanul gazdag volt a hét. Tanácskozások, konferenciák, a Vígszínház kaposvári vendégjátéka. a balatoni idénynyitó eseményei tartoznak a sorba. Az első helyre a hétfőtől péntekig tartó urbanisztikai hét eseményei kívánkoznak. Az élő és működő város ma olyan egység, amely számos lakosának teremt alkalmas munkát és elfogadható életfeltételeket. De a város ennél jóval többet is jelent. Az emberi hailadás, a humanizmus kiterjesztésének színhelye volt mindig a történelem spórán, és ma is az. S ez a szerepe tovább növekszik a jövőben. '

Ahogy a városok nagysága, lakóinak száma nő, úgy lesz egyre nehezebb összehangolni, harmonikussá, rugalmassá, működőképessé tenni a városi élet ezernyi oldalát és föltételét Hogyan és hol épüljenek lakóépületek, intézmények? Mélyeknek a fejlesztése a legégetőbb? Hogyan biztosítható a városlakóik minél jobb közérzete, színvonalas ellátása és kulturális igényeinek kielégítése? Ezek a mai várospolitikusok mindennapi, egyszersmind hosszú távú J gondjai. Ebben igyekezett se- | gítséget adni az urbanisztikai j hét több előadása, tanácskozása. Segített az álláspontok kikristályosításában, és — mi- ! vei délnyugat-dunántúli városok közös rendezvénye volt — | a kölcsönös tapasztalatszerzést j is szolgálta. Az ország e déli 1

J csücskében sok közös történelmi vonás, helyi adottság j alapján fejlődtek a települé- I sek, s ma is gyakran ugyanazon gondok miatt fő, a vái'o- J sí vezetők feje. Mégis a különbségek szemmel látha- ! tők. így közvetlenül lemérhe- J tő, hogy mit csinálnak jobban, vagy másként — itt és ott. S ez a tapasztalatszerzés a városok további életében, fejlődésében kamatozik majd.

A tartalmas emberi életnek alapvető föltétele, hogy a gyárak, üzemek mindennapi termelő munkájának hatékonysága javuljon. Ez fontos köz- gazdasági s egyben alapvető népgazdasági kérdés is. Ezért állt a pénteken Siófokon nyíló közgazdász-vándorgyűlés központjában is a versenyképesség, muinkahatékoonyság fejlesztésének kérdése. S mintha a közgazdász-vándorgyűlésen ' elhangzottakra rímelne, szintén az új, hatékonyabb utakat, módszereket keresték a kaposvári takarmányozási tanácskozás résztvevői. Nem elegendő csak a fajtaváltás az állattenyésztésben és a jobban tejelő fajták istállóba állítása. A korszerű állattartás másik föltétele a szakszerűen, betakarított, tartósított, tárolt és fölhasznált takarmány. Csak a gondosabb és szakszerűbb takarmány fölh.aszn ál ásn á 1 használhatók ki kedvező mezőgazdasági lehetőségeink, és lehet az eddiginél több a-tej és a hús.

Szóltunk a városiasodás emberközpontú • fejlesztéséről. Közvetve erről, illetve az urbanizáció egyik vetületiről tanácskoztak az ország ideggyógyászai is a hétvégén Kaposváron. A városiasodás előrehaladásával ma már ismertek e folyamat árnyoldalai: az elmagányosodás és a különböző úgynevezett deviáns (az általánosan elfogadott normáktól eltérő) viselkedési formák. Terjedésük egyik oka kétségkívül a megnövekedett, kitágult határú város, ahol .a szemmérték megnő és az apró, közvetlen emberi kapcsolatok jelentősége csökken, és aránytévesztés lép föl. A civilizációs betegségek egy része ideggyógyászati kezelést kíván. E kezelés azonban csak a tüneteket sízünteti meg, az okokat kevésbé. Ez már szélesebb körű feladat: az egész társadalomé.

Péntek este hatalmas vihar, erős szél és jégeső «köszöntötte« a szombati balatoni idénynyitót. De a Balatonnál — remélhetőleg — csak múló zavarról, a természet «rossz tréfájáról« volt szó. A szezonra újjávarázsolt strandokra, ápolt sétányokra, megfiatalodott vízijárművekre szombaton már meleg napfény virradt. A hét végén az utakon nő a forgalom, benépesednek a benzinkutak, a presszók, vendéglők. Néhány merész fürdőző a vizet próbálgatja ...

Közeleg a nyár.- I taupor Tibor

Befejeződött

a XVI. közgazdász yándorgyúlés

(Folytatás az 1. oldalról)

felszólalt a vitában Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes is.

— Bizonyítható — mondta —, hogy a Magyar Közgazda- sági Társaság szervezetei két alapglvnek rendelik alá működésüket: egyrészt hozzájárulnak a gazdasági vezetés előtt álló elméleti feladatok kérdéseinek tisztázásához, ezek gyakorlati megvalósításához, másrészt színvonalas köz- gazdasági propagandát folytatnak a lakosság körében. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a szocialista tudat szerves tartozéka. építőeleme a helyes közgazdasági látásmód és gondolkodási készség is.

A közgazdászokra napjainkban újszerű feladat megoldása vár. Ezek fejlődésünk elért szintjéből, a világgazdasági változásokból, a gazdasá'- gi korszakváltásból erednek. A legfőbb tennivaló a gazdasági növekedés új forrásainak feltárása. A növekedés fő tényezőjévé vált a műszaki haladás, a minőség a gazdasági munka szervezettsége, kultúrájának emelése. Erőforrásaink egyre nagyobb részét kell a termelőkapacitások és az infrastruktúra, fejlesztésére fordítani. Ez a követelmény szükségszerűen igényli a gazdasági hatékonyság fokozását. A versenyképesség fogalma egyesíti, összefogja azokat a tennivalókat, amelyeket korszerű termékszerkezet kialakításában, a termelékenység növelésében, a műszaki fejlesztés és értékesítés javításában együttesen kell elvégezni. A szelektivitás pedig minden vállalat számára a dinamikus ipari fejlődés és versenyképesség elengedhetetlen feltétele. Ennek fontosságát tulajdonképpen kevesen vitatják, megvalósításuk, érvényre juttatásuk érdekében viszont korántsem általános, egyeteme^ a gyakorlat. A gyorsan változó világunkban a gazdaságpolitikai előrelátás elengedhetetlen. Előfordulhat, hogy amit ma előnyösnek ítélünk meg, az holnap nem lesz az, vagy ami a vállalatnak jövedelmező, a népgazdaságnak nem. Az is előfordul, hogy ami az egyik relációban előnyös a számunkra az a másikban nem, ami műszakilag korszerű, az esetenként gazdaságtalan lehetős fordítva. Az ellentmondásos helyzet — gazdaságunk érzékeny volta — azonban nem a belenyugvásra, hanem a megújhodásra való képességünk fejlesztésére kell, hogy serkentsen bennünket.

A vita tanulságait összegezve Hetényi István tervhivatal) államtitkár hangsúlyozta

hogy a versenyképesség cselekvési képesség, amely hatékony, jövedelmező gazdálkodást, és tartós piaci pozíciókat jelent. A versenyképesség nein a termék, hanem a termelő sajátossága. A szelektivitás a fejlesztéshez kapcsolódik. Olyan döntést jelent, amely a jó javaslatok közül a legmegfelelőbbet választja ki. Ebben a választásban — sok egyéb mellett — nagy szerepe van az időnek. Az utóbbi időben megnőtt a gazdasági előrejelzések száma. Ezek azonban csak arra a kérdésre adnak választ, hogy mi várható a piacon, arra már nem. hogy mikor.

A másfélnapos tanácskozás végén. dr. Gáti István, Siófok tanácselnöké köszönte meg a résztvevőknek a munkát.

Dr. Kcrcza Imre

Jelentéstároló berendezések

A Budapesti Rádiótechnikai Gyár jelentéstároló berendezéseit egyaránt használják a tengerhajózásnál, a lcgiközlckc- désben, a vasút, a mentők, a tűzoltók munkájában is. A berendezésből két típust gyártanak: ezek 4, 8 vagy 16 csatornásak. A berendezés kiváló minőséggel, biztonsággal rögzíti a beszédeket.

Dirinyeíermelés — gondokkal

Egry rendelet nem vári ieatásai

A somogyi -termelőszövetkezetek egy részében aggodalommal fogadták azt a részesműveléssel foglalkozó minisztériumi állásfoglalást, amely a Magyar Mezőgazdaság legfrissebb számának mellékleteként jelent meg.

A dokumentum egyebek közt korlátozza az egyes zöldségfélékből egy személy által vállalható terület nagyságát, fölszólítva á~ gazdaságokat, hogy ezeknek az új előírásoknak megfelelően módosítsák a zömében már év elején megkötött szerződéseket. Az állás- foglalás\ szövegezői nyilván megfeledkeztek arról, hogy a gazdaságok legtöbbje már április második felében kiültette a palántákat a tervekben is szereplő területre. így, ahol a terület nagyobb, mint a május 1-e óta engedélyezett, a gazdaságok és a termelők két lehetőség között választhatnak: vagy eltapossák a már kiültetett palántákat, vagy vállalják a korábbinál jóval magasabb adót.

A módosítás különösen sok gondot okoz a dinnyetermelö gazdaságokban. Köztudott, hogy a dinnyét az egész ország számára .mintegy négyszáz csányi és horti család termeli. Legtöbbjük évről évre elhagyja otthonát, és az ország másik felébe költözik, hogy ott tavasztól őszig igen kemény munkával megkeresse az egész évi kenyeret. Mint a magyaratádi tsz csányi vendégdinnyése, Kovács József mondta: félő, hogy sokuk ezekután fölhagy a termeléssel.

— A családommal együtt már hetedik éve jövök Ma- gyaratádra. Az idén először — a tsz jóvoltából — máT -nem földkunyhóban lakunk. Mindeddig kölcsönösen elégedettek -voltunk..... — 1

— És most ?

— Hanmadmagammal akár 20 hektárnyi görögdinnyét is meg tudnék termelni, de az új rendelet szerint csak kilencet termelhetek. Azaz: még any- nyit sem. Nem sejtettük a változást, és ültettünk sárgadinnyét meg tököt is.

— Ügy mondja, megszabják mennyit dolgozhatnak, pedig maga is tudja, hogy a túlzott jövedelmeknek kívánnak határt szabni.

— Biztosan így van. A dinnyések azonban különös emberek. Büszkék a tudományukra és gyönyörűséget találnak abban, ha minél nagyobb terület »gazdái«. A pénz csak ezután jön.

— Hogyan tudtak alkalmazkodni a »menet közben jött« megkötésekhez?

— A terület, szerencsére, alig volt nagyobb az engedélyezettnél, így csupán »néhány »utat« kellett csinálnunk a dinnyeföldön, hogy »határon belül« maradjunk. A jelenleginél három holddal több paprikát is meg tudtam volna termelni, de most inkább eladjuk a palántád

A tsz elnöke:

— Azt tapasztaltuk, hogy a

gazdaságok nagy része, de még néhány irányító szerv sem tud az állásfoglalásról. Félő, hogy hidegzuhanyként éri majd őket, ha a nyáron nem kapnak dicséretet azért, mert fejlesztették zöldségtermelésüket. A mi dinnyésünk tavalyi adója kilencezer forint volt: ez a jelenlegi előírás szerint 36 ezer forint lett volna... «

A toponári tsz jogásza helyesli a rendelkezést:

— Nem tudom elképzelni, hogy a dinnyéseknek a mi kertészeti dolgozóinknál háromszor nagyobb jövedelme mögött háromszoros munka lenne. Abban is biztos vagyok, hogy egy ember, ha

csak nem fogad föl »alvállalkozókat«, nem képes három hektárnál többet megtermelni.

Vitába szállt ezzel a gazdaság főagronómusa:

— A dinnyések jövedelmét mások is sokallják, mégsem volt még példa rá, hogy helybeli elvállalta volna ezt a munkát. A rendelkezés halasát nem tudhatom, de az biztos, hogy több dinnye nem lesz. A dinnyés fél az adótól, a gazdaság mag hogy »elúszik« a bértömeggel.

A megyei Zöldért igazgatója által említett tények minden érvelésnél többet mondanak:

— Nem .is olyan régen/ a megye csak exportra 1500 vagon dinnyét szállított. Az idén nagy nehezen 7 0U vagonra tudtunk csak szerződést kötni, s attól tartunk, hogy ez a szám még tovább csökken. Néhány gazdaságban ugyanis megsemmisítik a már kiültetett kultúrákat! .Megítélésem szerint jövőre a megye dinnyetermé- se még a 200 vagont sem fogja elérni.

A megyei tanács mezőgazdasági osztályvezető-helyettese érthető óvatossággal nyilatkozott,

— Ügy látjuk, hogy ez a rendelkezés megnehezíti céljaink elérését. A területművelést vállalók jogállására vonatkozó állásfoglalás ugyanis a zöldségtermelés fejlesztését előíró kormányprogram útját keresztezi.

Mint értesültünk róla, vizsgálódásunk nyomán a minisztérium illetékesei megkezdték a rendelkezés nem várt hatásának elemzését.

Bíró Ferenc